Egyetem Szegeden

„Ez az intézet volt az, ahol tudományos pályámon elindultam, ennek az intézetnek köszönhetek a legtöbbet. […] állandóan bejártam a természetrajzi intézetbe, és annak minden munkálatában részt vettem famulusként, tehát félig-meddig tanársegédként.” (Greguss, 1979, 35–36.)

1913 júniusában kapta meg polgári iskolai tanári és tornatanári oklevelét, majd sikeresen fölvételizett a Pázmány Péter Tudományegyetemre.

Továbbtanulási lehetőségei többször is bizonytalanok voltak, de hol egy pártfogónak, hol kitartásának és leleményességének, ám nem utolsósorban tanulási hajlandóságának és eredményeinek köszönhetően mindig sikerült továbbhaladnia.

A háborúban töltötte le kötelező katonai szolgálatát (1914–1917); irodai munkát végzett, amely mellett készült egyetemi vizsgáira. Ennek eredményeként 1916-ban megszerezte tanítóképző intézeti tanári természetrajz-vegytan-természettan szakos és tornatanári  okleveleit. Leszerelése után, 1917 decemberében tanítani kezdett a csáktornyai tanítóképzőben, majd 1919 januárjában meghívást kapott a budai tanítóképzőbe. Ugyanebben az évben letette a doktori szigorlatot is, majd hamarosan megnősült.

1922 szeptemberében visszakerült alma materébe: a Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola tanársegédje, s gyakorlóiskolájának szakvezető tanára lett. Oktatói tevékenységében a munkaiskola elvét valósította meg: aktív tevékenységekkel segítette a biológiai ismeretek elsajátítását. Erről és a biológiaoktatás módszertanáról több tanulmányt tett közzé, a biológiaoktatás modernizálásához pedig tankönyveket is írt. Fáradhatatlanul kutatott és publikált, így lehetősége nyílt arra, hogy egyetemi magántanári kinevezésért folyamodjék. Ezt 1927-ben nyerte el a Pázmány Péter Tudományegyetemen, majd ennek következtében Debrecenbe is meghívták előadónak.

Ám ekkor nagy változás történt a Tanárképző Főiskola életében, ugyanis Klebelsberg Kuno összevonta és Szegedre helyezte a két budapesti tanárképzőt. A kezdeti időkről így ír Greguss Pál:

„A Szegedre költözés 1928. szeptembertől novemberig történt. A szállítás, küldemények kicsomagolása, helyrehozása, elhelyezése annyival is inkább nehéz volt, mert segítséget nem kaptunk, mindent a hallgatók segítségével végeztünk el. Vállaltam ezt a nagy munkát, s talán ezért is megígérték, hogy vagy a szegedi, vagy a debreceni egyetemi botanikai tanszéket én fogom megkapni. Közben a Franklin Társulat és az Egyetemi Nyomda sürgette a megrendelt tankönyvek kéziratát. Leidenfrost professzor és Hollendonner professzor beteg lett, úgyhogy mindkettőnek az összes óráit én láttam le. Azonkívül gyakorlóiskolai szakvezetői órákat is kellett tartanom. Mivel megkezdtem a debreceni előadásokat is, a hét három napjára Debrecenbe utaztam, a hét másik részén pedig Szegeden a tanárképző főiskolán kellett előadnom; de ugyanakkor megkezdtem magántanári előadásomat is Budapesten […] Így egy időben három helyen kellett helytállnom.” (Greguss, 1979, 67.)

Az említett debreceni botanikai tanszéken megpályázta tehát az egyetemi tanári állást, ám végül azt nem nyerte el, hanem Szegedre a Tanárképző Főiskolára kapott rendes tanári kinevezést. Itt azonnal hozzálátott intézetének rendbehozásához, majd a biológustanár-képzés megreformálásához. Erről a munkáról hallgassuk ismét őt:

„Eddig ugyanis mind a Pedagógiumban, mind az egyetemeken a biológiaoktatás nagyon elhanyagolt állapotban volt. Elhatároztam, hogy ezen változtatni fogok, s a tanárképző főiskolán a tanárképzést, a modern biológiaoktatást az akkori viszonyoknak megfelelően a lehető legmagasabb fokra emeljük. Azt az elvet vallottam, hogy a tanárképző főiskolának a legfőbb célja a szakmájukban jártas, emellett pedagógiailag alaposan képzett tanárok képzése. […] 12 évi szegedi főiskolai tanári működésem alatt ezt nagy részben sikerült megvalósítanom. […] Tanárjelöltjeim a biológia oktatásához korszerű elképzelésekkel, konkrét tervezetekkel, jól felkészülten kerültek ki az életbe.” (Greguss, 1979, 68.)