A szegedi matematikai iskola: József Attila Tudományegyetem (1964–2000)

1964-ben a Szegedi Tudományegyetem felvette egykori hallgatója, József Attila nevét. Ez a tény a matematikai iskola életében csupán a tanszékcsoportok pecsétjének újrafaragását jelentette. A komolyabb változások az egyetem nevétől függetlenül következtek be.

Szervezeti változások

1967-ben a Bolyai Intézet négy tanszék gyűjtőneve lett. Hivatalosan ekkor alakult meg az Analízis Tanszék Szőkefalvi-Nagy Béla vezetésével, az Algebra és Számelmélet Tanszék Rédei László vezetésével, a Matematika Alapjai és Számítástechnikai Tanszék Kalmár László vezetésével, valamint a Geometriai Tanszék Szőkefalvi-Nagy Béla mint megbízott vezetésével. Rédei László 1967 végén Budapestre költözött, ahol az MTA Matematikai Kutató Intézete Algebrai Osztályának a vezetőjévé nevezték ki.

Rédei után 1968-tól 1972-ig, majd 1974-től 1993-ig az Algebra és Számelmélet Tanszéket Csákány Béla vezette, meghonosítva eközben az univerzális algebrai vizsgálatokat, amelyeknek a tanszéken elismert műhelye alakult ki.

Kislexikon

Nézzük meg Csákány Béla munkásságát részletesebben!

Kézjegy (Csákány Béla)

Ez utóbbi tanszéket 1972-től 1974-ig Gécseg Ferenc, 1993 után Megyesi László, Czédli Gábor és Bálintné Szendrei Mária vezette. Megyesi László Rédei Lászlónak és kivételes képességű szegedi munkatársának, Pollák Györgynek közös tanítványa, a félcsoportok eredményes kutatója volt. Czédli a hálóelmélet fiatalon meghalt kiemelkedő tehetségű kutatójának, Huhn Andrásnak a tanítványa, ma a szakterület egyik vezető hazai reprezentánsa.

Tovább olvasom

Pollák volt a mestere Bálintné Szendrei Máriának is, aki vezető szaktekintély a reguláris félcsoportok és általánosításaik témakörében, emellett ő volt a főszerkesztője 2007–2013 között a Bolyai János Matematikai Társulat Periodica Mathematica Hungarica című, a Bolyai Intézetben szerkesztett nemzetközi folyóiratának. Zádori László már az univerzális algebrai műhely harmadik generációjának tagja, a most tartósan az Egyesült Államokban dolgozó, szakterülete élcsapatához tartozó Szendrei Ágnes tanítványai közé tartozik.

Ezekben az években több folyóiratot is indítottak a Bolyai Intézethez kapcsolódó kutatói körök. A Periodica Mathematica mellett ilyen az Electronic Journal of Qualitative Theory of Differential Equations és az Analysis Mathematica is, melyet a Magyar és a Szovjet Tudományos Akadémia közösen adott ki, de a szerkesztés a Bolyai Intézetben folyt.

1972-ben a tanszéki szervezet újból megváltozott. Létrejött az Analízis Alkalmazásai Tanszék, amelynek vezetője Tandori Károly lett. A Matematika Alapjai és Számítástudományi Tanszék pedig kettévált: a Számítástudományi Tanszék vezetője Kalmár László maradt, a másiknak a neve Halmazelméleti és Matematikai Logikai Tanszékek, vezetője Fodor Géza lett. Fodor Géza tanszékét 1977-ben, a matematikus korai halála után Leindler László vette át, majd 1990-től Totik Vilmos vezeti.

Jobbra a képen “a Bolyai” munkatársai 1985-ben, köztük Krisztin Tibor, Németh József, Varga Antal, Horváth Jánosné Kristó Erzsébet, Leindler László, Tandori Károly, Szőkefalvi-Nagy Béla, Szalay István, Horváth Lajos, Nagy Péter, Csörgő Sándor.

Csákány Béla

(1932)

matematikus

Kutatási területe: absztrakt algebra, elsősorban univerzális algebra, ezen belül főleg a varietások és a klónok elmélete. Diszkrét matematikai játékok. 1969–1972-ig a József Attila Tudományegyetem tudományos rektorhelyettese, majd 1985 és 1990 között rektora.

Gécseg Ferenc

(1939–2014)

matematikus

Az automataelmélet és az univerzális algebra neves kutatója, több informatikával kapcsolatos szak elindítója. A szegedi automataelméleti iskola alapítója, számos egyetemi szak bevezetője. 1975 és 1990 között a József Attila Tudományegyetem Számítástudományi Tanszékének vezetője.

Tandori Károly

(1925–2005)

matematikus

A két "triumvirátust" követő korszak egyik legkiemelkedőbb tudós- és tanáregyénisége. Kutatási területe: sorozatok, sorok, szummációk elmélete; approximációelmélet; Fourier-analízis; valószínűségelmélet határeloszlás-tételei.

Pollák György

(1929–2001)

matematikus

Szegeden tanársegéd, később Rédei László aspriánsa lett. 1953 és 1958 között az Algebra és Számelmélet Tanszék tagja volt, kutatási területei a félcsoportelmélet és univerzális algebra voltak. Rédei Lászlóval együtt írt cikkei indították el a magyarországi félcsoportelméleti vizsgálatokat.

Leindler László

(1935–2020)

matematikus

Tudományos tevékenysége a klasszikus analízis területére esik, elsősorban a Fourier- és ortogonális sorok elméletére, de jelentős eredményeket ért el függvényterekkel, sorozatok osztályaival, beágyazási tételekkel és egyenlőtlenségekkel kapcsolatban is.

Hatvani László

(1943)

matematikus

A differenciálegyenletek megoldásánál elsősorban a minőségi (kvalitatív) úton történő vizsgálattal foglalkozik. Ezen a témakörön belül az úgynevezett nem autonóm rendszereket kutatja. Emellett jelentős eredményeket ért el a parciális stabilitás (részes stabilitás) problémája területén.

Csörgő Sándor

(1947–2008)

matematikus

Kutatási területe a valószínűségelmélet és a matematikai statisztika határeloszlásai. Megoldotta a valószínűségszámítás egyik legrégebbi, 1713-ból származó problémáját, a szentpétervári paradoxont. A legidézettebb tudósok közt tartották számon nemzetközi viszonylatban is.

Kérchy László

(1951)

matematikus

A matematikai analízis kutatója. Fő szakterülete a funkcionálanalízis, ezen belül a Hilbert-terek, illetve a Hilbert-terek
operátorai, és a Hilbert-térbeli izometriák. Foglalkozott a véges dimenziós vektorterek
elméletével is.

Czédli Gábor

(1953)

matematikus

Kutatási témája az algebrán belül főleg a hálóelmélet és másodsorban az univerzális algebra, de van más területhez (pl. a geometriához) tartozó tudományos cikke is. Hazánkban ő volt az első oktató, aki "Zsonglőrködés és matematika" témából egyetemi kurzust hirdetett.

Totik Vilmos

(1954)

matematikus

Kutatási területei az ortogonális polinomok, az approximációelmélet és a potenciálelmélet. Több approximációs (közelítési) elmélet kidolgozása fűződik nevéhez. 1993 és 1996 között a József Attila Tudományegyetem Bolyai Intézet igazgatója volt.

Krisztin Tibor

(1956)

matematikus

Elsősorban késleltetett differenciálegyenletekkel foglalkozik. Ilyenek fordulnak elő például az irányítási feladatokban, a fertőzések terjedésének modellezésében, a pénzügyi folyamatok leírásában.

Kattints a nyílra a lapozáshoz!

Kalmár László 1975-ben vonult nyugalomba, s a következő évben hirtelen elhunyt. 1975-ben a Geometriai Tanszék élére Lovász Lászlót nevezték ki, aki 27 éves korában lett tanszékvezető; a szegedi egyetemen ő a tartja a “legfiatalabban kinevezett tanszékvezető” rekordját. Szegedre költözve a tanszéket az 1981/82. tanév végéig vezette, amikor is az Eötvös Loránd Tudományegyetem professzora, később a Magyar Tudományos Akadémia elnöke lett, 2021 márciusában pedig az Abel-díjat is elnyerte.

Tovább olvasom

Távozása után a tanszék vezetésére Nagy Péter kapott megbízást. Differenciálgeometriai kutatásainak széles spektruma a Riemann-sokaságoktól a hálózatok és szövetek csoportokkal és loopokkal való kapcsolatainak vizsgálatáig terjedt. 1995-ben a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemre távozott. Utána rövidebb ideig Kincses János, Hajnal Péter, majd Simányi Nándor volt a Geometriai Tanszék vezetője. 2000-től a jelképes stafétabot Kurusa Árpád kezébe került. Hajnal Péter a Szegeden Lovász által megindított gráfelmélet avatott kutatója, Kincses elsősorban a konvex geometria terén végzett eredményes vizsgálatokat. Simányi a dinamikai rendszerek (ezen belül főleg az absztrakt billiárd) elméletének kitűnő szakembere; ő 2000-ben az Egyesült Államokba költözött, ahol ugyancsak egyetemi tanárként dolgozik. Kurusa a Radon-transzformációk eredményes kutatója.

1990-ben az Informatikai Tanszékcsoport megalakulásával a Bolyai Intézetből kivált a Számítástudományi Tanszék, amelyet Kalmár professzor visszavonulása után Gécseg Ferenc vezetett.

1983-tól Szőkefalvi-Nagy Béla nyugdíjba ment. Bár a legfontosabb intézeti eseményeken élete végéig megjelent, a mindennapos egyetemi tevékenységből való távozásával lezárult az intézet olyan, közel fél évszázados korszaka, amely színét és varázsát nem kis mértékben a “második triumvirátus” (Kalmár, Rédei és Szőkefalvi-Nagy Béla) jelenlétének köszönhette.

Elismerések

Beszélgetés Lovász Lászlóval (ATV, 2017)

Lovász László elsősorban kombinatorikával és számítógéptudománnyal foglalkozik. Számos eredménye közül kiemelkedik a gyenge perfektgráf-sejtés igazolása, a Kneser-gráfokra vonatkozó sejtés bizonyítása.

Kislexikon

Nézzük meg Lovász László munkásságát részletesebben!

A Szegedi Tudományegyetem és a Természettudományi Kar irányításában a háború óta eltelt fél évszázad során sorra kaptak feladatot a matematikusok. Rektorként, rektorhelyettesként, dékánként többen szolgálták az egyetemet. A legmagasabb szintű hazai tudományos elismerést jelentő akadémiai tagságot a következők nyerték el (időrendben): Szőkefalvi-Nagy Béla, Kalmár László és Rédei László, Tandori Károly, Fodor Géza és Leindler László, Lovász László (szegedi professzorsága idején), Gécseg Ferenc, jelenleg Totik Vilmos, Krisztin Tibor, Hatvani László és Major Péter az MTA tagja. A Kossuth-díjat élete végén, már budapesti korszakában Riesz Frigyes két ízben is elnyerte. Szőkefalvi-Nagy Béla három alkalommal, Rédei László, Kalmár László és Tandori Károly kétszer, Lovász László és Leindler László pedig egyszer részesült ebben, illetve az ennek megfelelő kitüntetésben.

Anekdota A Bolyai Intézet (mint ahogy annak idején valamennyi egyetem valamennyi intézete és tanszéke) történetéhez hozzátartozott a dohányzás, a dohányfüst. Rédei László egyszer szeles időben sétált az egyetem felé. Félúton rá akart gyújtani, s hogy a szembeszél ki ne oltsa a gyufát, megállt és hátrafordult. A sikeres akció után nyugodtan megindult, s gondolataiból csak akkor eszmélt föl, amikor lakásába érve felesége, Jolánka, meglepett arccal fogadta: – Mi az, Laci, ma nem tart előadást? (Csákány Béla lejegyzése)

A tudományos munka eredményeinek nemzetközi folyóiratokban való közlése és a nemzetközi konferenciákon tartott beszámolók mellett monográfiák is születtek. Az elmúlt évtizedek során az Intézet munkatársai számos tudományos monográfiát, egyetemi tankönyvet, jegyzetet és segédkönyvet készítettek el, amiben az utóbbi időben egyre fokozódó szerephez jutott az intézet Polygon nevű kiadói vállalkozása. Ez utóbbi 1991 óta működik, Polygon című folyóirata szakmódszertani közleményeket tartalmaz.

Tovább olvasom

Nem maradhat említés nélkül a Bolyai Intézet és az Acta Scientiarum Mathematicarum közös kitüntetése, a Szőkefalvi-Nagy Béla-érem, amelyet Szőkefalvi-Nagy Erzsébet 1999-ben alapított apja emlékére, s amelyet a Bolyai Intézet tanácsa az Acta szerkesztőbizottságának javaslatára évenként ítél oda, a szabályzat szerint “egy kiváló matematikusnak, aki jelentős, mély eredményeket publikált az Actában”. Az eddigi kitüntetettek időrendben: Ciprian Foiaş (1999), Tandori Károly (2000), Leindler László (2001), Grätzer György (2002), Móricz Ferenc (2003), Tsuyoshi Ando (2005), Csákány Béla (2006), Hari Bercovici (2007), Schmidt E. Tamás (2008), Heinz Langer (2009) és Pierre A. Grillet (2010), Zsidó László (2011), Kérchy László (2012), V. Müller (2013), Sebestyén Zoltán (2014), Pei Yuan Wu (2015), Czédli Gábor (2016), Lovász László (2017), Peter Šemrl (2018), Hatvani László (2019), Franciszek Hugon Szafraniec (2020).

Magyar Örökség a Szegedi Tudományegyetem Bolyai Intézete
(Csákány Béla beszéde)

Különleges hely illeti meg a Bolyai Intézetet a Magyar Örökség Díjat illetően: az Intézet nagy professzorainak egy része mellett 2017-ben maga az Intézet is megkapta ezt a kitüntetést. A “sikereknek talán legfontosabb forrása” a szellemisége – hangzott el a Szegedi Tudományegyetem Bolyai Intézetéről, amely “mindig arra nevelte a benne dolgozó matematikusokat, hogy találják meg az egyensúlyt a tanítás és a kutatás, a szigorúság és a barátság, az önmegvalósítás és a szolgálat között”.
A szegedi matematikusok közül korábban – posztumusz – elnyerte a Magyar Örökség díjat Kalmár László, Rédei László, Riesz Frigyes, Szőkefalvi-Nagy Béla és Tandori Károly. A Bolyai Intézet Riesz-termében szép kiállítás tartalmazza a kitüntetések okmányait és a kitüntetettek képeit.

A kezdetektől 1957-ig az intézetben csak a matematika-fizika szakos középiskolai tanárok hagyományos képzése folyt. Az évfolyamok korábbi csekély létszáma 1950-től kezdett növekedni; 1951-ben pl. 120 hallgató kezdte meg tanulmányait. 1957-től 1970-ig matematika-ábrázoló geometria szakos tanárokat is képzett az intézet. 1965-ben indult meg a matematika-földrajz szakos tanárok képzése.

Tovább olvasom

Az 1980-as években a leendő tanárok nagyobb szabadsághoz jutottak szakjaik megválasztásában: megjelentek a matematika-kémia szakosok, a kétszakos matematika-tanárjelöltek pedig a számítástechnikát is felvehették harmadik szakként. A kilencvenes években nyílt lehetőség egyszakos matematikatanárok, valamint kétszakos matematika-számítástechnika tanárok képzésére. Ugyanekkor már bölcsészhallgatók is szereztek matematika tanári képesítést (idegennyelv-, ill. filozófia-szakosok). A matematikai módszertan mestere az intézetben sokáig Pintér Lajos volt.

Az informatikus-képzés (különböző elnevezésekkel) 1957-től folyamatosan egyik fő feladata az intézetnek. 1957-ben Kalmár László indította el – az első évben három hallgatóval – a matematikatanár-alkalmazott matematikus képzést, hangsúlyos számítástudományi tartalommal. 1963-tól önálló matematikus szak indult. Az ezen a szakon végzett hallgatók úgyszólván mind informatikusként helyezkedtek el, bár ezt a szót akkor még nem használták. A rohamosan növekvő szakember-szükséglet kielégítésére 1972-ben indult meg a hároméves programozó matematikus-képzés, amely főiskolai végzettséget tanúsító oklevelet nyújtott. Egyidejűleg a matematikus hallgatók létszáma is nőtt, pl. 1975-ben 44 matematikus végzett (“programtervező matematikus”-ként), valamint 38 programozó matematikus. Ez a két szak 1979-től egyetlen kétlépcsős (3+2 éves képzési idejű) programozó-programtervező szakká egyesült. Ezzel egy időben indult el a kis létszámú “modellalkotó matematikus” szak; ez a kutatóképzést szolgálta. Mivel a végzett hallgatók egyre növekvő mértékben helyezkedtek el gazdasági munkakörökben, indokolttá vált a közgazdasági programozó-programtervező matematikus-képzés megindítása. A végzettek száma évről évre emelkedett. A tendenciát jól mutatja néhány adat: míg 1965-ben 36 tanárjelölt mellett 8 matematikus szerzett oklevelet, 1980-ban a sikeresen végzett tanárok száma 39 volt, emellett 44 programtervező matematikust és 30 programozó matematikust bocsátott ki az intézet, 1995-ben pedig 57 matematikatanáron és 9 (nem informatikai szakirányú) matematikuson kívül 70 programtervező és 50 programozó matematikus fejezte be tanulmányait egyetemünkön, az utóbbiak már az Informatikai Tanszékcsoport által szervezett és vele összehangolva végzett oktatómunka eredményeként; közülük is 34 az említett közgazdasági matematikusképzés keretében.

Tudósok hálózatban