Szegedi Őstörténeti Munkaközösség
Történészek hálózatban
A munkaközösség története
A munkaközösség története
Az őstörténet komplex tudományterület. Műveléséhez “szuperpolihisztorokra”, tehát az őstörténettel kapcsolatos valamennyi tudományágban egyaránt járatos szakemberekre lenne szükség. Ez nyilvánvalóan lehetetlen, ezért az őstörténeti kutatások sikerét csakis az egyes tudományterületek szakembereinek összefogása, az ismeretek összehangolása biztosíthatja. Így merült fel az 1970-es évek elején a Szegedi Őstörténeti Munkaközösség megszervezésének gondolata.
Előzmények
A Szegedi Őstörténeti Munkaközösség számos korábbi tudós eredményeire támaszkodhatott, akik közül itt csak
Németh Gyula, László Gyula és Ligeti Lajos
nevét említjük meg.
A Szegedi Tudományegyetem Klebelsberg Könyvtárának ún. Keleti Gyűjteménye az ország egyik leggazdagabb altajisztikai bibliotékája. Alapját Ligeti Lajos orientalista gyűjteménye mellett a korszak másik kiváló magyar turkológusának, a budapesti egyetem vezető professzorának, Németh Gyulának a könyvtára képezi, melyet a szegedi egyetem a tudós halála után két évvel, 1978-ban vásárolt meg. Ez a gyűjtemény elsősorban turkológiai jellegű: mintegy négy és félezer könyvből, és ötezernél is több különlenyomatból áll.
László Gyula szerint Árpád fejedelem később megjelenő magyarjainál hasonló köznépi temetőkép jelenik meg, mint az első hullám esetében, illetve a szállásterületeik kiegészítik egymást. Ezt nyelvészeti (etimológiai) alapon, illetve a régészeti leletanyag elemzésével próbálta bizonyítani. Szerinte az első honfoglalók leszármazottai a székelyek voltak; ezt igazolja ősi írásuk és hun származástudatuk.
A mongolok titkos története a mongol irodalom első műve, mely a birodalom felemelkedésének történetét tartalmazza. Feltehetőleg Ögödej kán uralkodásának idején, ismeretlen szerző tollából született. Nyelve eredetileg mongol, de az ősszöveg elveszett, így pusztán kínai nyelvről visszafordított változata maradt fent. A magyar fordítás Ligeti Lajos munkája.
Forrás: SZTE Klebelsberg Könyvtára
Németh Gyula könyvei a Klebelsberg Könyvtárban
Forrás: SZTE Klebelsberg Könyvtára
Interjú Ligeti Lajossal
- Nézd meg az interneten László Gyulának a csodaszarvasmondához készített illusztrációit! Hogy hívták a szarvast üldöző testvérpárt?
- Egyénileg vagy szervezett látogatás keretében keresd fel a Klebelsberg Könyvtár Keleti Gyűjteményét és válaszolj a kérdésre: milyen tudóskönyvtárak találhatók az orientalisztikai gyűjteményben?
Az alapítók
A tudós így jellemezte saját életpályáját:
“Az egyetemen Györke József, Zsirai Miklós és Laziczius Gyula vezetésével sajátítottam el a nyelvtudomány alapelemeit, Pais professzor pedig a filológiai technika rejtelmeibe vezetett be. 1945 nyarán doktoráltam finnugor és általános nyelvészetből. Ezt azután egy aránylag szerencsésen alakuló pályafutás követte. […] 1959-ben neveztek ki a szegedi egyetem finnugor tanszékére (Mészöly Gedeon utódaként) tanszékvezető egyetemi tanárnak. Ott dolgoztam egészen a múlt esztendő derekáig, amidőn visszahívtak a Nyelvtudományi Intézetbe – immár a nyugdíjba vonult Tamás Lajos után igazgatónak. Ami tudományos pályafutásomat illeti, röviden annyit mondhatok róla, hogy annak középpontjában általános és speciális urálisztikai témák álltak és állnak: minden rokon nyelv érdekelt, de a szakmán belül legismertebb területem a szamojédisztika. Ezek mellett valahogyan belesodródtam az uráli őstörténeti problematikákba, ahol tudtam régit is – újat is mondani. Módszereim sajátosan alakultak: Laziczius tanítványaként elmélyedtem a fonológiában, a prágai (bécsi) nyelvészkör eszmevilága iránt nagy elkötelezettséget éreztem. Ezek hatása valamelyest munkásságomban is tükröződik, de nem zárja ki, hogy más irányzatok iránt ne lettem volna fogékony. Főleg az utóbbi időkben kezdeményeztem nyelvtipológiai és areális nyelvészeti meg általában újabb elméleti állásfoglalások alkalmazását az urálisztikában […]” (Hajdú Péter nyilatkozata önmagáról = Hajdú Péter. Szerk. Bolla Kálmán. Eötvös Loránd Tudományegyetem Fonetikai Tanszék: Budapest, 2000. 5–6. p.)
A tudós így jellemezte saját életpályáját:
“Körülményesen kerültem be az egyetemre, a Műegyetemen felvételiztem matematikából, fel is vettek, de kértem átirányításomat muzeológus szakra. […] A muzeológia elírás folytán meteorológia lett, ahova fel is vettek, s csak igen nehéz körutak után tudtam beiratkozni a budapesti egyetem néprajz szakára. 1950-ben az egyetem már igen sivár volt, s az egyetlen lehetőség nem a szak, hanem a még ottmaradt régi, jó tanárok követése volt. Így lettem végül tibetista, majd felvettem a mongol és elvégeztem a török szakot is a néprajz mellett. […] Kutatásaimra döntő befolyással Ligeti Lajos volt, az ő munkásságát követve kezdtem el vizsgálni a magyar történelem és kultúra keleti hátterét. […] Az egyetemen a filológia, a szövegek tisztelete és az azokkal való bánni tudás állt a középpontban. A ma élő kultúrákkal és nyelvekkel nem lehetett kapcsolatba kerülni. Erre először 1957-ben nyílott lehetőségem, amikor kijutottam Mongóliába. […] Mongóliai terepmunkámról a Világjárók sorozatban megjelent Nomádok nyomában című könyvemben számoltam be. A magyar kultúra belső-ázsiai hátterének kutatása mellett természetesen foglalkozni kellett a magyar nyelv keleti, elsősorban török kapcsolataival is. Míg kandidátusi disszertációmat tibeti-mongol nyelvészeti témából írtam, addig az akadémiai doktori fokozatot 1971-ben egy olyan munkával érdemeltem ki, amely a nyelvrokonság elméletével és a török-mongol nyelvviszonnyal foglalkozott. […] A hatvanas évek közepétől rendszeresen felkerestem a Volga-vidék török népeit, elsősorban a csuvasokat.” (Róna-Tas András = Napút 2000. 10. 125–126. p.)
Kristó Gyula (1939–2004) történész, középkorkutató, az MTA levelező tagja.
A JATE, majd a Szegedi Tudományegyetem Középkori és Kora Újkori Magyar Történeti Tanszékének egyetemi tanára, 1969-ben a történettudományok kandidátusa, 1977 óta a történelemtudomány doktora, 1998 óta az MTA levelező tagja. 1962 óta oktatott a szegedi bölcsészkaron, 1978-ban nevezték ki professzorrá. Előadásai a magyar őstörténetet és a középkori magyar történelmet ölelték fel, középlatin szövegolvasási gyakorlatai pedig különböző forrástípusokra terjedtek ki. Az irányításával folyó szegedi középkor történeti doktori képzésben nagyszámú hallgató tanult. Több vezető egyetemi tisztséget töltött be: […] 1982–1985 között a JATE rektora volt. […] Körülötte a magyar középkorkutatás számon tartott műhelye jött létre. Az MTA-SZTE Magyar Medievisztika Kutatócsoportjának szellemi központja volt, számos könyvet és önálló kiadványt publikált (némelyet társszerzőként), idegen (latin, angol, német, orosz) nyelven is, számos kötetet pedig szerkesztett. További írásai, idegen nyelveken több európai országban láttak napvilágot folyóiratokban, konferenciakötetekben. Fő művei Az Árpád-kor háborúi (1986), Az Árpád-ház tündöklése és hanyatlása (1992), A Kárpát medence és a magyarság régmúltja (1993), Nem magyar népek a középkori Magyarországon (2003), Tájszemlélet és térszervezés a középkori Magyarországon (2003) c. kötetei. […] Élete utolsó két évtizedében a Szent István millecentenáris és millenniumi évfordulóhoz kapcsolódva több monográfiát publikált a honfoglaló vezérekről, a IX. századi magyar történelemről, a magyar államiság kezdeteiről és szereplőiről. Korábbi kötetei felölelik az Árpád-kor és a korai Anjou-kor egész kérdéskörét a politikatörténettől a társadalom- és településtörténeten át a magyar történetírás kezdetéig. A tízkötetes Magyarország története I. kötetében az 1116–1242 közötti korszakot nagy forrásismerettel dolgozta fel. A tanulmányokban tükröződő mikrofilológiai elemzésektől, részkérdések megvilágításától jutott el a szintézisalkotásig. Még Györffy György és Bartha Antal életében számos vitát kiváltott, önálló elméletet dolgozott ki. A magyar történelmet tágabb, kelet-közép-európai összefüggésekben vizsgálta. Mindenkor gazdag forrásanyaggal dolgozott, így összefoglaló művei méltán kötik le a külföldi olvasók figyelmét is. (Székely György: Kristó Gyula 1939–2004 = Magyar Tudomány 2004. 4. 534. p.)
Interjú Róna-Tas Andrással
Interjú Kristó Gyulával
Oldd meg a feladatot!
Nézd meg a Róna-Tas Andrással készült interjút és válaszolj a kérdésre: a tudós melyik ázsiai országban járt először?
A munkaközösség megalakulása
Az őstörténeti kutatócsoport 1974 májusában alakult 21 munkatárs részvételével. Célja egyrészt az akkor tervezett tízkötetes Magyar történelem őstörténeti részének – végső soron egy őstörténeti kézikönyvnek – a megírása, másrészt az egyetemi őstörténeti oktatás megindítása volt. A résztvevők nagy számát a tudomány komplexitása indokolta. A magyar régmúlt vizsgálata ugyanis nem csupán elszigetelten a történészek, vagy éppenséggel a nyelvészek feladata. A sokszor elégtelen számú, időben és térben is meglehetősen szétszórt, igen eltérő értékű és hitelességű írott és íratlan emlékek vizsgálatára számos tudományág képviselőinek összefogására volt szükség. Az összefogás eredményeként született meg a Bevezetés a magyar őstörténet kutatásának forrásaiba című jegyzetsorozat (Budapest, 1976–1982). Ennek szerkezetét és a megírásában résztvevő tudósokat mutatjuk be az alábbi tudományágak szerint:
A gyors eléréshez kattints a képekre!
Forrás: http://univ.bibl.u-szeged.hu/900/2/sze_1973_009_010_008.pdf
Oldd meg a feladatot!
A mellékelt újságcikk alapján válaszolj a kérdésre: mi volt a célja a munkaközösségnek?
Kérdések és feladatok