Az ilyen munkálkodás könnyűvé és gyorssá tételére létezik egy eléggé különleges amerikai kereső-rendszer, The Mathematics Genealogy Project. Ez egy egyedi, tudománytörténeti adatbázis, amely arra hivatott, hogy a tudományos fokozattal rendelkező matematikusok egymás közötti mester-tanítvány kapcsolatait feltérképezze. Az ötlet tulajdonképpen zseniális: az adatgyűjtés fáradtságos munkáját kiosztotta az érdekeltek között: a matematikusokra van bízva, hogy saját adataikat feltöltsék a rendszerbe, méghozzá ingyen és bérmentve. Így ez egy folytonosan gyarapodó adatbázis, melyben a keresés hónapról hónapra több eredménnyel és érdekességgel kecsegtet. A MGP végső célja az összes matematikus leszármazási gráfjának meghatározása (ebből következik, hogy ez a projekt végtelen). 1996-ban hozta létre, majd sok éven át irányította Harry Coonce amerikai matematikus. Székhelye az utóbbi évtizedben a North Dakota State University (a North Dakota állambeli Fargo városkában), amelynek matematikai intézete az American Mathematical Society-val együttműködésben kezeli a projektet. (Történetéről bővebben itt olvashatunk.)

>>> Csákány Béla professzor írása a The Mathematics Genealogy Project-ről <<<

Ha megnézünk pár “családfát”, megállapíthatjuk, hogy vannak rajtuk bizonyos csomópontok: olyan központi figurák, akik nagy jelentőségű, sok tanítványú professzorok voltak, akiknek néha 40-50 ezer(!) tanítványát is fel tudta tárni ez a rendszer. Ha bárkinek a családfájában visszajutunk a 18. századig (ez egyáltalán nem nehéz), és ott ilyen nevek kerülnek elénk, mint: Kästner, Lichtenberg, Thibaut, vagy később Weierstrass, Kummer, Gauss, Fourier, Poisson, Lagrange, Laplace, akkor sínen vagyunk, megvan az út Erasmusig!

Egyetemtörténet másképp – az indexek
Ha tudományos családfa-készítésben túl akarunk lépni a szigorúan vett doktorandusz-témavezető kapcsolatokon, és tágabb értelemben kívánjuk felmérni egy-egy professzor tanítványainak sorát, illetve egy tudós összes mesterét, forrásul kínálkoznak az egyetemi vagy kari évkönyvek, illetve az egyetemi hallgatók leckekönyvei, az indexek. Ez utóbbi dokumentumok tartalmazzák az illető hallgató egyetemi évei alatt felvett összes kurzusának címét, és az azokat oktató tanárok nevét. A régimódi, kézírásos index egy okirat, egyetlen példányban létezik, amely a végzett személy tulajdonában van. Az egyetem irattárában csupán az index jegyzőkönyvi változata létezik, nem eredeti kézírásos bejegyzésekkel. Ebből hiteles másolat állítható ki. Ilyen például Szőkefalvi-Nagy Béla indexe, amelynek eredeti példánya valószínűleg elveszett, és maga a professzor kérhetett róla hiteles másolatot valamikor, régen…

Az alább bemutatandó néhány index scannelését csak az indexek tulajdonosainak (a professzorok, illetve örököseik) segítségével sikerült megoldani.

Az indexek lapjait azért érdemes végignézni, mert képet kaphatunk arról, hogy
1/ a későbbi híres professzorok egyetemi éveik alatt milyen tantárgyakat hallgattak;
2/ ezeket a tantárgyakat mely – akkori – híres professzorok tanították nekik;
3/ és a vizsgákon, szemináriumokon milyen érdemjegyet kaptak;
4/ láthatjuk az egykori híres tudósok aláírásait.

Szőkefalvi-Nagy Béla matematikus leckekönyvének egy oldala (1931/32-1932/33)
(A teljes leckekönyv megtekintéséhez kattints a képre!)

Tandori Károly matematikus leckekönyvének egy oldala (1944/45-1947/48)
(A teljes leckekönyv megtekintéséhez kattints a képre!)

Leindler László matematikus leckekönyvének egy oldala (1954/55-1957/58)
(A teljes leckekönyv megtekintéséhez kattints a képre!)

Hatvani László matematikus leckekönyvének egy oldala
(A teljes leckekönyv megtekintéséhez kattints a képre!)