„Fortiter in re suaviter in modo”
Határozottan a lényegben, szelíden a módszerben
Tanulmányait Grazban és Pécsett végezte. Pécsi egyetemi hallgatóként négy éven keresztül dolgozott a Mansfeld Géza vezetése alatt álló kórtani intézetben. Bár eredetileg kutatónak készült, hivatása végül a sebészet lett. 1937-ben szerezte meg orvosi diplomáját, majd ezután hat éven keresztül dolgozott budapesti sebészeti osztályokon kitűnő mesterek keze alatt, akik közül Molnár Béla gyakorolta rá a legnagyobb hatást.
1945-ben került a Szegedi Tudományegyetem Sebészeti Klinikájára.
37 éves korában tanszékvezetői megbízást kapott az újonnan létesített Sebészeti Anatómiai és Műtéttani Intézetbe (a mai Sebészeti Műtéttani Intézet). Ezt az intézetet 33 éven át 1984-ig vezette, és nemzetközileg elismert szakmai műhellyé fejlesztette. 1955-ben szívsebészeti osztályt szervezett az I. sz. Belklinikán, majd 1958 és 1981 között 23 évig a Sebészeti Klinika igazgatói tisztségét is betöltötte.
A múlt tagadása, különösen letagadása a dolgok mélyebb rendjével ellenkezik. Minden dolognak van előzménye. Ez a múlt. Múlt nélkül nincsen jelen és nincs jövő. Egyik feltételezi a másikat.
Petri Gábor
Forrás: Tankönyvtár.hu
A kivételesen tehetséges, kitartó szorgalommal dolgozó és kitűnő diagnoszta orvosra hamar felfigyeltek Szegeden. Név szerint pedig Prochnow Ferenc tette a legtöbbet a fiatal Petri karrierjének elindulása érdekében.
A klinika és a később Kísérletes Sebészeti Intézetnek nevezett tanszék egy kézben lévő vezetése szinte páratlan lehetőséget, lendületet adott a sebészi kutatás és gyógyítás műveléséhez.
Itt végre maradéktalanul megvalósíthatta elképzeléseit a sebészeti munka minden részének modernizálására és világszintű fejlesztésére, számos új műtéti eljárás bevezetése fűződött tevékenységéhez.
A Brit Királyi Sebészkollégium, a Royal College of Surgeons, egyetlen magyarként tiszteletbeli tagjai közé fogadta Petri Gábort.
Ezek az évtizedek az eredményes szervező, gyógyító és kutatómunka kiteljesedését jelentették. A klinikán addig még Szegeden nem létező, hiányzó szakokat és korszerű szervezeti formát vezetett be.
Így alakult ki az évek során:
Szervező munkájának köszönhetően a klinika híre az ország határain túl terjedt.
Számos műtét akkoriban csak úgynevezett intratracheális narkózisban (a légcsőbe helyezett tubussal végzett zárt rendszerű gépi altatásban) volt elvégezhető, azonban altatóorvos abban az időben nagyon kevés volt Szegeden. Petri Gábor mindent megtett, hogy enyhítse az égető aneszteziológus hiányt. Ennek érdekében a sebészeket is bátorította a specializációra. Ábrándy Endre volt az első, aki sebészként képezte át magát altatóorvossá. A képzés 1958-tól vált folyamatossá.
A képre kattintva olvasható a klinika munkatársainak névsora.
A nyugati értelemben vett korszerű technikai feltételek viszont az 50-es években sajnos nem voltak adottak Petri Gábor klinikáján. Ennek ellenére, vagy éppen ezért Petri a sebészet új eredményeit mohón tanulmányozta és igyekezett azokat mielőbb a gyakorlatban is alkalmazni. Így kezdeti munkássága a legkülönbözőbb területekre kiterjedt.
Eredeményei:
Mindent elkövetett annak érdekében, hogy a klinika jelen legyen a hazai és nemzetközi tudományos kommunikációban, belföldön és lehetőség szerint külföldről is. Társadalmi pozícióit tanítványai javára kamatoztatta, az arra érdemeseket a legnevesebb mesterekhez küldte Nyugat-Európába és Amerikába egy olyan korban, amikor ez politikai okokból minden módon nehezítve volt.
A modern nyelőcsősebészet megteremtése Petri Gábor klinikáján Imre József nevéhez köthető.
Petri Gábor hamar felismerte benne a tehetséget és tanulmányútra Angliába küldte, ahol elsajátította a nyelőcsősebészetet, valamint a legújabb sebészeti módszereket. Hazatérve országos hírnévre tesz szert és az 1970-es évek elején már a nyelőcsőtumoros betegek nagy részét Szegedre irányítják az ország legkülönbözőbb kórházaiból. Műtéti eredményei világszínvonalúak voltak. Kitűnő manualitását, higgadt műtői magatartását, bámulatos energiáját, emberségét dicsérték munkatársai, utódai.
1980-ban már súlyos betegen kapta a megbízást a klinika irányítására, így sajnos kinevezése csak szimbolikus volt: a halálos ágyán érte.
Szegeden a Belvárosi temetőben, díszsírhelyen nyugszik. (XVII – díszsírhely – 28)
Németh András (1924—1990) Angliában sajátította el a vesetranszplantáció technikáját, s ő végezte az első hazai átültetést 1962-ben. Sajnos az akkoriban még nem létező hatásos immunrendszert elnyomó (immunszuppresszív) szerek miatt a beavatkozás nem lehetett sikeres. Az új szervet a sikeres műtét ellenére még kilökte a beteg szervezete.
Kivételes képességeit jellemzi, hogy nevéhez fűződik a rekonstrukciós urológiai sebészet elindítása is; úttörő tevékenységet végzett a hólyag- és prosztatarák műtéti kezelésében
Az 1959-ben elkezdett akut, majd 1966-ban indított krónikus művesekezelések már bizonyos klinikai érsebészeti jártasságot igényeltek. Bár még csak alkalomszerűen, de már a hatvanas években végeztek nyitott artéria műtéteket a Sebészeti Klinikán. Az érsebészet hatvanas-hetvenes években bekövetkezett robbanásszerű fejődése láttán, Petri Gábor professzor érsebészeti munkacsoport felállítását határozta el. Kiharcolta a klinika érsebészeti osztállyal történő kibővítését, amely 1975-re el is készült és fel is szerelték. Az érsebészeti csapat vezetőjének Pepó Jánost jelölte ki.
A korszerű szegedi érsebészet megalapítása kétségtelenül az ő nevéhez és munkásságához kötődik. Jelentős képviselője lett a hazai érsebészetnek, s jó külföldi kapcsolatokkal is rendelkezett. Meg nem alkuvó, korlátokat nem tűrő, öntörvényű ember, ugyanakkor nagy munkabírású, energikus vezető volt.
Különcségéről egy kollégája mókás visszaemlékezésében olvashatunk:
Öntudatos, büszke és kitűnő szakembernek ismertük. Bejárta a világot, volt több napnyugati országban, így Nagy Britanniában és Amerikában is. Emlékül hazahozott a Henry Ford Alapítvány Klinikájáról néhány fehér köpenyt, amelyek bal zsebe fölött valami zöld féltenyérnyi hímzett krix-krax díszelgett. Ezeket viselte aktív élete végéig. Ily módon is jelezte, hogy Ő más, mint mi vagyunk.
Baradnay Gyula visszaemlékezése
Érbetegségek : orvostudományi szakfolyóirat, 2014 / 4. szám, 148.p.
Petri Gábor vallotta, hogy az orvosnak nem csak érdeme, de a betegeivel szembeni kötelessége, hogy szakmai ismereteit egész élete során gyarapítsa, folytonosan tanuljon, kövesse nyomon és alkalmazza az újabb és újabb eljárásokat. Az orvostudomány élvonalától való elmaradás nemcsak rosszabb besorolást jelent a kezelőorvos számára, de alapjában véve a hippokratészi eskü megszegését is.
Gyógyító tevékenysége mellett igen jelentős szerepet játszott a tudományos közéletben is.
Az utánpótlás képzésére is kiemelt figyelmet fordított. A kor viszonyai közt kiemelten sok időt tölthettek külföldi tanulmányutakon, megismerkedve a legkorszerűbb eljárásokkal. Tanítványai közül 31-en lettek tanszékvezetők, egyetemi tanárok vagy főorvosok.
Petri professzor napi munkája után éjszakáit rendszeresen a könyvtárban töltötte, sokszor hajnalig kutatómunkát végezve. Mindent megtett azért, hogy a Klinikának minél jobban felszerelt könyvtára legyen.
Petri Gábor hosszas betegsége során is végig aktív maradt. Részt vett továbbra is a napi munkában, a gyógyításban. Mindezt olyan energiával, hogy átmenetileg még úgy tűnt, legyűri betegségét. Utolsó napjaiban még sikerült keresztülvinnie az állami bürokrácián a szegedi új klinikai tömb megépítésének engedélyeztetését, melyen azóta is rajta ragadt az “Új Klinika” név.
Soha el nem múló érdemeire való megemlékezésül a róla elnevezett klinikai tömbben helyeztek el domborművét (az aulában, a lépcsőfeljárattal szemközti falon).
Tiszteletére 1995. szeptember 30-án avattak domborműves emléktáblát Szegeden a Pécsi u. 4. sz. alatti Sebészeti Klinika lépcsőházában. (A dombormű Tóth Sándor alkotása.)
100 éve született Petri Gábor, a magyar sebészet megújítója - cikk
„a Mayo Klinikával kell versenyezni” – mondogatta mindig Petri Gábor
Az intézet (eredeti nevén Sebészeti Tájanatómiai és Műtéttani Tanszék) alapító okmánya 3040/P/12/1951.II.1. számmal 1951. november 29-én kelt, december 1-jei hatállyal. Vezetésére Petri Gábor kapott megbízást tanszékvezető egyetemi docensi beosztásban.
Petri Gábor tudományos munkásságát kezdettől fogva az a funkcionális, fiziológiai megközelítés jellemezte, amely az akkori magyar sebészetből jórészt hiányzott és ez a háború utáni időszakban a szakma tudományos presztizsének csökkenését eredményezte. Tudományos gondolkodásmódjának kialakulásához hozzájárult az a közel 4 év, amit egyetemistaként a harmincas években a Mansfeld Géza által vezetett pécsi élettani intézetben töltött.
Amikor országszerte sebészeti műtéttani tanszékeket létesítettek, a szegedi intézet vezetőjének szinte magától értetődően őt nevezték ki.
1951. december 1-jén egy lelkes kis társaság gyűlt össze Petri Gábor szobájában a Sebészeti Klinika II. emeletén, a jelenlegi 1. műtő helyén, a leendő Sebészeti Tájanatómiai és Műtéttani Intézet személyzete. Közöttük a klinikai vonalat Botos Árpád képviselte, Benczik Mihály, Czipott Zoltán és Ábrándi Endre az anatómiát, Tanos Béla pedig a biokémiát és fiziológiát. Ezenkívül néhány medikus is ott volt: Kovács Gábor, Ugocsai Gyula, Virágh Kamilla és Nagy Erzsébet képviselte a “fiatalságot”, akik lelkesedtek az új lehetőségekért, perspektíváért, modern kutatási szellemért. E lelkesedésnek Petri Gábor is alapot adott, hiszen ezen az első megbeszélésen ismertette progresszív elveit: fiziológiai szemléletet kívánt érvényre juttatni a sebészetben, és a mindennapi munkában a kutatás és a klinikum egységét akarta megteremteni. Nyilvánvaló volt az, hogy az intézet nem pusztán tájanatómiai intézet lesz, hanem egy olyan modern kísérletes sebészeti intézetnek a körvonalai bontakoztak ki, amely szoros kapcsolatban van a sebészi gyakorlattal is.
Maga az új Intézet persze csak papíron létezett még, tényleges megnyitásáig több, mint egy év telt el. Közben elkezdődött az építkezés a Kossuth Lajos sugárút 35. szám alatti épületben, amelyet a várostól kapott az egyetem. Az építkezés elég nagy volumenű volt, új szárnyat is kapott az épület. A munka Petri Gábor tervei alapján folyt, aki mindennap kiment a helyszínre és minden részletében ellenőrizte azt, egyidejűleg a felszerelés biztosításáról is gondoskodott. Közben folytatta munkatársainak maga köré való gyűjtését, akiket erőteljesen inspirált a modern, komplex kísérletes sebészeti munkára, a kutatási problémák korszerű megközelítésére és megoldására. A tudományos munka az új intézet építkezési időszakában is folyt.
az előző oldalra
Kulka Frigyes és a mellkassebészet