Klebelsberg Kuno művelődéspolitikai elképzeléseinek és a kultuszminisztérium irányításának köszönhetően az iskolán kívüli népművelés az I. világháború után újjászerveződött és új területekkel bővült, magában foglalta az analfabéta-tanfolyamokat, az ismeretterjesztő előadások szervezését, népkönyvtárak, népházak, népfőiskolák és az ifjúsági egyesületek munkáját. 1922-ben felállították az Iskolánkívüli Népművelés Országos Bizottságát, egy 1924-es rendelet értelmében pedig a népművelési munkavégzés részére államsegélyt biztosítottak. A Bizottság feladata volt az iskolán kívüli népművelési ügyek véleményezése, felügyelete és a munkák irányítása, azonban arra ügyeltek, hogy a kezdeményezés és a gyakorlati munka a társadalom feladata maradjon.

„Annak, aki a népiskola felső tagozatát elhagyja, valóságos életszükségletének kell lenni, hogy ismeretterjesztő előadásokra, színházba és hangversenyre járjon, a nyilvános könyvtárakat használja, keresetének egy töredékét könyvek szerzésére fordítsa.”

Klebelsberg Kuno, 1918.

Az iskolán kívüli népművelés fő célkitűzése az volt, hogy a tanköteles kor után kiegészítse az elemi iskolák által nyújtott műveltséget, és az állampolgárok olyan hasznos ismeretekre tegyenek szert, amelyekkel a nemzet, a közösségük és saját maguk erkölcsi és anyagi érdekeit tudják szolgálni. A népművelő tevékenység leginkább ismeretterjesztő előadások és népművelési tanfolyamok szervezésében valósult meg, melyeknek szervezői és előadói legtöbbször a helyi tanítók voltak.

Az Országos Közművelődési Tanács fogta össze a népművelés szervezeteit, emellett kiadványokat és szakmai lapokat jelentettek meg. A Tanács folyóirata a hetente megjelenő Vasárnapi Könyv volt, amelyben például a következő címeket viselő, sokszínű és érdekes írásokat olvashatták a művelődni vágyók: Moxa – a japán égetőkúra, Földünk alakja, Mikor kezdődik az öregség?, Ur város romjai és a szumir műveltség, A kálium fontossága az állatok táplálkozásában, Baktériumok boncolása, Rakéta a világűrben. A Tanács működését a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, valamint különböző pénzintézetek anyagi támogatása tette lehetővé.

Klebelsberg felfedezte a tömegkommunikáció egyik leghatékonyabb eszközét a rádiót. Maga is igyekezett kihasználni a lehetőségeit: az első miniszterek közé tartozott, aki beszédet mondott és előadást tartott a Magyar Rádióban. Az volt az elképzelése, hogy a rádió segítségével „az egész országot egy nagy tanteremmé változtatja”. A Rádió-szabadegyetem elnevezésű távoktatási program keretein belül hetente kétszer, csütörtökön és vasárnap délután három és négy óra között sugároztak egy-egy órás műsort, amelynek első húsz percében könnyűzenét, a második részében előadásokat, végül aktuális információkat hallhattak az állampolgárok. Sajnos a nagyszerű ötlet nem tudta elérni a kívánt hatást, hiszen akkoriban a rádiókészülék még drága dolognak számított, és kevesen engedhették meg maguknak. Az ország bizonyos területein a vételi viszonyok is gyengék voltak, így csak nehézkesen lehetett fogni az adást.
Az alsóbb néposztályok műveltségének felzárkóztatásában fontos szerep hárult a népkönyvtárakra. A népkönyvárak ügyével a Minisztériumon belül az Iskolán Kívüli Népművelési Ügyosztály foglalkozott. A kulturális reform jegyében a pénzügyminiszter 1926-ban egymillió pengőt adott Klebelsbergnek a népkönyvtárak létesítésére és fejlesztésére. Ebből az összegből 1504 könyvtárat létesítettek és 237.324 kötetet küldtek szét.

0
népkönyvtár
0
könyv

A népkönyvtárak állományát a Minisztérium Népkönyvtári Irodalmi Bizottsága állította össze. Főként ismeretterjesztő művek kiválasztására törekedtek vallás-erkölcsi, nevelési, történelmi, művészeti, gazdasági, természettudományi és földrajzi témakörökben. A könyvek nagy részét bekötetlenül küldték a könyvtáraknak, ezzel Klebelsbergnek két célja is volt. Az egyik, hogy a rendelkezésére álló pénzből minél több könyvet lehessen vásárolni, a másik, hogy munkához juttassa a helyi könyvkötő mestereket. A könyvek beköttetése a törvényhatóság és a községek feladata volt.
A könyvtárosi teendőket általában a tanítók, ritkábban papok, jegyzők, vagy a gazdaegyleti titkárok látták el, akiknek ezt a munkát hivatalból kellett elvégezniük, munkájukat a Minisztérium rendszeres évi tiszteletdíjjal honorálta.

„A jó magyar könyvnek be kell jutni minden igaz magyar házba. Ez nemcsak művelődésünknek, hanem nemzeti fennmaradásunknak is lét- vagy nemlét-kérdése.”

Klebelsberg Kuno, 1921

Építs te is népiskolát!

Mobileszközökön ehhez a játékhoz a fekvő (horizontális) nézetet javasoljuk.

Készült az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark skanzenjében megőrzött és látogatható pusztaszer-árpádhalmi tanyasi iskola tantermének Falusi tanterem c. fényképéből. A terem játékban látható berendezése a szegedi Móra Ferenc Múzeum tulajdona.

Készült a Közgyűjteményi Digitalizálási Stratégia keretében 2021-ben
Farkas Katalin, Hernek István, dr. Laczkó Sándor, Muzs Krisztina, Teutsch Ágota

© 2021 Szegedi Tudományegyetem Klebelsberg Kuno Könyvtára – Minden jog fenntartva.