Matematikus kislexikon

Hatvani László professzor jegyezte le az alábbi történetet: “Pintér Lajossal szigorlatoztattunk Analízisből. Egy hallgatónő rosszul kezdett egy indirekt bizonyítást, mert rosszul tagadta a bizonyítandó állítást. Pintér tanár úr segíteni akart neki, és egy, a mindennapi életből vett példával rá akarta vezetni, hogyan kell az állítást tagadni. Kérte, tagadja a következő állítást: „Minden ember matematikus.” A gyakorlatokon sokszor csinálunk ilyet, és a kolleginának mondania kellett volna a helyes választ: „Van olyan ember, aki nem matematikus.” Felcsillant a szeme, megörült a könnyű kérdésnek, és rávágta: „Nem minden matematikus ember!”
Az alábbi lexikon Intézetünk volt és jelenlegi személyiségeit mutatja be, hosszabb-rövidebb életrajzokkal vagy pár soros portrékkal. Célja, hogy igazolja: minden matematikus ember!
Az életrajzi lexikon egy válogatás jellegű gyűjtemény, az egykor élt kolozsvári-szegedi professzorok és a jelenlegi szegedi matematikusok életrajzait betűrendben tartalmazza. Az életrajzi cikkek nagyon változó mélységűek, tartalmúak és méretűek, az egyes személyiségekről talált, illetve a kortársaktól kapott anyagok függvényében. Az anyaggyűjtés 2021 január-március hónapokban zajlott. A koronavírus-járvány körülményei miatt a személyes kapcsolatfelvétel és az adatgyűjtés az internetre és levelezésre korlátozódott.

 

Kislexikonunk fő és alapvető forrásai voltak a magyar Wikipédia matematikus szócikkei. Az egyes szócikkeknél ezt tételenként külön-külön nem jelöltük, hisz az átvett anyagon módosítottunk, kiegészítettük és rövidítettük stb., projektünk céljainak megfelelően. A felhasználásért ezért itt mondunk együttesen köszönetet!

Molnár Lajos (1964-)

Forrás a képre kattintva látható.

Analízis Tanszék: egyetemi tanár

1964. augusztus 19.-én születtem Kemecsén (Nyíregyháza közelében). A nyíregyházi 2. számú gyakorló iskolában, majd az 5. számú általános iskolában tanultam. Gyermekkoromban nem rajongtam a matematikáért, annak utolsó szakaszában szívsebész szerettem volna lenni. A 8. osztály végén költöztünk Hajdúszoboszlóra, ahol a szabályos jelentkezések lezárta után a Hőgyes Endre Gimnáziumban a szüleim már csak a matematika tagozatra tudtak beíratni, amiért elég morcos voltam. Rosszul is indult a pályafutásom, azonban a matematikatanárom, Szűcs István személyisége (sok szempontból különös-különc ember volt) alapvetően megváltoztatta a viszonyomat a tárgyhoz. A sorsom pedig akkor pecsételődött meg végérvényesen, amikor a gimnázium könyvtárában rábukkantam a debreceni egyetem halmazelméleti topológia jegyzetére. Ebben egyetlen szám sem szerepelt (az oldalszámokon kívül), semmilyen ábra, csak kis és nagybetűk, matematikai szimbólumok, definíciók, tételek és bizonyítások. Ez magával ragadott, egy teljesen új világot nyitott meg számomra, az absztrakt matematikáét. Matematikus szakra Debrecenben jártam. Nagyon szerettem az egyetemista létet, odaadással ismerkedtem a matematika különböző területeinek eredményeivel. Különösen Erdős Jenő, Járai Antal és Székelyhidi László előadásai nyűgöztek le. A Járai Antalnál hallgatott funkcionálanalízis tárgy volt rám a legnagyobb hatással és juttatott arra az elhatározásra, hogy ez az a terület, amivel majd foglalkozni szeretnék. Debrecenben helyezkedtem el, az ottani Analízis Tanszéken jártam be az egyetemi ranglétra minden fokát a tanársegédtől az egyetemi tanárig.

A funkcionálanalízis kutatások hazai központja ugyanakkor hagyományosan Szeged volt, a Riesz Frigyes és Haar Alfréd által alapított Bolyai Intézet, amit anno magyar Göttingenként emlegettek. Kapcsolatom Szegeddel Kérchy László professzor révén alakult ki, több konferencián vettünk közösen részt vele illetve Sebestyén Zoltán (ELTE) atyai jóbarátommal. Az első szakmai előadásomat Szegeden az operátorelmélet világhírű tudósa, Szőkefalvi-Nagy Béla 85. születésnapjára rendezett konferencián tartottam, 1998-ban. Rendkívül sokat jelentett számomra, hogy a professzor úr ezután egy levélben elismeréssel írt az ott bemutatott eredményeimről.

Ahogy említettem, Debrecenben értem el az egyetemi ranglétra tetejére, de aztán úgy hozta a sors, hogy 2015-ben Szegedre kerültem és jelenleg itt dolgozok az Analízis Tanszéken tanszékvezető egyetemi tanárként valamint 2018 óta főszerkesztője vagyok a Riesz és Haar által alapított, a világon jelenleg 15. legrégebben működő matematikai folyóiratnak, az Acta Scientiarum Mathematicarum-nak.

Számomra  a matematika a rendet ugyanakkor a szabadságot, kalandot jelenti. Emellett szépséget, esztétikát, eleganciát. Egy eddig ismeretlen összefüggés megsejtése majd bizonyítása olyan érzéseket, örömet okozhat mint amilyet egy csodálatosan megkomponált művészeti alkotás, például egyik nagy kedvencem, Babits Mihály Esti kérdése. Egyébként a matematika és a művészetek közötti kapcsolatról nagyon szépen szól Ottlik Géza Próza c. kötetében, véleményét magamhoz igen közelállónak érzem.

A sokirányú szakmai elfoglaltságok mellett kevés időm marad másra, de ami marad azt a következőkkel töltöm: irodalom (szigorúan minden nap olvasok szépirodalmat), kerékpározás valamint az utóbbi években már szinte létszükségletemmé vált erdőjárás (lehetőség szerint nem kijelölt túraútvonalon, úgy ugyanis könnyű és nem izgalmas). Számos eredményem kulcsgondolata is ilyen barangolások során született, melyek több esetben a matematikára való koncentrálás miatt eltévedéshez vezettek (de szerencsére komoly bajba még akkor sem kerültem amikor például néhány alkalommal vadászat közepébe csöppentem).

Megjegyzem még, hogy fiatal koromban a matematika mellett szőlőt is műveltem és bort készítettem Tokaj hegyalján, Mádon. Ezzel már régen felhagytam, sajnos fel kellett hagynom (de borszeretetem töretlen).

Végül egy számomra kedves és emlékezetes történet fiatal koromból, ami a fent említett eltévedésekről jutott eszembe. Sebestyén Zoltánnal talán 1997-ben egy konferenciára utaztunk, melynek helyszíneként a csehországi Paseky volt megjelölve. Egyik kollégámtól kapott kihajtogatós térképen (okostelefonnak, GPS-nek még híre sem volt) megtaláltam Paseky-t, ahova az én autómon rendben meg is érkeztünk. Szép kis falu volt, ahol ott rendezett nemzetközi matematikai konferenciáról senkinek sem volt tudomása (beleértve a megkeresett polgármestert is). Mit tegyünk? Visszamentünk a legközelebbi városba, ahol egy benzinkúton éppen tankoló rendőrnél próbáltam érdeklődni. Visszakérdezett, hogy de melyik Paseky? Ezen meghökkentem, miután ő megmutatta a szolgálati térképét (egy vaskos könyvet), aminek helymutatójában kb. egy oldalon keresztül sorjáztak a Paseky-k. Ugyanis, mint azután megtudtam, a „paseky” „tisztásokat” jelent, nem egy konkrét helységet. Nem részletezem, a lényeg, hogy a nekem kölcsönzött térképen egy db Paseky volt ezért én a konferencia-szervezőktől kapott paksaméta azon részére, amiben (mint utólagosan kiderült) leírták, hogy hogyan lehet az ő Paseky-jükhöz eljutni, nem fordítottam kellő figyelmet és azt ráadásul nem is vittem magammal, úgyhogy fogalmunk sem volt, hogy hova kellett volna mennünk. Végül aztán egyszerűen visszafordultunk és hazajöttünk. A történethez tartozik még, hogy kora hajnalra értünk Budapestre, és miután társam csendben bejutott a lakásukba, felesége álmában megriasztva rémülettel és éles sikollyal fogadta. De van happy end is: talán két év múlva újra meghívást kaptunk a konferenciára, és akkor sikerült oda is találnunk…

Molnár Lajos személyi adatlap URL

Molnár Lajos Lendület-ösztöndíjas kutató URL

Molnár Lajos MTMT URL

Molnár Lajos Google Scholar URL

Moór Artúr (1923-1985)

Forrás a képre kattintva látható.

“Moór Artúr (Budapest, 1923. jan. 8. – Sopron, 1985. aug. 26.): matematikus, a matematikai tudományok doktora (1964). Szegeden érettségizett, az ottani tudományegyetemen szerzett 1947-ben matematika-fizika szakos középiskolai tanári diplomát. Tanulmányait a háború és a hadifogság megszakította. Öt éven át Szarvason és Debrecenben volt középiskolai tanár, 1953-tól aspiráns, 1955-ben kandidátus. 1956-1968 között a szegedi tudományegy. oktatója volt, ekkor kinevezték a soproni Erdészeti és Faipari Egyetem professzorává, haláláig ott működött. Tudományos munkássága rendkívül gazdag, 103 értekezése jelent meg nyomtatásban, főleg németül, többségük külföldi folyóiratokban. Egyik legkiválóbb tagja volt a Varga Ottó vezetésével kialakult debreceni differenciálgeometriai iskolának. Vizsgálataival nemzetközi téren is nagy tekintélyt szerzett, a japán Tenzor Társ. tagjai közé választotta. Főleg a Riemann- és Finsler-geometria kötötte le érdeklődését, a modern differenciálgeometriának szinte minden területén (Weyl, Cartan, Otsuki stb. terek) figyelemre méltó új eredményeket ért el. Foglalkoztatta a modern fizika térelmélete is, több értekezése jelent meg (társszerzővel) erről a problémakörről. Néhány tanítványa ismert kutató, folytatója az általa végzett vizsgálatoknak. Két cikluson át tagja volt az MTA Matematikai Szakbizottságának, a Bolyai János Matematikai Társulatban a soproni tagozat elnökeként igen eredményes munkát végzett.” (Majnár Ildikó: M. A. élete és matematikai munkássága (kézirat, 1987., a debreceni KLTE könyvtárában; M. A. értekezéseinek teljes bibliográfiájával).)

Írta: Tamássy Lajos (Soproni Egyetem Erdömérnöki Kar, Sopron 1998)


Moór Arthur élete és munkássága (1923 -1985) URL

“Moór Arthur, a magyar differenciálgeometria kiemelkedő egyénisége 1985. augusztus 26-án hunyt el. A Soproni Egyetemen lett egyetemi tanár, és az itteni Matematikai Tanszéket vezette élete végéig, 17 éven át. A Soproni Egyetem az újjáéledő magyar egyetemi és közélet nemes hagyományait követi, amikor volt tanáráról, egykori professzoráról megemlékezik. Saját magát becsüli meg az az intézmény, mely neves halottjait számontartja.

Pár évvel ezelőtt itt Sopronban, ahol az Egyetem vendégszeretete helyet adott az 5. Osztrák-Magyar Geometriai Kollokviumnak, szakmai matematikus hallgatóság előtt emlékeztünk meg Moór Arthur matematikai munkásságáról, felsorakoztatva legfontosabb és legjelentősebb matematikai eredményeit. Így most egy általánosabb érdeklődési körű közönség előtt inkább életútjára, egyéniségére kívánok emlékezni és tudományterületének tárgyát és alapkérdéseit kísérlem megismertetni és a matematika fejlődésének történetébe ágyazni, kevésbé helyezve súlyt Moór Arthur konkrét matematikai eredményeinek felsorolására. Ez talán egy képet ad matematikai munkásságának színteréről is.

Moór Arthur Budapesten született 1923. január 8-án. Édesapja magyar-német szakos középiskolai tanár, aki egy ideig magyar lektor volt a Berlini Egyetemen, majd a Szegedi Polgári Iskolai Tanárképző Főiskolán a német nyelv tanára lett. Így Moór Arthur a német nyelvvel már fiatalon megismerkedett. Kitűnően beszélt németül. Egyetemi tanulmányait Szegeden kezdte meg matematika-fizika szakon 1941-ben, de a háború miatt csak 1947-ben fejezte be. Tagja volt az Eötvös Kollégiumnak, ahol Kalmár László volt a tanára. Az egyetemen is kiváló professzorai voltak: Riesz Frigyes, Haar Alfréd, Kerékjártó Béla, Szőkefalvi-Nagy Gyula. Ez a tanári kar valóban világszínvonalat jelentett. – Tanári oklevelének megszerzése után 1947-50-ig a Szarvasi Tanítóképző Intézetben tanított. Tudományos munkáját rögtön az egyetem befejezése után megkezdi Szarvason, a tudományos környezet és a tudományos légkör teljes hiányában. A Finsler geometria iránt érdeklődik, amire az egyetemen az oktatás és kutatás kiemelkedő színvonala mellett is alig kaphatott indíttatást. A differenciálgeometria a két háború között hiányterület volt Magyarországon. Tudományos munkájának kezdeti eredményeivel igen gyorsan elkészül és megjelennek első dolgozatai. Ezekre felfigyel Varga Ottó, a debreceni egyetem tanára, a Finsler geometria nemrég Magyarországra hazatért kiváló művelője, és elősegíti Moór Arthurnak a debreceni Révai (ma Csokonai) Gimnáziumba való kerülését, ahol 1950-52. között tanított. Az aspirantúra intézményének megindulásakor 1953-ban Varga Ottóaspiránsa lesz a Debreceni Egyetemen. Aspirantúráját 1956-ban fejezi be a kandidátusi fokozat megszerzésével. Akadémiai doktori dolgozatának címe „Geometriai vizsgálatok általános metrikus vonalelem-terekben”, amit 1964-ben véd meg. Közben megnősül. Felesége László Piroska középiskolai tanár. Házasságukból egy leánygyermek született, Edit. Aspirantúrája után a Szegedi Egyetemen kap állást, ahol 1956-68-ig dolgozik. Közben 1964-ben megkapja a tudományok doktora fokozatot. 1968-ban a Soproni Egyetemre nyer egyetemi tanári kinevezést és átveszi a Matematikai Tanszék vezetését. A kis létszámú tanszéken több munkatársát indította el a matematikai és a differenciálgeometriai kutatások útján. Távozásakor egy jól működő, jó szellemű tanszéket hagyott hátra. Cselekedeteit elvi meggondolások irányították. Tiszteletreméltó volt és rám mély benyomást tett az a magatartása, ahogyan latolgatás nélkül utasította vissza, vagy hagyott elszaladni előnyöket, ha azok elfogadása erkölcsi, vagy cselekvési normáiból csak csekély engedményt is kívántak volna. Hasonlóképpen vállalt hátrányokat anélkül, hogy ezeket áldozatnak tekintette volna. Ez volt számára az egyetlen lehetséges, és így természetes cselekvési mód. Ez nyilvánult meg hallgatóival szembeni igazságosságában, az anyagi javakhoz való viszonyában, munkájában. Kifejezetten materialista volt, de soha nem gondolt arra, hogy ebből politikai hasznot kovácsoljon magának. A politika kívül esett érdeklődési körén, sőt csaknem minden, ami nem matematika volt. A matematika kitöltötte az életét. Ez alól talán csak a sakkozás volt kivétel. Fiatalabb korában versenyszerűen sakkozott, csapatversenyeken vett részt. Szuverén egyéniség volt. Véleményét mások tetszésétől, vagy nemtetszésétől függetlenül alakította ki. Munkája elismerését néha lassan, csak késve kapta meg. Már amikor aspiráns lett annyi dolgozattal rendelkezett, amennyivel a többség kandidátus korára sem. Aspirantúrája befejeztével nem kapott Debrecenben állást, pedig ezt szerette volna. Akkor ez volt az egyetlen differenciálgeometriai centrum Magyarországon. Docensi kinevezését is csak doktori védésének idején kapta meg, pedig ez a fokozat akkor jóval ritkább volt, mint ma. Igen értékelte viszont, és nagyon jól esett neki, hogy soproni kinevezésénél a soproni egyetem vezetői tudományos teljesítményére helyezték a súlyt, és minden mást e mögött másodrendűnek tekintettek.

Hasonlóan nagyra értékelte azokat a megbecsülő megnyilatkozásokat, amelyekkel Varga Ottó, a magyar differenciálgeométerek mestere a 60-as évektől Moór Arthur munkásságát értékelte és elismerte. 

Moór Arthur egész életében igen aktívan, napi rendszerességgel dolgozott. Munkásságának eredményét 106 megjelent dolgozat jelzi, melyek majdnem mind német nyelven jelentek meg. Az utóbbi egy-két évtizedben ez nem kedvezett olvasottságának, mégis szerte a világon sokat hivatkoztak és hivatkoznak eredményeire. Közel négy évtizedes matematikai kutató munkásságában sok differenciálgeometriai kérdéssel foglalkozott, azonban ezek szinte mindegyike valamilyen formában kapcsolódik a Finsler geometriához. Ez volt munkásságának a központi területe. Sok matematikus munkássága, vagy legalábbis élete egy hosszabb szakaszának az eredménye egyetlen kérdés köré csoportosítható. Moór Arthurnál ez nincs így. Ezért munkáinak az áttekintő ismertetése meglehetősen nehéz. Vagy igen hosszú lenne, vagy nagyon hézagos, és akkor is csak a szigorúan vett szakemberek számára érthető. De itt most nem is ezt a feladatot tűzzük magunk elé, hanem mindössze munkásságának területét kívánjuk az általános matematikai érdeklődéssel rendelkezők számára kissé megvilágítani, közelebb hozni. 

MOÓR ARTHUR volt évfolyamtársa, barátja és kollégája: TAMÁSSY LAJOS tanszékvezető egyetemi tanár (Debrecen, Kossuth Lajos Tudományegyetem Geometriai Tanszék) előadása, ami 1989. november 17-én hangzott el Sopronban, az Erdészeti és Faipari Egyetem emlékülésén.”

JELENTKEZZEN ÁT A JOGRA!

Moór Arthur a differenciálgeometria nevű, már nevéből is megítélhetően eléggé rázós tárgyból vizsgáztatott, s a számos döcögősen felelő vizsgázó közül is kitűnt teljes felkészületlenségével egy hallgató, akit e történet során nevezzünk Jovánovicsnak. Tűrte Arthur, tűrte, ameddig tűrhette, de végül így fakadt ki:- Jovánovics úr! Maga annyira nem tud semmit, hogy én teszek egy tisztességes ajánlatot. Ha írásban megígéri, hogy átjelentkezik a jogi karra, akkor beírok magának egy elégségest, és megígérem: elintézem, hogy átvegyék. Az alkut megkötötték, és — ki tudja már, hogyan – Jovánovics tényleg joghallgató lett. Csak a teljesség kedvéért: jogász sem lett belőle. (Csákány Béla)

Forrása: Szent-Györgyi lovon? Válogatás a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Karának anekdotakincséből / szerk. Szabó Péter Gábor.. Szeged, Szegedi Tudományegyetem TTIK, 2014.)

Móricz Ferenc (1939-)

Forrás a képre kattintva látható.

(Hódmezővásárhely, 1939.febr.4.-)

Matematikus, egyetemi tanár, a matematika tudomány doktora

Középiskolai tanulmányait a Hódmezővásárhelyen, a Bethlen Gábor Gimnáziumban 1957-ben fejezte be. 1962-ben a Szegedi Tudományegyetemen matematika-fizika szakos középiskolai tanári diplomát, majd ugyanott – akkor már József Attila Tudományegyetem –1967-ben matematikusi oklevelet szerzett. 1962 és 1965 között a vásárhelyi Kossuth Zsuzsanna és egy évig a szegedi Radnóti Miklós Gimnázium tanára. A szegedi József Attila Tudományegyetemnek 1965-től lett tudományos munkatársa. Először az egyetem Matematikai, Logikai és Automata-elméleti Kutatócsoportjában dolgozott. 1970-től a Bolyai Intézet Számítástudományi 1990-től az Analízis Alkalmazásai Tanszékén dolgozik, melynek 1995-től tanszékvezetője is. 1990-től három évig az intézet igazgatója. 1980-tól egyetemi tanár. Tudását a Szovjetunióban, az Egyesült Államokban és Franciaországban tett tanulmányútjai során gyarapította. 1969-ben a matematika tudomány kandidátusa, 1978-ban a matematika tudomány doktora tudományos fokozatokkal birtokosa. Tagja a Bolyai János Matematikai Társulatnak (1967-), a Neumann János Számítógéptudományi Társaságnak (1968-) és az Amerikai Matematikai Társaságnak (1990-). 1993-tól a SZAB Matematikai és Fizikai Szakbizottságának elnöke.

Szakterülete a matematikai analízis, sorozatok, sorok, szummálhatóság elmélete, approximációelmélet, klasszikus és diadikus harmonikus analízis és a valószínűségszámítás határértékei. Eddig öt egyetemi jegyzete és 183 tudományos dolgozata jelent meg nyomtatásban, zömében idegen nyelven, vezető nemzetközi szakfolyóiratokban. Dolgozatainak több mint egyharmadát társszerzővel írta, a társszerzők száma 21. Kiemelendő az is, hogy kutatásaihoz számosan csatlakoztak. Az elmúlt öt évben írt, legfontosabbnak ítélt tudományos munkái: Magyar Tudomány 1997. 12. szám T 19 Akadémiai tagajánlások — 1998 1. A quantitative version of the Dirichlet—Jordan test for double Fourier series, J. Approx. Theory, 71 (1992), 344—358. A periodikus és korlátos változású függvények Fourier­sorának pontonkénti konvergenciáját biztosító kritériumok sorában az első Dirichlet­től, illetve Jordántól származik. Ezt a kritériumot terjesztette ki a síkon periodikus és korlátos változású függvények kettős Fourier­ sorára. Bevezetve a kétváltozós függvények téglalapon való oszcillációjának fogalmát, a konvergencia sebességét is becsülni tudta, amely becslés még az egy­változós függvények esetében sem javítható. 2. On the maximal Fejér operator for double Fourier series of functions in Hardy spaces, Studia Math., 116 (1995), 89—100. A Fejér­féle közepeknek majdnem mindenütt konvergen­ciáját azon f(x,y) függvények kettős Fourier­sorára bizonyította, amelyek a H10 (T2) és H0,1(T2) ún. vegyes tipusú Hardy­terek egyikéhez tartoznak. Korábban ezt Jessen, Marcinkiewicz és Zygmund a szűkebb Llog+L(T2) osztályba tartozó f(x,y) függvények esetében bizonyították.

Tudományos kitüntetései:

  • 1967­-ben Grünwald Géza Díj
  • 1983-­ban Matematikai Díj
  • 1990-­ben Akadémiai Díj (MTA tag-ajánlás)

Ajánlók: Szőkefalvi-­Nagy Béla, Tandori Károly (Magyar Tudomány, 1997.)

  • Numerikus analízis, I. Bp., 1977.
  • Numerikus analízis II. Bp., 1976.
  • Matematikai módszerek a földrajzban (Abonyi Gyulánéval közösen) Bp., 1975.
  • Numerikus módszerek az algebrában és analízisben. Szeged, 1997.
  • Differenciálegyenletek megoldásának numerikus módszerei. Szeged, 1998.
  • On the a.e. convergence of the arithmetic means of double orthogonal series, Trans. Amer. Math. Soc. 297 (1986).
  • Approximation to continuous functions by Cesaro means of double Fourier series and conjugate series, J. Approx, Theory 49 (1987).
  • Cesaro summability of multiple Walsh-Fourier series, Trans. Amer. Math. Soc. 329 (1992)
  • On the maximal Fejér operator for double Fourier series of functions in Hardy spaces, Studia Math., 116 (1995).
  • Moment and probability bounds with quasi-super additive structure for the maximum partial sums, Ann. Probab. 10 (1982).
  • Valamint 5 egyetemi jegyzet, 183 tudományos dolgozat.

Szegedi egyetemi almanach (1921-1996) Szeged, 1997. Magyar Tudomány, 1997/12.

Nagy-György Judit (1977-)

Forrás a képre kattintva látható.

1977-ben született, a Mátra alján nőtt fel egy kis faluban (Jobbágyi), ott járt általános iskolába. Általános iskola 1. osztályában szólt a tanítója az édesanyjának, hogy nem megy neki a matematika. Édesanyja dobókockát adott a kezébe és játszani kezdtek. Onnan kezdve a matematika mindig sikerélményt adott. Szegeden érettségizett a Radnóti Gimnázium speciális matematika osztályában, majd a Szegedi Tudományegyetemen (amelynek akkor még József Attila Tudományegyetem volt a neve) járt matematika és pszichológia szakra, majd amikor rájött, hogy kutatói pályára szeretne lépni, programtervező matematikus szakra is beiratkozott (mindhármat be is fejezte). A három szak mellett tagja volt az egyetemi énekkarnak, tanult orgonálni, korrepetált, tanított valószínűségszámítást az egyetemen demonstrátorként, gyerekeknek sakkot, novíciusoknak éneket.

Pszichológusként dolgozott egy hónapig, majd beiratkozott a matematika doktori iskolába, és azóta kitart a matematika mellett, jelenleg docens a Bolyai Intézetben. Az ötletes, “elegáns” matematikai levezetéseket, valamint a meglepő eredményeket, érdekességeket, paradoxonokat szereti. Óráin előszeretettel vesz elő olyan feladatokat, amelyek a megszokott módszerekkel nem megoldhatók vagy az intuícióval ellentétes eredményre vezetnek, mutat példákat a gyakorlati életből, hogyan vagy hogyan nem alkalmazhatók a tanultak, rámutat, hogyan használják egyesek hibásan vagy szándékos megtévesztésre (pl. a statisztikát). Szabadidejében orgonál, a kollégái körében összeállt kis kórust vezeti, és amennyi időt csak tud, a természetben tölt.

Weboldala

Németh József (1943-)

Forrás a képre kattintva látható.

Orosházán születtem 1943. november 7-én. Középiskolai tanulmányaimat az orosházi Táncsics Mihály Gimnáziumban végeztem. 1962-67 között a JATE-n matematika-ábrázoló geometria szakos középiskolai tanári diplomát szereztem.

Egyetemi éveim során kezdtem mélyebben foglalkozni a matematikai analízissel Dr. Leindler László irányításával. Az egyetem elvégzése után a JATE Bolyai Intézetébe kerültem mint gyakornok, ahol 1968-tól tanársegéd, majd 1973-tól adjunktus voltam, 1979-től pedig docensként dolgoztam az Analízis Tanszéken 2012. december 31-ig; ekkor megszűnt a közalkalmazotti jogviszonyom.

Egyetemi doktori értekezésemet 1973-ban védtem meg “Summa cum laude” minősítéssel. Disszertációm címe: A Hardy-Littlewood-féle egyenlőtlenség általánosításai. 1978-ban lettem a matematika tudomány kandidátusa a “Beágyazási tételek és kapcsolatos egyenlőtlenségek” c. disszertációm sikeres védése után.

Kutatási területem a matematikai analízisen belül: egyenlőtlenségek; Fourier-sorok; függvények bizonyos strukturális tulajdonságainak vizsgálata. E témakörökből jelentek meg publikációim is, és konferenciákon tartott előadásaim is e területeken végzett kutatási eredményeimet mutatták be. A Bolyai Intézetben e témakörökban elnyert OTKA pályázatokban vettem részt. Eddig 31 tudományos dolgozatom jelent meg.

Oktatómunkám során előadásokat tartottam és gyakorlatokat vezettem matematikus, programozó matematikus és matematikatanár szakos hallgatóknak analízisből. Az utóbbi 25 évben a tanár szakos hallgatóknak tartottam bevezető analízis előadást és gyakorlatot vezettem valamennyi évfolyamon. Eddig 103 tanárszakos hallgató szakdolgozati munkáját irányítottam, főként olyan témákból, amelyek tanári mesterségük eredményesebb gyakorlását szolgálják. Több olyan tankönyv, példatár megírásában, ill. szerkesztésében vettem részt, amelyeket a hallgatók az analízis tárgy tanulása során sikerrel használnak.

Oktatómunkámhoz szorosan kapcsolódik az a tevékenység, amelyet különböző középiskolákban végzek (évenként 8-10 szakköri, tanártovábbképzési előadás tartása, érettségi elnöki teendők ellátása, stb.). Az oktatásban szerzett tapasztalataimat is gazdagította az a két év (1985-87), amit az Amerikai Egyesült Államokban, Columbusban az Ohio State University-n töltöttem, és az a másfél év, amit a Western Kentucky University-n tanítottam mint meghívott vendégprofesszor.

Tudományos és oktatómunkám mellett igen sokat foglalkoztam olyan oktatásszervezési kérdésekkel, amelyek kapcsolódnak a tanárképzéshez. 29 évet töltöttem el a TTK Kari Tanácsa tagjaként, és ebben a minőségemben az oktatást érintő kérdésekben a döntéseket előkészítő bizottságokban tevékeny részt vállaltam; a Bolyai Intézetet én képviseltem egy évtizeden át a Kari Oktatási Bizottságban; egyik irányítója voltam annak a munkának, amely során alapvető reformokra került sor a matematikatanár képzésben; és a Kari Kredit Bizottságnak is tagja voltam a kreditrendszer kialakításakor.

1995. július 1-jétől részmunkaidős foglalkozásként a JGYTF Matematikai Tanszékének megbízott vezetője voltam, ez a megbízatásom 1999. június 30-ig tartott.

2000-2003-ig Széchenyi Professzori Ösztöndíjban részesültem.

Munkámat eddig a következő kitüntetésekkel ismerték el:

  • Oktatásügy Kiváló Dolgozója, 1970
  • A JATE Kiváló Oktatója, 1985
  • A Magyar Felsőoktatásért Emlékplakett, 1994
  • Beke Manó Díj II. Fokozat, 2001
  • Apáczai Csere János díj, 2003
  • Pro Universitate díj, 2006
  • TTIK Arany Kréta díj, 2011
  • Arany Sámli Díj, 2013.

A tanár az örökkévalóságnak dolgozik – Dr. Németh Józseffel gyarapodott a Primus-díjasok sora (galéria) URL

Beszélgetés a 2000. év egyik Beke Manó-díjasával URL

Ortvay Rudolf (1885-1945)

Forrás a képre kattintva látható.

1885. január 1.Budapest, 1945. január 2.) fizikus, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja (1925); az európai szintű modern elméleti fizikai oktatás és kutatás hazai megteremtője. Kutatási területe: az anyag szerkezete, relativitás-elmélet, kvantumelmélet. 

Ortvay Rudolf családjának apai ágán hagyományai voltak a tudományos életpályának. Apai nagyanyja Jendrassik-lány volt, akinek rokonságából az orvos akadémikusok egész sora származott. Más területen, de ugyancsak jelentős életművet mondhatott magáénak apjának öccse, Ortvay Tivadar akadémikus, a történelem professzora a pozsonyi egyetemen. Ortvay Tivadar (1843–1916) történész, régész, földrajztudós unokaöccse. A budapesti II. kerületi kir. egyetemi Katholikus Főgymnasiumba iratták be, előkelő, szűkebb körből válogató intézmény volt. Ebben a konzervatív, de elsősorban a humán tudományokat jó színvonalon tanító gimnáziumban és intézetben nevelkedik tízéves korától Ortvay Rudolf, itt alapozta meg később nevezetessé váló irodalmi, filozófiai ismereteit.

A jeles érettségi után Ortvay a pesti egyetem orvoskarára iratkozott be, amiben feltehetően a család neves orvostudósainak példája is szerepet játszott. Érdeklődése az orvosi pálya iránt azonban nem bizonyult elég erősnek, mert két év után átiratkozik ugyanannak az egyetemnek bölcsészeti karára, hogy matematikát és fizikát tanuljon. További két év múlva búcsút mond a pesti egyetemnek, de most csak azért, hogy tanulmányait a göttingeni Georgia Augusta tudományegyetemen folytassa, változatlanul a matematika – fizika szakon. Göttingen ezekben az években a matematikában felülmúlhatatlan, és Hilbert, Minkowski, Felix Klecin hatása végigkíséri Ortvayt egész pályáján. 

Később Zürichben és Münchenben járt egyetemre. A kolozsvári egyetemen doktorált fizika szakon. Külföldi tanulmányútján Zürichben Peter Debye (1884-1966) mellett dolgozott, Münchenben Arnold Sommerfeld (1868-1951) német matematikus és elméleti fizikus környezetében az anyagszerkezettel foglalkozott. Egyetemi tanulmányai elvégzése után 1915-től magántanár, majd a nyugdíjba vonuló Farkas Gyula tanszékvezetői székét örökölte a kolozsvári egyetemen. 

A menekülő kolozsvári magyar egyetemmel ő is Budapestre érkezett,1920 őszén többeket előléptetnek, Ortvay is rendkívüli tanárból nyilvános rendes tanár lesz. Az első években nem adta fel pesti lakását, inkább vállalta a Szeged és Budapest közötti utazásokat. Azonban szűkebb tanári kötelességein túl mind több szállal kötődött a szegedi egyetem életéhez, így 1922-ben tevékeny szerepet vállal az egyetem alapítása ötvenéves évfordulójának ünnepi előkészületeiben, tagja lesz a „társadalom áldozatkészségének biztosítására életre hívott „Propaganda Bizottság”-nak. Az 1923/24-es tanévben a matematikai és természettudományi kar dékánnak választja. Ekkor Szegedre költözött, és szegedi tanársága idején végig ott lakott. Az akkori szokásoknak megfelelően egy évig töltötte be a dékáni tisztet, a szegedi Acta természettudományi értekezéseit azonban 1924-től 1927-ig végig ő szerkesztette. 

Az Elméleti Fizikai Tanszék alapítója és első vezetője lett. (1921. szeptember 22.1928. augusztus 7.)

Az 1920-as években tartotta Szegeden híres előadássorozatát a Bevezetés az anyag korpuszkuláris elméletébe címen. Előadásainak anyaga 1927-ben nyomtatásban is megjelent, sőt akadémiai székfoglalóján is ezt a könyvet ismertette. 1928 és 1945 között a Budapesti Egyetemen az elméleti fizika tanára illetve az Elméleti Fizikai Intézet igazgatója volt.

1929 őszétől már Budapesten szervezte a modern fizikai elméletek megismertetésére a híres Ortvay-kollokviumokat, amelyekre többek közt Sommerfeldet, Paul Diracot, Friedrich Hundot, Robert Wichard Pohlt, Neumann Jánost, Lánczos Kornélt, Polányi Mihályt, Teller Edét és Wigner Jenőt hívta meg előadónak. 

Egyre bővülő nemzetközi kapcsolatait a gyors informálódáson túl munkatársai támogatására használja fel. Első ízben az 1926/27-es tanévre kap asszisztenst Kudar János személyében, és 1926 októberében Kudar már ösztöndíjjal Pauli intézetében dolgozik, Ortvay pedig itthonról próbálja anyagi körülményeit javítani.

Sokoldalúsága, magával ragadó egyénisége révén a fizika számos vezető személyiségével tart rendszeres kapcsolatot, a külföldön hírnevessé váló magyar kutatók legtöbbjéhez pedig baráti szálak kötik. Itthoni és külföldi kapcsolatait munkatársai, tanítványai érdekében is felhasználja munkásságuk elismertetésére, ösztöndíjak szerzésére. Minden befolyását latba veti, hogy egy-egy tanszék betöltésénél a tudományos érdem legyen a döntő szempont. Ezek az akciói nem mindig sikeresek – így pl. a csillagászati tanszék betöltésénél sem 1934-ben Neumann Jánost, sem 1943-ban Detre Lászlót nem sikerül elfogadtatnia.

1940-ben Ortvay lesz az Eötvös Társulat titkára, valamint a Matematikai és Fizikai Lapok fizikus szerkesztője. Szervező munkája eredményeként rövid időn belül a Fizikai Lapok háromszoros ívterjedelemben jelenik meg, és Ortvay már a társulat háború utáni kedvezőbb pénzügyi helyzete érdekében sző terveket és kéri Neumann segítségét. 

Ám optimizmusról ekkor már nincs szó! Ahogy figyelme a negyvenes években az elméleti fizikáról a világpolitikára kényszerül, úgy kezdetben egyetem- és tudománycentrikus szervező munkáját mind nagyobb részben tudósok mentésénél kell hasznosítania. Először lengyel matematikusok érdekében tevékenykedik, de hamarosan a hazai zsidóüldözéssel kell szembeszállnia – sajnos kevés eredménnyel. 

Ezekben az években egészsége is hanyatlani kezd, és egyre inkább elhatalmasodik rajta a tehetetlenség érzése. 1943 nyarán a bölcsészettudományi kar csaknem egyhangúlag dékánná választja, Ortvay azonban meggyengült egészségi állapotára hivatkozva elhárítja a megbízást. 1944 októberében még részt vesz a bölcsészkari tanácsülésen, és mond néhány szót a fizika fontosságáról a vegyészképzésben, azonban a kilátástalanságot, az ostrom közvetlen megpróbáltatásait kimerült idegrendszere nem képes elviselni, és 1945. január másodikán – egy nappal hatvanadik születésnapja után – öngyilkos lesz.

  • A kvantumelmélet axiomatikus felépítése Heisenberg, Born és Jordan szerint (1926)
  • Törvényszerűségek az elemek spektrumaiban (1926)
  • Bevezetés az anyag korpuszkuláris elméletébe (Budapest, 1927)
  • Korpuszkulák és hullámok (1929)
  • Bevezetés a quantummechnnikába (Budapest, 1931)
  • Mechanika. Előadások alapján összeállította Haász István Béla (1931)
  • Farkas Gyula r. tag emlékezete (1933)
  • Elektrodynamika (1938)
  • Az egész és rész problémája (1940)
  • A matematika néhány újabb szempontjának fizikai vonatkozásai (1940)
  • Tangl Károly 18691940 (1940)
  • Galilei és az újkori tudományos gondolkodás kibontakozása (1942)
  • Newton és korunk tudománya, Születésének 300. évfordulója alkalmából (1943)
  • Természetfilozófia (1943)
  • Mathematikai. és Physikai. Lapok szerkesztője (1930-1945)

Füstöss László: A modern fizika érkezése (1919-1945) = Fizikai Szemle 1991/11. sz. URL

Pintér Lajos (1929-2019)

Forrás a képre kattintva látható.

SZTEinfo (2019) :Pintér Lajosra emlékeztek születésének napján (URL)

“Pintér Lajos az SZTE TTIK Bolyai Intézetének címzetes egyetemi tanára 2019. január 6-án, életének kilencvenedik évében hunyt el. Május 29-én, születésnapjának alkalmából családja, barátai és egykori kollégái idéztek fel közös történeteket. Pintér Lajos nevét a Bolyai Intézet könyvtári folyóirat-olvasó terme viseli.

Pintér Lajos közel fél évszázadon keresztül oktatott és kutatott a Bolyai Intézetben. Az SZTE Bolyai Intézet Analízis Tanszék tanárának fő területe a differenciálegyenletek és a matematika módszertana volt. Pintér Lajos szerepe mind a matematikai tehetséggondozásban, mind a tanárképzésben évtizedeken keresztül meghatározó volt. 90. születésnapjának alkalmából Hatvani László matematikus, Papp György elméleti fizikus, Totik Vilmos matematikus, és Csákány Béla matematikus idézett fel néhány történetet közös emlékeikből.

A visszaemlékezésekből kirajzolódott: Pintér Lajos olyan tudóstanár volt, akinek mindig a tanítás állt az első helyen. Igazi könyvbarát és könyvgyűjtő is volt. – A ’60-’70-es években tudománnyal foglalkozni csak a könyvtárban lehetett. Lajos pedig mindenki másnál több időt töltött ott, így külön öröm, hogy róla nevezik el az intézet olvasóját. Azonban nemcsak szakirodalmat olvasott, hanem szépirodalmat is. Az intézetből hazafelé mindig útba ejtette a könyvesboltot, ahol a „dugesz” pénzéből vett magának idegennyelvű könyveket – mesélte Hatvani László.

Pintér Lajos életében a sportnak is fontos szerepe volt. Élete utolsó napjáig kitartott a futball iránti szeretete. Ugyan játszani már nem játszott, de minden meccset megnézett a TV-ben. Korábban az egyetemi futballcsapat kapusa volt, több egyetemi bajnokságon is részt vett, csapattársak voltak Papp Györggyel és Csákány Bélával. Emellett pedig a pingpong is kedvelt szabadidős elfoglaltsága volt. Hatvani László emlékezett vissza arra, hogy az 1970-es szegedi árvíz idején együtt pakolták a homokzsákokat a töltésre. Ekkor, a pihenőidők alatt kezdtek el pingpongozni, majd ez a szokásuk fennmaradt, később már az intézet egyik termében játszottak, versenyeztek.

Papp György Pintér Lajossal kapcsolatban élete leghosszabb vizsgájára emlékezett vissza, Csákány Béla pedig Pintér Lajos családjával kapcsolatos emlékeit mesélte el. Totik Vilmos elmondta, hogy sokat beszélgettek az irodalomról, így felidézte Pintér Lajos kedvenc Weöres Sándor versét.

Énhasadás

Utcasarkon
várok rám,
félórája
is van tán.

Ám értelmem
fölragyog
Nem jövök, mert
itt vagyok.

Az emlékülés végén a könyvtári-folyóirat olvasó előtt avattak táblát az SZTE címzetes egyetemi tanára emlékére.”

Differenciálegyenletek; matematika módszertana

1952-től dolgozott az Analízis Tanszéken

Fokozatot szerzett tanítványa: Kosztolányi József, 2006

Közlemények

  • 2007. Pintér L.: Valami változatlan…, Polygon, XV., 63-71 dokumentum típusa: Folyóiratcikk
  • 2006. G. Laukó, G. A. Pintér, L. Pintér: Another step further…, Math. Magazine, 79, No.1. 45-53 dokumentum típusa: Folyóiratcikk
  • 2005. Pintér L.: Rakjuk párba, Polygon XIV. 63-73 dokumentum típusa: Folyóiratcikk
  • 2004. Pintér: On monotone subsequences, The Mathematical Gazette, 88 dokumentum típusa: Folyóiratcikk
  • 2002. Pintér L.: Analízis 1-2, a gimnáziumok speciális osztályai számára, Typotex Kft Budapest dokumentum típusa: Egyéb/Számítógépes program
  • 2002. Pintér L.: Ne hagyd abba, kérdezz még, Polygon, XI.2 dokumentum típusa: Folyóiratcikk
  • 2001. Pintér L., Hajnal I.: Matematika 3.–4. o.,, Nemzeti Tankönyvkiadó Budapest dokumentum típusa: Egyéb/Számítógépes program
  • 1999. Pintér L. (társszerzőkkel): Matematikai problémakalauz, Polygon dokumentum típusa: Egyéb/Számítógépes program
  • 1976. Pintér, L. Hatvani: On perturbation of unstable second order linear differential equations, Proc. Amer. Math. Soc. no. 1, 36–38 dokumentum típusa: Folyóiratcikk
  • 1966. Moór, A., Pintér, L.: Untersuchungen über den Zusammenhang von Differential- und Funktionalgleichungen. I. (German), Publ. Math. Debrecen 13, 207–223. dokumentum típusa: Folyóiratcikk független idéző közlemények száma: 3

Tarcsay Tamás (2007): Rátz Tanár Úr Életműdíjas matematikatanárok (URL)

“2007. október 29-én adták a természettudományok és a matematika kiváló oktatóinak járó legnagyobb szakmai elismerést. Ebben az írásban az idei Rátz Tanár Úr Életműdíjas matematikatanárokról szólunk.

A díjazottak tevékenysége olyan sokrétű, hogy teljes egészében való bemutatására nem vállalkozhatunk. Csak néhány – remélhetőleg – jellemző oldalukat szeretnénk felvillantani.

Megosztott díjat vehetett át Dr. Pintér Lajos és felesége, Dr. Pintér Lajosné.

Dr. Pintér Lajos tanár úr a SZTE Bolyai Intézetének címzetes egyetemi tanára. Akiknek abban a szerencsében volt részük, hogy hallgathatták előadásait (Ennek az írásnak a szerzője is ezek közé tartozik.), csodálattal emlékeznek azok hangulatára, érdekességére. Különösen figyelemre méltó volt az, hogy Pintér tanár úr nem elégedett meg a tételek, bizonyítások „leadásával”, hanem mindig foglalkoztatta, hogy milyen módon jöhettek létre ezek az eredmények, sejtések.”

  • Pinter, L.: Oszillationss\”atze f\”ur einen Typ von nichtlinearen Differentialgleichungen zweiter Ordnung, (Publ. Math. Inst. Hung. Acad. Sci., Ser. A 6, 333-350 (1961).)
  • Mo\’or, A.; Pint\’er, L.: Untersuchungen \”uber den Zusammenhang von Differential- und Funktionalgleichungen. I, (Publ. Math. 13, 207-223 (1966).) 
  • Moor, A.; Pinter, L.: \”Uber \”aquivalente Variationsprobleme von mehreren Ver\”anderlichen, (Acta Sci. Math. 28, 271-279 (1967).)
  • Sz\’asz, G.; Geh\’er, L.; Kov\’acs, I.; Pint\’er, L.: Contests in higher mathematics. Hungary, 1949-1961. In memorian Miklos Schweitzer, (Budapest: Akademiai Kiado. 260 p. (1968).)
  • Pinter, L.: Oscillatory properties of certain second order differential equations., (Differ. Equat., Koszthely 1974, Colloq. Math. Soc. Janos Bolyai 15, 347- 354 (1977).)
  • Hatvani, L.; Pinter, L.: On perturbation of unstable second order linear differential equations., (Proc. Am. Math. Soc. 61(1976), 36-38 (1977).)
  • Hatvani László-Pintér Lajos: Differenciálegyenletek a középiskolában, (Polygon)
  • Kosztolányi-Makay-Pintér Klára-Pintér Lajos: Matematikai problémakalauz, ()
  • Pintér Lajos: Próbáljuk a Fibonacci-sorozatot alkalmazni, (Polygon 10(2000):1, 69-79)
  • Pintér Lajos: Tegyük fel, hogy nem igaz, Ne hagyd abba kérdezz meg, (Polygon 10(2000):1, 69-79. )
  • Pintér Lajos: Rédei László “Megjegyzések K. Borsuk egyik geometriai tételéhez, (Polygon 10 (2000):2 23-27)
  • Pintér Lajos: Egy ötlet: Ne hagyd abba, kérdezz meg!, (Polygon 11(2002):2, 67-75.)
  • Pintér Lajos: On monotone subsequences, (The Mathematical Gazette, Vol. 88, No 511, 2004.)

Publikációi letölthetőek az alábbi helyről.

Tarcsay Tamás (2007): Rátz Tanár Úr Életműdíjas matematikatanárok (URL)

“A publikációs listából is látszik, hogy Pintér tanár úr egyetemi oktatóként sem távolodott el a matematika középiskolai oktatásától. (Pályakezdőként a makói gimnázium tanára volt.) Analízis tankönyvet írt a speciális matematika osztályok számára, társszerzőként részt vett más tankönyvek megírásában is.
Hosszú éveken át szakkört vezetett Csongrád megyei középiskolások számára, sok emlékezetes feladattal gazdagodtak szakkörösei. […]
Fontosnak tartja, hogy a gyerekek olvassanak matematikai témájú írásokat, és írjanak is matematikai témájú dolgozatokat. Ő az egyik elindítója a Bolyai Intézet által kiírt pályázatoknak.
Egyetemi kollégáinak figyelmét is a módszertani kérdések felé irányította. Kosztolányi József kollégájával együtt előadássorozatot szervezett ilyen témákról.

Dr. Pintér Lajosné tanárnő a SZTE Ságvári Endre Gyakorló Gimnáziumának nyugdíjas vezető tanára. Jelentős szerepe volt abban, hogy iskolájának speciális matematika tagozata országos hírnévre tett szert.
Sok ma aktívan dolgozó matematikatanár dicsekedhet azzal, hogy Pintér tanárnő tanárjelöltjeként tőle leshette el a szakma mesterfogásait.
Az egyetem oktató munkájából is kivette a részét, elemi matematika órákat tartott.
Módszertani cikkeket írt, egyik társszerzője a ma is népszerű „sárga feladatgyűjtemény”-nek.
Talán mindennél többet elmond a tanárnő munkájáról, ha idézzük azt, amit egy volt tanítványa írt egy róla szóló levél végére:

“Számomra a gimnáziumi matematika: felfedezések sorozata volt, mindig újabb és újabb izgalmakkal és élményekkel. Ehhez Pintérné tanárnő támogatása és lelkesítő szavai nélkülözhetetlenek voltak. Életem végéig hálás leszek neki azért, hogy nem a tudást öntötte tölcséren keresztül a fejünkbe, hanem ami ennél sokkal több: felcsigázta az érdeklődésünket és kíváncsiságunkat. Elültette bennünk azt az alázatot, hogy ha matematikáról van szó, nincs tekintélyelvűség, csak gondolatok, ötletek, bizonyítások, és hogy ebben egyenrangú lehet tanár és diák, mert a matematikai igazság egy és oszthatatlan, vitathatatlan. Azt hiszem, ha minden gyerek ilyen tanár kezei alatt nőne fel, akkor legkedvesebb tárgya a matematika lenne!””

Pollák György (1929-2001)

Forrás a képre kattintva látható.

(Budapest, 1929. április 26. 2001. június 29.)

“Édesapja karmesterként dolgozott vidéki színházaknál. Szülei hatéves korában elváltak, innentől apja nővére és annak férje nevelte. 1944-ben szüleit és családtagjait deportálták, nevelőszülei kivételével, csak egyik nagynénje tért vissza.

Az elemi iskolai és gimnáziumi tanulmányait Budapesten végezte, a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban tett érettségi vizsgát. Gimnazistaként már magántanítással foglalkozott, mivel nehéz anyagi körülmények között élt. 1947-ben első helyezést ért el a Kürschák József Matematikai Versenyen. Egy évig a Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult matematika-fizika szakos tanárnak, majd ösztöndíjjal került a Szovjetunióba, Kazanyba, ahol 1953-ban végzett matematikus szakon.

Miután hazatért, Szegeden tanársegéd, később Rédei László aspiránsa lett. 1953 és 1958 között az Algebra és Számelmélet Tanszék tagja volt, ezután az MTA Matematikai Kutatóintézetéhez került, ahol mint tudományos főmunkatárs az Algebra és Számelmélet Tanszék kutatási és oktatási tevékenységében közreműködött. 1961-ben a matematikai tudományok kandidátusa, 1968-ban címzetes egyetemi docens lett. 48 éven keresztül tanította a szegedi Bolyai Intézetben.

1956-ban nősült meg, házasságából két gyermeke született. Az 1960-as években több televíziós vetélkedőn is részt vett.

Rédei Lászlóval együtt írt cikkei indították el a magyarországi félcsoportelméleti vizsgálatokat. Megalakította a Jövendő Értelmiségiek Körét az Ortutay Kollégiumban, ahol a középiskolás tanulók helyi és fővárosi értelmiségiekkel folytathattak beszélgetéseket. A rendszerváltás idején aktív közéleti tevékenységet is folytatott a demokráciáért illetve annak védelmében. Jelentek meg újságcikkei, gyűjtött aláírásokat, vitaesteket szervezett és demonstrációkon szónokolt.

Kutatási területei a félcsoportelmélet és univerzális algebra voltak. Tudományos publikációnak száma: 37.

  1. július 13-án helyezték örök nyugalomra.”

Forrás

Sulinet: In memoriam Dr. Pollák György: A közelmúlt nagy matematikatanárai In: Ponticulus Hungaricus. XV. évfolyam 5. szám · 2011. május URL

“A nyár folyamán hunyt el a szegedi félcsoportelmélet iskola megalapítója, a Magyar Tudományos Akadémia tudományos főmunkatársa, Dr. Pollák György. A személyi igazolványában, a foglalkozás rovatban valószínűleg nem szerepelt a tanár szó, nagy tehetségű kutató matematikus volt, mégis – velem együtt – sokakban él ő úgy, mint „a Pollák tanár úr”. Hogy ez miért van így, és hogy miért van helye Dr. Pollák Györgynek ebben a – nagy matematikatanárokat bemutató – sorozatban? Remélem, hogy az itt következő – tőlem talán szokatlan módon – személyes hangvételű sorokból, ezekre a kérdésekre választ fog kapni az olvasó.

Gyerekkoromtól kezdve ismertem, bár ez az ismerettség kezdetben egyoldalú volt. Ez nem meglepő, hiszen akkoriban szinte mindenki ilyen kapcsolatban állt vele Magyarországon. A televízió vetélkedő műsorait a hatvanas években a legtöbb ember érdeklődéssel figyelte, ezekről beszéltek a közértekben, a kocsmákban, a fodrásznál, a strandokon és mindenütt. Gyakran feltűnt a képernyőkön az a rendkívül szerény, szimpatikus egyéniségű szegedi matematikus, aki mindent tudott a zenéről, a filmről, az irodalomról és a humán kultúra legtöbb területéről. Tette ezt olyan természetességgel, hogy csak szeretni lehetett őt.

Gyermekként láthattam, de mindmáig előttem van az a jelenet, amikor Pollák tanár úr egy olyan adásban szerepelt, amelyben választott témája Shakespeare Szentivánéji álom című vígjátéka volt. Komoly szakirodalmi háttéranyaggal felvértezett csapat kérdezte őt, és ő – mint rendesen – mindent tudott. Végre aztán valamilyen apró részletkérdésben a zsűri nagy lelkesedéssel állapította meg, hogy a versenyző tévedett. Ekkor Pollák tanár úr nagyon szerényen felhívta a bíráló bizottság figyelmét arra, hogy a félreértést csak a fordítás okozhatta, és fejből idézte az eredeti angol Shakespeare szöveget, ezzel bizonyítva az igazát. A hatás frenetikus volt, aki tanúja volt, az sok év után is emlékszik rá.

1974-ben az addig egyoldalú ismeretségünk kétoldalúvá bővült. Szeptemberben kezdtem el a tanulmányaimat a szegedi József Attila Tudományegyetem matematika–fizika szakán. Dr. Pollák György lett az egyik évfolyamfelelős tanárunk. Ő tartotta az algebra tantárgy előadásait is. Az első órája szünetében szóba elegyedett velem, a gólyával, aki alig egy hete lépte át az egyetem küszöbét. Már ez az aktus is meglepetést okozott, hiszen nem gyakran fordult elő ilyesmi. Az igazi döbbenetet az váltotta ki belőlem, hogy a mindenki által csodált zseni, az iskolateremtő matematikus, rengeteg dolgot tudott rólam. Ismerte a családi körülményeimet, tudta, hogy hol jártam középiskolába, milyen eredményeket értem el ott, kiktől tanultam addig a matematikát.

Annyira öntelt már akkor sem voltam, hogy azt higgyem, hogy a tanár úr engem tűntetett ki az érdeklődésével. Ez csak úgy történhetett meg, hogy készült belőlünk, elolvasta az önéletrajzainkat, a rólunk készült jellemzéseket, és meg is jegyezte az ezekből megismert adatokat. Ehhez még csak annyit, hogy annak idején hetvenhatan kezdtük el a tanulmányainkat azon az évfolyamon.

Előadásaira mindig nagy gonddal készült. Érezhető volt az is, hogy amit elmond, éppen az adott hallgatóságnak szól. Nem tudom, hogy igazam van-e, de úgy érzem, hogy kétszer ugyanúgy sohasem adott elő egy féléves tananyagot. Komoly mélységekig merült el a matematika tudományában, keményen megküzdött annak nehézségeivel az, aki követni akarta őt. Tanítványait nem hagyta magára, rendszeres konzultációkkal segítette az előadott anyag megértését.

Nem csak a szűk szakterületével foglalkozott, a matematika több tudományágában is otthonosan mozgott. Az évfolyamunknak például – az algebra előadásainak befejezése után – matematikai logikából is ő tartotta az előadásokat.

Minden lehetőséget megragadott arra, hogy tanítványaival együtt lehessen. Eljött velünk egy olyan kirándulásra, amelynek körülményei – finoman szólva is – eléggé szerények voltak. A diákrendezvényeken, bulikon rendszeresen részt vett és láthatóan jól is érezte magát a hallgatók körében.

Pollák tanár úr az évfolyamunk ballagásán készült kép bal szélén látható

A diploma megszerzése után Szegeden maradtam, és így azóta is sokszor találkoztunk. Többször vártuk együtt a pécsi vonatot, és az utcán is gyakran futottunk össze. Messziről meg lehetett ismerni a jellegzetes járásáról. Kissé előre hajolva, elég gyorsan ment, aktatáskáját két kézzel a háta mögött tartotta, és mindig látszott rajta, hogy valamin gondolkodik. Minden találkozáskor látható örömmel üdvözölt, érdeklődött a pályakezdésem, majd „pályafolytatásom” problémáiról. A volt évfolyamtársaim felől is rendszeresen kérdezősködött, és sokszor volt úgy, hogy valakiről ő többet tudott, mint én.

Az ötletekből sohasem fogyott ki. Feleségével együtt komoly előadássorozatot szervezett kollégisták számára, ezzel is segítve intellektuális fejlődésüket. A hátrányos helyzetű rétegek problémája is foglalkoztatta. Segítette az onnan jövő fiatalok tudásának gyarapítását, el akarta őket juttatni a felsőoktatásba is.

Szegedi Tudományegyetem Bolyai Intézete:  Pollák György, 1929. április 26. – 2001. június 29. URL

“1953-58 között az Algebra és Számelmélet Tanszék tagja, majd az MTA Matematikai Kutatóintézetének tudományos főmunkatársaként folyamatosan részt vett az Algebra és Számelmélet Tanszék kutatási és oktatási tevékenységében. 1961-ben a matematikai tudományok kandidátusa, 1968-ban címzetes egyetemi docens. Kutatási területe: félcsoportelmélet, univerzális algebra.

Hosszan tartó betegség után, mégis váratlanul távozott el közülünk a város szellemi életének jellegzetes alakja, a szegedi matematikai iskola  pótolhatatlan személyisége,  Pollák György. „Az élt jól, aki jól elrejtőzött” – írta az ókori költő. Kollégánk utolsó évtizedét e klasszikus mondat szellemében élte, megelégedve azzal, hogy a matematikusok ismerik szakmai kiválóságát, nagyrabecsülik változatlanul gyors gondolkodásáért, s olykor irígylik is páratlan általános tudásáért. Volt azonban egy évtized, a hatvanas évek, amikor a televízió előtt ülve az egész ország őt figyelte: számos vetélkedő során ekkor derült ki mindenki számára, hogy kis hazánkban a világirodalomnak ő a legnagyobb „civil” szakértője. A matematika és az irodalom mellett még a zenében érezte igazán otthon magát: élete részét alkotta a klasszikus muzsika, de napjai fogytáig részt vett a kortárs hazai komolyzenei termés rendszeres évi zsűrizésében is.

Mint matematikus, hivatalosan mindig a Magyar Tudományos Akadémia budapesti matematikai intézetének eredményes kutatója volt, ám szakmai tevékenységének épp oly jelentős részét képezte az oktatás, amelyet 48 éven át hűségesen és folyamatosan Szegeden,  az egyetemi Bolyai Intézetben végzett; még az idei őszi félévre is hirdetett előadást. Bár az algebra tudósa volt, a matematika más ágait is szívesen és színesen tanította. A tanárjelöltek számára legendás előadásokat tartott a görög matematika történetéről, amelynek alapművét is ő fordította magyarra. Közvetlen munkatársa volt a szegedi algebrai műhely alapító atyjának, Rédei Lászlónak, akivel közösen írt cikkei indították el a hazai félcsoportelméleti vizsgálatokat. Olyan sikerrel, hogy Szeged ma világviszonylatban is e szakterület egyik vezető kutatóhelyének számít, ahova néhány évenként minden kontinensről összejönnek a félcsoportelmélet művelői. Az egyetemi algebra-szemináriumokon is tanúi lehettünk mindhalálig töretlen aktivitásának.

Pollák György a szellem arisztokratája volt, de az egyenrangúaknak kijáró kedvességgel bánt legkisebb kollégáival is. Életformája volt a gondolkodás, a tudomány és a társadalom kérdéseiről egyaránt. Az emberi lét visszásságait szelíd nyugalommal viselte, csak olyankor fogott tollat, ha a logikailag alátámasztható igazságot érte sérelem. Máig emlékezetesek azok az írásai, amelyek formailag Báthori Erzsébetről, valójában a tudományos kutatás etikájáról szóltak. Ezekért az írástudók közössége kitüntetésben is részesítette. Élete alkonyán érezte már, hogy „lélekkel lobogni haszontalan próba”, kevesebbszer tűnt fel a városi vitaesteken. Mégis, ebben az időszakban hozta létre a Jövendő Értelmiségiek Körét, a középiskolások fórumát az Ortutay Kollégiumban, ahol a diákok jeles helyi és fővárosi értelmiségiekkel beszélgethettek.

Nehéz elhinni, hogy testi valóságában nem lesz többé közöttünk. Emléke, szelleme, gondolatai azonban tovább élnek mindannyiunkban, akiket Vele a közös munka, a közös ügyekről való gondolkodás összekapcsolt.”

Megyesi László: Pollák György (1929-2001) URL
In memoriam Dr. Pollák György URL
Pollák György Wikipédia URL
Pollák György megemlékezés URL

Radó Tibor (1895-1965)

Forrás a képre kattintva látható.

1895. június 2., Budapest – 1965. dec. 28. New Smyrna Beach, Florida, USA

Budapesten megkezdett Műegyetemi tanulmányait két év után meg kellett szakítania, mert 1915-ben besorozták, alhadnagyként 1916-ban hadifogságba esett az orosz fronton, s négy év után térhetett csak haza Szibériából, egy Tobolszk melletti táborból. A lágerben egy kutató matematikus fogolytársától, Eduard Hellytől tanult matematikát. Több ezer kilométeres út után 1920-ban hazatérve már nem mérnökként folytatta tanulmányait, hanem a matematika Szegedre vonzotta, ahol Haar Alfréd és Riesz Frigyes tanítványaként tett PhD vizsgát 1923-ban. Radó először tanársegéd lett, majd 1926. június 26-tól az Analízis és geometria magántanára. 

1928-ban Budapestről Szegedre helyezték át a Paedagogiumot, az Állami Polgári Fiúiskolai Tanárképzõ Főiskolát. Mivel ennek matematikusai nem kívántak Szegedre költözni, a matematika előadásával Riesz az 1928/29-es tanév első félévében Radót, Kalmárt és Lipkát bízta meg.
1929-ben Ortvay a pesti egyetemre távozott. Radó erre az évre ösztöndíjat kapott, emellett pályázatot nyújtott be a debreceni egyetem által meghirdetett matematika professzori állásra. A pályázat elbírálására egyetemközi bizottságot hoztak létre a pesti tudományegyetem, a műszaki egyetem és egyetemünk felkért professzoraiból. A bizottság Radó Tibor pályázatát fogadta el – azaz a helyre ő volt az első és egyedüli jelölt -, mégis más kapta meg az állást. Radót ez felháborította, és mivel számos külföldi ajánlatot kapott, felmerült benne a végleges távozás gondolata. 1928-ban a Rockefeller Alapítvány ösztöndíjasaként Németországban kutatott. Az év első felét Münchenben töltötte, 1929-ben az Egyesült Államokba költözött, a második félévben a Harvardon és a Rice Egyetemen dolgozott, 1930-tól pedig az Ohio State University ajánlatát találva legjobbnak, családjával Ohioba költözött és professzorként haláláig ott dolgozott.

Szegedi álláshelyét Kalmár László örökölte.

1935-ben amerikai állampolgárságot kapott. 1942-ben a chicagói egyetem vendégprofesszora volt. A második világháború végén kormányzati szakértőként dolgozott, feladata volt az USA atomprogramjához német tudósok toborzása. 1946-tól 1948-as nyugdíjba vonulásáig az Ohiói Állami Egyetem matematika tanszékét vezette.

Radó legnevezetesebb eredménye már Columbusban (Ohioban) született, 1930-ban: a híres Plateau-féle felszínmérési probléma megoldása: adott határgörbéjű felületek között a legkisebb felszínűnek a meghatározása. Az ívhosszról és a felszínről Radó már amerikai professzorként tett közzé tekintélyes monográfiát. Ilyen irányú vizsgálatait még Riesz buzdítására kezdte el; külön érdeme, hogy az első világháború áldozatává vált kiváló tehetségû középiskolai tanár, Geöcze Zoárd idevágó eredményeit feldolgozta és hozzáférhetővé tette. 

Az egybevágó leképezések, a valós analízis, a variációszámítás, a parciális differenciálegyenletek, az integrálelmélet, a topológia és a matematikai logika területén kutatott.

  • Über den Begriff der Riemannschen Fläche, Acta Mathematica (Szeged, 1925)
  • A felszínmérés elméletéhez (Mathematikai és Természettudományi Értesítő 45. sz., 1928)
  • The problem of least area and the problem of Plateau, Mathematische Zeitschrift 32/1930
  • On the problem of Plateau, Springer-Verlag (Berlin, 1933)
  • Subharmonic functions (Berlin, 1937)
  • Length and area (New York, 1948)
  • Continuous transformations in analysis (P. V. Reichelderferrel, Berlin-Göttingen-Heidelberg, 1955)
  • On Non-Computable Functions, Bell System Technical Journal 41/1962
  • Computer studies of Turing machine problems, Journal of the ACM 12/1965
  • Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969. 
  • MacTutor. (angolul)
  • A szegedi egyetemi matematikai intézetek hetvenöt éve.
  • A legjelentősebb 20. századi magyar matematikusok munkássága.
  • John J. O’Connor és Edmund F. Robertson. Radó Tibor a MacTutor archívumban. (angolul)
  • Encyclopaedia Hungarica. Főszerk. Bagossy László. [Calgary], Hungarian Ethnic Lexikon Foundation, 1992-1998.
  • Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
  • Magyarok a természettudomány és technika történetében. Főszerk. Nagy Ferenc, Nagy Dénes. Bp., MVSZ-MTA-BME-MTESZ-Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár, 1986.
  • Magyar tudóslexikon. Főszerk. Nagy Ferenc. Bp., Better-MTESZ-OMIKK, 1997.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
  • Sain Márton: Matematikatörténeti ABC. 6. kiad. Bp., Nemzeti Tankönyvkiadó-TypoTEX, 1993.
  • Szegedi Tanárképző Főiskola 1873-1998. Történet. Almanach. Szerk. Apróné Laczó Katalin, Pitrik József. Szeged, Juhász Gyula Felsőoktatási Központ, 1998.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
  • A Bolyai Intézet története URL
  • Radó Tibor Wikipédia URL
  • Csákány Béla – Varga Antal: A szegedi egyetemi matematikai intézetek hetvenöt éve URL

Rédei László (1900-1980)

Forrás a képre kattintva látható.

(Rákoskeresztúr1900november 15. – Budapest1980november 21.)

Kossuth-díjas matematikus, egyetemi, a  Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.

Kutatási területei: algebrai számelmélet, algebra, geometria.

1921-től 1940-ig középiskolai tanárként tanított BudapestenMiskolcon és Mezőtúron. Eközben 1932-ben a Debreceni Egyetemen magántanári képesítést szerzett és 1934–1935-ben Humboldt-ösztöndíjasként Göttingenben folytatott tanulmányokat. 1940-ben az Eötvös Loránd Matematikai és Fizikai Társulat Kőnig Gyula-díjjal tüntette ki.
Még abban az évben a szegedi Horthy Miklós Tudományegyetemre hívták, ahol 1941-ben egyetemi tanárrá nevezték ki. Először a geometriai, majd az algebra és számelméleti tanszéket vezette.
Rövidebb tanulmányutakon járt az NDK-ban, az NSZK-ban, AusztriábanSzovjetunióbanCsehszlovákiábanSvédországbanNorvégiábanJugoszláviában1967-től újra Budapestre költözött és az MTA Matematikai Kutatóintézet Algebrai Osztályát vezette.

Fia, L. B. Rédei Szegeden kezdett tanulmányait Svédországban fejezte be elméleti fizikusként. Balesetben elhunyt még apja életében, azonban a halálhírt már nem mondták el apjának, aki akkor már idős volt és beteges. Feleségével együtt a Kútvölgyi Kórház krónikus osztályára kerültek. Hosszú betegeskedés után egy infarktus következtében 1980november 21-én hunyt el, sírja a budapesti Kerepesi temető MTA parcellájában található.

Pályafutása során közel százötven dolgozatot és öt könyvet írt. Legjelentősebb eredményeit az algebra és a számelmélet területén, a véges Abel-csoportok elméletében érte el, a magyar absztrakt algebrai iskola megalapozója. Tétele a magyar matematika egyik legszebb gyöngyszeme, hatásos eszköznek bizonyult az n-dimenziós euklideszi terek térfedő kockarácsainak vizsgálatánál, egyben fontos számelméleti vonatkozásai is vannak, és segítségével meglepő kódoláselméleti eredmények születtek. További eredményei a p-csoportokkal, a végesen generált félcsoportokkal, illetve a félcsoportok és gyűrűk bővítéselméletével kapcsolatosak. Rédei Lászlót az MTA 1949-ben levelező, 1955-ben rendes tagjává választotta.

Rédei egyetemi pályafutása előtt középiskolai tanárként már nemzetközileg ismertté tette nevét a másodfokú számtestek osztálycsoportja invariánsaira vonatkozó, Gauss klasszikus vizsgálatait kiegészítő eredményeivel. Absztrakt algebrai látásmódját, amely már számelméleti eredményeiben is megmutatkozott, mintegy aktivizálta részint – a sors által sajnálatosan rövidre szabott – együttműködés Szele Tiborral, részint pedig a találkozás Kalmár László absztrakt gondolkodásmódjával. Így Rédei lett a szerzője az első olyan algebrai összefoglaló tankönyvnek, amely túlmutatott a Van der Waerdentől eredő ún. modern algebrai szemléleten, s az algebrát, mint a műveletekkel felszerelt halmazok általános elméletét tekintette. Önálló könyvekben foglalta össze a végesen generált kommutatív félcsoportokra és a véges testek feletti hézagos polinomokra vonatkozó vizsgálatait. A véges geometriák napjainkban intenzívvé vált vizsgálata ez utóbbi könyvben található eredményekre támaszkodik. Mind ezek a könyvei, mind pedig a geometria alapjairól szóló könyve német és angol nyelven is megjelentek. Szegedi évei alatt elsősorban a csoport- és gyűrűelmélet területén dolgozott. A másodfokban nemkommutatív véges egyszerű csoportokra vonatkozó dolgozata adta az első impulzust a véges egyszerű csoportok sok évtizeden át szünetelő vizsgálatának felélesztéséhez, amelynek eredményeként a hetvenes évek végén – még Rédei életében – a helsinki matematikai kongresszuson bejelenthették a véges egyszerű csoportok teljes leírását. Rédeinek döntő szerepe volt a hazai algebrai iskola létrehozásában: az ötvenes évektől kezdve a legtöbb magyar algebrai kutató valamilyen értelemben szellemi leszármazottja.

Könyvei

  • Algebra I. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1954.
  • Theorie der endlich erzeugbaren kommutativenHalbgruppen, 1963.
  • Begründung der euklidischen und nichteuklidischen Geometrien nach F. Klein., Budapest, 1965.
  • Theorie der endlich erzeugbaren kommutativen Halbgruppen, 1970.
  • Endliche p-Gruppen, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989

Szerkesztői munkái

  • Acta Mathematica Hungarica társszerkesztő, 1950-
  • Semigroup Forum társszerkesztő, 1969-
  • Eötvös Loránd Matematikai és Fizikai Társaság (1922–1947)
  • Bolyai János Matematikai Társaság (1947–)
  • Deutsche Mathematiker Vereinigung (1934–)
  • Deutsche Akademie der Naturforscher Leopoldina (1962–)

  • Kőnig Gyula-díj (1940)
  • Kossuth-díj arany fokozata (1950, 1955)
  • A felsőoktatás kiváló dolgozója (1954)
  • József Attila emlékérem (1970)
  • Munka érdemrend arany fokozata (1970)
  • Szele Tibor-emlékérem (1973)
  • posztumusz Magyar Örökség díj (2007)

Emlékezetéhez tartozik, hogy ő volt a szegedi matematikai iskolának az a professzora, akiről a legtöbb anekdota maradt fönn. Ezeket többen is gyűjtötték, utalunk Csákány Béla és Wiegandt Richárd gyűjtéseire.

Wiegandt Richárd gyűjtéséből

“Szikár, magas, ötven év körüli őszülő úr lépett mosolyogva a zsibongó előadóterembe. Igen jó megjelenésű volt, csokornyakkendőt viselt. Két kezével jelezte, hogy álljunk fel, majd meghajtva magát üdvözölte a hallgatókat. 1951. szeptember 3-a, hétfő reggel 8 óra. Életem első egyetemi előadását Rédei László egyetemi tanár tartotta…” Folytatás

Csákány Béla gyűjtéséből

Az alábbi anekdoták a következő gyűjteményből lettek kiválogatva:

Szent-Györgyi lovon? Válogatás a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Karának anekdotakincséből / szerk. Szabó Péter Gábor.. Szeged, Szegedi Tudományegyetem TTIK, 2014. URL

 “RÉDEI LÁSZLÓ, A DÉKÁN

Rédei a hajdanában szokásos egy esztendeig a kar dékánjának tisztét is betöltöt­te. (Zárójelben említsük meg, hogy akkoriban a jobbak inkább tekintették terhes feladatnak, mint kívánatos pozíciónak az egyetemi tisztséget. Például Riesz Fri­gyes így írt erről külföldön élő, ugyancsak kiváló matematikus testvérének, Riesz Marcelnak 1925-ben: „…a barátaim unszolására és az ellenfeleim pukkasztása kénytelen-kelletlen muszáj volt vállalnom a jövő évi rektorságot; a z utolsó percig ellenálltam…”. Érthető tehát, hogy Rédei is nagyon szerette volna elkerülni a szó­ban forgó megbecsülést. Ezért, amikor a kari tanácsban — hivatalos előzetes jelölés vagy javaslat nélkül – 15 kollégája közül csak 9 szavazott rá, bejelentette, hogy nem vállalja a dékánságot, mert nem érzi meggyőzőnek az iránta megnyilvánuló bizalom mértékét. Ám erre az elnöklő Bruckner Győző, a Kar nagyhírű vegyész­professzora, leleményesen arról szavaztatta meg a tanácsot, hogy elfogadja-e Rédei visszalépését. Tizenegyen nem fogadták el, így lett Rédei dékán.) Ebben a minőségében olykor furcsa eseteket kellett kivizsgálnia. Feljelentés érkezett a földtan pro­fesszora ellen azzal a súlyos váddal, hogy tanszéki szobájában esténként barátaival borozgat. A fáma szerint Rédei a vizsgálat során mindössze két kérdést tett fel a válaszra illetékeseknek, s a válaszok birtokában máris meghozta figyelemre méltó döntését:- Kérem szépen, jó tanár-e a kolléga úr?- Igen, a hallgatók nagyon szeretik az előadásait.- És kérem szépen, jó kutató-e a kolléga úr?- Igen, magas színvonalú dolgozatai vannak.- Hm… Jó tanár és jó kutató. Hát akkor hadd igyék! (Csákány Béla jegyezte le)

RÉDEI KATALÓGUST TART Az egyik félévben Rédei későn jelezte az igényét, és akkor már csak úgy volt meg­oldható, hogy reggel 7-től 9-ig tartsa az algebra előadást. Az első előadást valahogy így kezdte:- Kedves Kollégák! Elnézést kérek, hogy ilyen korán kezdődik az előadás, de aki­nek a felesége (ilyen nem volt) éjszakai műszakban dolgozik, és otthon vigyázni kell a gyerekre, annak elég, ha 8 órára jön.Természetesen sokan éltek ezzel a lehetőséggel. A szemeszter vége felé az egyik előadáson mindössze ketten voltunk a kb. 80 fős évfolyamból, amikor Rédei meg­jött. Megdöbbent, kért egy papírt, hogy katalógust tart. Az előadást a Riesz terem­ben tartotta, így a késve jövők viszonylag föltűnés nélkül tudtak bejönni a hátsó aj­tón. Amikor már egy kicsit többen voltunk, akkor ugyanitt kimentünk, behívtunk mindenkit a folyosóról, függetlenül attól, hogy milyen szakos. Átmentünk a közeli kollégiumokba azzal, hogy Rédei katalógust tart.Szünet előtt már lehettünk vagy negyvenen. Rédei elkérte a katalógust, amire ad­digra az évfolyam összes hallgatója föl volt írva. Szünet után Rédei ezzel kezdte:- Félreértettek kedves Hallgatóim. Én nem névsort, hanem katalógust kértem! Ezzel az ügy el volt intézve. (Máté Eörs)

ITT VAN A TANÁR ÚR?

Helyszűke volt a Bolyai Intézetben, ezért megkérték Rédeit, hogy fogadja be Megyesi Lászlót a szobájába. Korábban Tandori volt a szobatársa, semmiben nem zavarta, így hát természetesen befogadta. Csakhogy Megyesinek nagyon intenzív kapcsolata volt a hallgatósággal, sokszor keresték a szobájában. Egy-egy esemény valahogy így zajlódhatott le: Hallgató kopogtat. Rédei nem hallotta (erősen nagyothalló volt). Hallgató ismét kopogtat, vár, majd benyit. Rédei észreveszi, kölcsönösen köszöntik egymást. Hallgató: Megyesi tanár urat keresem.  Rédei: Micsoda? A hallgató már régen látta, hogy Megyesi nincs a szobában, érzi, hogy egyre hü­lyébb a helyzet, de nem akar udvariatlan lenni, ezért közelebb lép és megkérdezi: Megyesi tanár úr nincs bent? Rédei kizökken az addig végzett munkájából, esetleg néhány visszakérdezés után megérti a kérdést, körülnéz, látja hogy Megyesi nincs bent: Nincs! Rédeit érthető módon idegesítette ez az ismétlődő jelenet, és néhány nap múlva a következő szöveg volt kiírva az ajtajára: „Ha Megyesi tanár úr nincs a szobájában, akkor senki se kérdezze, hogy bent van-e!” (Máté Eörs)

RÉDEI ÉS A POLITIKA (1)

Rédei dékáni évének elején, 1949 őszén Trencsényi-Waldapfel Imre volt az egyetem rektora, egyrészt jeles klasszikus filológus, másrészt szigorú bolsevik, akit azért küldtek „le” egy félévre Szegedre, hogy a „reakciós egyetemen” rendet csináljon. Egy szűkkörű vezetői értekezlet (rektor + dékánok) végén Búza László, a nagy tekintélyű jogászdékán megkérte a rektort, tájékoztassa a jelenlevőket a folyamatban levő politikai átalakulás lényegéről. Trencsényi-Waldapfel erre rövid, de igé­nyes előadást tartott a társadalmi formák fejlődéséről, amely a marxista elgondolás szerint akkor érkezett végső szakaszába. Megköszönve a felvilágosítást, a dékánok eltávoztak, Rédei kivételével, aki így fordult a rektorhoz:- Kedves Imrém, előadásod igen érdekes volt, de úgy tűnik, nem definiáltad a klasszikus kapitalizmus fogalmát. Nem tennéd ezt meg utólag a kedvemért? A rektor készséggel definiálta a klasszikus kapitalizmust. Rédei figyelmesen hallgatta, majd önfeledten felkiáltott:— De kérlek szépen, hiszen ez nagyszerű! Nálunk is ezt kellene megvalósítani! Trencsényi-Waldapfel válasza nem maradt ránk. (Csákány Béla)

NEM LÁTTAM MOSTANÁBAN…

Már az ötvenes évek első felében történt, hogy országgyűlési választásokra, pon­tosabban képviselőjelöltek megszavazására kerülvén sor, a helyi hatalmasságok megkérték az ismert professzorokat, adják le voksukat már reggel 8 órakor. Ezután a párt aktivistái a tudósok példájára hivatkozva buzdíthatták szavazásra az egysze­rűbb dolgozókat. így történt, hogy az egyik szavazóhelyiségbe egymás után lépett be a nagy nevű fizikus Budó Ágoston és Rédei László, mindketten feleségestől. Rédei, a nem mindennapi eseményre ugyancsak eljött vezető pártemberek őszinte megrökönyödésére, hangosan így köszöntötte kollégája hitvesét:— Kezét csókolom, méltóságos asszony! Nem láttam mostanában a jezsuitáknál, talán más templomba méltóztatnak járni? A történet báját emeli, hogy Rédei ekkor a Magyar Dolgozók Pártjának tagja volt. Ugyanis 1945-ben munkatársai rábeszélésére („most mindenkinek be kell lépni valamilyen pártba!”) hagyta, hogy beírassák a szociáldemokrata pártba. 1948-ban aztán az egyesült pártban találta magát – az igazi szociáldemokraták zömét ekkor kizárták, no de miért zártak volna ki egy ártalmatlan tudóst? (Csákány Béla)

Klasszikus “szórakozott professzor” történetek:

EL KELL HOZNI A GYEREKET

Egyik alkalommal Rédeinek kellett mennie az óvodába az unokájáért. Amikor hazaért a gyerekkel, a felesége kétségbeesve mondta, hogy ez nem a mi unokánk! Mire Rédei: Azért ordított ennyire?! (Máté Eörs)

Rédei egyszer szeles időben sétált az egyetem felé. Félúton rá akart gyújtani, s hogy a szembeszél ki ne oltsa a gyufát, megállt és hátrafordult. A sikeres akció után nyugodtan megindult, s gondolataiból csak akkor eszmélt föl, amikor lakásába érve felesége, Jolánka, meglepett arccal fogadta:- Mi az, Laci, ma nem tart előadást? (Csákány Béla)

DOHÁNY

Amikor 1945-ben, a háború utáni közellátási vészhelyzetben művelésbe fogták az egyetemi füvészkert szabad területeit, az egyetem tanárai is igényelhettek par­cellát. így tett Rédei is, ám ő a többiektől eltérve nem zöldségféléket termesztett, hanem – szenvedélyes dohányos lévén – dohányt.”

Rédei László Wikipédia URL

Wiegandt Richárd: Rédei László, történelmi háttérben; Szubjektív emlékek URL

Szent-Györgyi lovon? Válogatás a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Karának anekdotakincséből / szerk. Szabó Péter Gábor.. Szeged, Szegedi Tudományegyetem TTIK, 2014. URL

Réthy Mór (1846-1925)

Forrás a képre kattintva látható.

(Nagykőrös, 1846. november 9. Budapest, 1925. október 16.)

Matematikus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

A budai és a bécsi egyetemen folytatott tanulmányai után állami ösztöndíjjal a göttingeni és a heidelbergi egyetem hallgatója lett. Heidelbergben 1874-ben szerzett doktorátust, majd a kolozsvári tudományegyetem mennyiségtani fizika tanszékére hívták meg egyetemi tanárnak. Az elméleti fizika első magyarországi professzora volt. 1886-tól a budapesti Műegyetemen a geometria, utóbb az elméleti fizika tanára, több ízben pedig az egyetem dékánja. Legismertebb tanítványa Kármán Tódor volt. 

Alapító tagja az 1891-ben megalakult Mathematikai és Physikai Társulatnak.

Nagy szerepe volt a kolozsvári matematikai iskola kialakításában. Réthy érdeme, hogy Kolozsvárra kerültek olyan híres matematikusok, mint Vályi Gyula, Farkas Gyula és Schlesinger Lajos. 

Nemzetközi ismeretségét mutatja, hogy 1924-ben megkapta a heidelbergi egyetem jubiláris doktori díszoklevelét.

“Ő az elméleti fizika egyik első magyarországi professzora volt. Nemzetközileg is elismert kutatója volt a matematikai fizikának, de emellett tevékeny részt vállalt a Bolyaiak munkásságának elismertetésében, néhány eredményüket részletesebben kidolgozta. Sajtó alá rendezte Bolyai Farkas egy, területekkel foglalkozó művét – és Kőnig Gyulával együtt – Bolyai Farkas Tentamenje második kiadása első kötetét. Ő tartotta Magyarországon az első előadást a Bolyai-geometriáról. Bolyai János Appendixének tanulmányozását segítendő annak több definícióját könnyebben érthetővé fogalmazta át. Fölhasználta azt, hogy Bolyai abszolút geometriájában a végtelen kis térrészekre a klasszikus euklideszi geometria tételei érvényesek. Rámutatott arra is, hogy az állandó görbületű felületek trigonometriája független Euklidesz V. posztulátumától. A háromméretű homogén tér úgynevezett nem-euklidikus síktani trigonometriája című (értekezés formájában is közzétett) előadásával Bolyai János Appendixének tanulmányozására buzdította az érdeklődőket. Munkájában a Bolyai-féle trigonometriát eredeti elgondolások alapján építette fel. A végszerűen egyenlő területek Bolyai Farkastól fölvetett kérdésének megoldásával a geometria érdekes, új fejezetét nyitotta meg. Réthy azon gondolatnak is harcosa volt, hogy a hazai matematikai kutatásoknak a két Bolyai eredményeire kell támaszkodniuk: „hazánkban, ahol eddig a két Bolyain kívül számottevő matematikus nem élt, ezen két férfiú működéséből kell minden további tudományos törekvésnek kiindulnia.”” (Klukovits, LajosMatematika. In: Élettelen természettudományok 5. pp. 221-278. (2014) URL)

Fizikai vizsgálataiból kiemelendők az inkompreszszibilis (összenyomhatatlan) folyadéksugár alakjára vonatkozó eredményei. A számításokban komplex függvénytani eszközöket alkalmazott. Nagy fontosságúak az Ostwald-féle elvekre, valamint a mechanika klasszikus elveire vonatkozó kutatásai. Az elsők között volt, aki fizikai vizsgálataiban előszeretettel alkalmazta a vektoranalízis módszereit.

Tanulmányai magyar szakfolyóiratokban, de főleg a Mathematische Annalen-ben jelentek meg. A Magyar Tudományos Akadémia őt bízta meg Bolyai Farkas Tentamen-jének az újra kiadásával (Kőnig Gyulával). Tanulmányai a következő folyóiratokban jelentek meg: Kolozsvári Orvos-Természettudományi Társaság Értesítőj, Akadémiai Értesítő, Poggendorff-féle Annalen, Természettudományi Közlöny, Wiedemann Annalen, Mathematikai és Fizikai Lapok, Mathematikai és Természettudományi Értesítő.

Önálló kötetei:

  • A diffractió elméletéhez (1874) URL
  • A kerületre redukálható felület egészletek elméletéhez (1874) URL
  • A háromméretű homogén tér ún. nem-euklidikus síktani trigonometriája (1875) URL
  • A propeller és peripeller felületek elméletéhez (1875) URL
  • A fény törése és visszaverése (1880) URL
  • A sarkított fényrezgés elhajlító rács által való forgatásának magyarázata (1880) URL
  • Végszerűen egyenlő területek (1890)
  • Folyadéksugarak (1894) URL
  • Über schwere Flüssigstrahlen (1898)
  • Magyar tudóslexikon A-tól Zs-ig. Főszerk. Nagy Ferenc. Budapest: Better; MTESZ; OMIKK. 1997. 677–678. o. ISBN 963-85433-5-3
  • Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest. 1929. URL
  • Oláh-Gál Róbert: Az értől az óceánig: Réthy Mór (1846–1925) akadémikus élete és munkássága, Sajtó alá rend.: Gazda István. Magyar Tudománytörténeti Intézet, Budapest, 2013., ISBN 978-615-5365-04-1, 222 o. (Réthy teljes életmű-bibliográfiájával.)
  • Oláh-Gál Róbert: Szemelvények Réthy Mór levelezéséből, Polygon, 20. kötet 2. szám, 2012. május
  • Réthy Mór (1846–1925) fizikus, matematikus, egyetemi tanár, akadémikus önéletrajza és életmű-bibliográfiája URL

Forrás: Oláh-Gál, Róbert és Gazda, István és Bodorné Sipos, Ágnes (2014) Réthy Mór (1846–1925) fizikus, matematikus, egyetemi tanár, akadémikus önéletrajza és életmű-bibliográfiája. A Magyar Tudománytörténeti Intézet tudományos közleményei, 10 . Magyar Tudománytörténeti Intézet, Budapest. (Kézirat) (URL)

“Születtem 1846. november 9-én. Édes atyám, Rothbaum Salamon, ez időben szülővárosom,Nagykőrös izr. elemi iskolájában tanító volt; működését Galgóczy Károly, Nagykőrös történetében elismerő szavakkal jellemzi; magam mondhatom, hogy erkölcsi és értelmi minőségemet a leglényegesebb pontokban neki köszönhetem.Az elemi iskolákat nagykőrösi izr. iskolában végeztem (1851–1856), ahol Österreicher,később Freier és Weiner voltak tanítóim; édes apám, ki akkor már visszavonulván a tanítás teréről kereskedői pályára lépett, üres idejét az én tanításomra fordította; 1851–1852 októberig az iskolába csak mint figyelmes vendég jártam. Az első öt gymnasiumi osztályt (1856–1861), a három utolsót (1862–1865) Nagykőrösön végeztem; közben (1861–1862) atyám kereskedésében segédkezve szüneteltem. Hálásan emlékszem meg Deák József, Hoffer Endre, Szilágyi Sándor és Szarka Mihály tanáraimról.1865–1866-ban és 1866–1867-ben az első félévben bécsi polytechnikumon, 1866/67 második felét és az 1867–68 évet a budai József-Műegyetemen végeztem. Stoczek, Vész, Kruspér voltak legkedvesebb tanáraim. 1868–69-ben, egy éven át – atyám anyagi helyzetén könnyítendő – távirdatiszt voltam a pesti posta és távirdai főállomáson.1869–1870 és 1870–1871 első felében a budai József-Műegyetemen a mathematika, a budai reáliskolában az ábrázoló geometria assistense voltam (Vész, Hunyady, Schrőder). A középiskolai tanári oklevelet mathematika és ábrázoló geometriából 1870-ben szereztem meg. A Körmöczbányai Felső Reáliskolához b. Eötvös Minister úr a mathesis és ábrázoló geometria tanszékére 1870. december 23-án nevezett ki, de az állást csak 1871. február végén foglaltam el. 1872. július végéig Körmöczbányán tanítottam.1872. szeptember havában Trefort Ágoston miniszter b. Eötvös Loránd ajánlatára külföldi ösztöndíjjal tüntetett ki, amellyel középiskolai tanári minőségben Németországba utaztam. A göttingeni és heidelbergi egyetemekre, mint rendes hallgató iratkoztam be; egy félévet Göttingenben, 3 félévet Heidelbergben töltöttem. Hálával tartozom Scheringnek Göttingenben és Königsberger ’s Kirchhoffnak Heidelbergben, volt tanáraimnak. Heidelbergben tettem le a doktori vizsgát 1874. július havában.Hazatérve Trefort Ágoston a kolozsvári Tud. Egyetemre volt kegyes kinevezni a mathematikai-természettani tanszékre, avval az engedéllyel, hogy matézist is adhatok elő. Állomásomat 1874. szeptember elején foglaltam el. Brassai Sámuel nyugalomba vonulása után saját kérésemre 1884. májusban ugyanazon egyetemen az elemi matézis tanszékére helyeztettem át.1886. augusztus 14-én a kir. József Műegyetemre helyeztettem át az analyzis tanszékére,végül 1892. április 23-án ugyanitt az analitikai mechanika és elméleti természettan tanárává. A Kolozsvári Egyetemen két tanévben voltam dékán, éppúgy a József Műegyetemen is. Irodalmi működésemet a Magyar Tudományos Akadémia 1878. június 14-én volt kegyes elismerni, amidőn levelező taggá, majd 1900. május 4-én, midőn rendes taggá volt kegyes megválasztani. Tanári működésemben mindenkor a tudomány mívelése és megkedveltetése volt legfőbb célom. Azok közül, akiket a tudománynak szerencsés voltam hívei közévezethetni, legyen szabad Vályi Gyulát, ifj. Szily Kálmánt és Schimanek Emilt kiemelni.Megnősültem 1870. szeptember 29-én. Feleségem, Finály Etelka szerencsétlen lebetegedés folytán nem kísérhetett ki Göttingába, de Heidelbergben velem volt az 1873/4 tanévben; ez volt életem legszebb időszaka.Kolozsvárt, 1875. február 4-én született Oszkár, 1877. április 11-én Zsigmond, 1879.március 2-án Lajos és 1881. február 10-én Gabriella: 4 gyermekem. Feleségem 1883. március 26-án szerencsétlen szülés közben hirtelen meghalt. Özvegységben voltam 4 éven át, az ötödik év elején, 1887. május 26-án, nőül vettem sz. Steiner Johannát, aki gyermekeimet hűségesen felnevelte. Hálás vagyok neki érte, mert sikerült gyermekek, kikben mindig nagy örömöm volt és van. Nevemet 1870-ben miniszteri engedéllyel »Réthi«-re magyarosítottam és így írtam mindaddig, amíg a nm. Vallás és Közoktatásügyi Miniszter úr középiskolai tanárrá »Réthy«néven címzett. Azóta használom magam is az »y« végzetű aláírást. Szellemi fejlődésem története ez: első gyermekségemben kitűnően, játszva tanultam. Gimnazista koromban az első öt évben fokozatosan lankadt buzgalmam és az ötödik osztályban, a természetrajzban, már »elégséges«-re süllyedtem. A hatodik osztálytól kezdve megváltoztam: hirtelen az elsők sorába léptem és a matézisből éppen első lettem. Így maradtam aztán az egyetemen is.A német nyelvet édes apámtól még az elemiben, a francia nyelvet Spiegler Gyula tanítótól 1861/62-es tanévben tanultam; angolul saját szorgalmamból a hatodik gimnázium végzése után tanultam.A matézissel alaposabban Dr. Hunyady Jenő ösztönzésére foglalkoztam.*Már Körmöczbányán hozzáfogtam Bolyai Farkas geometriájának átdolgozásához. E munkám azonban a külföldi utazás miatt abbamaradt és csak Kolozsvárt folytattam e tanulmányt és Bolyai János Appendixére áttérve, azt be is fejeztem. (lásd akadémiai publikációimat) Második munkámhoz Heidelbergben fogtam hozzá, miután előzőleg Schering ösztönzésére Schwerdt diffrakciós tanulmányát átdolgoztam. A kérdés az volt, hogy Gaussnak egy a diffrakciót megmagyarázására szolgáló formulája az intenzitást helyesen határozza-e meg, vagy sem. Tanulmányom eredményét a MTA Értekezései közt publikáltam. Harmadik munkámra az a körülmény vezetett, hogy a diffrakció jelenségénél felületdarab-tartományra vonatkozó integrál átalakul a felületdarab határvonalára és azeredményben a felületdarab alakjának semmi nyoma. Az ilyen, kerületre átalakítható felületi integrálokkal foglalkozom e munkámban általánosan. Negyedik munkámmal „a hőelmélet második főtételével” – Kolozsvárt foglalkoztam és az erre vonatkozó eredményt először Szily Kálmánnal levélben közöltem és vele levelezésbe keveredtem, azután a „Műegyetemi Lapokban” közöltem. A lényeges eredmény az, hogy a tétel mechanikai analógonja az erőkre vonatkozó megszorító hipotézis nélkül nem bizonyítható be. Ugyanerre az eredménye jutott velem körülbelül egyidőben, Boltzmann, egészen más úton. Közben sokat foglalkoztam az ideális folyadékok áramlásával, különösen a síkmozgású folyadéksugarakkal. Megoldottam akkoriban a (később Bobilofftól publikált) problémát, az ékalakú szilárd test mozgását; e dolgozat eredményét 2-3 évvel azután, hogy felfedeztem,közöltem a kolozsvári Múzeum folyóiratában.Foglalkoztam ismét a diffrakció elméletével, különösen Fröhlich polározódási kísérleteinek magyarázatával. Itt megint (úgy mint a hőelmélet II. tételének analógonjánál) snegatívum a legfőbb eredményem? Az tudniillik, hogy a tünemény megmagyarázható, akár azt vesszük, hogy a fényrezgés a polározás síkjában történik, akár azt, hogy rá merőleges síkban. Erre jött sokkal későbben Poincaré is és igaz ez mai napig, hiába állítja Fröhlich az ellenkezőjét. Nem akarván később e kérdésre visszatérni, ide írom, hogy Fröhlich nagy kísérletsorozatát, amelyben dolgozatommal a kelleténél többet és kevesebbet is foglalkozik, a Wiedemann Annalenben való közleményemben leírt általános módszerrel tárgyaltam volt rögtön Fröhlich akadémiai felolvasása után, és az egészet tisztán leírva vele közöltem is.Fröhlich a dolgot kegyes volt (nevem kihagyásával) felvenni később írt nagy dolgozatában:azt hogy a dolgot vele közöltem volt, persze nem említette, de érdemem csűrés-csavarása nemmaradt el. – Azóta egyszer voltam nála egy tudományos kérdéssel, miközben emanuscriptumból mutattam neki egy részletet; ekkor Frölich átlapozta az egészet és kérdezett:„ez a kézirat volt már egyszer nálam?” – „Persze ez”, volt a válaszom. – Részemről e kérdésről elméleti munkát nagy érdemnek tartanám, de csakis Poincaré módszere útján; ezúton azonban nem sikerült megoldanom a problémát. Visszatérek a kolozsvári időbeli koromra. A diffrakció problémájával egy időben foglalkoztam a fénytöréssel és visszaveréssel. Erre vonatkozó eredményeimet közöltem akadémiai székfoglalómban. Sok egyébbel is foglalkoztam és sokat tanultam. A tanítás különösen kedves volt nekem.Ekkoriban volt Vályi Gyula is tanítványom; vele sok időt töltöttem, szívesen. Jakobi „Dynamikáját” elejétől végig és Monge másodrendű parciális differenciál egyenletének elméletét vele együtt olvastam. Ez utóbbi munka ismeretének köszönheti Vályi, hogy tőlem kapott problémáját, mely doktori disszertációjának tárgya, megoldhatá. Nevemet adisszertációban nem említé, mert kértem, hogy ne tegye.Az Akadémiai Értekezésekben és a Műegyetemi Lapokban sokat foglalkoztam a propellerek problémájával. A Vályinak adott problémát éppen e foglalkozásból vettem.Irodalmi működésemben ezután nagy szünet állott be. Oka feleségem halála és ennek folyományaképp a házi gondok voltak; gyermekeim nevelése, háztartás vezetése és egyetemielőadásaim teljesen felemésztették munkaerőmet. Később Bolyai Tentamenjének kiadása és a vele kapcsolatos munkák vettek igénybe. A „végszerűen egyenlő területekkel” foglalkozó cikkeim természetesen a Tentamenből fakadnak.Később a folyadéksugarakhoz tértem vissza (1897) ekkor ugyanis előadtam volt egy speciálkollégiumon (id. Szily Kálmánnak a műegyetemről való távozása után) a hydrodinamikát. Ekkor történt meg velem, hogy Kőnig látván, hogy a tanári szobánkban a folyadék sugarakkal foglalkozom, a problémától elrettentett: „Ő foglalkozott a kérdéssel, demég hiperelliptikus integrálokkal se lehet új sugáralakokat kapni.” Csodálkozott, amikor nekem új alakok találása már trigonometrikus függvényekkel sikerült.1893-ban áttértem a mechanikai elvek, első sorban „az akció elvének” általánosítására.A Bolyaiak ünnepe, különösen „János” születésének 100-ik évfordulója visszavezetett az abszolút geometriához. Ekkor vettem észre, hogy az Appendix utolsó mondatába hiba csúszott be. Az Appendix új kiadásának erre vonatkozó megjegyzése tőlem ered.Másik önéletrajzi összefoglalójában tudományos kutatásairól egyes szám harmadikszemélyben ezt írjaI. Ábrázoló geometria, analízis1. A szerző egy olyan analitikus geometriai eszméjét pendítve meg, melyben a pontkoordinátái gyanánt a Cartesiusi rendszerbeli paralellepipedon három szögellő lapjánakterületei szolgálnak, az új koordináták közötti lineáris egyenletek tárgyalása által két általános tételre jut, melyek egymáshoz duálisak, és melyek arra szolgálnak, hogy lap, egyenes vonal,vagy pontrendszerről szóló ismeret tételekből hiperbolikus felületek, illetve hiperbolikus vonalak és pontpárok által alkotott rendszerekről szóló tételeket nyerjük. – A dolgozat röviden szólva, egy alkalmazás, egy speciális modell megadása. Megjegyzem, hogy ezen dolgozatot mint egyetemi hallgató írtam, hol különböző (függvényelméleti, geometriai és felsőbb fizikai) tanulmányokkal nyakig lévén elmerülve, a részletek kidolgozására nem értem rá. Így történt,hogy a szereplő hiperboloidok metszésvonalát, felületes vizsgálat után harmadrendű görbének írtam, holott az két ágból álló negyedrendű görbe. Egy másik hiba is fordul elő a dolgozatomban, t.i. a hiperboloidok „egylebenyű”-nek vannak mondva, holott kétlebenyűek,ez azonban íráshibából eredt. A hibákat a közzététel után, csakhamar észrevettem, de az eredményt tekintve lényegtelenek lévén, nem hoztam nyilvánosságra. (Nachrichten, 1873.)2. A kerületre redukálható felületi integrálok elméletéhez (Ért. math. tud. kör., 1875. III/7.) Egy a hydrodinamikában Cauchy által behozott módszer alkalmazásával megállapítja, a szükséges és elégséges föltételt, mely megkívántatik, hogy a felületintegrál a kerületére visszavihető legyen. Azután megmutatja, hogy a∫(φ∂ψ∂u−ψ∂φ∂u)dωalakú integrálok, ahol a dω a felület elem, n normálissal, a φés ψ függvények pedig (a szokott jelölést használva) φψ−ψφ=0 egyenletnek megfelelnek, egészen általánosan kerületi integrálokká alakíthatók és megjegyeztetik, hogy ezáll speciálisan a potenciál és a hullámelméletében előforduló bizonyos felületi (pl.diffrakcionális) integrálokra is, has a bekerítő térbeli görbe akármilyen alakja akármilyen komplikált is.Ezután, függvényelméleti problémák eszméjét pendítve meg, áttér a kerületreredukálható felületi-integrálok periódusaira és azoknak zárt vonalak mentén vett integrálokkalvaló kifejezhetőségére. Végül az előzőket egy pár példára alkalmazva egy érdekes, újintegrálási képletek feltalálására vezető általános módszert fejt ki; megemlítést érdemel egy mellékes, a Kirchhoff-féle fény- és árnyelméletre vonatkozó megjegyzése.3. A háromméretű homogén tér (úgynevezett nem-euklideszi) síktani trigonometriája(Magy. Tud. Akad. Ért., 1876. IV./7. és Grunert Archiv, 1876.)Bolyai és Lobacsevszkij geometriáinak tanulmányozását felette nehezíti azon körülmény, hogy az ember az általános nem-euklideszi tételek levezetésénél folytonosan kénytelen bonyolult ábrákat rajzolni, melyek pedig a bebizonyítandó tétellel szemlátomást ellentmondásban állnak. Az újabb matematikusok, és különösen Riemann és Helmholtz alapvető munkáinak tanulmányozását viszont az nehezíti, hogy módszereik nem geometriai,hanem algebrai módszerek. A szerző visszatérve a geometriai módszerre levezeti Bolyai,Lobacsevszkij és Riemann főbb tételeit anélkül, hogy csak egy bonyolult paradox ábrához is folyamodnék.4. A propeller és peripeller felületek elméletéhez (Ért. math. tud. kör., 1876. IV/8.)A) Milyen alakú az a felület, amely folyadékban állandó szögsebességgel forogva olyantengely körül, mely a maga irányában állandó sebességgel halad tova, a folyadékot e tengely irányában a lehető legnagyobb erővel löki vissza.B) Milyen alakú az a felület, amely folyadékba merítve és állandó sebességgel forgatva olyan tengely körül, melynek iránya a folyóéval azonos és mely mozdulatlanul helyt áll, afolyó vizét a lehető legnagyobb nyomatékkal kavarja.Levezettetik az egyes problémáknak megfelelően azon parciális differenciálegyenlet, mely mindegyik megoldása olyan felületet nyújt, mely bizonyos úgy nevezett határfeltétel mellett a legalkalmasabb. Az egyenletnek több partikuláris megoldása levezettetik (transzcendens kúpfelület, Archimédeszi felület, csavarfelületek és ennél általánosabb csavarfelület). Azonkívül megvizsgáltatik, hogy milyen között lesz a felületek hatályamaximum, milyenek között minimum. Végül be van bizonyítva, hogy a Martin-féle propellerfelület a fenti parciális differenciál egyenleteknek nem felelvén meg az elméleti alapotteljesen nélkülözi.5. A propeller-csavar elméletéhez. (Műegyetemi Lapok, 1877. 19. sz.)E dolgozat részletezi azon határfeltételeket, melyek mellett az Archimédesz-féle csavarfelület csakugyan maximális hatályú propeller és megmutatja, hogy vannak körülmények, amidőn a csavarfelület sem legnagyobb, sem legkisebb hatályú és vannak amidőn éppen a legkisebb hatályú propeller.II. Dolgozatok az analitikai mechanika témaköréből1.Az eleven erő elve, amidőn a mozgásföltételi egyenletek az idő explicit függvényei(Erdélyi Múzeum, 1874.) Az eleven erő megmaradásának elve minden kétséget kizáró fizikai elv. De magasabb nézőpontból, az analitikai mechanika nézőpontjáról tekintve az elv fennállása azon föltételhez szokott köttetni, hogy a mozgás úgy nevezett föltételi egyenleteiben az idő explicite ne forduljon elő. A szerző azon észrevételt teszi, hogy e föltétel a szükségesnél szorosabb és,hogy az eleven erő elvének fennállására csak annyi szükséges, hogy az úgy nevezett ellenállóerők munkája zéró legyen; e munka általános analitikai kifejezésének átalakítására egyelsőrendű magasabb fokú közönséges differenciális egyenletet hoz le, melynek a mozgás az eleven erő fennállása esetében megfelelni tartozik.2.Adalékok a hőelmélet második főtételének levezetéséhez mechanikai elvekből(Műegyetemi Lapok, 1877. 11. sz.)Részleteztetnek azok a hipotézisek, melyekre a címben nevezett Boltzmann-Clausius-féle tételen alapszik, és amelyeket a tétel eddigi bizonyítói részben csak hallgatag használnak, és adatik egy bizonyítás, mely azon előnyt nyújtván, hogy benne ama föltételek mind nyomatékosan szerepelnek, a szigorúság minden föltételének elegettesz.3.Clausius és Boltzmann termodinamikai tételének általánosítása, ha a potenciál a sebességtől is függne (Műegyetemi Lapok, 1877–78.)4.Az általánosított Boltzmann-Clausius-féle tétel bebizonyítása az érvényesség körének bővítésével. (Műegyetemi Lapok, 1878.)5.Áll-e a Boltzmann-Clausius-féle tétel akkor is, ha a potentiál az időtől explicite is függ? (Műegyetemi Lapok, 1878.)Több tudós azt törekedett bebizonyítani, hogy a Boltzmann-Clausius-féle tétel érvényes, legyen bár a működő erők törvénye akármilyen. A szerző a 3., dolgozatban megmutatja, hogy a nevezett tétel már akkor sem áll változatlanul, ha az erőkpotenciálja a sebességtől is függ; egy általánosabb (a Boltzmann-Clausius-félét, mint speciális esetet magában foglaló( tételt állít fel, mely bizonyos határfeltételek mellett is érvényes. A 4., és 5., dolgozatban pedig a szerző kifejt egy erőtörvényt, melyben két dolgozat érdeme lényegileg ezen egyenletnek kerületi integrállá való általános átalakításában és a régebben ismert diffrakció-képletekhez való viszonyának kiderítésében áll.1.A sarkított fényrezgés elhajlító rács által való mozgatásának magyarázata különös Az elhajlított tekintettel Fröhlich észleleteire. (Ért. math. tud. kör.,1880. VII/16.)2.Die Reflection und Brechung des Lichts. (Wied. Ann., 1880. Bd. IX.)3.A fénytörés és visszaverés elmélete (Székfoglaló értekezés, 1880.)4.Über die Polarisation des gebeuten Lichts. (Wied. Ann. 1880. Bd. XI.)”

Riesz Frigyes (1880-1956)

Forrás a képre kattintva látható.

(Győr, 1880. január 22.Budapest, 1956. február 28.

Riesz Ignác győri orvos és Nagel Szidónia fia. Felsőfokú tanulmányokat a zürichi műegyetemen (1897-99), a budapesti egyetemen (1899-1901) és a göttingeni egyetemen (1901-02) folytatott. Rövidebb ideig középiskolában tanított, majd a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemre került. 1912-től (32 évesen) a Felsőbb Mennyiségtan Tanszék vezetésével bízták meg. 1912-ben nyilvános rendkívüli (ny. rk.), majd 1914-től nyilvános rendes (ny. r.) tanárként dolgozott. A  trianoni békeszerződés miatt 1921-ben Szegedre költözött. Riesz a szegedi Ferenc József Tudományegyetem Matematikai és Természettudományi Karán a Matematikai Intézet, 1929-től Bolyai Intézet vezető professzora volt 1946-ig. 

Riesz Frigyesnek nem egyszerűen tanszékvezető egyetemi tanár volt. Alapítói szerepe volt az intézet könyvtárának megalapításában, és szervezésében. Komoly menedzseri feladatkört vállalva, személyes kapcsolatait kiaknázva gondoskodott a könyvtár állományának alapjairól, és anyagi alapjainak megteremtéséről.

Riesz és Haar matematikai folyóiratot is indítottak, mégpedig nem akármilyet, hanem világszínvonalút. A folyóirat neve: Acta Litterarum ac Scientiarum Regiae Universitatis Hungaricae Francisco-Josephinae. Sectio Scientiarum Mathematicarum. E hosszú cím idézésének megkönnyítése érdekében Acta Sci. Math.-ra zsugorodott és szegedi Acta-ként beszéltek (és beszélnek a mai napig) róla. 

“A kialakuló szegedi iskola szakmai hitvallását Riesz, a mester fogalmazta meg és mondta ki. (Professzortársai Rieszt egymás között mesternek szólították. Szegeden a “professzor úr” megszólítás volt megszokott és elvárt – ez is kolozsvári örökség. Előfordult, hogy egy-egy Pestről Szegedre került munkatárs , vagy Szegedre látogató vendég “méltóságos uramnak” szólította Rieszt, ami egyébként az idő tájt a professzoroknak kijárt. ő ezt mindig tapintatosan elhárította és a szegedi szokásokra hívta fel a figyelmet.) Ez így hangzott: “Az egyetemi tanár kötelessége, hogy a tiszta tudományt, a nívóból semmit sem engedve sugározza, mint az antenna, akár felfogja valaki, akár nem; az már nem az ő dolga.” Riesz ezt tartotta is. Tudományos kisugárzása, hatása világszerte óriási volt. Közvetlen tanítványának azonban csak két matematikus, Szőkefalvi-Nagy Béla és az amerikai Edgar R. Lorch nevezhető. Ez abból is eredt, hogy Riesz alkatától távol állt a témaosztogatás. Többször is hangoztatta, ha valaki doktorálni akar nála, válasszon témát, vázolja elképzelését, mert már ebből megítélhető , hogy milyen matematikus vénával van megáldva az illető.” (Csákány Béla – Varga Antal: A szegedi egyetemi matematikai intézetek hetvenöt éve URL)

Az 1925/26. tanévben Riesz Frigyes volt az egyetem rektora. A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává, majd húsz évi levelező tagság után, 1936-ban – rendes tagjává választotta.

Amikor 1940. október 19-én a Ferenc József Tudományegyetem visszaköltözött Kolozsvárra, Riesz nem ment oda idős kora miatt, hanem átkérte magát az éppen megalakuló Horthy Miklós Tudományegyetemre, s vezette továbbra is a Bolyai Intézetet. 

A háborús évek megpróbáltatásai a szegedi matematikusokat is sújtották. A Sztójay kormány fajüldöző rendelete alapján 1944 tavaszán Riesz Frigyest svéd menlevele védte, de kötelezték a sárga csillag viselésére. 1944. okt. 8-án jött a hír, hogy Szegedről egy vonat indul, az egyetemi tanárok menekítésére. Az egyetem kiürítési telephelyéül Sopront jelölték ki. Mivel az egyetemi altisztekre nem vonatkozott a kiürítési parancs, az egyetemi tanárok egy része a maradás mellett döntött, köztük Riesz is.

A város felszabadulása (okt. 11.) után újra indult az egyetemi és a matematikai élet. Riesz Frigyest, mint húsz éve, újra az egyetem rektorává választották (mivel az eddigi rektor, Koltay-Kastner Jenő professzor elment Sopronba.) Az egyetemi munka újbóli megindításának nagy felelősséggel járó, sok bölcsességet igénylő munkáját sikeresen végezte el. Budapest felszabadulása után egy ideig számos kiváló matematikus tartózkodott Szegeden, köztük Péter Rózsa, Turán Pál és családja, Vincze István, Surányi János, valamint Rényi Alfréd és későbbi felesége. Az egyetembarátok felélesztett egyesülete segítségével Kalmár László megszervezte a matematika előadásokat; az első előadók Riesz és Rédei mellett a felsoroltak közül kerültek ki. A “külsősök” közül csak Turánnak volt állása, őt Riesz vette maga mellé az egyetemre tanársegédjének. Az 1944/45. tanévben az egyetem Ady téri épületében katonai kórház volt. A Bolyai Intézetet erre az időre a fizikus és vegyész tanszékek fogadták be.

Az 1945/46. tanév közben Riesz Frigyest meghívták és kinevezték a budapesti tudományegyetem újraélesztett III. sz. Matematika Tanszékére, az egykori Suták tanszékre, tanszékvezető egyetemi tanárnak. Riesz a kinevezést örömmel elfogadta, de a tanév végéig Szegeden maradt, hogy mint prorektor eleget tehessen feladatainak. Személyében a magyar matematika csak Bolyai Jánoshoz mérhető nagysága távozott el városunkból, amelyet az itt töltött negyedszázad alatt, munkatársainak élén, a világ elismert matematikai kutatóhelyeinek egyikévé fejlesztett. Riesz Frigyes 1946-tól haláláig a Pázmány Péter Tudományegyetem, majd 1950-től Eötvös Loránd Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanáraként működött.

“Riesz 1907-ben tette közzé egyik nevezetes munkáját, amelyben lényegében azt mutatta meg, hogy a Lebesgue-értelemben négyzetesen integrálható ; függvények tere izomorf a véges négyzetösszegű végtelen számsorozatok terével. Ez a felismerés vezetett a 20. század elméleti fizikájában döntő szerepet játszó absztrakt Hilbert-tér fogalmának a kialakulásához. A topologikus tér fogalmát teljes általánosságában ugyancsak Riesz vezette be 1908-ban a római nemzetközi matematikai kongresszuson tartott előadásában. További klasszikus eredménye, amelyet 1909-ben közölt, az adott zárt intervallumon folytonos függvények terén értelmezett lineáris funkcionálok korlátos változású függvény szerinti határozott Stieltjes-integrálként való előállítása. Ugyancsak ebben az időszakban vette észre, hogy a Lebesgue-integrálható függvények a Lebesgue-féle mértékfogalom előzetes kiépítése nélkül, lépcsős függvények majdnem mindenütt konvergens sorozatainak határfüggvényeiként is definiálhatók.” (A Bolyai Intézet története URL)

A felsőbb analízis kurzusait, Valós függvénytan, Fourier-sorok, Komplex függvénytan, áttekintve egy új tudomány, a funkcionálanalízis megszületését eredményezte. Riesz Frigyes nem tudván megbarátkozni Lebesgue eljárásával a róla elnevezett integrál bevezetésére, előadásaiban is folytatta a korábban elkezdett munkát a Lebesgue-integrál felépítésének átalakítására. Kétségtelen, hogy 1930 táján Szeged volt a világon az a hely, ahol a klasszikus függvénytant és a funkcionálanalízist – az utóbbit éppen születőben – a legmagasabb színvonalon lehetett tanulni. Legfontosabb fölismerése az, hogy a függvények közötti összeadás, számmal szorzás és skaláris szorzás műveletét alkalmasan definiálva, a függvények egy széles osztálya ugyanúgy viselkedik, mint a vektorok. E gondolat jelentőségének fölismerésével Riesz Maurice René Fréchet-vel és Stefan Banachhal együtt a funkcionálanalízis megalapítójává vált. (A funkcionálanalízis az algebra, az analízis és a geometria módszereit egyesítő átfogó elmélet.) 

Nem véletlen, hogy Marshall Stone, a Harvard egyetem professzora, a funkcionálanalízis első monográfiájának a szerzője Szegedre küldte tanulni munkatársát, Edgar R. Lorch-ot. Riesz meghirdette a Függvényoperációk, majd a Hilbert terek elmélete és az Integrálegyenletek című előadásokat is. Mindezek az 1940-es évek végére könyvvé ötvöződtek és megszületett a funkcionálanalízis átfogó, példátlan sikerű tankönyve Riesz Frigyes és hazai tanítványa, Szőkefalvi-Nagy Béla tollából, a kötet 1952-ben jelent meg először. amely jelentős mértékben alapul másfél évtizedes szegedi együttműködésükön, már Budapesten készült el. A francia nyelven megjelent Leçons d’Analyse fonctionelle, amelyet lefordítottak angol, német, orosz, japán, kínai és magyar nyelvre is, nemzedékeknek szolgált – és szolgál mindmáig – a valós függvénytan és a funkcionálanalízis tankönyvéül.

Már felidézett tudományos felfedezései mellett itt dolgozott a szubharmonikus függvények elméletén is. Alapvető tétele a szubharmonikus függvényeket mint a negatív tömegeloszlások potenciáljait jellemzi, amivel új távlatokat nyitott meg a potenciálelmélet elõtt. Ugyancsak Szegeden támadtak azok a gondolatai, amelyeket elõször az 1928. évi bolognai nemzetközi kongresszuson, majd továbbfejlesztett formában akadémiai székfoglaló beszédében fejtett ki, s amelyek a késõbb Riesz-tereknek nevezett félig rendezett lineáris terekre vonatkozó kutatásokat indították el.

Kutatási területe: klasszikus analízis és funkcionálanalízis (függvényterek, absztrakt lineáris terek, lineáris operátorok, Fourier-sorok, szubharmonikus függvények). Az általános topologikustér-fogalom bevezetésének egyik kezdeményezője, Maurice Fréchet mellett. 

További kutatásai szerteágazóak, de nagyrészt az analízis témakörébe tartoznak, több alapvető bizonyítást tett a valós függvénytan terén, A többváltozós függvénytanban elért eredményei a potenciálelmélet új fejezeteit nyitották meg. Legismertebb eredménye a valós függvénytan köréből ismert Riesz-Fischer-tétel.

Magánéletéről megemlítjük, hogy nem nősült meg testvéreivel azonban napi kapcsolatban maradt (még a Svédországban élő Marcellal is), viszont kellemes társasági- és sportéletet élt. Szeretett nyaranta a Tiszán evezni, és szenvedélyes bridzsjátékos volt.

Főbb művei

  • Les systèmes d’équations linéaires à une infinité d’inconnues. Paris, 1913. VI, 182 p.
  • Leçons d’analyse fonctionnelle. Szőkefalvi-Nagy Bélával. Budapest, 1952. 448 p
  • Tanulmányai facsimile kiadásban: Riesz Frigyes összegyűjtött munkái. 1-2 köt. Budapest, 1960. 1601 p.

Tanulmányai

  • Über einen Satz der Analysis Situs. Math. Ann. 1904.
  • Über die Approximation einer Funktion durch Polynome. Jahresber. d. Deutsch. Math. – Vereinigung 1908.
  • Untersuchungen über Systeme integrierbarer Funktionen. Math. Ann. 1910.
  • Sur les suites de fonctions analytiques. ASciMathSze 1922-23.
  • Über die linearen Transformationen des komplexen Hilbertschen Raumes. ASciMathSze 1930–32.
  • Sur l’existence de la dérivée des fonctions monotones et sur quelques problémes qui s’y rattachent. Uo. 1930–32.
  • Über Slitze von Stone und Bochner. ASciMathSze 1932-34.
  • Sur les fonctions des transformations hermitiennes dans l’espace de Hilbert. Uo. 1934-35.
  • Sur quelques notions fondamentales dans la théorie générale des opérations linéaires. Ann. Math. 1940.
  • Sur la théorie ergodique. Comm. Math. Helv. 1944-45.
  • MTA nagydíj (1945)
  • Kossuth-díj (1949)
  • Kossuth-nagydíj (1953)
  • Magyar Örökség díj (2010)
  • MTA levelező (1916), rendes (1936), tiszteleti (1955) tagja
  • a párizsi, a müncheni és a lundi akadémiának is tagja volt,
  • a szegedi, a budapesti és a párizsi egyetem is díszdoktorává avatta,
  • a 30306 Frigyesriesz nevű kisbolygót róla nevezték el.

Magyar Örökség díj laudáció

írta: Réz Gyula URL

“Itt, a magyar tudomány felszentelt falai között büszkén mondhatjuk, hogy jó néhány olyan magyar tudós van, akik a nemzetközi tudomány legmodernebb eredményeit hazánkban nemcsak meghonosították, de lényegesen tovább is fejlesztették bekapcsolva ezzel a magyar tudományt a nemzetközi vérkeringésbe. Azért olyanok már sokkal kevesebben vannak, akik nem meghonosítottak, hanem megteremtettek tudományágakat, és a világ tudósai tőlük, magyaroktól tanulhatták meg az új elméleteket. A mai napon olyan megtiszteltetésben van részem, hogy egy ilyen magyar matematikusról, Riesz Frigyesről, az ő életéről, munkásságáról, érdemeiről szólhatok Önök előtt. ….Riesz Frigyes 1880. január 22-én született Győrben. Egyetemi tanulmányait 1897 és 1902 között Zürichben, Budapesten és Göttingenben végezte. 1902-ben Budapesten egyidejűleg szerezte meg matematika-fizika szakos tanári diplomáját és doktori címét. Göttingeni tanulmányai során a kor vezető matematikusának, David Hilbertnek az iskolájában ismerkedik meg a matematika és a fizika határterületén akkor születendő új tudományággal, az integrálegyenletek és a végtelen lineáris egyenletrendszerek problematikájával. Az 1907-es év fordulópont a lőcsei gimnázium 27 éves matematikatanárának életében: megjelenik Párizsban, a Comptes Rendus-ben az a cikke, amely a később funkcionálanalízisnek elnevezett matematikai tudományág alapkövét, a teljességi tételt is tartalmazta. Ez a tudományág egy új szemléletet teremtett meg a matematikai analízisben, a függvények elméletében. Ennek a lényege az a felismerés, hogy ha a függvények között alkalmas módon definiáljuk az összeadás, a számmal való szorzás és a skaláris szorzás műveletét, akkor a függvények ugyanúgy viselkednek, mint a vektorok a geometriában. Ez a forradalmian új szemlélet lehetővé tette az analízis, az algebra és a geometria módszereinek együttes alkalmazását a problémák megoldásában. A korszakalkotó felfedezés meghozta számára az elismerést itthon és külföldön egyaránt. 1914-ben már a kolozsvári egyetem professzora. Közben 1913-ban Párizsban a világ legrangosabb monográfia sorozatában megjelenik első monográfiája, amely a matematikusok és fizikusok egy szélesebb köre számára is elérhetővé teszi az új elmélet alapjait. 1920-ban a trianoni szerződés után a Kolozsvári Egyetem Szegedre költözik. Riesz Frigyes és Haar Alfréd létrehozzák a rövid idő alatt világhírnévre szert tevő szegedi Matematikai Iskolát. Mivel Kolozsvárról üres kézzel kellett az egyetemnek távozni, ehhez először egy matematikai könyvtárat kellett a semmiből létrehozniuk. Elindították az Acta Scientiarum Mathematicarum folyóiratot (a nemzetközi matematikai közösség „Acta Szeged”-ként rövidíti és emlegeti), amely a két alapító kiemelkedő nemzetközi reputációjának köszönhetően rövid idő alatt az egész világon ismertté és keresetté vált cserealapot teremtve a matematikai folyóiratok és monográfiák beszerzésében. A folyóirat ma is a Szegedi Tudományegyetem Bolyai Intézetének féltve őrzött büszkesége, nemzetközi elismertségének egyik letéteményese. Ez köszönhető annak a szigorú igényességnek, amit Riesz Frigyestől és tanítványától, Szőkefalvi-Nagy Bélától örököltünk. Matematikusok között jól ismert a történet, hogy az 1930-as években Riesz Frigyes testvéröccse, a Svédországban élő ugyancsak világhírű matematikus Riesz Marcell, akivel rendkívül szoros testvéri kapcsolatát Riesz Frigyes élete végéig ápolta, benyújtott egy dolgozatot az Acta Szeged-be publikálásra. Testvérbátyja, az Acta Szeged főszerkesztője elutasította a dolgozatot mondván: „Marci, írtál te már ennél jobb cikket is.” De Riesz Frigyes nemcsak másokkal, magával szemben is rendkívül igényes volt. Dolgozatait a leadás előtt többször is képes volt átírni, egészen addig, amíg a kifejtett fogalmak, tételek és bizonyítások, mind tartalmukat, mind a kifejtés módját tekintve tökéletessé nem váltak. Ez a tökéletesség és elegancia jellemezte Szőkefalvi-Nagy Bélával együtt írott monográfiáját (mellesleg ennek megírása is 6 évig tartott!), amely 1952-ben jelent meg franciául, és ma is a funkcionálanalízis alapkönyve, amit számtalan nyelvre (köztük kínaira, japánra) is lefordítottak, az elsők között oroszra is. Akárhányszor megfordultam Moszkvában és szóba került a szegedi matematikai iskola, mindig megemlítették kollégáim, hogy a szovjet matematikusok a funkcionálanalízist a „Riesz-Szőkefalvy-Nagy”-ból tanulták. A Szovjetunió Tudományos Akadémiája által Riesz Frigyes hetvenedik születésnapjára küldött levél üdvözlő sorai között ez olvasható: „Kétségtelen, hogy Ön egyike a matematikai gondolkodás legnagyobb élő mestereinek”. Ez egy igazán sokat mondó elismerés, ha az aláírók között ott van Andrej Kolmogorov is. ….Riesz Frigyes szívén viselte tágabb tudományos közösségének, a Szegedi Egyetemnek a sorsát is. Két alkalommal, először 1925-26-ban, majd rövid ideig 1945-ben az egyetem rektori tisztségét is betöltötte. A Magyar Tudományos Akadémia is elismerte Riesz Frigyes érdemeit: egészen fiatalon, 36 éves korában fogadta tagjai közé. Később betöltötte a Matematikai és Fizikai Tudományok Osztályának elnöki tisztét, sokáig volt az osztály tiszteletbeli elnöke. 1946-ban elfogadta a Budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem meghívását. Itt kutatott és oktatott 1956. február 28-án bekövetkezett haláláig. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Meggyőződésem, hogy a teljes magyar matematikus közösség véleményét tolmácsolva mondhatom, hogy az egész életükben itthon kutató és oktató matematikusok közül Riesz Frigyes munkásságának volt a legnagyobb hatása az egyetemes matematikai tudományra, és ezzel teljes mértékben rászolgált arra, hogy matematikai zsenije a Magyar Örökség részévé nyilváníttassék. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.”

A HAAR-FÉLE FÜGGVÉNYRENDSZER

“Haar Alfréd megmutatta Riesz Frigyesnek a később róla elnevezett függvény- rendszerről szóló cikkét. Riesz belenézett a dolgozatba, majd fölnézett a sarokba. Időnként kortyolt egyet a nála lévő pálinkából. Mire kiürült az üveg Riesz kész volt a Haar-féle függvényrendszer teljességének bizonyításával. (Máté Eörs)” (Szent-Györgyi lovon? Válogatás a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Karának anekdotakincséből / szerk. Szabó Péter Gábor.. Szeged, Szegedi Tudományegyetem TTIK, 2014.)

Krámli András így emlékezett vissza Riesz Frigyesre
(Bánhegyi Eliza nekrológjából)

„A Misina 6 éves korom nagy emléke: együtt teleltem Riesz Frigyessel: valószínűleg én vagyok az egyetlen élő matematikus, aki tegezte “Frici bácsit”. Az akkori Misina toronyba nemes egyszerűséggel bezártak, mint Szélestenyerű Fejenagyot*, és harangkötél sem volt. Végül kellő dörömbölés után kiengedtek. Az izgalmakat rumos teával vezettük le, akkor én már gyakorló alkoholfogyasztó voltam.”

“Apámat, mint frissen kinevezett “orvosvegytani professzort” […]beutalták a Kikelet Szállóba […]. A matematikusok krémje is ott sürgött forgott (Rényi, Szőkefalvi és persze Riesz), akinek ott ünnepelték a 70. szülinapját. Frici bácsitól kértem problémát, ő azzal kezdte, hogy adjam össze 1-től százig a számokat, persze ezt lemondtam: a szorzást még nem ismertem kompetencia szinten. Akkor azt adta, hogy “egy fán van 10 alma, elmegy alatta 5 gyerek ki-ki leszakít kettőt, mennyi marad? Osztani kis számokkal már tudtam, de a helyes válasz 8, mert nem ki-ki, hanem Kiki.”

 

Riesz és Puskás beszélget
Békés István: Legújabb magyar anekdotakincs, Gondolat, Bp., 1966. (Szabó Péter Gábornak köszönet!)

1954 májusában Jules Henry Poincaré, nagy francia matematikatudós a Francia Akadémia tagja születésének centenáris ünnepségeire utaztak Párizsba Riesz Frigyes és Alexits György akadémikusok, a jeles matematikus professzorok. Akkoriban még nem volt közvetlen légi összeköttetésünk a francia fővárossal – a prágai gép Brüsszelig vitt, ott át kellett szállani a Párizsba induló járatra. S mert ugyanerről a gépről, ugyancsak Brüsszelben kellett átszállani Amszterdam felé is, a két magyar akadémikus a prágai reptéren összekerült a magyar labdarúgó-válogatottakkal, akik az angol-magyar nemzetközi torna előtt barátságos előkészületi mérkőzésre repültek Hollandiába.

Alexits professzor ismerte a válogatott csapat néhány tagját, s különösen szívélyes viszonyban volt Barcs Sándorral, aki mint a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke, elkísérte a futballistákat Amszterdamba. A kiváló matematikus örömmel üdvözölte Barcsot, a Magyar Távirati Iroda vezérigazgatóját, s leparolázott az ismerős játékosokkal, aztán visszatért Riesz Frigyeshez, aki érdeklődni kezdett az előtte ismeretlen, ifjú útitársak felől. Alexits részletesen beszámolt Riesznek a körülrajongott hazai lábművészekről, s azt sem hallgatta el, hogy a futballcsillagok egyike-másika nem csekély öntudattal hordozta országos – sőt világhírét.

Riesz Frigyes szótlanul hallgatta a magyarázatot, s nagyokat pöfékelt kis kurta pipájából. Túlságos lelkesedést nem árult el a labdarúgás művészete és sztárjai iránt. Mégis, mikor a prágai várakozás vége felé egy padon üldögélt, s egyszerre csak mellé telepedett Puskás Öcsi és Lóránt Gyula, megszólította a két, magyarul társalgó fiatalembert.

– Az urak, mint hallom, magyarok? – kezdte a beszélgetést.

– Igen – felelte készségesen Puskás.

– És hová utaznak? – kérdezte teljes tájékozatlanságot mímelve a tudós matematikus.

– Amszterdamba – hangzott a csapatkapitány válasza -, barátságos mérkőzést játszunk a hollandokkal.

– Ahá! – bólogatott Riesz, majd gyorsan feladta a harmadik kérdést is: – És miben mérkőznek velük az urak?

Puskás kissé meghökkent. Már minthogy ők miben mérkőznek? Keményen megnyomta a szót:

– Futballban, uram. Labdarúgásban. Ezek a fiúk a magyar labdarúgó-válogatott tagjai. Ez itt mellettem sporttársam, Lóránt Gyula, a kitűnő középhátvéd, huszonnégyszeres válogatott. Talán hallott vagy olvasott már róla. Kis szünetet tartott, azután a bemutatkozás normálhangjánál lényegesen emeltebb tónusban hozzátette:

– Én pedig a Puskás vagyok.

Riesz professzor elmélázva szívta a pipáját. Az utolsó mondatnál azonban kivette a foga közül, s szelíden érdeklődve megkérdezte “a Puskástól”:

– És Ön szintén futballozik?

  • Szőkefalvi-Nagy Béla: Riesz Frigyes tudományos munkásságának ismertetése. Matematikai Lapok, 1949/50. 170-182 p. (Műveinek jegyzékével.)
  • Szőkefalvi-Nagy Béla: Riesz Frigyes. Magyar Tudomány, 1980
  • Sain Márton (1974): Matematikatörténeti ABC. Tankönyvkiadó, Budapest.
  • Csákány Béla – Varga Antal: Matematika. In A Szegedi Tudományegyetem múltja és jelene: 1921-1998 = Past and present of Szeged University. /JATE. Szeged : Officina Ny., 1999. 380-402. p.
  • Szegedi egyetemi almanach : 1921-1995. I. köt. (1996). Szeged, Mészáros Rezső. Riesz Frigyes lásd 404. p. ISBN 963-482-037-9
  • Császár Ákos (1998): Magyar származású matematikusok hozzájárulása a matematika fejlődéséhez. Természet Világa, Matematika Különszám. 3–10. oldal
  • Magyar tudós-mérnök életrajzi lexikon. (Nagy F. főszerk., Bérczi Sz. és mtrsai, szerk.) (1986): Magyarok a Természettudomány és technika történetében. Országos Műszaki Könyvtár. Magyar tudós és mérnök életrajzi lexikon. (ISBN 963-592-547-6), újabb kiadása 1997-ben ISBN 963-85433-5-3)
  • Császár Ákos: Riesz Frigyes és Szőkefalvi-Nagy Béla „Lecons d’analyse fonctionnelle” című könyvének ismertetése = A Magyar Tudományos Akadémia III. (Matematikai és Fizikai) Osztályának közleményeiből, 3. köt. 1953: 1. szám, p. 101-108.
  • Szabó Péter Gábor: A matematikus Riesz testvérek, Válogatás Riesz Frigyes és Riesz Marcel levelezéséből, Magyar Tudománytörténeti Szemle Könyvtára 59, Budapest, 2010. Magyar Tudománytörténeti Intézet. 391, [4] p.
  • Az 1944-45-ös eseményekről: Hermann István Egyed: Önéletrajz. Bátaszék, 1995.
  • Vekerdi László: Magyar világ – tudós világ. Budapest, Magyar Tudománytörténeti Intézet, 2011. Beszélgetés Szőkefalvi-Nagy Bélával.  p. 97-105.
  • Riesz Frigyes Wikipédia URL
  • Riesz Frigyes matematikus URL
  • Magyar származású matematikusok hozzájárulása a matematika fejlődéséhez URL
  • Riesz Frigyes dombormű URL
  • A halmazelmélet huszadik századi “Hajnal A” URL
  • Riesz Frigyes laudáció URL
  • Képek URL

Röst Gergely (1977-)

Forrás a képre kattintva látható.

egyetemi docens, Alkalmazott és Numerikus Matematika Tanszék

Nagykanizsán születtem 1977 utolsó napján. A matematika iránti érdeklődésem már tíz éves koromban megmutatkozott, ezért tanárom elküldött a városi szakkörre, ahol nagyon érdekes feladatokkal találkoztam. Ezután már nem is volt megállás, sorra jöttek a versenyek, szakkörök, táborok. Fizikával és kémiával is sokat foglalkoztam a matematika mellett, volt olyan, hogy mindhárom tárgyból megnyertem a megyei versenyt (matekból az országost is).

Gimnázium után Szegedre jöttem matematikus szakra, és ez a döntésem a lehető legjobbnak bizonyult, a szegedi Bolyai Intézetben kiváló matematikusok és fantasztikus emberek tanítványa lehettem. 2006 januárjában védtem meg PhD fokozatomat a nemlineáris funkcionál-differenciálegyenletek témájában, ami a késleltetett visszacsatolás matematikai leírása. Ezek az egyenletek a végtelen dimenziós dinamikai rendszerek egy fontos osztályát alkotják. Témavezetőm Krisztin Tibor volt.

Védésem után egy héttel már Kanadában, a torontói York Egyetemen találtam magam mint posztdoktor kutató Jianhong Wu mellett. Ebben az időben kezdtem el dolgozni a járványok matematikai modellezésén egy kanadai nagy interdiszciplináris hálózat tagjaként. A Szegeden tanult kemény elméleti matematikát remekül tudtam alkalmazni az influenza terjedésével kapcsolatos gyakorlati problémákra Azóta is igyekszem ötvözni munkámban az elméleti és az alkalmazott matematikát.

2007 szeptemberében visszatértem Szegedre az MTA-SZTE Analízis és Sztochasztika Kutatócsoportba. A közelmúltban elnyertem az Európai Kutatási Tanács ERC Starting Investigator Grantet, aminek a segítségével megszervezhetem Magyarország első matematikai járványtani kutatócsoportját. 

A matematika szórakozásnak sem utolsó. Modelleztem például, hogyan terjed a hülyeség, sőt elő is adtam egy kongresszuson, ahol nagy sikert aratott. A zombik matematikai modellezéséről készülő monográfia egyik fejezetének szerzője vagyok. Fontosnak tartom a matematika népszerűsítését, az ismeretterjesztést, a tehetséggondozást. Számos előadást tartottam középiskolásoknak, tanároknak, legutóbb a szegedi Szabadegyetemen. Blogot szerkesztek, gyakran szerepelek a médiában. A nemzetközi egyetemi matematikaversenyeken rendszeresen a szegedi csapat vezetője vagyok, immár tíz éve. A legfontosabb hobbim a labdarúgás, amit versenyszerűen űzök kisgyerek korom óta. Játszottam a német (VfB 1900 Giessen) és a kanadai (FCP Woodbridge) bajnokságban is, néhány éve az Universitas SC megye kettes csapatának tagja vagyok.

(Saját írás)

 

Életrajza folytatása

2013-ban habilitált. Kutatási területe: funkcionál-differenciálegyenletek, bifurkációelmélet, nemlineáris dinamika, matematikai járványtan

Jelen pillanatban valószínűleg őt övezi a legnagyobb ismertség és sajtófigyelem, a 2020-2021-es Covid-19 járvány kapcsán kifejtett kutatásai, járványmodellezéssel kapcsolatos előadásai és nyilatkozatai, valamint a járvánnyal kapcsolatos kormányzati döntéshozatalban való részvétele miatt.

A járványmodellezéssel foglalkozó Epidelay kutatócsoport vezetője.

  • Köztársasági gyűrűvel doktorált, 2006
  • QP Akadémiai Kiválóság Díj, 2020.
  • Szeged, Pro Urbe díj, 2021.
  • Honlapja URL
  • Vírus és város – Röst Gergely, matematikus: Mit mond a matematika a COVID-19 világjárványról? URL
  • Jövőformáló matematika – MTÜ 2020 URL
  • Komoly probléma a brit vírusmutáció hazai megjelenése URL
  • Szegedi matematikusok rendet tesznek a káoszban URL
  • A szegediek alkotta járványmodell szerint durvulni fog a hazai koronavírus-helyzet URL
  • Kovács András: A járvány hatása a gazdaságra = Délmagyarország, 2021.02.06., 2. p.
  • Röst Gergely: Itthon is kell állandó járványügyi megfigyelőrendszer URL
 

Schlesinger Lajos (1864-1933)

Forrás a képre kattintva látható.

(Nagyszombat, 1864. november 1. Giessen, 1933. december 16.)
Lobacsevszkij-díjas magyar–német matematikus, egyetemi tanár, akadémikus. 

Zsidó származású családba született, apja Schlesinger Bernát kereskedő volt, anyja Oppenheim Regina. Schlesinger Lajos a felvidéki  Nagyszombatban született 1864. november 1-jén. Iskoláit itt és Pozsonyban végezte, majd Heidelbergben és Berlinben járt egyetemre, ahol matematikát és fizikát tanult. 1887-ben matematikából doktorált Lazarus Fuchs és Leopold Kronecker irányításával. Miután egy évtizedig Berlinben tanított az egyetemen, 1890-ben megpályázta a budapesti Műegyetem egyik tanári állását, de csak második helyre sorolták. Ekkor javasolta neki Réthy Mór (1846–1925), műegyetemi tanár, egykori kolozsvári professzor, hogy pályázzon a kolozsvári egyetemre. Schlesinger kezdetben vonakodott ezt elfogadni, de 1891-ben ellátogatott Kolozsvárra, ahol kedvező légkört talált, bekapcsolódott az Erdélyi Múzeum-Egyesület munkájába (előadásokat tartott, cikkeket közölt), és végül 1897-ben elfogadta a meghívást, és 1909-ig tanított itt, amikor a németországi Giessenbe költözött, ahol haláláig tevékenykedett. Kolozsvárra költözése évében nősült, feleségül vette Clara Fuchsot, egykori tanára, Lazarus Fuchs  leányát, aki három gyermekkel ajándékozta meg kolozsvári éveik alatt. Gertrud 1901-ben, Hildegard 1904-ben és Eilhard 1909-ben született. A gyermekek is mind kiváló matematikusok voltak.

Geometriai tevékenységéért 1909-ben megkapta a nemzetközi Lobacsevszkij-díjat (a díjat tulajdonképpen később kapta, de 1909-es megjelöléssel). 1911-ben meghívták a pesti egyetemre rendes tanárnak. De Budapesten csak rövid ideig oktatott, mert meghívták a giesseni egyetemre. 1911-ben Németországba költözött, és a giesseni egyetemen tanított 1930-as nyugdíjazásáig, 24-en doktoráltak az irányításával.

Kutatásai főleg a függvényelmélet és a lineáris differenciálegyenletek témájába tartoznak, de a Bolyai-geometria is érdekelte, 1902-ben jubileumi előadássorozatot tartott ez utóbbi témában, és ő kutatta fel Bolyai János kolozsvári szülőházát, amely addig ismeretlen volt a nagyközönség számára. A szülőházat 1903. január 15-én, a ma is látható fekete márvány emléktáblával jelölték meg. A kolozsvári matematikai könyvtárban tizenhat, kézzel írott, sokszorosított jegyzete található. Egy speciális esetben megoldotta Hilbert 23. problémáját (Van-e lineáris differenciálegyenlet minden adott szingularitáshoz és monodrómiacsoporthoz?). Az általános esetről 1994-ben bebizonyították, hogy nem igaz. Néhány jegyzete digitalizált formában megtalálható az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság honlapján.

 

Fontosak matematikatörténeti kutatásai is, Bolyai mellet az egyik legkiválóbb Euler-, Gauss- és Fuchs-szakértő volt.

Oláh-Gál Róbert: Hogyan került Schlesinger Lajos Kolozsvárra?
(In.: Historia Scientarium 7. sz. (2010) 16-22 URL)

Ki volt a legnagyobb hatású, ki volt a legkiválóbb matematikusa a Kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemnek? A mostanság divatba jött ISI-s mércével mérve talán Farkas Gyulának van a legnagyobb idézettsége. Nagy tekintélye volt és nagy társadalmi elismertsége a Corvin-koszorús Fejér Lipótnak. De úttörő volt Réthy Mór, Riesz Frigyes és Haar Alfréd is. Valamennyire mégis kiemelkedő, rendívül tehetséges és sokoldalú egyénisége volt Schlesinger Lajos is. Nekem azért is a szimpatikus, mert kiváló Bolyai-kutató is volt. De Schlesinger volt az egyetlen a Ferenc József tudósai közül, aki Lobacsevszkij-díjat még a kolozsvári tartózkodása idején kapott. … Schlesinger Lajos nagy matematikus volt. Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának a Harkovi Tudományos Akadémiának, a hallei királyi Leopold-Karolinskai Természettudományi Akadémiának, és a Német Matematikai Akadémiának. Schlesinger 1897–1911 között a kolozsvári Ferenc József Tudomány-egyetem professzora volt, utána a giesseni egyetem professzora lett. Nevéhez fűződik Bolyai János kolozsvári szülőházának felkutatása, több kiváló, Bolyaiakat értékelő tudományos dolgozatnak a publikálása, továbbá Bolyai Farkas és lécfalvi Bodor Pál levelezésének közlése. Számomra azért is rokonszenves és követendő személyiség, mert kiváló matematikusként nem tartotta megalázónak, hogy levéltári kutatásokat is végezzen, és matematikai folyóiratban közölt nem matematika tárgyú Bolyai Farkas-leveleket …

1890-ben a Budapesti Műegyetem meghirdetett egy matematikaprofesszori állást. Ezt Schlesinger meg-pályázta, de nem nyerte el, de a második helyre rangsorolták. Ekkor Réthy Mór azt tanácsolta Schlesingernek pályázzon Kolozsvárra, de ezt a nagyszombati születésű és németet is anyanyelvének tekintő Schlesinger nagyon diplomatikusan visszautasította. Később azonban meggondolta magát és Réthy unszolására, hogy Kolozsvár nagyon toleráns hely, és jó fejlődési lehetőséget biztosít egy fiatal professzor számára, mégis megpályázott egy kolozsvári állást. A kolozsváriak „ismeretlenül” docensnek alkalmazták, és miután bebizonyosodott Schlesinger rendkívüli tudása, csak utána léptették elő professzornak. Persze addig Schlesinger sem költözött Kolozsvárra, míg ki nem nevezték ki professzornak. (1897-ben meghalt Martin Lajos és végül az ő helyére jött.) Egy 1891-es leveléből idézet: “Nagyságod szíves közbenjárása folytán (melyért ismételve hálás köszönetemet fejezem ki) a Kolozsvári urak igen előzékenyen és szívélyesen fogadtak, különösen Abt, Farkas és Kanitz urak. – Vályi úr beteg atyánál időzött M.Vásárhelyen ezért sajnálatomra nem lehetett szerencsém nála tisztelegni. – Az urak mindenek előtt azt hangoztatták, hogy átültetésem miatt rendkív. tanár közvetlenül kivihetetlen, de hogy habilitáltassam magamat Kolozsvárott és ha majd egy féléven át előadásokat tartottam fogják a minisztériumnál a r.k. tanári czím megadását proponálni.- Martin úr szintén pártolni ígérte az ügyemet. Valószínűleg úgy fogok cselekedni, mert ez utóvégre mindegy vajon most, vagy egy félév után kapom a tanári czímet. Általában igen meg vagyok elégedve Kolozsvári utam eredményeivel, az ottani tanárokban egy pár igen előkelő és szeretetre méltó tudóssal megismerkedni. – Holnap elutazom Berlinbe; leszek bátor Nagyságodat végleges elhatározásomról majd annak idejében értesíteni; és addig ismételten köszönetemet ajánlom magamat Nagyságodnak és maradok tisztelet teljes üdvözlettel, alázatos szolgája Schlesinger.” (MTA Könyvtár Kézirattára Ms 5313/232 MTA Könyvtár Kézirattára Ms 5323/233) …

 Az ismert matematikai monográfiák Schlesinger Lajos matematikai kutatásaiból kihagyják a differenciálgeometriai eredményeit. Véleményem szerint a klasszikus differenciálgeometria (görbék és felületek elmélete) Magyarországon való elterjedéséhez sokban hozzájárul Schlesinger Lajos is, sőt sok magyar matematikai szót is Schlesinger alkotott pl. simulókör, geodetikus görbülés (később ebből lett a görbület), görbe simuló síkja, felület normálisa, görbe főnormálisa, normális-metszet (amelyből lett a normálmetszet), geodetikus poláris-koordináták (amelyből lettek a geodetikus polár koordináták), a felületet első alapmennyiségére Gauss által használt E, F, G jelöléseket is véleményem szerint Schlesinger honosította meg a magyar matematikai irodalomban, a görbületre egyelőre a görbülés kifejezést használja, de ez is nagyon sikeres kifejezés! Vagy például a cyklikus permutálás, amelyből lett a cirkuláris permutálás is. Persze a görbe menti integrált még így nevezi „curvatura integral”! Tehát Schlesinger differenicálgeometriai dolgozataiban szépen követhető a fogalmak magyarosításának folyamata. Néhány fogalomra ma is az ő megnevezését használjuk, néhányat egy kicsit tovább cizelláltak a matematikusok. Mindenesetre nem lebecsülendő az EME Orvos-természettudományi Értesítőjének a matematikai szak-nyelv kialakulásában kifejtett szerepe.

Schmidt Ágoston (1845-1902)

Forrás a képre kattintva látható.

(Ferencfalva, 1845. febr. 3. – Budapest, 1902. dec. 31.) 
Piarista matematika-, fizika- és kémiatanár.

Tanulmányait Kecskeméten, majd Budapesten végezte. Tanári pályafutását 1864-ben kezdte. Tanított Magyaróváron, Selmecbányán, Temesváron, Kecskeméten, Kolozsváron és Budapesten. Közben elvégezte a tanárképzőt, ahol Jedlik Ányos tanítványa volt. 1873-ban Rostockban matematikából doktorált. 1874-1879 között magántanárként a kolozsvári egyetemen matematikát tanított. Akkor ő volt az egyetlen doktori címmel rendelkező matematikus az egyetemen. Ő tartott először órákat az egyetemen számelméletből, komplex függvényekből, lineáris algebrából, analitikus mértanból, elliptikus függvényekből, valószínűségszámításból és matematikatörténetből. Igen értékesek a tankönyvei, tankönyv fordításai és tankönyv-szerkesztői tevékenysége. Az 1891-ben alapított Matematikai és Fizikai Társulat egyik alelnöke volt.

“Örömmel olvasom a Szabadságban, hogy 2012. január 23-án piarista napot tartanak Kolozsváron. Ezért szeretnék megemlékezni az egyik kiváló piarista matematikusról, aki 110 éve hunyt el, és a 140 éve induló Ferenc József Tudományegyetemen is a matematikaoktatás lelkiismerete volt. Ezt a kiváló tudóst kifelejtették mind a Ferenc József Tudományegyetemet bemutató monográfiákból, cikkekből, tanulmányokból, mind a kolozsvári piarista oktatást ismertető kiadványokból.

Dr. Schmidt Ágoston piarista atya 1874–1879 között tanított a Kolozsvári Piarista Főgimnáziumban, és ugyancsak 4 tanéven keresztül óraadó docens volt a Ferenc József Tudományegyetemen. Az 1872/1873-ban induló Ferenc József Tudományegyetem oktatói közül egyedül neki volt matematikából doktorátusa, amit a Rostocki Egyetemen szerzett. 

Schmidt Ágoston 1845. február 3-án Ferencfalván, Krassó-Szörény megyében született. A gimnázium alsó négy osztályát Temesváron a piaristáknál végezte. 15 évesen úgy döntött, hogy beáll a piarista rendbe, így 1859. szeptember 20-án, Vácon belépett a rendbe. Már novíciusként, Kecskeméten végezte a gimnázium 5., 6. és 7. osztályát, majd Budapesten érettségi vizsgát is tett. Tanári pályáját az 1864/5. évben Magyaróváron kezdhette meg, ahol 1866. április 2-án ünnepélyes fogadalmát is letette. Az 1866/7. iskolai évtől kezdve egy esztendőt Selmecbányán, hármat Temesváron töltött. Temesváron 1868. július 3-án áldozópappá szentelték, majd egy évet Kecskeméten tanított, és közben elvégezte Budapesten a tanárképzőt, ahol Jedlik Ányos volt a mestere. 1871. május 6-án Budapesten tanári vizsgát tett, utóbb pedig bölcsészettudori oklevelet is szerezett. A rendje kiküldte Rostockba, ahol 1873. július 8-án matematikából doktorátust szerzett. Tanári tevékenységét az 1871/2. évtől kezdve 8 éven át a Kolozsvári Piarista Főgimnáziumnál folytatta, és 1874-től óraadó a frissen megalakult Kolozsvári Tudományegyetemen. 

Az 1872-ben induló egyetemre az elemi mennyiségtan tanszékre (matematikai alaptudományok) Brassai Sámuelt, míg a felsőbb mennyiségtan tanszékre (felsőbb matematikai tudományok) Martin Lajost nevezték ki. Az elméleti fizikai tanszékre nem találtak megfelelő jelöltet, így azt betöltetlenül hagyták. Mind Brassai Sámuel, mind Martin Lajos színes egyéniségek, polihisztorok voltak, de egy gond volt velük – nemhogy doktorátusuk nem volt, de még egyetemet sem végeztek. Mind a ketten autodidakta módon képezték magukat, és tapasztalati tudásuk alapján szereztek hírnevet. Martin Lajos megkezdte az Institutum Geometricum-ot, de a forradalom miatt nem tudta befejezni, és később sem engedték, hogy levizsgázzon. Martin Lajos lényegében megfelelő szakember volt. Gondot szerintem csak Brassai jelentett, aki mindenből valóban igen kiváló tudós volt, a matematikán kívül. Ebben volt a legkevésbé képzett. De 1865-ben ő fordította le először magyarra Euklidesz „Elemeit”, és ez lehetett a döntő érv, amiért a minisztérium kinevezte professzornak. 

Itt tennék egy pici kitérőt. Az induló Ferenc József Tudományegyetem néhány nagy tekintélyű tudósának nem volt doktorátusa. Ezt a helyzetet az induló Kolozsvári Egyetem nagyon eredeti módon oldotta meg, 1874-ben Berde Áront, Brassai Sámuelt, Koch Antalt és Martin Lajost díszdoktorrá avatták, a továbbiakban már nem tettek különbséget a dísz- és a rendes doktorátusok között. És ugyanazon alkalomból Schmidt Ágoston Rostockban szerzett doktorátusát is „honosították”: 

„Magnificus Dominus Samuel Brassai, annorum 73, rel. Unitariae, locus natalis Toroczkó in Hungaria, in Doctorem Philosophiae honoris causa promotus die 24-a mensis Januarii anii 1874. 

Reverendus Dominus Augustinus Schmidt, annorum 29 rel. rom cath. locus natalis Ferenczfalva in Hungaria, Doctor Philosophiae Rostockii de Dato die 8-a mensis Julii anni 1873, nostificatus die 16-a mensis Aprilis anni 1874.” 

Valószínű a minisztériumban látták, hogy illene egy olyan szürke eminenciást is az egyetemre vinni, aki biztosítja a matematikai tudományoknak a kor követelményei szintjén való leadását. 1874-ben Kolozsvárra helyezte a piarista rend Dr. Schmidt Ágostont, aki alig egy éve doktorált matematikából Rostockban. Ezért úgy döntöttek, hogy óraadói munkakörben ő lesz a matematikai tudományok lelkiismerete. Valóban, ha végignézzük a „Kolozsvári Egyetem Tanrendjét” 1872-1918 között, egyértelműen kiderül, hogy Schmidt Ágoston tartott először számelméletből, komplex függvényekből, lineáris algebrából, analitikus mértanból, elliptikus függvényekből, valószínűség-számításból és matematikatörténetből órákat. 

Nagy vesztesége volt a Kolozsvári Egyetemnek, hogy Schmidt Ágostont nem nevezték ki professzornak, bár lehet, hogy ebben a piarista rendnek is döntő szava volt. A rend ugyanis 1879-ben áthelyezte a Budapesti Piarista Főgimnáziumba, ahol haláláig, 1902-ig matematikát és fizikát tanított. Igen értékesek a tankönyvei, tankönyv fordításai és tankönyv-szerkesztői tevékenysége. Az osztrák Franz Mocznik SzámtanAlgebraGeometria és Geometria elemei című munkájának átdolgozásán kívül megírta Elemi MennyiségtanAlgebra polgári iskolák számáraTermészettan és Fizikai földrajz című, eredeti műveit, melyek közül az Algebra három, a Fizikai földrajz pedig 11 kiadást ért meg. (Mocznik műveit még ifj. Szász Károly, Arany János barátja és nagykőrösi kollégája fordította magyarra). 

Jellemzésére szeretnék néhány idézetet betenni Hénap Tamás tartományfőnöki titkár (rendfőnöki titoknok), Az Úrban elhunyt rendtagok kegyeletes emlékezete című, 1904-ből való megemlékezéséből: 

„Az 1902. évi érettségi vizsgálatokon láttam őt mint tanárt — mondja róla Bartoniek Géza, az Eötvös-collegium érdemes igazgatója — s mondhatom, vizsgálásának módja rendkívül érdekes volt. Egészen az ő egyéniségének nyilatkozása volt minden kérdése: ő örökké spekuláló és általánosító szellem volt s valóságos virtuozitással tudta a kérdéseket úgy feltenni, hogy a kérdezett vizsgálattevő nagy területről volt kénytelen felelni. A részletek nála egészen eltűntek, csak széles kapcsolatban jöttek szóba. Ebből arra következtettem, hogy tanítása a gondolkodó ifjúra rendkívül érdekes lehetett, a mennyiben örökös okoskodásra kénysze-rítette.” 

„Tudós hajlamai nem tették rendtársunkat sem rideggé, sem zárkózottá; derült kedélye mindvégig megtartotta keresetlen melegségét s ha néha ítéleteiből egyik-másik kedvelt filozófusának hatása alatt némi kesernyés pesszimizmus érzett is ki, ha a társadalmi rendről alkotott nézeteivel olykor az utópiák határához közeledett is: az csak a teljes jogegyenlőségért, az egyéni igaz érdem érvényesüléséért rajongó lélek túlcsapó hevülete volt, de soha sem ember- vagy világgyűlölő keserűség. Nézeteit szerette leplezetlenül feltárni, viszont szívesen hallgatta meg mások meggyőződésen alapuló véleményét; becsülte az egyenes és kíméletlen szót, de gyűlölte az alakoskodó képmutatást. Korunk megalkuvó szelleme és a korlátlanságra törő hatalom túlkapásai ellen nem egyszer kelt ki csípős szavakban, de részvéttel fordult az elnyomottak ügye felé, s humanizmusa, mély emberbaráti szeretete nemcsak szavakban nyilvánult.” 

„December 31-én — írja a budapesti házfőnök — elszorult szívvel vettük körül haldokló társunkat s az utolsókenet szentségében részesítettük őt, minek felvétele után bágyadt hangon többször ismételte e szavakat: «Istenem, irgalmazz, kegyelmezz». Érezve végső órájának közelgését, meghatottan nyújtotta végbúcsúra elhidegült jobbját ágyánál megjelent rendtársainak. Szenvedése, mit erős lélekkel tűrt, esti 1/2 6 órakor ért véget, a mikor csendesen, minden agónia nélkül visszaadta lelkét Teremtőjének, 1902. évi december hó 31-én, korának 58-ik és szerzetesi életének 44-ik évében, Budapesten.” 

Vályi Gyula tehát Schmidt Ágostontól tanult számelméletet és ábrázoló geometriát. Réthy Mór csak 1874-ben lett az elméleti fizika professzora, de a hajdani Kolozsvári Egyetem Tanrendje szerint, „komoly” matematikai diszciplínákat csak Schmidt Ágoston tanított 1874–1879 között. Köszönetet mondok Labancz Zsolt atyának, a Piarista Rendtartomány főnökének, Koltai Andrásnak, a rend levéltárosának, a Schmidt Ágostonról adott értékes adatokért, továbbá Kása Zoltán professzornak, aki felhívta a figyelmemet a Ferenc József Tudományegyetem Tanrendjének az áttanulmányozására. “

Oláh-Gál Róbert
A teljes cikk itt olvasható URL

  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái (MEK) URL
  • Pallas Nagy Lexikon (MEK) URL
  • Schmidt Ágoston (Wikipédia) URL
  • Oláh-Gál Róbert: Források az erdélyi magyar matematikai élet 1785-1918 közötti történetéhez (Magyar Tudománytörténeti Intézet – PDF) URL
  • Oláh-Gál Róbert  Egy elfelejtett piarista tudóstanár: Schmidt Ágoston (1845–1902) URL
  • Radnai Gyula: Az Eötvös-korszak (Fizikai Szemle) URL
  • Radnai Gyula: Hetvenöt éve történt (KöMaL) URL
  • György Lajos: A kolozsvári római katolikus Lyceum-könyvtár története (1579-1948) (MEK) URL
  • Nádasi András: Modellek egyes csillagászati földrajzi fogalmak szemléltetéséhez (Elektronikus Könyv és Nevelés) URL
  • Radnai Gyula: Társulatunk alapító tagjai a Nemzeti Pantheonban – Fizikusok, fizikatanárok (ELFT) URL

Stachó László (1950-)

Forrás a képre kattintva látható.

1950. október 7-én született. Matematikus családból származott: apja (Stachó Lajos) és nagyapja is matematikatanár. Egészen kicsi kora óta tanulja, gyakorolja és műveli a matematikát.

1975-ben végzett a József Attila Tudományegyetemen. 1980-ban szerzett PhD fokozatot a pisai Scuola Normale Superiore-n. Kandidátusi fokozatot 1982-ben szerzett a Magyar Tudományos Akadémián. 2012-ben ugyanitt védte meg nagydoktori disszertációját. Ugyanebben az évben habilitált a Szegedi Tudományegyetemen. Az Alkalmazott és Numerikus Matematika Tanszék munkatársa.

Nem-lineáris funkcionálanalízis, holomorfia és automorfizmuscsportok topologikus vektorterekben, eddig egy PhD fokozatot szerzett tanítványa van. (Nuri Muhammed Ben Yousif, 2004-ben.)

Antal Éva Eső: Magyar Érdemrend tisztikereszt polgári tagozata kitüntetést kapta Dr. Stachó László
(In: SZEM (2020) URL)

“Az SZTE TTIK Bolyai Intézete Alkalmazott és Numerikus Matematika Tanszékének egyetemi tanára dr. Stachó László, a sokoldalú oktató munkásságát a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje polgári tagozata kitüntetéssel ismerték el.

– Matematikus családból származik, hárman voltak testvérek, de édesapja csak Önt szánta matematikusnak. Nagyapja testvére, Stachó Tibor a negyvenes években a budapesti Műszaki Egyetem matematika professzora volt– egy hallgatói legenda. Édesapja bölcsészként végzett ugyan, de aztán matematikából is diplomát szerzett. Stachó László már egészen korán, öt évesen kezdett el érdeklődni a matematika iránt – felnőttként pedig folytatta a családi hagyományt.

 

– Az édesapám középiskolai matematikatanár volt, majd iskoláskorom elején az egyetemre került. Három gyerekéből csak belőlem akart matematikust nevelni. Nagyon sokat kaptam tőle. Eredetileg bölcsész volt, a kisdoktoriját Shakespeare humoráról írta, de végül matematikus lett, a diszkrét geometria lett a szakterülete. A mai napig emlékszem, hogy gyermekkoromban a mai SZTK-nál, a Szentháromság utca sarknál magyarázta el egy motorkerékpár kerekén, hogy mik a kör jellegzetességei. Volt egy sajátos hozzáállásom a matematikához, mivel édesapám állandóan korrepetált diákokat, és emiatt egészen kis koromtól halottam, hogy „sinus” meg „logaritmus”, és meg is akartam tudni, hogy ezek mik. Vasárnaponként nyáron az Anna-fürdőbe jártunk, és az egyik úszás szünetében magyarázta el nekem a kettes, hármas stb. alapú logaritmust, és ott kiszámoltatta velem, hogy mennyi az 1024 nek a kettes alapú logaritmusa. Ez általános iskola első osztály végén történt. Amikor bejött a szélesvásznú film Szegeden és játszották a Három testőr második részét, a Milady bosszúját, meg akartam nézni. 16 éven aluliaknak nem volt ajánlott a film, én csak 10 éves voltam. Apám azt mondta, hogy megnézhetem, ha megtanulok valamit, ami 16 éveseknek való. Egy kis valószínűségszámítást kellett megtanulnom, abból vizsgáztatott engem, és el is mehettem megnézni a filmet. Innentől nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy kb. hat évvel legyek előtte az iskolás anyagnak, amit éppen tanulok. 

– Érdeklődött a fizika iránt, végül mégis matematikus lett. Mi volt ennek az oka? 

– Nem is tudom, honnan, de sokkal előbb, mint az iskolai fizika, olyan elképzelésem támadt, hogy a „mi (szent?) feladatunk annak a megfejtése, hogyan működik a világ”. Valami ösztönös redukcionizmus vezetett ahhoz, hogy később nagyon érdekelt az elméleti fizika. Moszkvában szerettem volna tanulni, de abban az évben, nem lehetett éppen erre jelentkezni. Így a matematika szakra adtam be a jelentkezésemet. Tehát volt egy filozófiai érdeklődésem mindig is. 12 éves voltam, amikor az egyik unokatestvérem Kiskunhalasról eljött Szegedre orosz-német szakra és nálunk lakott albérletben. Én minden könyvet elolvastam az övéi közül, még a jegyzeteit is nyelvészetből. A dialektikus materializmus olvasókönyvét is elolvastam, ami manapság sokaknak az „antikrisztus bibliája”. Irtózatos problémáim voltak a könyvben található idegen szavakkal, de elolvastam. Kalmár László professzor mondta azt, és ez a jelmondata lehetett volna: „engem minden érdekel”. Én is így voltam ezzel: engem a világ a maga teljességében érdekelt, hogy hogyan működik. Matematikus programtervező szakra jelentkeztem végül, mivel úgy éreztem, az itteni fizikaoktatás túlzottan „kísérleti” nekem, míg a matematikához „mégiscsak értek. A jelenlegi fő kutatási területem a nem lineáris funkcionál analízis. Amikor elkezdtem egyetemre járni, a lineáris funkcionál analízis volt az egyik fő kutatási témakör itt a Bolyai intézetben is, de engem jobban érdekelt a kvantum mechanika. Mivel akkoriban még nem volt PC, a programtervező matematikusok is ugyan azt tanulták elméleti fizikából, mint a fizikusok. A funkcionál analízis ehhez kellett, engem ez külön érdekelt a fizika miatt is. 1975-ben befejeztem az egyetemet, és Szőkefalvi professzor iskolájához csatlakoztam, mert az a téma érdekelt a leginkább, főleg mechanikai és geometriai mértékelméleti problémákkal foglalkoztunk. Egy évvel később ösztöndíjjal kerültem Pisába, a Scuola  NormaleSuperiore-ba. Az olaszok nagyon sokra értékelték, hogy Riesz és Haár egyeteméről jöttem. Ezzel szemben a legtöbb ismerősöm az elzártságunk miatt azt képzelte, hogy olasz matematika a reneszánsz óta nincsen, és mi vagyunk az ászok kombinatorikában. Pedig rendkívüli idő volt! A CERN-ből (Európai Központi Magkutató Intézet) jártak oda fizikusok, és akkor fedezték fel azt a standard modellt, ami azóta is a világnak az elképesztően megbízható leírása. Akkor óriási reményeket fűztek ahhoz, hogy a végtelen dimenziós komplex alakzatoknak a természetes geometriája segítségével alkossanak meg egy egyesített kvantumtérelméleti világmodellt. Pisában ennek a matematikájából írtam a doktori dolgozatomat, 1985-ben egy spanyol professorral még könyvet is írtam a témában. Sajnos tíz év múlva a fizikai alkalmazás reménye szertefoszlott. Ugyanakkor itthon a Pisában és később Tübingenben megszerzett, és hazánkban ritka felkészültségemet számos elméleti és alkalmazott kutatási projektben sikerült kamatoztatnom. 

– Oktatóként tovább viszi édesapja hagyományait?

 – Szeretek tanítani. Az édesapámtól nagyon sok olyan tapasztalatot szereztem, ami másnak nincs és megpróbálom ezt átadni a hallgatóimnak. Egyet sajnálok: a jelenlegi oktatási rendszerünkben nem alapozható meg az a fajta matematika, amelyet mindig is szerettem volna képviselni. Pedig éppen az alkalmazások miatt ennek biztosan lesz még aktualitása. A matematika megtanulásához és megértéséhez nem elég egy jegyzet, nagyon fontos a személyes találkozás és a jó kommunikáció „amíg még ember lesz”.

 – Magas rangú kormányzati kitüntetéssel ismerték el a munkáját. Meglepődött ezen?

 – Egy kicsit igen. Örülök, hogy elismerték a munkámat, hiszen úgy éreztem sokszor, hogy tevékenységemnek kevesebb a látszatja, és kevesebbet voltam a mainstream közelében, mint vártam magamtól.”

  • Címlapkép URL
  • Édesapjáról, Stachó Lajos Wikipédia URL
  • Publikálj, vagy eltűnsz! Csécsi László interjúja Stachó Lászlóval. in: Szegedi Egyetem, Katedra, 2004. március 16. 7. p.

Surányi János (1918-2006)

Forrás a képre kattintva látható.

A Szegedi Tudományegyetemen végezte tanulmányait (1937–1941). 1942 és 1945 között munkaszolgálatos volt. 1945 és 1948 között a Szegedi Tudományegyetemen tanított. Az Országos Neveléstudományi Intézet majd a Művelődési Minisztérium tankönyvszerkesztője volt (1948–1951). Az ELTE Algebra és Számelmélet tanszékén dolgozott, tíz évig mint tanszékvezető egyetemi tanár (1951–1988).

Kutatási területe: Matematikai logika, számelmélet, kombinatorika
Eredményeket ért el az eldöntésprobléma redukciójával kapcsolatban, a geometriai számelméletben, a számelmélet alaptételével kapcsolatban. Hajnal Andrással belátta, hogy minden véges kordális gráf komplementere perfekt. (Egy gráf kordális, ha minden 3-nál hosszabb köre tartalmaz húrt.)

Jelentős oktatási, didaktikai, tehetséggondozó tevékenységet is folytatott. 1947-ben Soós Paulával újraindította a Középiskolai Matematikai Lapokat és jelentős része volt a Bolyai János Matematikai Társulat létrejöttében is. Évtizedekig a Kürschák-verseny bizottságának elnöke volt. A feladatokat egy ideig Hajós Györggyel és Neukomm Gyulával, majd, szerzőtársai halála után, egyedül gyűjtötte kötetbe részletesen kidolgozott megoldásokkal és rövid, egy-egy matematikai témát tárgyaló cikkel. 

Jelentős szerepe volt az ország első matematika tagozatos gimnáziumi osztályának létrehozásában. 

Erdős Pállal közösen írt bevezető számelméleti könyve nagy hatással volt a magyar matematikusok nemzedékeire. 

A matematikai tudományok kandidátusa (1953), doktora (1957).

Forrás

  • Surányi János: Hasonlóság és szerkesztés, Országos Neveléstudományi Intézet, Budapest, 1949.
  • J. Surányi: Reduktionstheorie des Entscheidungsproblems, 1959.
  • Erdős Pál, Surányi János: Válogatott fejezetek a számelméletből, Tankönyvkiadó, 1959. Második, bővített kiadás: Polygon, Szeged, 1996. angol kiadás: P. Erdős, J. Surányi: Topics in the theory of number (ford. Barry Guiduli), Springer, 2003, ISBN 0387953205
  • Hajós György, Neukomm Gyula, Surányi János: Matematikai versenytételek, I. rész, Tankönyvkiadó, 1955.
  • Hajós György, Neukomm Gyula, Surányi János: Matematikai versenytételek, II. rész, Tankönyvkiadó, 1956.
  • Surányi János: Polinomok, egyenletek az iskolában, 1977.
  • Sárközy András, Surányi János: Számelmélet feladatgyűjtemény, (ELTE jegyzet), Tankönyvkiadó, 1977.
  • Surányi János: Matematikai versenytételek, III. rész, Tankönyvkiadó, 1991. ISBN 9631844064
  • Surányi János: Matematikai versenytételek, IV. rész, Typotex, 1998. ISBN 9637546987
  • Beke Manó Emlékdíj (1952)
  • Akadémiai Díj (1961)
  • MTESZ-díj (1975)
  • A Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje (1998)
  • Eötvös József-koszorú (1998)
  • Erdős-érem (Matematikaversenyek Nemzetközi Szövetsége, 2000)
  • Fried Ervinné: A tudományos munka és az oktatás összhangja egy életút során, Beszélgetés Surányi Jánossal, Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok URL
  • Freud Róbert: A KÖMAL bábája, Népszabadság, 2006. december 16., Hétvége melléklet, 8. oldal
  • Fried Ervin: Surányi János (1918-2006), Természet Világa, 2007. március
  • Surányi László: „Sohasem azt tanítjuk, amit tanítunk”, A középiskolai matematikatanítás reformjának történetéből, Természet Világa, 2017. január URL
  • Surányi László: Sohasem azt tanítjuk, amit tanítunk – 100 éve született Surányi János (magyar nyelven). Érintő (Bolyai János Matematikai Társulat), 2018. június 1. URL

Szabó László Imre (1962-)

Forrás a képre kattintva látható.

A következőket írta magáról:

“1962-ben születtem. A matematika, eleinte számtan, kezdetektől a kedvenc tárgyaim közt volt.Csongrádon jártam az Ének-Zenei Általános Iskolába. Szokták mondogatni,hogy a zene és a matematika között van valamilyen kapcsolat. Ebben lehet valami.A zenehallgatás ma is az egyik hobbim. A tanárom Urbán János volt, akinek több magyarázatára máig emlékszem; nagyon jó tanár volt.A Batsányi János gimnáziumban Szabó Katalin volt a matematika tanárom,aki különleges egyéniség volt. Csillogott a szeme, amikor egy-egy szép részhez értünk.Sugárzott róla a matematika szeretete.A legdöntőbb hatást a Bolyai Intézet két oktatója tette rám: Pintér Lajos és Gehér László. Ők tartottak kéthetente egy szakkört középiskolásoknak.Ők mutatták meg nekünk igazán a matematika gazdagságát és szépségét.Sok kollégával, illetve volt diáktárssal beszéltem már, akik ezeket a szakköröket említették, mint legmeghatározóbb emléküket a matematikával kapcsolatban.”

1989 óta dolgozik a Bolyai Intézetben. 1990-ben szerzett PhD fokozatok az Ohio State University-n.

Kutatási területe: dimenzióelmélet, fraktálok.

“Mindig szerettem rejtvényeket fejteni és a matematika számomra részben rejtvényfejtés is. A hobbijaim közé tartozik a logikai rejtvények megfejtése. A harmadik hobbim az olvasás. Sok más mellett szeretek például matematika-történeti könyveket is olvasni és ahol lehet színesíteni az órákat anekdotákkal, történetekkel. Szeretem a rejtvényeket, mint pl. a „killer” sudokuk.”

Szabó Péter Gábor (1974-)

Forrás a képre kattintva látható.

Egyetemi tanulmányait Szegeden végezte, 1997-ben diplomázott. 2006-ban doktorált a Szegedi Tudományegyetemen Egybevágó körök pakolásai négyzetben – korlátok, ismétlődő minták és minimálpolinomok című dolgozatával. Jelenleg ugyanott adjunktus a Számítógépes Optimalizálás Tanszékén, ahol a Nemlineáris programozás, Információs társadalom alapismeretek, Közelítő és szimbolikus számítások, Operációkutatás, Bevezetés az intervallum-analízisbe című tárgyakat oktatja.

Kutatási területei: a magyarországi matematika és informatika története, nemlineáris programozás, körpakolások és fedések. Jelentős matematikatörténeti cikkeket és könyveket írt.

Könyvei

  • KALMÁRIUM, Kalmár László levelezése magyar matematikusokkal, Összeáll.: Szabó P. G., Szeged, 2005. Polygon. 476 p.
  • P. G. Szabó, M. Cs. Markót, T. Csendes, E. Specht, L. G. Casado, I. García: New Approaches to Circle Packing in a Square With Program Codes, Springer Optimization and Its Applications, Vol. 6, New York. 2007. Springer. 238 p. (Book+CD ROM)
  • Nemlineáris programozás, Szeged, 2007. Polygon. 124 p.
  • KALMÁRIUM II., Kalmár László levelezése magyar matematikusokkal, Összeáll.: Szabó P. G., Szeged, 2008. Polygon. 424 p.
  • A matematikus Riesz testvérek, Válogatás Riesz Frigyes és Riesz Marcell levelezéséből, Magyar Tudománytörténeti Szemle Könyvtára 59, Budapest, 2010. Magyar Tudománytörténeti Intézet. 391, [4] p.
  • Kiváló tisztelettel, Fejér Lipót és a Riesz testvérek levelezése magyar matematikusokkal, Magyar Tudománytörténeti Szemle Könyvtára 86, Budapest, 2011. Magyar Tudománytörténeti Intézet. 193 p.
  • Dialógusok egy matematikusról. Rényi Alfréd emberi portréja barátai s egykori tanítványai visszaemlékezésének tükrében; interjúk Rényi Zsuzsanna, sajtó alá rend. Szabó Péter Gábor; Szegedi Egyetemi–Polygon, Szeged, 2013 (Polygon könyvtár)
  • Szent-Györgyi lovon? Válogatás a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Karának anekdotakincséből; összeáll., szerk. Szabó Péter Gábor; SZTE TTIK, Szeged, 2014
  • Legtisztább boldogság. Művelődéstörténeti kalandozás Bolyai Farkas és Bolyai János világában. Vekerdi László Bolyai-színművével és Dávid Lajos két matematikai kéziratával, Magyar Tudománytörténeti és Egészségtudományi Intézet, Budapest, 2018.
  • Farkas Katalin, Kalmár Éva, Szabó P. G.: Kalmár László matematikus Kínában. A magyar-kínai matematikai kapcsolatok kezdetei. Kiállítási vezető és tanulmánykötet. Képek és tanulmányok. (szerk. Szabó P. G.) Angol és kínai nyelvű összefoglalóval. Szeged, 2019. Klebelsberg Könyvtár. 46 o.

Tudományos cikkei (válogatás)

  • Szabó, P. G.: A Nonlinear Programming Case Study to a Sensor Location Problem. In: Proceedings of the International Conference on Computer Systems and Technologies and Workshop for PhD Students in Computing, CompSysTech’09, (18–19 June 2009, Ruse, Bulgaria), Ed. by B. Rachev and A. Smrikarov, 2009, IIIB. 11-1-6. (ACM International Conference Proceeding Series Vol. 433)
  • Szabó Péter Gábor; Markót Mihály Csaba; Csendes Tibor: Global optimization in geometry – circle packing into the square. Audet, Charles (ed.) et al., Essays and surveys in global optimization. New York, NY: Springer (ISBN 0-387-25569-9/hbk). GERAD 25th Anniversary Series 7, 233–265 (2005).
  • Szabó Péter Gábor: Optimal substructures in optimal and approximate circle packings. Beitr. Algebra Geom. 46, No. 1, 103–118 (2005).
  • Szabó, P. G.: Some New Structures for the “Equal Circles Packing in a Square” Problem, Central European Journal of Operations Research, Special issue: Proceedings of the XXIV. Hungarian Operations Research Conference 8 (2000) No. 1. pp. 79–91.

Tudománytörténeti cikkei (válogatás)

  • Szabó P. G.: Az újkori matematika és fizika megszületése. Vekerdi László tanulmánykötetéről, Természet Világa 142 (2011) No. 4., pp. 165–168.
  • Szabó Péter Gábor: On the roots of the trinomial equation. CEJOR, Cent. Eur. J. Oper. Res. 18, No. 1, 97–104 (2010).
  • Szabó Péter Gábor: Egy adalék a nemlineáris optimalizálás történeti előzményeihez. Alkalmazott Mat. Lapok, 26, No. 1, 81–96 (2009).
  • Kiss E., Szabó P. G.: A matematikai analízis problémái a két Bolyai kéziratos hagyatékában, Matematikai Lapok 16 (2010) 2. szám, pp. 7–17.
  • Szabó P. G. – Oláh-Gál R.: Bolyai Farkas kézirata a kockakettőzés problémájáról, Matematikai Lapok 16 (2010) 2. szám, pp. 38–48.
  • Szabó P. G.: Bolyai János bűvös négyzetének egy általánosításáról, Matematikai Lapok 16 (2010) 2. szám, pp. 49–53.
  • Szabó P. G.: A Ferenc József Tudományegyetem Szegeden (1921-1940), Műszaki Szemle – Historia Scientiarum 6., 2009, 46. szám, pp. 34–38. URL
  • „Olyan szép az életem, mint egy tündérmese” A Dirac házaspár budapesti látogatása 1937-ben, Természet Világa, 2010. szept. URL
  • Kerekező Bolyaiak? Történetek a kerékpározás erdélyi kezdeteiről, Népújság, 2020. augusztus 27. URL
  • Best talk of Section Award (2000, CSCS Conference, Szeged)
  • Farkas Gyula-díj (2006, Bolyai János Matematikai Társulat, Budapest)
  • Crystal Prize “The best paper” (2009, CompSysTech’09 Conference, Rusze, Bulgária)
  • Magyar Felsőoktatásért Emlékplakett (2010, Oktatási és Kulturális Miniszter, Budapest)
  • Bolyai János-medál (Széchenyi Kinga emlékérme) (2010, Bolyai János-emlékkonferencia, Budapest-Marosvásárhely)

Staar Gyula: A matematikatörténet levelező tagja: Beszélgetés Szabó Péter Gábor szegedi matematikussal
(In.: Forrás. Szépirodalmi, szociográfiai és művészeti folyóirat. 50. évf. 2018. 9. szám. pp. 89-109. URL)

Nem hiszem, hogy van még ember, aki neves matematikusaink annyi levelét olvasta értő szemmel, mint Szabó Péter Gábor. Igazamat általa összeállított vaskos kötetek bizonyítják: Kalmárium I. és II. (Kalmár László levelezése magyar matematikusokkal), Kiváló tisztelettel (Fejér Lipót és a Riesz testvérek levelezése magyar matematikusokkal) vagy A matematikus Riesz testvérek (Válogatás Riesz Frigyes és Riesz Marcel levelezéséből). Ez utóbbi könyvről írta matematikánk közelmúltban elhunyt nagysága, Császár Ákos akadémikus, hogy „a kötet a matematika elsőrendűen érdekes irodalmi adaléka”. Szabó Péter Gábor matematikussal, tudománytörténésszel, a Szegedi Tudományegyetem Számítógépes Optimalizálás Tanszék adjunktusával az Informatikai Intézetben (Kalmár László Intézetben) beszélgettünk, Szegeden…”

Szele Tibor (1918-1955)

Forrás a képre kattintva látható.

Szele Tibor 1918. június 21-én született Debrecenben. Édesapja Szele Miklós (1884–1966) református lelkész volt, aki 1910-től a Dóczi Intézet vallástanáraként működött, a Gimnáziumban és a Tanítónőképzőben is tanított. 1947-ben vonult nyugdíjba. Édesanyja, Dicsőfi Gizella (1893–1978) a Gyakorló Gimnázium tanára volt. Szele Tibor szülei féltő gonddal nevelték egyetlen gyermeküket. A Református Gimnáziumban végezte tanulmányait, kitűnő eredménnyel. Érdeklődése 14 éves korában fordult a matematika felé. Ettől kezdve –hasonlóan a legtöbb magyar matematikushoz – rendszeres feladatmegoldója lett a Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapoknak. Világosan megfogalmazott megoldásait gyakran közölte a folyóirat. Életrajzai említik, hogy 1934-ben a Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok pályázatán első díjat nyert. Abban az időben nem folyt pontverseny a KöMaL-ban, a rendszeres megoldók jutalma mindössze annyi volt, hogy fényképük megjelent a folyóirat mellékletében. Szele Tibor képe négy alkalommal szerepelt a dicsőségtablón, a gimnázium mind a négy felső osztályának tanulójaként kiérdemelte ezt az elismerést. A Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában érettségizett 1936-ban. Szorgalmas feladatmegoldója volt a Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapoknak, fényképe négyszer szerepelt a legjobbak tablóján. Érettségije évében megnyerte az Eötvös Loránd Matematikai és Fizikai Társulat matematikai tanulóversenyét (mai nevén Kürschák József Matematikai Tanulóverseny). 1941-ben a Debreceni Magyar Királyi Tisza István Tudományegyetemen szerzett matematika-fizika szakos tanári oklevelet.
Volt tanárának, Széll Kálmánnak (1884–1952) meghívására, aki akkor már Debrecenből elkerülve a szegedi egyetemen volt az Elméleti Fizikai Intézet igazgatója, ebbe az intézetbe kapott tanársegédi kinevezést. Bár állása fizikai tanszékhez kötötte, már ekkor is elsősorban matematikával foglalkozott. Ekkor került későbbi pályafutását meghatározó kapcsolatba Rédei Lászlóval és Kalmár Lászlóval., itt is elsősorban matematikai problémákkal foglalkozott. 1942-ben a gráfelmélet témaköréből elkészítette doktori értekezését, de hosszú katonai szolgálata (végigszolgálta a világháborút) miatt doktorrá avatására csak utána kerülhetett sor. A Szegedi Tudományegyetem 1947. április 23-án ünnepélyes keretek között avatta kitüntetéses (sub laurea Almae Matris) doktorrá. (Különös módon az új doktorok az egyetem régi, királyi koronával díszített jogarára tettek esküt, valamint díszoklevelükre a Szegedi Horthy Miklós Tudományegyetem elnevezést írták –1947-ben!) Az 1946/47-es tanévtől kezdve már matematikusi állásba került a szegedi egyetemen: egy évig a Geometria Tanszéken –amit Rédei László vezetett – volt tanársegéd, a következő tanévben pedig a Felsőbb Mennyiségtani Tanszéken, aminek élére akkor nevezték ki Kalmár Lászlót a Budapestre távozott Riesz Frigyes helyére. Bár a matematikai kutatás szempontjából még mindig Szeged volt az országban a legfontosabb centrum, Szele Tibor visszavágyott Debrecenbe, szülei közelébe.  1948-tól a Debreceni Egyetem magántanára, 1950-ben megbízott tanszékvezető, 1952-ben egyetemi tanár, ugyanebben az évben Kossuth-díjat kapott.

Hívő református maradt egész életében. A szülői házban Szele Tibor alaposan megismerte a Bibliát és a református egyház tanításait. Mély istenhite egész életében alapvető szerepet játszott. Diákkorában bekapcsolódott a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség munkájába. Számos alkalommal vett részt a szövetség nyári táboraiban Tahiban. 1937-ben a debreceni helyi csoport vezetője lett, majd 1938-tól 1941-ig a Diákszövetség három országos alelnökének egyike volt. Miután Szegeden tanársegédi állást kapott, választmányi tagként vett részt a szervezet munkájában. A Diákszövetség Pro Christo című folyóiratának 1942 februári számában jelent meg „Az igaz hitből él” címmel hitvalló írása. Egyik tudományos mentora, Kalmár László szintén aktív hitéletet élt a református egyházban és különféle szervezetekben. 1951-ben a Tiszántúli Református Egyházkerület világi főjegyzőjévé is megválasztották (éppen ekkor, az 1950/51-es tanévben a Szegedi Tudományegyetem rektori tisztét is betöltötte). 

Az ötvenes évek elején még azt sem nagyon tűrte a hatalom, ha egy egyetemi oktató templomba járt. Szele Tibor még bibliakörökön is részt vett, emellett Karácsony Sándor összejöveteleit is látogatta. Az ÁVH ezért többször zaklatta. Jó barátja, Vekerdi László utalt rá, hogy a Szele Tibor halálához vezető betegség kialakulásában is szerepet játszott ez az ÁVH-s tiszt: „1955 márciusában […] az elutazása előtti napokban újra kereste ez az ÁVH-s, fel-alá sétálgatott Tiborral a hideg, szeles utcán, amitől ő megfázott és súlyos influenzával ágynak esett.” Szintén  „megbízhatatlansága” miatt nem mehetett soha külföldi tanulmányútra, és emiatt nem választotta tagjai közé az Akadémia.

Legközvetlenebb tanítványa, Kertész Andor így emlékezett rá: Szele Tibor nagyműveltségű ember volt, érdeklődése nem korlátozódott csupán a matematikára. Rajongott a zenéért és sokat olvasott. A zenében Mozartot és Kodályt (akihez személyes barátság is fűzte) kedvelte. Maga is zongorázott. Legkedvesebb olvasmányai Dickens és Mikszáth művei voltak. Szerette a társaságot, szellemes társalgó volt. Szívesen teniszezett, s hacsak ideje engedte, nagy sétákat tett. Ő maga pedig ezt mondta: „Életemet öt M betű teszi – Mami, Mozart, Matematika, Mátra, Mikszáth.” Ebben az öt M betűben a házasságnak nem jutott szerep, Szele Tibor nem nősült meg.

Sokat betegeskedett. Influenzája miatt nem tudott részt venni 1955 március 18-án Szász Gábor kandidátusi értekezésének vitáján Budapesten; opponensi véleményét a bíráló bizottság titkára ismertette. Az általa nagyon tisztelt Kalmár László ötvenedik születésnapjára rendezett konferenciára azonban betegsége ellenére elutazott Szegedre. Miután előadását megtartotta, állapota egyre rosszabbra fordult, és életét még a Hetényi professzor által vezetett belgyógyászati klinikán sem tudták megmenteni. Tragikusan fiatalon, egy ártalmatlannak tűnő influenza szövődményei következtében fiatalon hunyt el.1955. április 5-én, Szegeden.

Megfeszítetten dolgozott oktatóként és kutatóként egyaránt. Rendkívül szuggesztív erejű előadó, az ifjúságot nagyon szerető és a matematikai élet minden megmozdulásában aktívan részt vevő matematikus volt. Számos fiatalt vezetett be az algebrai kutatásokba. 1949-ben Rényi Alfréddel és Varga Ottóval (Riesz és Haar professzor példáját követve) megindította a ma már nemzetközi tekintélynek örvendő folyóiratot, a “Publicationes Mathematicae”-t, továbbá a kezdetektől szerkesztője volt a Matematikai Lapoknak. Nagy érdeme van abban, hogy külföldi cserekapcsolatok kiépítése révén a Matematikai Intézet folyóirat-és könyvállománya rohamosan gazdagodott (itt is a szegedi példa állt előtte).

Alig tíz évre tehető tudományos tevékenysége során 64 értekezése és egy ma is használatos, klasszikus algebrai tárgyú egyetemi tankönyve jelent meg: Bevezetés az algebrába. (1. kiad. Bp., 1953.).  Aktívan közreműködött a Bolyai János Matematikai Társulat életében, a debreceni tagozatnak alelnöke is volt. Számos tanítványa kezdett az irányításával algebrai kutatásokba, Bevezetés az algebrába címmel pedig sok kiadást megért egyetemi tankönyvet írt.

Forrás: „Üstökösszerű pályája tudományos életünk egét
örökké bevilágítja”: Emlékezés Szele Tibor matematikaprofesszorra
születésének 100. évfordulóján Itt olvasható a teljes szöveg

Munkássága nagy hatással volt a hazai algebrai kutatások fellendítésére. Fő területe az absztrakt algebra és ezen belül elsősorban az Abel-csoportok elmélete és a gyűrűelmélet volt. Elsősorban az Abel-féle p-csoportok struktúraelméletében ért el nemzetközileg is elismert eredményeket. Később az Artin-féle gyűrűk, továbbá Jakobson vizsgálatai és a modulusok érdekelték. Több eredménye és az általa fölvetett számos probléma e tárgykör lényeges kérdéseit érinti. Doktori disszertációjában (Kombinatorikai vizsgálatok az irányított teljes gráffal kapcsolatban. Mat. Fiz. Lapok, 1943.) megoldott egy Rédei László által felvetett nehéz gráfelméleti problémát. Életének utolsó két évében kezdett foglalkozni a topológiával, azonban az ezen a téren elért eredményeinek közlésére már nem volt ideje. 

Róla nevezték el a Szele Tibor-emlékérmet, ami a Bolyai János Matematikai Társulat által minden évben kiosztott legmagasabb szintű díj.

  • Szele Tibor, Kombinatorikai vizsgálatok az irányított teljes gráffal kapcsolatban, Matematikai és Fizikai Lapok 50 (1943), 223–256.
  • Tibor Szele, Une généralisation de la congruence de Fermat, Matematisk Tidsskrift B (1948), 57–59.
  • Tibor Szele, Ein Analogon der Körpertheorie für abelsche Gruppen, Journal für die Reine und Angewandte Mathematik 188 (1950), 167–192.
  • Megemlékezés Szele Tiborról URL
  • Szele Tibor Wikipédia URL
  • Szele Tibor-emlékérem Wikipédia URL
  • „Üstökösszerű pályája tudományos életünk egét örökké bevilágítja” Emlékezés Szele Tibor matematikaprofesszorra
    születésének 100. évfordulóján URL

Szendrei Ágnes (1953-)

Forrás a képre kattintva látható.

Szendrei Ágnes (Szeged, 1953. július 14.) magyar matematikus, egyetemi tanár, az általános algebrai kutatások nemzetközileg elismert alakja. Szendrei János lánya és Szendrei Mária ikertestvére. Keith Kearnes amerikai matematikussal kötött házasságát követően az Amerikai Egyesült Államokba költözött. 2003 óta a University of Colorado Boulder Matematika Tanszékének professzora.

Általános iskolai tanulmányait a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola 1. számú Gyakorló Általános Iskolájában, középiskolai tanulmányait pedig a József Attila Tudományegyetem Ságvári Endre Gyakorló Gimnáziuma matematika-fizika tagozatán végezte. Az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen 1970-ben matematikából elért első helyezését követően, 1971-ben felvételi vizsga nélkül kezdhette meg tanulmányait a József Attila Tudományegyetem Természettudományi Kar matematikus szakán. 1976-ban szerzett kitüntetéses oklevelet, s még abban az évben a József Attila Tudományegyetemen a Bolyai Intézet Algebra és Számelmélet Tanszékének ösztöndíjas gyakornoka, majd később tanársegéde lett. 1978 és 1984 között a Számítástudományi Tanszék tanársegéde, majd adjunktusa volt. 1984-től először a Számítástudományi Tanszék, utána pedig az Algebra és Számelmélet Tanszék docense lett. Egyetemi tanári kinevezését az Algebra és Számelmélet Tanszékre 1993-ban kapta.

A matematika szépségét 8. osztályos korában fedezte fel, mialatt egy versenysorozat fordulóira készülve érdekes feladatokat oldott meg. Középiskolában is meghatározó matematikai élménye volt a versenyeken való részvétel és a Középiskolai Matematikai Lapok feladatainak megoldása. Egyetemi tanulmányai alatt, harmadéves korában, Csákány Béla irányításával kezdte el a kutatómunkát az általános algebrák elméletében. Egyetemi doktori disszertációját 1977-ben védte meg, s 1979-ben avatták Sub Auspiciis Rei Publicae kitüntetéssel doktorrá. Kandidátusi oklevelet 1982-ben szerzett, a Magyar Tudományos Akadémia Doktori címét pedig 1993-ban kapta meg. A szegedi aktív évei alatt kutatási területének három külföldi központjában töltött hosszabb időt: az 1980/81-es tanévben a Montreali Egyetemen volt Ivo G. Rosenberg professzornál posztdoktori ösztöndíjas, 1989/90-ben és 1993-ban a Darmstadti Műszaki Egyetemen volt Humboldt-ösztöndíjas, 1996-ban pedig a torontoi Fields Intézetben vett részt egy algebrai modellelmélet témájú szemeszteren.   

Harmadéves egyetemi hallgató volt, amikor a József Attila Tudományegyetem Algebra és Számelmélet Tanszéke számára gyakorlatokat kezdett tartani. Később, már egyetemi oktatóként három tankönyvet írt:  Absztrakt algebrai feladatok (1985, társszerzők: Czédli Gábor és Szendrei Mária), Diszkrét matematika: logika, algebra, kombinatorika (1994) és Geometriai szerkeszthetőség (1997, társszerző: Czédli Gábor). Ezen kívül három magyar nyelvű ismeretterjesztő cikket is publikált, kettőt társszerzőkkel. A Szegedi Tudományegyetemen két doktorandusza szerzett PhD fokozatot, Maróti Miklós (2007) és Dormán Miklós (2010), s két további doktorandusznak volt társtémavezetője. 

Szegedi évei alatt a hazai egyetemi és tudományos közéletben is aktívan részt vett. 1977 és 1999 között a Szegeden rendezett népszerű nemzetközi algebrai konferenciák közül nyolcnak a szervezésében segített, közülük háromnak (1983, 1989, 1996) a fő szervezője volt. 1996-ban a Budapesten rendezett 2. Európai Matematikai Kongresszus kísérőkonferenciáit is koordinálta.

Kutatási témája az általános algebrák elmélete. Ezen belül elsősorban a véges algebrák és osztályaik sturktúraelméletével, általános kommutátorelmélettel és axiomatizálhatósági kérdésekkel foglalkozik. 

Klónelméleti eszközök felhasználásával elért több fontos eredménye hozzájárult a véges algebrák lokális viselkedésének teljesebb megértéséhez. Az 1986-ban írt monográfiája ma is a klónelmélet egyik alapművének számít. Legtöbbet idézett eredménye, amely Keith Kearnes-szel közös munka, azért jelentős, mert megmutatja, hogy gyenge, de természetes feltételek mellett a különböző kommutátorfogalmak nagy része egybeesik. Kutatásainak számítástudományi alkalmazásaként algebrai problémák algoritmikus megoldásának bonyolultsági kérdéseivel is foglalkozik. 

Közel száz nemzetközi konferencián tartott előadást, egynegyedüket meghívott plenáris előadóként.

Számos kutatási pályázat résztvevője, többeknek vezetője volt. 

  • Acta Scientiarum Mathematicarum (1980–)
  • Algebra Universalis (1989–)
  • International Journal of Mathematics and Computer Science (2005 – 2015)
  • Order (2010–2012), vendégszerkesztő
  • Periodica Mathematica Hungarica (2010–2011), vendégszerkesztő
  • Multiple-Valued Logic and Soft Computing (2019–2021), vendégszerkesztő
  • JATE/SZTE Természettudományi Kar, Kari Tanács tag (1979–1982, 1990–2002)
  • MTA Matematikai Bizottsága, tag (1986–2003), titkár (1996–1999)
  • Bolyai János Matematikai Társulat, Nemzetközi Kapcsolatok Bizottsága, tag (1986–1992)
  • Magyar Akkreditációs Bizottság, Matematikai tudományági szakbizottság, tag (1994–2001)
  • Bolyai János Matematikai Társulat, Tudományos Szakosztály, elnökhelyettes (1994–2002)
  • OTKA, Matematikai zsűri, tag (1994–1996)
  • MTA Matematika Doktori Bizottság, tag (1996–1999, 2000–2001) 
  • JATE/SZTE Természettudományi Kar, Doktori Tanács, választott tag (1996–2002)
  • Széchenyi Professzori Ösztöndíj Kuratórium, Matematika zsűri, vezető szakértő (1997, 1998, 1999)
  • University of Colorado Boulder, Academic Review and Planning Advisory Committee (2012–2015)
  • Rényi Kató Emlékdíj (1975)
  • Felsőoktatási Tanulmányi Érdemérem (1977)
  • Grünwald Géza Emlékdíj (1978)
  • Sub Auspiciis Rei Publicae doktorrá avatás (1979)
  • Kiváló Munkáért (1983)
  • MTA Matematikai Díj (1991)
  • Akadémiai Díj (megosztott, 1994)
  • Széchenyi Professzori Ösztöndíj (1997–2000)
  • MTA Bolyai Farkas Szakkuratóriumi Díj (2000)

Szendrei Ágnes így emlékszik vissza két eseményre, amelyek 8. osztályos korában történtek: 

  • A 60-as évek közepén az általános iskolákban “Számtan” tantárgyat tanítottak még 7. osztályban is, csak 8. osztályban jelentek meg a gondolkodást igénylő szöveges feladatok a tananyagban, s ekkor lett a tárgy neve “Matematika”. Édesapám tudta, hogy a számtant/matematikát és a többi reál tárgyat is könnyen tanulom az iskolában, de mindig arra biztatott engem és a testvéreimet is, hogy abból az egy-két tárgyból, amit szeretünk, a tananyagon túlmenően is olvassunk, tanuljunk. Arra azonban nagyon vigyázott, hogy a választásban ne befolyásoljon bennünket, arra pedig különösen, hogy nehogy a saját választását, a matematikát ránk erőltesse. Így aztán, amikor 8. osztályos koromban a matematika verseny városi fordulója után hazamentem, és elújságoltam, hogy első helyen végeztem, a gratulációk és puszik után édesapám elgondolkodva azt mondta: “Úgy látszik, veletek mégis érdemes lenne foglalkozni!” (A többes szám Mária ikertesvéremre vonatkozott. Édesapám tudta, hogy Mária ugyanúgy lehetett volna a helyemben.)
  • Ugyanennek a versenynek az országos döntőjén történt a következő eset. A körülményekről annyit, hogy a döntőt Csillebércen, az ország központi úttörőtáborában rendezték, a résztvevők 10-15 fős sátrakban laktak, a fiúk és a lányok egymástól távoli táborrészben. A verseny két írásbeli és egy szóbeli fordulóból állt, pihenőnapokkal a fordulók között. A versenyzők mindkét írásbeli fordulóban kaptak egy számot, ami a dolgozatukat azonosította, s a javító tanárok csak a számokat tudták, a versenyzők nevét nem.Az első forduló – mint később megtudtam – nagy talány elé állította a javító tanárokat, akik a “titkosítás” ellenére a javítás után meg akarták tudni, kik a legjobb dolgozatok szerzői. A számukat tudták, ezért sorra megkérdezték azokat, akiket ismertek és esélyesnek gondoltak, de a legmagasabb pontszámot elért 4-es számú dolgozat szerzőjét nem találták. Utána sok más versenyzőt is megkérdeztek, eredmény nélkül, mire valakinek eszébe jutott: esetleg el lehetne menni a lánytáborba is kérdezősködni. El is jöttek, és feltették a kérdést, hogy köztünk van-e az, aki 4-es számmal írta az első fordulót. Nem tudtam, miért kérdezik, de jelentkeztem, hogy én vagyok. Ezek után persze elárulták, miért kérdezték!

Szendrei Mária (1953-)

Forrás a képre kattintva látható.

Szendrei Mária (Szeged, 1953. július 14.) matematikus, 1997-től a Bolyai Intézet egyetemi tanára, a félcsoportelmélet nemzetközileg elismert kutatója. Szendrei János legidősebb gyermeke, Szendrei Ágnes ikertestvére.

Általános iskolai tanulmányait a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola 1.sz. Gyakorló Általános Iskolájában végezte. Szorgalmas tanuló volt, de a humán tárgyak esetében sok munkával érte el a jeles érdemjegyet. Az általános iskola utolsó évében fordult érdeklődése a matematika felé, de nem azért, mert nem kellett “magolnia”, hanem azért, mert ekkor ismerkedett meg érdekes, gondolkodtató matematikai feladatokkal. Így a József Attila Tudományegyetem Ságvári Endre Gyakorló Gimnáziumába felvételizett matematika-fizika tagozatra. (Szegeden csak egy-két évvel később indult matematika tagozatos gimnáziumi osztály.) Kutatói és egyetemi oktatói karrierje szempontjából is meghatározó volt matematikatanára, Hajnal Imre, aki nem csak biztos alapokra helyezte a tanulók matematikatudását, de a több mint 30 fős osztályban is egyénileg foglalkozott a diákokkal, észrevette és értékelte a haladásukat. Minden évben jól szerepelt a Középiskolai Matematikai Lapok feladatmegoldó versenyében és a korosztályos matematikai versenyeken. Érettségi után a József Attila Tudományegyetem matematikus szakára jelentkezett, és 1976-ban diplomát szerzett. Harmadéves hallgató korában kezdett félcsoportelméleti kutatásokat Pollák György vezetésével, és ezzel egyidőben kezdett oktatni, algebra gyakorlatokat tartani az Algebra és Számelmélet Tanszéken.

A diploma megszerzése után rögtön tanársegéd lett a József Attila Tudományegyetemen, a Bolyai Intézet Algebra és Számelmélet Tanszékén. 1983-ban kinevezték adjunktusnak. 1985-ben jelent meg az Absztrakt algebrai feladatok című, Czédli Gáborral és Szendrei Ágnessel írt feladatgyűjteménye. 1986-ban kandidátusi címet kapott, két évvel később egyetemi docens lett. Az MTA doktora címet 1996-ban szerezte meg, egy évre rá pedig megkapta egyetemi tanári kinevezését. 2007 és 2018 között az Algebra és Számelmélet Tanszék vezetője volt. 

Számos külföldi tudományos konferencián tartott előadást kutatási eredményeiről, sok esetben meghívott plenáris előadóként. Rendszeresen vezetett kutatási pályázatokat, valamint részt vett további hazai finanszírozású, kétoldalú és külföldi kutatási pályázatokban is. Három doktorandusza szerzett PhD fokozatot: Hartmann Miklós (2008), Szakács Nóra (2016) és Dékány Tamás (2019). 

Humboldt Ösztöndíjasként az 1991-92-es tanévben a Darmstadti Műszaki Egyetemen, az 1997-98-as tanévben pedig a Kasseli Egyetemen kutatott. 2010-11-ben az Országos Tudományos Kutatási Alap kutatói évet finanszírozott számára. A 2018-19-es tanévben pedig az MTA Rényi Alfréd Matematikai Kutató Intézetének vendégkutatója volt.

Aktívan részt vett a tudományos és egyetemi közéletben. Három nemzetközi félcsoportelméleti konferenciát szervezett Szegeden, melyen a résztvevők túlnyomó többsége külföldi kutató volt. 1998-ban ő volt a fő szervezője az első országos Matematikus Doktoranduszok Konferenciájának is.

Kutatási területe az absztrakt algebra egyik ága, a félcsoportok elmélete. Elsősorban a reguláris félcsoportok szerkezetére vonatkozó kérdéseket vizsgál. Egyik legfontosabb eredménye, melyet részben J. Kadourekkel közösen ért el, kiépít olyan eszközrendszert és bevezet olyan konstrukciót két alapvető reguláris félcsoportosztályban – a lokálisan inverz, valamint az E-tömör félcsoportok körében –, amely segítségével alaposabban megérthető és jól leírható ezeknek a félcsoportoknak a szerkezete. Egy másik eredményét, amely bizonyos inverz félcsoportokat “képlettel megadható” formában állít elő, gyakran alkalmazzák a parciális csoporthatások elméletében. Ugyanis M. Lawson rámutatott, hogy ezek a félcsoportok egybeesnek  olyan, nehezen kezelhető formában ismert félcsoportokkal, amelyek fontos szerepet játszanak a parciális csoporthatások elméletében.

  • 1989- Acta Scientiarum Mathematicarum szerkesztője
  • 1991-1995 International Journal of Algebra and Computation szerkesztője
  • 1998- Periodica Mathematica Hungarica szerkesztője, 2007-2013 között főszerkesztője
  • 1999-2000, 2001-2010, 2018-2019 MTA Matematika Doktori Bizottságának tagja, 2007-2009 között  titkára
  • 2003-2010 MTA Matematikai Bizottság tagja
  • 2004-2010 MTA köztestületi tagjainak választott képviselője
  • 1996-1999 OTKA Matematika Zsűrijének tagja
  • 2013-2016 OTKA Műszaki és Természettudományi Kollégium tagja
  • 2003-2007 MRK Bologna Bizottság Matematika Albizottságának tagja
  • 2002-2014 SZTE TTK/TTIK Tanácsának választott tagja
  • 1999-2007 SZTE Matematika- és Számítástudományok Doktori Iskola, Matematika Doktori Program vezetőhelyettese, 2004-2007-ben Algebra alprogram vezetője is
  • 2004-2007 SZTE TTK Doktori Tanácsának tagja
  • 2003-2013 SZTE Habilitációs Bizottság Matematikai Szakbizottságának elnöke
  • 1976 Rényi Kató Emlékdíj (Bolyai János Matematikai Társulat)
  • 1979 Grünwald Géza Emlékdíj (Bolyai János Matematikai Társulat)
  • 1987 Kiváló Munkáért (Oktatási Minisztérium)
  • 1997-2000 Széchenyi Professzori Ösztöndíj (Oktatási Minisztérium)
  • 2003 Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (a Magyar Köztársaság elnöke)
  • 2005 MTA Bolyai Farkas Szakkuratóriumi Díj (Magyar Tudományos Akadémia)
  • 2010 Akadémiai Kiadó Nívódíja (Akadémiai Kiadó)
  • 2012 Pro Facultate Díj (SZTE TTIK)
  • 2012 Szent-Györgyi Albert-díj (Nemzeti Erőforrás Minisztérium)

Az ötféléves kötelező algebra előadásokat Csákány Béla és Pollák György tartotta. Az ötödik félévben megkérdezték testvéremtől és tőlem, hogy volna-e kedvünk a továbbiakban is foglalkozni algebrával. Pozitív válaszunk után röviden meséltek a saját kutatási területükről – Csákány Béla az általános algebrák elméletéről, Pollák György pedig a félcsoportok elméletéről –, és ránk bízták, hogy válasszunk, melyikünk melyikkel szeretne foglalkozni. Természetesen mindkét téma elég távol állt az addig elsajátított algebrai ismereteinktől, keveset értettünk meg az ismertetőkből, és még kevésbé tudtuk, mit is jelent “beletanulni” ezekbe a kutatási területekbe. Úgyhogy nagyon egyszerű módszert választottunk: feldobtunk egy pénzt, az döntött helyettünk. Így lett ikertestvérem Csákány Béla tanítványa, én pedig Pollák György tanítványa. 

Szendrei János (1925-2011)

Forrás a képre kattintva látható.

Csanádpalotán született, 1925. november 29-én. A Szegedi Tudományegyetemen végzett 1945-1950 között, matematika-fizika szakos tanárként. Tanári munkáját a Szegedi Tudományegyetem Bolyai Intézetében kezdte, ahol már 1948-ban bekapcsolódott az oktató munkába, amelyet 1961-től a Tanárképző Főiskolán folytatott. A matematika tudományok kandidátusa lett 1955-ben, 1960-ban doktorált. 1961-1990 között főiskolai tanár, három évtizeden keresztül a Szegedi Tanárképző Főiskola Matematika Tanszékének vezetője

2011. április 9-én, életének 86. évében elhunyt Szendrei János professzor. “Olyan elődök nyomdokába lépett, mint Szőkefalvi-Nagy Gyula, Szőkefalvi-Nagy Béla és Szép Jenő. Ma már elmondhatjuk, hogy 1971 és 1991 között a tanszék az Ő vezetése alatt érte fénykorát. Ebben az időben 15-18 oktató tartozott az irányítása alá. Fő tevékenység az általános iskolai matematika tanárnak készülő hallgatók oktatása volt, de emellett már számítástechnikát is tanítottak, óraadóként egyetemi órákat is elláttak a középiskolai matematika tanári szakon, részt vettek a kémia szakos, a vegyész és a gyógyszerész egyetemisták matematika képzésében. Szendrei professzor a tanszék vezetésén túl még számos további feladatot is vállalt. Vezető szerepe volt a Bolyai János Matematikai Társulatban. Tagja volt a Tudományos Minősítő Bizottságnak.
[…]
Gondja volt a szegedi hagyományokra is. A Dugonics Társaságban ápolta a matematika egyetemi tanáraként is tudós nyelvújító piarista szerzetes, Dugonics András emlékét. A szegedi iskolákban sem csak a pedagógusok nevelőjeként volt ismert. Különösen eredményes volt a tanulmányi versenyek terén folytatott tevékenysége. Hosszú ideig állandó elnöke volt a szegedi általános iskolák matematikai versenyei zsűrijének. Szerepe volt abban, hogy ez a verseny nemzetközivé nője ki magát. Szendrei professzor élete végéig tagja volt a versenyt támogató Bonifert Domonkos Alapítvány Kuratóriumának.

Matematikusként, az absztrakt algebrán belül a gyűrű- és félcsoport-elmélet volt a kutatási területe. Cikkei, a magyaron kívül angol és német nyelven is megjelentek a magyar kiadású nemzetközi matematikai folyóiratokban. (Acta Scientiarum Mathematicarum (Szeged), Acta Mathematica Hungarica (Budapest), Publicationes Mathematicae (Debrecen)). 1974-ben megjelent Algebra és számelmélet könyvét hosszú időn át minden magyarországi tanárképző főiskola tankönyvként használta. Hézagpótló jelentősége volt Bevezetés a matematikai logikába (1996) tankönyvnek, amelynek társszerzője. A magyar matematikát mutatja be az olvasónak a Mathematics in Hungary (1996) című könyve. Lektora a tanítóképzésben használatos, több kiadást is megért Matematika tankönyvnek és a hozzá tartozó feladatgyűjteménynek.
[…]
Kutatási területévé vált a matematikai didaktika. Vezető oktatói szerepet töltött be a Debreceni Tudományegyetem doktori iskolája matematikai didaktikai csoportjában. 1978-tól a Módszertani Közlemények, 1991-től pedig a Polygon című szegedi kiadású módszertani folyóiratok szerkesztőbizottsági elnöke. Társszerzője a Magyar Tudomány 1975/3 számában Matematikai nevelés címmel megjelent iránymutató cikknek. Szerkesztő bizottsági tagja volt a Periodica Mathematica Hungarica és az Iskolakultúra című folyóiratoknak.” (Szalay István: Búcsú Szendrei János professzortól,
a Módszertani Közlemények elnökétől In.: Módszertani közlemények, (51) 3. pp. 89-91. (2011) URL)


A Módszertani Közlemények volt az az országos folyóirat, amelyben még az utolsó évben is aktív volt. A több évtized alatt bekövetkezett változások ellenére a folyamatos, egyenletes munkavégzésnek, biztonságérzetnek az ő személye volt a záloga.

Kitüntetései:

  • Oktatásügy Kiváló Dolgozója
  • Beke Manó Díj
  • Munka Érdemrend Arany Fokozat
  • Apáczai Csere János Díj
  • Pro Juventute Érem

Az Óvó- és Tanítóképzők Országos Egyesületének Matematika Tagozata 2010. május 27-én úgy határozott, hogy a tanító szakos hallgatók országos versenye a „Szendrei János Matematikai Verseny” nevet viselje.

Újszászi Ilona: A Szendrei-féle képlet: 1+2 matematikus
(In.: Délmagyar 2017.01.15. URL)

“A Szendrei név jól cseng matematikus körökben. A gyűrűelmélettel foglalkozó Szendrei János nevét azért is ismerik a természettudomány iránt érdeklődők, mert négy gyermeke közül három boldogulása is a matematikához kötődik, sőt ikerlányai, a Szegedi Tudományegyetem Algebra és Számelmélet Tanszékén kutató és oktató Ágnes és Mária a matematikatudomány professzorai. 

 – „Erős fiúra” számított a szülész, ikerlányoknak örültünk a feleségemmel első gyermekáldásként – meséli Szendrei János, aki 1950-ben végzett a szegedi egyetem matematika–fizika szakán. Később még két gyermeke született a matematikus férj és bölcsész feleség alkotta házaspárnak. – Nem volt olyan elképzelésem, hogy bármelyikükre is ráerőltessem, amivel én foglalkozom. Inkább azt néztük a feleségemmel, melyik gyerek milyen érdeklődésű, mivel szeret foglalkozni. 

– Hézagtalanul meg lehet tanulni az iskolai tananyagot. Számomra ezt bizonyították ikerlányaink. Iskolásként is nagyon szorgalmasan készültek, minden feladatot megoldottak, de soha nem léptek addig tovább, amíg mindent meg nem értettek a tananyagból – néz szeretettel professzorasszony lányaira a matematikus apa. – Gyuri fiam is jól szerepelt a különböző matematikai versenyeken, s a műegyetem elvégzése óta rendszerszervezőként, informatikusként dolgozik. Viszont harmadik lányunkról már általános iskolában kiderült, hogy nincs érzéke a matematikához, s bár fizika tagozatos osztályban érettségizett, végül ének–népművelés szakon szerzett diplomát.

– Élményt jelenthet egy-egy matematikai probléma megoldása. Ezt minden diák megtapasztalhatja, ha jó kezekbe kerül – véli Szendrei tanár úr, akinek ikerlányait gimnáziumban az egykori évfolyamtárs, a kiváló Hajnal Imre tanította. De a tehetséggondozásnak bevált módszere a Középiskolai Matematikai Lapokban megjelenő, a diákok agytekervényeit megmozgató újabb és újabb feladatsor.

Nem számít a “nem”

A hatvanas-hetvenes évek fordulóján a hazai matematikai versenyek döntőjében, olimpiai előkészítőn szinte csak a Szendrei ikrek képviselték a női nemet. Együtt, de külön-külön szakmai érdeklődési területet választva végeztek a szegedi egyetem matematikus szakán. Ágnes negyvenévesen, 1993-ban lett tudománya nagydoktora. Mária – férjével együtt három gyermeket nevelve, s családanyai feladatai teljesítése mellett – 1996-ban érte el a matematikatudomány doktora címet. A nővérek hasonló érdeklődését mutatja, hogy mindketten az SZTE TTK Matematikai Tanszékcsoport (Bolyai Intézet) Algebra és Számelmélet Tanszékének professzorai, de ennek ellenére nem írtak közös cikket.– Nem emlékszem, hogy édesapám valaha is segített volna a matematikai lapok feladványainak megoldásában. Viszont a bizonyítás szövegezéséhez sok jó tanácsot adott – idézi az apa és lányai közötti szakmai kapcsolat első példáit Mária. Az egyetemhez tartozó Ságvári gimnázium matematika–fizika tagozatos osztályába járó ikerpár egymással versengve, egymást is ösztönözve sorra oldotta meg a „matlapok” feladatsorait.

– A feladatokon egymástól függetlenül dolgoztunk, de annyit elárultunk egymásnak, hogy ki melyik feladatot oldotta meg – segít elképzelni a helyzetet Ágnes.

– „Matematikául” írni Rédei professzor asszisztenseként tanultam meg, többek között, amikor az azóta több nyelvre is lefordított Algebra című alapkönyve kéziratát átnézve beírtam a képleteket – meséli Szendrei tanár úr, aki később a szegedi tanárképző főiskola matematika tanszékét vezette.

– A matematikai feladatok megoldása fejleszti a gondolkodást. A megoldáson gondolkodva sok összefüggés, kapcsolatok egész rendszere fedezhető föl. Ez a matematika mindennapi élet számára megfogalmazható haszna – véli a módszertani témájú cikkek szerzőjeként is ismert Szendrei János. A matematika szépsége Mária szerint a felfedezés öröme. A problémák megoldásán kívül ez abban is áll, hogy közben újabb kérdésekkel szembesülhetünk, s így összekapcsolhatunk egymástól látszólag távoli területeket – fűzi tovább a gondolatot Ágnes. Eközben elsősorban csak saját gondolkodási képességünkre hagyatkozunk, ezért szokás azt mondani, hogy e tudomány műveléséhez elegendő papír és ceruza. Természetesen nem árt a könyvtár és a szakmai kapcsolatrendszer. Mindhárman munkájuk szépségei közé sorolják, hogy a megszerzett tudást továbbadhatják a tanítványoknak.

Algebra

Az egyiptomiak, a babiloniak is ismerték az első és másodfokú egyenletek megoldásának módszerét. A harmad- és negyedfokú egyenletek általános megoldási képlete a XVI. századi gondolkodók eredménye. A XIX. században, az ötödfokú egyenletek megoldhatatlanságának bizonyítása kapcsán kialakult modern algebra a különböző struktúrák (például csoport, gyűrű, test) vizsgálatával foglalkozik. Ez foglalkoztatja, „egy halmazba tereli” a három Szendreit. “

  • Búcsú Szendrei János professzortól, a Módszertani Közlemények elnökétől URL
  • A JGYPK egykori vezetői URL
  • A Szendrei-féle képlet: 1+2 matematikus URL

Szilassi Lajos (1942-)

Forrás a képre kattintva látható.

Gimnáziumi tanulmányait az Orosházi Táncsics Mihály Gimnáziumban végezte. Középiskolai tanári oklevelet 1966-ban szerzett matematika-ábrázoló geometria szakon a József Attila Tudományegyetem Bolyai Intézetében. Hat év középiskolai tanítási tapasztalattal az SZTE JGYTFK matematikai tanszékére került, itt 1981-ben főiskolai docensi beosztást kapott.

1978-ban egyetemi doktori, 2006-ban PhD fokozatot kapott.

2007-ben nyugdíjba vonult.

Geometria, ezen belül a projektív geometria, a nemeuklideszi geometria. 

Oktatási területe a geometria, elemi matematika, számítástechnika. Ezekhez a területekhez kapcsolódó kutatásaiban a különböző geometriai problémák számítógéppel elkészített megoldásai, illetve azok szemléltetésével kapcsolatosan végez különböző vizsgálatokat.

Nevéhez fűződik a róla elnevezett Szilassi-poliéder, ami a tetraéder mellett az egyetlen olyan poliéder, amire teljesül, hogy bármely két lapjának van közös éle.

Erről további olvasmány: Kiteríthető-e minden poliéder? URL

  • Páronként szomszédos lapokkal határolt poliéderek Egyetemi doktori értekezés, József A. Tudományegyetem, 1977.
  • Egy poliéder, melynek bármely két lapja szomszédos A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei II. Szeged, 1977, (130.-139. old.)
  • Extremális tulajdonságú toroidok A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. Szeged, 1983, (43.-56. old.)
  • Egy algoritmus a háromszorosan összefüggő gráfok vizsgálatára (Társszerzőként) A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei II. Szeged, 1980., (151.-166. old.)
  • Szabályos Toroidok Középiskolai Matematikai Lapok 1983./8.-9. (97.- 104. old.)
  • Regular Toroids Structural Topology # 13. 1986., Montreal, Canada (p.: 69.- 80.)
  • A computer-aided Demonstration of the Poincare model of hyperbolic geometry Acta Academiae Paedagogicae Agriensis (Nova Series Tom XXII) Sectio Matematicae Eger, 1994. (p.: 131-140.)
  • Fogások (Eljárások, függvények PASCAL programok fejlesztéséhez) Számítógépi program és felhasználói segédlete. JGYTF Kiadó, Szeged, 1994 ISBN 9637171 50 9
  • Projective Geometry (Számítógépi program) (A használat jogát megvásárolta a Grazi Műszaki Egyetem Geometriai Tanszéke.)
  • A Bolyai geometria Poincare-féle modellje (Számítógépi program) Forgalmazó: Kurzor Számítástechnikai Kft.
  • Dr. Szilassi Lajos bemutatkozó oldala. Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar. (Hozzáférés: 2010. november 2.) URL
  • A Szegedi Tanárképző Főiskola centenáriumi évkönyve (1873-1973). Szerk. Dr. Megyeri János, Dr. Moholi Károly. Szeged, Szegedi Tanárképző Főiskola, 1973.
  • Szegedi Tanárképző Főiskola 1873-1998. Történet. Almanach. Szerk. Apróné Laczó Katalin, Pitrik József. Szeged, Juhász Gyula Felsőoktatási Központ, 1998.
  • A Szilassi-poliéder,
  • A TIK elé is kikerülhet a szegedi tanár világhírű poliédere, URL
  • Oláh-Gál Róbert: Geometriai emlékművek, valahol Európában, Természet Világa URL
  • Csákány Béla: A Szilassi poliéder (Egy szegedi matematikai gyöngyszem
  • mindenki számára) 15. évf. 9. szám, 2003 szeptember, 50-51. p.
  • Szilassi Lajos. Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar. [2014. november 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 2.) URL

Egy anekdota a Bolyai-Intézetből, Szilassi Tanár Úr előadásában

Az 1961-62-es tanévben az akkori első évfolyamnak Szendrei János professzor úr  tartotta az algebra előadást. (Évfolyamtársaim: Hatvani László, Hegedűs Jenő, Dömösi Pál, Visy Gábor megerősíthetik a történetemet,  Makay Árpád, Krámli András sajnos már nem. Itt jegyzem meg a fiatal generáció számára: a felsoroltak közül hárman később a matematikai tudományok doktora -un. nagydoktor- lett )

Olyan kristálytiszta, szépen felépített előadásokat hallhattunk, hogy a vizsgaidőszakban nem azért tanultuk teljes erőbevetéssel az anyagot, hogy jó jegyet kapjunk, hanem azért, mert ott süllyedtünk volna el szégyenünkben, ha nem tudtuk volna a tőlünk telhető módon legjobban visszaadni azokat a csodálatosan felépített szép fogalmakat, tételeket, bizonyításokat amiket a két félév során hallottunk.

1962. szeptemberében futótűzként terjedt el a hír, hogy Szendrei professzor úr átment a tanárképző főiskolára. Szorongva vártuk az első algebra órát a Bolyai teremben. (Másutt nem fértünk volna el.)

Bejött egy gyerekképű, vékony, szőke, fiú, fekete keretes szemüvegben, kiállt a dobogó szélére, és ez volt az első mondata: Csákány Béla vagyok, én fogom tanítani az algebrát, tegezzetek.

Összenéztünk, és talán mindannyian arra gondoltunk, ezt a fiút megesszük reggelire. Hol lesz Ő az elődjéhez képest?

Az első óra végére kiderült, hogy az Ő előadása épp olyan világos, érthető, szépen felépített , jól jegyzetelhető* mint amilyet az előző évben megszoktunk. Pillanatok alatt kialakította azt az emberi és szakmai tekintélyt, ami arra késztetett bennünket, hogy továbbra is ugyanolyan lelkesen tanuljuk az algebrát.

* Azokban az években természetes körülménynek tekintettük, hogy minden tárgy első előadása így kezdődött: “Ehhez a tárgyhoz írott jegyzet vagy tankönyv nincs, azt   – és csak azt – kell tudni a vizsgán, ami itt elhangzik.”:

(Szilassi Lajos. Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar. [2014. november 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 2.))

Szilassi Lajos: Nyúl a kalapból…:Gondolatok a matematikai kommunikációról
(In: Tudományos és művészeti műhelymunkák: új utakon a Pedagógusképző Kar című konferencia előadásai. pp. 370-374. (2009) URL )

Részlet:

“E cikkek teli vannak az ilyen szófordulatokkal: „Induljunk ki abból, hogy „Tekintsük a következő „Vegyük észre, hogy…”. A „Miért abból induljunk ki?” kérdésre csak az lehet a válasz, hogy majd a végén kiderül, hogy ez volt a célszerű. Ugyanígy többnyire olyasmit kellene észrevenni, amit nincs földi halandó, aki „csak ügy magától” észrevenné. Emiatt e sorok írójának éppen ez a varázslat nem nagyon (sőt: nagyon nem) tetszik, ugyanis nem nyújt semmiféle támpontot arra vonatkozóan, hogy miként lehet egy-egy ilyen szép eredményre rájönni. Gaussról alakították ki még a kortársai azt a véleményt – amit az utókor sem cáfolt – , hogy úgy tett, mint a róka, amint a
farkával elsöpri maga után a nyomot, hogy nehezebb legyen az útját követni. Ez a szemléletmód mind a mai napig érezteti a hatását, nem csak a matematikai tárgyú értekezések megfogalmazásaiban, hanem – talán nem is ritkán – a felsőbb matematika oktatásában is.”

Teljes cikk.

Szőkefalvi Nagy Gyula (1887-1953)

Forrás a képre kattintva látható.

(Erzsébetváros, 1887. április 11. Szeged, 1953. október 14.) matematikus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, Szőkefalvi-Nagy Béla apja. (Apjával ellentétben, fia kötőjellel írta a nevét.)

 

A Szőkefalvi Nagy család a Dicsőszentmárton melletti Szőkefalváról (Seuca), Erdélyből származik. (E község 1968 és 2006 között Vámosgálfalva része volt, de 2006 óta ismét önálló település az egykori Kis-Küküllő vármegyében.)

Szőkefalvi Nagy Gyula egyetemi tanulmányait kolozsvári egyetemen végezte matematika-fizika szakon, 1909-ben középiskolai tanári oklevelet szerzett és doktorált. Doktori dolgozata: Algebrai görbék arithmetikai tulajdonságairól. 1911-ig Privigyén és Csíkszeredában tanított. 1911–12-ben állami ösztöndíjjal Göttingenben tanult. 1915-ben a kolozsvári egyetemen egyetemi magántanárrá habilitálták algebra és függvénytan tárgykörből, és a Marianum igazgatója lett. Vérbeli geométer volt és példamutatóan lelkiismeretes tanár. A geometriai szerkesztések elméletéről írt könyve mellett nevéhez fűződik a maximális indexű görbék elméletének a megalapozása. Eredményesen dolgozott a klasszikus algebra és a síkgeometria határterületén is.

1929-től a szegedi polgári iskolai tanítóképző intézetben tanított, majd 1939-től a Ferenc József Tudományegyetemen, 1940. október 19-étől ismét Kolozsvárott, majd 1945-től újból Szegeden, a Bolyai Intézetben. Az MTA 1934-ben levelező, 1946-ban rendes tagjai sorába választotta. A Geometriai Tanszéket vezette a szegedi egyetemen 1921-1940, a kolozsvári egyetemen is a Geometria Tanszék vezetője volt, 1945-1953-ig ismét Szegeden volt tanszékvezető. Szegeden érte a halál, a szegedi Belvárosi temetőben nyugszik.

Fiai Szőkefalvi-Nagy Béla matematikus és Szőkefalvy-Nagy Zoltán kémikus.

geometria, függvénytani algebra, az algebrai görbék számelméleti tulajdonságai.

  • Über arithmetische Eigenschaften algebraischer Kurven, 1910
  • Über die Lage der Wurzeln von linearen Verknüpfungen algebraischer Gleichungen, 1923
  • Über die Lage der nichtreellen Nullstellen von reellen Polynomen und von gewissen ganzen Funktionen, 1934
  • Über Raumkurven von Maximalindex, 1937
  • Über die Eigenschaften der beschrankten ebenen Kurven ohne Tangentensingularitat, 1940
  • Végesrendű geometria, 1941
  • A geometriai szerkesztések elmélete, 1943
  • Geometrie endlicher Ordnung, 1944
  • Generalisation of certain theorems of G. Szegő on the location of zeros of polynomials, 1947
  • Über die Lage der Nullstellen eines Abstandspolynoms und seiner Derivierten, 1949
  • Über Wertverteilung gebrochener rationaler Funktionen, 1949
  • Über die Lage der kritischen Punkte rationaler Funktionen, 1952
  • Acta Mathematica Hungarica (szerkesztőbizottsági tag, 1941-1953)
  • Kőnig Gyula jutalom (1926)
  • Szegedi egyetemi almanach : 1921-1995. I. köt. (1996). Szeged, Mészáros Rezső. Szőkefalvi-Nagy Gyula lásd 438. p. ISBN 963-482-037-9
  • Szegedi egyetemi almanach : 1921-1970. Szeged, Márta Ferenc – Tóth Károly, 1971. Szőkefalvi-Nagy Gyula lásd 223. p.
  • Csákány Béla – Varga Antal: Matematika. In A Szegedi Tudományegyetem múltja és jelene: 1921-1998 = Past and present of Szeged University. /JATE. Szeged : Officina Ny., 1999. 380-402.
  • Magyar életrajzi lexikon.
  • Magyar tudós-mérnök életrajzi lexikon. Országos Műszaki Könyvtár. (Nagy F. főszerk, Bérczi Sz. és Mtrsai, szerk.) (1986): Magyarok a Természettudomány és technika történetében. Magyar tudós és mérnök életrajzi lexikon. (ISBN 963-592-547-6), újabb kiadása 1997-ben ISBN 963-85433-5-3)
  • Szőkefalvi-Nagy Gyula: Erzsébetvárostól Göttingenig, Kolozsvártól Szegedig, Korunk, 2004. november
  • Szőkefalvi-Nagy Gyula: Életrajzom
  • Belvárosi temető, Szeged IV-8-655 In Tóth Tamás: Csongrád megye temetőiben nyugvó jeles személyek adattára. Szeged : Tóth Tamás, 2008. 13. p.
  • Szőkefalvi Nagy Gyula Wikipédia URL
  • Szőkefalvi Nagy Gyula családjával URL
  • Ötven éve halt meg Szőkefalvi Nagy Gyula URL
  • Emléktáblája URL
  • Emlékkonferencia URL

1887 április 11-én születtem Erzsébetvároson, Kis Küküllő megyében. Apám Szőkefalvi Nagy Sándor 1839-ben született a Szőkefalvi Nagy nemesi családból, amely nemességét 1626-ban kapta. Apám 1878-ban lépett házasságra Szilágyi Erzsébettel. Házasságukból 5 fiú született: József, Lajos, Sándor, Gyula és Béla. Az első 6 hónapos, a második 12 éves, az utolsó 5 éves korában halt meg. Apám, 54 éves korában, 6 éves koromban, meghalt. Nehéz apámról hű képet festenem, mivel aránylag kevés emlékem van róla. Tudom, hogy ő is nagyon korán lett teljesen árva. Nagybátyja, Szőkefalvi Nagy Gábor, apám örökségét magához kaparította, s így apám szűkölködve, szegénysorsban nőtt fel, korán kellett önmagát fenntartania. Épület- és műasztalos lett. Asztalos munkái ízlésesek, szépek, tartósak és emiatt keresettek voltak. Üzleti szelleme nem volt, az árakat nagyon olcsóknak szabta, s így mindig szegény maradt. Öntevékenységéből széleskörű műveltséget szerzett. Így pl. sok vegytani ismerete is volt. Az erzsébetvárosi majálisokra a legváltozatosabb rakétákat egészen ő készítette. Amikor 13 éves koromban vegytant és ásványtant tanultam, apám kis ládájában még sok vegyszert és ásványt találtam, amiknek nagy hasznát vettem. Apám Erzsébetvároson mind polgári körökben, mind a művelt középosztály körében nagy tekintélynek örvendett. Az erzsébetvárosi ipartestület elnökének választotta meg. Igazságszerető, elvhű, önzetlen, erős magyar érzésű és családját mélyen szerető férfi volt. Az 1892-i országgyűlési választáson az Apponyi-féle nemzeti párt zászlaját apám állásfoglalása vitte győzelemre. A kormánypárt nagyon jól ismerte apám tekintélyét és pártállásának nagy értékét és egy szép házat igért neki, ha a kormánypárt mellé áll. Apám szegény volt, de azonban felfogását nem adta el. Mondják, hogy apámtól örököltem testi alkatomat és sok lelki tulajdonságomat is. Anyám félannyi idős sem volt, mint apám, amikor férjhez ment. Szüleim szép harmonikus családi életet éltek. Anyám fiatalkorában elismert szépségű karcsú, közepes magasságú lány volt. Anyját korán veszítette el. Mind az apai, mind az anyai (Gidófalvy) ágon nemesi családból származott. Az apai részről származó családtagok (feltűnő) magasak és erős szervezetűek voltak. (Egyik nagybátyja majdnem két méter magas volt.) Anyámat jellemezte a fáradhatatlan tevékenység,munkaszeretet, az önfeláldozó szeretet és hűség. Ő is erősen magyarérzésű volt.Jellemző erre nézve az is, hogy (1941 októberében) egy hónappal a halála előtt a nagyszebeni haditörvényszék elé idézték, azért mert a hozzájáró nőket jobb jövővel vigasztalta. Bár fiatalon maradt özvegy, és bár sok kérője volt, az özvegyi fátylat csak 40 év mulva tette le, amikor sok gyermekkel maradt sógorához (nővére férjéhez) ment nőül, aki különben 36 évvel azelőtt is megkérte. Szívében azonban mindig apámat tartotta férjének és az ő sírjába temettette el magát 1941 novemberében 81és ½éves korában. Családunkban a legnagyobb szeretet uralkodott. Apámhoz fűződő legrégibb emlékeim a szerető és gyermekeiért élő-haló apát idézik fel bennem. Hányszor lovagoltam lábain és húzogattam szakállát. A kis öcsém akkor még 1 éves sem volt. Sokszor küldött apám vasárnap reggel követségbe anyámhoz, hogy kérjünk madártejet. Ő maga nem sokat adott a madártejre, de tudta, hogy mi nagyon kedveltük. Amikor apámnak dolga végzése közben a piacon kellett átmennie,sokszor vitt magával és gyümölcsöt küldött velem haza. Minthogy gyorsjárású volt, kezét fogva szaladgálnom kellett, hogy valahogy lépést tarthassak vele. Szülőházam az Apaffy kastély bástyájával szemben volt a mostani gimnázium háta mögött. Annak idején még megvolt a kastélyt körülvevő várfal és a sáncárok egy része. Ez utóbbi sok játék színhelye lett. Lakásunk nagy földszintes épület volt, hozzá négyzetalakú tágas udvar és nagy kert csatlakozott. Az udvaron felállított deszkák mögött pompásan lehetett buvócskát és egyéb játékot játszani. A kertben az akkori viszonyokhoz képest legmodernebb berendezésű méhészet is volt, mivel apám nagy méhész volt. A kertben gyümölcsfákon és a legfontosabb kerti növényeken kívül szép virágos kert is volt, mert anyám kedvelte a szép virágokat. Harmonikus családi életünkben az első nagy csapás Lajos bátyám 12 éves korában , a gimnázium ΙΙ. osztályának elvégzése után bekövetkezett hirtelen halála.A ΙΙ. osztályt közepes eredménnyel végezte el. Magam előtt látom még most is apám bánatos arcát, amely mereven tekintett a kiásott sírgödörbe. Nem vette még azt sem észre, hogy a sír mellett ott fekszik legelső fivéremnek, a csecsemőkorban meghalt Józsefnek kiásott koporsója. Teljesen elfeledkezett rólam is és én (6 éves koromban) a kis koporsót kinyitottam és abban csak port és hamut találtam és egy sárga selyemszalagot, amelyről később tudtam meg, hogy színe kék volt, amikor a koporsót a sírba eresztették le. Apám Lajos fiának elveszítését nem tudta feledni. Ez a fájdalom nagy részben volt oka, hogy egy negyedév múlva Ő is követte Lajos fiát a sírba. Apám halála feldúlta családunk életét. A gyász és az anyámra zúduló sok gond ráborult a gyermekek hangulatára is. Négy keserves éven keresztül próbálta meg szerető szívű anyánk a küzdelmet a sivár megélhetésért, s mindent megtett, hogy apánkat helyettesítse. Mi csak legfeljebb a karácsonyfa kisebbedésében láttuk a hiányát. Az utolsó karácsonykor a karácsonyfa is hiányzott, s anyánk szemében könnyek ültek amiatt, hogy nagyon szegényes lett karácsonyunk. Anyánk fáradhatatlan küzdelme az üzletvezetők nem túlságos lelkiismeretessége miatt sikertelen volt. Legfiatalabb fivérem, Béla öcsém halála után anyai nagybátyám segítségül magához hívta anyámat, hogy segítségére legyen anyámnak. Nagybátyám akkor a régi Románia egy kis városában lakott és ott, mint iparos és vendéglős jó keresetnek örvendett. Nagybátyám gyermekei addig, amíg az elhelyezkedését megalapozhatta, éveken át laktak nálunk. Bátyám és én anyai nagyapánknál maradtunk, akinek felesége anyám mostohaanyja volt. Én négy évig, Sándor bátyám ellenben csak két évig maradt nagyapáméknál. Akkor anyám jövedelme nem volt már annyi, hogy mindkettőnknek erzsébetvárosi taníttatását folytatni tudta volna. Nagyapám ugyanis szintén szegény volt és kiskorú lányai is voltak. Minthogy bátyámnak kevesebb kedve volt a tanulásra, ő jó közepes eredménnyel végezte a gimnázium ΙΙΙ. osztályát, én jelessel azΙ. osztályt, azért Sándor bátyám ment anyámhoz. Romániában Sándor bátyám sok egyéb szakismereten kívül akkor tanulta meg az irodalmi román nyelvet, amelynek az Ι. világháború után való elhelyezkedésében nagy hasznát vette. Bátyám rendkívüli önképzéssel félben maradt kiképzését magas fokra kiegészítette. Az erdélyi románidő alatt egy nagy üveggyár cégvezetőjévé és később aligazgatójává küzdötte fel magát. Medgyes városon a magyar pártot ő alapította meg és annak elnöke is volt. Egy ideig Medgyes alpolgármestere is volt. A magyarság érdekéért tett érdemei és az azok miatt szenvedett üldöztetései miatt Erdély visszatérése után nemzetvédelmi keresztet kapott. Gimnáziumi tanulmányaim első négy évét nagyapám házában töltöttem. Az iskolában csöndes, szerény, szorgalmas jeles tanuló voltam. Mindig éreztem azt a sok és szeretettel telt gondot és fáradságot, amelyet taníttatásom anyámnak okozott. Hálámat nem annyira szóval, hanem inkább tettel igyekeztem kifejezni, mégpedig szorgalmas tanulással és magántanítás vállalásával, amivel csökkentettem anyám rám való kiadásait. A kis diákokra nézve első hosszú nadrágot is saját keresményemből szereztem. Kis növésű és aránylag gyönge testalkatú voltam. Jó tornatanárok hatására testi erőmet és ügyességemet növelni igyekeztem. A tornából csak jó jegyet kaptam,de az akkor szokásos erőpontok száma szerint a jó osztályzatúak között a legjobb voltam. Aránylag jól futottam és másztam. Testi ügyességemet a gimnázium és a honvéd kaszárnya udvarán felállított nyújtón és korláton való tornászással növeltem. (Kis koromban megfelelő .?. ) A szülői házban 8-9 éves koromban már tudtam egyszerűbb asztalos munkákat elvégezni. Fűrészeltem, gyalultam, fúrtam, stb. Önállóan készítettem el fából egy kis játékházat, s azt ki is festettem. Az erzsébetvárosi állami gimnázium annak idején kitűnő volt. Az én időmben lett főgimnáziummá és azok közé a főgimnáziumok közé tartozott, amelynek internátusa is volt. Emiatt messziről is hoztak Erzsébetvárosra tanulókat. A kis gimnazista észrevételeinek megbízhatóságát erősíti meg, hogy azt a gimnáziumot összehasonlíthattam a híres kolozsvári kat. főgimnáziummal. Erzsébetvároson különösen a vegytan-természetrajz és a földrajz tanára dr. Alföldy Dénes volt rám nagy hatással. Olyan kedvet és olyan sok ismeretet öntött belém az ásványtan és vegytan tanításakor (a ΙV. osztályban) továbbá oly kitűnő didaktikával tanított, hogy ásványtani és vegytani ismereteim lényegesen felülmúlták a középiskolai mértéket. Az általam rajzlapból készített apró, de kifogástalan kristályalakok feltűnést okoztak osztályomban. Sok kristályalak hálózatát is önállóan csináltam meg. Erzsébetvárosi ΙV. gimn. osztályos tanuló korom óta ásványtani ésvegytani ismereteimnek gyarapítására nem jutott időm, mégis 41 év múlva, amikor a kolozsvári egyetem matematikai és természettudományi karának dékánja voltam, csodálkozott az ásványtan professzora azon, hogy milyen sok ásványt ismerek és ismerem vegyi összetételüket is. A gyógyszerészek vegytani vizsgálatán, amelyen elnökként vettem részt a vegytan professzora csodálkozott azon, hogy a vizsgázóhoz intézett sok kérdésre megfelelő választ tudok adni. A gimnázium ΙV. osztályának elvégzése után iskolát változtattam, mivel anyám taníttatásom költségeit nem bírta megszerezni. ΙV. osztályos koromban az iskolában kihirdetett pályázatra beadtam kérésemet a dévai áll. tanítóképző intézetbe való felvételért. Ingyenes ellátással felvételt kaptam. Az utolsó pillanatban azonban közbelépett egyik nagybátyám, aki akkor Tordán rendőrtisztviselő volt, az akkori tordai főkapitány kolozsvári összeköttetése alapján a kolozsvári gimnáziumba kaptam fölvételt és ellátást. A kolozsvári kat. főgimnázium ősrégi, több mint 350 éves. Báthory István fejedelem, Lipót és Mária Terézia király és sok kegyes erdélyi főúr és nemes létesített alapítványt szegény és jól tanuló erdélyi tanuló ellátásának fedezése végett. 1901 szeptemberében, amikor Kolozsvárra kerültem, az alapítványos helyek mind be voltak töltve. Csak 7 évvel később tudtam meg, hogy nem csak kérhetek alapítványt, hanem arra bizonyos jogom is van, mivel családunknak egyik régi tagja is létesített alapítványt családunk tagjainak taníttatása végett. Az alapítvány összege az idők folyamán annyira csökkent, hogy egy másik alapítvánnyal kellett egyesíteni, hogy egy alapítvány költségeit fedezze. Az új alapítványt Winkler-Nagy Alapítványnak nevezték. A családunkra vonatkozó Nagy név is csak később került a Winkler név mögé, mivel csak kutatás útján állapították meg, hogy a Winkler alapítványba olvasztották a Szőkefalvi Nagy alapítványt is. Mikor 1901 szeptemberében Kolozsvárra kerültem, akkor arra a tanévre az alapítványi helyek mind be voltak töltve. Alapítványt csak 1902 januárban kaptam. Addig ellátásomért szolgálatot kellett teljesítenem és úgynevezett szervitor lettem. A kolozsvári egyetemet és a piarista gimnáziumot csak egy utca, a Farkas utca választja el. A gimnazista tanulók conviktusát, másként a Mária Terézia fiúnevelő intézetet a Szent József fiúnevelő intézettől, vagy más néven Báthory Apor – szemináriumtól, amelyben kat. egyetemi hallgatók, első sorban jogászok és tanárjelöltek, s kivételesen néhány orvostan-hallgató, az Egyetem utca választotta el. A két intézetnek közös volt a konyhája és ebédlője. Az étkezés a gimnazisták számára más időben volt, mint az egyetemi hallgatók számára. A szervitorok kötelessége volt az asztalterítés, az ételek felszolgálása, a tányérok és poharak törlése, ezenkívül az evőeszközök tisztítása (ez utóbbi a tulajdonosok részéről bizonyos csekély ellenszolgáltatás ellenében.) Nekem tányértörlés jutott osztályrészemül, s hasonló kötelezettsége volt egy társamnak is. Igy naponta többször tányért töröltem. A szemináriumi koszt általában ízletes és elég bőséges volt. Csak kényeskedők emeltek szót és kifogást az ellen. Reggeli kb ¼ l tej volt, egy hosszúkás zsemlye, cipó felével. Ez a reggeli cipó fehér lisztből készült és két akkora volt, mint egy békebeli zsemlye. Csak az intézet részére készült és különösen jóízű volt. Ebédre egy nagyobb szintén fehér cipó negyedrészét kapták az étkezők. A kétféle cipók két ill. négy részre való vágása szintén szervitori kötelesség volt. A szemináriumi étkezéssel meg voltam elégedve. Voltak kedvenc ételeim is. A szervitorokkal még évek múlva is jó viszonyban maradtam azután is, hogy alapítványos lettem. Tanulmányi tekintetben mindig szívesen állottam segítségükre akkor is, amikor már nem voltam szervitor, a szervitorok részéről abban a jóindulatban talált viszonzásra, hogy kedvenc ételeimből a hiányzók adagjaiból, vagy a konyha pótadagjaiból többet kaptam. Ennél fontosabb volt azonban az, hogy a szervitorok szobáját az étkezések alatt zavartalanul használhattam. A szervitorok napi elfoglaltsága kb 4-5 órát tett ki. Ezt az időt szervitori koromban úgy hoztam be, hogy korán reggel, legtöbbször 3-4 órakor felkeltem és a legutolsók közé tartoztam, akik lefeküdtek. A tanulmányi időre nagy szükségem volt, mivel az iskola változtatása miatt és másféle könyvek használása miatt jóval több tanulni valóm volt, mint azoknak, akik ott végezték az előző osztályokat. Vasakarattal azonban már az első évharmadban, karácsonykor jeles rendű értesítőt kaptam. Ezzel január második felében alapítványt kaptam, amelyet gimnazista és egyetemi hallgató koromban 6 éven át megtartottam. Harmadéves egyetemi hallgató koromban azonban az alapítványt elvesztettem, mivel akkor 800 K tanárképzős ösztöndíjat kaptam. A gimnáziumban osztálytársaim között találtam Szontágh Ferencet, aki négyévig Erzsébetvároson is osztálytársam volt. Szontágh Ferenccel mindvégig a legnagyobb és önzetlen barátságban éltünk. Kolozsvárt egymás mellett ültünk. Ő volt a VΙΙ. és VΙΙΙ. osztályban a legjobb fizikus, míg én a matematikából tűntem ki leginkább. Új osztálytársaim részéről nem volt szíves és baráti a fogadtatás. Ennek oka az is lehetett, hogy szerénységem és szegénységem, valamint csendes mivoltom miatt még később sem voltam hangadó, azonkívül szervitori elfoglaltságom és bennlakó voltom miatt nem volt időm a küntlakókkal az érintkezést az iskolán kívül is keresni. A főok azonban a féltékenység és az irigység volt, amiben Kolozsvárra kerülésemkor az osztály addigi legjobb tanulója vette ki a főrészét. Ez a tanuló egyegyetemi orvosprofesszor gőgös fia volt, aki okos fiú volt, de lomha és csekély szorgalmú volt. Szorgalma az V. osztálytól kezdve fokozatosan csökkent. Az osztályban már az előző évben megvolt e fiúnak klikkje, köre, mivel előkelő származása és jó tanuló volta miatt ez a fiú hangadó volt az osztályban. Lelki finomság nem igen volt ebben a fiúban, aki az életnek napsugaras oldalán gondtalan életet élve egyáltalában semmi érzékkel sem bírt azok sorsának megértésére, akik az élet árnyékos oldalán voltak kénytelenek járni. Míg osztálytársainak nagy részével tegező viszonyban állott, rangján mélyen alulinak tekintette azt, hogy velem, az osztály egyik legszegényebb fiújával tegező viszonyba lépjen. A féltékenység azért lángolt fel benne, mert lassankint észre kellett vennie, hogy tanulmányi tekintetben mind jobban megközelítem, sőt el is hagyom őt és ezt a tanári kar is észreveszi. Amikor ezt kénytelen volt belátni, akkor elért eredményeim miatt irigy kezdett lenni. Pedig nagyon könnyű lett volna e két csúnya tulajdonságot elkerülni, ha kissé nagyobb szorgalmat tanúsít. (s így ismét visszaszerzi elsőségét.) Ez az osztálytársam e helyett szívesen hallgatta körének azokat a tagjait, akik észrevevén féltékenységét gúnyoltak előtte engem. Annyi ízlés volt azonban bennük, hogy nem fülem hallatára csinálták ezt. Túlságosan részletekbe kellene mennem, ha azokat az eseteket ismertetni akarnám, amikor gőgös osztálytársam rossz indulatát tettel is kinyilvánította. Nekem, természetesen rosszul esett gőgös osztálytársam viselkedése, de tűrtem és nem tiltakoztam ellene. (Féltékenységét megértettem, sőt bennem is kialakult bizonyos féltékenység, hogy valaki tanulásban megelőzzön. Ez vitt arra,hogy a történelem és a hittan összefoglalásakor mindig első voltam, aki az úgynevezett referálással végzett. Ebben a tekintetben gőgös osztálytársam az utolsók között volt.) Osztálytársaim egy részével ellentétben tanáraim általában objektív jóakarattal fogadtak. A német nyelv tanára pl. az első órán már megállapította, hogy nyelvtani tudásom meghaladja az újonnan jött osztálytársaim tudását, amit így fejezett ki: Erzsébetváros legyőzte Budapestet, Pozsonyt stb. Pedig német nyelvi tudásom volt a legkisebb, abból Erzsébetvároson is csak jót kaptam, mivel székely származású tanárom maga se tudhatott jól németül és mivel tanítási módszere, a mostani szemmel nézve, nem volt elég jó. Különben is Erzsébetvároson a német nyelvből csak jó osztályzatot kaptam. Latin nyelvi tudásom az első extemporale dolgozatíráskor tűnt fel a szaktanárnak. Más irányú tudásom is lassanként elismerést kapott. Szőkefalvi-Nagy Gyula Életrajzom Az általános objektivitással szemben volt a magyar nyelv tanára, aki akkor a gimnázium igazgatója volt. Dr. Erdélyi Károly volt az igazgató. Az északi germán irodalom, dán, svéd és norvég irodalom szakavatott ismerője volt. Magyarázata sokszor széles látókörű és széles látókört nyújtó volt. Később hallottam, hogy egyetemi magántanárságra törekedett. A tanulókkal szemben durva, sőt brutálisan durva volt. Kivételek voltak azonban azok a fiúk, akiknek előkelő vagy magas állású szüleik voltak. Így pl. az egyetemi tanárok fiai, valamint Kuncz Elek főigazgató fiai,továbbá azok a fiúk, akiknek szüleivel összeköttetést tartott fenn. A dr. György Lajos szerkesztésében „Öreg diák visszanéz” címen az iskola történetét megírván, sok régi öregdiák véleményét közölte az iskoláról. Itt olvastam Kuncz Aladár visszaemlékezését, amelyben Erdélyiről, mint a szív emberéről beszél, ami pedig merőben ellenkezett az én véleményemmel. Azután jutott eszembe Kuncz Aladár atyja Kuncz Elek, aki ugyan nem mutatkozott a szív emberének, de mindig objektív volt. V. osztályos koromban csak azt tapasztaltam, hogy szorgalmam nem talál kellő elismerést. Csak jó eredményt értem el, míg az én szemem szerint mások hasonló vagy esetleg kevésbé jó feleletek birtokában jelest kaptak. Az igazságtalanság fájt nagyon nekem, de nem láttam benne határozott rossz akaratot. A tanévzáráskor a jutalmazottak nevének felolvasásakor Erdélyi Károly elárulta magát. Az V. osztályból csak én és gőgös osztálytársam kaptunk jutalmat. Az ő nevének felolvasásakor kiemelte, hogy neki nagy kedve telik abban, hogy nemes fának nemes gyümölcsét dicsérheti meg. Az én nevemen könnyedén siklott át. Erdélyi Károly a következő tanévben is tanította osztályunkban a magyar nyelvet és irodalmat. Ekkor valósággal üldözött engem a szó valódi értelmében. Karácsonyig pl. 12-szer feleltetett akkor, amikor ez alatt az idő alatt többi osztálytársam legfeljebb kétszer felelt. Feleltetéseim közben minden képen bele akart zavarni és rossz akaratú megjegyzéseket tett. Ilyen körülmények között természetes volt, hogy leckéimet a lehető legjobban megtanultam. A 12 felelet között 8 feleletet semmikép sem minősíthetett jelesnél rosszabbra. A többi négy felelet nem is volt felelet, de azért elégtelen jegyet kaptam írt be azokra. Az elsőt azért kaptam, mert egy alkalommal dolgozatírásra nem hoztam tintát, mivel az igazgató nem mondotta meg határozottan, hogy dolgozatírás lesz. Az osztály fele hasonlókép járt,a másik feléből sokan mindig hoztak magukkal tintát. A második elégtelent azért kaptam, mert nem tudtam énekelni. A feladott lecke egyházi dalokról szólt. A tankönyvben sem a szövegben, sem az olvasmányok között nem volt megemlítve egyetlen egyházi dal sem. Az énekesek énekórán egyházi gyászdalt is tanultak. A legjobb énekesek egyike mégsem tudott. Amikor ezt Erdélyi Károly észrevette, akkor több tanulót felszólított. Egyik sem tudott. Én sem tudtam, mert nem is tudhattam, nekem 4-est írt be. Nekem azonnal 4-est írt be és azután a többi is 4-est kapott. Ha tudtam volna, a többiek érzésem szerint simán úszták volna meg a dolgot. A másik két eset is legalább ilyen igazságtalan volt. Mind a kettő még élénk emlékezetemben van 42 év távolából. Ezen kívül még egy felháborító eset történt velem. Egy órán olyan ok miatt,amelyért más tanártól dicséretet kaptam volna, Erdélyi Károly kiállított és összeszidott. Dolgozatírás volt, s azalatt Erdélyi Károly másféle dolgozatokat javított. Az osztályban nem volt túlságosan nagy csend. Én ki sem nyitottam a számat s mégis én kaptam a büntetést. Erdélyi Károly ennyire igazságtalan mással szemben sohasem volt. Voltak kedvencei, akikkel feltűnően elnéző volt. Ha nem tudtak, akkor még Erdélyi Károly keresett enyhítő okokat, hogy ne kelljen 4-es osztályzatot írnia. Sokszor visszagondoltam arra, hogy az igazgató részéről történt üldöztetésem tett igazán jó tanárrá. Mint tanár ugyanis mindig arra törekedtem, hogy tanítványaimmal szemben igazságosan bánjak, mert visszaemlékeztem arra, hogy mennyire elkeserített az igazságtalanság. Azt hiszem, túlságosan is lelkiismeretes voltam abban a tekintetben, hogy valóban jobb jegyet az kapjon, aki jobb eredményt tanúsított. Emiatt az osztályozás valódi kínt okozott. Tanítványaim véleménye szerint, én voltam a legigazságosabb tanáruk. Többször megfigyeltem magam, hogy elfogulatlanságom akkor sem hagyott el, amikor valaki rossz magatartásával indulatba hozott, sem a rosszul viselkedővel szemben, még kevésbé másokkal szemben. A VΙ. osztályban és később a VΙΙΙ-ikban is dr. Lóky Béla tanította a matematikát. Ő róla csak jót tudnék írni. Akkor kedveltem meg annyira a matematikát, hogy életcélul tűztem ki magamnak a matematika tanítását. Lóky Béla velem dolgoztatta ki a később megjelenő két kötetes geometria munkája részére a sík és a gömbi geometria alapfeladataira szolgáló számbeli példákat. A VΙ. osztályban lassanként megkezdődött gőgös osztálytársam körének is csökkenése. A kör több tagja velem szemben barátságossá kezdett lenni. A VΙΙ. és VΙΙΙ. osztályban már fellélekzettem, mert Erdélyi Károly nem tanított ott. Az utolsó két osztályban zavartalan volt a tanulásom. Végig legelső tanulója voltam osztályomnak. A VΙΙΙ. osztályban a ΙΙ. félévben kihirdetett pályázatra beadtam kérésemet az Eötvös kollégiumba való fölvétel végett. Az elintézést hiába vártam, végül is Lóky Béla osztályfőnököm kérésemre érdeklődött az igazgatótól a kérés sorsáról. Ekkor Erdélyi Károly magához hivatott és visszaadta a kérésemet azzal a megjegyzéssel, hogy értesítették őt arról, hogy elkéstem a kéréssel. A kérésen semmiféle feljegyzés vagy iktatási szám nem volt. Ebből azonnal láttam, hogy nem is küldötte fel a kérést. (hanem egyszerűen hazudott nekem.) Vagy lusta volt a kérés felterjesztésével, vagy egyáltalában nem is akarta felterjeszteni. Az érettségin várakozásom ellenére minden tárgyból szinte remekeltem. Különösen a latin nyelvből, a matematikából és a fizikából. A latin nyelvből Tacitus munkájának egy nem olvasott részét kaptam fordításra. Az elnöklő Kuncz Elek főigazgatót meglepte a fordításom folyékony volta és 8 lappal továbbra egy másik, szintén nem olvasott rész fordítását kívánta. A latin tanár egy kis segítséget akart nekem pár szóval adni az előzőekre vonatkozólag. Én azonban jeleztem, hogy nincs szükségem segítségre. Az új rész fordítása még folyékonyabb volt. Elméleten kívül nem tárgyalt feladatot is kaptam. A megoldást pár szóval elintéztem. Az érettségin hárman lettünk jelesen érettek. Közülök én voltam a legjobb, minden tárgyból jeles. A másik kettő a VΙΙ. osztályban lépett át a gimnáziumunkhoz más iskolából. Gőgös osztálytársam csak jó érett lett. Meg kell jegyeznem, hogy az önképzőkörnek szorgalmas tagja voltam, két önképzőköri pályadíjat nyertem és két dolgozatot adtam be, amelyek közül az egyik analitikus geometriai volt. Azonkívül a legtöbb dolgot okozó főjegyzői tisztséget láttam el. Az utolsó két évben egyik osztálytársam magántanítója lettem, s a kapott összegből ruházkodtam. Sokszor írta anyám levelében, hogy írjam meg, van-e szükségem valamire, a válasz legtöbbször az volt, hogy nincs. Nem emlékszem, hogy kértem-e valamikor pénzt anyámtól, legtöbbször azt írtam leveleimben, hogy nincs szükségem semmire. Igényeimet a lehető legkevesebbre szorítottam le, s ez nekem nem is okozott lemondást. Megállapíthatom, hogy az iskola változtatás legalább is egy tekintetben rám nézve előnyös volt, még pedig a legfontosabb vallás-erkölcsi szempontból. A kolozsvári intézetben hittantanárom minden tekintetben elsőrangú volt, a lelkigyakorlatokat elsőrendű hitszónokok tartották, s amit még ennél is fontosabbnak tartok, havonként meglátogatta intézetünket s engem is gyóntatott áldott emlékű szentéletű püspökünk Majláth Gusztáv. Valószínűleg a vallás-erkölcsös élet okozta, hogy az ifjúság korszakának ugynevezett kamasz kora felettem nyomtalanul elfutott  és nem lanyhaságot, hanem fokozott szorgalmat és vas akaratot hozott nekem. A vakációk közül egyet szülővárosomban, legtöbbet Tordán töltöttem. VΙΙ. és VΙΙΙ. osztályos koromban a kisebb (Ι – ΙV. osztályos) tanulók vezetője, duktora, felügyelője lettem a konviktusban. Igy került felügyeletem alá egy tordai úri és jómódú család Bogdánffy Géza nevű fia. Emiatt többször meghívott a család magához, heteket töltöttem a család egyik nyaralójában. A család két nagyszülőből, két özvegy leányukból és az egyiknek Géza és Jenő fiából állott. Harmonikusabb életet, mint ami abban a családban élt, nem láttam. A három asszony a szívjóságnak, a mások sorsa iránt való önzetlen érdeklődésnek olyan szép példáitmutatta, hogy abban a családban töltött időm legszebb emlékeim közé tartozik. Mindkét fiú tehetséges, jó kedélyű, szellemes és szeretetre méltó volt. Bogdánffy Géza nagytehetségű műépítész lett, Jenő az első világháború után pénzügyi műveletekben mutatott fel nagy eredményeket. Ebben a családban láttam, hogy mi a gondoktól mentes élet a gyermekek részére. Ebben a családban jutottam a művelt középosztállyal, sőt a művelt felső osztállyal is érintkezésbe és elzárkózott életemből származó merev magatartásom hajlékonyabbá lett. Ilyen előzmények után kerültem az egyetemre, ahova mindjárt szeptember elején beiratkoztam. Nevemet akkor rövidítve Sz. Nagy Gyulának írtam. Az Sz betűnevemtől elválaszthatatlanná lett, mert épen a matematikus tanárjelöltek között volt még egy Nagy Gyula nevű, aki egy évvel előbb volt hallgató. Emiatt az egyetemre küldött és nekem címzett levelek közül az első két levelet tőle kaptam meg felbontva.Később matematikus kartársaink kettőnket eszes (Sz-es) és esztelen (Sz-telen) Nagy Gyula névvel különböztettek meg szellemesen, de nem igazságosan, mert kétszeres druszám okos matematikus volt. A VΙΙΙ. osztály végzése után, nyáron egy faluban készítettem elő egy tanítót az érettségi vizsgálatra és közben megtanultam a differenciál- és integrálszámítás elemeit. Amikor szeptemberben a szemináriumba költöztem, egy olyan szobába kerültem, ahol kb. 20-an voltunk. (Hálószobánk külön volt, óriási terem, amelyben kb. 120-an aludtunk.) Szobatársaim kivétel nélkül erdélyi kat. középiskolákból kikerülő általában jeles érettségivel bíró, s nagy többségben székely fiúk voltak. Életkomolyságuk általában nem volt elég nagy, sokan hajlottak a könnyelműség felé. A nagy városba való kerülésük alkalmával az iskolai fegyelem alól való felszabadulásuk felhasználását többen lumpolással kezdették meg, s különösen eleinte, nem tudván mit csináljanak, tétlenül nézték a napok folyását, sőt az előadások megkezdése után is, minthogy nem kellett óráról órára készülniök a tanulás megkezdését mind jobban halogatták. Én a szemináriumba lépésem első napján megkezdtem a munkát. Lóky Béla volt tanáromtól kaptam pár könyvet tanulmányozásra és az ő kérésére számára az Encyklopédie der Mathematischen Wissenschaften Ι. kötetének egy fejezetét az ő számára magyarra fordítottam. A fordítást kezdetben szótárral, de később szótár nélkül végeztem. Épen akkor a balszemem gyulladásban volt és emiatt fehér zsebkendővel bekötöttem és egy szemmel dolgozgattam. Igy látott meg egy brassói szoba- és egyúttal szaktársam Venczel József is, aki később legjobb barátaim közé tartozott, sőt legjobb barátom lett. Ő mondotta el nekem később, hogy szobatársaim mindjárt az első találkozáskor haragudtak rám, s ebben ő sem volt kivétel. Rájuk nézve az élő lelkiismeret voltam, amely kötelességük múlasztására figyelmeztette őket, anélkül, hogy egy szót is szóltam volna. A könnyelműebbek pedig azért is haragudtak, mivel illetlen beszédek ellen hevesen tiltakoztam. Lényegesen az előadások megkezdése után sem változott szobatársaim irányomban tanúsított hangulata. Még kevésbbé változtam meg én. A sok egyetemi órámra pontosan elmentem és az egyetemi előadások áttanulmányozását és megtanulását azonnal megkezdettem. Minthogy nem dolgozó szobatársaim beszélgetése zavart, igyekeztem olyan helyre menni, ahol semmi sem zavart. Ilyen volt a szemináriumban lakó szervitorok szobája és ilyen volt a közeli Házsongárdi temető, amelynek fái alatt csend uralkodott. Már kora reggel, rendszerint már 4 órakor kimentem a temetőbe, ahol a sírok körül járkálva tanulgattam. A tanulásban az volt a módszerem, hogy a matematikai levezetéseket otthon kétszer gondosan átszámítva az egyéb megjegyezni valókat félhangosan mondtam el. A levezetéseknek csak a menetét mondottam el, a részleteket már tudtam a számítás elvégzésével. Tanulásomban nagyban támogatottak a kitűnő jegyzetek, amelyeket már az előző években kiadtak. Ezeket a jegyzeteket már előre áttanulmányoztam, az előadások alkalmával a nehezebben érthetők világosak lettek előttem, az előadásokon tett változtatásokat és módosításokat így azonnal tudtam a jegyzeteimbe beírni. Kollokviumok előtt az előadásokat többször, legalább háromszor áttanultam. Az áttanulmányozás mindig rövidebb ideig tartott, végül elég volt egy félóra egy félévi előadás áttekintésére, amikor is képes voltam a nagyobb egységeket és azokban a részleteket is magam előtt látni. Ily módszerrel tanulva a kollokvium sikere nem is maradt el. A házsongárdi temető még télen is gyakran látott engem, s a tiszta levegő és a nagy csend nagyban segített a tanulásban, nyitották meg azt az irányt, amelyben később sokat dolgoztam. 1915 elején még egy dolgozatot írtam. A kolozsvári egyetem akkori két professzorának, Riesz Frigyesnek és Haar Alfrédnak felszólítására 1915 elején beadtam habilitációért kérésemet. A habilitációügye gyorsan lefolyt és 1915 május 17-én próbaelőadásom megtartásával a Matematikai és Természettudományi Kar magántanárrá habilitált. A miniszteri megerősítés egy hónap leforgása alatt megérkezett. Igy kezdődött az 1915/16 tanév, amelyben tanárhiány miatt nagyon sok órát kellett a Marianumban vállalnom. Heti 28 órám volt ott és az egyetemen 2; összesen tehát heti 30 óra, ami alaposan lefoglalt. Októberben a Marianum női felsőkereskedelmi iskolájának megbízott igazgatója leköszönt a megbizatásáról. Emiatt október 15-én a heti 30 órához kaptam a női felső kereskedelmi iskola igazgatását is, s egyuttal helyettes igazgatóvá neveztettem ki. Heti elfoglaltságomon az új munkakör átvételekor csak annyi könnyítés történt, hogy novembertől kezdve a leánygimnáziumban 3-mal csökkent az óraszámom. A tanév folyamán így is 27 órám maradt meg, 25 a Marianumban , 2 az egyetemen, s azonkívül az igazgatói elfoglaltság. Egészséges szervezetem a nagy munkát nem sinylette meg. Egyetemi magántanári óráimat, amikor lehetett mindig megtartottam. Az 1915/16 tanévtől kezdve az 1918/19 tanévig mindegyik félévben és az 1918 évi nyári szemeszteren mindig tartottam magántanári előadásokat. Tudományosan isfoglalkoztam, de erre aránylag nem sok időm jutott, s még is több cikket írtam és közöltem. 1916 március 9-én a jó Isten egy másik kisfiúval, Zoltánnal áldott meg minket. 1916 decemberében rendes igazgatóvá kaptam kinevezést. Kiemelkedőbb terminus még rám nézve 1918 februárja, amikor a Szent István Társulat választott meg rendes tagjának. A hadikölcsönökre legtöbbször részletfizetéssel hazardírozva(?) 5000 K n. év.hadikötvényt jegyeztem, mivel ezt hazafias kötelességemnek tartottam. Hogy ennyit tudtam jegyezni, annak oka szerény, elvonult, csendes életünk. Azután bekövetkezett hazánk összeomlása és Erdély megszállása. Az emésztő gondolatok, fájó töprengések és a lehetetlen búbánat sok magyar embernek idegeit tépte marta. Hogy felejtsek, s ne legyek áldozata az emésztő fájdalomnak, 1919-ben neki fogtam egy nagyobb értekezésnek, amelyet a Szent István Akadémiára székfoglalónak szántam. Ez a dolgozat a maximális indexű síkgörbékről, maximális osztályindexű síkgörbékről és maximális indexű felületekről szólt. 1918-ban jelent meg a két első algebrai dolgozatom a gyökök helyzetére vonatkozólag, amelyet idők folyamán más dolgozatom követett. A már említett értekezésemet 1921-ben vittem ki Budapestre, ahová már előbb kijuttattam két cikkemet. Matematikai dolgozataim elég sűrűn kerültek ki tollam alól. Ennek oka az is, hogy óráim száma csökkent, mivel az osztályok száma kevesebbedett. Az 1920/21 tanévben még tartottam egyetemi rangú előadásokat a kolozsvári egyetem pótlására megnyitott református (de tulajdonképen felekezetközi) tanárképző intézetben. Az itt tartott heti óráim száma 10 volt. Ezt az intézetet 1921-ben a románok bezárták és így 1921/22 és 1922/23-ban a Marianumban működő polg. isk. tanárképző főiskolán tartottam előadásokat és vizsgáztattam. 1923-ban ez az elfoglaltságom is megszünt, mivel ezt is bezárták a románok. De becsukták ekkor a Marianum női kereskedelmi szaktanfolyamát is, amelyiknek 1917 óta igazgatója voltam. További támadás a Marianum ellen az volt, hogy alapító főigazgatóját, a leánygimnázium igazgatóját és engem eltiltottak a vezetéstől az alatt az ürügy alatt, hogy női iskolában férfi nem lehet igazgató. Ugyanakkor a kolozsvári állami leánygimnáziumban férfi volt az igazgató. Az igazgatás közben egyre másra érkeztek a jogfosztó rendelkezések és a vekzálások. Ezeknek a következtében egyházi főhatóságom engem és leánygimnáziumi igazgató társamat végül kénytelen volt szabadságolni amíg eldől, hogy maradhatunk vagy mennünk kell. Igazgatótársam nem tért vissza az iskolához, én azonban az 1927/28 tanévben visszatérve tanári munkát folytattam. E közben fiaim szépen nőttek és fejlődtek. Különösen Béla tanulása keltett nagy elismerést. Minden tárgyból a legjobb volt, pedig osztálytársai közül még volt vagy két nagy tehetségű fiú. Amíg ezek a házon kívül történtek, lakásunkban az erőszakosságok láncolataindult meg. Lakásunkat többszöri rekvirálásokkal 1 szoba konyhára szorították össze. Mindazonáltal nem ez volt a legnagyobb baj, hanem a minősíthetetlen eljárások, amiket a románok ellenünk indítottak, s amelyeknek célja a megfélemlítés volt. Ezek miatt áldott lelkű feleségem idegbeteggé lett. Az idegizgalmakat erős erővel igyekezett leküzdeni. Ebben az időben lett talán legszorgalmasabb munkatársa a Temesvárt Kubán Pál szerkesztésében megjelent Gyerekújságnak. Ez a hetenként megjelenő újság nem egy száma három-négy cikkét hozta feleségemnek, verset. kisbeszélgetést, természetrajzi csevegést stb. Feleségem később Benedek Elek “Cimbora” című lapjában is írt. Az Erdélyi Magyar Lányok lapjában pedig HamisJutka címen egész sorozat leánykópéságot írt meg. Ezek száma a 20-at is elérte. Ez alatt az idő alatt én is folytattam tudományos működésemet, szorgalmasan írtam tudományos cikkeimet. A külső viszonyok nem sokat változtak meg akkor sem, amikor anyagi áldozatokkal más lakásba sikerült átköltöznünk. Ez alatt az idő alatt Béla és Zoltán fiam szépen fejlődött és mindketten nagy szeretettel adták magukat a cserkészetnek. V-ikes gimnazista volt Béla, amikor egy influenza és sárgaság rohanta meg, ami után 3 hónapig tartó szívbántalmakat kapott. Betegségében az iskolában tanultakat könnyen pótolta, sőt akkor tanulta meg az angol nyelv elemeit egy angol nyelvtanból minden segítés nélkül. Amikor sikerült jobban lennie, az iskolában ismét legjobb lett minden egyes tárgyból. Minthogy a felekezetek tanárait nehezen fizethették, jövedelmem nem sok volt. Ennek növelésére nyugdíjbiztosítás tanításával, valamint földmérés-számítással is foglalkoztam. Minthogy a hadikölcsönök értékének elvesztésével nehezen összegyűjtött pénzünk elveszett, újra megkezdtük a gyűjtést. Sikerült is valamit összegyűjtenünk,de azt egy kereskedőség bukása vitte el teljesen. 1928-ban tehát ismét pénz nélkül állottunk. Ekkor kaptam a felhívást, hogy a Budapestről Szegedre áttelepített polgári . Szőkefalvi-Nagy Gyula Életrajzom iskolai tanárképző intézetbe menjek át. 1929 februárjában Szegeden meg is kezdettem működésem és augusztus havában családom is átvittem. A Minisztérium méltányolta a régi magántanárságomat és azt , hogy hosszú ideig igazgató voltam, engem a VΙ. fizetésosztályba nevezett ki, míg három, akit előttem néhány hónappal előbb neveztek ki, csak a VΙΙ. fizetésosztályba kapott kinevezést, s a régiek közül, akik már éveken keresztül voltak rendes tanárok, ketten a VΙ. b. fizetésosztályban maradtak. Ez a tény egyik tanárt, aki különben legkisebbszolgálati idővel bírt s egy év alatt 2 fizetés osztállyal magasabbra került, s aki különben házasság révén jó anyagi állapotban volt, s csak egy fia volt, irigységgel töltötte el. Ő nálam fiatalabb is volt, korban is, tudományos értelemben is. Ez az érzés volt, ami őt mindig ellenem fordította. Az átköltözködés után az új környezetben nagyon jól éreztük magunkat. Az egyetemen azonnal folytathattam magántanári előadásaimat. A főiskola igazgatótanácsában részt vettem, sőt 1928 novembere óta, amikor a főiskola Szegeden működését megkezdette, az én kiköltözésemig egy igazgatótanácsi tagságot az én részemre üresen hagytak. Az előbb jelzett kartársat, aki nem lett igazgatótanácsos, ez is kétségtelenül bántotta, mert ő, aki polgári iskolai tanár és tanítóképző intézeti tanár volt, magánál nagyobb pedagógust és didaktikust nem ismert. Szegeden folytatva tudományos működésemet, két év mulva nyilvános rendkívüli tanári címet kaptam. A főiskolán a nyugodt, csendes kartársi élet nem sokáig volt meg. Az egyik tanár, akinek hiúságát bántotta az, hogy nem őt nevezték ki igazgatónak, mindenképen kellemetlenkedni akart az igazgatónak, s erre a célra az ifjúságot is felhasználta, amelynek Turul-szövetségében primus magister volt. Már Budapesten felmerült az a gondolat, hogy az Emericana corporatiot meg kellene a főiskolán alakítani. Szegeden már az 1928/29 tanévben (az első szegedi évben) újra felmerült ez a gondolat, mivel Szeged legnagyobb része (89%) katolikus, s mivel ezt az eszmét Szeged nagy püspöke Glattfelder Gyula is szívén viselte. Az ifjúság köréből indult ki a mozgalom a corporation megalakítására. Egy küldöttségük az 1929/30 tanév elején engem kért fel a priorság elvállalására. Én azonban nem akartam széthúzást csinálni az ifjúság között, a kérést nem teljesítettem. Az 1930 október 6-án az ifjúság Botond nevű Turul bajtársi egyesülete hazafias ünnepséget rendezett. Valósággal elképpedten hallgattam az ünnepség pogány szokásokkal telített tárgysorozatát, amelyben keresztény gondolatot nagyítóval sem lehetett észrevenni. Ekkor beláttam, hogy szükség van a főiskolán egy keresztény ifjúsági egyesületre. Amidőn az ifjúság vezetői újra felkerestek, akkor már gondolkodási időt kértem. A tanári kar több tagjával is megbeszélve a dolgot, valamint az igazgatótanács elnökével, végül is vállalkoztam a priorság elfogadására. Úgy gondolkodtam, hogy mint erdélyi ember, aki a román megszállás alatt a magyar felekezetek testvéri egyetértését nemcsak láttam, hanem abban éltem és annak részese voltam, minden felekezetességet az Emericana korporáció és a más felekezetű hallgatók között erős kézzel megakadályozok. A corporátio csendes megalakulása után a megerősödést a Botond primus magisterének köszönhette, aki pedig katolikus ellenes lévén, mindent inkább akart, mint ezt. Egy Botond gyűlésen, ahol a tagok egymás közti zsörtölődései kerültek elő, ez a tanár azt kívánta, hogy azokat lovagias úton, esetleg párbajjal intézzék el. Ennek a meggondolatlan kijelentés következményekép sok oly főiskolai hallgató hagyta ott a Botondot, aki pedig előbb semmi szándékot sem mutatott az Emericanába való belépésre. A minisztérium is közbelépett és annak a tanárnak le kellett mondania az ifjúság vezetéséről. Az egyik szegedi lap is szellőztette a dolgot. Ezekben nekem semmi részem nem volt, magam is elítéltem a nyilvánosságra való hozást. Ezekben az igazgató kezei működtek közre, aki az előző évi kellemetlenkedéseknek akarta útját szegni. Az Emericana főiskolai corporatiójának neve Integra lett, jelszava: Integra vita integra patria, védőszentje Szent László, színei fekete-zöld-arany. Ezeket én ajánlottam s mind a hazafias és erkölcsös életre vonatkoztak. Megalakulásakor a corporatio a legszebben működött. Különös érdemeket szerzett a párhuzamos Familia megalakulása. Ebben a tekintetben a legszebben éslegeredményesebben működő lett az Integra az ország összes korporációi között. Három évig vezettem az Integrát, s őrködtem afelett, hogy a Botonddal való minden súrlódást megakadályozzak. Végül is lemondottam a priorságról, s visszavonultam a tudomány művelésére. Szegeden a főiskolán heti 12 kötelező órám volt. De rendesen óráim száma meghaladta ezt a számot. Azonkívül a tanítóképzős tanárjelöltek Apponyi kollégiumán is tartottam heti 1-2 órát. Ezekhez járult a sok tanári ülés és még inkább az előadásokra való készülés. Az előadásokra pontosan készültem, az órákat pontosan megtartottam, s azokon hallgatóim figyelmére és előadásaim érthetőségére nagy gondot fordítottam. Előadásaimra jegyzetet nem vittem magammal, s ennek ellenére előadásaim zökkenés nélkül, simán folytak. Pedig volt olyan nap, amikor négy órán át kellett egyfolytában beszélnem. Hangosan adtam elő, hogy előadásom minden egyes szavát hallgatóim megértésék. Nagy gondot fordítottam előadásom nyelvének magyarosságára. Ha megtörtént, hogy valamit, amit már elmondottam magyarosabban fogalmazhattam meg, akkor saját magam is bírálva, újra megfogalmaztam mondókámat. A magyarosságra való nevelésre és szoktatásra jó alkalmam volt az írásban elkészített tanítási gyakorlatok elolvasásakor. A szembetűnő hibákat óráim közben a hallgatókkal megbeszéltem. 1934-ben a Magyar Tudományos Akadémia ΙΙΙ. osztálya levelezőtagjának választott meg, s a “Magyarvian”(?) folyóiratot tiszteletpéldányként küldötte. Ebből sokat tanultam, amit különben talán kevesbbé vettem volna észre. Amikor 1935-ben székfoglalóm megtartása után az osztály elnök üdvözölt, az ülés után megjegyezte, hogy rajtam kívül fekvő okok akadályozták meg az Akadémiát abban, hogy már évekkel előbb nem választottak meg. Közben mindkét fiam jelesen folytatta tanulmányait és ugyanilyen eredménnyel tett érettségi vizsgálatot. Különösen Béla ért el fényes eredményeket. Mind a ketten, de különösen Zoltán ízig-vérig cserkész volt. A középiskola elvégzése után Béla matematikus fizikus tanárjelölt lett és egyike a szegedi Eötvös Loránd kollégium legelső tagjainak. Érdekes az a fokozatos érdeklődés, amely Bélát matematikus-fizikussá tette. A gimnázium alsó osztályában a növénytan érdekelte. Elolvasott minden növénytani munkát, amihez hozzájutott. Elolvasta anyjának Erzsébet-nőiskolai jegyzeteit, amelyeket polgári iskolai tanárjelöltek részére tartottak. Ez az érdeklődés azután az ásványtanhoz és azután a vegytanhoz vezette. A vegytanból áttanulta Gróh Gyula könyveit. A gimnázium két felső osztályában a vegytanon kívül a fizika is nagyon érdekelte. Amikor érettségi vizsgálata után azt a kérdést intéztem hozzá, hogy milyen pályára akar menni, azt felelte, hogy fizikus-kémikus tanárnak készül. Én tanácsoltam, hogy első sorban matematikus-fizikus legyen, mert őt a kémiának elméleti és nem gyakorlati kérdései érdekelték közelebbről, s kémiából hallgasson annyit, amennyit tud. Tanácsomat követte. Az Ι. félévben mindhárom tárgyat egyenlőkép hallgatta és mindegyik tárgyból kitűnően kollokvált. A ΙΙ. félévet influenzából származó középfülgyulladás és szívbántalmak miatt február elejétől kezdve kénytelen volt ágyban tölteni, s így a kémia további hallgatását abbahagyni. Béla első cikkei a matematikai fizika terére esnek. Csak a harmadik, s a következők tiszta matematikai tárgyúak. Érdeklődését az elméleti fizika iránt azonban sohasem vesztette el, s a magyar elméleti fizikusok tudását nagyra becsülték. Kitüntetéssel letett alap- és szakvizsgálat után 1936-ban doktorátust is tett, de akkor már több matematikai cikke jelent meg külföldön a Mathematische Annalenben és a Mathematische Zeitschriftben. Mivel mindig színjeles volt, sub auspisiis gubernatoris doktorrá avattatott. Az avatásakor már 12-re növekedett tudományos cikkeinek száma. Azután egy évet töltött tanulmányúton Németországban Lipcsében és egy további félévet Franciaországban Grenoble-ban és Párizsban. Azután helyettes tanári kinevezést kapott az Eötvös Kollégiumhoz. A polg. isk. tanárképző főiskola igazgatója nyugdíjaztatván az Igazgatótanács elnöke a tanári kar mindegyik tagját meghallgatta, hogy kit tart arra a legalkalmasabbnak. A tanári kar egyértelműleg az én személyemben egyezett meg. Az egyik tanár ugyan önmagát tartotta legalkalmasabbnak, de mivel ő nem lehetett, minthogy a tanári kar többi tagja nem óhajtotta, maga után szintén mellettem foglalt állást. Én kézzel lábbal tiltakoztam az igazgatói megbízatás ellen, amelyre sohasem törekedtem s amelytől féltem, hogy tudományos céljaimban zavar. Az igazgatótanács elnökének és a tanári kar több tagjának kérésére végül minden kikötés nélkül meghoztam az áldozatot és nem tiltakoztam a megbízás ellen. Ezután hamarosan megkaptam a kinevezést. Új munkakörömet a legnagyobb lelkiismeretességgel és a legnagyobb erőkifejtéssel végeztem. Az előző igazgatónak heti 4 órája volt, nekem azonban 12 órát kellett tanítanom, mert az igazgatótanács elnöke nem volt hajlandó óráimnak általam legjobbnak tartott helyettesítésébe belemenni. Ezenkívül az egyetemen megürült geometriai tanszéken heti 3 órában helyettesítést vállaltam. Igazgatói működésemben a tanári kar támogatását élveztem. Csak két tanárral volt sok bajom és velem együtt a tanári karnak. Mindkettő ahelyett, hogy dolgait lelkiismeretesen végezte volna, a hallgatóságot akarta a saját céljaira szervezni a főiskola rendtartásának sutba dobásával. Az egyik tanár annyira abnormissá lett, hogy hónapokig az ideggyógyintézetben kellett kezelni. A hallgatósággal különösebb bajok nem voltak. Csak a sváb származású hallgatók viselkedése okozott zavarokat. Ezeket Németországba vitték ki a németek az itthoni németek magyarellenes megszervezésének megbeszélése és kitanítása végett. Ezek a hallgatók a főiskola szabályaival többször nyíltan szembeszálltak. Az 1938/39 tanév többször adott alkalmat a hazafias ünnepségek tartására, mivel akkor került vissza a Felvidék egy része és a Ruténföld. A hazafias beszédekben magam is kivettem részem. Igazgatásom ideje alatt a főiskola és az egyetem kapcsolata elmélyedt és szorosabbá lett. Az akkori rektor magnifikus a főiskolát az egyetem egyik karának tekintette és megfelelő tiszteletben részesítette. Ebben az 1938/39 tanévben az egyetem matematikai és természettudományi kara egyhangúlag meghívott a Geometriai tanszékére professzornak. Ugyanazon az ülésen indult meg Béla fiam magántanári habilitációja. 1939 júliusában a rendes tanári kinevezést megkapván az egyetemre mentem át. Az 1939/40 tanévben több időt fordíthattam volna a tudományos problémák megoldására, mivel aránylag kevéssé voltam elfoglalva. Ebben a tanévben különben Béla fiam habilitációja befejeződött. Sok és szép dolgozata miatt fiatal kora ellenére fölmentették a magántanári kollokvium alól. Az első egyetemi r. tanári évemhez fűzött reményeimet legnagyobb részt elsorvasztotta többszörös betegségem. Az első félévet vesebántalmak, vesekő tették nehézzé, a második félévben epekólika támadott meg súlyosan, amely egy ideig életemet is fenyegette. Ennek ellenére is dolgozgattam. A tanév végén a kar az 1940/41 tanévre dékánnak választott meg. Az 1940/41 tanév elején választanom kellett, hogy Szegeden akarok-e maradni, vagy Kolozsvárra megyek. Én az utóbbi mellett foglaltam állást, mivel úgy éreztem, hogy erdélyi magyar testvéreim hűtlenségnek minősíthetnék, ha én, aki legkésőbb jöttem ki Erdélyből a Ferenc József tudományegyetemhez, Szegeden maradnék. Őszintén megvallva, nem vágyódtam vissza. Kolozsvári utolsó éveim annyi szenvedést okoztak nekem és családomnak, hogy emlékük nem tette olyan kedvessé a visszatérést. Azonfelül Szegedhez fűzött két fiam is, akik közül Béla az én tanszékemre kapott kinevezést a Főiskolához, Zoltán pedig a természetrajzból és vegytanból akkor kapott tanári oklevelet, s a doktorátusra készült. Ha előre láttam volna azt a bánásmódot, amiben a Minisztérium részéről Kolozsvárt részem lesz, kötéllel sem lehetett volna Kolozsvárra vinni. Kolozsvárra visszakerülvén, a dékánátust átvettem és a régi kulccsal nyitottam ki a matematikai szeminárium ajtaját az ottani román altiszt legnagyobb csodálkozására. Felemelő szép ünnepségek után megkezdődtek a hétköznapok. A dékáni irodába megfelelő segéderőket nem kaptam, bármennyire kértem is. Sokáig egy gépírónő és egy magyarul kevéssé tudó, különben lelkiismeretes román tisztviselő volt egyetlen alkalmazott. Ekkor minden magyar mondatot nemcsak fogalmazni, hanem leírni is nekem kellett. A sok-sok rendelet és a kar megszervezése, amelyen a katedrák száma 17-re emelkedett a szegedi 9-cel szemben, kitűnő és begyakorolt iroda személyzetnek is igen nagy munkát adott volna. Nem volt ritka az olyan nap, amikor 10 órát is töltöttem a dékáni irodában. Ezen kívül óráimat pontosan megtartottam. Tanszéki segédszemélyzetként csak a tanév vége felé kaptam meg dr. Fejes Lászlót gyakornoknak, s a következő tanév elejére ígérték dr. Varga Ottót intézeti tanárnak. A kolozsvári öt dékán közül kétségtelenül nekem kellett a legtöbb munkát végeznem. Elismerés helyett a Minisztérium, Szily Kálmán és vitéz Nagy Iván a tanárok rangsorolásakor a rendes tanárok sorrendjében a legutolsó helyre tett, s elém rakott olyant is, aki 1940-ben kapott először egyetemi kinevezést és sohasem volt még egyetemi magántanár sem. A bölcsészeti karon alkalmazott rangsorolás egészen máskép történt. Hiába kértem az egyenlő elbánást, azt sohasem kaptam meg. Az eljárás anyagilag nem érintett, de mégis nagyon rosszul esett. Az 1941/42 tanévben az én tanszékemen is mint a matematikain két segéderővolt: Varga Ottó és Fejes László. A tanévet a legnagyobb reményekkel kezdettem meg azzal a szándékkal, hogy Kolozsvárt egy erős geometriai iskolát nyitok meg munkatársaimmal. Bár az egyetemen folyó igen nagy mértékű átalakítások miatt az egyetemen a nyugodt munka nehéz volt, mégis a kezdet szép sikerekkel biztatott. Előadásaim után munkatársaimmal élénk megbeszélést folytattunk. A konvex görbékről tartottam akkor előadást, s több új problémát tárgyaltam, valamint már meglévő megoldásokat meglepő módon egyszerűsítettem. Tekintettel arra, hogy Varga Ottó magyar stílusa nem volt jó, sok időt fordítottam arra, hogy a magyar matematikai nyelvbe bevezessem. Végeredményben az Ι. félévben ahelyett, hogy könnyített volna rajtam Varga Ottó, nehezített. A ΙΙ. félévben Varga Ottót Szily Kálmán Debrecenbe rendelte ki annak határozott kijelentésével, hogy ideiglenes, legfeljebb egy félévre szól és a második segédszemélyzetre föltétlenül jogom van. 1942. júliusában Szily Kálmán távozott a minisztériumból, Mártonffy Károly és dr. Nagy Iván pedig minden kérésemet, amelyet Varga Ottó helyettesítése ügyében a kar támogatásával beadtam, következetesen és a legrosszabb indulattal visszautasították. Ennek a két embernek lelketlen, rideg, gyűlölködő magatartása sok-sok időmet mérgezte meg. Előttem nem vonták kétségbe Varga Ottó helyettesítésére vonatkozó kérésem jogosságát, mert azt Szily Kálmán hivatalos írásával igazoltam, de hátam mögött egészen másként beszéltek. Könnyű lett volna nekik egy telefonbeszélgetéssel Szily Kálmántól az ügy állását megkérdezni, de ők, a nagyhatalmú, gőgös férfiak, erre lusták voltak. Jóindulat és igazság hiánya jellemezte őket. Az 1942/43 tanévben Polinomok geometriája címen hirdettem előadást. Ezzel kapcsolatosan ki kell térnem előző dolgokra. 1938-ban egy német matematikus, Haupt Otto Geometrische Ordnungen c. alatt egy összefoglalást írt a Jahresberichte d. Math. folyóiratban és az egyik szöveg alatti jegyzetben, amelyben hivatkozott az én odavágó számos eredményemre kívánatosnak írta egy ilyen irányú összefoglalást, amelynek megírására egy levelében fel is kért engem. Akkoriban azonban nagyon el voltam foglalva. Így az összefoglalást későbbre halasztottam.1940 őszén a Matematikai és Fizikai Társulat 50 éves jubileuma alkalmából a titkár felkért a társulat nevében értekezéseimnek egy összefoglalására. A felhívás elől nem térhettem ki, de ahelyett hogy értekezéseim összefoglalását írtam volna meg,Végesrendű Geometria címen írtam összefoglalást, amelybe az összes ez irányú értekezéseket összefoglaltam. A Mat. és Fiz. Lapokban megjelent cikkem, amelyet lényegében véve az 1940/41 tanév karácsonyján és húsvétján írtam meg, nagyobb visszhangot keltett, mint gondoltam Ennek megjelenése után a Deutsche Math. Vereinigung főtitkára Haupt Ottó kérésére hivatalosan felkért a Jahresbericht számára egy Bericht megírására. A magyar szöveg teljes átdolgozásával Geometrie endlicher Ordnung címen írtam meg a Bericht-et, kiegészítve több új fejezettel. A Bericht-et Haupt professzor átolvasta és neki nagyon tetszett. A kolozsvári egyetem Mat. és Természettudományi Kara Acta Scientiarum Mathematicarum et Naturalium címen különálló füzetekben az egyes kari intézetek közreműködésével kiadványokat tett közre. A matematikai és geometriai intézet 1942-ig nem vette igénybe a rá eső összeget. Ekkor az a gondolatom támadt, hogy a polinomok geometriájáról írok német nyelven egy összefoglalást és 1943-ban azt adatom ki. Ezt a megfelelő egyetemeknek megküldve a tudományos cserét megkezdtem. Ezekkel a gondolatokkal kezdtem meg az 1942/43 tanévben a polinomok geometriája című heti 3 órás előadásomat. Ezt a rendelkezésemre álló irodalomteljes felhasználásával tartottam. Előadásaim alapján a szükséges összefoglalástkönnyen meg tudtam volna írni. Amikor azonban előadásaim jegyzetét Fejér Lipót professzornak megmutattam, ő azt tanácsolta, hogy előadásaimat a M.T. Akadémia segítségével adassam ki, mert azok megérdemlik, hogy tárgyuk és kidolgozásuk miatt teljesen megjelenjenek. Megjelenésük után németül is közölhetném a könyvet, mert ilyen tárgyú könyv még sehol sem jelent meg. Emiatt a kolozsvári Acta-ba másról kellett írnom. Erre vonatkozólag a választás könnyű volt, mert 1942 nyarán a matematikus tanárok részére rendezett továbbképző tanfolyamon a geometriai szerkesztések elméletéről tartottam előadásokat. Hallgatóim azzal a kéréssel fordultak hozzám, hogy valamikép jelentessem meg azokat. Erre gondolva 1943 húsvétján a geometriai szerkesztések elmélete címen megírtam egy 6 ívre terjedő könyvet, amelyben sok olyant is feldolgoztam, ami még nem volt feldolgozva. Ezt a könyvet 1943 július 1-ig kidolgoztam, s 1943 szeptemberében az nyomda alá került és november közepén meg is jelent. Közben a Polinomok geometriája előadásaimmal kapcsolatban abban az irányban 5 eredeti értekezést is írtam. Megjegyzem, hogy a Geometriai szerkesztések elmélete is tartalmaz eredeti részeket. Ily módon 1943-ban nagyon nagy volt elfoglaltságom. Annál is inkább, mert szeptemberben Fejes László tanársegédemet, egyetlen segítségemet katonai szolgálatra hívták be. Elfoglaltságom növeléséhez hozzájárult az is, hogy megígértem Kerékjártó Béla professzornak, hogy kb. 600 lapra terjedő könyvének korrektúráját elolvasom, s ezt az ígéretet elfoglaltságom ellenére is teljesítettem. Nem akarok részletekbe menni annak felsorolásában, hogy milyen külön munkákat kellett elvégeznem még abban az időben a Kar, a M.T.Akadémia, a Mat. és Fiz. Társulat és az Egyetem Barátainak fölkérésére. Így következett be 1943 dec. 13-a, amikor éjjel agyvérzés és baloldali bénulás rontott rám. Hogy mi volt ennek az oka, azt még most sem tudom elképzelni. Igaz, hogy sokat dolgoztam, de fáradtnak nem éreztem magam, a magas vérnyomásnak semmi jelét, vértódulást, fejfájást vagy más tünetet magamon nem éreztem. 1943 nyarán Balatonhévízen vérnyomásomat 150-nek találták. Mint már említettem, alkohollal 1906 óta nem éltem, sohasem dohányoztam, s étkezésem is könnyű volt. Nem sok húst ettem és epekólikám után (1940 után) zsírosabb ételeket sem ettem. Mértékletes életem miatt az orvosok nem tudták megmagyarázni a betegség kitörését. Ez az alattomosan rám törő betegség keresztülhúzta minden tudományos tervemet. 1943 decembere és 1944 februárja bármely órában befejezhette küzdelmes életemet. Az agyvérzés után ugyanis súlyos két oldali tüdőgyulladást, mellhártyagyulladást és trombózist kaptam. Ma 16½ hónappal betegségem kitörése után még csak bot segítségével tudok keveset járni, balkaromnak azonban hasznát nem tudom venni. 1944. szeptemberében egy alkalmi autóval, amelyen számomra fekhely volt biztosítható áldott lelkű feleségem, aki betegségem alatt önfeláldozó módon volt mellettem, a kolozsvári klinikáról Nemestördemicre, kisebbik fiam menyasszonyának nagyszüleihez hozott el. Az őszi szép napok itt hoztak bizonyos javulást, amelyekre a közben ránk zúduló veszedelmek miatt megfelelő folytatás nem állott be. Zoltán fiam, aki 1941-ben félévig részt vett a világháborúban, s azelőtt Erdély megszállásában és Bács elfoglalásában, 1942-ben a kolozsvári egyetemen az ásványtani intézetben tanársegéd lett és az ásványtanból doktori vizsgálatot tett summa cum laude eredménnyel, azután a Nagyváradi hadapródiskolában lett tanár. Minthogy velünk együtt jöttek Zoltán fiam menyasszonyának szülei is, s mivel a hadapródiskolát előbb Kőszegre, azután Sümegre menekítették, 1943. októberében Zoltán fiam megtarthatta esküvőjét. Sümegről a hadapródiskolát Stettin közelébe vitték ki, onnan azonban két hét vissza gyalogszerrel és azután nagy nehézségek között tengelyen (?) Egerbe, a Szudetavidékre kellett menniök, a magukkal vitt holmi nagy részének odahagyása után. A sok baj miatt a fiatalasszony beteg lett, 3 hónapja semmit sem tudunk róluk. Béla fiam 1941-ben nősült meg és 1943 végén két kisgyermeke volt egy 2 éves és egy 1 éves. Családjával 1943 októberében menekült apósához Budafokra. Róluk 1944 novembere óta nem kaptunk hírt. A legnagyobb aggodalomban töltjük napjainkat és álmatlan éjszakáinkat. A Béla fiam tudományos emelkedése bámulatra méltó. 1942-ben tudományos eredményei miatt a Matematikai és Fizikai Társulat a Kőnig Gyula jutalommal tüntette ki, 16 évvel azután, hogy én is megkaptam azt a jutalmat. Ebben az évben jelent meg a Springer berlini kiadóhivatal kiadásában egykönyve. Tudományos közleményeinek száma már meghaladja a 34-et. Csak a jó Istenben bízunk, hogy megtartotta őt és családját a világégés közepette. Minket 1943 dec. 13-a óta sorozatosan érnek a csapások. Nagyon sajnáljuk,hogy lakásunkat és minden holminkat Kolozsvárt hagytuk. Akkor azonban, amikor az autóbusz velünk útnak indult, úgy tudtuk, hogy a következő nap egy fél vagon kevésbútorral, ágyneműkkel és ruhákkal útnak indul címünkre. A kolozsvári állomásfőnök ugyanis erre ígéretet tett feleségemnek. Csak későre tudtuk meg, hogy a következő napon másnak adta a fél vagont. Így alig tudtunk valamit elhozni. Azután egy katonai autóbusz felvett két nagy ládát lakásunkról, de az oroszok gyors haladása miatt a két ládát és más nem részünkre hozott holmit kénytelen volt Zilahon lerakni. Így az a holmi már októberben elveszett. Az egyetem legfontosabb könyveimet és két láda holmit vagonba rakta. Ezek között voltak a tudományos tovább dolgozáshoz nehezen összegyűjtött és kb. 1200 különlenyomatot magában foglaló különlenyomataim, valamint saját cikkeimnek 1-1 példányát – összesen 113-at- magában foglaló 3 vaskos kötet. Ezt a vagont a kolozsvári állomáson bombatámadás tönkretette. Igy tehát teljesen kifosztva érkeztünk ide. De még itt is ért nem pótolható veszteség. A románok fegyver keresés ürügye alatt majdnem meztelenre fosztottak ki. Azon a ruhán kívül, amely rajtam volt, semmit sem hagytak meg. Még a magunkkal hozott pénzünket is elvették.

 

Jelen önéletrajz és a képek publikálása a Szőkefalvi Nagy család engedélyével történt. Köszönet érte Hatvani Lászlónak, Szőkefalvi Nagy Erzsébetnek és különösen Szőkefalvi-Nagy Máriának az íráshű gépelésért. Ugyanez további anyagokkal kiegészítve az SZTE Bolyai Intézetének Polygon folyóiratának 2003 őszi számában kerül nyomtatásba. Készítette: Kurusa Árpád

Szőkefalvi-Nagy Béla (1913-1998)

Forrás a képre kattintva látható.

Szőkefalvi-Nagy Béla (Kolozsvár1913július 29. – Szeged1998december 21.Kossuth-díjas matematikus, egyetemi tanár, az MTA tagja (1956), Szőkefalvi Nagy Gyula fia. A matematikai analízis világhírű művelője, a 20. századi magyar matematika egyik legnagyobb alakja volt.

 

Apja, Szőkefalvi Nagy Gyula is kiváló matematikus volt. A fiú apja nyomdokain haladt tovább, ő is matematika-fizika szakra iratkozott be a Kolozsvárról Szegedre telepített Ferenc József Tudományegyetemre. 1936-ban szerezte meg matematika-fizika szakos középiskolai tanári oklevelét. Kitüntetéssel doktorált (Sub auspiciis Gubernatoris) 1937-ben. Egyetemi magántanárrá habilitálták analízis és algebra tárgykörből 1940-ben.

A József Attila Tudományegyetem (ma: Szegedi Tudományegyetem) Természettudományi Karának két alkalommal volt dékánja (1951/52, 1963/66) eközben 1948–1983-ig vezette az Ábrázoló Geometriai, majd Függvénytani, ill. Geometriai és Analízis Tanszéket. 1945-től az MTA levelező, majd 1956-tól rendes tagja. Világhíres matematikus volt, könyveit, tanulmányait számos nyelvre lefordították. Széles nemzetközi szakmai kapcsolatokat ápolt, 1958-ban a Drezdai Műegyetemre látogatott, 1964-ben egy fél évet a Columbia Egyetemen töltött New Yorkban, többször (1970, 1982, 1986) meghívták az Indiana Egyetemre, Bloomington, USA. Járt a SzovjetunióbanFinnországban, több nyugat-európai országban.

1983-ban nyugdíjazták, 1990-ben professor emeritusi címet kapott. 1998-ban érte a halál, a szegedi Belvárosi temetőben nyugszik.

Szőkefalvi-Nagy Béla kutatási területe: Hilbert-terek lineáris operátorai, tágabb értelemben a teljes funkcionálanalízis. Az előbbi témában 1942-ben megjelent könyve világszerte nagy sikert aratott. Riesz Frigyessel 1952-ben jelentette meg a Leçons d’analyse fonctionelle c. munkáját, amelyet orosz, angol, német és magyar nyelvre (s kínai és japán nyelvre) is lefordítottak (Terjedelme majdnem 500 oldal). A könyv egyszerűsített változata Valós függvények és függvénysorok címmel egyetemi tankönyv lett. Kiemelkedő eredményeket ért el a Fourier-sorok elméletében is.

Szõkefalvi-Nagy Béla nagyszámú kimagasló eredményt ért el az approximáció-elméletben, az ortogonális függvényrendszerek elméletében, a Fourier-analízisben és a geometriában is, alkotó munkájának legfontosabb területe azonban a Hilbert- és Banach-térbeli lineáris operátorok elmélete. Általunk ismeretlen a szerzõje annak a szállóigévé vált jellemzésének , amely szerint “õ tudja a világon a legtöbbet abból, amit egy lineáris operátorról tudni lehet”. Már méltattuk Riesz Frigyessel közös nagyhatású könyvét és 1942-ben megjelent monográfiáját a lineáris operátorokról. Egyetemi elõadásait magyar nyelvû tankönyvbe foglalta, amely angolul is megjelent. Ciprian Foias román matematikussal közös kutatásainak számos nagy jelentõségû eredményét tartalmazza a Hilbert-tér operátorainak harmonikus analízisérõl írt monográfiájuk. E könyv Szõkefalvi-Nagy Bélának abból a tételébõl nõtt ki, hogy Hilbert-tér minden kontrakciójának van unitér dilatációja, és az egyik legfontosabb fejezete a teljesen nemunitér kontrakciók unitér ekvivalens modelljének a megadása.


Szõkefalvi-Nagy Béla 1947-tõl évtizedeken keresztül szerkesztette az Acta Scientiarum Mathematicarum-ot, gondoskodva magas szakmai nívójáról, igényesen fejlesztve technikai színvonalát is. Alapító fõszerkesztõként vett részt 1975-ben a hazai és a szovjet tudományos akadémia Analysis Mathematica címû közös folyóiratának a megindításában. Folytatta Riesz és Haar hagyományait a könyvtár építésében, felhasználva nagy nemzetközi tekintélyét és szakmai kapcsolatait. Komolyságot és fegyelmezettséget sugalló, respektust ébresztõ, de nem megközelíthetetlen személyiségének mindig nagy szerepe volt az intézet eredeti szellemének megõrzésében, a tudomány és az oktatás primátusának fenntartásában a változó társadalmi körülmények között. Jóllehet a legfontosabb intézeti eseményeken mindmáig megjelenik, a mindennapos egyetemi tevékenységbõl való távozásával lezárult az intézet olyan, több mint félévszázados korszaka, amely színét és varázsát nem kis mértékben a “második triumvirátus” (Kalmár, Rédei és Szõkefalvi-Nagy Béla) jelenlétének köszönhette.

  • Spektraldarstellung linearer Transformationen des Hilbertschen Raumes. Berlin, 1942. 80 p.; 1967. 82 p.
  • Leçons d’analyse fonctionelle. (Riesz Frigyessel. Budapest, 1952. 448 p.; 2. kiad. 1955. 455 p.; 3. kiad. 1955. 488 p.; 4. kiad. 1965, 488 p.; 5. kiad. 1968. 448 p.; németül Berlin, 1956. 482 o.; oroszul Moszkva, 1954. 499 p.; angolul New York 1955. 468 p.; kínaiul Peking.
  • Valós függvények és függvénysorok. Egyetemi tankönyv. Budapest, 1954. 307 p.; 2. átdolg. kiad. 1961. 370 p.; angolul Budapest, 1964. 447 p.; Az Oxford University Press kiadóval közös kiad. 1965.
  • Analyse harmonique des operateurs de l’espace de Hilbert. Foiaș, Cipriannal. Budapest, 1967. 373 p.; angolul és oroszul 1970.
  • Funkcionálanalízis. Riesz Frigyessel. Egyetemi segédkönyv. Budapest, 1988. 534 p. (Angol nyelven: Functional Analysis (1990). Dover. ISBN 0-486-66289-6)
  • Diagonalization of matrices over H°°. Acta Scientiarum Mathematicarum. Szeged, 1976
  • On contractions similar to isometries and Toeplitz operators, Foiaș, Ciprian társszerzővel. Ann. Acad. Scient. Fennicae, 1976.
  • The function model of a contraction and the space L’/H’ , Foiaș, Ciprian társszerzővel. Acta Scientiarum Mathematicarum. Szeged, 1979, 1980.
  • Toeplitz type operators and hyponormality, Foiaș, Ciprian társszerzővel. Operator theory. Advances and appl., 1983.
  • Factoring compact operator-valued functions, társszerzőkkel. Acta Scientiarum Mathematicarum. Szeged, 1985.
  • MTA Matematikai Bizottság tagja, elnöke (1953–1990)
  • Szegedi Akadémiai Bizottság tagja, elnöke (1970–1985)
  • Állami és Kossuth-díj Bizottság tagja (1965–)
  • TMB tagja (1963–1967)
  • Acta Scientiarum Mathematicarum; Analysis Math.; Acta Math. Hung. c. szaklapok szerkesztője
  • Matematikai Lapok, Periodica Math., Zentralblatt für Mathematik, Journal of Operator Theory c. szaklapok tiszteletbeli szerkesztője
  • Bolyai János Matematikai Társaság (1947–1998), 1980-as évektől díszelnöke
  • Kőnig Gyula érem (1942)
  • Kossuth-díj (1950, 1953)
  • Munkaérdemrend arany fokozat (1969, 1973)
  • Szele Tibor-emlékérem (1978)
  • Állami Díj (1978) – Kiemelkedő matematikai eredményeiért, különösen az operátorelméletben elért nemzetközileg is elismert, iskolát teremtő tevékenységéért.
  • Lomonoszov-aranyérem SZUTA, Moszkva (1980)
  • Magyar Népköztársaság Zászlórendje (1983)
  • Pro Academia Paedagogica érem (1986)
  • Akadémiai Aranyérem (1987)
  • Szegedért Alapítvány első fődíjasa (1990)
  • Szeged város díszpolgára (1991)
  • A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1994)
  • Magyar Örökség díj (1999) /posztumusz/
  • 4 egyetem díszdoktora (Drezdai Műegyetem, 1965; Turku, 1970; Bordeaux, 1987; JATE Szeged, 1988.)
  • 4 külföldi akadémia tiszteletbeli tagja (SZUTA, 1971–1992; Oroszországi Tud. Akad., 1992-; Royal Irish Academy, Dublin, 1974-; Finn Tud. Akad., 1975-.)

Emlékére 1999. augusztus 2-ától 6-áig nemzetközi tudományos konferenciát tartottak a szegedi Bolyai Intézetben. A konferencia anyagát 670 oldalas kötetben jelentették meg angol nyelven. A szegedi második legjelesebb matematikus triumvirátus (Rédei LászlóKalmár László, Szőkefalvi-Nagy Béla) emlékére Kalmár Márton képzőművész készített domborművet, mely a szegedi Nemzeti Pantheonban látható.

1999-ben Szegeden élő lánya, Szőkefalvi-Nagy Erzsébet alapította édesapja emlékére a Szőkefalvi-Nagy Béla-érmet, melyet a szegedi Bolyai Intézet évente ítél oda annak a matematikusnak, aki az Acta Scientiarum Mathematicarum helyi folyóiratban jelentős eredményt publikál.

  • A második Triumvirátus URL
  • Természet világa: Szőkefalvi-Nagy Béla URL
  • Sulyok Erzsébet: Aranymosás. Beszélgetések szegedi akadémikusokkal. Szeged : Délmagyarország, 1995. p. 126-132.
  • Megmelékezés Szőkefalvi-Nagy Béláról URL
  • 80 éves Szőkefalvi-Nagy Béla URL
  • Százéves lenne Szőkefalvi-Nagy Béla – Az unoka írása URL
  •  

Anekdoták Szőkefalvi-Nagy Béláról

 

Az alábbi anektoták forrása:

Szent-Györgyi lovon? Válogatás a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Karának anekdotakincséből / szerk. Szabó Péter Gábor.. Szeged, Szegedi Tudományegyetem TTIK, 2014.)

 

TANGRAM

Szőkefalvi-Nagy Béláról apja, Szőkefalvi Nagy Gyula (így írta a nevét, kötőjel nél­kül!) önéletrajzában találjuk a következő történetet. Hat éves volt, amikor egy este apa és fia a ma tangram néven ismert régi kínai játék egy feladványát próbálták megoldani. Egy ábrát kellett a tangram köveiből kirakni, ami egyiküknek sem si­került, és 9 órakor a kisfiúnak le kellett feküdni. Lámpaoltás után azonban kis idő múlva megszólalt:- Én ki tudom azt az ábrát rakni!Apja karjára véve az asztalhoz vitte, lámpát gyújtott, és a kis Béla az ábrát kísérle­tezés nélkül azonnal kirakta.(Csákány Béla)

 

MEGHALT SZTÁLIN

Az ötvenes évek elején Szőkefalvi-Nagy Béla előadást tart a Riesz teremben. Nyí­lik az ajtó, Kalmár Laci bácsi áll ott, és megrendülten annyit mond:— Meghalt Sztálin. Rövid szünet után Szőkefalvi:- Folytathatom az előadásomat professzor úr? (Csendes Tibor)



AZ KEVÉS…

Egyik évfolyamtársam Leindler Lászlónál írta a szakdolgozatát, de időközben Leindler egyéves ösztöndíjjal külföldre távozott. Szakdolgozóit Szőkefalvi vette át. Mindjárt magához is hívta az évfolyamtársamat, hogy megbeszéljék a folytatást. Szőkefalvi megkérdezte, hogy milyen jegyei voltak analízisből.— Talán emlékszik rá, professzor úr, hogy a szigorlaton rektori UV-val átmen­tem…— Az kevés… Akkor beszámol analízis I, II-ből, komplex és valós függvénytan­ból… (6 féléves anyag!) Milyen nap is van ma? Kedd… Akkor pénteken! (Máté Eörs)

 

NE TESSÉK HARAGUDNI!

Két hallgató kopogtatott be Szőkefalvi professzorhoz.— Professzor úr, mára vagyunk vizsgára föliratkozva, de sajnos, nem tudtunk fölkészülni. Ne tessék haragudni!— Jó, nem haragszom.— Köszönjük szépen! — és megpróbálnak távozni.— Az indexet azért adják ide! Odaadják, Szőkefalvi beírja az elégtelent, és hozzáteszi – Azért egy kicsit harag­szom! (Máté Eörs)

 

MENTŐKÉRDÉS

Szőkefalvi-Nagy Béla professzor mesélte funkcionálanalízis előadáson, hogy egy hallgató vizsga közben többször említette a Hilbert-Pitagorasz tételt. Szőkefalvi­nak bántotta a fülét, és megkérdezte.- Miért ebben a sorrendben mondja? Mit gondol, melyikük élt előbb?A hallgató gondolkozott, majd kivágta:- Hilbert!- Pitagorasz görögösen hangzik. A görög matematika az ókorban volt jelentős. Pitagorasz is az ókorban élt. Hilbert neve németesen hangzik. Akkortájt Európá­ban a vizigót és a longobárd germán törzsek éltek. Mit gondol, Hilbert vizigót volt vagy longobárd? A hallgató erősen gondolkozott. Szőkefalvi „mentő kérdésként” rámutat egy fény­képre a falon, ahol Hilbert öltönyben, nyakkendőben látható.- Vizigót! Szőkefalvi hozzátette: Ha legalább egy pohár víz is lett volna a képen, akkor talán érteném, de így… (Máté Eörs)

 

Miért kicsik a hallgatók analízis szigorlaton? Mert SZŐKEFALVI NAGY! (Szőkefalvi-Nagy Béla akadémikus professzor szigorlata hírhedten nehéz volt.) 

 

Anekdota: (Csákány Béla jegyezte le)

Varga Antal öt éves kisfia, Tomi, az intézet folyosóján illedelmesen köszönt Szőkefalvi-Nagy Bélának, majd apukája javaslatára be is mutatkozott. — Én meg Szőkefalvi-Nagy Béla vagyok — viszonozta a professzor.Tomi ránézett és megkérdezte: — És amikor kicsi voltál, akkor Szőkefalvi Kis Béla voltál?

Tandori Károly (1925-2005)

Forrás a képre kattintva látható.

(ÚjvidékSzerb–Horvát–Szlovén Királyság1925augusztus 23. – Szeged2005január 24.Kossuth– és Széchenyi-díjas magyar matematikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.

 

Édesapja tetőfedő mester volt, 1930-ban feleségével és ötéves gyermekével a Jugoszláv Királyságból kiutasították (mert kitartottak magyar állampolgárságuk mellett), Szegedre menekültek. Édesapja Szegeden, sőt a Dél-Alföldön is jó hírnévnek örvendő tetőfedő mester lett. 1932-től Tandori Károly az Újszegedi Állami Népiskolába (ma a Tisza-Parti Általános Iskola) járt, jó tanuló volt, így 1936-ban beíratták a Ferenc József Tudományegyetem gyakorló gimnáziumába, a Baross Gimnáziumba, ahol a 8. gimnáziumi osztály végén, 1944-ben kitűnő eredménnyel érettségizett.

Felvételt nyert a budapesti Műegyetemre, de közbejött a háború. 1944 nyarán levente-szolgálatban vett részt, ősz elején tanulmányait a háborús körülmények miatt a szegedi egyetemen kezdte meg, matematika-fizika szakra iratkozott be. Kiváló tanárai voltak matematikából, Kalmár LászlóRiesz Frigyes és Szőkefalvi-Nagy Béla. Nagyon hamar eldőlt, hogy őt legjobban a matematika érdekli, s azon belül is a matematikai analízis. Már egyetemi évei alatt díjtalan gyakornok volt a Bolyai Intézetben. 1948-ban kapta meg matematika-fizika szakos középiskolai tanári oklevelét, s mindjárt felvették tanársegédnek az Intézetbe.

Az 1950-es évek elején három évet a Műegyetemen töltött Alexits György mellett, mint aspiráns (aspiráns valamely tudomány kandidátusi fokozatának megszerzésén dolgozó ösztöndíjas). Az ortogonális polinomok szerinti sorfejtések elméletében jeles eredményeket ért el, ebből a témából írta meg kandidátusi disszertációját, amelyet 1954-ben védett meg. A továbbiakban hazajött Szegedre, s a Bolyai Intézet adjunktusaként dolgozott tovább. Kutatott és oktatott fáradhatatlanul. 1957-ben lett a matematika tudományok doktora. Disszertációjának címe: Ortogonális Sorokról. Témavezetői Alexits György, Szőkefalvi-Nagy Béla és Császár Ákos voltak. 1958-ban docenssé, 1962-ben egyetemi tanárrá nevezték ki.

Jelentős eredményeket ért el a matematikai analízis klasszikus kérdésköreiben, tudományos eredményeit rendszeresen közreadta az Acta Scientiarum Mathematicarum-ban német nyelven. Egyik csúcsteljesítménye az 19571962 között publikált Über die orthogonalen Funktionen című, 188 oldalt kitevő, 10 részből álló cikksorozata, melyért 1961-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. 1965-ben választották be az MTA levelező, 1975-ben rendes tagjai sorába.

Iskolateremtő egyéniség; számos tanítványa dolgozik tekintélyes professzorként hazai egyetemeken. Jó előadó és jó tanár volt: a Bolyai Intézet matematikus tanárjelöltjei évtizedeken át az ő híres analízis és valószínűségszámítás előadásain nevelkedtek. Az 1972-ben alapított Analízis Alkalmazásai tanszéket vezette 19721995-ig, 1975 és 1981 között a Természettudományi Kar dékáni feladatait is ő látta el, 1987-1990-ig vezette a tanszékcsoportot. Nyugodt bölcsességével meghatározó tényezője volt az intézeten belüli kohéziónak az 1970-1990-es évtizedek nehéz körülményei között.

Számos tudományos tisztséget töltött be hatékonyan és nagy odaadással szakfolyóiratok szerkesztőségeiben, tudományos társaságokban. 1995-ben nyugdíjazták, emeritus professzorként és az MTA Szegedi Bizottságában dolgozott tovább. 2005-ben érte a halál, az Újszegedi temetőben nyugszik. Tandori Károly, a két “triumvirátust” követő korszak egyik kiemelkedő tudós- és tanáregyénisége.

Sorozatok, sorok, szummációk elmélete. Approximációelmélet. Fourier-analízis. Valószínűségelmélet határelosztás-tételei.

Az ortogonális függvényrendszerek elméletéhez tartozó konstans együtthatós sorok konvergenciájára vonatkozó sok évtizedes Rademacher-Menysov-Kaczmarz-féle elegendő feltételek szükségességét bebizonyítva pozitív monoton nemnövekvő együttható-sorozatok esetére a kérdéskör végleges megoldását adta, s az általános esetben is megtalálta a konvergencia egy bonyolult, de elegáns szükséges és elegendő feltételét. Amellett, hogy világszerte a klasszikus analízis virtuóz művelőjeként tartják számon, a valószínűségszámításban (a nagy számok törvényeinek és gyengén függő véletlen valószínűségi változók sorai konvergenciaproblémáinak vizsgálatában) ugyancsak jelentős eredményeket ért el.

  • Acta Mathematica Hungarica, szerk. biz. tag (1965-1979), főszerk. (1976-1996)
  • Studia Mathematica Hungarica, szerk. biz. tag (1966-1973)
  • Periodica Mathematica Hungarica, szerk. biz. tag. (1971-1996)
  • Analysis Mathematica, főszerk. h. (1975-1996)
  • Alkalmazott Matematikai Lapok, főszerk. (1977-1978), szerk. biz. tag (1979-1996)
  • Matematikai Lapok, szerk. (1981-1987)
  • Analysis, szerk. biz. tag (1987-)
  • MTA Matematikai Bizottság, tag (1965-)
  • MTA TMB Matematikai és Számítástudományi Szakbizottság, tag (1970-1976), elnök (1976-1995)
  • SZAB alelnök (1987-1996)
  • Bolyai János Matematikai Társulat, tag (1946-), alelnök (1985-1993), tiszteletbeli elnök (1993-)
  • Kossuth-díj III. fokozat (1961)
  • A felsőoktatás kiváló dolgozója (1971)
  • Munka érdemrend arany fokozat (1981)
  • Szele Tibor-emlékérem (1982)
  • Április negyedike érdemrend (1985)
  • Szent-Györgyi Albert-díj (1992)
  • Széchenyi-díj (megosztva, 1992) – A matematikai analízis témakörén belül elsősorban a klasszikus Fourier-sorok konvergencia- és összegzési kérdéseinek kutatásában elért, nemzetközileg is elismert kiemelkedő eredményeiért. Megosztott díj Leindler Lászlóval.
  • Szegedért Alapítvány Tudományos Kuratóriumának díja (1994)
  • Pro urbe (Szeged) díj (1994)
  • MTESZ díj (1994)
  • Pedagógus Szolgálati Emlékérem (1994)
  • SZTE díszdoktora (1997)
  • Klebelsberg Kunó díj (2001)
  • Magyar Örökség Díj (2008)
  • Csörgő Sándor: Tandori Károly 70 éves. Polygon, 5. évf. 1995/1. sz. 1-18. p.
  • Csörgő Sándor: Tandori Károly (1925-2005). Magyar Tudomány 166. évfolyam 2005/7. sz. pp. 907–909.
  • Sulyok Erzsébet: Aranymosás. Beszélgetések szegedi akadémikusokkal. Szeged : Délmagyarország, 1995. p. 134-141.
  • Tandori Károly Wikipédia URL
  • Szegedi egyetemi almanach: 1921-1995 (1996). I. köt. Szeged, Mészáros Rezső. Tandori Károly lásd 441-442. p.
  • Csákány Béla – Varga Antal: Matematika. In A Szegedi Tudományegyetem múltja és jelene: 1921-1998 = Past and present of Szeged University. /JATE. Szeged : Mészáros Rezső, 1999. 380-402. p. Tandori Károly lásd 392. p.
  • Tandori Károly megemlékezés URL
  • Beszélgetés Dr. Tandori Károly matematikussal URL

Totik Vilmos (1954-)

Forrás a képre kattintva látható.

(Mosonmagyaróvár, 1954. március 8.) Magyar matematikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területei az ortogonális polinomok, az approximációelmélet és a potenciálelmélet. Több approximációs (közelítési) elmélet kidolgozása fűződik nevéhez. 1993 és 1996 között a József Attila Tudományegyetem Bolyai Intézet igazgatója.

 

1973-ban kezdte egyetemi tanulmányait a József Attila Tudományegyetem (ma: Szegedi Tudományegyetem) Természettudományi Karán, ahol matematikus diplomát szerzett 1978-ban. Miután két egymás utáni évben megnyerte az egyetemi hallgatók Schweitzer Miklós Emlék-versenyét, Leindler, Tandori és Szőkefalvi-Nagy Béla professzorok tanítványaként a Riesz Frigyessel indult szegedi analízis-iskola újabb kiemelkedő reprezentánsává vált. Diplomájának megszerzése után a József Attila Tudományegyetem Bolyai Intézete halmazelméleti és matematikai logikai tanszékének gyakornoka lett, majd 1981-től adjunktusi, 1983-tól egyetemi docens.1988-ban vette át egyetemi tanári és tanszékvezetői megbízását (33 évesen!). 1986–1987-ben a Természettudományi Kar dékánhelyettese, illetve 1993 és 1996 között a Bolyai Intézet igazgatója volt. Emellett 1989-ben a Dél-Floridai Egyetem matematika tanszékén kapott félállású professzori kinevezés, így egyszerre két egyetem professzora.

1980-ban védte meg a matematikai tudományok kandidátusi címét. A címe Strong summability of Fourier series volt. Témavezetője Leindler László volt. 1987-ben akadémiai doktori értekezését. A Szegedi Akadémiai Bizottságnak és az MTA Matematikai Bizottságának lett tagja. 1993-ban (40 évesen!) a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2001-ben pedig rendes tagjává választották. A Bolyai János Matematikai Társulat és az Amerikai Matematikai Társaság (American Mathematical Society) tagja. Többek között a Journal of Approximation Theory, az Acta Scientiarum Mathematicarum, a Constructive Approximation, az Acta Mathematica Hungarica és a Surveys in Approximation Theory szerkesztőbizottságának tagja. 

Fő kutatási területei az approximációelmélet, az ortogonális polinomok és a potenciálelmélet. Emellett a matematikai analízis több területével foglalkozik, így a klasszikus analízis és a harmonikus analízis egyes kérdéseivel. 

Felfedezte és széleskörűen alkalmazta Zeev Ditzian izraeli származású kanadai matematikussal közösen az approximációelméletben az úgynevezett fi-simasági modulust. Emellett meghatározta a Bernstein-polinomok (pontos) approximációs (közelítési) rendjét. Herbert Stahl német matematikussal az általános ortogonális polinomok elméletét dolgozta ki. Edward B. Saff amerikai matematikussal közösen a logaritmikus potenciálok elméletét dolgozta ki külső térben. 

Több mint százötven tudományos közlemény és öt monográfia szerzője vagy társszerzője. Komjáth Péterrel együtt egy halmazelméleti feladatgyűjtemény szerzője.

  • Grünwald Géza-díj (1979)
  • Alexits György-díj (1984)
  • Szent-Györgyi Albert-díj (1999)
  • Lester R. Ford-díj (2000)
  • A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2003)
  • Szele Tibor-emlékérem (2012)
  • A Magyar Érdemrend középkeresztje (2016)
  • Logarithmic Potentials with External Fields (Edward B. Saff-fal, New York, 1979, 1997, ISBN 3-540-57078-0)
  • Approximáció pozitív operátorokkal (1986)
  • Moduli of Smoothness (Zeev Ditziannal, New York, 1987, ISBN 0-387-96536-X)
  • General Orthogonal Polynomials (Herbert Stahllal, Encyclopedia of Mathematics and its Applications, Cambridge, 1992, ISBN 0-521-41534-9)
  • Weighted Approximation with Varying Weight (Berlin, 1994, ISBN 3-540-57705-X)
  • Változatok a Weierstrass-tételre (székfoglaló, 1994)
  • Halmazelméleti feladatok és tételek (1997, ISSN 1417-0590)
  • Egy versenyfeladattól az analízis egy módszeréig (székfoglaló, 2002)
  • Problems and Theorems in Classical Set Theory (Komjáth Péterrel, Berlin, 2006, ISBN 0-387-30293-X)
  • Metric Properties of Harmonic Measures (2006, ISBN 0-821-83994-2)
  • Totik Vilmos: Halmazelméleti feladatok és tételek URL
  • Totik Vilmos: Metric Properties of Harmonic Measures URL
  • Totik Vilmos: Problems and Theorems in Classical Set Theory URL
  • Totik Vilmos: Lehetetlen URL
  • A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 III. (R–ZS). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. p. 1320–1321.
  • MTI Ki Kicsoda 2009, Magyar Távirati Iroda Zrt., Budapest, 2008, 1122. p., ISSN 1787-288X
  • Akadémikusok nyakkendő nélkül – Totik Vilmos URL
  • Sulyok Erzsébet: Aranymosás. Szeged, Délmagyarország, 1995.p. 150-157.
  • Staar Gyula: A folytonos közelítés mestere. Beszélgetés Totik Vilmos akadémikussal URL

Vályi Gyula (1855-1913)

Forrás a képre kattintva látható.

Mivel édesapja annak idején Bolyai Farkas tanítványa volt, ő lett az egyik első kolozsvári matematikus, aki felkarolta és kutatni kezdte a Bolyaiak, és különösen Bolyai János munkásságát, és családi öröksége révén ő jelent folytonosságot a Bolyaiak és a kolozsvári matematikai iskola között.

 

Jogász végzettségű édesapja, Vályi Károly, Marosvásárhely törvényszéki bírája és a helyi református egyházközség kurátora volt, édesanyja, Dósa Ráchel pedig, a marosvásárhelyi Református Kollégium első jogi professzorának, Dósa Gergelynek volt a lánya, a Dózsa család leszármazottja .

Vályi Gyula hároméves korában lábtörést szenvedett, és a baleset utáni hibás orvosi kezelés miatt élete végéig sétabot használatára kényszerült. 1861 őszétől 1873-ig a marosvásárhelyi Református Kollégiumban tanult. Már gimnáziumi évei alatt jelentkezett egyre súlyosbodó szembetegsége.

 

Vályi Gyula 1873 őszén beiratkozik az előző évben alapított kolozsvári tudományegyetem matematika- és természettudományi karára. Választásában kétségtelenül közrejátszott a viszonylagos földrajzi közelség és az a tény, hogy testvérbátyját, Vályi Gábort már az egyetem alapítási évében meghívták a jog- és államtudományi kar statisztikaprofesszorának. Az egyetemen leginkább Martin Lajos és Réthy Mór előadásai hatottak rá, de tanárai között ott találjuk Brassai Sámuelt is, aki az 1872 és 1883 közötti időszakban az elemi mennyiségtant tanítja. A kitűnően tanuló diák 1877-ben leteszi a “középiskolai tanári vizsgát” és ezzel matematika-fizika szakos tanári oklevelet szerez. Ezt követően Martin Lajos és Réthy Mór mindent elkövetnek, hogy az egyetem néhány külföldi tanulmányi ösztöndíja közül az egyiket Vályi Gyula kapja meg. Törekvésüket siker koronázza. Az akkori idők egyik legjelentősebb tudományos centruma Berlin volt. Matematikatörténeti szempontból az egyetem világhírét az ott tanító “csillaghármas” (Dreigestirn) alapozta meg: Karl Weierstrass (1815-1897), Ernst Kummer (1810-1893) és Leopold Kronecker (1823-1891). Az előadásaikon a hallgatóság tekintélyes hányadát – a rendes egyetemi hallgatók mellett – a más egyetemeken és iskolákban tanító tanárok tették ki. Elképzelhető tehát, hogy mit jelentett Vályi Gyula számára a berlini egyetemre szóló kétéves ösztöndíj. Kínzó szembaja ellenére Weierstrass előadásait oly csodálatosan dolgozta fel, hogy amikor a nagy német matematikus halála után a berlini akadémia elhatározta előadásainak kiadatását, a Vályi által készített jegyzeteket is felhasználták.

1881-ben a kolozsvári egyetemen magántanárrá, 1884-ben a matematika és fizika nyilvános rendkívüli tanárává, 1887-ben az elemi matematika nyilvános rendes tanárává nevezték ki.

parciális differenciálegyenletekprojektív és analitikus mértanelemi matematika, illetve a számelmélet volt. Értekezései a Matematikai és Természettudományi Értesítőben, a Crelle-féle Journalban és más hazai és külföldi szaklapokban jelentek meg. Legtöbb dolgozatát a projektív geometria körében írta, elsősorban a többszörös perspektivitás és a polárreciprocitás tulajdonságairól a vizsgálatával foglalkozik. A Bolyai-hagyaték kutatásában is jelentős érdemeket szerzett. Szénássy Barna szerint: „Kétségtelenül Vályi Gyula buzgó munkásságának köszönhető, hogy Brassai Sámuel minden gáncsoskodása ellenére Kolozsvár a Bolyai-kultusz fellegvára lett, és hogy kartársai és tanítványai közül többen is eredményesen vettek részt a két Bolyai megismertetésének munkájában.

Magyar Tudományos Akadémia 1891-ben levelező taggá választotta.

 

1911-ben szembetegsége miatt nyugállományba vonult, feladta házát, és bátyja, az egyetem jogi karán tanító Vályi Gábor házában élt 1913-ban bekövetkezett haláláig.

Halálakor a Kolozsvári Hírlap nekrológja hosszasan sorolja érdemeit: „Kitűnő professzor volt, és általában párját ritkító lelkiismeretességgel, pontossággal töltötte be egész életén keresztül minden kötelességét. Szerette a zenét és a szépirodalmat. Ott volt minden hangversenyen, felolvasáson. Gyakran járt színházba. Az utóbbi években annyira meggyöngülvén szemei, hogy olvasni már nem tudott, rendes felolvasót tartott, és így maradt kontaktusban a hazai és külföldi irodalom jelesebb termékeivel. … Derűs kedélyű, nemes szívű ember volt, aki sok jót tett másokkal, és mindenkor az elsők között hozta meg a maga anyagi áldozatát jótékonysági és egyéb közcélokra.” 

1994-ben Marosvásárhelyen Vályi Gyula Matematikai Társaság alakult. 

Sírja a kolozsvári Házsongárdi temető II. b. parcellájában van.

  • Vályi Gyula Wikipédia URL
  • Vályi Gyula Matematikai Társaság URL
  • Weszely Tibor: 150 éve született Vályi Gyula URL
  • Vályi Gyula élete és tevékenysége URL

Van Leeuwen-Polner Mónika (1972-)

Forrás a képre kattintva látható.

egyetemi adjunktus

Alkalmazott és Numerikus Matematika Tanszék

1972-ben születtem Nagykárolyban. Általános iskolába a nagykárolyi 3-as számú Általános Iskolába, középiskolába szintén a nagykárolyi 1-es számú Gimnáziumba jártam két évet, majd 3. és 4. gimnáziumi éveimet a karcagi Gábor Áron Gimnáziumban végeztem, itt érettségiztem. Egyetemre a JATE-ra jártam matematikus szakra.

Kiváló matematika tanáraim közül kiemelném a verseny- és felvételi felkészítő tanárnőmet, Gaskó Gabriellát.

Szerencsésnek mondhatom magam, mert mindig nagyszerű tanáraim voltak. A matematika iránti érdeklődésem már általános iskolában kezdődött, talán az általános iskolai tanárom váltotta ki az érdeklődésem. A fizikát is nagyon szerettem, így matek-fizika osztályba tanultam tovább gimnáziumban és tanár szerettem volna lenni, ha nagy leszek.

Egyetemre jelentkezéskor mégis elsőként a matematikus szakot jelöltem meg. Az egyetemen (JATE) is nagyszerű tanáraim voltak, nem is tudnék csak egyet közülük kiemelni. A differenciálegyenletek volt a kedvencem, így ezzel kezdtem el foglalkozni Dr. Krisztin Tibor témavezetésével. Ő volt a mentorom a szegedi doktori tanulmányaim alatt is, kiváló tanár és a legnagyszerűbb kutató. Majd 6 évet Hollandiában töltöttem, ahol megcsináltam a PhD-t, majd fiatal kutatóként dolgoztam. Hazatérésem óta dolgozom a Bolyai Intézetben.

A matematikában talán az a legszórakoztatóbb, amikor hosszú gondolkodás és próbálgatás után összeáll egy teljes bizonyítás.

A legnagyobb hobbim a vívás, amit kb 8 évesen kezdtem és kisebb-nagyobb kihagyásokkal űzök.

Mindig nagyon szívesen emlékszem vissza a matematikus kirándulásokra, ahova tanárok is gyakran velünk tartottak. Egész nap túráztunk, esténként itt tanultam meg társasozni is és a háttérben valaki mindig gitározott. Ezeket a kirándulásokat nem szabad kihagyni senkinek aki az SZTE-n tanul.

Varga Antal (1942-2014)

Forrás a képre kattintva látható.

1942. márc. 22-én született Vasváron. A középiskola elvégzése után a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki karán tanult tovább, majd a Dunai Vasműben dolgozott négy évig, mérnök-matematikusként. Közben beiratkozott a JATE matematikus szakára, ahol 1972-ben szerzett diplomát. Már 1971-ben, Kalmár László ajánlott neki tanársegédi állást, ettől kezdve 2007-es nyugdíjazásáig a Bolyai Intézet munkatársa maradt. Egyetemi doktori disszertációját Leindler László témavezetésével írta. Később Fodor Géza, majd Totik Vilmos lett tanszékvezetője, nem csak kollégának, hanem barátjuknak is tartották.

Elsősorban bevezető analízist, matematikai logikát és halmazelméletet tanított. Rendkívül lelkes tanár volt, magával ragadta hallgatóit. Totik proszesszor megemlítette, hogy iskolás korában Varga Antal egy előadását hallgatva határozta el, hogy a szegedi egyetemre jön tanulni. Az oktatás-kutatás mellett érdekelni kezdte a matematika története és a tehetséggondozás. Elévülhetetlen érdemei vannak a senki által nem kedvelt, de az Intézet zavartalan működéséhez nélkülözhetetlen háttérmunkák, szakszervezeti munka terén is. A Természettudományi Kar beiskolázási propaganda tevékenységét irányította hosszú ideig. (Ilyen alkalmon találkozott Totik Vilmossal is.) Az ide csábított diákok sorsát éveken át gondos figyelemmel kísérte.

Csákány Béla professzorral együtt írták meg a Bolyai Intézet történetét – jelen próbálkozásnak is ez az elsődleges forrása. Ennek kapcsán kezdett bele a kolozsvári gyökerek tanulmányozásába, az Intézet és a nagy matematikusok életrajzának és munkásságának tanulmányozásába. Matematikatörténeti írásai hiánypótlóak voltak, a nagy matematikusokat nem csak szakmai, hanem emberi szempontból is hűen ábrázolta. Szerteágazó levelezést folytatott nagy matematikusokkal. Szakcikkeket is kért tőlük, de matematikai matematika-történeti érdekességek is szóba kerültek, pl. az Abel-díjas Lax Péterrel, az Ostrowski-díjas Laczkovich Miklóssal. Ezt a hatalmas munkát nyugdíjazása után is töretlenül folytatta, sajnálatos váratlan halála szakította félbe.

A Bolyai János Matematikai Társulat Emlékőrző bizottságában Péter Rózsa utóda volt az elnöki székben.

A Polygon című folyóirat egyik alapítója és fő szerkesztője volt, a folyóirathoz kapcsolódó könyvkiadó is jórészt az ő szervezésének gyümölcse. Ő intézte el, hogy a Természet Világa c. folyóirat rendszeresen közöljön ismertetéseket a Polygon kiadványairól.

(Németh József nekrológjának kivonatolása – megjelent a Polygon 22. évfolyam, 2014. májusi számában)

 

Kedves gesztusai közül feljegyezném, hogy – mivel Tandori Károllyal egyszer elbeszélgettek az újévi szokásokról, és Tandori professzor megemlítette, hogy Újév hajnalán hasznos, ha egy házba először férfi köszönt be (és nem nő), attól kezdve minden Újévkor, nem sokkal éjfél után felhívta Tandoriékat, hogy először kívánjon boldog új évet.

  • Varga Antal: Numerikus módszer a hőtárolókról kisüthető gőzmennyiség meghatározására , (D.V.IX. 1-2 Dunaújváros (1968). 58-60. )
  • Varga Antal – Varga László: Turbina hőfeszültségek számítása és a turbinák átmeneti üzemállapotának irányítása, ( D.V.IX. 1-2 Dunaújváros (1968). 38-44.)
  • Varga Antal: Műszaki és gazdasági számítások az iparban , (D.V. XI. 1-2. Dunaújváros (1970) 26-29. )
  • Varga Antal : Eljárás és berendezés folyékony tüzelőanyagok égőtesten való elégetéséhez , (160.075 lajstromszámú magyar szabadalom, Budapest, 1973.)
  • Kalmár L., Gyurkovics É., Hunya P., Komor T., Makay Á., Muszka D., Révész Gy., Sára A., Simon E., Székely S., Varga T., Varga A. : Belső gépi nyelvek, beleértve a magasszintű nyelveket , ()
  • Móricz Ferenc – Tóth Péter – Varga Antal : An effective method for minimizing Boolean polynomials, ()
  • Tóth Péter – Varga Antal: An effective theorem proving algorithm , (Acta Cybernetica 3, 249-260 (1977))
  • Móricz Ferenc – Tóth Péter – Varga Antal : A note on symmetric Boolean function, (Acta Cybernetica 3, 321-326 (1977))
  • Móricz Ferenc – Tóth Péter – Varga Antal : Hatásos algoritmus Boole-függvények optimalizálására (Akadémiai pályamunka), (Szegedi József Attila Tudományegyetem (1978), 66 old.)
  • Móricz Ferenc – Tóth Péter – Varga Antal : On a connection between algebraic and graph-theoretic minimization of truth functions, Colloquia Mathematica Societatis János Bolyai 25. , (Akadémiai Kiadó and North Holland Company pp. 119-136. )
  • Móricz Ferenc – Varga Antal : A method for minimizing partiallz defined Boolean functions, (Acta Cybernetica 4, 283-290 (1979). )
  • Varga Antal: Hatékony eljárás Boole-függvények irredundáns normálformáinak előállítására , ((Egyetemi doktori értekezés) 101 oldal, Szeged 1979. )
  • Móricz Ferenc – Tóth Péter – Varga Antal: A heuristic method for speeding up the manual optimalization of Boolen functions, (Acta Technika 90(3-4). pp. 247-258)
  • Varga Antal : Bevezetés a Matematikai Analízisbe I.-II., (Tankönyvkiadó (1982) 402, 406 old. (Kalmár L. előadásai alapján: mint a szerkesztők egyike))
  • Varga Antal: Kalmár László, (Magyar Tudomány 1985/7-8. 606-611.)
  • Varga Antal: Optimization of multi valued logical functions based on evaluation graphs, (Acta Cybernetica 7. 377-403. (1986))
  • Varga Antal: Integrállevél, (Gondolat Budapest, (1986) 267 old. (Kalmár L. írásaiból válogatás és hozzá bevezető))
  • Németh József – Varga Antal: Az integráltól , (Tankönyvkiadó Budapest 1986. 261 old. )
  • Varga Antal: Tizenöt éve halt meg Kalmár László, (Polygon I/1. (1991) 2-5. )
  • Varga Antal: Százéves a Bolyai János Matematikai Társulat , (Iskolkultúra I. 1991/10. 25-31.)
  • Varga Antal: Adalékok a szegedi matematikai iskola előtörténetéhez , (Polygon I/2. (1991) 1-5. )
  • Varga Antal: Megoldhatjuk másképpen is, (Polygon II/1. (1992) 97-106. )
  • Varga Antal: Neumann János “Hazánk legnagyobb Jancsija” , (Polygon IV/1. (1994) 1-18. )
  • Varga Antal: Száz éve született Radó Tibor, Polygon V/2 (1995) 17-24., ()
  • Varga Antal: Akinek az ereiben is matematika folyik , (Emlékkönyv 1896-1996, Zalaegerszeg (1996) 190-196. )
  • Antal Varga, András Ádám, Imre Bárány, Ákos Császár, Tünde Kántor, János Pach, Pál Rózsa, Miklós Simonovits, Barna Szénássy, János Szendrei, Károly Tandori, Antal Varga: Mathematics in Hungary Edited by J. Szendrei, (Bolyai János Matematikai Társulat Budapest, Hungary, 1996. )
  • : Szénássy Barna (1913-1995), Polygon VI/1. (1996).1, ()
  • Varga Antal: Kalmár László a magyarországi számítástudomány atyja , (Polygon VII/1. (1977). 3-30.)
  • Varga Antal: Megoldjuk másképpen, (Polygon VII/2. (1997) 53-59)
  • Makay Árpád – Varga Antal : Az informatika fél évszázada, (Springer-Verlag 1997. (Raffai M. könyvének függeléke) 395-398.)
  • Varga Antal: A kis Göttinga, (Dél-Alföld IV. évf. 8, 2 oldal (1998))
  • Csákány Béla – Varga Antal: “Sugározni mint az antenna!” , (Szeged, 1998. dec. 48-57)
  • Varga Antal: A mi szentképünk, (Polygon VIII/2. (1998), 1-7. )

Varga Ferencné (1960-)

Forrás a képre kattintva látható.

Varga Ferencné (született Fekete Piroska, Kiskunfélegyháza, 1960. október 24.) az SZTE TTIK Bolyai (Matematikai ) Intézet Könyvtárának vezetője.

Általános és középiskolai tanulmányait Kiskunfélegyházán végezte kitűnő eredménnyel. Egy súlyos gyermekkori betegség utóhatásaként gyermekorvosnak készült. Ezért is járt a gimnázium biológia tagozatára és korrepetálta fizikából, valamint matematikából osztálytársait. Az érettségi évében rájött, hogy nagyon jól és hatékonyan tud magyarázni társainak. Az ő pozitív visszajelzésük végül arra sarkallta, hogy inkább matematika-fizika tanár szakra jelentkezett Szegedre. Nagyon szerette a szülőktől kissé távoli kollégiumi életet, ahol többek között tovább folytatta a sikeres korrepetálási gyakorlatát. Talán ezt vették észre tanárai, amikor negyed és ötödévesként a Geometria Tanszéken demonstrátori lehetőséget kapott. Jó tanulmányi előmenetelét pedig ugyanezen években Népköztársasági Ösztöndíjjal jutalmazták. (Ez az ösztöndíj akkoriban kb másfélszer annyi volt mint egy kezdő tanár fizetése.) Anyagi önállósága csak fokozódott, amikor ötödévesként elfogadta az egyetem Központi Könyvtára által fölajánlott részmunkaidős szakozói állást. Ekkor kezdődött egy hosszú évekig tartó mentori kapcsolat Trogmayer Ottóné, Évával, aki az akkori szakozó csoport vezetője volt.

1984-ben a tanári diploma megszerzése után férjhez ment, egy tanévet tanított majd friss anyaként kislányával másfél évig otthon maradt. 1987-ben elfogadta a Bolyai Intézet fölkérését, miszerint a Bolyai Könyvtárból nyugdíjba vonult Horváth Jánosné Erzsike néni utóda legyen főállású matematika szakkönyvtárosként. Személyének alkalmasságát támasztotta alá mind a matematika tanári diplomája, mind az egyetemi könyvtárban szerzett immár 3 éves könyvfeldolgozói tapasztalata. Elsődleges feladata volt (1987-ben), követve a nyugati egyetemek gyakorlatát, létrehozni a könyvtár állományáról egy számítógépes szakkönyv katalógust. Együttműködve az Egyetemi Könyvtárból Máder Béláné, Mártával a Feldolgozó Osztály vezetőjével és Bereczki Ilonával, a Számítóközpont egyik munkatársával, létrehoztak egy könyvtári szoftvert az adatok kezelésére. És kezdetét vette egy majd 20 éves munka, melynek során minden egyes könyvet kézbe véve a Bolyai Könyvtár közel húszezres teljes könyvállományáról elkészült egy alapos nyilvántartás, amely nemcsak könyvtárszakmai szempontoknak felel meg, de speciális tárgyszavakat és a matematikusok által használt nemzetközi jelzeteket is tartalmazza. Ez egy igen nagy lélegzetű munka, méltán lehet rá büszke a létrehozója.

E munka közben, 1995-97 években a Debreceni Egyetemen másoddiplomás képzésen vett részt és könyvtár-informatikus diplomát is szerzett.

Időben továbbhaladva, 2013-14-ben ismét hatalmas feladatot kellett megoldani. Elkezdődtek a nagyon régóta esedékes, az Aradi vértanúk terén lévő Bolyai Épület teljes egészét érintő felújítási munkálatok. A pincétől a padlásig teljesen ki kellett üríteni az épületet. A Bolyai Intézet és így a matematikai szakkönyvtár is a város másik részén, a Kossuth Lajos sugárúton lévő éppen üres I. Kórház épületében kapott ideiglenes otthont. Elvárás volt, hogy a könyvtár az átmeneti helyén is szolgáltasson. Hosszú hetek tervező munkájának és a költöztető cég rugalmas hozzáállásának köszönhetően sikerült a könyvtárat gyorsan át-, majd bő egy év múlva visszaköltöztetni, s mindeközben a könyvtár továbbra is be tudta tölteni funkcióját, többek között ez idő alatt is kielégítette szakirodalmi igényeit nemcsak szűk környezetének, de az országos könyvtárközi kéréseket is fogadta és teljesítette.

Vargáné a 2000-es évektől bekapcsolódott a főiskolán folyó könyvtáros képzésbe is oly módon, hogy rendszeresen szakkönyvtári gyakorlatra fogadta a hallgatók egy részét. Idővel a képzés átalakult, megszűntek ezek a gyakorlatok. Jött helyette újfajta lehetőség: A középiskolások kötelező közösségi szolgálata keretében főleg nyaranta fogadnak a könyvtári átrendezésekhez segítő kezeket.

Méltán kérdezhetik: És a tanítással mi lett? Hiszen az volt a nagy szerelem! A Bolyai Intézetben erre is nyílt lehetőség! Az itt eltöltött évek alatt részt vesz a Kar hallgatói számára kötelező Matematikai praktikum, az informatikusok Kalkulus gyakorlata és a tanár szakosok Elemi matematika gyakorlata oktatásában.

Hosszú évek kiváló munkájának elismeréseként 2013-ban megkapta az SZTE TTIK Kari Nívódíját, valamint Trefort Ágoston-díjban is részesült.

Az egyetem szegedi alapításától kezdve, az éppen itt dolgozó matematikusok, oktatók, kutatók mindig azon dolgoztak, hogy legyen mellettük egy, a munkájukat segítő szakkönyvtár. 1921-ben Riesz Frigyes és Haár Alfréd kezdték a szervező munkát. Kezdetben a matematikai intézetek összesen 3 szobát kaptak: 1 közös szobában kapott helyet Riesz Frigyes, Haar Alfréd és Ortvay Rudolf professzorok. A további két szoba egyike a könyvtár és az asszisztencia (azaz Radó Tibor, az egyetlen tanársegéd) helye, a másik az olvasó szoba a folyóiratok szobája lett. Talán már ennyiből is látszik, hogy a matematika tudomány műveléséhez, kutatásához, oktatásához milyen nélkülözhetetlen eszköz a könyvtár, a szakirodalom megléte, gyűjtése, folyamatos fejlesztése.

Eleinte a professzorok mellett dolgozó tanársegédek látták el a könyvtárosi teendőket (Radó Tibor, Kalmár László, Lipka István). Az intézet vezetője 1946 szeptemberében egy könyvtárkezelői állást igényelt a dékántól, amelyre Gál Istvánt terjesztette föl. A kérés 1948-ban teljesült. 1951-től Ádám Ferencné a könyvtáros. Őt 1954-ben Kalmár Lászlóné váltotta föl. Amikor Kalmárné 1956-ban kollégiumigazgató lett, helyére Horváth Jánosné, matematika-fizika szakos tanár került. Ő nyugdíjba vonulásáig, sőt még azon túl is biztosította a könyvtárosi folytonosságot. Mellé került 1987-ben Varga Ferencné. Horváthné 50 évnyi Bolyai Intézeti munkaviszony után végleg nyugállományba vonult. Ezután 2006-ban egy szakmai gyakorlat után pályakezdőként került Vargáné mellé Szél Ildikó magyar-könyvtár szakos friss diplomás. 10 évnyi közös munka után egy magánéleti váltás miatt munkahelyet is váltott. 2019 óta Vargáné iránymutatásával egy újabb fiatal, Vigh-Mácsai Zsanett matematikatanári diplomával ismerkedik a szakkönyvtárosi munka fortélyaival.

 

Horváthné, Erzsike néni a szinte a 20. század második felét a Bolyai Intézetben töltötte. Eleinte hallgatóként, majd egy rövid ideig oktatóként, végül könyvtárosként. Vezetett gyakorlatot pl Tandori Károlynak, az Analízis Alkalmazása Tanszék későbbi világhírű vezetőjének. Szőkefalvi-Nagy Béla professzorral pedig szülőtársként gyakran beszélgettek egyidős gyermekeik tanulmányi és sport előmeneteléről. Erzsike néni élő katalógusként a könyvtár majdnem minden dokumentumáról tudott nemcsak tájékoztatni, de apró történeteket is mesélt róluk. Mikor ki olvasta, melyik tudományos eredményéhez járult hozzá, esetleg olvasója hol hagyta el és később ki találta meg.

Minden könyvtáros tud érdekes olvasói kérésekről mesélni. A Bolyai Könyvtárban is szolgáltattunk már könyvet az alapján, hogy melyik asztal sarkán látta régebben az olvasó, vagy milyen színű és mekkorák a borítón lévő betűk vagy belül milyen ábrát látott valamikor az érdeklődő.

Waldhauser Tamás (1975-)

Forrás a képre kattintva látható.

A pécsi Janus Pannonius Gimnázium első matematika tagozatos osztályában érettségiztem, aztán a szegedi József Attila Tudományegyetemen tanultam előbb matematikus szakon, majd a matematikai doktori iskolában. Egy „véletlen balesetnek” köszönhetően egyszer csak az Egyesült Államokban, egy Durham nevű kisvárosban találtam magam, ahonnan nem akartak elengedni, amíg meg nem szerzem a PhD fokozatot a University of New Hampshire matematikai intézetében. Sikerült hazaszöknöm, azután mégis megvédtem a doktori értekezésemet telefonon, majd családot alapítottam, és befejeztem a korábban félbehagyott szegedi disszertációmat is. Azóta is Szegeden élek feleségemmel és két gyermekemmel (egy kétéves luxemburgi posztdoktori kiruccanástól eltekintve), és az SZTE Bolyai Intézetében dolgozom. Igyekszem az egyetemi hallgatókat meggyőzni arról, hogy a matematika nehéz tudomány, de (vagy éppen ezért!) érdemes foglalkozni vele, maradék munkaidőmben pedig az algebra egyik legelvontabb ágában, az univerzális algebrában kutatok.

 

© 2021 Szegedi Tudományegyetem Klebelsberg Kuno Könyvtára -  Minden jog fenntartva.