Különszám: Szent-Györgyi Albert

2021

Tartalmunkból

Diákévei és tanulmányai

Szent-Györgyi Albert Budapesten született 1893. szeptember 16-án. Édesanyja Lenhossék Josefina, édesapja Szent-Györgyi Miklós volt. A gyermek Albertre édesanyja és annak családja gyakorolta a nagyobb hatást, hiszen velük, anyai nagyanyjával és nagybátyjával, valamint testvéreivel élt Budapesten, édesapja a család vidéki birtokán tartózkodott leginkább.  

A Budapesti Református Főgimnáziumba járt, és kezdetben nem volt jó tanuló. Saját bevallása szerint csak középiskolában döntötte el, hogy tudós akar lenni. Addig közepesen tanuló diák volt, nem igazán tudta, hogy mi is érdekli valójában. Erre később így emlékezett vissza:

Bizonyára egy nagyon lassú felfogású fiatal voltam, aki csak kamaszkort követően kezdett el fejlődni, aminek eredményeként a családban visszamaradott gyereknek tartottak. Szóval, mikor tizenhat éves koromban bejelentettem szándékomat, hogy tudós legyek, heves ellenállásba ütköztem

Szent-Györgyi Albert

(Szent-Györgyi, 2017, 15.)

Az érettségije viszont kitűnőre sikerült, így a család is belátta, hogy érdemes egyetemre küldeni.

A gyermek Szent-Györgyi Albert Kiskérpusztán, testvére társaságában

Filmezzünk!

Nézd meg ezt a videót, melyből megtudhatod, hogy mire valók a könyvek és mire használjuk a fejünket!
1911 szeptember
1912
1913
1914
1917
1917
1918
1919-1926

1911-1918: Egyetem - közbeszól a háború

Szent-Györgyi beiratkozott a Budapesti Orvostudományi Egyetemre. Ám hamar kiderült számára, hogy őt nem érdekli az unalmas orvosi gyakorlat, inkább a laboratórium és a kutatás fontos számára. Abban az időben azonban Magyarországon még nem volt kutatóképzés, sőt biológiát is csak az orvosi egyetemen lehetett tanulni, ezért is jelentkezett ide Szent-Györgyi. Így hát igen korán anyai nagybátyja, Lenhossék Mihály anatómiai laborjában kötött ki. Itt tanulta meg a laboratóriumi kutatómunka alapjait, itt ismerte meg a fontos laboratóriumi eszközöket és vegyszereket, melyek a kísérletekhez nélkülözhetetlenek. 20 évesen, harmadéves egyetemistaként már német nyelven jelentek meg cikkei.

Csakhamar kitört azonban az első világháború, melyben Szent-Györgyi is katonai szolgálatot teljesített. Így vall erről az időszakról.

A háború harmadik évében már tisztán láttam, hogy vesztettünk, és értelmetlenül áldozzuk fel magunkat néhány magas rangú háborús bűnös miatt. Mélyen megundorodtam a katonai élettől, és nem találtam dicsőségesnek, hogy hősként essek el a csatában. Úgy gondoltam, többet tehetek az országomért, ha életben maradok. Ugyanakkor égető vágyat is éreztem, hogy visszatérjek a tudományhoz. Így hát egy nap Lengyelországban, az orosz fronton, fogtam a puskámat, és keresztüllőttem a bal felkaromat.

Szent-Györgyi, 2017, 18.

Szent-Györgyit hazaküldték Budapestre, ahol sebe gyorsan gyógyult, így az egyetemi tanulmányait is be tudta fejezni, és 1917 júniusában átvehette a Budapesti Tudományegyetem Orvostudományi Karán szerzett orvosi diplomáját.

A diploma megszerzése után feleségül vette a Magyar Királyi Posta vezérigazgatójának gyönyörű lányát, Demény Kornéliát.

Szent-Györgyi Albert a hegyekben, túl a sikeres szigorlaton

1918-ban egy olaszországi laborba került. Itt nem tudta szó nélkül nézni, ahogy felettesei az olasz hadifoglyokon kegyetlen orvosi kísérleteket végeznek, így feljelentette őket. A katonai vezetők viszont vakmerősége miatti büntetésből áthelyezték őt a maláriával fertőzött területekre. Ide azonban szerencsére nem érkezett meg.
Időközben ugyanis megszületett kislánya, a “kis Nelli”, és mire a neki járó szabadságról visszatért volna, éppen véget ért a nagy háború.

Csak egy kis ideig maradtam ott, mivel a kórházban, amihez a laboratórium is tartozott, egy bécsi orvos veszélyes kísérleteket végzett olasz foglyokon, mondván, hogy ők ‘csak’ foglyok. Felülkerekedett bennem a testvéri együttérzés embertársaim iránt, és annyira felháborított az eset, hogy jelentettem a seregnél. Az orvosnak két csillaggal többje volt, így engem kellett megbüntetniük. Elküldtek az észak-olaszországi mocsarakhoz, ahol a várható élettartam a trópusi malária miatt nagyon rövid. Szerencsére pár hét múlva a háború véget ért, és hazamehettem.

Szent-Györgyi Albert

(Szent-Györgyi, 2017, 18.)

1919-1931

Az 1919 és 1926 közötti időszakban számtalan helyen dolgozott, így kutatóorvos volt Pozsonyban, Prágában, Berlinben, Hamburgban, Leidenben, és a hollandiai Gröningenben.

1926-ban a Stockholmi Nemzetközi Fiziológiai Társaság kongresszusán vett részt, ahol a nyitó beszédet a kor egyik kiemelkedő szaktekintélye, a biokémikus, Sir Frederick Gowland Hopkins tartotta. Ő többször megemlítette az akkor még ismeretlen Szent-Györgyi nevét, majd később meghívta Cambridge-be. Szent-Györgyi ezt az egyetemi várost tartotta “tudományos szülőhazájának”.
Itt 1927-ben doktori fokozatot szerzett az aszkorbinsav izolációjáról írt munkájával.

Sir Frederick Gowland Hopkins

angol biokémikus
a Royal Society tagja
a fiziológiai Nobel-díj nyertese

♦Arcképére kattinttva többet is megtudhatunk róla!♦

Városfelvétel, Cambridge

Eredetileg az aszkorbinsavat “ignose”-nak neveztem el, mivel nem tudtam pontosan milyen anyagról van szó (ignosco jelentése: nem tudom). Harden, a Biochemistry Journal szerkesztője megdorgált engem azért, mert viccet csinálok a tudományból. A “Godnose” javaslatom sem volt sikeresebb. Végül, miután bebizonyosodott, hogy ez azonos a C-vitaminnal, Haworth professzorral elneveztük aszkorbinsavnak.

Szent-Györgyi Albert

(Szent-Györgyi, 2017, 22.)

Egy évig az Amerikai Egyesült Államokban dolgozott Rochesterben, a Mayo Alapítványnál. Itt sikerült neki marhamellékvese-kéregből aszkorbinsavat előállítania (amit ekkor még hexuronsavnak hívott).

De vajon honnan tudta Szent-Györgyi, hogy a marhamellékvesében kell keresni ezt a titokzatos anyagot?

Megfigyelte, hogy bizonyos zöldségek, gyümölcsök sérülések után megbarnulnak (például az alma, a burgonya, a banán). Ezt összekötötte azzal az ismeretével, hogy az Addison-kórnak nevezett betegség folytán a páciensek bőrszíne megbarnul (ezért is nevezték még “bronz-kórnak” is ezt a betegséget). Ezt az állapotot a mellékvese-kéreg sorvadása okozza. Így ismerte fel a professzor, hogy a mellékvese az emberi szervezet oxidációs központja lehet.

Mára ugyan bebizonyosodott, hogy ez a teória nem igaz, mégis elindította Szent-Györgyit a biológiai oxidációról szóló kutatásai felé.

Kezdőoldal

Egyetem Szegeden

Következő fejezet

Szeged és a Nobel-díj

Feladatok

Készült a Közgyűjteményi Digitalizálási Stratégia keretében 2021-ben
Aranyi Zoltán, Balog Éva, Fülöp Tiffany, Kiss Zsuzsanna, Várnai-Vígh Adrienn E.

© 2021 Szegedi Tudományegyetem Klebelsberg Kuno Könyvtára
Minden jog fenntartva.