2021
Sík Sándor a fővárosban született és Gödöllőn nevelkedett négy testvérével együtt. Az itteni kert, a környező erdők kedves helyei voltak, szinte beleivódtak, s költészetében is fellelhető nyomai lettek a természettel való bensőséges kapcsolatának. A budapesti piarista gimnáziumban tanult és már itt kibontakozott költői tehetsége, amit tanítói lelkesen támogattak; első verse 11 éves korában jelent meg.
Tizennégy évesen belépett a piarista rendbe. Tanulmányait Vácott, Kecskeméten, majd ismét Budapesten folytatta. Az irodalom és a nyelvészet mellett filozófiával és teológiával foglalkozott szívesen.
Tanári pályáját 22 évesen kezdte el Vácott, majd pappá szentelése (1911) után Pesten folytatta. Tanítványai rendkívül kedvelték, mivel pedagógiailag új irányvonalat képviselt: jellemző volt rá a közvetlenség, a gyermekek egyéniségére való nyitottság, miközben tiszteletre és becsületességre tanította őket.
Ekkoriban már javában jelentek meg verseskötetei, de drámákat, novellákat is írt és fordított. Országos ismertséget diákimakönyve (1913) és a hazai cserkészmozgalomban vállalt szerepe hozott neki; 1921-ben a Magyar Cserkészszövetség elnöke lett.
1929-ben Klebelsberg Kuno kultuszminiszter ösztönzésére lett egyetemi tanár, amely tisztség betöltésekor írta meg Gárdonyi, Ady, Prohászka című irodalomtörténeti munkáját.
1929–1944 között a szegedi egyetem Irodalomtörténeti Tanszékét vezette. Az egyetemi katedrán a teljes magyar irodalomtörténetet végigtanította, hosszú ideig egymaga vitte a teljes tanszéket. Az oktatásban nyitott volt az új irányzatok ismertetésére is, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy valószínűleg elsőként oktatta egyetemen József Attila költészetét.
E tizenöt év volt legtermékenyebb korszaka: oktatói munkája mellett fontos szerepet töltött be a piarista rendben, illetve 17 kötetre való verset is közreadott. Sík Sándor ekkor már négy hivatást töltött be egyszerre: tanár, tudós, pap és költő volt.
Személyében sűrűsödő hivatásait jól tükrözi, hogy egyetemi előadásait is reverendában tartotta:
Emlékszem energikus mozgására, lobogó reverendájára, az Auditorium Maximum előadói asztalán feltornyosuló könyvekre, melyekből minden órán bőven olvasott fel
Péter László (Sík Sándor tanítványa)
Forrás: Sík Sándor emlékszám, 10.
Egyetemi tanárként hatalmas tisztelet övezte széles körű tudása, szuggesztív pedagógiai képességei és írói tehetsége miatt: estébe nyúló óráin saját hallgatóin kívül más karok diákjai, valamint a város polgárai is sokszor jelen voltak. Diákjait olykor anyagilag segítette, szépirodalmi törekvéseiket kifejezetten támogatta, s ezért emberként is rendkívül tisztelték, szerették.
Olyan tanítványokat oktatott szegedi éveiben, mint Szerb Antal, Baróti Dezső, Ortutay Gyula, Radnóti Miklós és Tolnai Gábor. Kapcsolata Radnóti Miklóssal tanár-diák viszonyból szinte atya-fiúi kapcsolattá erősödött, főleg azután, hogy Radnóti az ő kezéből vette fel a keresztséget.
Sík Sándor rendezőként támogatta az Egyetemi Színjátszó Társaságot, ami Szent-Györgyi Albert anyagi támogatása révén jöhetett létre. Több színpadi feldolgozásra szánt mű is fűződik nevéhez, melyek többsége biblikus vagy magyar történelmi tematikájú.
- 1923-ban Zrínyiről írt színpadi művet.
- 1933-ban István királyról szóló tragédiája az MTA jutalmát érdemelte, a Nemzeti Színház pedig be is mutatta; nyomtatásban 1934-ben jelent meg.
- Talán kevéssé ismert Levente királyfiról és Csilla királykisasszonyról szóló mesedrámája, A boldog ember inge.
- Advent című oratóriuma 1935-ben jelent meg, az újszövetségi három királyok történetét dolgozza fel. Ebből eredeti, dedikált kiadást őriz az SZTE Klebelsberg Könyvtár és Levéltár. [Ide kattintva megtekinthető.]
1915-től tagja volt a Magyar Irodalomtörténeti Társaságnak, 1942-től alelnöki tisztségben. Költészetének elismeréseként pedig 1919-ben a Szent István Akadémia, 1923-ban a Kisfaludy Társaság választotta tagjai közé. Szegedi munkássága idején lett több neves tudományos és kulturális egyesület tagja vagy tisztségviselője, így 1930-ban a szegedi Dugonics Társaságé vagy a Baumgarten Ferenc Irodalmi Alapítványé.
1946-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották, akadémiai székfoglaló beszédét A magyar költők istenélménye címmel olvasta föl 1948. január 5-én, melyben a magyar költők istenélményét a középkortól József Attiláig tárgyalta. A székfoglaló beszédből részletek jelentek meg a Vigilia folyóiratban (itt és itt), teljes szövege A kettős végtelen (1969) című gyűjteményes kötetben került először kiadásra (1. kötet, 211-273. és 334-345. o.).
Szegedi évei alatt alkotta meg korának egyik legfontosabb irodalomelméleti művét: a háromkötetes Esztétika 1942-ben jelent meg a Szent István Társulatnál. A tíz éven át formált kötetben az esztétikum fogalmával, az esztétikum keresztény feldolgozásainak értelmezésével foglalkozik. Irodalomtörténeti munkássága elismeréséül 1948. március 15-én Kossuth-díjat kapott.
Irodalmári és költői munkásságát alapvetően határozta meg katolikus mivolta. Tanulmányait szívesen közölte a Vigilia című katolikus irodalmi folyóirat, melynek 1946-tól főszerkesztője volt; s munkálkodott a katolikus egyházi énekeskönyv (Szent vagy, Uram!) megújításán is, melyben számos ének szövegét ő írta.
A második világháború végén épp a fővárosban volt, ott élte át az ostromot. A háborús napokban is rendkívül tevékenyen dolgozott: az óvóhelyekre menekülőknek lelki vigaszt nyújtott, majd segédkezett a romeltakarításban és az élelmiszerek szétosztásában is. Az 1944/1945-ös tanévben Bálint Sándor helyettesítésére még visszatért Szegedre, de néhány hónap után véglegesen Pestre költözött. Az egyetem állományában volt 1948-ig; 1945-től helyettesítették, majd nyugdíjazták.
1947-ben új kihívás várta: ő lett a piaristák magyarországi tartományfőnöke, s ezt a munkát 16 éven át önzetlenül, alázattal és végtelen szerettel végezte.
1948-ban államosították az egyházi iskolákat, ami rendkívül megrázta a tanító szerzetesrendeket. Emiatt új feladatokkal kellett ellátni az „állástalanná” vált rendtársakat: legtöbben hittantanárok vagy plébánosok lettek. Az állam 1950-ben tárgyalásokat kezdett az egyházi oktatás engedélyezéséről – melyben Sík Sándor is részt vett –, s ennek eredményeként nyolc katolikus gimnáziumot visszaadtak, köztük a budapesti és kecskeméti piarista gimnáziumokat.
1950-ben újabb nehézségekkel is szembe kellett nézni: visszavonták a szerzetesrendek működési engedélyét, csupán a tanító célúak maradhattak. A keresztény egyházak szervezetei fokozatosan csorbultak, feladatköreik egyre szűkültek a kommunizmus előretörésének éveiben; a piarista rend budapesti házait 1953-ban vették el.
Ekkoriban a kevés ünnepi és örömteli esemény egyike volt, amikor 1959-ben rendtársai 70. születésnapján köszöntötték. Ugyanebben az évben jelent meg Őszi fecske című verseskötete, amiben ötven év költői termésének legjavát adta közre. A kötet költészetének összegzése: áthatja a számadás, az életút végéhez közeledés érzése:
„Egy-egy dalt ellesnék olykor
Fűtől, fától, csillagoktól,
Én Istenem,
Amíg egyszer el nem oltol.”
A következő években főleg vidéki környezetben tartózkodott, mivel egészsége fokozatosan gyengült. Utolsó napjaiban a Szentatya apostoli áldását küldte el neki, 1963-ban Budapesten érte a halál. Emlékét tisztelettel őrzik a piaristák és a cserkészszövetség. Szegeden és Gödöllőn utca, ugyanezen városokban és Piliscsabán emléktáblák, Mátraszentimrén mellszobor őrzi az emlékét, a piarista rend pedig virtuális emlékszobát rendezett be neki.
Érdekességek
-
Még a harmincas éveiben történt, hogy az akkori piarista rendfőnök rá akarta bízni az egyik rendház vezetését. Sík Sándor szerényen igyekezett elhárítani a megbízást, mire a rendfőnök állítólag ezt mondta: „No, de ezután nem is lesz magából semmi többé a rendünkben.” Végül nem vált valóra ez a jóslat, mivel 16 éven át az egész magyarországi tartomány vezetője lett Sík Sándor.
-
Sík Sándor és József Attila
Említettük, hogy József Attila költészetéről elsőként adott elő egyetemi kurzuson, ám a két költőt ennél több szál is összekötötte. Kevesek előtt ismert, hogy másfél évtizeddel a Horger Antal-féle eltanácsolás után a fiatal költőnek Sík Sándor felajánlotta a doktorátus lehetőségét saját tanszékén. József Attila Baumgarten-díjának odaítélésében az alapítvány kuratóriumi tagjaként Sík Sándornak is szerepe volt, majd az átadáskor rendezett ünnepi vacsorán hosszasan elbeszélgettek. Sík Sándor visszaemlékezéseiből tudható, hogy a vacsora után együtt sétáltak haza, és irodalomról, költészetről értekeztek. A doktori fokozat megszerzésének a lehetősége is ekkor került szóba közöttük. Később József Attila hozzá is kezdett költészeti, ritmikai műve megírásához, amiből egy tanulmány jelent meg Ütem és fogalom címmel. A teljes mű végül soha nem készült el, csak töredékei maradtak fenn.
-
Sík Sándor és Kodály Zoltán
Sík Sándor 70. születésnapjára Kodály Zoltán is ellátogatott, sőt, megzenésítette Te Deum című versét (az ikonra kattintva meg is hallgathatod). A piarista rend az ünnepeltnek egy magnetofont ajándékozott egy válogatás-kazettával; a szalagon meghallgatható volt többek között a Kodály által megzenésített vers is. Verseit később számos alkalommal zenésítették meg, többféle fölfogásban – még rockzenekarok is készítettek Sík-feldolgozásokat.
-
Sík Sándor és testvére, Sík Endre
Sík Sándor elutasította az Állami Egyházügyi Hivatalhoz és a papi békemozgalomhoz való csatlakozást is. Érdekes módon, szinte vele szöges ellentétben alakult viszont egyik testvére pályája, aki aktívan részt vett a kommunista pártpolitikában. Sík Endre 1915-ben orosz hadifogságba került, s 1945-ig a Szovjetunióban élt: belépett a kommunista pártba, oktatott a moszkvai egyetemen. 1945-ben hazatért, majd politikai karriert futott be: hivatali pályájának csúcsa külügyminisztersége volt 1958–1961 között.
Fia Sík Igor, operatőr; Sík Endréről további részletek is olvashatók az ikonra kattintva.
Források
- Sík Sándor arcképe. SZTE Képtár és Médiatéka.
- Baranyai Zsolt (összeáll., 1989): Sík Sándor emlékszám. In: Grezsa Ferenc (szerk.), Acta Universitatis Szegediensis de Attila József Nominatae: Acta Historiae Litterarum Hungaricarum, Tomus XXIII. JATE BTK, Szeged. SZTE Egyetemi Kiadványok.
- Bihari József (szerk., 2014): Sík Sándor eszmekörei. Radnóti Szegedi Öröksége Alapítvány, Szeged. „Örökség-kultúra” oktatási e-könyv- és médiatár.
- Bíró Imre: Sík Sándor kegyeletes életrajza. Sík Sándor virtuális emlékszoba.
- Brisits Frigyes (1959): Anni felices laetitiaeque dies! Sík Sándor pályaképe. Vigilia, 2. sz., 65–72. Elektronikus Periodika Archívum.
- Sík Sándor. In: Szentirmai László, Iványi Szabó Éva, Ráczné Mojzes Katalin (szerk.), Szegedi egyetemi almanach : 1921-1995, 1. köt., 192. SZTE UnivHistória.
- Török Jenő: Sík Sándor (1889–1963). Sík Sándor virtuális emlékszoba.
- Sík Sándornak az SZTE Klebelsberg Könyvtár és Levéltárban elérhető művei.
- Sík Sándor publikációs listája.
Előző fejezet
Polner Ödön
Következő fejezet
Surányi-Unger Tivadar