Küzdelem a szegedi egyetemért
2021
Tartalmunkból
Berendezkedés Szegeden
Hiába akarta Szeged már régóta az egyetemet, amikor megkapta, mintha készületlenül érte volna. Más funkciókat betöltő épületeket ajánlott föl: gondoskodnia kellett kiürítésükről, átalakításukról, az azokban működő intézmények megfelelő elhelyezéséről. Nem is csoda, ha mindez sok kényelmetlenséget, fennakadást okozott és csikorogtak a fogaskerekek; a város polgárai joggal zúgolódhattak.
Mit hova?
Az egyetem egységei a városban szétszórtan, egy-egy épületen belül pedig zsúfoltan helyezkedtek el. A királyi tábla (korábban reáliskola) Dugonics téri épülete lett az egyetem központi épülete: ide kerültek az egyetemi hivatalok, de ezen osztozkodott az egyetemi könyvtár, a jogi kar, a bölcsészkar, a matematikai intézetek. Az állami gimnázium (ma: Radnóti Miklós Gimnázium) épületében a természettudományi kar intézeteit helyezték el. A felsőipariskolába (ma: Déri Miksa Műszaki Technikum) került a sebészeti és belgyógyászati klinika, s a város különböző pontjaira a többi klinika és orvosi intézet, még a rókusi elemi iskolába is jutott belőlük.
Kit hova?
A karok és intézetek elhelyezése mellett a vidéki hallgatók lakhatását is meg kellett oldani. A legnagyobb befogadóképességű diákotthon a Horthy Miklós egyetemi internátus lett, mely a DMKE épületében (Boldogasszony sgt. 2-4.) létesült mintegy 200 hallgató részére. Kisebb diákotthonokban még 150-200 hallgató részére volt férőhely. Eközben az egyetemre félévenként 800-1000, többnyire vidéki hallgató iratkozott be.
Mindezekre nagy szükség is volt, mert az egyetemisták többségének nem volt könnyű sora.
Az ideköltözött egyetemről a sajtó igyekezett tájékoztatni a város lakóit, a Szeged c. napilap például beszámolt az oktatás megindulásáról és nehézségeiről:
A szegedi egyetemen négy tudományi kar működik: a jog- és államtudományi, az orvostudományi, a bölcsészet, nyelv- és történettudományi és a mathematikai és természettudományi fakultás. Ezek a város különböző pontjain, különféle iskolai, kórházi és más középületi helyiségekbe szétszórva munkálkodnak a jövő generáció tudományos kiképzésén. Az egyetem tanrendjében, amely az 1921/22. tanév első felére szól, több kollégium [azaz előadás] után ezt olvassuk: előadja később megállapítandó időben és helyen a megbízandó vagy a kinevezendő tanár.
Szeged
1921. november 6., p. 2.
Tanuljunk közösen!
Nézzük meg, mit jelentenek a szövegben előforduló kék színnel jelölt szavak!
A hallgatók nehéz anyagi helyzetét mutatja az is, hogy amikor 1924-ben a Földrajzi Intézet tanulmányutat szervezett a balti államokba, hiába szerettek volna minél több hallgatót is elvinni, annak költségeit ők nem tudták finanszírozni. Ezért az Intézet vezetője, Kogutowicz Károly a nyilvánossághoz fordult. Sajnos nem sok eredménnyel: „A magyar társadalom és hivatalos intézmények pedig, akikhez kérő szóval fordultak, még csak azt sem tudták lehetővé tenni, hogy egyetlen hallgató költségei fedeztessenek!” (Szeged, 1924. június 1., p. 5.)
Kisszínes: A könyvtár helyzete
A tanulásra, de a kutatásra is hatással volt az egyetem könyvtárának nehéz helyzete.
Egyetemünk ötven évre visszamenő történelmében a kolozsvári egyetemi könyvtár európai értelemben vett modern intézménnyé izmosodott. Míg könyvtári anyagának, gyűjteményeinek terjedelmére az ország harmadik könyvtára volt, berendezését, új és modern könyvtárépületét tekintve, első helyen állott az országban és mintaszerű volt a külföld számára is. Volt székhelyéről menekülésre kényszerített egyetemünk könyvtára félszáz éves munkájának nagy értékű eredményeit elveszítette.
Szádeczky-Kardoss Béla
Ünnepélyek…, 1923. 225.
Újra kellett tehát kezdeni a könyvanyag összegyűjtését, s ehhez már Budapesten hozzáfogtak. Szegedre költözve azonban még ezt az anyagot sem lehetett alkalmas módon elhelyezni, hiszen könyvtári célra pusztán a központi épület két helyiségét kapták, berendezés nélkül.
A probléma megoldására kézenfekvőnek tűnt a Somogyi-könyvtár és az Egyetemi Könyvtár összekapcsolása, melyet már 1922 őszére tervbe vettek. A város és az állam kiemelt prioritásként kezelték, Móra Ferenc és Dézsi Lajos könyvtárigazgatók pedig részletes tervet dolgoztak ki.
Móra Ferenc
A szegedi Somogyi-könyvtár és Városi Múzeum igazgatója
id. Bibó István
A szegedi Egyetemi Könyvtár igazgatója
Dézsi Lajos
A Ferenc József Tudományegyetem oktatója, rektora, az Egyetemi Könyvtár ideiglenes vezetője.
♦Az ikonokra kattinttva többet is megtudhatunk róluk!♦
A két könyvtár összekapcsolása tehát elmaradt, s mindaddig, míg megnyílhatott az Egyetemi Könyvtár olvasóterme, a hallgatók a Somogyi-könyvtárat használták. Ez sem volt azonban zökkenőmentes, mert télen előfordult, hogy tüzelőanyag-hiány miatt ez is bezárt. A helyi sajtóban panaszos levelek is megjelentek emiatt.
Az Egyetemi Könyvtárban eközben folyt az olvasóterem anyagának kiválogatása, elrendezése, katalógusának elkészítése. Így végre 1924. április 10-én megnyílhatott az olvasóterem, 7852 kötetet kitevő kézikönyvtárával, egy ideiglenesen átengedett teremben 50 olvasóhellyel. 1924 őszén az olvasóterem egy nagyobb terembe költözhetett, s 1925-ben az olvasóhelyek száma megduplázódott, majd 1926-ban megnyílt a folyóirat-olvasó is 20 ülőhellyel. Ugyanakkor továbbra is megoldandó kérdés maradt a könyvtár célszerűbb elhelyezése, melyre az ekkori igazgató id. Bibó István a fölépítendő új egyetemi városrészt találta legalkalmasabbnak.
Móra Ferenc így számolt be róla
„Az igazgató [ti. Móra] e tárgyban az egyetemet képviselő dr. Dézsi Lajossal memorandumot dolgozott ki, a kérdés tárgyalására kiküldött egyetemi bizottság azonban ezen túlmenően nemcsak a könyvtárnak, hanem a múzeumnak az egyetem mellé kapcsolásáról is készített tervezetet, amelyet az egyetem terjesztett fel illetékes helyekre. Végleges döntés semmilyen irányban nem történt.” (idézi: Papp, 1984, 107-108.)
♦Vidd az egeret a könyv fölé!♦
...
Az egyetem megjelenését követő változások
Az egyetem bármennyire is ideiglenesnek gondolta szegedi tartózkodását, jelenléte egyre jobban éreztette hatását a város életében. A sajtó rendszeresen foglalkozott egyetemi eseményekkel, beszámoltak a hallgatói életről; szabadegyetemi előadásokat tartottak a városi közönség részére, a város kereskedői és vendéglátói pedig kedvezményeket adtak az egyetem polgárainak.
Az egyetemi polgárok mindig külön társadalmat képeztek; valahogy állam voltak az államban. Egy hónapja sincs még, hogy az egyetem Szegeden van s már is észrevehető, hogy a város pulzusa élénkebben lüktet.
Szeged
1921. október 23.
Egyetemet Újszegedre?
Az egyetem vezetésének és Szeged városának az elképzelése nem egyezett az egyetem jövőjéről. Míg az egyetem csak ideiglenesnek tartotta szegedi tartózkodását, s megnyilatkozásaikban minduntalan Kolozsvár után vágyakoztak és nagyobb erőfeszítéseket eleinte nem is tettek a meghonosodásért, addig a város már kezdettől szorgalmazta az egyetem céljaira történő új építkezéseket. Már 1922-ben tervbe vették egy új egyetemi városrész építését, ennek állomásait a helyi sajtóban is nyomon követhetjük. Az első értekezletről így nyilatkozott a városi főmérnök:
1922-ben az első elképzelések az újszegedi Tisza-parton vagy a gedói városrészben elhelyezhető épületekről szóltak, s e kettő közül Újszegedre voksoltak.
Az egyetlen megfelelő hely az ujszegedi partnak a közúti híd és a Római-körút torkolatánál tervezett második híd közötti szakasza. Itt pompás helye lenne az egyetemnek. Szegednek ki kell használnia azt az előnyt, amit a Tisza nyújt számára.
Szeged
1922. június 17., p. 3.
1923-ban még mindig nem született döntés az egyetem új helyéről, sőt új helyszínként a Mars tér, a Rákóczi tér és a Kálvária utca vége is szóba jött. A korábban preferált újszegedi elhelyezés ellen komoly kifogásként merült föl a közművek hiánya, s a park beépítése elleni állásfoglalások. 1924 februárjában a város tanácsa elhatározta, hogy a központi egyetem céljaira átengedi a Kálvária tér egyik részét.
Somogyi Szilveszter polgármester, aki sokat küzdött az egyetem „megszerzéséért”, most minden erőt a megtartására akart mozgósítani. „A cél az, hogy az állam építse fel az egyetem épületeit. Fontos, hogy minél hamarább felépítse, mert ha Erdélyt visszakapjuk, és az egyetem állandó jellege nincs itt biztosítva, ugy itthagy bennünket az egyetem, hogy nyoma sem marad. Arra kell tehát törekednünk, hogy minden erőnkkel előmozdítsuk az állami építkezés lehetőségét. […] A szegedi egyetemnek most nincs itt Szegeden felszerelésén kívül semmije, még egy őrbódéja sem. Éppen ezért ezt az egyetemet lehet legkönnyebben megszüntetni, mert nagyon sok az ellensége. Biztosítanunk kell tehát minden áron az egyetem állandó jellegét.” (Szeged, 1924. június 27., p. 3.)
Siker vagy bukás?
1924 december elején tehát ismét deputációt (küldöttség) indított Szeged az egyetemért, száztagú küldöttség ment a kultuszminiszterhez az építkezések megindításáért. Klebelsberg Kuno kultuszminiszter támogatásáról biztosította Szegedet, s 1925-re pénzügyi forrást is kilátásba helyezett. 1925 március végén a Magyar Mérnök- és Építészegylet szegedi csoportja ülést tartott az egyetem elhelyezéséről, ahol a három „döntős” helyszínről fejtették ki véleményüket: Újszeged, Mars tér, Templom tér.
Klebelsberg Kuno
A második Magyar Királyság vallás- és közoktatásügyi minisztere: 1922. június 16. – 1931. augusztus 24.
♦Arcképére kattinttva többet is megtudhatunk róla!♦
Hosszas küzdelem után végül 1926. október 5-én letették az új klinika alapkövét, az épülő gyermekklinikánál.
További információk
A Sebészeti Klinika ekkori történetéről részletesebben is olvashatunk az információs ikonra kattintva.
Alig három esztendővel ezelőtt költözködött Szeged város falai közé a Ferenc József Tudományegyetem, de ez a három év éppen elég idő volt arra, hogy az egyetem, amelyért évtizedek óta hiába harcoltunk, elválaszthatatlanul össze forrjon a város életével. […] az egyetem itt van, Szegeden és, annyira itt van, mintha soha sem lett volna másutt, mintha mindig itt lett volna. […] Három esztendő telt el az egyetem ideköltözése óta, de ma már bajos elképzelni Szeged városát egyetem nélkül és ma már egészen természetes az a kívánság, hogy az egyetemnek ne legyen száműzött jellege Szegeden, hanem állandó és végleges tanyája legyen ez a tiszaparti metropolis.
Szeged
1924. április 20., p. 3.
Feladatok
Előző fejezet
Szeged egyetemet kap
Vége a számnak
Kezdőoldal