Belgyógyászati Klinika
Orvosok hálózatban
Életútja
Tanulmányait Budapesten, a Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi karán végezte, summa cum laude orvosi diplomáját 1927-ben kapta meg, amelyet 1929-ben belgyógyászati szakképesítéssel egészített ki.
Már orvostanhallgatóként tevékenykedett az egyetem élettani intézetében, majd 1927-1929 között a III. sz. belgyógyászati klinikán, 1929-1943-ig a Szabolcs utcai kórházában folytatott gyógyító tevékenységet, időközben 1929-ben rövid ideig a párizsi Pitié-Salpêtrière Kórházban végzett endokrinológiai kutatásokat. 1943-ban pedig az Országos Társadalombiztosító Intézet pestújhelyi tébécékórházába, a Vass József Munkáskórházba helyezték át.
1944-ben munkaszolgálatra rendelték be, majd a buchenwaldi, később az ohrdrufi koncentrációs táborba deportálták, ahonnan 1945-ben tért haza.
1945-1948-ig a Budapesti Gépgyárak Vállalati Pénztárának felülbíráló főorvosa volt, 1946-1958-ig pedig a budapesti II. számú belgyógyászati klinikáján dolgozott.
1962-ben Kossuth-díjjal tüntették ki.
1972-től az általa szervezett Magyar Endokrinológiai és Anyagcsere Társaság első elnöke volt. 1965-től a Nemzetközi Belgyógyászati Társaság (International Society of Internal Medicine) tagja, 1972-től a londoni Royal Society of Medicine külső tagja, emellett a Nemzetközi Endokrinológiai Társaság (International Society of Endocrinology) központi bizottságának is tagja volt.
Julesz Miklós
(Kiskunfélegyháza, 1904. május 12. – Szeged, 1972. október 18.)
Végzettségei
- 1927: orvosdoktorrá avatták
- 1929: belgyógyászati szakképesítést szerzett
- 1947: magántanári képesítést szerzett az endokrin betegségek gyakorlati diagnosztikája tárgykörből
Művei
- 1957: A neuroendokrin betegségek kórtana és diagnosztikája
- 1966: Endokrin betegségek gyógyítása és elméleti alapjai (Kovács Kálmánnal)
A klinika élén
1958. október 15-én nevezték ki a II. sz. belklinika igazgatójává, tanszékvezetőjévé, majd 1959. június 1-től vette át az I. sz. belklinika igazgatását Benkő Sándor docenstől, aki Hetényi Géza 1959. január 29-i halálát követően ideiglenesen látta el.
A betegekkel történő bánásmódjára az a mély humanizmus jellemző, amelyet ő úgy fejezett ki, hogy „mindig a betegnek van igaza”.
László Ferenc
(Orvosi Hetilap, 1983, 1081.p.)
A kép forrása: SZTE Klebelsberg Könyvtár
“Julesz Miklós,” SZTE Klebelsberg Könyvtár Képtár és Médiatéka, megtekintve: 2021. április 24., https://mediateka.ek.szte.hu/items/show/1986.
1958. október 15-én nevezték ki a II. sz. belklinika igazgatójává, tanszékvezetőjévé, majd 1959. június 1-től vette át az I. sz. belklinika igazgatását Benkő Sándor docenstől, aki Hetényi Géza 1959. január 29-i halálát követően ideiglenesen látta el.
Helyettesei a klinika vezetésében Benkő Sándor, Varró Vince, Bence György voltak, az endokrin osztályt Kovács Kálmán, az endokrin laboratóriumot Faredin Imre vezette.
Hetényi Géza “komplex klinika” koncepciója tovább élt és tovább fejlődhetett. A klinikán a fő belgyógyászati szakágak a gasztroenterológia (Varró Vince), a kardiológia (Felkai Béla), hematológia (Rák Kálmán) volt, de emellett működött klinikai immunológia (Bencze György), nefrológia (Winter Miklós) és endokrinológia (Kovács Kálmán) is, illetve folytak mikrobiológiai és elméleti immunológiai kutatások is (Horváth István, Balázs Viktor).
Orvosi és tanári működését a betegközpontúság, az emberbe és az erkölcsbe vetett hit jellemezte, a klinika működésének legfőbb pillére a gyógyító munka és a beteg ember iránti együttérzés minden fölé emelése volt.
“Hazánkban a klinikai endokrinológia megalapítójának tekinthető. Nagy tapasztalattal, jó megfigyelőképességgel, széles körű ismeretekkel, kiváló rendszerezőkészséggel rendelkező, az összefüggéseket helyesen felismerő orvos volt. Nagyon szerette a betegeket, nemcsak a betegséggel, a beteggel foglalkozott. Jelentős egyéb elfoglaltságai mellett végtelen türelemmel beszélgetett a betegekkel, minden esetről gondos feljegyzést készített. A betegekkel történő bánásmódjára az a mély humanizmus jellemző, amelyet ő úgy fejezett ki, hogy „mindig a betegnek van igaza”. Valóban, minden körülmények között hű volt a betegekhez és azok is őhozzá. Büszke volt rá, hogy sokan követték Budapestről és a visszatérő betegek többségét név szerint is ismerte. Ezt a törődést, ezt a bánásmódot a beosztottaitól is elvárta.
[…]
Munkatársait, beosztottjait nemcsak szakmailag segítette, személyes problémákkal is bármikor fordulhattak hozzá: nyitott ajtót találtak, meghallgatásra leltek és támogatásban részesültek. Az volt a vezérelve, hogy a fiatal orvosokat, a munkatársait nemcsak tanítani, nevelni is kell: helytállásra, becsületességre, a kutatás tisztességére. Legfőbb nevelési eszköze a személyes példa volt. Mi, tanítványok, hogyan is láttuk őt? Nemcsak a nagy, de az apróbb feladatokat is mindig egyformán komolyan vette. A betegeket mindenekfelett szerette, szigorú orvosetikai követelményeknek megfelelően és példás családi környezetben élt. Erős akarattal, a cél tiszta megfogalmazásával, töretlen szorgalommal, napról napra arra törekedett, hogy több és több legyen.”
(Orvosi Hetilap 1983. 124. évf., 18. sz., p.1081-1082.)
(Délmagyarország, 1984. május 26., 5.p.)
Kollégái szerint milyen orvos volt Julesz Miklós?
Mi jellemezte Julesz Miklós orvosetikai elveit?
Julesz kiváló megfigyelőkészséggel, jó elméleti felkészültséggel bírt, ami a legmodernebb biokémiai ismeretekkel párosult. Mindezek hozzájárultak ahhoz, hogy 1957-ben megírta a „Neuroendokrin betegségek kórtana és diagnosztikája” című monográfiáját, mely az endokrin betegségek keletkezésének leírását, a kórisme felállítását tartalmazza, és hosszú időn keresztül valóságos biblia szerepét töltötte be az endokrinológusok számára.
Miért volt jelentős Julesz Miklós monográfiája?
Milyen tanár volt Julesz Miklós?
László Ferenc így írt erről:
“Szerette, nagyon fontosnak tartotta és az egyetemi tanár leglényegesebb feladatának tekintette
az oktatómunkát. Minden egyes előadására igen komolyan, alaposan felkészült. Több éves, gondos jegyzeteit az előadások előtt a legújabb, korszerű
adatok felhasználásával kiegészítette. Oktatómunkájára az igényességen kívül az életszerűség, az
életközelség volt jellemző. Arra törekedett, hogy az
elméleti előadásokon belül minél több beteg bemutatásával tegye szemléletesebbé mondanivalóját.”
(Orvosi Hetilap, 1983, 1081.p.)
A klinika épületét Julesz kezdeményezésére korszerűsítették. Az I. és a II. sz. belklinikát az első emelet szinjén összekötő “körintenzív” épületben belgyógyászati intenzív osztályt alakítottak ki.
Az I. sz. belklinika épületében egyágyas, mellékhelyiséggel ellátott “elkülönítő” kis szobákat alakítottak ki, négy nagy kórtermet üvegfalakkal kisebb terekre osztottak, megépült a második lift az északi szárnyon, a tetőtér beépítésével pedig nővérszállást alakítottak ki.
Szegedi Orvostudományi Egyetem I—II. számú Belgyógyászati Klinikák intenzív terápiás osztálya / Építész: Tarnai László
(In: Magyar Építőművészet 1977/5. p.27-29. Forrás: ADT)
Julesz Miklós a 20. század második felében a klinikai belgyógyászat, azon belül az endokrinológia tudományának iskolateremtő egyénisége volt.
Kinevezésétől kezdve azon munkálkodott, hogy önálló, országosan is elismert endokrinosztály és kutatólaboratórium jöjjön létre, ez az álma halála után négy évvel valósult meg.
Nemzetközi színvonalú kutatómunkára alkalmas neuroendokrinológiai és citogenetikai laboratóriumokat hozott létre, nevéhez fűződik a nukleáris medicina szegedi alapjainak lerakása, az első izotóplaboratórium megszervezése.
Nézz utána az interneten!
Mit csinál egy endokrinológus?
Julesz Miklós fogolyként megjárta a németországi koncentrációs táborokat: a buchenwaldi, később az ohrdrufi koncentrációs táborba deportálták. Emlékeit 1971-ben adta közre Kirándulás a pokolban című dokumentumregényében.
Egy kis kitekintés
Tudtad?
Fia visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy Julesz Miklós unalmas szakmai értekezleteken mókás karikatúrákat rajzolt, a Borsszem Jankóban megjelent néhány képrejtvénye. A Ludas Matyi pedig Jós álnéven, néha saját nevén megjelentette néhány humoreszkjét.
Fogalomtár
Citogenetika: a kromoszómák tudománya
Endokrinológia: a belső elválasztású mirigyek – leginkább a pajzsmirigy, a mellékpajzsmirigyek, a mellékvese, a hasnyálmirigy – működésének élettanával, azok betegségeivel foglalkozik
Gasztroenterológia: az emésztőrendszerrel, illetve annak betegségeivel foglalkozó tudományág
Hematológia: az orvostudománynak a vér, illetve vérképző- és nyirokszervek betegségeivel foglalkozó belgyógyászati ága
Immunológia: a szervezet védelmét ellátó folyamatokkal, többek között az idegennek felismert anyagok elleni védekezés mechanizmusával foglalkozik, normál és kóros körülmények között
Mikrobiológia: a biológiának egy a mikroorganizmusokkal foglalkozó tudományága
Nefrológia: a vese belgyógyászatának tudományága
Neuroendokrinológia: az idegrendszerrel szoros kapcsolatban álló belső elválasztású mirigyeket kutató résztudomány
Nukleáris medicina: önálló, diagnosztikai és terápiás célú orvosi szakterület, amely a radioaktív nyomjelzési technikán alapszik
Teszteld a tudásod!
Miután elolvastad a leckét, oldd meg a feladatokat!
Igaz vagy hamis?
Felhasznált irodalom:
– Julesz János, Szarvas Ferenc: Az I. sz. belgyógyászati klinika története Julesz Miklós igazgatása idején (1959-1972). In: Lonovics János, Fazekas Tamás, Varró Vince (szerk.): A Szegedi Tudományegyetem Belgyógyászati Klinikájának története. Budapest : Akadémiai K., 2003., p. 149-177.
– Julesz Miklós (Wikipédia) https://hu.wikipedia.org/wiki/Julesz_Mikl%C3%B3s (Utolsó letöltés: 2021. április 24.)
– László Ferenc: Megemlékezés Julesz Miklós haláláról (halálának 10. évfordulóján). Orvosi Hetilap 1983. 124. évf., 18. sz., p. 1081-1083.
Vissza
az előző oldalra
A folytatásban:
Varró Vince
© 2021 Szegedi Tudományegyetem Klebelsberg Kuno Könyvtára – Minden jog fenntartva.