Olvasólecke: Dokumentumtípusok
Ebben a leckében olyan dokumentumtípusokról lesz szó, melyeket az egyetemi tanulmányok során gyakran kell használni. A lecke célja, hogy megismertesse e dokumentumtípusok azonosítójegyeit, így megkönnyítse egy dokumentumtípus azonosításának, keresésének folyamatát.
Könyv
Könyvtípusok és ismertetőjegyeik
Időszaki kiadványok
Az időszaki kiadványok csoportosítása
Elektronikus dokumentumok
E-könyvek, e-folyóiratok és társaik
Alapvetés
Könyvtári szempontból dokumentumnak* nevezünk minden olyan információhordozót, amely az adatokat rögzítve tartalmazza. A nem rögzített információkkal szemben a dokumentum előnye, hogy megőrizhető és visszakereshető.
A rögzített információt tartalmazó dokumentumok sokfélék lehetnek: tárgyi (pl. agyagtáblák, földgömb), kéziratos (pl. kódex, levelezés), nyomtatott (pl. könyv, folyóirat), képi (pl. festmény, fotó), hangzó (pl. hangoskönyv, zenei fölvétel), audiovizuális (pl. film, videóklip), elektronikus (pl. e-könyv, számítógépes program). Az alábbiakban nyomtatott és elektronikus dokumentumtípusokról lesz szó.
Dokumentum
Az ismerethordozók általános, összefoglaló neve. A klasszikus ismerethordozókon kívül (könyv, folyóirat stb.), beletartoznak az audiovizuális hordozók csakúgy, mint az elektronikusak.
Könyv
Az, hogy mit tekintünk könyvnek, formai és nyilvánossági szempontok alapján határozható meg. Nézzünk meg néhány meghatározást!
Az UNESCO-szabvány szerint könyvnek minősül a fedőlap nélkül legalább 49 oldal terjedelmű, nem időszaki nyomtatott kiadvány, melyet egy országban kiadtak és nyilvánosan hozzáférhető.[1]
Ehhez a szabványhoz igazodva az Akadémiai Kislexikon így határozza meg a könyvet: „olyan 48 oldalnál nagyobb terjedelmű nyomdatermék, amely két fedőlapból, valamint meghatározott sorrendben egymást követő – esetenként kivehető –, a gerincen tartósan összeerősített lapokból áll, és olvasható szöveget, ill. illusztrációt tartalmaz.” [2]
A legalább 49 oldal terjedelem a nyomdai ívhez igazodik, amely 16 oldalból áll, így a szabvány a 3 ívnél terjedelmesebb kiadványt tekinti könyvnek. Az újabb lexikonok, értelmező szótárak azonban ezt többnyire elhagyják, így nem lesz egyértelműen meghatározható, hogy meddig füzet egy kiadvány és hány oldaltól könyv.
1. Összefűzött belső lapokból és két fedőlapból álló, szöveget, esetleg illusztrációt is tartalmazó (nyomtatott) mű. […]
2. Kiadásra, kinyomtatásra szánt hosszabb írásmű, szellemi alkotás.
Magyar értelmező szótár diákoknak.
Tinta Kiadó, 2010, 463.
Mint látjuk, ezek a meghatározások a nyomtatott könyvre igazak, az e-könyvre nem, jóllehet a fizikai megjelenésen kívül minden további jellemző igaz lesz rá. Mik ezek a további jellemzők?
- Rendelkeznie kell ISBN-azonosítóval*, amely egyedileg azonosítja a könyvet.
- Kötelező adatelemei vannak a címlapon, annak hátoldalán (címlapverzó) és a kolofonban*.
ISBN-azonosító
International Standard Book Number = nemzetközi szabványos könyvazonosító szám
A könyvek egyedi azonosítására szolgáló, nemzetközileg használatos kódszám.
Kolofon
A címlap hátoldalán vagy a könyv végén feltüntetett blokk, mely a műszaki és megjelenési adatokat tartalmazza.
A kötelező adatelemek
- A legelső információ a könyv szerzőjének neve.
- Ezt követi a mű címe, majd alatta – ha van – a könyv alcíme.
- Ha a könyvnek nincs kifejezett szerzője (például egy több író műveiből összeállított gyűjtemény esetében), itt következik a szerkesztő, összeállító neve. Ugyanígy előfordulhatnak még más közreműködők is, így például a következő megjegyzésekkel: „rajzolta”, „fotók”, esetleg „illusztrálta”, vagy utalással azokra, akik átnézték, javították, bírálták a könyvet („lektorálta”, „bírálta”). Ha a mű nem az eredeti nyelven jelent meg, akkor itt szerepelhet a fordító neve is.
- Legtöbbször a közreműködők egy része kerül ide.
- Egy könyv gyakran egy sorozat része. Ezt több helyen is jelölni szokták, előfordulhat a címlapon vagy a címlap előtti oldalon, de gyakran a címlap túloldalára kerül.
- Itt találhatjuk meg a kiadási jogokat hivatalosan birtokló nevét, mégpedig a következő jel mellett: ©. Ez a copyright kifejezést rövidíti és arra utal, hogy ki a szerzői jog* birtokosa. A szellemi alkotásokat, így a könyveket is különleges jogszabályok védik, hogy tartalmukat csak úgy lehessen felhasználni, hogy az ne sértse a szerző jogait.
- Itt szerepel az is, hogy hányadszor jelenik meg ebben a formában az adott mű, vagyis a kiadás száma, jelezve azt is, ha a kiadás bővített vagy javított az előzőhöz képest.
- Általában itt található az ISBN-szám is.
- A könyv legvégén vagy a címlap hátoldalán található.
- A kiadásra vonatkozó lényeges adatokat tartalmazza, pl. a kiadót, a nyomdai munka felelőseit, a mű terjedelmét, példányszámát, a kiadványra vonatkozó szabvány számát.
Szerzői jog
A szerzői jog egy szellemi alkotás létrehozójának a mű felhasználásához fűződő joga, ami azt is jelenti, hogy nem másolhatjuk azokat szabadon, s hivatkozás nélkül nem is hasznosíthatjuk a bennük foglaltakat.
A könyvek csoportosítása
A könyveknek két nagy tematikus csoportja különíthető el.
- Szakismereteket közlő könyvek
Ide tartoznak a tudományos munkák, az egy témát szakmai igénnyel tárgyaló könyvek és a felsőoktatásban használatos művek. Ezek minden tudományterületen belül megtalálhatók. - Irodalmi művek
Ezek elsősorban az irodalomórákon megtanult műfajokat tartalmazzák, s az irodalomtudományi szakterület témakörében találhatóak meg.
- Szakismereteket közlő könyvek
A továbbiakban a szakismereteket közlő könyvek csoportosítását fogjuk részletesebben megtekinteni.
Tárgyalási módszerük alapján három csoportot különíthetünk el.
Megemlítünk még néhány fontos könyvtípust, melyekre a tanulmányok során gyakran szükség lehet, és amelyeket sokszor a könyvtárak is elkülönítve kezelnek.
Tájékoztató segédkönyvek
Nagyobb tematikus egységekben dolgozza fel az ismeretanyagot. Így az összetartozó fogalmak egymás mellé kerülnek, tekintet nélkül betűrendi helyükre. A visszakereshetőséget név- és tárgymutató segíti.
Az ismereteket betűrendbe szedi, ezért a címszavakat gyorsan vissza tudjuk keresni. A szócikkek mechanikusan követik egymást, tekintet nélkül tartalmukra. A lexikonra általában a rövidebb, tömörebb szócikkek jellemzőek. Egy-egy szócikk leírásában utalót is találhatunk, amely felhívja a figyelmet egy másik címszóra. A nagyobb szócikkek végén bibliográfia is utalhat a további tájékozódás lehetőségeire.
A szakszótárakat szaklexikonnak is hívhatnánk, mivel gyakran egy-egy tudományterület speciális fogalmait rendezi szócikkekbe. Akkor beszélhetünk igazán szakszótárról, ha a lexikális adatok mellett a szakszókincset is feldolgozza. A nyelvi szótárak pedig talán a kézikönyvek legnagyobb csoportja, hiszen a létező nyelvek sokasága számos szótártípusú segédkönyvet hív életre.
Azokat a kiadványokat hívjuk így, amelyek különféle tárgykörökben összegyűjtik a művek legfontosabb adatait. Az egyes tudományterületeknek is vannak bibliográfiai kiadványai, amelyek felsorolják az adott terület műveléséhez szükséges legfontosabb szakirodalmakat.
Adattárak
Tényszerű adatok valamilyen szempont alapján történő rendezett gyűjteménye (időrend, topográfia stb.).
Ismeretterjesztő könyvek
Olyan könyvek, amelyek tárgyilagosan, jó színvonalon, de az átlagos műveltségű ember számára is érthető módon mutatnak be egy témát.
Tankönyvek
Az ismert tankönyvi fogalmon túl ilyen jelölést kapnak sokszor olyan művek is a könyvtárakban, amelyeket az oktatáshoz használnak.
Az SZTE Klebelsberg Könyvtárban a tankönyveket a kölcsönzési típusuk különbözteti meg más könyvektől. Az ilyen besorolást kapott kötetek ugyanis "Csak 4 hétre kölcsönözhetők", s a kölcsönzés lejártakor nem hosszabbíthatók, hanem visszahozáskor újra kikölcsönözhetők, amennyiben más nem adott le rá igényt.
Időszaki kiadványok
A felvilágosodás korától kezdve jelentkezett egyre nagyobb igény arra, hogy az ismeretek mielőbb eljussanak sokakhoz. Ám erre egy nyomtatott könyv már akkor sem volt alkalmas, ezért létrejöttek, majd hamarosan elterjedtek a hírlapok és a folyóiratok. Legjellemzőbb tulajdonságuk a bizonyos időközönkénti megjelenés, ezért összefoglalóan időszaki kiadványoknak hívjuk őket.
Az időszaki kiadványok egyedi azonosítója az ISSN-szám*, melyet megelőzhet az országot jelölő kétbetűs azonosító is, pl. így:
HU ISSN 0021-1486.
International Standard Serial Number = nemzetközi szabványos időszaki kiadványazonosító szám
Az időszaki kiadványok egyedi azonosítására szolgáló nemzetközileg használatos kódszám.
Csoportosításuk a megjelenés gyakorisága szerint
A napilapok a gyors tájékozódás eszközei.
- Nagy lapméretűek; címoldal helyett fejlécük van, ahol a legfontosabb megjelenési információk találhatók.
- Általában a lap végén található egy keretben a kolofon, ahol a szerkesztőség, a kiadó és a nyomda adatai olvashatók.
- Általában a megjelenési dátummal hivatkozunk rájuk.
Heti rendszerességgel jelennek meg.
- A napilapoknál igényesebb kivitel.
- Általában egy adott témakörre specializálódott kiadványok.
- Hivatkozhatunk rájuk év-hónap vagy évfolyam-lapszám megjelöléssel is.
A szakmai és tudományos információk legfontosabb megjelenési helye.
- Jellegzetességük a ritkább megjelenés (havi, negyedéves, éves stb.),
- a nagyobb terjedelem és a komolyabb tartalom – többségük szigorúan szakosodott –,
- s az ehhez igazodó kivitel.
- Szintén év-hónap vagy évfolyam-lapszám megjelöléssel hivatkozhatunk rájuk.
- A folyóiratokban felhalmozott tudásra a megjelenés után évekkel is szükség lehet, ezért ezeket a kiadók ellátják éves tartalomjegyzékkel, név- és tárgymutatóval.
- Egy folyóirat lehet:
- szakfolyóirat: pl. Ethnographia, Irodalomtörténeti Közlemények
- ismeretterjesztő folyóirat: pl. História, Rubicon
- szórakoztató és hobbi lap: pl. Lakáskultúra
- tudományos folyóirat: pl. Magyar Tudomány
Elektronikus dokumentumok
Arról, hogy könyvtári környezetben mit értünk elektronikus dokumentumon, a Könyvtári és Szakirodalmi Tájékoztatási Szabályzat ad eligazítást. Azért, hogy ugyanazt értsük alatta, nézzük meg ezt a definíciót!
„Számítógéppel kezelhető, digitálisan kódolt dokumentum, amely vagy valamely fizikai hordozón jelenik meg, és használatához számítógéphez illesztett vagy annak részét képező periféria (pl. CD-ROM lejátszó, lemezmeghajtó) szükséges, vagy hálózati úton érhető el.”
Az elektronikus dokumentumoknak is van nemzetközi azonosítója, ez a Digital Object Identifier* (DOI; digitálisobjektum-azonosító).
DOI
Az elektronikus dokumentumok körében használt nemzetközi egyedi azonosító rendszer, amely egyértelműen azonosít egy online dokumentumot. Mivel online dokumentumokról van szó, ezért linkként is működik.
Ma már elsősorban a hálózati úton (interneten) elérhető digitális vagy digitalizált dokumentumokat értjük alatta. Mi a különbség a digitális és a digitalizált dokumentum között?
A digitális dokumentum eleve elektronikus formában keletkezett, tehát virtuális dokumentum, míg a digitalizált dokumentum eredeti forrása egy fizikai, azaz többnyire nyomtatott dokumentum.
Az egyetemi tanulmányok során sok elektronikus dokumentummal találkozhatunk: e-könyvekkel, e-folyóiratokkal és cikkekkel, digitalizált szöveges és képi anyagokkal, de akár térképekkel is. Az ezekről szóló főbb tudnivalókat későbbi leckékben ismertetjük.
Hivatkozások
[1]: Recommendation concerning the International Standardization of Statistics Relating to Book Production and Periodicals, II.6.a, 1964 URL
[2]: Akadémiai Kislexikon, 1.köt., 1989, 1013.