Sándor Klára az SZTE BTK Kulturális Örökség és Humán Információtudományi Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára. A JATE BTK-n végzett 1989-ben magyar–turkológia–magyar nyelvtörténet szakon, egyetemi doktori fokozatát 1991-ben szerezte turkológiából, 1996-tól a nyelvtudomány kandidátusa, 2016-ban habilitált nyelvtudományból Szegeden. 1993-ban az MTA Ifjúsági Díját kapta, 1997-ben Széchenyi Professzori Ösztöndíjat, 2000-ben Bolyai Kutatási Ösztöndíjat kapott, 2002-ben az MTA Nyelvtudományi Intézetének ösztöndíját nyerte el. Öt nagy kutatás témavezetője, további hat egyéni pályázat nyertese, öt további kutatás résztvevője. Húsznál több konferenciát és szimpoziont szervezett, számos magyar és nemzetközi tudományos bizottságban, testületben végzett munkát. Hat monográfia (A Bolognai Rovásemlék, 1991; Nyelvrokonság és hunhagyomán, 2011; A székely írás nyomában, 2014; Határtalan nyelv, 2014; Nyelv és társadalom, 2016; A székely írás reneszánsza, 2017), közel száz tanulmány, illetve könyvfejezet szerzője. Kutatási területe a szociolingvisztika (evolúciós nyelvészet, a nyelvi változások elmélete, nyelvszociológia, nyelvi diszkrimináció), a székely írás és a hunhagyomány története és művelődéstörténeti beágyazottsága, valamint jelenkori használatának szociológiai, szociálpszichológiai és antropológiai vonatkozásai.