Bálint Sándort a „legszögedibb szögedi”-ként tiszteljük, s mint “folkloristát, művészettörténészt, a szakrális néprajz legnevesebb hazai képviselőjét, a szegedi hagyományok átörökítőjét és nemzedékek nevelőjét tartja számon a nagyközönség. […] Szeged maradt mindvégig hazája, ezt a várost próbálta megérteni és megértetni egész életén át.” (Sarnyai és Máté-Tóth, 2013, 179.)
Szeged-Alsóvároson született paprikatermelő parasztcsaládban, az alsóvárosi templomban keresztelték meg, ide járt naponta szentmisére, itt kötött házasságot, s ugyanitt ravatalozták fel 1980 májusában.
A piarista gimnáziumban érettségizett, majd a Ferenc József Tudományegyetemen szerzett 1926-ban irodalomtörténetből doktorátust, 1927-ben pedig magyar-történelem szakos középiskolai tanári oklevelet. 1935-ben kötött házasságot Németh Sárával, mely azonban sikertelen volt, felesége 1944-ben elhagyta. Miután Sára új házassága is tönkrement, s egyre súlyosbodó betegség kínozta, Bálint Sándor visszafogadta őt fiával együtt, akit nevére vett.
1930-ban került Solymossy Sándor mellé a Ferenc József Tudományegyetem Néprajzi Tanszékére díjtalan gyakornokként – jövedelmet a Katolikus Tanítóképzőben vállalt órái jelentettek –, 1934-ben lett magántanár, majd 1947–1951 és 1957–1965 között tanszékvezető egyetemi tanár. Az egyetemen tartott előadásai az Alföld néprajzáról szóltak vagy vallási néprajzi tárgyúak voltak. Kapcsolatba került a Bethlen Gábor Kör tanyakutató bizottságával, majd az ebből 1930-ban megalakult Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumával.
Oktatói kényszerszünete idején az Egyetemi Könyvtárban dolgozott, ahol kutatási lehetőséget biztosítottak számára. 1945–1948 között a Demokrata Néppárt országgyűlési képviselője volt. Ekkortól politikai szerepvállalása és vallási elkötelezettsége miatt megfigyelték (“Betyár” néven), majd ürügyet találtak ellene, s az 1965-ben kihirdetett ítéletben “egy rendbeli folytatólagosan elkövetett izgatásban” bűnösnek mondták: 6 havi, 3 évre fölfüggesztett szabadságvesztésre ítélték. Ítélethirdetéskor az utolsó szó jogán ezt mondta: „Csak arra kéröm az én Uramat, Istenömet, hogy soha në tudjam mög, ki juttatott engöm ide. Nem akarom, hogy ellene a lelkömben bármikor is harag keletközzön”. A perrel egyidejűleg az egyetem is fegyelmi vizsgálatot folytatott ellene, végül támogatva saját kérését, nyugdíjazták.
15 évvel később, 1980 májusában balesetet követően hunyt el. Temetése május 20-án volt Alsóvároson: “A requiemes főpapi misét Udvardy József megyéspüspök mondta. Ott volt a koporsó mellett Lékai László bíboros, prímás, esztergomi érsek, püspöki karunk elnöke, Cserháti József pécsi püspök, a püspöki kar titkára és Tóth László veszprémi segédpüspök, a csanádi székeskáptalan tagjai, papok és kispapok sokasága.” (Eltemették Bálint Sándort, 1980)
(Új Ember, 1980. június 1. https://adt.arcanum.com/hu/view/UjEmber_1980/?pg=129&layout=s)
A József Attila Tudományegyetem rektorának jellemzése Bálint Sándorról (222–223.)
Ítélet Bálint Sándor ügyében (270–274.)
Bálint Sándor a szegedi és a vallási néprajz kiemelkedő kutatója volt.
Kutatásainak két fő iránya: “az egyik szülővárosom múltja, kultúrája, népélete mindig foglalkoztatott. Ez mintha apai örökségem lenne. A másik a népi hitéletnek, mintegy az édesanyai jussomnak a vizsgálata.” (Barna, 2005, 13.)
Munkásságát elsősorban könyveiből ismerhetjük meg, de készült közreműködésével ismeretterjesztő rövidfilm, s egy portréfilmben maga vall életéről és kutatásairól.
Közreműködésével készült 1979-ben A szögedi nemzet c. 15 perces ismeretterjesztő dokumentumfilm. “Szeged és környéke, a szegedi emberek mindennapi tevékenysége, a helyi népművészet ma is élő formái és emlékei jelennek meg a filmben, előtérben a jellegzetes ő-ző nyelvjárással. Mindezt Bálint Sándor néprajzprofesszor, a szegedi élet kitűnő ismerője mutatja be.” (Filmévkönyv 1979, 89.)
Szintén 1979-ben A legszögedibb szögedi címmel portréfilm is készült róla, a riporter Trogmayer Ottó volt. A Magyar Televízió 2003-ban fölújította és a Századfordító magyarok sorozatban tűzte műsorra. A vallási néprajz fontosságáról így vall benne: http://szte.videotorium.hu/hu/recordings/36551 – 42.24-45.03/45.24
Móricz Zsigmond utolsó műve Rózsa Sándorról, a híres-hírhedt Szeged környéki betyárról szól. Művét trilógiának szánta, ám halála megakadályozta teljes megírását, s csak két rész készült el – Rózsa Sándor a lovát ugratja és Rózsa Sándor összevonja szemöldökét címmel. Az első részből televíziós sorozat is készült 1971-ben, Szinetár Miklós rendezésében.
Móricz már sok anyagot összegyűjtött a regényhez, amikor 1940 nyarán megismerkedett Bálint Sándorral. Bálint Sándor elvitte őt a Havi Boldogasszony búcsúra, s megismertette egy nagynénjével is (Balogh Ágnes), aki hitelesen mesélt neki Rózsa Sándorról és a Szeged környéki tanyai életről. Mind a havi búcsú, mind Ágnes néni történetei szerepelnek a regényben. Emellett Bálint Sándor beszámol arról is, hogy “javasoltuk Móricznak, hogy a stílus színessége érdekében a szegediek párbeszédeit ö-ző tájszólásba írjuk át. Azonnal és igen szívesen beleegyezett.” (Bálint, 1969, 659.) Ezt a munkát tehát Bálint Sándor és felesége végezték el, ám nem ment zökkenőmentesen, ugyanis “a Zsiga nem hallgatott rám. Már ki vót szödve a könyv, akkor kért mög. Van is ám benne cifraság mög tévedés ëlég. […] Van abba néprajzi tévödés is ëlég. Hiába vót a Zsiga parasztembër, ű ëgy más világba vót otthon.” (idézi Voigt Vilmos, in Barna, 2005, 356.)
Kérdések:
Szegeden Bálint Sándornak két mellszobra található.
Bálint Sándor emlékét Szegeden még sokféleképpen őrzik, erről itt olvashatsz még.
A magyar katolikus egyház 2005-ben kezdeményezte boldoggá avatását, s a hivatalos eljárások lefolytatása után Ferenc pápa 2021. május 22-én jóváhagyta az Isten szolgája, Bálint Sándor hősies erényeiről szóló dekrétumot (határozat). Egyházi megnevezése innentől Tiszteletreméltó Bálint Sándor. Megkezdődhet tehát a közbenjárásának tulajdonított imameghallgatások, gyógyulások – például ennek – kivizsgálása, s ha ez pozitív eredménnyel zárul, akkor kerülhet majd sor a boldoggá avatásra a Szeged-Csanádi Egyházmegyében.
Annak ünnepélyes kijelentése, hogy az elhunyt Isten színe látására jutott: hősies fokban gyakorolta az erényeket (hitvalló), vagy életét áldozva tett tanúságot Krisztusba vetett hitéről (vértanú). A boldoggá avatás során az Egyház megengedi az illető tiszteletét egy adott közösség számára, a szentté avatás során pedig az egész Egyház számára elrendeli hivatalos tiszteletét.
Egyetem Szegeden
Oktatók és hallgatók a változásért - 1981