Klebelsberg művészetpolitikájában kiemelte az egyházi zenét. Ebben olyan művészeti nevelőerőt látott, amely nagyobb hatást gyakorol a tömegekre, mint bármely más tényező, hiszen templomba nagyságrenddel többen járnak, mint operába vagy koncertekre. Igazán nagyszabású zenei intézmény létrehozására 1931-ben került sor Szegeden, amikor megtartották a Szegedi Szabadtéri Játékok első előadását. Klebelsberg rendszeresen informálódott külföldre járó arisztokrata barátaitól a nyugat-európai kulturális programokról, többek között a salzburgi dóm előtt tartott játékok inspirálták a szegedi szabadtéri előadás megtartására. Habár Hevesi Sándor nem tartotta alkalmasnak a teret arra, hogy ott előadásokat tartsanak, végül ő rendezte meg a történelmi első előadást, a Magyar Passió című misztériumjátékot a Nemzeti Színház társulatának előadásában.
“Kell, hogy a magyar társadalom mindinkább tudatára ébredjen a kulturális energiák és akciók sorsdöntő jelentőségének. Hellyel-közzel még tobzódik a tudatlanság, de a közönségnek mind nagyobb rétegei látnak már tisztán, és én meg vagyok róla győződve, hogy mint annak idején a milleniumi hangulat és felbuzdulás megteremtette a Szépművészeti Múzeumot, éppúgy az újjáépítés mostani korának lendülete a művészet terén számottevő alkotásokat fog létrehozni. Ez nem csak művészeti kérdés, hanem nemzeti kérdés is.” 1928. július 29.
Festészet és szobrászat
Az állam a korábbi évekhez viszonyítva nagyobb szerepet vállalt a magas kultúra támogatásában, Klebelsberg több beszédében is kifejtette, hogy mennyire fontosak az állami megrendelések, megbízások, hogy művészeknek munkát adjanak, hiszen csak így lehetett életben tartani az oly nagyra becsült művészeteket. Ilyen állami megbízások keretében rendelt a miniszter például freskókat az Országos Levéltárnak, képeket a debreceni egyetem aulájába, szobrokat a svábhegyi csillagda és Tihany számára. Klebelsbergnek két szívügyét, a művészetet és sportot is sikerült összekötnie: a művészeti célok támogatására rendelkezésre álló alapból kiváló művészekkel vándordíjnak alkalmas szobrokat készíttetett 1931-ben. Így nyert megbízást négy szobrászművész, hogy a vívás, birkózás, ökölvívás, valamint a leventesport örökös vándordíját megalkossák. Mecénásként a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumnak lehetősége nyílt, hogy művészetpolitikai kérdésekben érvényesítse az akaratát, befolyásolja a műsorpolitikát, beleszóljon a művészek szerződtetésébe.
“Mert miből él ma szobrászatunk? Hősi emlékekből és magán síremlékekből. És miből él festészetünk? Nagyrészt bizony csak arcképekből. Nagyobb kompozíciók vételére vagy éppen megrendelésére a magánembernek ma pénze alig van. Ha tehát nem akarjuk, hogy egész monumentális művészetünk elsorvadjon, állami megrendelésekre van szükség. … De én Istenem, mit lehet csinálni 140 000 pengő töredékéből?” 1928. július 29.
Klebelsberg számára fontos volt, hogy külföldön is elismerjék a magyar művészetet. Bár ő maga elutasította a modern irányzatokat, amikor arra figyelmeztették, hogy a Magyarországról érkező alkotások túlságosan konzervatívak a nyugati közönség modernebb ízlésének, igyekezett képzőművészet-politikáját dualista szerkezetűvé alakítani, amelyben megfértek egymás mellett a keresztény-nemzeti értékrendszert kifejező magyarországi konzervativizmus és a nyugat-európai haladó irányzatok is. A Minisztérium költségvetéséből jelentős összegeket fordítottak arra, hogy nemzetközi kiállításokon is részt vegyenek. A magyar kultúra alkotásait bemutatták többek között Velencében, Rómában, Varsóban, Krakkóban, Brüsszelben és Londonban.
“Mi az, amire az államnak ügyelnie kell? Kettő. Az egyik az, hogy mind a két irányzat képviselve legyen: úgy a konzervatív, mint a haladó irányzat…; a másik szempont, amelyre igazán ügyelni kell, az, hogy minden irányzatból az igazán tehetséges embereket kell kiválasztani. Lehet bármilyen az egyéni felfogása valakinek Csókról vagy Vaszaryról, de hogy Csók és Vaszary a maguk irányában jó művészek, azt senki kétségbe nem vonhatja.”
Csók István (Pusztaegres, 1865 – Bp., 1961) festő
Vaszary János (Kaposvár , 1867 – Bp., 1939) festő
Aba-Novák Vilmos (Bp., 1894 – Bp., 1941) festő, grafikus
Klebelsberg művészetpolitikájában nagyon hangsúlyos volt az ösztöndíjrendszer. Sok tehetséges fiatal látogathatott el Olaszországba, és tanulmányozhatta az ókori, középkori, a reneszánsz és egyéb művészeti irányzatokat, valamint az új törekvéseket is. A minisztériumi támogatásnak köszönhetően a római ösztöndíjasok egy részéből az 1920-as évek végén szerveződött egy művészgárda, amely megteremtette az úgynevezett magyar “római stílust”, a római iskolát. Az irányzat legkiemelkedőbb képviselője Aba-Novák Vilmos volt, aki első jelentős megbízását, a szegedi Dömötör-templom freskóinak megfestését, Klebelsbergtől kapta. Aba-Novák másik jelentős Szegeden látható alkotása a Hősök kapujának freskója. Ez a jellemzően dekoratív, archaizáló irányzat szakítani akart a naturalizmussal és impresszionizmussal, ezért sok olyan művész felfigyelt rá, akik korábban az avantgarde-hoz vonzódtak. Ugyanakkor a művek megfogalmazási módja, modorossága miatt nem válhatott meghatározóvá a magyar képzőművészet minden ágában, leginkább a szobrászatban hódított. A magyar római iskola legfontosabb alkotásai új templomok berendezései lettek. Ilyen például a pasaréti Szent Antal templomé és a városmajori Jézus Szíve templomé.
Építészet
A művészeti ágak közül Klebelsberg leginkább az építészethez vonzódott. Különös figyelmet fordított a városrendezésre, a középületek létrehozására, belső tereik kialakítására és díszítésére. A miniszter jól ismerte Európa nagyvárosainak, főként Berlin, Párizs és Róma rendezési terveit. Szorgalmazta, hogy vegyék figyelembe a külföldi tapasztalatokat Budapest fejlesztési tervének elkészítésekor, kérjék ki a Országos Képzőművészeti Tanács véleményét a középületek létesítéséhez, és törekedjenek a harmonikus városkép kialakítására. Követendő példának a sugárutas és körutas városszerkezeteket tekintette.
“Ma még jóformán stagnál az építkezés, ezt az időt jól ki kell használni arra, hogy nagyszabású tervet dolgozzunk ki, amelynek kereteit a jövő fejlődés lesz hivatva kitölteni. Tisza Lajost, midőn az árvíz után Szeged terveit megkoncipiálta, gúnyolták, hogy sugárutainak és körutainak mentén földjét ökörrel szántja a gazda. Ma, félszázad után, Szegeden minden nagy feladatot könnyűszerrel meg lehet oldani, mert az eredeti grandiózus terv szerint van mindenre kellő hely elég. Ennek a kialakuló modern Budapesten is így kell majd lennie. A tervek nagyobbik részének elkészítése más minisztériumok hatáskörébe tartozik, de a városrendezés, városépítés és városfejlesztés esztétikai oldalával gróf Bethlen István miniszterelnök megbízásából és a legkülönbözőbb szakemberek bevonásával behatóan foglalkozom.”
Klebelsberg amellett, hogy Budapestet európai színű fővárossá emeljék, fontosnak tartotta azt is, hogy a vidéki nagyvárosokat, mint Szeged és Debrecen fejlesszék és vidéki kultúrtartományi központok jöjjenek létre. Szenvedélyesen kezdeményezte újabb és újabb épületek létrehozását, figyelemmel kísérte az építkezéseket, javaslatokkal látta el az építészeket, és akár személyesen módosított a terveken. A jövőt a fiatal generációban látta, ezért sok tehetséges fiatal építészt küldött ösztöndíjjal Rómába tanulni.
“Itt örvendetes kijózanodás van folyamatban, amelyet azzal is erősíteni igyekszem, hogy Rómába a Palazzo Falconieribe ösztöndíjjal feltűnően sok fiatal építészt küldök. Az öreg Lechner zsenialitását készséggel elismerem; alkotásai egyéniek, amelyek éppen egyéni zsenialitásukkal maradandó helyet biztosítanak maguknak a magyar műtörténelemben. De kevéssé szerencsés utánzói alapjában véve a bécsi szecesszió szellemében bizonyos álmagyar stílust igyekeztek kreálni, amelyet a magyar nemzet esztétikai érzéke nem tett magáévá. Én azt hiszem, hogy nagyobb mestereink fiatal generációja jó úton jár, amikor elhagyva a magyar szecesszió útjait, modern szellemben bekapcsolódást keres az architektúra hagyományos formavilágába.”
Klebelsberg minisztériuma mecenálta többek között olyan nagy volumenű munkák megvalósulását, mint a szegedi Dóm-tér kialakítása. Az 1927-ben kiírt tervpályázatot a fiatal építész, Rerrich Béla nyerte. Az építkezésnél a klinkertéglát használták, amit Klebelsberg kezdeményezésére fejlesztettek ki, hogy az építési nyersanyagban szegény Alföld lakossága korszerű építőanyaghoz jusson, és egyúttal bizonyítsák a művészet gazdasági hasznosságát is. Klebelsberg támogatta továbbá Kotsis Iván munkáját, aki a Tihanyi Biológiai Intézetet tervezte, Sváb Gyulát a Svábhegyi Csillagvizsgáló tervezőjét, Hajós Alfréd munkáját a margitszigeti fedett versenyuszoda felépítésében, Pecz Samut, aki a levéltári palotát tervezte. A népiskolák megtervezésére külön munkacsoportot bízott meg. A vidéki egyetemek is kiemelt figyelmet kaptak az oktatási infrastruktúra kiépítésében és fejlesztésében. Korb Flóris tervei alapján a debreceni egyetem klinikai épületekkel és tanári lakásokkal bővült, és Szegeden is teljesen új épületegyüttest húztak fel. A miniszter szorgalmazta a népmúzeumok létrehozását, és hozzájárult több vidéki múzeum felépítéséhez, hogy regionális központok jöjjenek létre Kecskeméten, Veszprémben, Keszthelyen és Debrecenben. Láthatjuk, hogy Klebelsberget nem véletlenül nevezték “nagy építőnek”.
Zene, színház
Klebelsberg legelső teendői közé tartozott, hogy állami pénzekből biztosította a Nemzeti Színház és az Opera működését, és távol tartotta azokat, akik a magas kultúra e két fontos intézményét támadták, valamint fel akarták számolni a Zeneakadémiát. Az állami támogatás révén befolyásolta az Operaház műsorpolitikáját, és támogatta a magas színvonalú zenei élet fejlődését, viszont ellenezte a modern kortárs művek bemutatását. Elismeréssel szólt a Parlamentben a nemzetközi hírnévvel rendelkező Kodály Zoltán és Bartók Béla munkájáról. Különösen Kodály művészetével szimpatizált, és Psalmus Hungaricus című művét egyik beszédében is méltatta. A legjelentősebb magyar zeneszerzőnek azonban Dohnányi Ernőt tartotta. Parlamenti felszólalásaiban Dohnányi neve mindig megelőzte Kodályt és Bartókot. Klebelsberg 1927-ben meg is hívta Dohnányit a Zeneművészeti Főiskolára a zeneszerzéstan és a zongoratanszak vezetőjének.
“Hiszen egy olyan nemzet, amelynek négy olyan kiváló zenésze van, mint Hubay, Dohnányi, Bartók és Kodály, egy nemzet, amelynek olyan kiváló hegedűvirtuózai vannak, akik az egész világot diadallal járják be, egy nemzet, amelynek olyan zenekara van, mint nekünk, komolyan tesz számot az egész világ zenei kultúrájában.”
Klebelsberg úgy gondolta, hogy a vidéki helyhatóságoknak nagyobb szerepet kell vállalniuk a művészetek támogatásában. Például a színházak működésének biztosítását is települési szinten képzelte el, ugyanis ebben az időszakban jelentősen visszaesett a előadások látogatottsága, és az állam egyedül nem tudta megoldani minden vidéki színház súlyos helyzetét. A kultuszminiszter a krízis forrását abban látta, hogy a magyar értelmiség, a magyar középosztály, akik régebben a nézőközönséget adták, most szorult anyagi helyzetükben kénytelenek lemondani a színházba járásról. Fontosnak tartotta, hogy megtalálják a módját a színtársulatok talpon maradásának, ezért az 1929-30-as költségvetésben számottevő összeget szánt azoknak a városoknak a támogatására, amelyek színházainak kezelését városi kezelésbe veszik.
“Hogy a magyar színészetet megmentsük, ahhoz jó vidéki színházakra van szükség, mint ahogy a magyar tudományosság megmentése céljából szükség volt vidéki egyetemekre. A helyzet teljesen analóg… Nagyon szívesen látnám, ha legalább három vidéki egyetemi városunk s ezenfelül esetleg Győr és Miskolc áttérnének a városi színház rendszerére. Mert a magánvállalkozásra a jövőért aggódó színművész csak nehéz szívvel bízza rá magát. A színészet Európa-szerte nem bohémkedélyek konglomerátuma többé, hanem komoly emberek kenyérkeresete. Katona és Petőfi korában még nyomorogtak a színészek, de ma a színész tisztes művész, aki konszolidált életet akar folytatni. Ehhez konszolidáltabb keretek és konszolidáltabb színházak kellenek. Szeged ezen a téren is elöl jár, és városi színházában eddig is kedvező tapasztalatokat tett, a művészeti színvonal szemmel láthatólag emelkedett. A szegedi példát követné Debrecen és Pécs is, ahol az egyetemmel kapcsolatban erőteljes irodalmi élet és érdeklődés fakadt, és így a fejlettebb színház számára megvan a kellő miliő és nézőközönség is.”
Tudod a választ az eddig olvasottak alapján?
Készült a Közgyűjteményi Digitalizálási Stratégia keretében 2021-ben
Farkas Katalin, Hernek István, dr. Laczkó Sándor, Muzs Krisztina, Teutsch Ágota
© 2021 Szegedi Tudományegyetem Klebelsberg Kuno Könyvtára – Minden jog fenntartva.