Gróf Klebelsberg Kuno: A szegedi testnevelési kongresszus

“Mióta a torna és a sport a nagy testnevelési mozgalomban egyesült, azóta egészen új feladatok elé állítottak bennünket, amelyeket korábban nem is sejtettek azok, akik régebben a tornászást iskolákban és egyesületekben szervezték, vagy azok, akik előtt a sport még főleg mint lóverseny és vadászat állt. A testnevelési gondolat a világháború befejezése óta hihetetlenül termékenynek bizonyult. (…)

Erre az életképes államok két irányban reagáltak. Nagy áldozatokat hoztak a közegészségügy érdekében és igyekeztek szervezni a testnevelést. Persze az így elgondolt testnevelés már nem állott meg a felső tízezernél, mint korábban a sport, sem a felsőbb százezernél, mint korábban a torna, hanem általános országos üggyé kellett válnia és pedig kettős irányban. Területileg meg kell azt szervezni az egész országban, minden városban, minden faluban, szociális szempontból pedig ki kell terjeszkednie annak minden néprétegre. A testnevelési gondolat csak ott fejtheti ki jótékony hatását, ahol általánosan érvényesül az ország egész területén és a legszegényebb néposztályoknál is. Így váltotta fel az arisztokrata színezetű sportot és az értelmi középosztály tornáját az általános nemzeti testnevelés. (…) 

A társadalmi általánosításon kívül szükség van a testnevelési gondolat területi általánosítására is. Nem elég az, ha a sportélet csak Budapesten lüktet erőteljesen, nem elég, hogy csak Budapesten érdeklődjenek vezető körök és tömegek a sport iránt, általánossá kell tennünk a sportszeretetet az egész országban. Kell, hogy a magyar élet nagyobb vidéki gócpontjaiban is foglalkozzanak a magyar sport problémáival, kell, hogy különösen ezekben a nagyobb gócpontokban eleven sportélet fejlődjék; akkor majd olimpikonjaink sem kerülnek ki túlnyomóan a főváros népességéből, hanem nagyobb tömegekből választhatják ki a legarravalóbbakat. (…)

A testnevelési gondolat területi általánosítása jegyében tartjuk Szegeden az első országos testnevelési kongresszust és úgy tudom, hogy Debrecen város érdemes polgármestere jövő évre meg Debrecenbe akarja meghívni a magyar sportélet vezetőit. Ekként a két nagy tiszai metropolis, a két százezres magyar város ragadta magához e téren is a vezetést, amelyeket majd követhet Kecskemét, Miskolc, Pécs, Győr és a többi nagy, életképes kommunitásunk is. Így körül hordozzuk a testnevelési gondolat zászlóját az országban és belevonjuk munkánkba a tősgyökeres magyar életnek éppen ama gócpontjait, ahol a nemzeti érzés a legerősebben lüktet s még inkább biztosíthatjuk a a testnevelési gondolatnak a nemzeti gondolattal való összeszövődését és e réven a magyar nacionalizmusnak is további erősítését. Ez a törekvés áll a vidéki testnevelési kongreszszusok kezdeményezésének hátterében, amelyeket most Szegeden indítunk el útjukra.” (Világválságban 317-319.)