Egyetem Szegeden

Pszichológiai, pedagógiai és filozófiai szócikkeket írt a Katolikus Lexikonba (1931–1933, szerk. Bangha Béla), valamint a Magyar Pedagógiai Lexikonba (1933–1934, szerk. Kemény Ferenc).

„Várkonyi hatása tudományos iskolateremtő egyéniségként is rendkívülinek mondható. Munkásságának köszönhetően a Pedagógiai Lélektani Intézet hamarosan országos elismertségre tett szert.” (Pukánszky, 2002, 106.) Értékelő pszichológia kidolgozására törekedett, mely megalapozhatja a nevelői gyakorlatot; az Intézetben működő pszichológiai laboratóriumban pedig alkalmas terep nyílt az elmélet és gyakorlat összehangolására. A munkássága középpontját alkotó gyermektanulmányozásban az egész személy fejlődését vizsgálta, ma úgy mondanánk, holisztikus szemlélettel.

1936-ban megfogalmazott gondolatai az iskolai előmenetelről ma is aktuálisak lehetnek: „Az iskola csak egyik – mégpedig nagyon  értékes – előkészítő az életre, de nem az egyetlen és –  talán – nem is a legfőbb. […] Az iskolai jó előmenetel s az életben elért siker feltételei ugyanis sok tekintetben mások, a kétféle siker feltételeinek viszonossága (korrelációja) gyenge. Az iskola tehát nem lehet sem az életre teljes mértékben előkészítő, még kevésbbé egyes pályákra kiválasztó intézmény. Az iskolai bizonyítvány kétségtelenül  feltüntet  bizonyos képességeket, ezek gyakorlottsági fokát, vagy egyenesen  tehetségekről  is beszámol; de kérdés, vajjon éppen azokról értesít-e bennünket, melyekre az életben az illető növendéknek szüksége lesz? És a »jegyből«, mellyel a növendéket jellemzi, mit lehet kiolvasni? Az iskolai képességek milyen viszonyban vannak az általános emberi értékes és sikert igérő képességekkel?” (A kiválasztás és értelmességvizsgálat újabb kérdései, 8–9.)

Oktatói kvalitásairól egyértelműen felsőfokban beszél mindenki; széleskörű tudományos tájékozottságának és közvetlen előadásmódjának köszönhetően előadásait nemcsak az Egyetem hallgatói látogatták nagy létszámban, hanem az érdeklődő városi közönséget is vonzotta.

„Őt a pedagógiai pszichológia magyarországi atyjaként tartjuk számon a hazai nevelés történetében. E két tudományág: a pedagógiát és a pszichológiát nagyszerűen tudta összeötvözni, és ezáltal roppant érdekfeszítővé tette előadásait.” (Szántó, 1984, 1228.)

„Várkonyi (Hildebrand) Dezső emberi és tudósi arcának az egyik, és talán a legmarkánsabb vonása épp az, hogy nemcsak írásaival, pusztán személyiségének varázsával is nagy hatást gyakorolt mindenkire, aki a közelébe kerülhetett.” (Baróti, 1988, 179.)

„Széles látókörű, nagy műveltségű tudós és karizmatikus előadó volt egy személyben, így órái rendre hallgatók tömegeit vonzották más karokról is. Magával ragadó lendülettel népszerűsítette a legmodernebbnek számító pszichológiai irányzatokat.” (Pukánszky, 2002, 103.)