A tananyag olyan eszközkészletet kínál, amely jelentősen segít a tanulás, a tananyag feldolgozása és a vizsgákra való felkészülés során, segítséget nyújt az írásbeli feladatok, legfőképpen a szakdolgozat készítéséhez.
Bár elméleti ismeretekről is szó van, a tananyag legjelentősebb része praktikus segítséget jelent a tanuláshoz, a tudományos szakirodalomban való tájékozódáshoz. A tananyagban központi helyet foglal el az SZTE Klebelsberg Könyvtár és szolgáltatásainak bemutatása, ám általános érvényű tudnivalókat is kínálunk, amelyek bármely hasonló felsőoktatási könyvtári környezetben használhatóak. Ilyen értelemben és reményeink szerint tananyagunk túlmutat a szegedi használaton.

A tananyag önálló ismeretszerzésre alkalmas: az olvasóleckék strukturált szöveges formában mutatnak be egy-egy témakört, míg a videóleckék narrációval kísért prezentációk vagy oktatóvideók.
Az egész tananyaghoz tartozik egy könyvtárhasználati fogalomtár. Ebben könnyen meg lehet találni azokat a fogalmakat és szakszavakat, amelyeket a tananyagban használunk: az olvasóleckékben ezeket csillaggal* is megjelöljük.

A tananyag tartalma:

1. 1. 1. Alapvető könyvtári ismeretek és könyvtári fogalomtár; írás- és könyvtártörténet, könyvtártípusok
      2. Könyvtárhasználati praktikum
      3. Nyomtatott és online dokumentumok keresése az SZTE Klebelsberg Könyvtárban: könyvtári katalógusok, online adatbázisok, e-könyvek, e-folyóiratok
      4. Könyvtári tartalomszolgáltatás és közösségi tartalomfejlesztés
      5. A szakirodalom kezelése és feldolgozása

Érdemes néhány szót ejteni a teljes könyvtári környezet megváltozásáról.

Egy kívülálló, de még az átlagos könyvtárhasználó vagy kutató számára is meglepő lehet, ha azt hallja, hogy a könyvtártudományban, a könyvtári kiszolgálás területén (különösen a felsőoktatásban és a kutatás kiszolgálásában) a közelmúltban korábban elképzelhetetlen méretű és mértékű változások zajlottak le. Nem túlzás azt mondani, hogy minden lényeges paraméter átalakult. Az utóbbi 25-30 év informatikai változásai óriási lehetőséget és kihívást jelentettek a nagy hagyományokkal működő szakma számára. Ebben az anyagban így azt a – más szakmákban talán szokatlan méretű és mélységű – paradigmaváltást is szeretnénk bemutatni, amit e változások előidéztek. A könyvtári portfólió egyfajta áttekintésének azért van itt a helye és ideje, mert mindezen változások alapvetően érintik a tudományos szakirodalmi ellátás teljes területét, az egyetemi munka módszertanát, az órákra való felkészülés lehetőségeit, és az írásbeli munkák módszertanát is.

Milyen folyamatok vezettek ide? Az egyik a világhálózat létrejötte, amely folyamatban a könyvtárak kiemelt szereplők lettek. A másik pedig a számítógépes infrastruktúrák könyvtári elterjedése, különös tekintettel a digitalizációra. Persze nem tagadható, ez a két jelenség más területeken is alapvető változásokat okozott, de az talán ritkának mondható, hogy valami ennyire fenekestől felforgatja az egész szakma életét és annak teljes kontextusát. Ha ma belépünk egy könyvtárba, mindez nem feltétlenül látszódik, ezért is érdemes közelebb menni és mindent jó alaposan megvizsgálni.

Talán Al Gore egykori alelnök gondolatához képest – hogy tudniillik az internet léte a könyvtárakat is fölöslegessé teszi majd – éppen ellenkező folyamat zajlik, hiszen az a tudás, tapasztalat, ami az információk osztályozásában, a metainformációk előállításában, a visszakeresés és adatábrázolás területén rendelkezésre áll, sokkal értékesebbé válik, mint eddig bármikor. A digitális írásbeliség tudásának terjesztéséről, annak műhelyeiről és iskoláiról nem is beszélve.

A közkönyvtári hálózatban nagyon régóta jellemző, hogy a könyvtárak nyitottak voltak bizonyos közösségi funkciók felé, pl. az író-olvasó találkozók mindig is részei voltak életüknek. Ez más jelleggel, de mára már megjelent és elterjedt a felsőoktatásban is: az egyetemi könyvtárak is aktívabbá váltak a közösségi feladatok terén, és ez azt is jelenti, hogy ehhez kapcsolódó új funkciók és új szolgáltatások jelentek meg.

A Z generáció, s az őket követő generációk már a hálózat és digitális kultúra korában szocializálódtak / szocializálódnak.

Ezek azok a nemzedékek, amelyek már a ma elérhető teljes számítógépes és online paradigma mentén nőttek fel, s akik a „hálózat és a mobil technológia” gyermekei. Számukra természetes közeg a teljes mértékű hálózati elérés és a mobil eszközök használata, s magától értetődő a szakirodalom, tananyagok és tanulási segédletek elektronikus elérése és digitális formátuma. A modern oktatás versenyképességének egyik záloga ezen igények lehető legmagasabb szintű kielégítése. Paradoxon, de igaz az is, hogy e korosztályok magasabb szintű és tudatos eszközhasználati kultúrája sokban látszólagos, divatorientált és nem eléggé elmélyült. Így mi is valljuk, hogy jelentősen fokozni kell a felhasználói digitális írástudás (digital literacy) színvonalát, növelni kell a hálózati / digitális infrastruktúra szolgáltatásainak ismeretét, a jártasságot az elektronikus ügyintézésben és az elektronikus tartalomszolgáltatások használata terén. Többen megfogalmazták, hogy a digitális kultúra és a hálózat ismerete nélkül a jövő embere tulajdonképpen analfabétává és − tegyük hozzá − szörnyen kiszolgáltatottá is válhat. Ez a tananyag is azon az úton jár, hogy ezt a hiányt csökkentsük.

Mindez óriási felelősséget jelent az oktatás különféle szereplőinek, így nekünk is, hiszen a változásokra nagyon gyorsan kell reagálni. Ha nem szervezett, átgondolt módon osztódik el a szükséges tudás, akkor az ismeretek színvonala, elterjedése, tudatossága véletlenszerűen szóródik és lassan maga a jövő is tervezhetetlenné és ellenőrizhetetlenné válik.