„Surányi-Unger Tivadar azon kevesek közé tartozott, akik a második világháborút megelőzően hozzájárultak a magyar közgazdaság-tudomány nemzetközi hírnevéhez.” (Hild, 2019, 140.)
Szinte világpolgárnak nevezhetjük, annyit utazott sokfelé a világban; s ehhez folyékonyan beszélt angolul, németül, franciául és olaszul. Már egyetemi tanulmányait is Grazban és Budapesten végezte, s 1919-ben a grazi egyetemen jog- és államtudományi, 1920-ban a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen filozófiai doktori, 1921-ben a műegyetemen közgazdasági doktori képesítést szerzett. 1924-ben ügyvédi vizsgát is tett, majd praktizált is. 1925-ben a műegyetemen kezdődött oktatói pályafutása, majd 1926–1928 között a miskolci jogakadémia tanára volt. 1929-ben került Szegedre az egyetem Jog- és Államtudományi Karára a Statisztikai és Közgazdaságtani Tanszék vezetőjeként; 1936/1937-ben a Kar dékánjává is megválasztották. 1940-ben a Ferenc József Tudományegyetem kolozsvári visszaköltözésével Szegeden szüneteltették a jogi kar működését, így ő is más állás után nézett. 1940-től a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen a Közgazdaságtan és Pénzügytan Tanszék tanára volt, majd 1944-ben családjával együtt áttelepült Ausztriába. A második világháborút követően már nem tért vissza Magyarországra. Sikeres külföldi pályafutása az Innsbrucki Egyetemen indult (1944–1946); 1946–1958 között az amerikai Syracuse Egyetemnek, 1958–1966-ig a göttingeni egyetemnek volt közgazdaságtan tanára, majd e két egyetemnek emeritus professzora. Nyugdíjas éveiben New Yorkban élt, s itt is hunyt el. Sírja Budapesten, a rákoskeresztúri Új Köztemetőben található.
„Tanítványai és kollégái őszinte, mindig megértésre törekvő emberként ismerték” – írta róla nekrológjában a göttingeni egyetem rektora (idézi Csikós-Nagy, 1994, 60.).
Miközben egy-egy egyetem kinevezett oktatója volt, számos helyre hívták vendégoktatóként. Ehhez és kutatói tanulmányútjaihoz többször elnyerte a Rockefeller Alapítvány ösztöndíját is. Kutatóként vagy vendégoktatóként megfordult pl. Bécsben, Genfben, Németország és az Egyesült Államok több egyetemén, de járt Japánban, Bombayben, Sanghajban, Ausztráliában vagy a Szovjetunióban is.
Írásaiban gazdaságtörténettel, a közgazdaságtan és filozófia határterületeivel, gazdaságpolitikai kutatásokkal, 1945 után pedig főként a társadalmi-gazdasági rendszerek összehasonlító vizsgálatával foglalkozott. Számos jelentős műve jelent meg ezekben a témákban. A szociális piacgazdaság elméletének egyik megalapozójaként is említik.
Akár minden korra érvényes lehet megállapítása az egyéni érdek hajhászásáról: „Az egyéni érdekek izgatott hajszájának nyomán a gazdasági életben is szánalmas gerinctelenség szokott lábra kapni. Máról holnapra meglepő pálfordulások következnek be, és sokan még az elvhűség utolsó maradványait is habozás nélkül dobják sutba, amikor arról van szó, hogy a bizonytalan viszonyok között jobban helyezkedjenek.” (A magyar gazdasági jólét útja, 12.; idézi Sipos Béla, 1997, 182.)
Egy ideig gazdaságpolitikusként is tevékenykedett: részt vett több jogszabály előkészítésében, volt árkormánybiztos és a miniszterelnökség mellett működő Gazdaságtanulmányi Osztály vezetője.
Nyugalomba vonult professzor, akinek ezt a címet az egyetem adományozhatja. Továbbra is jogosult lehet órák tartására és díjazásra. Magyarországon a professzori cím az egyetemi tanári kinevezéshez kötődik.
Az árkormánybiztosságot – melyet a tervszerű gazdálkodás egyik eszközeként, állami árfelügyeleti rendszerként vezettek be – egy 1938. április 9-i rendelet hozta létre (A m. kir. minisztérium 1938. évi 2.220M.E. számú rendelete, az áralakulás hatályosabb ellenőrzéséről). Az árkormánybiztos feladata az árakat és a szolgáltatási díjakat alakító tényezők vizsgálata, azok gazdasági helyességének ellenőrzése, ár- és díjkérdésekben véleményezés, a legmagasabb árak és díjak megállapítása. Ez kezdetben az ipar területére korlátozódott, majd kiterjesztették az élelmiszerekre is. A budapesti hatáskör hamarosan országosra változott, s vidéken árvizsgáló állomásokat állítottak föl; az egyik legfontosabb vidéki kirendeltség Szegeden volt, mely 1938. október 6-án kezdte meg működését.
Az Árellenőrzés Országos Kormánybiztossága 1938–1941 között működött, az első árkormánybiztos Laky Dezső volt, Surányi-Unger pedig vezető munkatársa, majd állandó helyettese. 1941-től az árkormánybiztosi hatáskört a közellátási miniszterre bízták, s az árkormánybiztosság beolvadt a Közellátási Hivatalba.
1938. augusztus elején fölállított osztály a miniszterelnökségen, melynek feladata a kormány állásfoglalásainak előkészítése céljából a nagyobb jelentőségű gazdaságpolitikai és szociálpolitikai kérdések tanulmányozása és a várható következmények többirányú mérlegelése. Az osztály 1940 júniusában megszűnt, helyét gazdasági tanács vette át.