Klebelsberg az 1922-es választásokat követően a Bethlen-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztereként folytatta azt a rendszeres munkát a népoktatás terén, amit 1914-1917 között államtitkárként ő szervezett meg. Hatalmas feladat várt rá, hiszen az I. világháború a népoktatás ügyére is súlyos csapásokat mért. A bevonult tanítókat nem tudták pótolni, ezért a tanítás sok helyen egész tanévben szünetelt, vagy rendszertelenül történt. Az iskolaépületeket sok helyen katonai célokra használták, kirabolták vagy lerombolták. Ezek az áldatlan állapotok azt eredményezték, hogy 1920-ban minden hatodik tanköteles gyermek nem járt iskolába. A háború utáni kultúrpolitika egyik legfontosabb feladata megközelítőleg 200 ezer 6-11 éves gyermek beiskolázása volt, ám ez iskolai férőhelyek hiányában fizikailag is lehetetlen lett volna. A magas beiskolázatlanság és az iskolák zsúfoltsága régre visszanyúló problémái voltak már a közoktatásügynek, s ezek a háború után csúcsosodtak ki igazán. A kormány felelős vezetői felismerték, hogy tervszerű és következetes átalakításra, fejlesztésre van szükség.
„A politikai demokráciának kultúrdemokráciával való előkészítése és a nemzet munkateljesítményének a jellem és a tudás erejével való meghatványozása feltétlenül szükségessé teszi, hogy bárminő terhes legyen is az az örökség, amely a népművelés terén a történelmi Magyarországról a trianoni Magyarországra szállt, hazánk, mai elszegényedett állapotában is, a nagy pénzügyi terheket vállalja, mert a nemzeti tömegműveltség szintjének lényeges emelése nélkül alig remélhetjük nemzeti vágyaink és reményeink teljesülését.”
Klebelsberg Kuno: Előszó. In. Magyar Népoktatás. Budapest, Magyar Királyi Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, 1928. 3-4.
A tábla a Göcseji Múzeum tulajdona
Forrás: Europeana
A közhangulatot is az iskolaszervezés mellé állította az akkoriban napvilágot látott lesújtó eredményű analfabétastatisztika. Az 1920-as népszámlálás adataiból kiderült ugyanis,, hogy a megcsonkított ország 8 millió lakosa között 1 milliónál több volt a 6 éven felüli analfabéta. Az újságok rendre foglalkoztak a kérdéssel, és az egész nemzet ügyévé emelték az analfabetizmus elleni küzdelmet. A megerősödés és felemelkedés feltételének tartották az elemi műveltség hiányainak pótlását. Ekkora munka természetesen tetemes anyagi áldozatokat kívánt. Ezt egy ideig késleltette az államkincstár bizonytalan helyzete, de az ország pénzügyi talpra állását követően az első beruházások között szerepelt a népiskolaépítési akció.
Az írástudatlanok megoszlása nagyon aránytalan volt az ország különböző részei között. Ahogy a megyei térképvázrajzon is megfigyelhetjük, északabbra haladva, és nyugat felé közeledve egyre kedvezőbbek voltak az adatok.
A 6 éven felüli analfabéták százalékos aránya vármegyékre lebontva 1920-ban (készült a Magyar Népoktatásban megjelent, 1.vázrajz (47. p.) térképe alapján)
Az analfabetizmus az írástudás hiányát jelenti. Az analfabéta pedig az írástudatlan egyén, aki nagyon rosszul, vagy egyáltalán nem tud se írni, se olvasni. Más szóval illiterációnak is nevezik.
A helyzet a Dunántúlon Sopron, Győr-Moson, Vas, Veszprém és Komárom-Esztergom megyékben volt a legkedvezőbb. Itt a 6 év feletti analfabéták a lakosság egytized részét tették ki. Ezzel szemben a déli részek, Bács-Bodrog és Csongrád megye az ország egyik legelmaradottabb területei voltak: az írástudatlanság helyenként elérte a 19-33%-ot. Az eltérő műveltségű területek kialakulásának történeti és földrajzi okai is voltak: a nyugati műveltség hatása kelet felé haladva veszített erejéből. A török hódoltság alatt az Alföld pusztulása, a Tisza áradásai akadályozták a közlekedést és a gazdasági élet kifejlődését. A statisztikákból látható, hogy az analfabetizmus elleni küzdelem az ország különböző vidékein különböző intenzitású beavatkozást igényelt, és sajnálatos módon éppen ott volt szükség a legnagyobb áldozatokra, ahol a lakosság anyagi ereje a legkisebb volt. A legtöbb akadály a tanyás településeknél jelentkezett. Az állam már harminc évvel korábban is felismerte a tanyasi iskolák szükségességét, de érdemi fejlődés nem történt. Klebelsbergre hárult a feladat, hogy az Alföld lakosságát támogassa a felzárkózásban.
Készült a Közgyűjteményi Digitalizálási Stratégia keretében 2021-ben
Farkas Katalin, Hernek István, dr. Laczkó Sándor, Muzs Krisztina, Teutsch Ágota
© 2021 Szegedi Tudományegyetem Klebelsberg Kuno Könyvtára – Minden jog fenntartva.