A szegedi matematikai iskola
Matematikusok hálózatban
A kolozsvári egyetem Szegeden (1921—1940)
A kolozsvári egyetem Szegeden (1921—1940)
A menekült egyetem az 1921/22-es tanévtől kezdődően Szegeden talált otthonra. Szeged városa akkor már több évtizedes harcot folytatott azért, hogy egyeteme legyen. A matematika tudományának azonban Szegeden van egy jelentős előzmény-személyisége, Dugonics András személyében, aki Szeged első matematikus egyetemi tanára volt — de egyetem akkor még csak Nagyszombatban, illetve később Budán létezett. Szép jelkép, hogy a Szegedi Tudományegyetem rektori hivatalának épülete a Dugonics téren áll.
A szegedi egyetem alapítása
Forrás: SZTE Klebelsberg Könyvtára
Az egyetem épülete a Dugonics-szoborral
A Kolozsvárról Szegedre áttelepített Ferenc József Tudomány-egyetem első tanévnyitó ünnepségét 1921. október 9-én tartotta, az első egyetemi előadások október 12-én kezdődtek. Szeged városának régi vágya teljesült, habár az induláskor az egyetem vezetésének számos anyagi jellegű problémával kellett megküzdenie. Az egyetemi klinikák a megnyitáskor annyira hiányosan voltak felszerelve, hogy majdnem leküzdhetetlen nehézséget jelentett a betegek elhelyezése. Az állami támogatás kezdetben igen szűkös volt és gyakran rendellenes késéssel érkezett. Problémát okozott a pénz akkori folytonos elértéktelenedése és ennek nyomán a kiadások hatványozott emelkedése is. Az oktatók erejét és idejét az előadások tartása mellett az épületek bebútorozása és felszerelése is igénybe vette, az egyes egyetemi épületek szabaddá tétele, átadása, átalakítása ugyancsak lassan haladt.
A kezdetek
Az oktatók tekintélyes hányada, amíg nem tudtak a városban otthont találni, Budapestről utazott Szegedre, hogy az óráikat megtartsa. Voltak átmeneti megoldások is, például a kiváló matematikus, Riesz Frigyes még egy üres laboratóriumban is lakott Szegeden. Így ír erről testvérének Riesz Marcelnek Svédországba 1921. november 10-én: „Kedves Marczikám! […] Tehát minden jót és különösen egy jó, szolid svéd katedrát. A mieink itt kissé gyengék, egy szél elfujhatja, 2 hete ismét fenyegetett a földönfutás veszedelme. Egyébként is, sok jóakarattal, de teljesen híján az anyagi eszközöknek, tulajdonképen potemkinezünk. Még elfogadható lakásom sincs amíg kapok (remélhetőleg 1-2 hónap mulva), beköltöztem mindenestül Pogány Béla tanári laboratoriumába, mely műszerek híján egyelőre teljesen üres.[…] sokat gyötörnek az adminisztráczióval és hetekig nem volt egy íróasztal, melynél zavartalanul dolgozhattam volna. Most már nekiülök. De indítsd meg, kérlek, az akcziót nálatok is, mert a szemináriumunk a Demeczky-féle könyveken kívül eddig az államtól semmit sem kapott. A költségvetés szerint az egész egyetemnek ebben a tanévben könyvekre kb. 200,000 K jut, tehát kevesebb, mint 1000 sv. k. […] Sokszor csókol szerető bátyád, Friczi”.
Riesz Frigyes és sok más oktató ekkor még bizonytalannak látta a jövőt. Éveknek kellett eltelnie ahhoz, hogy a máról holnapra élés után gyökeret tudjon verni az egyetem Szegeden. Az állami támogatás rendszeressé válásával, a klinikák, intézetek felszerelésével, az elmélyült tudományos munka feltételeinek biztosításával az egyetem azonban lassan kezdett valóban egyetemmé válni. 1926. október 5-én ünnepélyes keretek között helyezték el az alapkövét a mai gyermekklinika helyén. (Szabó Péter Gábor: A Ferenc József Tudományegyetem Szegeden (1921—1940) c. cikkéből).
A Matematikai Szemináriumot (a Felsőbb Mennyiségtan, Elemi Mennyiségtan és Matematikai Fizika Tanszéket) és az Ábrázoló Geometria Intézetet a Dugonics téri központi épület földszintjén helyezték el. Egyetlen szobában kaptak helyet Riesz, Haar, és Ortvay professzorok mint a Matematikai Szeminárium igazgatói (Riesz mint ügyvezető igazgató). Haar ezenfelül az Ábrázoló Geometria Intézet ideiglenes igazgatója volt. A szoba előtti helyiség — az „előszoba” — volt az asszisztencia szobája. Az asszisztenciát ekkor Radó Tibor, Haar professzor egyetlen tanársegédje jelentette. Ez a szoba egyúttal a Matematikai Szeminárium Könyvtára is volt. Az ehhez csatlakozó, folyosói bejárattal is rendelkező szoba — az ún. „csendes”, vagy „olvasó szoba” — a folyóiratok szobája lett. A folyosóról nyílt az oktatás célját szolgáló egyetlen tanterem, az „I. számú matematika tanterem”.
A 19. század végén Schlesinger professzor többek között azért nem akart Kolozsvárra telepedni, mert ott nem volt megfelelő matematikai könyvtár. Szegeden nyilvánvalóan hasonló, vagy még rosszabb volt a helyzet 1921-ben.
Az oktatás megindításán túl Riesz és Haar hatalmas munkába kezdett a kutatáshoz és oktatáshoz elengedhetetlenül szükséges könyvek, valamint folyóiratok beszerzése és gyarapítása érdekében is. Ma látjuk igazán, hogy ezen a területen is zseniálisak voltak. A könyvtár története külön fejezetet érdemel.
Az 1920-as évek első felében Radó Tibor, majd Kudar János töltötték be a tanársegéd, később az adjunktus rangját. Mindkettő máshol folytatta karrierjét. Radó Amerikában lett professzor, Kudar pedig kitűnő elméleti fizikussá vált, később Schrödinger mellett is dolgozott. Az ő nevéhez fűződik a relativisztikus Schrödinger egyenlet első levezetése.
1925. november 30-ával Kerékjártó lett az egyetem ny. rk. tanára. Ő is kapott tanársegédet, Lipka István személyében. Ő és Egerváry Jenő, akit a tudománytörténet az operációkutatásban használt „magyar módszer” egyik megalkotójaként tart számon, ebben az időszakban (1922-től 1927-ig) ugyancsak a szegedi egyetem magántanára volt, e fokozatot azonban — az ismert adatok szerint politikai okból, a Tanácsköztársaság idején vállalt előadásai miatt — megvonták tőle. Lipka és Egerváry Budapesten folytatták pályájukat.
Haar, Riesz és Kerékjártó lett a szegedi matematikai iskola első „triumvirátusa”.
Amikor Kudar közölte Ortvay professzorral, hogy ösztöndíja lejárta után nem kíván hazatérni, Ortvay kénytelen volt új munkatárs utánanézni. Ekkor került Szegedre Kalmár László, aki addig a VATEA Elektroncsőgyár kutató fizikusa volt. Az 1945 utáni időszak egyik legnagyobb tekintélyű professzora lett, a „második triumvirátus” első tagja.
Kalmár kapva kapott az ajánlaton, bár nem hallgatta el, hogy őt igazán és elsősorban a matematika érdekli. Ortvay kifejtette, hogy ez nála előny, mivel az elméleti fizika matematikailag jól képzett szakembereket igényel. Így került 1927. szeptember 1-jével Kalmár a Matematikai Fizika Tanszék tanársegédi posztjára, ahol az elméleti fizikai feladatok ellátása mellett teljes intenzitással matematikával foglalkozott és a matematikának élt. A Kalmár Lászlóval kiegészült hat fős „csapat” lett a szegedi matematikai iskola magja. A nagy professzorok mellett Radó, Kalmár és Lipka mint asszisztencia nem csupán kiszolgálta a minőségi munkát: felkészültségük alkalmassá tette őket arra, hogy új diszciplínákat is befogadjanak és műveljenek — elég Radó és Kalmár esetében a matematikai logikára, később pedig a számítástechnikára gondolni.
Az "első triumvirátus"
A Matematikai Szemináriumot (a Felsőbb Mennyiségtan, Elemi Mennyiségtan és Matematikai Fizika Tanszéket) és az Ábrázoló Geometria Intézetet a Dugonics téri központi épület földszintjén helyezték el. Egyetlen szobában kaptak helyet Riesz, Haar, és Ortvay professzorok, mint a Matematikai Szeminárium igazgatói (Riesz mint ügyvezető igazgató).
Az 1920-as évek első felében Radó Tibor, majd Kudar János töltötték be a tanársegéd, később az adjunktus rangját. Mindkettő máshol folytatta karrierjét. Radó Amerikában lett professzor, Kudar pedig kitűnő elméleti fizikussá vált, később Schrödinger mellett is dolgozott. Az ő nevéhez fűződik a relativisztikus Schrödinger egyenlet első levezetése.
1925. november 30-ával Kerékjártó lett az egyetem ny. rk. tanára. Haar, Riesz és Kerékjártó lett a szegedi matematikai iskola első „triumvirátusa”.
Forrás: https://ysjournal.com/schrodinger-equation-cat-and-philosophy/
Forrás: SZTE Klebelsberg Könyvtára
A szegedi matematikus konferencia résztvevői 1928-ban
(Riesz Frigyes; Kerékjártó Béla; Haar Alfréd; Kőnig Dénes; Ortvay Rudolf; Kürschák József; George D. Birkhoff; Kellogg O. D.; Fejér Lipót; Radó Tibor; Lipka István; Kalmár László; Szász Pál)
Ekkor került Szegedre Kalmár László, az 1945 utáni időszak nagy tekintélyű professzora, a „második triumvirátus” első tagja.
Kalmár a magyar kibernetika atyja. Kutatásainak középpontjában főként matematikai analízis, matematikai logika és alkalmazásai álltak, különösen a kibernetika, a számítástudomány és a matematikai nyelvészet területén.
Forrás: SZTE Klebelsberg Könyvtára
A Kalmár Lászlóval kiegészült hat fős „csapat” lett a szegedi matematikai iskola magja. A nagy professzorok mellett Radó, Kalmár és Lipka István mint asszisztencia nem csupán kiszolgálta a minőségi munkát: felkészültségük alkalmassá tette őket arra, hogy új diszciplínákat is befogadjanak és műveljenek – elég Radó és Kalmár esetében a matematikai logikára, később pedig a számítástechnikára gondolni.
A Szegeden kialakuló matematikai iskolának egyre nagyobb tudományos tekintélye, nemzetközi kisugárzása és sajátos belső szabályai kezdtek kialakulni. Szakmai hitvallását Riesz, a mester fogalmazta meg és mondta ki. „Az egyetemi tanár kötelessége, hogy a tiszta tudományt, a nívóból semmit sem engedve sugározza, mint az antenna, akár felfogja valaki, akár nem; az már nem az ő dolga.” Riesz alkatától távol állt a témaosztogatás. Többször is hangoztatta, ha valaki doktorálni akar nála, válasszon témát, vázolja elképzelését, mert már ebből megítélhető, hogy milyen matematikus vénával van megáldva az illető. Riesz közvetlen tanítványának azonban csak két matematikus, Szőkefalvi-Nagy Béla és az amerikai Edgar R. Lorch nevezhető.
A kiváló tehetségű adjunktusok és tanársegédek hamarosan előrébb jutottak a tudományos rangsorban: Radó 1926. június 26-tól az Analízis és geometria, Kalmár 1932. július 16-tól az Aritmetika és analízis, Lipka 1933. május 8-tól az Algebra magántanára lett. Ez azonban nem érintette az intézeti hierarchiában betöltött tanársegédi, illetve adjunktusi rangjukat.
1928-ban Budapestről Szegedre helyezték át a Paedagogiumot, az Állami Polgári Fiúiskolai Tanárképző Főiskolát. Mivel ennek matematikusai nem kívántak Szegedre költözni, a matematika előadásával Riesz az 1928/29-es tanév első félévében Radót, Kalmárt és Lipkát bízta meg. A kisegítés egy félévig tartott; a főiskola meghívta Szőkefalvi Nagy Gyulát, a kolozsvári Marianum női felsőkereskedelmi iskola igazgatóját (1915-től a kolozsvári egyetem magántanára volt Algebra és függvénytan tárgykörből) az üres matematika-professzori állására.
Az egyetem és a fõiskola között a mai napig oktatási és tudományos kapcsolat van, 1949-ig még szorosabb volt az összefonódás. A tanárképzést mind polgári iskolai, mind középiskolai szinten az Országos Tanárképző Intézet irányította; a tanárjelölteknek tanárvizsgáló bizottság elõtt kellett tanári szakvizsgát tenniük. Az egyetemi tanszabadság elve lehetővé tette, hogy a professzor azt adjon elő, ami neki tetszik; ebbe senkinek sem volt beleszólása. Az Országos Tanárképző Intézet azonban a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium által jóváhagyott tematika szerinti oktatást is követelt a tanárokat képező intézményektől (és ezt kellőképpen külön megfizették). Ezért az egyetemen kétfajta matematika előadásokat tartottak: egyrészt olyanokat, amelyek a tanári végzettség megszerzéséhez voltak szükségesek, másrészt pedig olyanokat, amelyek a „felső tudományos képzettség” megszerzését szolgálták. Az egyetemi előadásokat a polgári iskolai tanárképzősök is hallgathatták.
A matematikusok és a vallás
A kolozsvári matematikai iskolát a külföldön tanult fiatalabb nemzedék tagjai emelték európai színvonalra. Ezek között igen nagy számmal akadtak az új iránt fogékony zsidó fiatalok. A Kolozsvárról átjött egyetem másik sajátossága az volt, hogy a professzori kar jelentős része (az előbb említettektől eltekintve) jórészt a református vallást vallotta. A szegedi egyetem vezető körei és a — főképp katolikus — szegedi városatyák között egészen a kommunista időkig megtalálhatjuk a vallási nézeteltérések kisebb-nagyobb jeleit.
Kosztolányi József a matematika egyes szép bizonyításait “Istenbizonyítéknak” nevezi. Tandori Károly professzortól egyszer megkérdezte az éppen Kádár-kori ateista iskolai oktatásban részesülő lánya, hogy ugye, a matematikusok nem hisznek Istenben, hiszen a matematika olyan tudomány, amely inkább Isten tagadására alkalmas. Tandori professzor csúnyán összeráncolta a homlokát — nem tetszett neki a kérdés. A következő válasz adta: „A matematikában semmi nincs, amit Isten létének cáfolatára lehetne használni.”
A matematika tudományának képviselőiről 1945 előtt pontosan tudjuk, hogy melyik vallás követői voltak, hiszen iskolai-egyetemi leckekönyveikben, okmányaikban volt egy hivatalos rovat, melyben feltüntették vallásukat. 1948 után, a kommunista politikai irányzatnak megfelelően ez a rovat eltűnt, ettől kezdve az egyetemre bekerülő és különösen az ott oktató személyekről az volt a politika hivatalos álláspontja, hogy az illető ateista. Kevesen merték vállalni vallási-egyházi kötődésüket.
Rédei László professzorról — több anekdotából is — tudjuk, hogy katolikus volt, misére is járt, a legsötétebb 50-es években is. Ugyanezt tudjuk Szőkefalvi Nagy Gyula és Szőkefalvi-Nagy Béla professzorokról. Szele Tibor hívő református volt. Kalmár László — érdekes paradoxonként — zsidó származása miatt üldöztetést szenvedett a háború idején, viszont református volt, a református egyházban magas világi tisztséget töltött be, ugyanakkor a Magyar Dolgozók Pártjának tagja és a Szegedi Tudományegyetem rektora is volt. Tandori Károly édesapja református presbiter volt, ő maga nem járt templomba, de sohasem tagadta meg vallását. A professzori kar fiatalabb tagjai között azonban a többség ateistának vallotta magát. Jelenleg a hivatalos életrajzokban nincs szó vallásról, mindenki szabadon gyakorolhatja és megvallhatja, tetszés szerint.
A Bolyai Intézet
Az egyetem tanácsának határozata alapján 1929-től a Matematikai Szeminárium és a Geometriai és Ábrázoló Geometriai Intézet együttes neve: Bolyai Intézet. Az intézet a Baross Gábor (ma Egyetem) utca 2. szám alatti (másképpen: Szukováthy-, illetve Ady-téri) épület második emeletén kapott helyet, a mai Magyar Nyelvészeti Tanszék helyén. A Bolyai Intézet elnevezés elsősorban a tudományos levelezésben vált használatossá; így van ez a mai napig is. Az Acta Scientiarum Mathematicarum a 9. kötettől kezdődően a borítóján viseli ezt a nevet. 1932-ben a Matematikai Fizika Tanszék kivált a Matematikai Szemináriumból, ezáltal a Bolyai Intézetből is, és Elméleti Fizika Tanszék néven önálló tanszékké alakult.
1929-ben Klebelsberg Kuno egy göttingeni beszélgetés alkalmával Richard Courantnak, a neves matematikusnak vacsora-szomszédja lett. A német tudós nagy lelkesedéssel mondta el neki, hogy a 20. századi matematika hatalmas eredményeihez a szegediek, név szerint Riesz, Haar, Kerékjártó, Radó, Kalmár, Lipka milyen mértékben és milyen módon járultak hozzá. Klebelsberg nemcsak örömmel nyugtázta a hallottakat, hanem hazatérve el is rendelte a szegedi matematikai tanszékek külön pénzügyi támogatását körülményeik rendezésére.
Forrás: SZTE Klebelsberg Könyvtára
A Bolyai Intézet épülete az 1960-as években
Magyar Örökség a Szegedi Tudományegyetem Bolyai Intézete
(Csákány Béla beszéde)
Riesz Frigyes és Haar Alfréd a kolozsvári egyetem könyvállományára alapozva fogtak Szegeden egy színvonalas, a kutatást és oktatást egyaránt szolgáló matematikai szakkönyvtár megteremtéséhez, amely mára az ország egyik vezető matematikai könyvtárává fejlődött. Állományában a korszerű elektronika vívmányait felhasználva immár a világ bármely tájáról böngészhet az érdeklődő szakember.
A kolozsvári egyetem könyvtári állománya katasztrofális volt. Ebben a helyzetben az Erdélyi Múzeum-Egylet adta bérbe az egyetemnek 30 000 kötetes könyvtárát 50 évre. Ez éppen 1922-ben járt le. Az 1918-1920 közötti meneküléskor a központi könyvtár anyagát nem tudták menekíteni. Riesz annyit tudott tenni, hogy magával hozta az általa vezetett tanszéki leltárkönyvet, valamint a kölcsönadott könyvek és kikölcsönzőik listáját. A kölcsönvevőket megkérték, többnyire eredményesen, hogy a náluk lévő könyvet a szegedi egyetem Matematikai Szemináriumának könyvtárába juttassák vissza. A matematikai tanszékek könyvek és folyóiratok beszerzésére fordítható költségvetési ellátmánya ebben az időben igen szerény volt. Ezt kiegészítendő, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumnál sikerült elérni, hogy Demeczky Mihály, a budapesti egyetem 1920-ban elhunyt tanára értékes matematikai könyvtárát megvásárolják, Farkas Gyula pedig a Matematikai Szemináriumnak ajándékozta saját könyvtárát.
Ugyancsak a Matematikai Szeminárium könyvtárába került Scholtz Ágoston (a budapesti egyetemen Fejér Lipót professzor elődjének) hagyatéka. A helyzetet tükrözi a következő – anekdotaként hangzó – igaz történet. Haar professzor, aki jó kapcsolatban volt Klebelsberg Kunóval, ecsetelte a miniszternek, milyen katasztrofális az intézet könyvvel és folyóirattal való ellátottsága. Klebelsberg kinyomoztatta, hogy Hámori Bíró Pál gyáros, egyben országgyűlési képviselő, „Hámori” előnevéért tartozik az államnak 25.000 pengővel, majd közbenjárt, hogy ezt Bíró a szegedi egyetem Matematikai Szemináriumának utaltassa át a könyvtár gyarapítására. Ezen az összegen 12 folyóiratból 297 kötetet és 43 könyvet vásároltak.
A 20-as évek végére a matematikai könyvtár kielégítő színvonalú egyetemi szakmai könyvtárrá vált: akkori nyilvántartása már csaknem 3000 kötetes állományról tanúskodik. Az igazi fejlődést azonban a könyvtár folyóirat-gyűjteménye jelenthette. Riesz és Haar gondolata volt, hogy matematikai folyóiratot kell indítani, mégpedig világszínvonalút. Erre az anyagi fedezetet társadalmi egyesület létrehozásával teremtették meg. A város nagyjai és tehetős polgárai létrehozták a Ferenc József Tudományegyetem Barátainak Egyesületét. Ez lett az új folyóirat kiadója, élén Várnai Dezsővel, a Szegedi Városi Nyomda és Könyvkiadó Rt. igazgatójával. Az 1922-ben megindult folyóirat címe kezdetben Acta Litterarum ac Scientiarum Regiae Universitatis Hungaricae Francisco-Josephinae. Sectio Scientiarum Mathematicarum volt. Ma a cím Acta Scientiarum Mathematicarum, a vezető referáló folyóirat (Mathematical Reviews) röviden Acta Sci. Math. (Szeged) alakban idézi. Riesz és Haar akkor levélben fordult a világ legismertebb matematikusaihoz, közöttük sok személyes ismerősükhöz, és cikkeket kértek tőlük. Néhány név az első évfolyamok szerzőinek parádés névsorából: Neumann János, Norbert Wiener, George D. Birkhoff, Henri Cartan, Antoni Zygmund, Fejér Lipót, Pólya György és Szegő Gábor. Maguk a szerkesztők itt publikálták legjobbnak tartott dolgozataikat, és erre kérték munkatársaikat is: Radó Tibort, Szőkefalvi Nagy Gyulát és másokat. Így néhány év alatt valóban világszínvonalúvá fejlesztették a folyóiratot. Ezért hamarosan számos egyetem és nagyobb könyvtár szükségesnek tartotta, hogy a szegedi Actát megrendelje vagy más módon megszerezze. Riesz és Haar levéllel kereste meg az ismert matematikai folyóiratok szerkesztőit, kiadóit, és felajánlották az Actát csereként. Sok esetben sikerült csere megállapodást kötni; még az akkor kuriózumnak számító, de magas szakmai színvonalú orosz és japán folyóiratok is megjelentek a könyvtárban. A cseréket segítette egy-egy külföldön dolgozó magyar matematikus is.
A harmincas évekre választékában is, minőségében is az ország leggazdagabb matematikai szakfolyóirat-tárává nőtte ki magát a Matematikai Szeminárium Könyvtára. A könyvállomány gyarapításának is jelentős forrását jelentette az Acta, mivel számos kiadó küldte meg kiadványait referálásra a szerkesztőségnek, és az Actában történt referálás után a könyvek a könyvtár birtokába kerültek. Az intézet-folyóirat-könyvtár szimbiózis a mai napig lényegében így működik. 2010-ben már az Acta 76. kötete jelent meg, s ezzel magasan az Acta a szegedi egyetem „legidősebb” folyóirata.
A könyvtár fejlesztésének másik forrását jelentette az idő tájt a „svédpénz”: Riesz Svédországban élő testvére, az ugyancsak neves matematikus Riesz Marcell eredményes gyűjtést indított a szegedi matematikusok javára a svéd matematikusok között. Végül lehetőség nyílt a könyvtár fejlesztésére a Rockefeller-alapból is. Szent-Györgyi Albert (sok évvel a Nobel-díj elnyerése előtt) tárgyalt a Rockefeller Foundationnel, hogy támogassa a szegedi természettudományi és matematikai kutatásokat. 1931-ben egyezmény jött létre, hogy az alap egyszeri 119 000 dollár összeget nyújt alapfelszerelésekre, és hosszabb időre évi segélyt engedélyez, ha a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium is nyújt anyagi támogatást. Az elkülönített leltárkönyvek alapján csak ennek a forrásnak a felhasználásával 1931 és 1938 között 806 kötet folyóirattal és 395 kötet könyvvel gyarapodott a könyvtár. Így került például a könyvtár birtokába első kötetéig (1836) visszamenőleg a Journal de Mathématiques Pures et Appliquées című folyóirat, amelynek beszerzése napjainkban is folyamatos.
A háborús években természetesen nem a gyarapítás, hanem a megőrzés volt a legfontosabb tennivaló. 1944-ben a vallás- és közoktatásügyi miniszter elrendelte, hogy az egyetem értékesebb műszereinek, eszközeinek, könyveinek, okmánytárának biztonságos elhelyezéséről gondoskodni kell. Ezt végrehajtandó, az egyetem sok értékét nyugatra szállították. Riesz Frigyes, mint a matematikai intézet felelős vezetője, nem engedélyezte a matematikai szakkönyvtár elmozdítását. Így a könyvtár a front áthaladását eredeti helyén, az Egyetem utcai épületben érte meg. Néhány nap múlva azonban ezt hadikórház céljára át kellett adni. Ekkor Riesz professzor a munkaszolgálatból időközben visszatért Kalmár Lászlóval és néhány Szegeden maradt hallgatóval kézikocsikkal átszállította a könyvtár anyagát az egyetem Rerrich Béla téren lévő Elméleti Fizikai Intézetébe.
A könyvtár 1946 márciusában költözött vissza a régi helyére, az Egyetem utcába. Ám az ide-oda költözködés megviselte az állományt: nemcsak megrongálódtak a könyvek, sok el is kallódott. Amikor a Bolyai Intézet 1952 decemberében az Aradi vértanúk terén levő régi piarista gimnázium felújított épületébe költözött, ennek első emeletén kapott helyet a könyvtár az egykori igazgatói és tanári szobákban. Az évek alatt szépen gyarapodó könyvtárnak új problémával kellett szembenéznie: a könyvtártermek alatti födém túlterheltté vált. Tehermentesítését a padozattól a mennyezetig érő, falra szerelt vasállványzattal és galéria kialakításával oldották meg, amely az egyik teremben 1970-ben, a másikban pedig 1979-ben készült el. A következő – mai napig élő – probléma, hogy a gyorsan szaporodó állomány elhelyezésére már nem elegendő ez a két helyiség. Így az oktatói szobákba is kerültek polcok egy-egy falra folyóiratok számára, 1985-ben pedig elkészült egy folyosói szekrényrendszer, mely több száz folyóméterrel megnövelte a könyvtár raktárkapacitását. Az Ady téren 2004-ben megépült Tanulmányi és Információs Központban lévő Egyetemi Könyvtár is átvett némi állományrészt – döntően az általános természettudományi érdeklődésre számot tartó folyóiratokat.
A háború után másik nagy gond volt az állomány rendezése. Ezért 1946 szeptemberében a dékántól egy könyvtárkezelői állást igényelt az intézet igazgatója – addig egy díjtalan gyakornok látta el egyéb munkái mellett a könyvtárosi teendőket. A kérést végül 1948-ban teljesítette a Kar. Ekkor a meglévő állományról leltárt vettek fel, egyidejűleg törölték a régi nyilvántartási számokat. (Mind a mai napig ez a leltári nyilvántartás folytatódik.) E leltár szerint az állomány 1949. október 28-án összesen 3470 könyvet, 417 különlenyomatot és 5872 kötet folyóiratot tartalmazott.
Ezután tovább folyt a régi hagyományokon alapuló könyvtárépítő munka. A következő tíz évben a könyvállomány megkettőződött, s ezt további rendszeres fejlődés követte. Ennek eredményeképpen 2009-re a könyvek száma 18 935-re nőtt. A nagy alapítók kezdeményezte cserék mindmáig élő forrásai a folyóirat-állomány gyarapodásának. Ezek az ország elzárkózásának későbbi éveiben sem apadtak el: 1950 és 1965 között csupán a csere révén mintegy 2000 kötet folyóirat került a könyvtárba. A jelenleg kurrens folyóiratok száma 263, ebből 141 csere, 88 vétel, a többi pedig ajándékozás útján kerül a könyvtár birtokába. Ma a Bolyai Intézetben működik az ország egyik vezető matematikai könyvtára. Állományában a korszerű elektronika vívmányait felhasználva immár a világ bármely tájáról böngészhet az érdeklődő szakember.
Nem maradhat említés nélkül a Bolyai Intézet és az Acta Scientiarum Mathematicarum közös kitüntetése, a Szőkefalvi- Nagy Béla-Érem, amelyet Szőkefalvi-Nagy Erzsébet 1999-ben alapított apja emlékére, s amelyet a Bolyai Intézet tanácsa az Acta szerkesztőbizottságának javaslatára évenként ítél oda, a szabályzat szerint „egy kiváló matematikusnak, aki jelentős, mély eredményeket publikált az Actában”. Az eddigi kitüntetettek időrendben: Ciprian Foiaş, Tandori Károly, Leindler László, Grätzer György, Móricz Ferenc, Tsuyoshi Ando, Csákány Béla, Hari Bercovici, Schmidt E. Tamás, Heinz Langer és Pierre A. Grillet. Az Actán kívül a Bolyai Intézetben további három nemzetközi és egy magyar nyelvű matematikai folyóirat szerkesztése is folyik; róluk e fejezet más helyén már írtunk.
Végül néhány szó a könyvtárt kezelő szakemberekről. A húszas években Radó Tibor és Kalmár László látta el ezeket a teendőket; Radó távozása után Kalmár és Lipka István végezte a munkát. A háború után egy ideig Gál István Sándor kezelte a könyvtárat; ő később az Egyesült Államokban matematikaprofesszor lett. 1951-től Ádám Ferencné volt a könyvtáros. Őt 1954-ben Kalmár Lászlóné váltotta föl. Amikor Kalmárné 1956-ban az egyetem kollégiumának igazgatója lett, helyére Horváth Jánosné matematika-fizika szakos tanár került, aki évtizedeken át – még nyugdíjba vonulása után is – biztosította a könyvtárosi folytonosságot. Mellé 1987 szeptemberétől egy szintén matematika-fizika szakos munkatárs került, Varga Ferencné Fekete Piroska. Horváthné jó szervező készségének és csodálatos memóriájának köszönhetően mindig pontos szaktájékoztatást kaphattak az érdeklődők, Vargáné pedig egy akkor új számítógépes katalogizálást vezetett be, melyet – folyamatosan frissítve, korszerűsítve – napjainkban is használnak az olvasók.
2013–2014-ben a Bolyai Intézet épületét pincétől a padlásig átépítették és felújították.
1933 márciusában 48 éves korában meghalt Haar Alfréd. Ezzel lezárult a szegedi matematikának az első nagy „triumvirátus”, Riesz, Haar és Kerékjártó nevével fémjelzett aranykora. Az 1932/33. tanév végéig Riesz javaslatára a kar Kalmár Lászlót bízta meg az Elemi Mennyiségtan Tanszék teendőinek ellátásával. Ezután a minisztérium takarékossági okokra hivatkozva a tanszékre nem nevezett ki professzort, ami gyakorlatilag a tanszék megszűnését jelentette. Az 1933/34. tanévtől Szőkefalvi-Nagy Béla, Riesz díjtalan gyakornoka, Lipka István pedig 1935. szeptember 1-től Kerékjártó Béla adjunktusa lett. 1938 nyarán Kerékjártó Béla Pestre távozott.
Kerékjártó tanszékének vezetését a következő tanévben Riesz Frigyes látta el, majd 1939. július 19-től Szőkefalvi Nagy Gyulát nevezték ki az egyetem ny. r. tanárává, a Geometria és Ábrázoló Geometria Intézet igazgatójává. Főiskolai helyére fia, Szőkefalvi-Nagy Béla, a Bolyai Intézet későbbi meghatározó egyéniségű professzora került.
Forrás: SZTE Klebelsberg Könyvtára
Szőkefalvi-Nagy Béla, a Bolyai Intézet későbbi meghatározó egyéniségű professzora
Igazgató:
Riesz Frigyes 1940—1946
Szőkefalvi Nagy Gyula (Kolozsvárról visszatért) 1946—1947
Kalmár László 1947—1958
Szőkefalvi-Nagy Béla 1958—1959
Rédei László 1959—1960
Kalmár László 1960—1961
Szőkefalvi-Nagy Béla 1961—1962
Tandori Károly 1962—1963
Rédei László 1963—1964
Az Intézeti Tanács elnöke:
Rédei László 1964—1967
Szőkefalvi-Nagy Béla 1967—1969
Tandori Károly 1969—1977
Szőkefalvi-Nagy Béla 1977—1980
Leindler László 1980—1984
Tanszékcsoport-vezető:
Tandori Károly 1984—1990
Móricz Ferenc 1990—1993
Totik Vilmos 1993—1996
Hatvani László 1996—1999
Czédli Gábor 1999—2005
Kérchy László 2005—2011
Krisztin Tibor 2011—2014
Pap Gyula 2014—2017
Zádori László 2017—2020
Fodor Ferenc 2020—