Műfordítói munkássága is megemlítendő: többek között Gustave Flaubert, Romain Rolland, Théophile Gautier, Maurice Maeterlinck műveit fordította.

A Széphalom című folyóirat magas színvonalának biztosítéka volt Zolnai Béla folyóiratszerkesztői tehetsége, kreativitása. Széles látóköre lehetőséget adott az irodalmi élet új jelenségeinek megnyilvánulására, egy dinamikus munkatársi környezet kialakítására.

Kultúrdiplomáciai aktivitása mellett nagy hatású oktatói tevénységét kiegészítette közéleti szerepvállalása is, mely nem nélkülözött adott esetben személyes konfliktusokat, elvi elhatárolódásokat. Semmiféle megkülönböztetést (faji, vallási, egyéb) nem tűrt meg a bölcsészkar dékánjaként sem (1935/1936-os tanév). A Francia Intézet szellemiségének köszönhető, hogy Radnóti (akkor még Glatter) Miklós francia szakosként nyugodt helyet talált az intézet könyvtárában. Zolnai támogatta Szerb Antal kinevezését is az egyetemi tanácsban, s a “numerus clausus” bevezetésével sem értett egyet.

Azt a magas színvonalú igényességet, amely jellemezte oktatói, folyóiratszerkesztői, kutatói szemléletmódját, otthonról hozta – édesapja Zolnai Gyula nyelvész volt, édesanyja, Szladits Ilona pedig tanárnő. A gimnáziumi évek és az Eötvös Kollégium légköre is megerősítették az otthonról hozott elvekben. Széleskörű olvasottságával együtt mindez garancia volt arra a dinamikára, amely annyira jellemezte Zolnai Béla személyiségét: hatalmas tényanyag, filológiai megalapozottsággal alátámasztott nemzetközi kitekintéssel. Ez a mikrofilológiai alaposság jellemezte irodalom- és nyelvtudományi munkásságát, majd vezetett el a két tudományterület közös érintkezési területének vizsgálatához, a nyelvesztétika, a stilisztikai kérdések kutatása felé. Nyelvművelő tevékenysége is ebből a szemléletből fakadt: az idegen szavak vizsgálata, a szellemtörténet és a nyelvtudomány együttes vizsgálata a stílus mélyebb gyökereit kutatta.

Munkássága elismeréseként 1940-ban az Akadémia levelező tagjának választották, 8 évvel később pedig az Akadémia rendes tagja lett (1948).

Az 1940–1944 közötti években a Kolozsvárra visszaköltözött Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetemen a Francia Filológiai Intézetet vezette (1940. okt. 19.-1944)

De ez a Kolozsvár már nem az a Kolozsvár volt. Méltatlan és kilátástalan helyzeteket kellett átélnie. Ebből az állapotból segítette őt ki a budapesti meghívás: 1948-tól 1950-ig Budapesten dolgozott, a Pázmány Péter Tudományegyetemen az általános irodalomtudomány nyilvános  rendes tanáraként  (1945–1949). 1950-ig, nyugdíjazásáig a Nyelvtudományi Intézetnek is munkatársa volt.