Küzdelem a szegedi egyetemért
2021
Tartalmunkból
Felsőbb iskolát Szegednek!
Szeged a XVIII. század végére kezd kitörni a történelem viharai okozta elmaradottságából, erőteljes fejlődésnek, városiasodásnak, polgárosulásnak indul, s a délmagyarországi területek egyre meghatározóbb központjaként emelkedik ki. Ekkor kezdődnek törekvései felsőbb oktatási intézmény alapítására is. 1790-ben a piaristák iskolájához bölcsészeti tanfolyamot kívánnak csatolni, melyet 1792-ben sikeresen el is érnek. Az engedélyt a frissen királlyá lett I. Ferenctől kapják. Ettől kezdve azonban egészen 1921-ig sikertelenül próbálkoznak újabb felsőbb iskola létrehozásával.
Bölcsészeti tanfolyam
A hatosztályos gimnázium kiegészítése VII-VIII. osztályokkal, melyekben az ún. bölcsészeti / filozófiai tudományokat oktatták. Az ilyen 6+2 évfolyamos iskolákat líceumoknak nevezték, majd később ezekből alakultak ki a nyolcosztályos gimnáziumok.
♦Vidd az egeret a könyv fölé!♦
Kisszínes: A piarista gimnázium
A piarista (kegyesrendi) gimnázium 1721 óta működött Szegeden, jelentős tanulói létszámmal (az 1760-as években 450 fő). E létszám azonban a század második felében csökkenésnek indult, s mivel e csökkenés okának a bölcsészeti tanfolyam hiányát látták, ezért kezdeményezték annak létrehozását.
Az oktatott tantárgyak köre a szegedi tanfolyamon így alakult:
- bölcsészet (logika, bölcsészettörténet, metafizika, erkölcstan)
- történelem
- matematika
- fizika és gazdaságtan
Ez a kétéves tanfolyam jelentette az előkészületet az egyetemre. Ezt követően az immár líceumnak nevezhető iskola ismét élénk látogatottságnak örvendett. Ez, valamint az iskola évszázados ünnepe 1821-ben ösztönzést adott, hogy a líceumot akadémiai rangra emeltessék, ahol doktori oklevél is megszerezhető lenne. Ez azonban – a jogakadémiához hasonlóan – nem sikerült, így a bölcsészeti tanfolyam maradt Délmagyarország egyetlen felsőbb tanintézete, s ekként 1859-ig működött.
A gimnázium 1886-ban kapott új épületet, melyben 1949-ig működött. Az iskola megszüntetése és a szerzetesrendek feloszlatása után az épület az egyetemé lett. 1952 végétől a Természettudományi Kar tanszékeinek ad otthont, Bolyai épület néven.
...
Próbálkozások és ígéretek
1792
A város vezetői jogakadémiát szeretnének Szegeden felállítani.
1802
A város vezetői az országgyűléshez intézték újabb kérésüket.
1821
Az országgyűlés pártolólag terjeszti föl az újabb kérést az uralkodóhoz.
1827
Újabb feliratot intéz a város I. Ferenc királyhoz.
1839
Konkrét tervek a megvalósítására, a jogakadémia felállítására mégsem kerül sor.
A következő megmozdulásra a kiegyezésig várni kell; 1868-ban ismét születik egy memorandum, mely egy iskolaprogramot vázol föl Szegedre: tanítóképezde, jogakadémia és gazdasági felsőbb iskola létesítése, főreáltanoda kifejlesztése. E nagyszabású programból egyedül a főreáltanoda valósulhatott meg; a jogakadémia létesítését az országban megtalálható számos ilyen intézményre és anyagi források hiányára hivatkozva azonban ismét elutasítják.
Tanuljunk közösen!
Nézzük meg, mit jelentenek a szövegben előforduló kék színnel jelölt szavak!
Kisszínes: M. Kir. Állami Főreáltanoda
A szegedi reáliskola elődje 1847-ben nyílt meg „nemzeti polgári iskola” néven. Amikor egy 1849-es rendelet alapján a magyar középiskolákat osztrák mintára átszervezték, létrejöttek az al- és főreáltanodák. A szegedi intézmény tehát 1851-től városi alreáltanodaként folytatta működését. Eleinte két évfolyammal működött, 1858 őszén nyílt meg a harmadik évfolyam; így azonban még mindig csak alreáltanodai képzést nyújtott. A főreáliskolává alakulás engedélyezése után 1870–1872 között nyíltak meg a IV-VI. osztályok.
A M. Kir. Állami Főreáltanoda új épületét 1873-ban adták át a Búza téren [ma: Dugonics tér 13.], majd 1894-ben a Szegedi Királyi Ítélőtábla költözött ide. Az egyetem részére történt épületfölajánlások közül ennek az épületnek az átadása ment a legnehezebben, az igazságügy-miniszter ugyanis meg akarta tagadni azt, s a végén is csak súlyos ellenszolgáltatások árán volt hajlandó erre.
1849-es rendelet
Leo Thun (osztrák vallás- és közoktatásügyi miniszter, 1849. július 28. – 1860. október 20.) rendelete, mely az osztrák birodalom oktatásügyi modernizációjára irányuló, a gimnázium és reáliskola szervezeti felépítését, működési szabályait, tantervét és a hozzá fűzött instrukciókat tartalmazó Entwurf der Organisation der Gymnasien und Realschulen in Oesterreich hatályának kiterjesztése Magyarországra.
♦Vidd az egeret a könyv fölé!♦
...
Az árvíz után
1879. március 12-én a Nagy Árvíz elpusztítja Szeged nagy részét, s ekkor az újjáépítést már egy leendő egyetemre is tekintettel tervezik. Alig fél évvel az árvízi pusztítás után ugyanis ismét napirendre kerül a felsőbb oktatás ügye, ám ekkor már Szeged városa az ország harmadik egyeteméért indul harcba.
1879 őszén tehát nyomtatásban is megjelenő emlékirat készül, mely országszerte nagy hatást gyakorol; olyannyira, hogy 1881-ben Trefort Ágoston kultuszminiszter látogatást tesz a városba az egyetemalapítás ügyében.
Trefort Ágoston
Magyarország vallás- és közoktatásügyi minisztere: 1872. szeptember 4. – 1888. augusztus 22.
♦Arcképére kattinttva többet is megtudhatunk róla!♦
E látogatás után egy újabb felirat születik, ezúttal a kultuszminiszternek címezve. Annak, hogy erőfeszítéseik és az előkészületek után mégsem lett semmi a harmadik egyetemből (másutt sem), pénzügyi okai voltak.
1893-ban ezért – bízva a pénzügyek jobbra fordulásában – újra nekibuzdulnak a városatyák, élükön Lázár György későbbi polgármesterrel (1904–1915), s ismét emlékiratot adnak át egy szegedi egyetem létesítéséről, az ekkor uralkodó Ferenc Józsefnek.
1879–1911 között hat memorandum született, s hét nagyszabású egyetemszerző küldöttséget indított Szeged városa. Mégsem vezetett eredményre: az 1912. évi XXXVI. törvénycikk Pozsonyt és Debrecent jelölte ki újabb egyetemek székhelyéül.
Miért a harmadik egyetem?
A második magyarországi egyetemet Kolozsvárott hozták létre 1872-ben.
Emlékirat fogalma
Ünnepélyes beadvány (latinul memorandum). Bizonyos mértékig hivatalos formában írt kimerítő tájékoztatás elsősorban valamely közügy vagy közintézmény helyzetéről, továbbá közszükségletet kielégítő intézmény felállításáról. Írhatja valamely intézmény a saját felettes hatóságához, de magánember is ahhoz az intézményhez vagy hatósághoz, amelytől a megkívánt intézkedés várható. Az emlékiratokat gyakran nyomtatásban is közreadják, hogy a nyilvánosság is tudomást szerezzen róla, s akár ellenőrzést is gyakorolhasson fölötte.
1911 ősze
Az egyetemért folytatott küzdelemben igen mozgalmas volt 1911 ősze, melyet a remény és csalódás őszének is nevezhetünk. Nézzünk meg közelebbről két forrást!
Remény
1911. szeptember 21-én mintegy háromszáz fős küldöttség vitt egy újabb feliratot az egyetemért a kormányfő és a kultuszminiszter elé.
Csalódás
1911. október-novemberre eldőlt, hogy sem a harmadik, sem a negyedik magyarországi egyetemet nem Szegeden alapítják. A város mélységesen csalódott volt, hogy évszázados kérését és küzdelmét így semmibe vették. Ám nem adta föl, s csak az újabb lehetőségre várt.
Mi hozott változást?
Ki tudja, meddig kellett volna Szegednek egyetemre várnia, ha nem jön közbe a nagy háború? (Így nevezték az első világháborút a második előtt.) A trianoni békeszerződés következtében azonban mind Pozsony, mind Kolozsvár az új határokon kívül maradtak. Ma azt gondolnánk, hogy a történelmi előzményekből egészen nyilvánvaló volt, hogy a két hontalan egyetem egyike Szegedre kerüljön. Ám akkor ez mégsem volt ilyen egyértelmű.
Somogyi Szilveszter polgármester (1915–1934) folyamatosan próbálkozott:
Szegedre hívja a kolozsvári egyetem tanárait, hogy a menekült hallgatóságot levizsgáztassák.
Az Erdély elhagyására kényszerült tanári kart ismét Szegedre hívja, ám ők Budapesten szeretnének maradni; hamarosan pedig fölmerül a debreceni egyetemmel való fúzió lehetősége is.
Döntő ütközet az egyetemért
Szeged városa, élén Somogyi Szilveszterrel mindent megtesz, hogy Szegedre csábítsa az egyetemet. Anyagi áldozatokat vállal, írásban és személyes találkozókon érvel és meggyőz az alábbi ajánlatokkal:
Kezdőoldal
Egyetem Szegeden
Következő fejezet
Szeged Egyetemet kap