Győr, 1880. január 22. – Budapest, 1956. február 28.
Riesz Frigyes a 20. századi matematika kiemelkedő, iskolateremtő alakja, a funkcionálanalízis egyik megalapítója. Munkássága felöleli a topologikus teret, a valós függvénytant, a függvénytereket, az analitikus függvénytereket, valamint a harmonikus és szubharmonikus függvényterek problémakörét.
A középiskola elvégzése után jelentős matematikai iskolákkal rendelkező európai egyetemeken – Zürich, Göttingen – és Budapesten folytatta tanulmányait. Tudományos és oktató munkáját Kolozsvárott, Szegeden és Budapesten végezte.
Az első világháborút követően a kolozsvári egyetem Szegedre kerülésével Riesz Frigyes a szegedi felsőoktatás egyik megalapozója, azon belül a szegedi matematikai iskola megteremtésének meghatározó alakja volt. Egyetemszervező tevékenységét rektorként és dékánként egyaránt kifejtette. Haar Alfréddal és Kerékjártó Bélával a világhírűvé vált, úgynevezett első szegedi matematikai „triumvirátus” tagjaként tudományterületét világszínvonalon művelte.
A tudós épp olyan szenvedéllyel, és elszántsággal keresi a bonyolult problémák egyszerű nyitját, mint a feltaláló, és a szerszám, amellyel a zárhoz férkőzik, egyszer generációk finomra csiszolt munkája, másszor pedig pillanatnyi ötlet, melyet igaz, hogy rendszerint hosszú, részben tudatalatti munka előzött meg.
Riesz Frigyes: 1925. okt. 11-én tartott rektori székfoglaló
Riesz Frigyes 1880-ban született Győrben, édesapja Riesz Ignác orvos volt. A győri bencés gimnáziumban tanult, ahol kibontakoztathatta sokrétű tehetségét: érdeklődött az irodalom iránt – verseket és irodalomtörténeti pályamunkákat írt –, színész önképzőkörbe járt, valamint matematikai problémák megoldásával foglalkozott, melyeket felhívásra az 1893-ban alapított Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapokba is beküldött. 1897-ben tette le érettségi vizsgáját.
Szülei mérnöki pályára szánták, ezért tanulmányait a zürichi Eidgenössische Technische Hochschule-ban kezdte, azonban a matematikatudomány iránti elköteleződésére hivatkozva családja jóváhagyásával a budapesti egyetem bölcsészkarán folytatta tanulmányait. Egy évet a göttingeni egyetemen töltött, mely nagy hatással volt tudományos pályájára. 1902-ben doktorált, 1903-ban középiskolai tanári képesítést szerzett, majd Lőcsén és Budapesten tanított. Mindeközben matematikai tételek bizonyításával és problémák megoldásával foglalkozott, melyeket rangos európai és magyar folyóiratokban publikált, valamint tudományos kongresszusok meghívott előadója volt.
1911-ben Riesz Frigyes meghívást kapott a kolozsvári egyetem Felsőbb Mennyiségtan tanszékére. 1912-től nyilvános rendkívüli, 1914-től nyilvános rendes tanárként tanított olyan elődök és kollégák társaságában, mint Farkas Gyula és Haar Alfréd.
1919-ben az egyetem kényszerűen távozott Kolozsvárról, s rövid átmeneti helyzet után Szegeden kapott elhelyezést.
Szegeden az első tanév 1921. október 9-én indult. A társadalom – beleértve az oktatókat és a hallgatókat – szűkös anyagi helyzete, a lakhatási nehézségek, az egyetem szervezeti újjáalakulása, a tanterem és eszközhiány, valamint a megszűnt publikációs lehetőségek nagyban nehezítették a tudományos munkát és az oktatást. A világszínvonalú Matematikai Szeminárium a Dugonics téri épület két helyiségében került elhelyezésre és indult intenzív fejlődésnek. Csakhamar kialakult az oktatás szervezeti felépítése, megoldódott a Szeminárium elhelyezése és 1922-ben a publikációs ínséget megoldandó elindult a rendkívül magas színvonalú Acta Scientiarum Mathematicarum című folyóirat.
1929-ben több szervezeti egység összeolvadásából létrejött a Bolyai Intézet, melynek vezetője Riesz Frigyes lett. Riesz nemcsak a felsorolt problémák megoldásában, hanem az egyetemi élet területén is jelentős szerepet töltött be: 1925/26-ban és 1945-ben a szegedi egyetem rektora volt.
Riesz Frigyes egyik testvére Riesz Marcel szintén nagy tehetségű, jelentős matematikus volt. Riesz Marcel 1911-ben Svédországban telepedett le. Bár a távolság megnehezítette a kapcsolattartást, a testvérek életük végéig élénk levelezést folytattak és gyakran találkoztak. A Riesz család zsidó származású volt, a vészkorszakban Riesz Frigyes öccse segítségével menekült meg az elhurcolástól.
Az egyetemnek és professzorainak az értelmiségi pályákra való tömeges előkészítésen kívül még más feladatuk is van; ez a tudományos munkára való nevelés és maga a kutató és alkotó tudományos munka. A tudós nemcsak kész eredményeket tradál, hanem fejlődő diszciplinákat is ismertet és azok egyikét-másikát előbbre viszi maga is, egyedül vagy tanítványai közreműködésével. Tehát maga is tanul, dolgozik, fejlődik.
Riesz Frigyes: 1925. okt. 11-én tartott rektori székfoglaló
Riesz Frigyest több akadémia és társaság tagjává, illetve tiszteletbeli elnökévé választotta. A Magyar Tudományos Akadémia 1916-ban levelező taggá, majd 1936-ban rendes taggá választotta. 1949–1955 között az MTA III. Osztályának elnöke, 1955-től tiszteletbeli elnöke volt.
1946-ban a budapesti egyetemre kapott meghívást ahol a Felsőbb Függvénytani Tanszék tanszékvezető tanáraként dolgozott. Életét végigkísérte a Fejér Lipót matematikussal kötött tudományos, szakmai együttműködés és személyes barátság; a két kiváló matematikus tíz éven keresztül tanított párhuzamosan a budapesti egyetemen.
Riesz Frigyes 1956. február 28-án hunyt el, barátai és tisztelői március 3-án a Kerepesi úti temetőben vettek tőle örök búcsút.
De mégis a matematika nagy területei, amelyek hasznossá váltak, a hasznosítás minden vágya nélkül fejlődtek ki, és olyan helyzetben, amikor senki sem tudhatta, hogy melyik területen válnak majd hasznossá; és általában semmi jel sem mutatott arra, hogy ez valaha bekövetkezik. Nagyjában és egészében egységesen igaz a matematikában, hogy van egy bizonyos időeltérés a matematikai felfedezés és hasznosításának időszaka között; […] az egész rendszer – úgy látszik – minden irányultság nélkül, a hasznosságra való tekintet, a hasznos dolgok cselekvésének a vágya nélkül működik.
A matematika szerepe a tudományokban és a társadalomban.
In: Neumann János válogatott írásai, 120–121.
Riesz Frigyes tudományos munkássága rendkívül sokszínű volt. A matematika különböző területein – a valós függvénytan, a függvényterek, az analitikus függvényterek vizsgálata, valamint a harmonikus és szubharmonikus függvényterek problémaköre, topologikus tér – maradandót alkotott. A funkcionálanalízis egyik megalapítója és kidolgozója.
1907-ben a párizsi Comptes Rendus de l’ Académie des Sciences-ben Sur le systèmes ortogonaux de fonctions címmel jelent meg korszakalkotó, később Riesz-Fischer tételnek nevezett bizonyítása. Egyik legjelentősebb publikációjaként értékelte az 1913-ban szintén Párizsban megjelent Les systèmes d’équations linéaires à une infinité d’inconnunes című tanulmányát.
Gazdag munkássága kilencvenhárom tudományos értekezést, cikket és tanulmányt, illetve két monográfiát ölel fel. A két utóbbi közül a Leçons d’analyse fonctionnelle címűt Szőkefalvi-Nagy Bélával közösen írta. A könyv Budapesten a Magyar Tudományos Akadémiánál 1952-ben jelent meg először, majd számos újabb megjelenés követte; orosz, angol, német, japán, kínai és végül 1988-ban magyar nyelvre is lefordították.
Tudományos életművét Riesz Frigyes összegyűjtött munkái címmel Császár Ákos rendezte sajtó, alá és két kötetben az Akadémia Kiadó jelentette meg 1960-ban.
Riesz Frigyes a matematika különböző területein olyan eredményeket ért el, melyek megalapozták a későbbi tudományos gondolkodást és új utakat nyitottak a modern matematikai gondolkodásban.
Riesz Frigyes matematikai munkásságát éppen ez jellemzi, hogy mindig a legalapvetőbb központi jelentőségű kérdésekre összpontosította a figyelmét, a lényeget ragadta meg, s ez úton sikerült neki a legbonyolultabb kérdéseket is egyszerűvé tennie és páratlanul áttekinthető és világos módon tárgyalnia. Dolgozatai nemcsak a tartalmukra nézve gazdagok, hanem formai tekintetben is remekművek.
Szőkefalvi-Nagy Béla, 1956, 155–156.
Sík Sándor rendezőként támogatta az Egyetemi Színjátszó Társaságot, ami Szent-Györgyi Albert anyagi támogatása révén jöhetett létre. Több színpadi feldolgozásra szánt mű is fűződik nevéhez, melyek többsége biblikus vagy magyar történelmi tematikájú.
2014-ben Szabó Péter Gárbor matematikus, matematikatörténész szerkesztésében Szent-Györgyi lovon? válogatás a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai karának andekdotakincséből címmel könyv jelent meg, mely Riesz Frigyesről is közöl érdekes történeteket.
„MATEMATIKA
Fröhlich Pál, aki negyedszázadon át vezette a Kísérleti Fizikai Tanszéket, egy alkalommal Riesz Frigyessel együtt vizsgáztatott matematikából. Amikor egy számára igen szimpatikus leánydiákra került a sor, „előkészítésül” így szólt:
– A most következő kolléganő jó képességű, de azt hiszem, matematikából csak annyit tud, amennyi a fizikához szükséges.
Mire Riesz, aki korának egyik legkiválóbb matematikusa volt, csak ennyit szólt:
– Erre kíváncsi leszek, mert annyit én magam sem tudok.”
Csákány Béla közlése