A szegedi matematikai iskola
Matematikusok hálózatban
A Horthy Miklós Tudományegyetem Szegeden (1940–1944)
A Horthy Miklós Tudományegyetem Szegeden (1940–1944)
A második bécsi döntés következményeként a Ferenc József Tudományegyetem 1940-ben visszatért Kolozsvárra, Szegeden viszont az Országgyűlés az 1940. évi XXVIII. törvénycikkel megalapította a Magyar Királyi Horthy Miklós Tudományegyetemet. A matematika professzorok közül Szőkefalvi Nagy Gyula — abban az időben éppen a Matematikai és Természettudományi Kar dékánja — vállalta a kolozsvári visszatelepülést.
Új egyetem alapítása Szegeden
Forrás: SZTE Klebelsberg Könyvtára
A Horthy Miklós Tudományegyetem megnyitási bankettje (1940)
A kezdetek
Szőkefalvi Nagy Gyula helyére 1940. október 19-ével Rédei Lászlót nevezték ki a geometria ny. rk., majd 1941. szeptemberétől ny. r. tanárává.
Forrás: SZTE Klebelsberg Könyvtára
A háborús évek megpróbáltatásai a szegedi matematikusokat is sújtották. Kalmár László magántanári fokozatát a Horthy Miklós Tudományegyetem nem ismerte el. A Sztójay-kormány fajüldöző rendelete alapján 1944 tavaszán felmentették adjunktusi állásából és szakóraadói tevékenységéből. Később elhurcolták, ahol csak saját ügyességének köszönhette, hogy megmenekült. Riesz Frigyest svéd menlevele védte. Az egyetem akkori sajátos helyzetét mutatja, hogy Riesz – sárga csillagot viselve – 1944 szeptember-októberében is az egyetem professzora volt. Még az október 8-i, egyetemi tanárokat menekítő vonattal sem menekült el, így a város október 11-i felszabadítása idején is Szegeden volt.
“1944. június 15-ig befejeződött a zsidó lakosság ‘összeköltöztetése’, azaz gettóba zárása… Igaz, volt néhány zsidó személy, akit a belügyminiszter mentesített a gettóba költözés alól (pl. Purjesz Béla, Rusznyák István, Riesz Frigyes, és Sík Sándor egyetemi tanárok). Sőt, elvi mentesítésük ellenére az egyetemi tanári kar említett személyeit is gyűjtőtáborba vitték, majd onnan Ausztriába szállították, ahol végül is a Belügyminisztérium írásos parancsa utolérte őket, s valamennyiüket visszahozták.” (Vö. Marjanucz László: A szegedi zsidó polgárság műértékeinek sorsa a deportálások idején. Adalékok a zsidó-törvények szegedi végrehajtásához)
Szegeden mindössze hat professzor maradt: Purjesz Béla belgyógyász, Vidákovits Kamilló sebész, Riesz Frigyes matematikus, Bartucz Lajos antropológus, Mester János, a neveléstudomány tanára és Hermann István Egyed egyháztörténész, bölcsészkari dékán. Ugyancsak itt maradt Gönczi Pál gazdasági igazgatóhelyettes, számos beosztott egyetemi oktató és más dolgozó. Így, ha kutatásról még nem lehetett is szó, az oktató és gyógyító tevékenység már november elejétől megindulhatott a központi épületben és a klinikákon. A rektort Hermann professzor mint a rektort adó kar dékánja helyettesítette, a tanácsot pedig a hat professzor testülete. Gondosan ügyeltek, hogy a valahol Magyarországon bujdosó rektor és egyetemi tanács jogai ne sérüljenek, mindamellett hatékonyan irányították az intézményt. 1944 őszén a hazai egyetemek közül csak Szegeden kezdődött meg az oktatás. A szeptemberben még ezernél is több beiratkozott hallgatóból november 3-án 190 kezdte meg a tanulást.
A front áthaladása után a Budapesten maradt professzorok folyamatosan visszatértek Szegedre, s az ideiglenes kormány a korábbi rektort lemondásra, az egyetemi tanácsot pedig új rektor választására szólította fel. 1945. április 3-án a nagy nemzetközi tekintélynek örvendő tudós, Riesz Frigyes vette át az egyetem kormányzatát. Működéséről Hermann István Egyed így ír emlékirataiban: “Talpig férfiú volt. A legkisebb koncessziót sem tette kifelé, hanem megalkuvás nélkül képviselte az egyetem érdekeit.”
A város felszabadulása után tehát újraindult az egyetemi és a matematikai élet. Riesz Frigyest, mint húsz éve, újra az egyetem rektorává választották.
Forrás: SZTE Klebelsberg Könyvtára
Forrás: SZTE Klebelsberg Könyvtára
Középiskolai Matematikai Lapok: A matematika oktatására, kutatására és népszerűsítésére is nagy hatással volt. 1893-ban egy fiatal győri tanár, Arany Dániel (róla matematikai versenyt neveztek el) indította el, és a mai napig megjelenik Középiskolai Matematikai Lapok címen. Ez a világ leghosszabb életű ilyen kiadványa. Arany csak rövid ideig szerkesztette a lapot, 1896-ban átvette tőle a legendás hírű Rátz László, a Budapesti Evangélikus Gimnázium tanára. Ezen a folyóiraton és az általa fémjelzett feladatmegoldó versenyen tudós generációk nevelkedtek és nevelkednek a mai napig. Teljes szövegét lásd itt.
A matematikai élet feltámasztása Kalmár László feladata lett; 1944 októberében ismét adjunktusi teendők ellátásával bízták meg. Budapest felszabadulása után egy ideig számos kiváló matematikus tartózkodott Szegeden, köztük Péter Rózsa, Turán Pál és családja, Vincze István, Surányi János, valamint Rényi Alfréd és későbbi felesége, Rényi Kató. A felélesztett Egyetembarátok Egyesülete (eredetileg: Ferenc József Tudományegyetem Barátainak Egyesülete) segítségével Kalmár megszervezte a matematika előadásokat; az első előadók Riesz és Rédei mellett a felsoroltak közül kerültek ki. A “külsősök” közül csak Turánnak volt állása, őt Riesz vette maga mellé az egyetemre tanársegédjének. Soós Paula és Surányi János Kalmár segítségével indította újra Szegeden a KöMaL néven is népszerű Középiskolai Matematikai Lapokat.