2021
Banner János
- 1924–1946 -
- ősrégész
- egyetemi oktató
- néprajzos
- muzeológus
Egy Székudvar nevű kis faluban született, ami közelebb van Gyulához, mint Aradhoz, de ma már Románia területén található. Édesanyja korai halála miatt békési nagynénjei nevelték fel, szeretetteljes légkörben. A vidéki értelmiségi környezet sokszínű és a békési református gimnázium nyitott légköre alapvetően határozta meg későbbi világnézetét.
Ezen a tájon közelről ismerte és szerette meg a Körös-vidéki Alföld világát, az ott élők mindennapjait és kultúráját. A falvakban zajló gazdálkodás, a mindennapi használati tárgyak, a néphagyományok felnőttkori kutatómunkáját is megalapozták.
Még fiatalon összeállított ugyan egy kis “házi múzeumot”, de gimnazistaként főleg a gyorsírásban jeleskedett. Gimnáziuma régiséggyűjteményének ajándékozott kettő aquincumi római téglát; ezek később a békési múzeumba kerültek és még ma is ott találhatók.
Felsőfokú tanulmányait Kolozsvárott, a Ferenc József Tudományegyetem történelem-földrajz szakán végezte, ott is doktorált 1910-ben. Doktori dolgozatát Békés város népi építészetéből írta, amihez elkészítette saját településtérképét, lerajzolta és összeírta a házakat, tanyákat.
Első munkahelyei a makói, majd a jászberényi gimnázium és a múzeum voltak. Érdeklődése azonban egyre inkább a múzeumi munka felé vitte és később, amikor már a szegedi, majd a pesti egyetemen tanított, akkor is a néprajzzal és a régészettel foglalkozott inkább. A Kolozsvárról Szegedre került egyetem Régiségtudományi tanszékén oktatott 1924–1946-ig, ahol tanszékvezető is volt 1937–1946-ig. 1940-1941-ben a Bölcsészkar dékáni tisztségét is betöltötte, s eközben minden erejével támogatta a Móra Ferenc vezette szegedi múzeum működését is. 1946-tól pesti egyetemi tanár lett, ahol az őskorral foglalkozó intézetet vezette. Sajnálatos, hogy távozása után a szegedi régészeti intézet fejlődése megállt, sőt az 1950-es években szünetelt is. A Banner János által összeállított régészeti gyűjtemény sem maradt meg az egyetemen, hanem a múzeumba került.
Szívügye volt, hogy a tárgyi emlékeket őrző múzeum és az oktatási feladatokat ellátó egyetemi intézet minél több szálon kapcsolódjék össze. Banner János mialatt oktatott a szegedi egyetemen, közben önkéntesként gondozta a városi múzeum numizmatikai gyűjteményét, illetve vezette a környéken folyó ásatások egy részét is. Sőt, a régészeti munkába nem csak az egyetemi hallgatókat, hanem a hódmezővásárhelyi középiskolás diákokat is bevonta. Az ásatások végeztével többször tartott előadást a környékbeli tanyavilágban élőknek arról, hogy mi történik körülöttük.
Az egyik ilyen alkalom végén egy idős bácsi így búcsúzott tőle:
„Eddig is szerettük mi, professzor úr, ezt a mi földünket, de ezután, hogy tudjuk, milyen kincseket rejt, még sokkal jobban szeretjük majd.”
Dömötör, 1989, 73.
Ebből is látszik, hogy távol állt tőle az értelmiségiekre sokszor jellemző távolságtartás a falusi emberekkel szemben; sőt, a közösségekért aktívan tenni akaró emberként segítette a pályakezdő fiatal tanárokat, muzeológusokat. Óráin pedig nemcsak a szaktudományban, hanem viselkedési és illemtani ismeretekkel is gyarapodhattak a hallgatók.
Helyismereti, regionális történeti tudása kiemelkedő volt, amit régészeti, néprajzi, térképészeti és tájföldrajzi ismeretei egészítettek ki. Szívügye volt Békés megye és a Dél-Alföld szellemi fejlődése is. Úgy vélte, ennek alapjai a tájat jól ismerő és bemutató múzeumok, a színvonalas iskolák és a folyamatosan fejlesztett könyvtárak lehetnek. Megszervezte az Alföldi Régészeti Kataszteri Intézetet és évtizedeken keresztül szorgalmazta az országos intézet felállítását; ezzel megalapozta a hazai régészeti topográfiát, azaz a régészeti lelőhelyek szakszerű térképes nyilvántartásának módszertanát.
Munkássága három fő területet ölelt fel: történelem, régészet és néprajz. Ahogy foglalkozásai is háromfélék voltak: középiskolai tanár, múzeumi munkatárs és egyetemi oktató, kutató. Kortársai belföldön és külföldön egyaránt elismerték, tisztelték, igazi polihisztornak tartották és máig az egyik legjelentősebb ősrégészként tartják számon Magyarországon.
1910 és 1971 között több száz művet írt, ebből régészeti témájú több, mint kétszáz.
Fontosabb művei között tartják számon például a Békés község területének története a honfoglalás koráig; a Hódmezővásárhely története a honfoglalás koráig; a Die Péceler Kultur és a Bibliographia Archaeologica Hungarica 1793–1943 című munkákat. Tudományos munkái közül többet is szándékosan vidéki kiadványokban jelentetett meg.
Eredményei
A rézkori Körös/Criš–Starčevo kultúra felismerése, első leírása és elnevezése az 1930-as években Banner János érdeme, akinek hódmezővásárhely-kopáncsi ásatása (1931) a maga nemében és méretében a világ egyik legnagyobb szabású feltárása volt akkor. Jelentős eredményei között tartják számon a hódmezővásárhelyi múzeumban őrzött, neolitikus keltezésű kökénydombi Vénusz előkerülését és nemzetközi publikálását is.
Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának, elnöke az MTA Régészeti Bizottságának. Számos külföldi (szerb, német, angol és osztrák) tudományos testületben is rendelkezett tagsággal. A kiemelkedő helytörténeti, honismereti tevékenység megbecsülésére született Békés megyei kitüntetést, a Márki-emlékplakettet, legelőször Banner János kapta meg 1971-ben. 1971-ben Budapesten hunyt el, temetésén László Gyula mondott búcsúbeszédet
Érdekességek
Források
- Balassa Iván (1972): Banner János 1888–1971. Ethnographia, 2–3. sz., 358–360.
Arcanum Digitális Tudománytár: https://adt.arcanum.com/hu/view/Ethnografia_1972_083/?pg=371&layout=s - Banner János. In: Kenyeres Ágnes (főszerk.), Magyar Életrajzi Lexikon.
Arcanum Kézikönyvtár: https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/b-74700/banner-janos-7488D/ - Dömötör János (1989): Egy ásatási segédmunkás emlékei. In: Szabó Ferenc (szerk.), Banner János emlékezete (70–73.), Munkácsy Múzeum, Békéscsaba.
Hungaricana: https://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_BEKE_Sk_1989_Banner/?pg=71&layout=s - Fodor István (szerk., 1990): Emlékkönyv Banner János születésének 100. évfordulójára. Móra Ferenc Múzeum – Magyar Nemzeti Múzeum, Szeged – Budapest.
Hungaricana: https://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_CSON_Sk_1990_BannerJanosEmlekkonyv/?pg=0&layout=s - László Gyula (1972): Banner János búcsúztatója. Régészeti Dolgozatok = Dissertationes Archaeologicae, Ser 2. No 1., 3–4.
Eötvös Loránd Tudományegyetem Nyílt hozzáférésű folyóiratok: http://ojs.elte.hu/dissarch/article/view/1895/1694 - A magyar régészet korszakai a 20. században (2000). In: Kollega Tarsoly István (szerk.), Magyarország a XX. században, 5. köt., Tudomány 2.: társadalomtudományok, Babits, Szekszárd.
Magyar Elektronikus Könyvtár: https://mek.oszk.hu/02100/02185/html/1320.html - Szabó Ferenc (szerk., 1989): Banner János emlékezete. Munkácsy Múzeum, Békéscsaba.
Hungaricana: https://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_BEKE_Sk_1989_Banner/?pg=0&layout=s - Szentirmai László, Iványi Szabó Éva és Rácz Béláné Mojzes Katalin (szerk., 1996): Szegedi egyetemi almanach, 1921–1995: József Attila Tudományegyetem. JATE, Szeged. SZTE UnivHistória: http://univ.bibl.u-szeged.hu/17976/
Képek
- Banner János
SZTE Klebelsberg Könyvtár Képtár és Médiatéka: https://mediateka.ek.szte.hu/items/show/2421 - A budapesti egyetem professzoraként (Szabó Ferenc, 1989, 64. )
- Hír Banner János ásatásáról
Banner professzor megkezdte a hódmezővásárhelyi Tatársánc föltárását. Délmagyarország, 1939. július 29., p. 5. Hungaricana: https://library.hungaricana.hu/hu/view/Delmagyarorszag_1939_07/?pg=268&layout=s - A kökénydombi Vénusz
Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely: http://tornyaimuzeum.hu/gyujtemeny/regeszet/no-alaku-edeny-a-kokenydombi-i-venusz_127.html
Kezdőoldal
Egyetem Szegeden
Következő fejezet
Dézsi Lajos