Életútja

A budai Mátyás Király Reálgimnáziumban érettségizett 1939-ben – ekkor már beszélt angolul, németül, franciául (később pedig szerbül is megtanult), majd a belgrádi egyetemen kezdte meg orvostudományi tanulmányait 1939 őszén, de a háború kitörése miatt 3 félév elvégzése után nem folytathatta azt. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem joghallgatója lett, 1946-ban szerzett államtudományi doktori diplomát. Közben 1944 június-október között Szerbiában volt munkaszolgálatos. 1945 februárjában sikerült visszajutnia Budapestre, a család pedig úgy döntött Makóra költöznek, Varró pedig beiratkozott a szegedi egyetem orvosi karára

Hallgatta Hetényi, angolszász medicina legújabb eredményeit bemutató belgyógyászati előadásait, melyek annyira lenyűgözték, hogy elhatározta, Hetényi klinikájának tagja lesz. Hetényi volt az, aki az érdeklődését a belgyógyászat dinamikusan fejlődő ágazata, a gyomor-bélrendszer betegségei felé terelte.

1967. április 1-jétől egy éves tanulmányút keretében Serge Bonfils párizsi intézetében dolgozott, kutatómunkája a gyomorszekció hormonális szabályozásának és a gasztrin hatásmechanizmusának föltárására irányult. Párizsi tartózkodása alatt Bolnfils-szal életre szóló barátság szövődött.

Kutatási területei

Klinikai és kísérleti gasztroenterológia: gyomorvérkeringés, gyomorsav-szekréció, ulcusképződés; gasztrointesztinális peptidhormonok; vékonybélkeringés és fölszívódás, utóbbinak zavarai; Oddi-sphincter működészavara; krónikus pancreatitis; idült, nem specifikus gyulladásos vastagbélbetegségek.

Varró Vince

(Budapest, 1921. október 13. –)

  • belgyógyász

  • egyetemi tanár

  • gasztroenterológus

A Magyar Gasztroenterológiai Társaság jogelődjének, a Magyar Belgyógyász Társaság 1957 végén létrehozott gasztroenterológiai szekciójának alapító tagja.

Végzettségei

Művei

A klinika élén

Belgyógyászati klinika igazgatója: 1973. január 1. – 1991. június 30. (nyugdíjba vonulásáig)
Előtte 1970. július 1-től a II. sz. belgyógyászati klinikát irányította.

“Életem “csillagórája” volt, amikor a kinevezést átvettem. Régi álmom vált valóra, megkezdhettem azt, amit oly sokszor végiggondoltam: felejthetetlen mesterem, Hetényi Géza által megteremtett belgyógyászati klinika továbbfejlesztését.”

Varró Vince

(A Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem 1. Belgyógyászati Klinikájának emlékkönyve, 1990, 8.p.)

A kép forrása: SZTE Klebelsberg Könyvtár

“Varró Vince,” SZTE Klebelsberg Könyvtár Képtár és Médiatéka, megtekintve: 2021. április 25., https://mediateka.ek.szte.hu/items/show/2340.

Varró intézetvezetői elképzelése eltért Juleszétől, ez már akkor megmutatkozott, amikor a II. sz. belklinika élére került.

Célja az volt, hogy újraélessze a multidiszciplináris Hetényi-klinika konzultatív, hatásos belső továbbképzést nyújtó munka- és értékrendjét, légkörét, metódusait és szokásait. Növelni kívánta a tudományos és publikációs tevékenység becsületét, arra kérte a klinika tagjait, hogy a betegágy melletti belgyógyászati munkán kívül kapcsolódjanak be valamelyik kutatócsoport munkájába.
Bevezette a rendszeres referálásokat, évente egyszer minden kutatócsoportnak be kellett számolnia arról, hogy mit végeztek, milyen nehézségeik voltak, mik a következő terveik.

“Mint hálás tanítvány, igyekeztem a Hetényi szellemet továbbvinni. Ennek lényege, hogy a belgyógyászat magas szintű művelése mellett a klinikusoktól tudományos eredményeket is elvártam. S ahogyan nekem Hetényi, úgy én is minden lehetőséget megadtam ehhez a munkatársaimnak. Kisugározni és embereket hagyni felnőni, kibontakozni, ez volt az elvem. Minden erőmmel törekedtem arra, hogy a munkatársaim szakmailag megvalósíthassák önmagukat. Személyes kapcsolataim révén ösztöndíjakat tettem számukra lehetővé, s ezek döntő fontosságúak voltak tudományos munkájukban.”
(Délmagyarország, 2001. március 17., 6.p.)

1973 januárjától lett az I. sz. belgyógyászati klinika igazgatója, utóda a II. Belklinikán Cserháti István lett.
Számos tanítványa, munkatársa lett a későbbiekben egyetemi tanár, címzetes egyetemi docens, kórházi osztályvezető főorvos vagy szerezte meg az orvostudomány (MTA) doktori fokozatát, utóda, Lonovics János is tanítványa volt.

“Az I. Belklinikán töltött évek alatt munkatársaimat leszámítva, csak a tanítványaim is jelentős eredményeket értek el. A megkülönböztetés azt jelenti, hogy munkatárs az, aki beosztottam volt, de szakmai és tudományos egyéniségének kialakításában nem nekem volt fontos szerepem, pl. Rák Kálmán, Cserháti István. Tanítványnak tekintem azt, aki mellettem nőtt fel, és szakmai elismertséget (adjunktus, minősítés stb.) már professzori időm alatt ért el.”
(Varró Vince, 1996, 195.p.)

Tudtad?

Édesapja Varró Aladár Béla gyógyszerész, akinek Gyógynövények gyógyhatásai c. könyvét még a 2010-es években is kiadták.
Két gyermeke van: Andrea és András. Varró András az Egyetem rektorhelyettese is volt, jelenleg egyetemi tanár az SZTE-n.

Gondoltad volna?

Varró Vince hosszabb ideig volt a klinika vezetője, mint bármelyik elődje: Rusznyák István, Hetényi Géza, Julesz Miklós.

A klinika személyi összetételét átalakította, amit kezdetben többen is kritikusan szemlélték, de ez nem tartott sokáig, hamar megérezték, hogy ezzel a cél a korszerű klinika kiépítése és működtetése.

Az I. Belklinika élén is a komplex klinikában gondolkodott – azaz a belgyógyászat több profilját magas szinten reprezentáló munkacsoportokat kívánt kialakítani, és számukra keretmunkatervet kidolgozni. De tisztában volt azzal is, hogy minden belgyógyászati diszciplína nem koncentrálódhat a klinikán – egy intézmény nem képes azokat tudományos igényességgel ellátni: a hematológiai (vezetője Cserháti István) és a kardiológiai (vezetője Csanádi Miklós) profil így átkerült a II. Belklinikára.

Eredeti elképzelése szerint az endokrin osztályt is megtartotta volna, csak privilegizált helyzete szűnt volna meg, de végül 1976-ban önkormányzati nyomásra kénytelen volt hozzájárulni ahhoz, hogy a Julesz Miklós alapította endokrin osztály a hozzá tartozó laboratóriumokkal együtt elszakadjon a klinikától (megalakult az Endokrinológiai Önálló Osztály és Kutató Laboratórium, vezetője: id. László Ferenc docens).
Varró támogatásával elszakadtak az anyaintézettől az izotóp-laboratóriumok is és létrejött a központi izotópdiagnosztikai laboratórium. (vezetője: Csernay László).

A Varró-klinikán működő munkacsoportok

1977-re pedig megvalósult a gasztroenterológiai szaktevékenység elsőbbsége.  Ezen kívül a klinikán nefrológiai, immunreumatológiai, diabetológiai és aritmológiai munka folyt.

Tudtad?

Varró egyik régi munkatársa, Csernay László 1969-ben csatlakozott a Kalmár László vezette szegedi kibernetikai iskolához, és hamar észrevette az orvostudomány komputerizációjában és a klinikai adatok számítástechnikai kezelésében rejlő lehetőségeket.
Tanácsára Varró a számítógépek orvosi alkalmazásával foglalkozó munkacsoportot hozott létre, és néhány év múlva tanulmányt jelentetett meg e témakörben az Orvosképzés című folyóiratban.

Kibernetikai Laboratórium felavatása, 1963
A képen: Kalmár László; Csernay László; Fodor Géza

Forrás

“Kibernetikai Laboratórium felavatása,” SZTE Klebelsberg Könyvtár Képtár és Médiatéka, megtekintve: 2021. április 30., https://mediateka.ek.szte.hu/items/show/17653.

Varró újraélesztette a Hetényi Géza bevezette nyilvános betegbemutatásokat, azzal a különbséggel, hogy már nem a kórtermekben, hanem a képi dokumentáció egyre bővülő eszköztárát felhasználva a tanteremben tartották meg ezeket.
A nyilvános vizitek egyrészt a klinika vonzáskörzetében dolgozó orvosok továbbképzését, másrészt a velük való személyes kapcsolattartást szolgálták.
Az előkészületek során összegyűlt anyag lett az alapja a Klinikai betegbemutatások c. 1989-ben kiadott könyvnek.

Minden héten kötelező részvétellel tudományos ülést rendeztek, ez volt a folyamatos belső továbbképzés klinikai fóruma. Kezdetben folyóirat-referáló ülések voltak túlsúlyban, később egyre több meghívott vendég volt, az elméleti és klinikai orvostudomány különféle területeiről.

Varró megtanulta Hetényitől, hogy a kibontakozásban senkinek sem szabad az útjába állni: ha valakinek határozott elgondolása volt, hogy milyen témában szeretne elmélyedni, nem térítette el tőle. Hetényihez hasonlóan következetesen távol tartotta magát munkatársai magánéletétől.

Lendületes, kiváló előadó volt. Az oktató munkában az elsőbbséget a reperezentatív tantermi előadásoknak adta. 

"Szerettem előadni, s mindig gondosan felkészültem az orvostanhallgatóknak tartott órákra. Gondot fordítottam a logikai lépcsőzetességére és a mondottak dokumentálására. Ahhoz, hogy egy előadás könnyed, gördülékeny, közvetlen legyen, sokat kell dolgozni. [...] Manapság gyakran merül fel, hogy szükség van-e tantermi előadásokra, nem inkább a betegágy mellett kellene-e az egyes betegségeket bemutatni. Véleményem szerint a belgyógyászat válogatott fejezeteinek előadása - különösen az auditív típusú hallgatóság számára - olyan emlék lehet, melyet egy életre megőriznek. Persze csak akkor, ha tapasztalt, sok beteget látott eIőadó színesen, esetismertetésekkel tarkítottan, formai szempontból kereken és didaktikusan adja eIő mondanivalóját. Így sok olyan információt is közvetíteni tud, mely nincs a tankönyvben, vagy nincs fontosságának megfelelően súlyozva."
(Varró Vince, 1996, 204. p.)

Hogyan vitte tovább klinikáján Varró Vince Hetényi szellemiségét?

1990-ben, tanszékvezetői működésének 20. évfordulójára tanítványai emlékkönyvet állítottak össze.

“Ha valaki komolyan vette, és munkatársai számára döntő feladattá tette az elmúlt évtizedekben egyetemünkön, de mondhatjuk, hazánkban, azt, hogy egyetemi tanszéken dolgozni mindenekelőtt a hazai és nemzetközi tudományos élettel, szakmai vérkeringéssel való kapcsolatot, lépéstartást és az ahhoz történő aktív hozzájárulást jelenti, akkor ezek sorában Varró Vincét igen előkelő hely illeti meg. Ezt az igényességet, ezt a követelményt, amelyet munkatársai irányában mutatott, nem mindenki és nem mindig értette meg, a idő azonban ebben a vonatkozásban egyértelműen igényességét és következetességét igazolta [...] kritikus, lényeglátó, elemző, világos fogalmakat megteremteni és érvényesíteni akaró személyisége folyamatosan érződik és hat [...] Olyan kiemelkedő tudással rendelkező vezető, akinek tapasztalataira, véleményére az emberi élet adta legvégső határig szükségünk lesz.”
(Emlékkönyv, 1990, p. 6-7.)

Nyugdíjba vonulását (1991. június 30.) követően folytatta szakpublisztikai tevékenységét – ennek középpontjába azonban már nem a tápcsatorna, hanem az orvostudományi kutatás és publisztikai etikai és technikai kérdései álltak.
Emellett szépirodalmi írásai is megjelentek. Ezek közül kiemelendő két memoárja: Zárójelentés (1996), Az én huszadik századom zárójelentése (2013).

Az én huszadik századom zárójelentése. Könyvbemutató, 2013.

(Népszabadság, 2014. december 29., 11. p., forrás: ADT ; nol.hu)

2016-ban 95. születésnapja alkalmából tudományos üléssel és táblaavatással köszöntötték munkatársai.

A szeged.hu tudósítása, 2016. szeptember 28.

“[...] két tanulságot vontam le életutamból. Az egyik, hogy - legalábbis eddig - elkísért utamon a szerencse. Azzal foglalkozhattam, amit szeretek, két csodálatos élettárs egyengette utamat, és szerető, sikeres gyermekeim vannak, környezetem megbecsül. A másik, hogy jól sáfárkodtam a bennem lévő értékekkel; nagy munkával és sok lemondással, de kihoztam magamból mindazt, amire tehetségem predesztinált, és nem vállalkoztam olyan feladatra, mely képességeimet meghaladta volna.”
(Varró Vince, 1996, p. 6-7.)

Fogalomtár

Aritmológia: a szívritmuszavar tudománya
Diabetológia: a cukorbetegséggel (diabétesz) és szövődményeivel foglalkozó orvosi tudományág
Endokrinológia: a belső elválasztású mirigyek – leginkább a pajzsmirigy, a mellékpajzsmirigyek, a mellékvese, a hasnyálmirigy – működésének élettanával, azok betegségeivel foglalkozik
Gasztrin: egy hormon, amit a gyomor és a vékonybél G-sejtjei termelnek, szabályozza a gyomorfal savtermelését az emésztési folyamat során
Hematológia: az orvostudománynak a vér, illetve vérképző- és nyirokszervek betegségeivel foglalkozó belgyógyászati ága
Izotópdiagnosztika: olyan vizsgálati módszer, amely során a radioaktív izotópok által kibocsátott sugárzás mennyiségének, térbeli és időbeli eloszlásának detektálásával nyerünk információt
Kandidátus: az a személy, aki valamely tudományágban elnyerte a legalsó akadémiai tudományos fokozatot (Ma már nem lehet senki kandidátus, helyette "PhD" lehet az, aki ennek megfelelő tudományos címet kap. A legutolsó kandidátusok 1997-ben kapták meg címüket.)
Kardiológia: a belgyógyászat egyik ága, mely a szív és az erek betegségeivel foglalkozik
Kibernetika: egy komplex tudományos irányzat, amely a szabályozás, vezérlés, információfeldolgozás, -továbbítás általános törvényeit kutatja
Multidiszciplináris: több tudományt, szakterületet érintő
Nefrológia: a vese belgyógyászatának tudományága

Teszteld a tudásod!

Miután elolvastad a leckét, oldd meg a feladatokat!

Jelöld meg a helyes választ!

Felhasznált irodalom:
– Fazekas Tamás: A Varró-klinika. In: Lonovics János, Fazekas Tamás, Varró Vince (szerk.): A Szegedi Tudományegyetem Belgyógyászati Klinikájának története. Budapest : Akadémiai K., 2003., p. 179-213.
Fazekas Tamás, Karácsony Gizella (szerk.): A Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem 1. Belgyógyászati Klinikájának emlékkönyve : Dr. Varró Vince egyetemi tanár intézetvezetői működésének 20 éves évfordulójára : 1970-1973. II. Belklinika, 1973-1990 I. Belklinika. Szeged : SZOTE, 1990. 
– Varró Vince: Zárójelentés. Budapest : T-Twins, 1996.
– Varró Vince (Wikipédia) https://hu.wikipedia.org/wiki/Varr%C3%B3_Vince (Utolsó letöltés: 2021. április 26.)

Vissza

az előző oldalra

A folytatásban:

Orvosok hálózatban

© 2021 Szegedi Tudományegyetem Klebelsberg Kuno Könyvtára –  Minden jog fenntartva.