Talán nem meglepő, hogy Klebelsberg Kuno az egyes népcsoportok legfontosabb lelki tulajdonságának a művelődés képességét tartotta. Ez a gondolat már fiatalkori írásaiban is megjelent, majd végigkísérte későbbi kultúrpolitikáját is. Egy 1926-ban elmondott beszédében így fogalmazta meg a művelődéspolitikus felelősségét:


„A kultúrpolitika hosszú lejáratú váltó. A kultúrpolitika terén sokáig lehet hibákat elkövetni, merthogy mi történik azokban a tantermekben, azt a nagyközönség ritkán tudja. Legfeljebb néha a szülők tudják. Ha az adópolitika vagy a közgazdasági politika rossz, a bajok rögtön jelentkeznek és megmozdul a nemzeti társadalom és javítani kell a hibás politikán. A kultúrpolitika terén nagyon sokáig lehet észrevétlenül vétkezni, de amikor az új nemzedék felnőtt, akkor az elkövetett hibákon, bajokon javítani, segíteni már nem lehet.”

Kezdetek, munkája a Julián Egyesület élén

Klebelsberg tíz éven keresztül dolgozott a Julián Egyesület ügyvezető igazgatójaként. A Julián Egyesületet azért hozták létre 1904-ben, hogy a Dráván túl, Szlavóniában, továbbá Bosznia-Hercegovinában a magyarok szellemi gondozását vállalja. Az egyesület nevét, Klebelsberg ötlete alapján, Juliánus barátról kapta, aki a magyarok őshazáját kutatta. A Julián Egyesület elsősorban népiskolákat állított, hogy a délvidéken élő magyar szórványok lakosainak gyermekei az iskola révén is magyarok maradhassanak.

Klebelsberg jegyzeteiből megtudhatjuk, hogy a Julián-iskolák megszervezésének részleteit ő maga dolgozta ki, majd minden szálat kézben tartva fáradhatatlanul dolgozott a megvalósításon. Megnyerte ügyének a Dráván túl is területekkel rendelkező pécsi püspökség, továbbá a főurak, a nagyobb birtokosok, a kis létszámú horvát középosztály segítségét. A sajtót is igénybe vette a felvilágosító munka terjesztéséhez. Térképeket tanulmányozott, statisztikai adatokat gyűjtött, majd a legnagyobb tervszerűséggel és rendszerességgel jelölte ki az iskolák helyét. Az volt a célja, hogy 1910-re, a következő népszámlálásra, minél több iskolája és tanítója legyen.
Ezek az iskolák nem csak tanítottak, hanem szélesebb rétegek érvényesülését segíthették elő, ami megerősítette abbéli meggyőződésében, hogy a kultúra hatalom, gazdasági hatalom is. Rengeteg minden kapcsolódott a Julián-iskolákhoz: népművelési könyvtárak, naptárak, imakönyvek, vezetőképzés alsóbb és felsőbb fokon, internátusok, ösztöndíjak, földreform, telepítés, sőt végül még egyetem- és tudománypolitika is.

Klebelsberget közoktatásügyi adminisztratív államtitkárrá nevezték ki 1914-ben, emiatt lemondott a Julián Egyesületben betöltött tisztségről. Búcsúztatásán hála és szeretet vette körül a távozó igazgatót a helyi lakosságban kisebbséget alkotó magyarok részéről. Az Eszéken megjelenő Szlavóniai Magyar Újság 1914. január 11-i számában így írtak róla:

Ez a név csak most került a nyilvánosság elé, abból az alkalomból, hogy a király közoktatásügyi államtitkárrá nevezte ki. A szlavóniai magyarság is talán most hallja először e sorok útján ezt a nevet, pedig e név viselője volt a Julián Egyesületnek egyik megteremtője és annak tíz esztendőn keresztül ügyvezető igazgatója… Ebben a tülekedő világban, vásári zajban valóban nem tudjuk, mit csodáljunk benne jobban: végtelen szerénységét vagy csodás munkabírását, fanatikus lelkesedését vagy szeretetét az elveszendő magyarság iránt?”

Klebelsberg maga is büszkeséggel tekintett az elért eredményekre, és felbecsülhetetlen tapasztalatokkal gazdagodott oktatási és művelődési intézmények megszervezésének területén. Későbbi egyetemszervezési és tudománypolitikai tevékenysége során, minisztersége idején, ezeket is fel tudta használni.

Klebelsberg Kuno hangja

Gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter beszéde a tanulóifjúsághoz, 1928 (részlet)

„Magyar Fiúk! Magyar Lányok! Az iskolában már megtanultátok, hogy Nagy-Magyarország területe 325 ezer négyzetkilométer volt, a trianoni Magyarországé pedig csak 92 ezer négyzetkilométer. Tudjátok azt is, hogy Nagy-Magyarországon 21 millió ember lakott, a trianoni Magyarországnak ellenben csak 8 millió lakosa van. Majdnem egyharmadára zsugorodott össze hazánk. Ha mindennek dacára sem akarjuk a nemzetek sorában elveszíteni azt a helyet, amelyet a magyarság korábban elfoglalt, akkor a mi munkánk eredményének legalábbis annyinak kell lennie, mind amennyit régebben, a történeti Magyarország 21 millió lakosa végzett. De emelnünk kell nemzetünk belső értékét is, fokoznunk kell nemcsak az egyes ember teljesítőképességét külön-külön, hanem a nemzet együttes összmunkájának eredményét is. Ez pedig attól függ, hogy több legyen a magyarság kebelében a pozitív, mint a negatív ember. Milyen a negatív ember? A negatív ember a felmerülő kérdésekkel szemben rendesen nemet mond. Ha valamelyik új eszme vagy terv merül föl, akkor nem azon töri a fejét, hogy meg lehet-e azt valósítani, hanem csak a nehézségeket és az akadályokat nézi, és többnyire azt jósolgatja, hogy nem lesz az egészből semmi, amivel még azokat is elcsüggesztheti, akiknek az alkotó munkához hajlamuk és kedvük van. A negatív ember irigy. Mások hibáit nagyítja, kiszínezi. Az iparkodókat leszólja, a bizakodókat kigúnyolja. Rendesen sokat beszél, másokat fölényes hangon bírál, és eközben többnyire ki is adja az erejét, nem marad már benne energia a hasznos cselekvésre. Milyen ezzel szemben a pozitív ember? A pozitív ember bizakodó és jóakaratú. Magával szemben szigorú, mások hibáival szemben elnéző, mert az alkotó munkából jól tudja, hogy milyen nehéz valamit megcsinálni, és milyen könnyű tévedni. A pozitív ember szolgálatkész, és amennyire teheti, segít mindenkin, aki igazságos ügyben fárad, a szót nem fecsérli, inkább kevés beszédű, viszont a munkában öröme telik, életének fő célja az alkotás. Az olyan nemzet, amelyek sorában a negatív emberek többségre jutnak, veszve van. Magyar Fiúk! Magyar Lányok! Legyetek ennek a hazának dolgos pozitív gyermekei!”

Készült a Közgyűjteményi Digitalizálási Stratégia keretében 2021-ben
Farkas Katalin, Hernek István, dr. Laczkó Sándor, Muzs Krisztina, Teutsch Ágota

© 2021 Szegedi Tudományegyetem Klebelsberg Kuno Könyvtára – Minden jog fenntartva.