A finnugor népek őshazája az Urál hegység és az Ob folyó menti erdős, mocsaras vidékre tehető. A nyelvészet tanúsága szerint e népek halász-vadász életmódot folytattak. Az erdőlakók egy része nyugat felé húzódott egészen a Skandináv-félszigetig. Ezek a csoportok alkották a későbbiekben a nyelvcsaládunk finnugor részét.
A nyugat-szibériai sztyeppe nomádjaitól az ugorok déli csoportjai fokozatosan átvették a nomád állattartás módszereit, ami az ugorok szétválásához vezetett (kb. i. e. 1000–500 körül). A déli, nomáddá vált ugorságból ekkor kezdődött meg a magyarság kialakulása.