Belgyógyászati Klinika
Orvosok hálózatban
Életútja
Purjesz Zsigmond középiskoláit Kecskeméten és Pesten, orvosi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte.
1871-ben a kolozsvári Orvos-sebészi Tanintézetben Genersich Antal mellett kórboncnok tanársegéd, majd Machik Béla mellett belkórodai tanársegéd volt. Egy évvel később már a budapesti egyetem I. sz. belkórodájában találjuk a nagy tekintélynek örvendő, első magyar iskolaalapító belgyógyászprofesszor Wagner János mellett tanársegédként.
1873-ban a kolera idején pedig Szentesen volt járványorvos.
1897-ben – több más klinika mellett – az ő irányításával megkezdődhetett az új kolozsvári Belgyógyászati Klinika építése, ahova már két év múlva, 1899-ben be is költözhettek.
Purjesz Zsigmond
(Szentes, 1846 — Budapest, 1918. január 27.)
Végzettségei
- 1870: orvosdoktorrá avatták
- 1871: sebésztudor és szülészmester
- 1876: "Mell- és hasürbeli szervek vizsgálati módszerei" c. tárgykörből magántanári képesítést szerzett
Művei
- 1875: A különös kór- és gyógytan kézikönyve
- 1882: A mellűri álképletek és mellhártyaizzadmány differentiális kórismézéséhez
- 1884: A belgyógyászat tankönyve
A klinika élén
1880 májusában megkapta királyi kinevezését a kolozsvári egyetem belgyógyászati tanszékének élére, melyet pályázat útján nyert el.
"Negyedszáz évben hirdetted szóval és tettel az emberszeretetet, mint az orvosi tudomány és orvoslás művészetének erkölcsi alapját."
Jancsó Miklós, Szabó Dezső
(Jancsó, Szabó, 1906, V.p.)
A kép forrása: Wikimedia
Közkincs, Hivatkozás
Purjesz Zsigmond 1880-ban pályázat útján elnyerte a kolozsvári egyetem belgyógyászati tanszékét. Tanársegédként itt eltöltött időszakából tudta milyen körülmények várnak rá, de abban reménykedett, hogy Wagner János idős kora miatt hamarosan visszavonul, és az ő utódja lehet majd Budapesten.
“A kolozsvári belgyógyászati klinika akkor, amikor Purjesz Kolozsvárra jött, a Karolina-kórház ódon, félig rom épületeiben volt elhelyezve; nemhogy egyetemi oktatásra nem alkalmas, de egyenesen visszataszító helyiségekben. Egy szoba a kórterem, hova tanítványai éppen még befértek, két szoba 24 ággyal a klinika, a melynek hátulsó részében nappal is csak gyertyavilág mellett lehetett beteget vizsgálni. Vízvezeték, csatornázás nincs. A tanteremben folyik a tanítás, azután a gyermek-, majd a felnőtt- és végül a fül-, orr- és gégebetegek ambulantiája. A szoba két ablakánál két asztalkán a laboratóriumi vizsgálatok. E szűk szobában nyüzsögnek hallgatók és betegek reggel 7-től egész délig és folynak a laboratóriumi vizsgálatok egész estig.
E helyiségekben tanított Purjesz 18 éven át kora reggel, többnyire lámpafénynél kezdve az előadásait, és tanított olyan lelkesen és olyan eloquentiával, hogy nem volt egy hallgatója sem, a ki jószántából csak egy előadását is elmulasztotta volna. Előadásaiban nem betegségeket állított hallgatói szemei elé, hanem minden egyes beteget művészileg alakított individuummá, csak úgy, mint a festő egyes modelljeit. Hallgatóit nemcsak arra tanította meg, hogy helyüket a betegágy mellett megállják, logikusan tudjanak gondolkodni és helyesen cselekedni; de megtanította őket életbölcseletre is, a melylyel majd künn az életben nehéz pályájukon betegeik szeretetét, embertársaik becsülését fogják maguk számára megszerezhetni.”
(Jancsó Miklós: Purjesz Zsigmond. In: Orvosi Hetilap, 1918. február (62. évfolyam, 5-8. szám), 92 p.)
„És ezen az igazán visszataszító kinézésű helyiségekből álló klinikán […] Purjesz olyan orvosi generátiót nevelt, a melyre méltán lehetett büszke. Mert az akkori időkben felnőtt orvosi generátio képzése úgyszólván teljesen a Purjesz munkája volt: igazi orvosképzést, igazán orvosi nevelést csupán a Purjesz klinikája végzett. Mert Purjesz nemcsak előadásokat tartott, hanem tanított is, és nemcsak tanított, hanem nevelt is és sohasem tudnám eldönteni, hogy melyiket csodálhatta meg méltóbban az ember: sallang és póz nélküli, valóban classikus előadásait, vagy fáradhatatlanul türelmes oktatási módját különösen orvosi visitek tartásánál, avagy élvezetes nevelési módszerét az ambulantiákon”
(Jancsó Miklós: Purjesz Zsigmond. In.: Gyógyászat, 1918. június 9., 282.p.)
Milyen körülmények fogadták Purjesz Zsigmondot a klinikán?
Purjesz először is rendet teremtett a kórházi munkában. Reggel 7-től 9-ig naponta előadást tartott, utána a tanársegédével a hallgatók jelenlétében megbeszélte a fekvő betegek helyzetét, majd kezdődött az ambulancia: többnyire a gyermekeket vette előre, utána a felnőttek, végül a fül-orr-gége betegek következtek. Végig asszisztálhattak a medikusok. Purjesz vezette be a diagnosztikát segítő laboratóriumi vizsgálatokat. Ezek szintén az előadóterem két asztalán, délutánonként folytak.
Kezdetben magánpraxisa nehezen indult be, így klinikai munkája és a tanítás mellett igen sok szabadideje maradt.
Ennek eredménye lett – miután a tanítás során rájött, hogy a diákoknak nincs megfelelő tankönyve, amiből a teljes belgyógyászat elméleti vonatkozásait elsajátíthatnák -, hogy megírta A belgyógyászat tankönyve című kétkötetes munkáját.
Nézz utána az interneten!
Mikor jelent meg a tankönyv további két kiadása?
1887-ben Wagner János nyugdíjba vonult, a megüresedett pesti I. belgyógyászati tanszékre Purjesz Zsigmond is pályázott, de végül Korányi Frigyes támogatását is élvező Kétli Károly kapta meg a tanszéket. A csalódott Purjesz visszavonult Kolozsvárra.
1890-ben Korányi Frigyesnek a tífusz és a malária vegyes fertőzések kérdéséről írt akadémiai székfoglalója kapcsán éles vita bontakozott ki kettejük között, ami heves hírlapi vitához vezetett. Purjesz és Korányi, valamint közvetve Purjesz és Markusovszky Lajos között a viszony végérvényesen megromlott, sőt id. Jancsó Miklós szerint erre vezethető vissza az is, hogy Purjeszt kihagyták a Belgyógyászat kézikönyve (szerk.: Bókai Árpád, Kétli Károly, Korányi Frigyes) című mű szerzői közül. Ezzel végleg megszűnt annak a lehetősége is, hogy valaha visszatérhessen Budapestre.
A képek forrása
Emlékkönyv, 1903, 303.p., 311.p.
1893-ban Kolozsvárott is kolera tört ki, ez idő alatt Purjesz kolerabiztosként tevékenykedett, majd 1897-ben – több más klinika mellett – az ő irányításával megkezdődhetett az új Belgyógyászati Klinika építése, ahova már 2 év múlva, 1899-ben be is költözhettek.
A belklinika felépítésében játszott szerepe elismeréseként Purjesz udvari tanácsosi címet kapott.
1901 őszén a belgyógyászat keretében megnyílt a 33 ágyas fertőző pavilon, 1905 áprilisában pedig a 76 ágyas tüdőbeteg osztály és szanatórium.
Egy kis kitekintés
1905-ben negyedszázados jubileumát ünnepelték Purjesz Zsigmond tanári kinevezésének, ez alkalomból 1906-ban Szabó Dénes és Jancsó Miklós szerkesztésében Emlékkönyvet adtak ki.
“Negyedszáz évben hirdetted szóval és tettel az emberszeretetet, mint az orvosi tudomány és orvoslás művészetének erkölcsi alapját. Tudásunk fejlesztésében tevékenyen részt veszesz, mások munkájából felveszed azt, amitől emberszereteted gyakorlására szilárdabb, biztosabb alapot reménylesz. Az orvosi tudományt és haladását szereted, mert az emberiség szenvedéseire irt nyújtó balzsamnak újabb és újabb forrását nyitja meg.
Szeretetet vetettél, szeretetet aratsz: az embereknél, kiknek szenvedését tudásod és orvoslásművészeted enyhíti és az egészséget visszaadja; tanítványaidnál, kiknek tanításod bizlos útmutató az élet ösvényein; tanártársaidnál, kiknek munkálkodásod serkentés az együttműködésre.
[…]
A Purjesz-Emlékkönyv dolgozatai tegyenek tanúságot, hogy a kolozsvári egyetem orvosi karán tudományos munkálkodás folyik, melyet volt tanítványai az országban elszéledve is folytatnak. E kötet bizonyítsa, hogy az orvosok és természetvizsgálók XXXII. vándor- gyűlése alkalmából bemutatott intézeteink élnek, hogy azok az orvosi tudomány haladásában és fejlődésében tevékenyen részt akarnak venni. Hirdesse e kötet a szeretetet, a kölcsönös megbecsülést, mely vezérli a különböző intézeteket és alkalmazottaikat, amidőn egy-egy kérdés megoldásánál, egymás támogatásával, egyesített erővel törekednek a kitűzött közös cél felé.”
Jancsó Miklós, Szabó Dénes (szerk.): Dolgozatok Purjesz Zsigmond negyedszázados tanári működésének emlékére (A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 95.). Budapest : Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat, 1906 (Forrás: ADT)
Hogyan zajlott az oktatás a Purjesz-klinikán?
Issekutz Béla így ír erről könyvében:
“A belgyógyászat heti 10 órában négy féléven át volt kötelező tantárgy. A kétórás előadások egy beteg részletes bemutatásából és a kóresethez fűzött klinikai előadásból állottak. [...] Az előadás végeztével a professzor a hallgatóság kíséretében minden alkalommal vizitet tartott a földszinti kórtermekben, és ott a hallgatók referáltak neki az észlelésükre kiosztott betegekről. Itt mutatták be a vizsgálati eljárások terén szerzett tudásukat, és megbeszélték a diagnózist és a terápiát. Miután egy évfolyamban csak 20-40 hallgató volt, a professzor mindenkit jól ismerhetett, és minden szorgalmas hallgató két év alatt bőséges gyakorlati és elméleti tudást szerezhetett. A hallgatók délután elkísérték az adjunktust vagy tanársegédet a vizitekre [...].
A gyengén sikerült szigorlatok után mindig gyötrődött Purjesz, hogy nem tanít jól, ezért sokszor változtatott előadása és klinikai oktatása módszerein.”
(Issekutz Béla, 1968, p. 21-22.)
1909-ben Korányi Frigyes közelgő visszavonulásával felcsillant a remény, hogy visszakerülhet Budapestre. Ez végül ismét csak álom maradt, ugyanis Korányi Sándort nevezték ki a budapesti I. sz. belklinika élére. Purjesz budapesti visszatérése előtt minden kapu bezárult.
Ezt követően beadta lemondását, amit hamarosan visszavont, mivel rájött, hogy nem tud munkája és klinikája nélkül élni. Két évvel később (1911) viszont végérvényesen nyugdíjba vonult, és visszaköltözött Budapestre.
Kolozsvárra 1912-ben tért vissza, amikor a klinika parkjában felállították mellszobrát. Ekkor 10000 koronát adományozott az orvostudományi karnak, hogy annak kamataiból a kar kiváló hallgatóit jutalmazzák.
1918-ban hunyt el, a házsongárdi temetőben temették el. Később emlékművét is ide helyezték át.
Purjesz Zsigmond szobra a klinika kertjében (1) és sírja a házsongárdi temetőben (2).
(A képek forrás: Wikimedia)
(1) Közkincs, Hivatkozás
(2) Készítette: Wikizoli - Saját készítésű fotó, CC BY-SA 3.0, Hivatkozás
Nézz utána az interneten!
Mi volt az oka, hogy a klinika parkjában felállított emlékművét később a házsongárdi temetőbe helyezték át?
Mit jelentett Purjesz Zsigmond a belgyógyászati klinika történetében?
Engel Rudolf így fogalmazta meg:
“Az ő vezetése alatt, az ő munkásságának eredményeként lett az óvári öreg Karolina kórház három kis betegszobájából egy három nagy épületet elfoglaló, 200 betegágyas, modern felszerelésű intézetté, amely — mint ahogy igazgatója nevelte akkor Erdély egész orvosgeneratioját, — központja, „ultima ratio"-ja lett egész Erdélyben a belgyógyászati gyakorlatnak.”
(Engel Rudolf, 1931, 36.p.)
Jancsó Miklós pedig így írt mesteréről:
“És nemsokára eljött az az idő, hogy nem volt előkelőbb ember Erdélyben és senki Kolozsvárt, a kinek betegágyához Purjeszt el nem hívták, szenvedett légyen bármiféle betegségben, és megjelenése olyan hatású volt, hogy a beteg környezete meg volt nyugodva, ha egyszer Purjesz a beteget látta, még ha meg is halt a beteg - talán még a beteg is nyugodtan halt meg, ha Purjesz sem tudott rajta segíteni. Legalább így tartották!"
(Gyógyászat, 58.évf., 27.sz., 1918. július 7., 328.p. )
Tudtad?
A Purjesz-iskola jelentőségét és hatását a román belgyógyászatra a hivatalos román orvostörténelem is kiemeli.
Ugyan fő képviselői az egyetemmel és Jancsó Miklós professzorral Szegedre költöztek a háborút követően, az Erdélyben működő magyar orvosok a húszas-harmincas években kevés kivétellel Purjesz-tanítványok voltak.
A kolozsvári román egyetemen tanszéki utód Iuliu Haţieganu professzor pedig egy 1926-os interjúban a Purjesz- és Jancsó-féle orvosi nézetek továbbvivőjének vallotta magát, aki igyekszik „a kórházi fegyelmet és a betegek ellátását azon a magas szinten tartani, amelyet a nagy klinikus, Purjesz irányítása alatt elértek.”
Fogalomtár
Udvari tanácsos: Ausztriában magas állású köz- és udvari tisztviselő hivatalos címe, Magyarországon 1898-tól kitüntetésként adományozták
Ultima ratio: végső érv vagy utolsó eszköz, tágabb jelentése az utolsó megoldási kísérlet egy szorult helyzetben vagy a végső, döntő érv egy vita során
Teszteld a tudásod!
Miután elolvastad a leckét, oldd meg a feladatot!
Húzd a megfelelő helyre az évszámokat, címeket!
Felhasznált irodalom:
– Emlékkönyv a kolozsvári Magyar Királyi Ferencz József Tudományegyetem és különösen ennek orvosi és természettudományi intézetei, a magyar orvosok és természetvizsgálók XXXII. vándorgyűlése tagjai részére. Kolozsvár : Kolozsvári Egyetem, 1903. http://univ.bibl.u-szeged.hu/id/eprint/17978 (Utolsó letöltés: 2021. április 06.)
– Engel Rudolf: A M. Kir. Ferencz József-Tudományegyetem belgyógyászati klinikájának és tanszékének története : 1872-1930 (Acta litterarum ac scientiarum Regiae Universitatis Hungaricae Francisco-Josephinae : sectio medicorum = A M. Kir. Ferencz József-Tudományegyetem tudományos közleményei : orvostudományi értekezések). Szeged : M. Kir. Ferencz József-Tud. Egyetem Barátainak Egyesülete, 1931. http://acta.bibl.u-szeged.hu/39161 (Utolsó letöltés: 2021. március 13.)
– Gaál György: Purjesz Zsigmond, az „orvosok orvosa”. Művelődés, LXXI. évf., 2018. február. https://muvelodes.net/enciklopedia/purjesz-zsigmond-az-orvosok-orvosa (Utolsó letöltés: 2021. március 14.)
– Issekutz Béla: id. Jancsó Miklós és ifj. Jancsó Miklós, a két orvostudós. Budapest : Akadémiai K., 1968.
– Jancsó Miklós, Szabó Dénes (szerk.): Dolgozatok Purjesz Zsigmond negyedszázados tanári működésének emlékére (A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 95.). Budapest : Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat, 1906
– Minker Emil: A Szegedi Tudományegyetem történetének kolozsvári szakasza. In: Lonovics János, Fazekas Tamás, Varró Vince (szerk.): A Szegedi Tudományegyetem Belgyógyászati Klinikájának története. Budapest : Akadémiai K., 2003., p. 11-43.
– Purjesz Zsigmond (Wikipédia) https://hu.wikipedia.org/wiki/Purjesz_Zsigmond_(orvos,_1846%E2%80%931918) (Utolsó letöltés: 2021. március 14.)
Vissza
az előző oldalra
A folytatásban:
id. Jancsó Miklós
© 2021 Szegedi Tudományegyetem Klebelsberg Kuno Könyvtára – Minden jog fenntartva.