Belgyógyászati Klinika
Orvosok hálózatban
Életútja
Tanulmányait a budapesti tudományegyetem orvosi karán végezte, 1907-ben avatták doktorrá.
1908-ban kapott gyakornoki állást a kolozsvári belklinikán, melynek vezető professzora nagybátyja, Purjesz Zsigmond volt. 1912-ben Purjesz utódának, Jancsó Miklósnak lett a tanársegéde.
Az I. világháború alatt a fronton szolgált mint ezredorvos. Betegsége miatt 1915-ben hátországi szolgálatra osztották be a kolozsvári belklinikára.
1921 októberében érkezett Szegedre, és első pillanattól kezdve odaadóan segítette professzorának gyógyító és oktató munkáját.
Kutatási területei
A szív- és vérerek betegségei, a jódanyagcsere, a rosszindulatú daganatok megállapítása.
Purjesz Béla
(Mindszent, 1884. október 14. – Szeged, 1959. szeptember 14.)
Végzettségei, előremenetele
- 1907: orvosdoktorrá avatták
- 1915: "A szív és vérkeringési szervek kór- és gyógytana" tárgykörből magántanárrá habilitált
- 1924: adjunktussá nevezték ki
- 1926: nyilvános rendkívüli tanár lett
Művei
- 1927: A cukorbetegség és az insulin (társszerzőkkel)
- 1940: Der Vitamin B1 Stoffwechsel des Menschen und der Tiere unter normalen und pathologischen Zuständen (Lajos Sándorral)
- 1965: A belgyógyászat és határterületeinek syndromái
A klinika élén
Jancsó halála (1930) után egy évig vezette a belgyógyászati klinikát megbízott igazgatóként, majd Rusznyák István kinevezésekor az újonnan létesített belgyógyászati diagnosztikai klinika igazgatója.
1945-től megbízott intézetvezető, majd 1947-50 között Hetényi Gézával megosztva irányította a klinikát.
"Vezetése alatt azt tanultuk meg, hogy a jó anamnézis és pontos vizsgálat a lényeges, a további vizsgálatok a laboratóriumokban és röntgenben csak a már feltételezett diagnózis igazolására szükséges."
Dr. Buday Margit
(Szabó Tibor, Zallár Andor, 1993. 8.p.)
A kép forrása: SZTE Klebelsberg Könyvtár
“Purjesz Béla,” SZTE Klebelsberg Könyvtár Képtár és Médiatéka, megtekintve: 2021. április 17., https://mediateka.ek.szte.hu/items/show/2191.
1918-ban azonban a román katonaság megszállta Kolozsvárt, és 1919 májusában az egyetem vezetősége ultimátumot kapott a megszálló román hatóságoktól: a tanárok tegyenek hűségesküt a román királyra, illetve két éven belül kezdjék el románul tartani az előadásokat. Ezt a tanárok elutasították, az egyetem menekülni kényszerült.
Ekkor Purjesz tanítómesterével, Jancsó Miklóssal együtt szintén elhagyta a klinikát, és két évig magánrendelést folytatott.
“Én láttam Purjesz Bélát 1919 októberében, midőn Kolozsvárott a klinikát a román impériumnak átadtuk, s jövője jövőtlennek, klinikus karrierje derékban töröttnek látszott, de arcán nem vehettünk észre semmit abból, ami benne végbement.”
(Temetésén Szegeden, 1959. szeptember 16-án elhangzott gyászbeszéd. Elmondta dr. Berkesy László egyet. c. ny. rk. tanár, docens.
In: A Szegedi Orvostudományi Egyetem évkönyve az 1959/60-es tanévről. 107.p.)
Tudtad?
Az Erdélyi Orvosi Lapot 1920-ban Purjesz Béla alapította Benedek Lászlóval.
Célja ezzel a román megszállás alá került erdélyi részek orvosai számára a szellemi kapcsolatok biztosítása, hogy gondolataikat kicserélhessék, illetve a szórványosan érkező külföldi és magyar orvosi szakfolyóiratok pótlása volt.
1947-ben pedig - már Szegeden - mint főszerkesztő referáló folyóiratot indított Kelemen Endre szerkesztővel Orvostudományi Beszámoló címmel.
Nézz utána az interneten!
Milyen jelentősebb magyar orvosi lapok jelennek meg napjainkban? Nevezz meg párat!
Forrás
“A kép az új klinikai épület egyik betegszobájában készült 1931. április 15-én,” SZTE Klebelsberg Könyvtár Képtár és Médiatéka, megtekintve: 2021. április 17., https://mediateka.ek.szte.hu/items/show/18893.
1921 októberében érkezett Szegedre, és első pillanattól kezdve odaadóan segítette professzorának, Jancsó Miklósnak gyógyító és oktató munkáját. 1924-ben adjunktussá, 1926-ban nyilvános rendkívüli tanárrá nevezték ki.
Jancsó Miklós halála után egy évig vezette a belgyógyászati klinikát megbízott igazgatóként, majd Rusznyák István szegedi kinevezésekor, 1931-ben az újonnan létesített belgyógyászati diagnosztikai klinika igazgatója lett mint nyilvános rendes tanár. Ez az intézmény a belgyógyászati propedeutika oktatását látta el.
1944-ben Rusznyákkal együtt elhurcolták, de végül őt is kiemelték Ausztriában a vonatból, és visszavitték Budapestre. Hamarosan visszatért Szegedre és hozzáfogott a két belklinika működésének helyreállításához. Egy ideig dékáni (1944-45), rektori (1945-46), prorektori (1946-47) feladatokat is ellátott.
Érdemeinek elismeréséül 1946-ban a szegedi egyetem díszdoktorává avatják.
Miután a belgyógyászati diagnosztikai klinika épületét átadták az ideg-elme klinikának, 1947 augusztusáig mint megbízott intézetvezető, majd 1947-50 között Hetényi Gézával megosztva irányította a klinikát.
Kettejük, valamint munkatársaik között súrlódásmentes, baráti viszony alakult ki. Ebben a legnagyobb szerepet a két professzor egymás iránti tisztelete játszotta. Ők alapozták meg az asszisztencia szakmai és baráti kapcsolatait, és mindez különösen szembetűnő volt a tudományos munkában.
A klinika vezetésében nagy segítséget jelentett neki Takó József adjunktus, aki az adminisztrációs és személyzeti munka nagy részét magára vállalta, és az egyetemi pártbizottság egyik vezetőjeként egy ideig semlegesíteni tudta a Purjeszt érő politikai támadásokat is.
Végül 1950-ben a nyílt és burkolt támadások nyomán idő előtt nyugdíjba küldték. Bár Hetényi dolgozószobát ajánlott fel neki, nem vette igénybe. 1959-ben hunyt el.
“Purjesz professzor több mint 40 évre terjedő aktív klinikai működése eredményekben rendkívül gazdag volt. Tudományos munkássága nemcsak a kiváló klinikus éles megfigyelőképességét dicséri, hanem az experimentáló, kutató, helyes ítéletalkotását is. A szív- és vérerek betegségeivel, a jódanyagcserével, a permeabilitás kérdésével foglalkozó közleményei, valamint a rosszindulatú daganatok megállapítására irányuló kísérletes vizsgálatai kiemelkedő értékűek. Tudományos munkásságának részletes méltatására az avatott szakember tolla lesz illetékes. Elévülhetetlen érdeme, hogy a szegedi Élettani Intézettel karöltve 1928-tól kezdve hazánkban elsőként megindította a tervszerű és rendszeres sportélettani vizsgálatokat, melyeknek eredményeként a Sportorvosi Tanácsadó Állomás született meg. „Ennek nagy jelentősége” — mint azt Csinády dr. írja Veress professzorról közölt necrológjában — „csak ma, a tökéletes világ szemléletű változás idején kezd kibontakozni.”
Mint orvosi példaképül állíthatjuk minden idők orvosa elé. Betegeinek nemcsak gyógyítója, szenvedésükkel együttérző vígasztalója, sorsukat szívén viselő gyámolítója, hanem sok esetben anyagi támogatója is volt.
Mint egyetemi tanár egyetemünknek odaadó, hűséges munkása, tanártársainak mindig készséges segítőtársa, jó barátja, közvetlen munkatársainak pedig türelmes tanítómestere volt. Számos kiváló szakorvost nevelt hazánknak.
Ifjúságunk iránti szeretetét és segítőkészségét bizonyítja, hogy a diákmenza létesítésében, annak erkölcsi és anyagi támogatásában mindig aktívan részt vett, a felszabadulás után, 1945-ben pedig a Zrínyi Ilona leánykollégiumot saját költségén rendezte be.
Mint ember páratlan finomságával, kellemes modorával, nemes lelkületével általános megbecsülést és szeretetet váltott ki embertársai részéről, ami akkor mutatkozott meg a legjobban, amikor 1944 tavaszán a Gestapo elhurcolta. Orvosi tanártestületünk és Szeged társadalmának nagy része mint egy ember álltak mellette, aminek eredményeként hazabocsátották.”
(Részlet: Gyászbeszéd. Elmondta 1959. szeptember 16.-án dr. Purjesz Béla nyug. egyet. tanár temetésén dr. Rávnay Tamás egyetemi tanár, a beteg dékán helyett. In: A Szegedi Orvostudományi Egyetem évkönyve az 1959/60-es tanévről. 105. p.)
A Purjesz-klinika gyógyító munkáját a betegek alapos megfigyelése, a mesterség szabályai szerint végzett vizsgálat és a pontos utánkövetés jellemezte. Vizitek rendje szabályozott, légköre fesztelen, baráti volt. A beteg adatainak ismertetése után Purjesz mindenkit nagyon alaposan megvizsgált és közölte észrevételeit. Kitűnő megfigyelő, nagyszerű diagnoszta volt.
A tantermi előadásokon viszont nagy koncentrációra volt szükség, hogy a sokszor csapongó előadásait követni lehessen.
Tanítványait végtelen türelemmel és odaadással oktatta, nevelte. Szakmai fejlődésük mellett igyekezett általános műveltségüket is fejleszteni, könyvek elolvasására, hangversenyek látogatására hívta fel a figyelmüket. Klinikai szobájában található magánkönyvtára mindenki számára hozzáférhető volt. A szegények orvosa volt, gondoskodásban és figyelemben nem ismert különbséget, együttérző, segítő magatartása asszisztenciájára is átragadt, és meghatározta a klinika légkörét.
“Vezetése alatt azt tanultuk meg, hogy a jó anamnézis és pontos vizsgálat a lényeges, a további vizsgálatok a laboratóriumokban és röntgenben csak a már feltételezett diagnózis igazolására szükséges. Nem a sokféle lelet, hanem a beteg megfigyelése és folyamatos észlelése árán ismertük meg a diagnózist.
Purjesz professzor sajnos nem volt jó előadó, tanítása nem az óráin, hanem a betegágy mellett érvényesült igazán.
[…]
mindannyiunknak el kellett tudni végezni laboratóriumi, röntgen, EKG és egyéb vizsgálatokat is…”
(Részlet tanítványának, Dr, Buday Margitnak a visszaemlékezéséből. In: Szabó Tibor, Zallár Andor: Dr. Purjesz Béla, 1884-1959. Szeged, 1993. p. 8-9.)
“Míg Purjesz Zsigmond — egykori tanítványai szerint — páratlanul meggyőző és lenyűgöző előadó volt, Purjesz Bélát rendkívüli mély és alapos tudása, kiváló memóriája, műveltsége sem tette jó előadóvá. Számos tanítványa ugyanakkor megcsodálta óriási tapasztalatán, 41 évi egyetemi működése során alapuló kiemelkedő diagnosztikai érzékét, orvosi gondolkodásának célratörő egyszerűségét és logikáját, mely a laboratóriumot nem a diagnózis kiinduló pontjának, csupán igazolásának tekintette. Tanítványait végtelen türelemmel, odaadással és figyelemmel oktatta és főként nevelte. Legjobb példáját mutatta a klasszikus orvosi erényeknek, a betegek iránti emberségnek, tapintatnak és lelkiismeretességnek. Pályája virágkorában a belgyógyászat a mához képest jóval kevesebb hatékony gyógyszerrel rendelkezett, de Purjesz személyében az orvos, mint olyan, volt a leghatásosabb gyógyszer. Akinek az ágyánál megállt és akihez szólt, mindjárt jobban érezte magát és bízott a gyógyulásban. Márpedig minden beteg ágyánál megállt.
[…]
Az intézetbe került fiatalokat mindenekelőtt klinikussá nevelte és speciális kutatási feladatokkal csak szakképesítésük megszerzése után bízta meg őket. Kerülte az egyoldalúságot. Negyedévenként változtatta munkatársai beosztását, hogy valamennyi területen, a betegágynál, a laboratóriumban, a rtg-vizsgálatokban, az elektrokardiográfiában egyaránt megszerezhessék a szükséges ismereteket.”
(Petri Gábor: Emlékezés Purjesz Béla professzorra (1884-1959)
In: Orvosi Hetilap, 1984. december 9., p. 3057-3059.)
(1941. november 18.)
Forrás
“Purjesz Béla belgyógyász professzor a Templom tér árkádjai alatt 1941. november 18-án,” SZTE Klebelsberg Könyvtár Képtár és Médiatéka, megtekintve: 2021. április 17., https://mediateka.ek.szte.hu/items/show/18945.
Milyen tanár volt Purjesz Béla?
Tudományos munkásságának legfontosabb részét a Veress Elemér élettanász professzorral, Rosztóczy Ernő ezredorvossal és az élettani intézetben dolgozó Csinády Jenő magántanárral végzett munkafiziológiai és sportorvosi vizsgálatok jelentik. Felterjesztéssel fordultak Klebelsberg Kunohoz, hogy a szegedi élettani intézetben sportorvosi vizsgálóállomást létesíthessenek, amit végül csak egy második felterjesztést követően, 1935-ben sikerült elérni.
“Az intézmény első feladata, hogy a budapesti középiskolákkal kapcsolatban már régebben működő hasonló intézmény mintájára itt is foganatosítsa a középiskolásokra immár Szegeden is kötelezővé tett szakszerű orvosi ellenőrzővizsgálatokat, elsősorban természetesen azokra a tanulókra vonatkozólag, akiket az iskolában rendszeres gyakorlásra és versenyzésre kiszemeltek. Ezekre kötelező lesz az ellenőrzőkönyvecske kiváltása, mellyel évente legalább kétszer kell majd jelentkezniük nálunk a díjtalan orvosi vizsgálatra. A versenyeken pedig ezek csak akkor vehetnek részt, ha az orvosi vizsgálat alapján a könyvecskébe az engedélyzáradékot bevezetjük.
[…]
az orvos ezen a téren nagy és hálás feladat előtt áll, midőn megállapítja a rátermettséget, vagy ennek ellenkezőjét, mikor irányt szab a sportoló munkájának, t. i., hogy milyenfajta sportra alkalmas, hol várhatók tőle károsodás nélkül a legjobb eredmények, vagy mikor megmagyarázza, hogy a sokféle testi-lelki ártalomról való lemondás és a fegyelem milyen jó hatással van az elérhető eredményekre és a fejlődés összhangjára. Az orvosnak részt kell tehát vennie a fiatalság erkölcsi nevelésében is, ami a testnevelésnek egyik fontos ágazata, mert hiszen nem lehet célunk csupán izomembereknek, sportcsillagoknak „előállítása”, akik olyan hamar eltűnnek a kulisszák mögött. Az orvosnak arra kell törekednie és vigyáznia, hogy legalább a testnevelés, illetve a testgyakorlás ne nehezedjék az ifjúságra, mint valami unalmas robotolás, hanem, hogy az ifjúság is szívesen belássa, hogy a testgyakorlás az ő fegyelmező hatásával és a mértékletességre utaló figyelmeztetésével fontos irányítója a testi-lelki fejlődésnek.”
(Beszámoló a m. kir. Ferencz József Tudományegyetem Élettani Intézetének sportorvosi vizsgáló állomásán folytatott munkáról. Szeged : M. Kir. Ferencz József-Tudományegyetem, 1936. p.30-31.)
Fogalomtár
Experimentál: kísérletet végez, kísérletezik
Propedeutika: előkészítés, bevezetés egy tudományba
Teszteld a tudásod!
Miután elolvastad a leckét, oldd meg a feladatokat!
Egészítsd ki a szöveget!
Felhasznált irodalom:
– Petri Gábor: Emlékezés Purjesz Béla professzorra (1884—1959). Orvosi Hetilap, 1984. 125. évf., 50. sz. p. 3057-3059.
– Purjesz Béla (Wikipédia) https://hu.wikipedia.org/wiki/Purjesz_B%C3%A9la (Utolsó letöltés: 2021. április 17.)
– Szabó Tibor, Zallár Andor: Dr. Purjesz Béla : 1884-1959. Szeged : Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem, 1993. http://univ.bibl.u-szeged.hu/id/eprint/18899 (Utolsó letöltés: 2021. április 17.)
– A Szegedi Orvostudományi Egyetem évkönyve : az 1959/60. tanévről. Szeged : Szegedi Orvostudományi Egyetem, 1964. http://univ.bibl.u-szeged.hu/id/eprint/16337 (Utolsó letöltés: 2021. április 17.)
– Tényi Mária: Purjesz Béla és a belgyógyászati diagnosztikai klinika. In: Lonovics János, Fazekas Tamás, Varró Vince (szerk.): A Szegedi Tudományegyetem Belgyógyászati Klinikájának története. Budapest : Akadémiai K., 2003., p. 97-110.
Vissza
az előző oldalra
A folytatásban:
Hetényi Géza
© 2021 Szegedi Tudományegyetem Klebelsberg Kuno Könyvtára – Minden jog fenntartva.