Tanulmányait Kolozsvárott végezte. 1892-ben avatták orvosdoktorrá. Először a szemészeti klinikán, majd 1893 januárjában már a Purjesz Zsigmond vezette belklinikán volt gyakornok. Szeptemberben második tanársegéd, 1896-tól első tanársegéd lett.
Mesterétől igen gyorsan elsajátította a klinikai diagnosztika alapjait, később őt magát is legendásan jó diagnosztaként emlegették.
1899-1901 között tanulmányúton járt a berlini Koch Intézetben és a breslaui belgyógyászati klinikán.
1902-ben adjunktussá nevezték ki.
A Plasmodium malariae-re, a saválló baktériumokra, az arzenobenzol biológiai hatására, valamint a gümőkórbacilusok virulenciájára vonatkozó vizsgálatok. Jelentősek vérvizsgálatok útján elért epidemológiai következtetései.
(Kolozsvár, 1868. október 14. – Szeged, 1930. július 19.)
Purjesz Zsigmond nyugalomba vonulását követően rögtön megbízták a klinika vezetésével: 1911. szeptember 23-án nevezték ki nyilvános rendes tanárrá és tanszékvezetői megbízást kapott.
Megbízatásának haláláig, 1930-ig tett eleget, ő volt a kolozsvári magyar egyetem (1918) utolsó és az új, szegedi egyetem (1921) első belgyógyász professzora.
Kutatói habitusát jellemzi az alábbi neki tulajdonított mondat: “nagy fölfedezésekhez nem fényes berendezés, hanem nagy koponya szükséges”
(Lonovics János, Fazekas Tamás, Varró Vince, 2003, 51.p.)
A kép forrása: SZTE Klebelsberg Könyvtár
“id. Jancsó Miklós,” SZTE Klebelsberg Könyvtár Képtár és Médiatéka, megtekintve: 2021. április 10., https://mediateka.ek.szte.hu/items/show/1976.
Jancsó Miklós 1893 januárjába került a Purjesz-klinikára mint gyakornok. Hamarosan második tanársegéd, majd 1896-tól első tanársegéd lett.
“Talán érdemes lesz röviden lejegyezni azt a jelenetet, melyben először találkoztak, mint professzor és gyakornok, Purjesz és Jancsó és amelyben a kiváló emberismerettel és kritikával rendelkező főnök azonnal fölismerte a kezdő fiatal gyakornokban a kiváló munkatársat, a megbízható segítséget s talán már ekkor fölismerte benne a méltó utódot. Alighogy Jancsó mint gyakornok szolgálatba lépett, néhány nap múlva egyedül van késő este a klinikán, mint ügyeletes orvos. A felsőbb leányiskola internátusából eszméletlen állapotban egy 13 éves leánykát szállítanak a klinikára, ki pár óra múlva meghal, anélkül, hogy a kezdő gyakornokon kívül bárki is vizsgálta volna. Másnap reggel Purjesznek, ki ily szolgálati kérdésekben a legtúlzottabb szigoráról volt nevezetes, alig meri jelenteni a tanársegéd, hogy egy ily tisztázatlan eset fordult elő. Azonnal előveszik a gyakornokot, ki a legnagyobb nyugalommal és határozottsággal referálja az esetet: meningitis basilaris tuberculosa, mely kiindult a vesék széteső gümőkórjából, bemutatja diagnosisának igazolására a pontos kórrajzot, a cathetérrel vett vizelet vizsgálatát, a bakteriológiai készítményeket. S midőn az ob-ductio pontról-pontra igazolta a klinikai leletet, Purjesz a legnagyobb elismeréssel nyilatkozik új munkatársáról, ki e naptól fogva legteljesebb bizalmát bírja, s kivel 18 hosszú évet töltenek együtt a legteljesebb harmóniában.”
(Engel Rudolf: A M. Kir. Ferencz József-Tudományegyetem belgyógyászati klinikájának és tanszékének története : 1872-1930, Szeged : Kir. Ferencz József-Tud. Egyetem Barátainak Egyesülete, 1931. 23 p.)
Klinikai munkája mellett tudományos kutatómunkába is kezdett, Purjesz Zsigmond kérésére ő állította föl a klinikán az első laboratóriumot.
Figyelmét elsősorban a maláriával kapcsolatos kutatások keltették fel. Kutatásai során Rosenberger Mórral dolgozott együtt. Ekkoriban találták fel a vérkenet készítésének az egész világon ma is általánosan alkalmazott módszerét.
Miután 1911-ben a klinika élére került, követte Purjesz általa is helyesnek tartott elveit, így sem a betegellátásban, sem az oktatásban nem változtatott: mindvégig Purjesz Zsigmond beteg- és oktatásközpontú belgyógyászati szemléletét őrizve vezette a klinikát.
Kiváló előadó volt, előadásait egyszerűség, világosság jellemezte. Lényegre törő szavaival az orvostudomány legújabb eredményeit közvetítette. Nagy hangsúlyt fektetett a betegek bemutatására és a gyakorlati oktatásra, bár e törekvést egyre nehezebb volt megvalósítani, mivel a hallgatók száma igen gyorsan emelkedett, a termek kicsinek bizonyultak, és a hallgatók szorgalma is hanyatlott.
“Előadásait egyszerűség, világosság jellemzi; hallgatóival éreztette, hogy nem szónokolni akar, hanem az orvostudomány örök igazságait hirdeti; szavaiból a tárgy szeretete sugárzott s ezt a szeretetet, illetve érdeklődést be tudta szuggerálni hallgatóiba is.”
“Az elméleti oktatást is komolyan vette, de mégis előnyt adott a gyakorlati tudásnak, pedig nyilvánvaló , hogy mennyivel nehezebb a gyakorlati tanítás, mint a theoreticus.”
(Jakobi József)
“Azt hiszem, az I. világháború alatt Magyarországon Purjesz, majd Jancsó tanították legjobban a belgyógyászatot.”
(Haynal Imre)
“sokszor hangoztatta tanítványai előtt, hogy ne csak betegségeket tanuljanak megismerni, hanem ismerjék és gyógyítsák a beteg, szenvedő embert egészében; hangoztatta, hogy csak akkor fognak az orvosi hivatás magasztos követelményeinek megfelelni tudni, ha működésüket az emberbaráti szeretet melege hatja át, amelyre minden szenvedő ember - legyen az szegény vagy gazdag - egyaránt reá szorul.”
(Jakobi József)
(Forrás: Lonovics János, Fazekas Tamás, Varró Vince, 2003, p.53-54.)
Milyen vezető volt Jancsó Miklós?
Az első világháború idején a hadikórház igazgatójának nevezték ki. A háború után a román hatóság átvette az egyetemet, az egyetem 1919-ben elmenekült, Jancsó Kolozsvárott maradt, igen jól működő magánpraxist folytatott, ennek ellenére 1921-ben, az első hívó szóra (fiával együtt) Szegedre jött, és elvállalta a belgyógyászati klinika vezetését.
Munkatársai közül Purjesz Béla követte, de Szegeden csatlakozott hozzá még két régi tanítványa, Engel Rudolf és Varga Lajos is. Volt tanítványai közül többen is tanszéket kaptak a román egyetemen, így például Iuliu Haţieganu a belgyógyászati klinika vezetését vette át. Őt Jancsó egyik legtehetségesebb tanársegédének tartotta.
Fia, ifj. Jancsó Miklós (Kolozsvár, 1903. április 27. – Szeged, 1966. április 16.) Kossuth-díjas farmakológus. A kemoterápiás gyógymódok, az immunrendszer és az idegi eredetű gyulladások nemzetközi hírű farmakológiai-élettani kutatója volt.
“A háborút követő összeomlás lelke mélyéig érintette; az egyetemmel együtt Szegedre költözött, bárha nagyon fájt itthagyni Kolozsvárt, ahol nemcsak édesapja állított a tanügyi kultúra szolgálatában végzett ritka munkásságával a Jancsó névnek maradandó emléket, de ő maga évtizedek méhszorgalmával hordta mindazt össze, amivel az orvostudományt, az orvosképzést, a gyógyítás művészetét előbbre vitte. Ha visszaemlékszem némán fájdalmas arckifejezésére, mit a repatriáló vonat vagonjában meleg búcsú kezének szorításakor láttam, megértem, hogy többé nem jött el Kolozsvárra, bárha sokszor vártam. Csak a tudat enyhítette fájdalmát, hogy egyik kiváló tanítványa: Hatiegan Gyula vette át a kolozsvári belgyógyászati klinika vezetését, s itten ma is a Purjesz-Jancsó szellemében történik az orvosnövendékek képzése, a betegek gyógyítása.”
(Lonovics János, Fazekas Tamás, Varró Vince (szerk.): A Szegedi Tudományegyetem Belgyógyászati Klinikájának története. Budapest : Akadémiai K., 2003. 57 p.)
A belgyógyászati és a sebészeti klinika otthonául a mai Déri Miksa Szakgimnázium és Szakközépiskola Kálvária téri épületét jelölik ki. A belgyógyászat az egész első emeletet megkapta, a fertőző betegek elhelyezése pedig a hajléktalanok szomszédos menhelyének első emeletén történt. Az átalakítási munkálatokat Engel Rudolf felügyelte, mivel Jancsó csak szeptemberben költözött véglegesen Szegedre.
Októberre a tanári kar is összeállt: régi asszisztensei közül itt találjuk Purjesz Bélát, Engel Rudolfot, Tokai Lajost, Varga Lajost, újonnan került a klinikára Kovács Kálmán, Kovács György, Temesvári Ernő.
Az egyetem hivatalosan október 10-én nyitotta meg a félévet, de az előadások csak novemberben kezdődtek.
Forrás
Engel Rudolf, 1931
“Jancsó professzor november 21-én tartja meg első előadását Szegeden, minden szava fájó emlékezés, de kicsillan belőle a jobb jövőbe vetett hit, a bizakodás, a reménység. Megkezdődnek a szigorlatok is, egyelőre a városi kórház laboratóriumában, a belgyógyászati osztály beteganyagának fölhasználásával. A betegfölvétel megindítását meggátolja egyelőre az ápolószemélyzet hiánya. Minden igyekezetünk, hogy ezt akár a Kolozsvárt szolgálatot teljesített Szent Ferenc-rendi ápolónővérekkel, vagy midőn ez nem sikerült, akármily más ápoló szerzetesnői renddel oldjuk meg, hiábavaló volt. Tóth államtitkár sürgette a betegfölvétel megindítását s így az ápolónői szolgálatot jórészt hadikórházakból visszamaradt személyzettel látva el, december 23-án megkezdődött a betegfölvétel, míg a járóbeteg-rendelés már november 29. óta folyt.”
(Engel Rudolf: A M. Kir. Ferencz József-Tudományegyetem belgyógyászati klinikájának és tanszékének története : 1872-1930, Szeged : Kir. Ferencz József-Tud. Egyetem Barátainak Egyesülete, 1931. 49. p.)
Forrás
SZTE Klebelsberg Könyvtár Képtár és Médiatéka, megtekintve: 2021. április 11., https://mediateka.ek.szte.hu/items/show/18826.
A belgyógyászati klinika ideiglenes otthonában nyolc évet töltött el.
A nehézségeket jól jellemzi, hogy az első hónapokban úgy tudtak felvenni beteget a klinikára, ha hozott magával matracot, vagy éppen az is, hogy a belgyógyászat a sebészeti klinikának Vidákovits Kamilló szívességből átengedett röntgenkészülékét használta egészen 1925-ig, amikor is végre sikerült beszerezniük az első saját készüléket.
A könyvtár anyagi helyzete sem volt jobb: 1922-ben a tífuszban meghalt Kovács György orvosgyakornok könyv- és folyóirat-gyűjteménye alapozta meg létrejöttét, majd 1923-ban Gyurmán Emil főorvosnak köszönhetően bővült jelentősebben az állomány, aki a klinikának adományozta belgyógyászati szakirodalomban gazdag könyvtárát.
Viszont a fertőzőosztályon sikerült úgy kialakítani a kórtermeket, hogy külön el tudták helyezni a diftériában, skarlátban, orbáncban és kanyaróban szenvedő betegeket.
Mi jellemzi a felsorolt betegségeket?
1929-ben beköltözhettek végre a Tisza-parti klinikakertben emelt új, modern épületbe. Jancsó sajnos már nem vehetett részt az új klinika irányításában: fekvőbetegként szállították át az új épületbe.
1930. június 19-én súlyos, sok szenvedéssel járó betegség következtében elhunyt.
Szegeden Jancsó Miklós emlékét a róla elnevezett kollégium is őrzi.
Forrás
SZTE Klebelsberg Könyvtár Képtár és Médiatéka, megtekintve: 2021. április 11., https://mediateka.ek.szte.hu/items/show/20925.
Halálát követően adjunktusát, Purjesz Bélát kérték fel az intézet vezetésére, aki megbízottként 1931. július 27-ig irányította az intézetet.
A tanszék élére hárman pályáztak: a szegediek által támogatott Purjesz Béla, a pesti Herzog-klinika adjunktusa, Boros József, és a Korányi-klinikáról Rusznyák István.
Végül Rusznyákot nevezték ki a klinika élére, Purjesz számára pedig önálló belgyógyászati diagnosztikai klinikát hoztak létre a nagy belklinika-épület melletti kisebb, elkülönítő pavilonban.
Adjunktus: a tanársegédnél magasabb, a docensnél alacsonyabb főiskolai vagy egyetemi oktatói beosztás. Az adjunktustól elvárt, hogy önálló tudományos tevékenységet folytasson. Feladata szemináriumok és gyakorlatok vezetése, illetve szükség esetén előadások tartása. Általában heti 8-12 óra oktatási kötelezettsége van.
Epidemológia: járványtan
Farmakológus: gyógyszerekkel foglalkozó, gyógyszertani hatásokat kutató tudós
Obductio: boncolás
Miután elolvastad a leckét, oldd meg a feladatokat!
Felhasznált irodalom:
– Engel Rudolf: A M. Kir. Ferencz József-Tudományegyetem belgyógyászati klinikájának és tanszékének története : 1872-1930 (Acta litterarum ac scientiarum Regiae Universitatis Hungaricae Francisco-Josephinae : sectio medicorum = A M. Kir. Ferencz József-Tudományegyetem tudományos közleményei : orvostudományi értekezések). Szeged : M. Kir. Ferencz József-Tud. Egyetem Barátainak Egyesülete, 1931. http://acta.bibl.u-szeged.hu/39161 (Utolsó letöltés: 2021. március 13.)
– Issekutz Béla: id. Jancsó Miklós és ifj. Jancsó Miklós, a két orvostudós. Budapest : Akadémiai K., 1968.
– Jancsó Gábor, Zallár Andor: Id. Jancsó Miklós. In: Lonovics János, Fazekas Tamás, Varró Vince (szerk.): A Szegedi Tudományegyetem Belgyógyászati Klinikájának története. Budapest : Akadémiai K., 2003., p. 45-68.
– Jancsó Miklós (Wikipédia) https://hu.wikipedia.org/wiki/Jancsó_Miklós_(orvos) (Utolsó letöltés: 2021. március 16.)
az előző oldalra
Rusznyák István
© 2021 Szegedi Tudományegyetem Klebelsberg Kuno Könyvtára – Minden jog fenntartva.