Különszám: Szent-Györgyi Albert
2021
Tartalmunkból
Szeged és a Nobel-díj
Négy év Cambridge-ben töltött munka után Szent-Györgyi Albert 1928-ban elfogadta Klebelsberg Kuno meghívását, hogy visszatérjen Magyarországra, és a Szegedre költözött Ferenc József Tudományegyetem professzoraként segítsen az ország “elpusztított tudományos kultúrájának” újjáépítésében.
Klebelsberg azzal az ígérettel biztatta, hogy az amerikai Rockefeller Alapítvány támogatásával a tudományos élet központjává válhatna Szeged, Szent-Györgyi pedig Rockefeller-ösztöndíjas lehetne. Sajnos azonban a szegedi labor átadása folyamatosan késett.
Végül 1931 januárjában érkezett meg Szent-Györgyi családjával Szegedre. Élete következő 13 évét itt töltötte el.
Amíg a Dóm téri labor építkezése elkészült, a Kálvária téren, az átmenetileg a Fölső Ipariskola épületébe került klinikák szomszédságában rendeztek be neki biokémiai labort.
Szent-Györgyi egyszerre tanított, részt vett az egyetem irányításában és saját kutatásait is végezte. Volt tanítványai visszaemlékezései szerint előadásainak életre szóló hatása volt. Diákjai szerették, tisztelték, felnéztek rá. Igazi példakép volt. Ugyanakkor családias, baráti viszonyt ápolt tanítványaival, rendszeresen meghívta hallgatóit az otthonába, moziba, kocsikázni járt a fiatalokkal és együtt sportoltak.
Az emberek úgy képzelik, a tanulás azt jelenti, hogy a tanulók fejét könyvek adataival tömjük tele. Az én véleményem az, hogy fejünk gondolkodásra való, a könyvek pedig arra, hogy fellapozva őket frissítsük az emlékezetünket. Az információt sokkal könnyebb könyvtárakban őrizni, mint a fejünkben.
Szent-Györgyi Albert
(Moss, 2003, 86.)
Szent-Györgyi Szeged egyik ikonikus alakjává vált. Az akkor Magyarországon ritkaságnak számító motorbiciklijével, és az Amerikából hozatott Buickjával egyből feltűnést keltett a vidéki város útjain. Megtanulta a vitorlázórepülést, majd 1941-ben pilótakiképzésen is részt vett Algyőn, így 1942 őszén (49 éves volt ekkor!) már utas nélküli sportrepülőgépet is vezethetett
A felfedezés legendája: C-vitamin a szegedi paprikából
1932. március 18-án, a Budapesti Királyi Orvosegyesület ülésén tartott előadásában bejelentette, hogy a hexuronsav és a C-vitamin ugyanaz az anyag: „Nyilvánosság előtt először ezúttal mondjuk ki, hogy a hexuronsav és a C-vitamin azonosak.” 1932. március 26-án az Orvosi Hetilap is beszámolt az előadáson elhangzottakról, azaz arról, hogy a hexuronsav nem más, mint a C-vitamin. Ezután már “csak” egy feladat maradt hátra: valahogyan elő kellett állítani a C-vitamint.
Szent-Györgyi Albert 1932-ben fedezte fel, hogy a szegedi paprika “valóságos C-vitamin bánya”. Ennek története így hangzik saját elmondása alapján:
Egyik este feleségem, Nelli a vacsorához paprikát adott. Mivel nem volt kedvem megenni, de ezt nem mertem elmondani neki, csak néztem a paprikát, és ekkor eszembe jutott, hogy ezt a növényt még sohasem vizsgáltam meg. A feleségemnek azt mondtam, hogy azért nem eszem meg, mert átviszem a laborba.
Szent-Györgyi Albert
(Moss, 2003, 108.)
A C-vitaminról
A C-vitamin másik neve az aszkorbinsav. Ez a vízben jól oldódó vegyület erősen redukáló hatású. Ha teljesen oxidálódik, akkor elveszíti vitaminhatását. Képlete: C6H8O6
Kisszínes: A nagy C-vitamin-vita
A C-vitamin felfedezésének a története sem mentes a csalástól és a harcoktól. Jöjjön a nagy C-vitamin-vita rövid elbeszélése!
Egy amerikai tudós, Charles Glen King, a pittsburgi egyetem fiatal, ambiciózus professzora is azon fáradozott, hogy a C-vitamint valamilyen módon izolálhassa. Az ő asszisztense volt Joseph Louis Svirbely, akinek apja Amerikába kivándorolt magyar vasmunkás volt. A tehetséges fiú a Nemzetközi Oktatási Intézet támogatásával Magyarországra jött, hogy biokémiai tanulmányokat folytasson. Mivel akkoriban Budapesten még nem működött biokémiai intézet, így került a fiatalember Szegedre, Szent-Györgyi laboratóriumába. Elsőként Joe Svirbely hasonlította össze a hexuronsavat a C-vitaminnal Szent-Györgyi javaslatára, s beigazolódott, hogy a két anyag egy és ugyanaz. Ezt a szenzációs felfedezést Svirbely azonnal megírta amerikai tanárának, Kingnek. King pedig a levél kézhezvételét követően egy hét múlva publikálta a Science folyóiratban, hogy rájött: a C-vitamin és a hexuronsav ugyanaz az anyag. Gyakorlatilag Szent-Györgyiék tudományos eredményeit közölte, mely azután a New York Times címlapján is megjelent. Szent-Györgyi biztos volt benne, hogy King nem tőle függetlenül jutott ugyanarra az eredményre, mint ő, hiszen néhány nappal Szent-Györgyiék felfedezésének bejelentése előtt King elismerte egy levélben Svirbelynek, hogy még mindig nem tudja, hogy miből áll a C-vitamin, és hogy mi köze a hexuronsavhoz.
Mivel számos bizonyíték utalt arra, hogy a magyar tudós már azelőtt azonosította a C-vitamint, hogy King cikke megjelent volna a Science-ben, ezért hosszú évek harcai után végül Szent-Györgyi Albert elsőbbségét fogadták el. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy 1937-ben neki ítélték oda a fiziológiai és orvosi Nobel-díjat a C-vitaminnal és a sejtlégzéssel kapcsolatos munkájáért.
...
A Nobel-díj elnyerése
1937. október 28. - távirat vagy telefon?
“A Carolin-Intézet tanári kara ma úgy határozott, hogy az idei élettani és orvosi Nobel-díjat Önnek ítéli oda azokért a felfedezésekért, melyeket a biológiai égés-folyamatok körül tett, különös tekintettel a C-vitaminra és a fumarsavkatalizisre,
Gunnar Holmgren, a Carolin-Intézet rektora.”
(Idézi: Rosta, 2013, 43.)
A Nobel-díjat tehát – a közvélekedéssel ellentétben – nem a C-vitamin felfedezéséért kapta, hanem a korszak biokémiai alapkérdéseinek tisztázásáért.
A szenzációs eseményről szinte minden jelentős helyi és országos lap beszámolt. A szegedi Délmagyarország című napilap a címlapján közölte a fantasztikus örömhírt:
A következő hetek Szent-Györgyiről szóltak. Az egyetemi tanács, a szegedi főispán és a város polgármestere is üdvözölték a kitüntetett tudóst. 1937. december 1-én pedig Szeged városa díszpolgárává választotta.
Szent-Györgyi Albert Szegeden először a Roosevelt tér (akkor még Rudolf tér) 14. szám alatti házban lakott 1935–1940 között. A Nobel-díjjal járó pénzből aztán Újszegeden vásárolt egy villát, amelyben 1940-től 1945-ig élt.
A Nobel-díj átadására 1937. december 10-én került sor Stockholmban. Mialatt Szent-Györgyi V. Gusztáv svéd királytól átvette a díszes arany medált, a Rákóczi-indulót játszotta a zenekar.
Ennek a Nobel-díjnak az volt a különlegessége, hogy az addigi négy magyar Nobel-díjas közül ő volt az egyetlen, aki még szülőföldjén élt, amikor elnyerte a kitüntetést. Szent-Györgyi Nobel érmét ma is Magyarországon, a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzik.
Az egész ország ünnepelte a világhírűvé vált tudóst. Az 1937 utáni években Szent-Györgyi több külföldi és itthoni kitüntetést, elismerést kapott, előadások tartására hívták több európai és amerikai egyetemre.
Láttad a videót?
Mi látható Szent-Györgyi Nobel-díjának két oldalán? Mi lett a sorsa a díjnak?
1938-ban a szegedi egyetemen Szent-Györgyit a Természettudományi Kar díszdoktorává avatták.
Az 1940/1941–es tanévben pedig az egyetem rektorává választották.
Felemelő rektori székfoglaló beszédében az egyetemek hármas feladatáról szólt:
Legősibb hivatása gyűjteni, terjeszteni és gyarapítani az emberi tudást. Második feladata kis számban nevelni a jövőnek tudósokat, akik majdan ezt a hivatást tőlünk átveszik. Újabb eredetű, de nem kevésbé magasztos az egyetemnek harmadik hivatása, nevelni a haza számára polgárokat, akik el vannak látva a szellem fegyverével. Erről a három hivatásról egyenként kívánok szólni, de hozzáteszem azt, hogy a mi egyetemünknek van még egy negyedik különleges hivatása is: hogy a magyar Alföldnek központja legyen.
Szent-Györgyi Albert
Rosta, 2013, 57.
Előző fejezet
Diákévei és tanulmányai
Következő fejezet
A világháború és azután