Az olvasott leckék során láthattuk, hogy az első világháborút követően szinte a semmiből jött létre és lett elismert sebészeti központ a szegedi klinika, elsősorban Vidákovits professzor szervező munkásságának köszönhetően. 

A második világháború kegyetlenül derékba törte ezt az ígéretesnek indult fejlődést. A kommunizmus kemény évei, a nyugati világtól való részleges elszigetelődés tovább nehezítette a szakma helyzetét. Mindezek ellenére továbbra is folytatódott a szakmai fejlődés, és ez olyan nagy formátumú embereknek volt köszönhető, mint Petri professzor, aki erőn felül mindent megtett a Klinika felzárkóztatásáért és nemzetközi viszonylatban való szinten tartásáért. 

A klinikai munka mellett mindegyik professzor kulcskérdésnek tekintette az utánpótlás képzését. Azon dolgoztak, hogy a Szegeden még nem létező szakterületeket meghonosítsák. Ennek érdekében minden lehetőséget megragadtak, hogy ösztöndíjjal külföldre, nyugatra küldjék tapasztalatot szerezni a hallgatókat, hogy itthon is hasznosítsák az ott elsajátított tudást. Tették mindezt egy olyan rendszerben, ahol a “nyugat” gyakorlatilag  egy fallal elválasztott, külön világnak számított.