Emlékezetkultúra

1949 és 1990 között Magyarországon Klebelsberg Kuno személyéről és tevékenységéről a hivatalos történetírás hallgatott, vagy elítélően írt.

“Nemcsak a metternichi szentszövetségi elnyomás, a habsburgi despotizmus követett el mindent, hogy a magyar népet sötét tudatlanságban tartsa, hanem Széchenyi saját osztályának, a feudális főúri osztálynak, a főpapságnak, majd később a kialakult kapitalizmusnak úgynevezett “kultúrpolitikája“ is. Ennek a kultúrpolitikának volt a megszemélyesítője az a Klebelsberg Kunó gróf, aki a Horthy-rendszer idején kultúrpolitika alatt a kulturálatlanságnak, a barbár műveletlenségnek politikáját valósította meg. Egyetemeket létesített az úgynevezett “l’art pour l’art”, az elefántcsonttorony tudomány politikája számára. Ezek az egyetemek, tanszékek, légüres térrel voltak elzárva a néptől.” (Parragi György In. Magyar Nemzet 9.1953. 15. január 18. 1.)

A Klebelsbergről készült szobrokat és emléktáblákat – például Szegeden a Dóm tér Pantheonjában található Klebelsberg-emléktáblát – le- illetve átfaragták, vagy megsemmisítették. Még Klebelsberg szegedi tevékenységének legimpozánsabb eredménye, maga a Dóm tér és a Klebelsberg dombormű is erre a sorsra jutott. A tér 1952-től 1992-ig a görög szabadságharcos, Nikosz Beloiannisz nevét viselte. A Klebelsberg dombormű emléktáblájának szövegét és a családi címert levésve az alábbi szöveget olvashatták a szegediek 1992-ig: “Ezt a kaput Nikosz Beloiannisz görög hazafiról nevezték el, akit három társával együtt a görög monarchofasiszták az amerikai imperialisták parancsára 1952. március 30-án legyilkoltak. Emlékük erősítsen bennünket a hazáért, a szabadságért és a békéért folytatott harcunkban” – Városi Tanács. Az emléktábla szövegét 1992-ben Kalmár Márton állította helyre, az eredetinek megfelelően.

1922-ben Klebelsberg Kuno és neje Pesthidegkúton vásároltak kúriát maguknak. A villa felújítását, parkjának kialakítását Klebelsberg Kuno személyesen felügyelte. A házaspár tavasztól őszig lakott Hidegkúton. 1931 augusztusában lemondott Bethlen István kormánya, Klebelsberg Kuno sem töltötte be tovább a kultuszminiszteri tisztséget. Ettől fogva haláláig, 1932 októberéig feleségével a hidegkúti kúriában élt. A villát a II. világháborúban orosz, magyar és német csapatok egyaránt használták. Az 1940-es évek végén a kommunista államhatalom az arisztokrácia és a polgárság kastélyait, kúriáit kisajátította illetve elkobozta. A Klebelsberg kúria is erre a sorsra jutott, a Városi Vármegyei és Községi Alkalmazottak Országos Szövetség tulajdonába került, majd kórházi épületté vált. A többszöri tulajdonosváltás és az épület elhanyagolása miatt a Klebelsberg házaspár hidegkúti villája szinte teljesen megsemmisült a benne található 4000 kötetes könyvtár jelentős része szétszóródott.

Az 1923-ban alapított Országgyűlési Múzeumot 1949-ben feloszlatták, Klebelsberg emléktárgyait a többi relikviával együtt különböző közgyűjteményekben helyezték el. 1928-1958 között Szeged déli, Klebelsberg-telepnek nevezett városrészét Hattyas-teleppé nevezték át, a Klebelsbergről elnevezett utcákat szintén átnevezték.

Klebelsberg Kuno özvegye, Klebelsberg Kunoné Botka Sarolta visszaemlékezésében így ír: “… férjem minden tevékenységét, munkáját agyon hallgatták mintha nem lett volna. Csak itt-ott üti meg fülemet bírálat, lekicsinylés, elvetés, gyanúsítás.” (Életutunk 119/a.)

Tudod a választ az eddig olvasottak alapján?

Készült a Közgyűjteményi Digitalizálási Stratégia keretében 2021-ben
Farkas Katalin, Hernek István, dr. Laczkó Sándor, Muzs Krisztina, Teutsch Ágota

© 2021 Szegedi Tudományegyetem Klebelsberg Kuno Könyvtára – Minden jog fenntartva.