“Talán érdemes lesz röviden lejegyezni azt a jelenetet, melyben először találkoztak, mint professzor és gyakornok, Purjesz és Jancsó és amelyben a kiváló emberismerettel és kritikával rendelkező főnök azonnal fölismerte a kezdő fiatal gyakornokban a kiváló munkatársat, a megbízható segítséget s talán már ekkor fölismerte benne a méltó utódot. Alighogy Jancsó mint gyakornok szolgálatba lépett, néhány nap múlva egyedül van késő este a klinikán, mint ügyeletes orvos. A felsőbb leányiskola internátusából eszméletlen állapotban egy 13 éves leánykát szállítanak a klinikára, ki pár óra múlva meghal, anélkül, hogy a kezdő gyakornokon kívül bárki is vizsgálta volna. Másnap reggel Purjesznek, ki ily szolgálati kérdésekben a legtúlzottabb szigoráról volt nevezetes, alig meri jelenteni a tanársegéd, hogy egy ily tisztázatlan eset fordult elő. Azonnal előveszik a gyakornokot, ki a legnagyobb nyugalommal és határozottsággal referálja az esetet: meningitis basilaris tuberculosa, mely kiindult a vesék széteső gümőkórjából, bemutatja diagnosisának igazolására a pontos kórrajzot, a cathetérrel vett vizelet vizsgálatát, a bakteriológiai készítményeket. S midőn az ob-ductio pontról-pontra igazolta a klinikai leletet, Purjesz a legnagyobb elismeréssel nyilatkozik új munkatársáról, ki e naptól fogva legteljesebb bizalmát bírja, s kivel 18 hosszú évet töltenek együtt a legteljesebb harmóniában.”
(Engel Rudolf: A M. Kir. Ferencz József-Tudományegyetem belgyógyászati klinikájának és tanszékének története : 1872-1930, Szeged : Kir. Ferencz József-Tud. Egyetem Barátainak Egyesülete, 1931. 23 p.)