Id. Issekutz Béla családjában több gyógyszerész is volt. Ő maga orvosi tanulmányai közben határozta el, hogy gyógyszerkutatással fog foglalkozni; hivatásának megválasztásában bizonyára szerepe volt nagybátyjának, Issekutz Hugónak is. Diplomáját 1908-ban szerezte meg, s igen gyors tudományos karriert futott be. A kolozsvári egyetemen már hallgatóként gyakornok volt, ezt követően tanársegéd lett, majd 1914-től magántanár, 1919-től rendkívüli egyetemi tanár.
Az egyetem Szegedre kerülésével ő lett a Gyógyszertani és a Gyógyszerismereti Intézet igazgatója (1921–1937), s ezen időszak alatt az egyetem rektora is volt (1927/1928). 1937-től Budapesten dolgozott: a Gyógyszerismereti, később a Gyógyszertani Intézet tanára, 1939–1962 között utóbbi igazgatója, 1954–1962 között a Budapesti Orvostudományi Egyetem rektorhelyettese. A Magyar Tudományos Akadémia levelező (1939), majd rendes tagja (1945).
Kutatásai kezdetén kapcsolatba került a Chinoin gyógyszergyárral, így elméleti kutatásait és azok gyakorlati hasznosítását hatékonyan össze tudta kapcsolni. Tanulmányokat írt többek között a hormonok farmakológiájáról, az inzulin hatásáról, ugyanakkor több gyógyszer felfedezése is fűződik nevéhez. Sokat foglalkozott a placebohatással is. Tudományos tevékenységében kiemelkedő, hogy az addig növénytani alapokon nyugvó gyógyszerismeret oktatásába bevonta a kémiai szemléletet is.
Oktatásszervező, műhelyteremtő munkája szintén kiemelkedő színvonalú volt. Jellemző, hogy 90. születésnapján szerte a világon 19 gyógyszertani tanszéket vezettek tanítványai vagy a tanítványok tanítványai. A szegedi egyetem különösen sokat köszönhet neki. Rektorsága idején, 1927-ben ő győzte meg Szent-Györgyi Albertet, hogy jöjjön haza és legyen az új biokémiai tanszék vezetője. Ifj. Jancsó Miklós farmakológust is ő hívta haza és Szegedre azzal, hogy kívánságának megfelelően mindent beszerez új laboratóriumába.
Munkásságát számtalan elismeréssel jutalmazták. 1952-ben Kossuth-díjat, 1962-ben Semmelweis Ignác-emlékérmet, 1963-ban Jancsó Miklós-emlékérmet kapott. 1971-ben a Szegedi Orvostudományi Egyetem díszdoktora lett.
● Az Issekutz család örmény eredetű. A XVII. században, 1672-ben I. Apafi Mihály erdélyi fejedelem körülbelül háromezer lengyelországi és moldvai örmény család betelepítésével népesítette be a török és tatár betörések miatt elnéptelenedett erdélyi területeket. A betelepülők zöme – köztük az Issekutzok is – kereskedők voltak.
● Közkeletű tévedés, hogy Issekutz Hugó az édesapja, ám ő a nagybátyja volt. (Lásd erről Minker Emil cikkét.) Fia, Béla (1912–1999) és lánya, Lívia (1918–1991) szintén gyógyszerészek voltak. Lányával közösen könyvet is írt, az inzulinnal kapcsolatos egyik kutatását pedig fia vitte tovább, de András nevű unokája is dolgozott ezen a témán.
● 1927-ben négy rektort választott a szegedi egyetem, id. Issekutz Béla volt a negyedik. Előbb egyhangúlag Imre József nyugalmazott professzort választották meg, de ő idős korára hivatkozva nem fogadta el a tisztséget. Utóda, Rigler Gusztáv a megválasztása után Budapestre kapott tanári meghívást, ezért lemondott. Őt Reinbold Béla követte, akinek váratlan halála után választották meg id. Issekutz Bélát.
A ‘placebo’ szó jelentése: ‘tetszeni fogok’. A gyógyszerkutatásban rendszeresen végeznek olyan teszteléseket, amikor a páciensek egy része az új gyógyszert, vakcinát kapja, egy kontrollcsoport pedig hatástalan készítményt. Így megállapítható, hogy állapotuk változása a gyógyszernek vagy csak az abba vetett hitnek köszönhető-e. Placebohatást más területeken (pl. reklámok, sport) is mérnek.
Egyetem Szegeden
Oktatók és hallgatók a változásért - 1981