Egyetem Szegeden

1911. október-novemberre eldőlt, hogy sem a harmadik, sem a negyedik magyarországi egyetemet nem Szegeden alapítják. A város mélységesen csalódott volt, hogy évszázados kérését és küzdelmét így semmibe vették. Ám nem adta föl, s csak az újabb lehetőségre várt.

Már a Szegedi Híradó november-decemberi számaiban megjelent egy cikksorozat a folytatás mikéntjéről Szabó László tollából. Így kezdi: „Még elképzelni sem lehet, hogy Szeged az egyetemről, melyért annyi áldozatra volt hajlandó és mely őt kétségbevonhatatlanul megilleti, valaha lemondjon. Sőt nem érheti be Szeged még a politikában oly gyakori »jogfenntartással« se, mert egy lelkesedéssel folytatott küzdelmet abbahagyni, felfüggeszteni, jégre tenni nem lehet, hacsak ki nem akarjuk végezni. Tovább kell tehát folytatni a küzdelmet, lankadatlan erővel, még több mozgékonysággal, és – jobb taktikával, minden anyagi és erkölcsi erőnek teljes érvényesítésével.”

A továbbiakban fölvázolja, milyen fakultásokkal és milyen költséggel lehetne a szegedi egyetemet megalapítani. Noha a szegedi egyetem kérdése végül a történelmi események miatt nem ezen a módon oldódott meg, érdekességként bemutatjuk javaslatait.

Elsőként a teológiai fakultások kérdését tekinti át, mégpedig rögtön kettőét: egy római katolikus és egy görögkeleti teológiai fakultásét. Megállapítja, hogy „a theologiai fakultásra nem az egyetemnek, hanem az egyháznak van szüksége”. Ezért ezeket elsősorban az egyházaknak kellene finanszírozni, ha pedig azok ezt nem vállalják, akkor mellőzni kell a felállításukat. Pedig a felállítást több szempont is indokolná: egyrészt „száznál több európai egyetem közül csak tizenhatnak van róm. kath. theologiai fakultása”, illetve „görög-keleti theologiai fakultás az egész világon csak kettő van: Csernoviczban és Bukarestben”; másrészt a legalább részben magyar nyelvű görögkeleti teológiai fakultás hozzájárulna a nemzetiségek szervesebb betagozódásához a magyar nemzetbe.

Legalapvetőbbnek a bölcsészeti fakultást tartja: „A bölcsészeti fakultás az egyetemen nélkülözhetetlen; ez a fakultás az egyetemnek alapja és gerince, – az u. n. bölcsészeti stúdiumok nélkül egyetem el se képzelhető. […] Az újabb egyetemeken azt tapasztaljuk, hogy nem egy, hanem rendesen két bölcsészeti fakultást alapítanak: az egyiket a szoros értelemben vett bölcsészeti s a nyelvi, történelmi és földrajzi tudományok számára, a másikat pedig a természettudományok és a mathematika számára. Így történt ez Kolozsvárott is, ahol két filozófiai fakultás van.”

Az első megalapítására nem lát reményt, mivel nem lenne rá elég tanár. „Be kellene tehát érnünk azzal, hogy a szegedi egyetem bölcsészeti karán csak a mathematikai és természettudományokat adják elő.” A filozófiai jelleget azonban nem tudja teljesen kikapcsolni, ezért egy vegyes fakultást tervezne, ahol az alábbiakat oktatnák: ásvány- és kőzettan, növénytan, állattan, földtan és őslénytan, matematika, ábrázoló geometria, elméleti fizika, kísérleti fizika, vegytan, filozófia, pedagógia. Sőt, ha még további tanszékek létesülnének az anatómia, élettan, szövettan és gyógyszertan számára, akkor „teljesen befejezhetnék tanulmányaikat a szegedi egyetemen a gyógyszerészek és tanulmányaiknak első két esztendejét elvégezhetnék az orvos-növendékek is.” Még ennél is tovább megy, mikor úgy véli, „ha még három-négy kathedrát szerveznének, akkor a műegyetemi tanulmányok első két esztendejét is el lehetne végezni a filozófiai fakultáson és ezzel egyszersmind biztosítva volna Szeged részére a műegyetem is.”

A másik alapvető fakultás a jogi kar, hiszen Szeged a felsőfokú jogi képzésért már régóta folyamodott. „Egy jogi és államtudományi fakultásnak feltétlen létjogosultsága van Szegeden. Maga a város és környezete […] annyi joghallgatót szolgáltat főként a budapesti egyetemnek, hogy már ezekből is bőven kitelnék a szegedi egyetem jogi és államtudományi fakultásának hallgatósága.” 14 tanszéket sorol föl a jogi képzéshez: „1. római jog, 2. magyar alkotmány- és jogtörténet, 3. egyetemes jogtörténet, 4. magyar közjog, 5. magyar közigazgatási jog, 6. nemzetgazdaságtan és statisztika, 7. pénzügyi jog, 8. kereskedelmi és váltójog, 9. büntető jog, 10. magánjog, 11. polgári perrendtartás, 12. egyházjog és nemzetközi jog, 13. politika, 14. jogbölcsészet és szociológia.”

Ugyanennek a fakultásnak a keretébe a közgazdasági tanulmányokat is beilleszthetőnek látja: „A jogi és államtudományi fakultáson kívül célszerű volna egy közgazdasági fakultás szervezése. Igaz, hogy ilyen fakultás nincsen sehol a világon, de ez semmi tekintetben nem akadály. […] Ennek a közgazdasági fakultásnak rendes tanszékei lennének: 1. agrár-politika, 2. hitel-ügy, 3. kereskedelmi és vám-politika, 4. biztosítás-ügy.” A többi tárgyat a jogi képzés keretében tanulhatnák, így a két tudományterület összevont fakultása költséghatékonyan megvalósítható.”

Végül az orvosképzés lehetőségeit veszi szemügyre. „Egy orvosi fakultás szervezéséről egyelőre le kell mondani, – nem csupán azért, mert az orvosi fakultás többe kerülne, mint a többi fakultások együttvéve, hanem azért is, mert a tanszékek betöltése nagy nehézségekbe ütköznék. Van ugyan sok kitűnő orvosunk, aki egyetemi tanárnak alkalmas volna, – de nem mindenki volna hajlandó arra, hogy már megszerzett budapesti praxisát abbahagyva, elmenjen egy vidéki egyetemre tanárnak. […] Ha azonban a filozófiai fakultást a már előadott terv szerint úgy rendeznék be, hogy az […] egyszersmind orvosi előkészítő iskola is legyen és hogyha Szeged már az egyetemi célok figyelembevételével építené meg kórházát, […] akkor úgy elő volna készítve a szegedi egyetem orvosi fakultása, hogy bizonyos idő múltával (talán tíz év múlva) könnyű volna azt is megvalósítani.”