Az írott és nyelvi források mellett fontos szerepe van a közvetett forrásoknak. A magyar őstörténet ugyanis csak a régészet, az antropológia, a néprajz stb. által vizsgált tényekből, illetve az írásos források tanulságaiból együttesen rekonstruálható. A régész, az antropológus ugyanakkor nemcsak csontokat és tárgyakat ás ki, nemcsak sírokat és telepeket tár fel, hanem régészeti, néprajzi stb. kultúrákban foglalja össze az akkori élet rendjét, tárgyait és túlvilági képzeteit. A Magyar Őstörténeti Munkaközösség programjában az őshazakutatás régészeti eredményeit Kürti Béla és Bálint Csanád ismertette, míg Matolcsi János az archeozoológia, azaz az állattartás és -tenyésztés, Lipták Pál pedig az antropológia tanulságait foglalta össze.