Oktatók és hallgatók a változásért

2021

Tartalmunkból

1981 - Erőfeszítések a megújulásért

Az általános helyzet

Az 1973-as olajválság alapjaiban rengette meg a szocialista országok gazdaságát, megindult az eladósodás feltartóztathatatlan folyamata. Az energiaárak növekedésének 1979-es második hulláma még súlyosabb helyzetet teremtett, s Lengyelországban sztrájkokat, megmozdulásokat váltott ki. Megalakult a Szolidaritás szakszervezeti mozgalom.

A lengyelországi események Magyarországon nem találtak tömegbázisra, mert a másodállások, a “maszekolások” miatt az emberek (látszólagosan) stabilabb anyagi helyzetben érezték magukat. Az értelmiség viszont felfigyelt a lehetőségekre, s többen átvették a Szolidaritás azon elvét, hogy a hatalmat nem kell megdönteni, de ellenőrizni lehetséges.

Annak ellenére, hogy erősen korlátok közé volt szorítva, az egyetemi ifjúság (hallgatók és fiatal oktatók) számos felsőoktatási intézetben adott hangot gondjaiknak, és ők is kifejtették elképzeléseiket az oktatás megújításával kapcsolatban. 1981-ben legfőképpen Szegeden találkozhatunk ilyen törekvésekkel.

 

A hatalom jelezte, hogy van egy határ: fel lehet vetni bizonyos problémákat, de gyökeres, radikális változtatásokra nincs mód.
Ennek demonstratív megnyilvánulása volt az az eset, amikor a Mozgó Világ című folyóirat vitát indított az oktatásról, és szóba hozta az írói autonómia kérdését. A vonatkozó 1981 márciusi számot betiltották, még a könyvtárakból is visszavonták.

Milyen problémákkal szembesültek?

A központi ifjúsági szervezet, a KISZ teljesen elbürokratizálódott. Elszakadt a mindennapi problémáktól, s a politikai karriert építők “előszobájává” vált,  érdekképviseleti szerepét nem töltötte be. Az oktatói bérek régóta nem változtak, nem érte meg kutatónak állni; leginkább azok maradtak bent az egyetemen, akik politikai karriert akartak építeni, s ezt tipikusan a KISZ égisze alatt oldották meg.

A hallgatók helyzete fokozatosan romlott:

Elfogadhatatlan az ösztöndíjak elosztásának rendszere.

A tanárok közömbössége
miatt is csökken az oktatás színvonala.

A központilag szervezett jegyzetellátás kritikán aluli.

Hatalmasra növelt óraszámok:

Túl sok ideológiai tantárgy.

Még a katonaviselt fiúk számára is kötelező honvédelmi oktatás.

Áttekinthetetlen, szétaprózott tantervek.

A problémák körébe tartozott még, hogy a lakhatással is gondok adódtak: a kollégiumokkal amúgy is mostohán ellátott Szegeden életveszélyessé vált a Boldogasszony sugárúti épület, benne a József Attila és az Irinyi János Kollégiumok.

Sorolhatnánk még a sérelmeket, de rá kell világítanunk még egy tényezőre: a helyzetet rontotta, hogy nem volt olyan fórum, ahol ezeket a kérdéseket meg lehetett volna vitatni. Fentebb utaltunk a KISZ kiüresedésére, de megemlítendő az is, hogy a felsőoktatási intézmények közös fóruma, a Szegedi Egyetem című lap sem foglalkozott ezekkel a témákkal.

Mi volt a válasz a problémákra?

Erre legalkalmasabbnak egy Hallgatói Képviseleti Rendszer (HKR) nevű szervezetet láttak volna, mely a KISZ-en belül működne, de különös hangsúlyt helyezne arra, hogy biztosítsa a szociális problémák kezelését, a hallgatói jogviszony szabályozását, s felvetődött az oktatók véleményezésének kérdése is. Utóbbira már voltak ekkor kísérletek, a mostani diskurzus arról szólt, hogy miként lehet ezeket érdemivé, használhatóvá tenni.
Megjegyzendő, hogy a bölcsészkar fiatal tanárai is létrehoztak egy szervezetet. A Jámbor Szándék csoport oktatói oldalról próbált meg eredményeket elérni, de ez a kezdeményezés kari szinten megrekedt.

A tantervek átalakítása!

A probléma megoldására kidolgozták, hogyan lehetne javítani a helyzeten:

  • átfedések csökkentése

    Legyen kevesebb átfedés a tantárgyak között.

  • ideológiai tárgyak oktatásának kérdése

    A diák választhasson, hogy kinek az óráját veszi fel.

  • szemináriumok számának növelése

    Legyen több szeminárium, azaz közös műhelymunka, és kevesebb előadás.

Ezek hatékony megvalósítása lehetne, ha a kétszakos helyett egyszakos, vagy “másfél szakos” képzések lennének, utóbbinál a “fél szak” nyelvtanulást jelentene, és nyelvtanári képesítést hozna magával.

A Gondolatjel 1981/3. számának címlapja
A Szegedi Egyetem 1981/16. számának címlapja

A viták helye - hallgatói lapok

A felsorolt kérdések felvetésére és megvitatására már nem volt alkalmas az időnkénti közös beszélgetés, a vitaestek sora. A kari hallgatói lapok bizonyultak megfelelő fórumnak, s ezek sorából is ki kell emelnünk a Bölcsészkaron alapított, de tulajdonképpen a teljes szegedi felsőoktatásban megkerülhetetlenné vált Gondolatjel című kiadványt. A gyakran rossz minőségben sokszorosított újság esztétikai hibái ellenére nagyon népszerű lett, hiszen végre érdemben kezdett foglalkozni a hallgatók gondjaival.

Érveket és ellenérveket közölt, megkérdezte az olvasókat, interjúkat hozott le oktatókkal, s ezekben nyíltan feltett korábban tabunak számító kérdéseket is.

A Gondolatjel nyíltsága, szókimondása is kellett ahhoz, hogy szeptemberre megújuljon a Szegedi Egyetem szerkesztősége és felfrissüljön tartalma is. Az őszi számokban már visszaköszönnek azok a problémák, melyek a hallgatókat foglalkoztatják.

Az ifjúsági parlamentek

Igazi nagy változást az október végi kari ifjúsági parlamenti üléseken lehetett tapasztalni. A korábban lapos, unalmas összejövetelek a fentebb felsorolt valós problémák fórumává váltak. Leginkább a 29-én megrendezett BTK-s ülés váltott ki visszhangokat, s később mind a JATE, mind az orvosegyetem és a tanárképző főiskola összegyetemi ifjúsági parlamentjein is felmerültek ezek a kérdések. Mivel más egyetemeken is felmerültek hasonló felvetések, kísérletek történtek ezek összehangolására.

A hatalom határozottan jelezte, hogy meddig mehetnek el a diákok az érdekképviselet átalakításában. 1981. október 20-án a párt központi lapjában, a Népszabadságban megjelent egy írás, melyben pozitív hangon nyilatkoztak az érdekképviseletek megújításáról.

Október 25-én a szerkesztőség “önkritikát gyakorolt”: sajnos téves nézeteket is közöltek az előző írásban. A KISZ az egyetlen ifjúsági szervezet, s feladatát megfelelően látja el.

A szocializmusban a szó sajátos jelentéstartalommal bírt. Az önkritika sokszor felsőbb nyomásra, a vezető intézmények, a főnökök utasítására született meg, és egyfajta beismerése volt annak, hogy pl. egy írás szerzője olyan nézeteket hangoztatott, melyek nem felelnek meg a párt által meghatározottaknak.

A kezdeményezések  nyomán csak kis változások történtek a felsőoktatásban, hiszen nemcsak a politikai szándék hiányzott, hanem a pénz is. Mégis fontos a későbbiek szempontjából, hogy kialakultak olyan fórumok (Gondolatjel, a megújult Szegedi Egyetem, az 1984-ben indult Harmadkor), melyekben a diákság kifejthette elképzeléseit a felsőoktatás megújításával kapcsolatban.

Előző fejezet

Oktatók és hallgatók a változásért - 1956

Következő fejezet

Oktatók és hallgatók a változásért - 1988

Feladatok

Készült a Közgyűjteményi Digitalizálási Stratégia keretében 2021-ben
Aranyi Zoltán, Balog Éva, Fülöp Tiffany, Kiss Zsuzsanna, Várnai-Vígh Adrienn E.

© 2021 Szegedi Tudományegyetem Klebelsberg Kuno Könyvtára
Minden jog fenntartva.