Tanterv, tananyag

Az oktatás két főpillére a jó tanító és a jó tanterv. A népiskolák belső életében fellendülést hozott a 1925. évi új népiskolai tanterv kiadása, ami a népoktatási törvény kibocsátása óta a negyedik tanterv volt (az első 1869-re, a második 1877-re, a harmadik 1905-re datálható). Súlyos hiányosságnak tartották, hogy a korábbi tantervek nem határozták meg a tantárgyak célját, a tanítók csak az anyaggal foglalkoztak és magasabb cél nélkül tanítottak. Ennek ellensúlyozására az 1925-ös tantervben határozottan megjelölték az egyes tantárgyak, valamint a népiskola célját is:

„A népiskola célja a hazának vallásos, erkölcsös, értelmes és öntudatosan hazafias polgárokat nevelni, akik ismerik az általános műveltség alapelemeit és képesek arra, hogy ismereteiket a gyakorlati életben értékesítsék.”

Tanterv az elemi népiskola számára. Budapest, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1925. 9.

Az anyag helyett a célt állították előtérbe, a tanítási anyag csak eszköz a cél szolgálatában. Úgy tartották, hogy a szó szoros értelmében vett igazi népnevelő az, aki ezt az alapvető igazságot felismerte és eszerint dolgozott. Az új tanterv tehát sokkal jobban támaszkodott a tanító egyéni képességeire, mint korábban. Igyekeztek figyelembe venni a gyermeki lélek tapasztalatait és természetét. A tananyagot és annak feldolgozását korosztályok szerint mérlegelték. Az alsó osztályokban még nem különítették el a tantárgyakat tudományok szerint.

Első osztályban még csak vallástant, magyar nyelvet, számtant, éneket és testgyakorlást írtak elő. Később léptek be fokozatosan újabb tárgyak: második osztályban a rajz és kézimunka, harmadikban természeti és gazdasági ismeretek és gyakorlatok, negyedikben pedig a földrajz. A népiskola alsó négy osztálya így a tantárgyak határozott elkülönülése nélkül, szerves összefüggésben dolgozta fel a gyerekek számára ebben a korban elsajátítható anyagot. Ötödik osztálytól indult a tantárgyakra különült ismeretek rendszeresebb tanítása, de a tanterv nem törekedett a teljességre, befejezettségre, hanem a gyerekek érdeklődése szerint a legfeltűnőbbet sorolták fel, és a továbbképző iskolákra bízták annak kiegészítését.

A magyar nyelv tanításában az volt a cél, hogy a tanulók megértsék, amit olvasnak, és ki tudják fejezni saját gondolataikat. A korábbi tantervekben túlsúlyban volt a nyelvtan oktatása, itt a helyesírás szolgálatába szorult. A természeti és gazdasági ismeretek oktatásában azt tartották volna kívánatosnak, ha a tanító falujának gazdasági életét vizsgálná és elemezné a gyerekekkel, miközben megtanítaná számukra azokat az ismereteket, amire az életben szükségük lesz. Az ilyen tanítást nehezen kivitelezhetőnek tartották, ezért a tantervben az anyagot három főcsoportba osztották: természettan-vegytan, természeti gazdasági és háztartási ismeretek és egészségtan. Fontosnak tartották azonban ezeknek a sokoldalú ismereteknek az összekapcsolását, az összefüggések megértését.

A természettudományos ismeretek oktatása nem volt hangsúlyos a népiskolában. A természettant és a természetrajzot alacsony óraszámban tanították negyedik-ötödik osztálytól kezdve. A természetrajz biológiai ismereteket tartalmazott, beszéltek a növények, állatok életéről, fejlődéséről, falun főleg házi és haszonállatokról, amelyeket a gyerekek jól ismertek. A természettan gazdasági és kémiai ismeretekből állt, fizikát ötödik osztálytól tanítottak. A természettudományok oktatását nagymértékben befolyásolta a vallásos világnézet is, hiszen a diákok minden természeti jelenséget Istentől származtattak.

Az iskola diákjai a tanító kertjében ismerkedtek meg a gazdálkodással, gyümölcsöket termesztettek, szőlőt műveltek, méhészkedtek és kertészkedtek. Az idősebb gyerekek már önállóan elvégezték a munkákat, a kisebbeknek pedig megmutatták, mit, hogyan kell csinálni. Különböző háztartási ismereteket is elsajátítottak, előfordult, hogy a tanító felesége a lányokat a saját konyhájában tanította sütni, főzni.

Az életre való előkészítés jegyében kötelező tantárgy volt a kézimunka, de csak a lányoknak. A háziipari munkák, szalmafonás, kefekötés, kosárfonás tanítása során nem csak a tárgyak elkészítését, hanem a munkaszeretetre nevelést is fontosnak tartották. Az évek során annyira felemelték az erre fordítandó óraszámot, hogy az a tanítók és a tanulók túlterheléséhez vezetett. Ezen az 1925-ös tanterv az óraszám leszállításával segített. Felismerték a játék fontosságát: a testgyakorlásra és a játékra minden osztályban napi két órát állapítottak meg. A gyerekek korcsoportok szerint az udvaron tornáztak. Különböző rendgyakorlatokat (pl. párokba fejlődés, kanyarodás stb.), szabadgyakorlatokat (pl. törzshajlítás, karkörzés) és társas-gyakorlatokat (pl. talicskázás, versenyfutás) végeztek. A test edzésén túl ennek mögöttes célja volt a nemzetnevelés is. Trianon után tiltott volt Magyarországon az általános hadkötelezettség, a korlátozás kijátszására alapították meg a leventeszervezeteket, amelyekben a részvétel a 12-21 év közötti iskolából kimaradt fiúknak volt kötelező. Az iskolai testnevelés ennek előkészítése volt.

A háború súlyos veszteségei arra sarkallták a tanterv összeállítóit, hogy már az iskolában tanítsák meg a következő nemzedéket az egészségvédelemre, megismertessék velük az egészséges életmód szabályait. Ezért nagyobb hangsúlyt fektettek az egészségtanra, ami korábban beleolvadt a természettudományi tárgyak fejezeteibe. Arra azonban ügyeltek, hogy a betegségeket ne részletezzék, nehogy a nebulók beképzeljék maguknak a bajokat. Igyekezetek arra nevelni a gyerekeket, hogy a gyógyítás az orvos feladata, és kerüljék a kuruzslást.

osztott és osztatlan iskola: A megosztott és megosztatlan munkára célozva, az egytanítós,  jobbára falusi iskolákat osztatlan iskolának,  a kettő vagy több tanítós városi iskolákat osztott iskolának nevezték.

  • osztott iskolai tanterv
  • osztatlan iskolai tanterv
I. osztály II. osztály III. osztály IV. osztály V. osztály VI. osztály
1. Hit- és erkölcstan 2 2 2 2 2 2
2. Magyar nyelv 10 10 10 9 7 7
    a) Beszéd- és értelemgyakorlatok 4 3 3 2
    b) Olvasás és olvasmánytárgyalás 6 4 4 3 3 3
    c) Írás 6 1 1 1 2 2
    d) Fogalmazás 6 1 1 2 2 2
    e) Helyesírás és nyelvi magyarázat 6 1 1 1 2 2
3. Számtan és mértan 5 5 5 5 4 4
4. Földrajz 2 2 2
5. Történelem 3 2
    a) Történelem és alkotmánytan 2 2
    b) Polgári jogok és kötelességek 1
6. Természeti és gazdasági ismeretek 2 2 4 5
    a) Természettan és vegytan 1 2
    b) Természetrajz; gazdaság- és háztartástan 2 2 2 2
    c) Egészségtan 1 1
7. Rajzolás 1 1 1 2 2
8. Éneklés 1 1 1 2 2 2
9. Kézimunka 1 1 1 2 2
10. Testgyakorlás 2 2 2 2 2 2
I. osztály II. osztály III. osztály IV. osztály V. osztály VI. osztály
1. Hit- és erkölcstan 1 1 1 1 1 1
2. Magyar nyelv 3 3 3 3 2 2
    a) Beszéd- és értelemgyakorlatok 1 1 1 1
    b) Olvasás és olvasmánytárgyalás 2 1 1 1 1 1
    c) Írás 2 1 1 1 1 1
    d) Fogalmazás 2 1 1 1 1 1
    e) Helyesírás és nyelvi magyarázat 2 1 1 1 1 1
3. Számtan és mértan 1 1/2 1 1 1/2 1 1 1
4. Földrajz 1 1 1
5. Történelem 1 1
    a) Történelem és alkotmánytan 1 1
    b) Polgári jogok és kötelességek 1 1
6. Természeti és gazdasági ismeretek 1 1 1 1
    a) Természettan és vegytan 1 1
    b) Természetrajz; gazdaság- és háztartástan 1 1 1 1
    c) Egészségtan 1 1
7. Rajzolás 1 1/2 1 1/2 1 1/2 1 1/2 1 1/2
8. Éneklés 1 1/2 1 1/2 1 1/2 1 1/2 1 1/2
9. Kézimunka 1 1/2 1 1/2 1 1/2 1 1/2 1 1/2 1 1/2
10. Testgyakorlás 1 1 1 1 1 1

1925. évi tanterv általános óraterve. In: Magyar Népoktatás 133. old.

Tankönyvek, tanszerek, tantermek

A háború után szükségessé vált a tankönyvkiadás országos rendezése is. 1925-ben megszervezték a Tankönyvügyi Bizottságot, ami revízió alá vette a használatban lévő népiskolai tankönyveket. A hibák, hiányosságok, elavulás, az új tanterv és a megváltozott életviszonyok szempontjából való elmaradottság miatt a régi könyvek nagy része egy év alatt eltűnt. A könyvek sokszor olyan gyenge minőségűek voltak, hogy maguk a kiadók döntöttek úgy, hogy be sem küldték bíráltatni őket. A Tankönyvügyi Bizottság megalakulásától kezdve gondoskodott róla, hogy jó minőségű tankönyveket használjanak, és felesleges könyveket ne adhassanak ki. Nem engedélyezett az állami és községi iskolák részére olyan tankönyveket, amelyek használata az új tanterv értelemében tilos volt. Korlátozta egy tárgyból egy osztályra engedélyezhető kiadások számát, valamint ellenőrizte a tankönyvek árának megállapítását.

Az eredeti a Göcseji Múzeum tulajdona,
forrás: europeana

Az eredeti a Göcseji Múzeum tulajdona,
forrás: europeana

Az eredeti az ELTE Egyetemi Könyvtár tulajdona, forrás: europeana

Az eredeti az ELTE Egyetemi Könyvtár tulajdona, forrás: europeana

Az eredeti az ELTE Egyetemi Könyvtár tulajdona, forrás: europeana

A tanszerek használatát, a tankönyvekhez hasonlóan, miniszteri engedélyhez kötötték. Legfontosabbak az iskolai füzetek, vagyis irkák voltak, melyeknek kiadásáért ugyanúgy versenyeztek könyvkiadók egymással, mint a tankönyvekéért. A tanulók mártogatós tollat használtak, a tintatartó a padban e célra kialakított helyen volt. A tintát a tanító vásárolta, ezért nagyon takarékosan kellett bánni vele. A gyerekek általában ceruzával írtak, mindenkinek volt kék és piros ceruzája és radírja, valamint golyós számológépe is. Az első osztályosok még nem irkákat használtak, hanem fakeretes palatáblákat, amire palavesszővel írtak. Kimondottan iskolatáskájuk nem volt, mindenki abban vitte a tanszereit iskolába, amiben tudta.

A tantermeket minden iskolában hasonlóan rendezték be. A tanító asztala egy kb. 15-20 cm-es dobogón állt, ezt volt a katedra. Volt tábla, amire krétával írtak, és szekrény, a könyvek és a tanszerek tárolására. A tantermeket minden nyáron frissen meszelték. A falakra képeket, szemléltető táblákat és Magyarország térképét, valamint a kor legnépszerűbb imáját a Magyar Hiszekegyet függesztettek ki. A jól felszerelt iskolákban gramofon és filmvetítő is a berendezés része volt. A tanteremben vaskályhával fűtöttek.

gramofon: A 19. század végén feltalált hanglejátszó készülék, amely hanglemezre rögzített éneket, zenét, beszédet vagy más hangot a lemez forgatásával újra hallhatóvá tesz, hanggá alakít.

Képek forrása: Fortepan / Hegedűs Judit, helyszín: Szent Margit Gimnázium (1935) 1. kép bentlakó növendékek studiuma, 2. kép osztályterem, 3. kép fizikai előadó és munkaterem

Filmoktatás

Klebelsberg különösen nagy figyelmet fordított a filmoktatásra. Ezt 1924-es rendeletében tette kötelezővé az összes állami középfokú tanintézetben (gimnáziumokban, reáliskolákban, leány-középiskolákban, tanítóképzőkben, felsőkereskedelmi és polgári iskolákban), majd egy évvel később a népiskolákban is. A rendelet évi hat-nyolc előadás tartását írta elő, a délelőtti órákban 9-13 óra között. A bemutatott filmeket a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium hagyta jóvá, a filmek jegyzéke a tanév elején a Hivatalos Közlönyben jelent meg. Az iskolákat két héttel a vetítés előtt értesítették a vetítendő filmekről. Megküldték hozzá az úgynevezett vezérlapot, amelyen a pedagógusokat tájékoztatták a film tartalmáról és felhasználásáról. Ennek alapján aztán az illetékes szaktanár a film bemutatása előtt pár perces bevezetést tartott a diákságnak. A filmvetítések jogát a Magyar- Holland Kultúrgazdasági Rt. kapta meg, melynek nagy anyagi tőkéje lehetővé tette a filmoktatás gyors elindítását és fejlődését Magyarországon. A Részvénytársaság a rendelet előírásai szerint magyar gyártmányú filmeket készített és mutatott be, valamit külföldi filmeket adaptált a magyar viszonyokhoz igazítva.

Az első évben 60, egy évvel később 100, majd a rákövetkező évben 130 a városban tartottak filmelőadásokat. Az első évben 829 filmbemutatót tartottak 30.000 tanulónak, a 1929/30-as tanévben már 6316 előadáson 27.300 diák nézte végig az oktatófilmeket. A kötelező filmoktatás nem terjedt ki a fővárosi és egyházi iskolákra, ennek ellenére Budapesten is szerveztek iskolai filmvetítéseket.

  • 1924-ben bemutatott filmek
  • 1930-ban bemutatott filmek

Hasznos és káros állatok
Az Alpok
A bányától a kohóig
Az ifjúság testnevelése
Természettudományi képek
Élet a tengeren

Elemi iskolásoknak:

A méhcsalád élete
Hófehérke
Egy testnevelési óra
Élmények az állatok életéből
Hogyan készül? (Bognármesterség)
Egy kisgyermek és az elefánt története

Középiskolásoknak:

Kis Alföld
A déli sark állatvilága
Papírgyártás
A turáni alföld
Egy reggeli története
Németország

A filmvetítéseket vagy az iskola saját gépén a tornateremben tartották, vagy igénybe bevették a közeli nyilvános mozikat. A korabeli gyakorlat szerint a sportfilmeket külön vetítették le a fiúknak és a lányoknak. Az előadások alatt gyakran előfordult, hogy a tanulók fegyelmezetlenek voltak, nevetgéltek és megjegyzéseket tettek a látottakra.

A filmvetítéseken belépődíjat szedtek, melynek összege 3.000 papírkorona volt, de a rendelet előírása szerint a tanulók 26 százalékának ingyenes belépést kellett biztosítani. Később a belépődíj összegét a középiskolásoknak 28, az elemi iskolák tanulóinak 24 fillérben állapították meg. Az előadás megszervezésében résztvevő pedagógusnak 2,5 korona tiszteletdíjat fizettek, a haszon tíz százalékát pedig az iskola taneszközeinek fejlesztésére kellett költeni.
Az iskolák gyakran panaszkodtak a filmoktatás gyakorlata miatt. Bírálták a filmek tartalmát, a témák feldolgozását sokszor unalmasnak tartották, ami a gyerekek figyelmét nem kötötte le, illetve attól tartottak, hogy a többi tárgy oktatásának kárára megy a mozizásra szánt idő.

Tudod a választ az eddig olvasottak alapján?​

Készült a Közgyűjteményi Digitalizálási Stratégia keretében 2021-ben
Farkas Katalin, Hernek István, dr. Laczkó Sándor, Muzs Krisztina, Teutsch Ágota

© 2021 Szegedi Tudományegyetem Klebelsberg Kuno Könyvtára – Minden jog fenntartva.