Greguss Pál
- 1940–1965 -

Tornya, 1889. december 31. – Szeged, 1984. március 23.

 

 

Greguss Pál 1889 szilveszterén született tornyai kisiparos családban – apja asztalos volt. Az elemi iskola V. osztálya után került az aradi gimnáziumba, ahol szintén öt évet végzett, majd átiratkozott az aradi tanítóképzőbe. Az intézményváltás közötti nyáron, 16 évesen vett részt először egy erdélyi növénygyűjtő kiránduláson, s ettől kezdve megszokott elfoglaltságai lettek az ilyen tanulmányutak. Tanulmányútjairól naplót vezetett, s beszámolókat is írt.

1910-ben megszerezte tanítói oklevelét, majd fölvételt nyert a budapesti Pedagógiumba, azaz a polgári iskolai tanárképzőbe.

Greguss Pál 1910-ben

„Ez az intézet volt az, ahol tudományos pályámon elindultam, ennek az intézetnek köszönhetek a legtöbbet. […] állandóan bejártam a természetrajzi intézetbe, és annak minden munkálatában részt vettem famulusként, tehát félig-meddig tanársegédként.” (Greguss, 1979, 35–36.)

1913 júniusában kapta meg polgári iskolai tanári és tornatanári oklevelét, majd sikeresen fölvételizett a Pázmány Péter Tudományegyetemre.

Továbbtanulási lehetőségei többször is bizonytalanok voltak, de hol egy pártfogónak, hol kitartásának és leleményességének, ám nem utolsósorban tanulási hajlandóságának és eredményeinek köszönhetően mindig sikerült továbbhaladnia.

A háborúban töltötte le kötelező katonai szolgálatát (1914–1917); irodai munkát végzett, amely mellett készült egyetemi vizsgáira. Ennek eredményeként 1916-ban megszerezte tanítóképző intézeti tanári természetrajz-vegytan-természettan szakos és tornatanári  okleveleit. Leszerelése után, 1917 decemberében tanítani kezdett a csáktornyai tanítóképzőben, majd 1919 januárjában meghívást kapott a budai tanítóképzőbe. Ugyanebben az évben letette a doktori szigorlatot is, majd hamarosan megnősült.

1922 szeptemberében visszakerült alma materébe: a Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola tanársegédje, s gyakorlóiskolájának szakvezető tanára lett. Oktatói tevékenységében a munkaiskola elvét valósította meg: aktív tevékenységekkel segítette a biológiai ismeretek elsajátítását. Erről és a biológiaoktatás módszertanáról több tanulmányt tett közzé, a biológiaoktatás modernizálásához pedig tankönyveket is írt. Fáradhatatlanul kutatott és publikált, így lehetősége nyílt arra, hogy egyetemi magántanári kinevezésért folyamodjék. Ezt 1927-ben nyerte el a Pázmány Péter Tudományegyetemen, majd ennek következtében Debrecenbe is meghívták előadónak.

Ám ekkor nagy változás történt a Tanárképző Főiskola életében, ugyanis Klebelsberg Kuno összevonta és Szegedre helyezte a két budapesti tanárképzőt. A kezdeti időkről így ír Greguss Pál:

„A Szegedre költözés 1928. szeptembertől novemberig történt. A szállítás, küldemények kicsomagolása, helyrehozása, elhelyezése annyival is inkább nehéz volt, mert segítséget nem kaptunk, mindent a hallgatók segítségével végeztünk el. Vállaltam ezt a nagy munkát, s talán ezért is megígérték, hogy vagy a szegedi, vagy a debreceni egyetemi botanikai tanszéket én fogom megkapni. Közben a Franklin Társulat és az Egyetemi Nyomda sürgette a megrendelt tankönyvek kéziratát. Leidenfrost professzor és Hollendonner professzor beteg lett, úgyhogy mindkettőnek az összes óráit én láttam le. Azonkívül gyakorlóiskolai szakvezetői órákat is kellett tartanom. Mivel megkezdtem a debreceni előadásokat is, a hét három napjára Debrecenbe utaztam, a hét másik részén pedig Szegeden a tanárképző főiskolán kellett előadnom; de ugyanakkor megkezdtem magántanári előadásomat is Budapesten […] Így egy időben három helyen kellett helytállnom.” (Greguss, 1979, 67.)

Az említett debreceni botanikai tanszéken megpályázta tehát az egyetemi tanári állást, ám végül azt nem nyerte el, hanem Szegedre a Tanárképző Főiskolára kapott rendes tanári kinevezést. Itt azonnal hozzálátott intézetének rendbehozásához, majd a biológustanár-képzés megreformálásához. Erről a munkáról hallgassuk ismét őt:

„Eddig ugyanis mind a Pedagógiumban, mind az egyetemeken a biológiaoktatás nagyon elhanyagolt állapotban volt. Elhatároztam, hogy ezen változtatni fogok, s a tanárképző főiskolán a tanárképzést, a modern biológiaoktatást az akkori viszonyoknak megfelelően a lehető legmagasabb fokra emeljük. Azt az elvet vallottam, hogy a tanárképző főiskolának a legfőbb célja a szakmájukban jártas, emellett pedagógiailag alaposan képzett tanárok képzése. […] 12 évi szegedi főiskolai tanári működésem alatt ezt nagy részben sikerült megvalósítanom. […] Tanárjelöltjeim a biológia oktatásához korszerű elképzelésekkel, konkrét tervezetekkel, jól felkészülten kerültek ki az életbe.” (Greguss, 1979, 68.)

Botanikai kiránduláson 1935-ben

Szegeden megismerkedett Móra Ferenccel, aki új irányt adott kutatásainak: az ásatások során előkerülő növénymaradványok azonosítását kérte tőle. Hasonló munkát végzett Banner János  [link az ő életrajzára] ásatásain is, amikor faszénmaradványok eredetét állapította meg.

Ekkoriban jelent meg Greguss Pál egyik legkedvesebb könyve, A növények csodálatos élete, melyhez Móra Ferenctől kért előszót. Móra előszavában így méltatja a művet: „Nemcsak a szerző tudása, páratlan szorgalma, szemének és elméjének élessége kapja meg az olvasót, hanem lelkesedése is magával ragadja s ez teszi művét ama ritka könyvek egyikévé, amelyeknek lelkük van.”

Még egy országos hírlapi tárcát is írt a kötetről, mely a Magyar Hírlap 1993. február 19-i számában jelent meg.

A kötetet az is különlegessé teszi, hogy szerzője maga illusztrálta; mutatunk néhányat ízelítőül.

A korabeli ismertetők is mind szuperlatívuszokban írtak róla:

  • „Regénynél érdekesebben, lexikonnál tanulságosabban ismerteti a Teremtés csodáit.” „Tudományos és mindvégig érdekfeszítő szöveg […] kimagasló értékű díszmű” (Néptanítók Lapja, 1932. december 15.)
  • „a karácsonyi könyvpiac egyik legérdekesebb könyve […] Stílusa megkapó, könnyen érthető, eredeti rajzai pedig szinte magyarázat nélkül is beszélnek.” (Nimród, 1932. december 20.)
  • „Ez a nagyszerű munka a legtudomá­nyosabb kérdéseket a legegyszerűbb, világos, néhol gyönyörű, megjelenítő nyelven adja elő, úgy hogy belőle a növényekért lelkesedő nagy­közönség is közvetlenül jut hozzá a szaktudo­mánynak egyébként nehezen megszerezhető eredményeihez. […] Ezt a munkát nem lehet eléggé ajánlani — sokat tanulhat belőle élvezettel mind a nagyközönség, mind a diák, mind a szakproblémával foglalkozó tudós.” (Nemzeti Ujság, 1933. január 8.)

Már főiskolai tanárként kapcsolatba került a szegedi egyetem Növénytani Intézetével, melyet 1921–1940 között Győrffy István vezetett, jóllehet ez a kapcsolat nem volt pozitív. Egy alkalommal ugyanis szakmai nézeteltérés miatt összekülönbözött Greguss Pál és Győrffy István. Így meséli:

„Győrffy professzor egyetemi tanári mivoltában sértve érezte magát, hogy egy lenézett főiskolai tanár az ő állítását kétségbe meri vonni, és sértő hangon személyeskedni kezdett, amelyet én határozottan visszautasítottam. Ebből nézeteltérés támadt, és majdnem párbaj is lett. Azonban a józan párbajsegédek tárgyalásai alapján ez a kellemetlen incidens elintéződött. Ettől kezdve Győrff y professzor ellenséges magatartást tanúsított velem szemben.” (Greguss, 1979, 74.)

Amikor a Ferenc József Tudományegyetem 1940-ben visszaköltözött Kolozsvárra, s helyette Szegeden megalakult a Horthy Miklós Tudományegyetem, akkor Győrffy is Kolozsvárra távozott. A sors fintoraként az Intézet élén utóda Greguss Pál lett. Ám az Intézet átvétele nem volt zökkenőmentes:

„Mint kinevezett egyetemi rendes tanár, elmentem az egyetemre, az új intézetbe. Az intézet ajtaja zárva volt. Csengetésemre kijött az adjunktus, s közölte velem, hogy Győrffy professzor rendelkezése szerint nem mehetek be az intézetbe. […] Benézve az ablakon, láttam, hogy a folyosón ládák sorakoznak, amelyekbe pakolnak, Győrffy professzor ugyanis az intézet felszerelését ládákba akarta csomagoltatni, hogy azokat elszállítsa Kolozsvárra […] mindaz, amit Győrffy professzor a 18 éves szegedi tartózkodása alatt vásárolt a Rockefeller-alapból az intézet számára, ott volt a ládákban. […] nagyon haragudott azért, hogy a már becsomagolt eszközök jó részét leltár szerint vissza kellett adnia.” (Greguss, 1979, 75-76.)

A Növénytani Intézet vezetésével egyidejűleg a Füvészkert irányítása is Gregusshoz került. Mindkét tisztséget nyugdíjaztatásáig töltötte be (1965), s közben volt a Természettudományi Kar dékánja (1946/1947) és az egyetem rektora is (1957/1958).

A Füvészkert

A Füvészkert részére kijelölt területet 1922 novemberében vette birtokba az egyetem, az első növénytelepítések azonban csak 1925-ben kezdődtek. 1928-ban artézi kutat fúrtak a kert vízellátásához, 1931-ben pedig kiásták a nagy tó medrét.

Amikor Greguss Pál 1940-ben átvette a Füvészkert vezetését, még igen kezdetleges állapotban volt. A fejlesztés megtervezésekor „elsősorban az egyetemi oktatás, tehát a didaktikai cél lebegett előtte, mert azt akarta, hogy a leendő biológus tanárnemzedék ne a holt herbáriumi anyagokból ismerje meg a növényvilág életét, hanem élő állapotban, és lehetőleg a szabad természetben tanulmányozza azt.” (A Szegedi Tudományegyetem Füvészkertje, 1966, 9.)

A mélyen fekvő területen sajnos gyakran feltört a talajvíz, emiatt eredetileg nem is ide szerették volna telepíteni a Füvészkertet. Akkor azonban azzal érveltek, hogy majd feltöltik a terepet. Ám ez elmaradt, s így 1942-ben az egész kertet elborító víz tönkretette az addigi telepítéseket. Akkoriban így emlegették a kertet: a füvészkerti növényuszoda.

Greguss terveinek megvalósítását tehát előbb az 1941-42-es tavaszi áradások, majd a világháború akadályozta meg, a háború után pedig a klinikák fűtésére ki kellett vágni az első telepítésből felnőtt jegenyefákat.

Ezek leküzdése után kerülhetett csak sor az eredetileg kitűzött oktatási célból didaktikai gyűjtemények kialakítására, mint pl. a rózsakert, sziklakert, arborétum, rendszertani gyűjtemény, a trópusi növények bemutatására pedig üvegházak épültek.

A Füvészkert megismertetésére, népszerűsítésére gazdagon illusztrált füzet kiadását is szorgalmazta. Az első kiadásban a bevezetőt, a másodikban pedig a történeti áttekintést is ő írta.

Víz alatt a Füvészkert
Az épülő üvegházak

1965-ös nyugdíjazása után teljességgel a tudományos munkának szentelhette idejét, mely már addig is nagyon sokrétű volt. Néhány kutatási területe: faanatómia, paleoxylotómia,  növényélettan, növények morfológiája, növényrendszertan, növényföldrajz.

90 éves korában megjelent önéletrajzi kötete, melyben tudományos kapcsolati hálóját is megtalálhatjuk. Nemzetközileg is kiemelkedő tudományos munkásságáért 1982-ben díszdoktori címet kapott a József Attila Tudományegyetemen.

Greguss Pál munka közben
Greguss Pál tudományos kapcsolatai
Greguss Pál átveszi a díszdoktori oklevelet

Fogalmak

elemi iskola, elemi népiskola

Magyarországon a népoktatást elsőként az 1868. évi  XXXVIII. törvénycikk rendezte. Eszerint „népoktatási tanintézetek: az elemi és felsőbb népiskolák, polgári iskolák és tanítóképezdék” (8.§). Az elemi népiskola két tanfolyamot foglalt magába: a 6 évig tartó mindennapi és a 3 évig tartó ismétlőiskolai oktatást. Mindkettő kötelező volt, így a tankötelezettség 6-15 éves korig tartott. Az elemi népiskolából azonban hamarabb is felsőbb iskolába lehetett lépni: a tanulók már a 4. osztály elvégzése után jelentkezhettek polgári iskolába vagy gimnáziumba.

artézi kút

A legjobb minőségű ivóvizet a legalább 50-100 m mélységbe fúrt mélységi kutak adják, melyek vize természetes módon tisztul. Az artézi kút olyan mélységi kút, amelyből a víz a magas nyomásnak köszönhetően magától tör felszínre. Szegeden ilyen például az Anna-kút.

paleoxylotómia

A xylotómia a fák belső szerkezetének mikroszkópos vizsgálatával foglalkozik, a paleoxylotómia pedig az ősnövénytan keretében a fosszilis növények törzsmaradványainak megha­tározásával.

Forráselemzés

Kép: Kökénydombi Vénusz

Olvass utána, hogyan zajlottak az ásatásai!

Források

  • Greguss Pál (1932): A növények csodálatos élete. Franklin Társulat, Budapest.
  • Greguss Pál (1979): Életem: az asztalosműhelytől az egyetemi katedráig. Tankönyvkiadó, Budapest.
  • A Szegedi Tudományegyetem Füvészkertje (1957). Szeged.  SZTE UnivHistória: http://univ.bibl.u-szeged.hu/59892
  • A szegedi József Attila Tudományegyetem Füvészkertje (1966). Szeged. SZTE UnivHistória: http://univ.bibl.u-szeged.hu/59893/
  • Szentirmai László, Iványi Szabó Éva és Rácz Béláné Mojzes Katalin (szerk., 1996): Szegedi egyetemi almanach, 1921–1995: József Attila Tudományegyetem. JATE, Szeged. SZTE UnivHistória:  http://univ.bibl.u-szeged.hu/17976/

 

Képek

  1. Greguss Pál
    SZTE Klebelsberg Könyvtár Képtár és Médiatéka:  https://mediateka.ek.szte.hu/items/show/2692
  2. Greguss Pál 1910-ben
    Greguss, 1979, 51/6.
  3. Botanikai kiránduláson 1935-ben
    Greguss, 1979, 52/7.
  4. Greguss Pál: A növények csodálatos élete. Franklin Társulat, 1932.
  5. Víz alatt a Füvészkert
    A Szegedi Tudományegyetem Füvészkertje, 1957, 7/1.
  6. Az épülő üvegházak
    Greguss, 1979, 123/10.
  7. Greguss Pál munka közben
    Greguss, 1979, 124/11.
  8. Greguss Pál tudományos kapcsolatai
    Greguss, 1979, 131/22.
  9. Greguss Pál átveszi a díszdoktori oklevelet SZTE Klebelsberg Könyvtár Képtár és Médiatéka: https://mediateka.ek.szte.hu/items/show/17671

 

Készült a Közgyűjteményi Digitalizálási Stratégia keretében 2021-ben
Aranyi Zoltán, Balog Éva, Fülöp Tiffany, Kiss Zsuzsanna, Várnai-Vígh Adrienn E.

© 2021 Szegedi Tudományegyetem Klebelsberg Kuno Könyvtára
Minden jog fenntartva.