Olvasólecke: Az írás- és dokumentumtörténet alapjaiCopy
Ebben a leckében az írás- és dokumentumtörténet néhány korszakáról lesz szó.
Ókor
Honnan indultak a könyvek és a könyvtárak?
Középkor
Mit tudhatunk a középkor díszes könyveiről, a kódexekről
Modern kor
A tömeges könyvgyártás kora
Ókor
Az írás feltalálása után nem sokkal már alkottak olyan dokumentumokat, amelyeket terjedelmük és összetettségük miatt – az adott fejlődési fokot figyelembe véve – hasonlíthatunk a könyvhöz.
A sumérok már Kr. e. a 4. évezredben ismerték az írást, s azzal különféle ismereteket rögzítettek. A képírásból* kialakult sumér ékírással* írott égetett agyagtáblák tekinthetők az emberiség első könyveinek. Az ókori Mezopotámiában ezeknek a tábláknak gazdasági szerepük volt (nyilvántartások, elszámolások stb.), de ékírással bonyolultabb írásműveket is létrehoztak, például lejegyezték a törvényeket.
(Készítette: Fæ; forrás: https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=10939144)
Képírás
A legősibb írásmódok egyike, mikor a dolgokat vázlatos képpel ábrázolták. Speciális fajtája az egyiptomiak által használt hieroglifa.
Ékírás
A sumérok által feltalált írásmód. Eleinte a képíráshoz hasonló volt, mert ábrázolni is próbálta az adott tárgyakat, fogalmakat, később a betűírás felé közelített.
(British Museum; forrás: https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=17669805)
Amikor a 19. században a sumér ékírásokat megfejtették, a kutatók egy másik, egészen más jellegű írás értelmezéséhez is hozzáláttak. A képíráshoz jobban kötődő egyiptomi hieroglifákat* egy kétnyelvű (görög és egyiptomi) kőbe vésett felirat segítségével fejtették meg. Az egyiptomiak azonban nemcsak kőbe, falakra írtak, hanem papirusznádból készült papirusztekercseket* is használtak. Az egyiptomi papok ezekre jegyezték fel a ma már irodalmi igényűnek számító vallási szövegeket is. A papirusztekercs a mai könyv közvetlen elődjeként évezredekig volt íráshordozó.
Hieroglifa
Az ókori egyiptomiak által használt fejlett képírás, ahol a jelek már elvont tartalmakat is hordoztak.
Papirusztekercs
Az egyiptomi papirusznádból készült, írásra alkalmas anyag, amit feltekerve tároltak.
Az ókori Pergamonban más anyagokkal is kísérleteztek. Állatbőrből készített hártyára kezdtek írni, amit aztán városukról pergamennek* neveztek el. Formájában a papirusztekercset utánozta, de ezt az anyagot már rugalmasabban tudták kezelni. Ahogy néhány töredéket az egyiptomi tekercsekből is megtaláltak a régészek, úgy felbukkant kétezer éves pergamenmaradvány is. Nagy szenzáció volt, amikor a második világháború után Izrael területén több tucat, bibliai szöveget tartalmazó, viszonylag ép pergamentekercsre bukkantak a kutatók. Ezek a híres qumrani tekercsek.
(Készítette: Osama Shukir Muhammed Amin; forrás: https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=88363206)
Pergamen
Finoman kidolgozott állatbőr, amelyet kezdetben tekercsekben, később hajtogatott lapokban tároltak. A kódexek jelentős része is ilyenre íródott.
Nevét Pergamon városáról kapta.
Középkor
Az ókor vége felé, ill. a korai középkorban rájöttek, hogy a pergamen jobban kezelhető, ha nem tekerik össze, hanem ívekbe hajtogatják és összefűzik. Az összehajtott lapokat fatáblák közé tették és kézírással írták tele. Ezek a kéziratos könyvek a kódexek*. Mára talán csak néhány ezer létezik belőlük, ezért nagyon értékesek.
Kódex
A kézzel írott könyvek összefoglaló neve, melyeknek legjellemzőbb korszaka a könyvnyomtatás előtti középkor. Kezdetben a pergamenlapokat fatáblák közé tették, s innen kapta nevét a latin caudex = fatábla szóból.
A kódexforma sok évszázados története során alakultak ki a mai könyv elemei, részben gyakorlati okokból, részben díszítőelemként. A kódexek többsége gyönyörű kézi díszítést kapott.
A kódexekben és a korai könyvekben a többinél jóval nagyobb, díszített kezdőbetű neve, mely hasábot, fejezetet vagy bekezdést vezet be. Neve a latin initium = kezdet szóból származik.
A kódexek szövegébe kis méretű, részletesen kidolgozott kézi festésű képek kerültek, amelyeket méretük miatt miniatúrának nevezünk.
Mivel egy nagyobb kódex elkészítéséhez akár több ezer állat bőre kellett, és a készítők több tíz évig dolgoztak rajtuk, ezért egy kódex szinte felbecsülhetetlen értéket képvisel.
(Forrás: Augustinus: De civitate Dei libri XXII, in Biblioteca Corvina Virtualis - https://corvina.hu/hu/diszgaleria/virtualis-corvinak/codlat121-hu/)
(Forrás: Victorinus: Commentarium in Ciceronis librum de inventione, in Biblioteca Corvina Virtualis - https://corvina.hu/hu/diszgaleria/virtualis-corvinak/codlat370-hu/)
A 13–14. század tájékán a gazdasági gyarapodás nyomában járó szellemi kiteljesedés miatt megnőtt az igény a könyvekre . Ezért nagy másolóműhelyek alakultak ki, amelyekben nagy számban, de egyszerűbb kivitelben „gyártották” a könyveket. Ehhez azonban már szükség volt valami egyszerűbb, „gépesíthető” módszerre.
A kínaiak ekkor már több, mint ezer éve használták a táblanyomást, amivel a fába vésett mintázat és írás tükörnyomatát tudták előállítani, viszonylag sok példányban. A kínai technológiát azonban csak a 15. században ismerte meg Európa, valószínűleg arab közvetítéssel.
Kellett valaki, aki feltalálja a külön betűkből álló, szabadon összerakható és szétszedhető nyomóformát. Ez az ember egy németországi aranyműves volt, aki ólomból öntötte betűit. Johannes Gutenbergnek hívták, s új módszerével 1455-ben 100 példányban kinyomtatta a Bibliát.
A nyomtatott könyv még sokáig hasonlított a kódexre: kézzel díszítették, külön rajzolták be az iniciálékat, mert így drágábban lehetett eladni. Az 1455 és 1500 között nyomtatott könyveket ősnyomtatványoknak* nevezzük.
Ősnyomtatvány
A könyvnyomtatás első félszáz évében, 1500. december 31. előtt készült könyvek neve. Ezek inkább még a kódexekhez hasonlítottak, semmint a mai könyvekhez.
Kódexeket természetesen a középkori Magyarországon is készítettek, például Kálti Márk gyönyörűen díszített történelmi könyve, a Képes Krónika is e korból származik, amely a korabeli Európában is kiemelkedően szép kódexnek számított. A 15. század második felében egyik legjelentősebb európai uralkodóként Mátyás király Európa egyik legnagyobb és leghíresebb kódexkönyvtárát birtokolta, mely a tudósok szerint kb. 2500 kötetes lehetett. Ezek voltak a nevezetes „corvinák”, melyek nevüket a könyvekben szereplő családi címerből kapták (holló=corvus). A gyűjtemény sajnos szétszóródott, már csak 52 corvina van az országon belül.
Nem sokkal Gutenberg után megindult a magyar könyvnyomtatás is, az első fecske a Hess András által 1473-ban kinyomtatott Budai krónika volt. Bár a török hódoltság nem kedvezett a folyamatnak, mégis sorra alakultak a szebbnél szebb könyveket előállító magyar nyomdák, például Sylvester Jánosé Sárváron és Heltai Gáspáré Kolozsvárott. A 17. századra már világszínvonalú művésze és tudósa is volt e szakmának Misztótfalusi Kis Miklós (1650–1702) személyében, aki kitűnő németalföldi nyomdákból hozta haza a mesterség szeretetét.
Modern kor
Egy nagy ugrással a 19. századba érkezünk, mely már a tömeges könyvgyártás kora. Ebben a korban sokat fejlődtek a forgalomban lévő könyvek típusai. Ennek alapja nemcsak a technika volt, hanem az igény növekedése is: tömegesebbé vált az írás és olvasás tudása. Pl. az ún. chapbookok, ezek az olcsó papírra nyomtatott rövid és gyakran névtelen munkák, az alsóbb osztálybeli olvasókat célozták meg, és változatos témákat mutattak be. 1890-re Nyugat-Európában (nagyjából az Osztrák-Magyar Monarchia vonaláig) és az Amerikai Egyesült Államokban már majdnem általánosnak volt mondható az írni-olvasni tudás.
A nyomtatás egyre inkább gépesítetté vált. A gőzüzemű nyomdagépek már az 1830-as évekre széles körben elterjedtek, különösen az olyan nagy újságokat kiszolgáló nyomdáknál, mint pl. a Londonban megjelenő Times. Ugyanebben az időben valóságos forradalom indult be a papírgyártásban is. A könyvgyártás sokáig még szűk keresztmetszetét az időigényes szedési folyamat jelentette. Ezt végül a Linotype, illetve a Monotype gépek megjelenése orvosolta. Ezen akadályok elhárításával a könyvgyártás robbanásszerűen fellendült, ami a kiadványok elterjedésében és árában is szembeszökően meglátszott.
Az 1830-40-es években Magyarországon szintén nagy példányszámban jelentek meg a kiadott művek, a reformkorra jellemző zöld vásznas, vörös címkés kötésben. Ekkor már híres kiadók is voltak, némelyikük nevét nemcsak könyveik és lapjaik, hanem politikai szerepvállalása is ismertté tette: pl. a Landerer és Heckenast nyomdáét, amely fontos szerepet játszott 1848. március 15-én, a magyar forradalom első napján. A század végére a nagy olvasói igények miatt a könyvkiadás remek üzletté vált, ezt jelzik az Európa-szerte megalakuló nagy részvénytársaságok, Magyarországon pl. a Franklin, a Révai vagy az Athenaeum óriáskiadók.
A mestermunkák száma is jelentős. Emlékezetesek a két világháború közötti időszakból az Egyetemi Nyomda nagy műgonddal tervezett tudós könyvei és a Kner Izidor gyomai műhelyéből kikerült munkák. A békéscsabai Tevan nyomda pedig valósággal újjáteremtette a könyvtervezés művészetét.
Mai könyvkiadásunk is méltó az elődökhöz: a magyar könyv gyakran szerepel sikerrel külföldi könyvvásárokon és kiállításokon.
A 19. század végén és a 20. század elején a kiadói iparágat a kiadó- és nyomdaipari cégek növekvő koncentrációja jellemezte, és olyan alapvető változásokon ment keresztül, amelyek a mai napig hatással vannak, amint azt a kiadói élet legfontosabb neveit felsoroló lista is mutatja.
Penguin Books
Az 1930-as években alapított brit kiadó, amely jelentős szerepet játszott az olcsó könyvek elterjesztésében és a modern paperback formátum kialakításában.
Random House
1927-ben alapították New York-ban, s mindmáig az egyik legnagyobb és legjelentősebb könyvkiadó vállalat az Egyesült Államokban.
Oxford University Press
A tudományos életben az egyik legrégebbi és legnagyobb egyetemi kiadó, amely már 1478-ban megalakult, majd modernizálódva új életre kelt.
Cambridge University Press
1534-ben alapított kiadó, az oxfordi “konkurense”, mely a tudományos könyv- és folyóiratkiadás “ipari” főszereplője a 19-20. század fordulóján lett.
Brockhaus
Fogalommá vált németországi kiadó, mely a 19. század elején kezdte működését Amszterdamban, s fogalommá tett egy hosszú életű enciklopédiát is.
Ezek a kiadók és nyomdák gyakran országhatárokon is átnyúló nemzetközi vállalkozásokká, néha egész birodalmakká váltak, és azóta is meghatározó szerepet játszanak a könyvkiadás területén.
Ez az időszak már a napilapok és folyóiratok aranykora is egyben, s ekkor kezdődik a „tömegmédia” kora. Ezek a lapok már gazdasági és politikai tényezők is voltak, a napilapok vezércikkei kormányokat dönthettek meg, az irodalmi folyóiratok ízlésváltása pedig akár új stíluskorszakokat is kezdeményezhetett. Ekkor, a XX. század fordulója után jelenik meg a magyar kultúrtörténet legjelentősebb irodalmi folyóirata, a Nyugat is, amelynek hatása máig tartó.