Debrecen, 1868. augusztus 22. – Budapest, 1932. szeptember 17.
Debrecenben született és iskoláit is ott végezte, a Református Főgimnáziumban érettségizett 1886-ban. Előbb néptanítói oklevelet szerzett, majd a református teológián tanult, ahol kitűnő eredménnyel tette le a lelkészképesítő vizsgákat. Ezután két szemeszteren át a berlini Friedrich Wilhelms Universtät hallgatója, majd a további féléveket a budapesti egyetemen végezte, s bölcsészdoktori oklevelet szerzett (1895). Teológushallgatóként segédkönyvtárosi munkát vállalt a főiskola könyvtárában, s gimnazistákat tanított alma materében.
A lelkészi vizsga utáni tanévben seniorként a főiskolán maradt. Ezután két szemesztert hallgatott a berlini Friedrich Wilhelms Universtät-en, majd tanulmányait a budapesti egyetemen folytatta, s bölcsészdoktori oklevelet szerzett (1895).
Budapesti tanulmányai idején a Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárában gyakornokoskodott, majd még diplomája megszerzése előtt 1895. április 12-én jelentkezett a budapesti Egyetemi Könyvtárba, melyhez Debrecenből kapott ajánlást. Pályázata sikeres volt, s 11 évig ez lett a munkahelye.
Oktatói pályafutása 1902-ben kezdődött: megbízást kapott a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen a régebbi magyar irodalomtörténet (1526-1772) tanítására.
Amikor az ország harmadik egyeteméért folyt a versengés, 1905-ben Debrecen tervezetet készített erre az egyetemre, s a Magyar irodalom tanszékre Dézsit szerették volna meghívni.
A debreczeni egyetem végrehajtó bizottsága f. év márczius 6-án tartott gyűlésében a körülmények hatása alatt elhatározta, hogy amennyiben az alapok ereje engedi, egymásután 7 tanszék felállítását fogja javasolni a főtiszteletű egyházkerületi közgyűlésnek. […] Miután pedig a nagy mű megvalósításának ideje elérkezett, azt is elhatározta a bizottság, hogy e tanszékek közül az első 3 tanszék, a melyek már megvoltak akadémiánkon, már a következő jövő egyházkerületi gyűlésen betöltessék, illetve e tanszékekre a debreczeni iskola régi tanítványai közül az országos nevű dr. Dézsi Lajos irodalom tört. egyetemi magántanár, dr. Fiók Károly országos tanárvizsgáló bizottsági tag és a nagyhírű utazó, Bíró Lajos meghívassanak.
Forrás: Kiss Áron: A debreczeni egyetemért
Mire azonban 1912-ben tényleg létrehoztak Debrecenben egy új egyetemet, addigra Dézsi Lajos már a kolozsvári egyetemen a magyar irodalomtörténet tanára volt, ahová 1906-ban kapott kinevezést. Kinevezését örömmel fogadták Erdélyben:
Forrás: Egy kinevezéshez
1919-ben a kolozsvári egyetemi tanárok nagy részének el kellett hagynia Erdélyt. Ez több hullámban történt, Dézsi Lajos és családja (felesége és két leánya) csak 1920. január 18-án érkezett Budapestre, két vagon bútorával és 20 ládányi könyvvel.
Eközben folytak a száműzött egyetem elhelyezéséről szóló tárgyalások, s amikor Debrecen egyszer csak bejelentkezett érte, akkor Dézsi Lajost valószínűleg hazahúzta a szíve:
Forrás: A kolozsvári magyar egyetem
Végül azonban 1921-ben az egyetemmel együtt Szegedre költözött. Mivel kezdetben nem akart itt maradni, ezért nem is igényelt lakást, hanem szállodában lakott, családja pedig Budapesten maradt. A Pázmány Péter Tudományegyetem irodalomtörténeti katedrájára 1922 júniusában pályázatot is benyújtott, ami azonban a pártfogások ellenére sem volt sikeres.
Így tehát a szegedi egyetemen maradt a magyar irodalomtörténet tanáraként. Szegedi lakást munkahelye szomszédságában talált, a Vitéz utca 25. szám alatt lakott. Ezt a házat azóta lebontották, ma új építésű társasház áll a helyén.
Élete során az elnyert állások mellett még másokat is megpályázott, s minden pályázathoz önéletrajzot is kellett benyújtani. Hagyatékában több életrajzot is találunk kézírásával, melyeknek ugyan tartalma hasonló, de mind némileg másképpen íródott. Az egyikben például részletesen fölsorolja, hogy tanulmányai során kiktől milyen előadásokat hallgatott: az előadók között neves tudósokat is találunk.
Szegeden tanítványa volt többek között József Attila és Radnóti Miklós, valamint Bálint Sándor, Ortutay Gyula, Tolnai Gábor. József Attila Curriculum vitae című önéletrajzában így emlékezik róla: „Nagyon büszkévé tett, hogy Dézsi Lajos professzorom önálló kutatásra érdemesnek nyilvánított.”
1928/1929-ben a Ferenc József Tudományegyetem rektora lett, de több ízben volt rektorhelyettes, bölcsészkari dékán és dékánhelyettes. Rektorsága idejére esett a szegedi nagy árvíz 50. évfordulója.
Dézsi Lajos a tudományos élet elismert személyisége volt. Ő volt a Magyar Irodalomtörténeti Társaság alelnöke, s már 1899-től részt vett a Magyar Tudományos Akadémia munkájában: ekkortól ugyanis az Irodalomtörténeti bizottság segédtagja volt. Levelező tagnak már 1902-ben ajánlotta Szilády Áron, erre végül 1906-ban került sor, s 1923-tól lett az Akadémia rendes tagja.
Fő kutatási területe a 16-17. századi magyar irodalomtörténet volt. Részt vett a Régi Magyar Könyvtár című könyvsorozat kiegészítésében, szerkesztője volt a Régi Magyar Költők Tára VII. kötetének és a Világirodalmi Lexikonnak (1931–1933). Közreműködött a Századok és az Irodalomtörténeti Közlemények című folyóiratok szerkesztésében is.
Azt, hogy milyen fáradhatatlanul kutatott, Sík Sándor megemlékezéséből ismerjük:
Forrás: Sík Sándor: Dézsi Lajos