Banga Ilona 1906. február 3-án született Hódmezővásárhelyen. Családjával az első világháború alatt Szentesen éltek, ahol a gimnázium el volt zárva a lányok elől, ezért magánúton képeztették Ilonát. Ennek köszönhetően a háború után fölvették a hódmezővásárhelyi fiúgimnázium negyedik osztályába bejáró magántanulóként. Már 12 éves korában érdeklődni kezdett az orvostudomány iránt, s testnevelőtanár édesapja is támogatta ebben. Édesanyja azonban úgy gondolta, hogy lányoknak nem való az orvosi pálya, ezért az érettségi után vegyésznek iratkozott be a szegedi egyetemre, s ekkor elhatározta, hogy biokémikus lesz. Tanulmányait Szegeden kezdte, majd Bécsben és Debrecenben folytatta, s 1929-ben vegyészdoktorrá avatták.
1930-ban Szent-Györgyi Albert gróf Klebelsberg Kuno kultuszminiszter hívására hazatért Cambridge-ből Magyarországra, s ő lett a szegedi Orvosi Vegytani Intézet vezetője. 1931-től 1945-ig első számú munkatársa Banga Ilona volt. Közös munkája a későbbi Nobel-díjas professzorral igen emlékezetesen kezdődött. Mivel akkoriban az Orvosi Vegytani Intézetben nem volt üres állás, ezért Szent-Györgyi egy alapítvány nevében, 3 hónapos próbaidővel vette fel Ilonát. „Életem első igazi sikerélménye az volt, hogy néhány hét múlva azt mondta nekem: letelt a három hónap próbaidő és vele egy laboratóriumban fogok dolgozni.” (Egy hosszú pálya emlékei, 1986, 25-26.)
17 évig dolgozott Szent-Györgyivel, ezalatt 25 cikket publikáltak együtt tekintélyes szakmai lapokban. Részt vett a sejtlégzéssel és a C-vitamin kémiai mibenlétének felderítésével kapcsolatos kutatásokban is, melyért Szent-Györgyi Albertet 1937-ben Nobel-díjjal tüntették ki; ehhez kapcsolódó kutatásukban pedig ők próbálták meg elsőként a szegedi paprikából kinyerni a C-vitamint. Szent-Györgyi Nobel-díja a szegedi kutatócsoportra irányította a figyelmet: számos magyarországi és külföldi egyetemre kaptak meghívást. 1939-ben egy másik jelentős kutatásba kezdtek, mely az izomműködés biokémiai mechanizmusának föltárására irányult, s ennek során fölfedezték az aktint, amely akár egy második Nobel-díjat is hozhatott volna Szegedre (vö. Guba, 2000; Újszászi, 2008).
A II. világháború után „Iluska” – ahogyan Szent-Györgyi hívta – házasságot kötött Baló József kutatóorvossal, aki az 1939/1940-es tanévben a szegedi egyetem rektora is volt. 1945-ben Budapestre költöztek, majd együtt dolgoztak az I. sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézetben: Ilona a kémiai laboratórium vezetője lett, míg férje az intézet tanszékvezető egyetemi tanára volt. Közös munkájuk során fölfedezték, hogy a hasnyálmirigyben képződő egyik enzim – melyet elasztáznak neveztek el – a felelős az érelmeszesedésért, Ilonának pedig sikerült az elasztázt kristályos formában is előállítania. Az elasztáz felfedezéséért férjével együtt Kossuth-díjat kaptak 1955-ben.
„Négy évvel az elasztázra vonatkozó elsõ közlésünk után, 1952-ben egy este táviratot kaptam: jelenjek meg az Országházban a Kossuth-díj átvételére – én, egyedül. Mikor meggyõzõdtünk arról, hogy nem tévedésrõl van szó, én képtelenségnek tartottam a férjem mellõzését, hiszen az õ ötlete alapján indult el a kutatás, amelybe én bekapcsolódtam. A díjat odaítélõ bizottság tagjai érdeklõdésemre azt válaszolták, azért illet csak engem a díj, mert új enzimet állítottam elõ kristályosan, az enzim orvosi jelentõsége azonban még nem bizonyított. Ezt a döntést olyan igazságtalannak tartottam, hogy egyik hivatalos közegtõl a másikhoz futottam megtudni, mi a módja a visszautasításnak. Végül is sikerült a díjról a megfelelõ fórumon lemondanom, bár közölték velem, hogy ezt sértésnek tekintik és aligha számíthatok a jövõben elismerésre. A hátrányos következményeket a következõ években valóban megismertem. A kutatómunkát azonban folytattuk tovább és 1955-ben, amikor a központilag diktált közéletű szélsõségek már kezdtek megszűnni, férjem és én, együtt kaptuk meg a Kossuth-díj II. fokozatát.” (Guba, 2000)
„Banga Ilonát a »hivatalosság« nem kényeztette el elismerésekkel, kitüntetésekkel. Azt gondolhatnánk, hogy az előbbiekben vázolt eredményes munkásság, a rengeteg színvonalas publikáció (közel 250), hazai és nemzetközi fórumokon tartott előadások következménye a karrieren is meglátszik. Ez koránt sincs így.” (Guba, 2000)
A Kossuth-díj mellett mindössze két emlékérmet kapott, melyek egyike a szegedi Orvostudományi Egyetemtől kapott Szent-Györgyi Albert-emlékérem 1987-ben, amikor a Nobel-díj 50. évfordulóján az egyetem fölvette Szent-Györgyi nevét. A frissen alapított díjjal „az emberi egészség védelmében, a jobb emberi együttműködés, és megértés érdekében kiemelkedő munkát végzőket” kívánták elismerni, s első díjazottja volt Banga Ilona. (Névadó díszünnepség Szegeden, 1987)
Ugyanakkor viszont több tudományos társaságba is fölvételt nyert: Magyarországon az MTA Biokémiai Bizottság elnöke (1968–1970) és a Magyar Kémikusok Egyesülete Biokémiai Szakosztályának vezetőségi tagja (1955-től), külföldön az International Union of Biochemistry (1955-től), a Biochemical Society (1958-tól) és a Deutsche Akademie der Naturforscher Leopoldina tagja (1962-től).
Banga Ilona 1998-as haláláig vallotta: „A kutatás az én életigényem, ami megtart és kitölti az életemet.” (Guba, 2000)
Egyetem Szegeden
Banner János