Felhasznált irodalom
A Szegedi Tudományegyetem Orvostudományi Karának története 1775-tel kezdődik, amikor Mária Terézia a kolozsvári egyetem orvosi karának alapításáról rendelkezett: bevezették a bonctan, sebészet és a szülészet tanítását. Bár Mária Terézia további tanszékek létrehozását is ígérte, ez anyagi okokból nem valósult meg. A második tanszéket végül II. József állította fel 1787-ben, miután még 1784-ben a kolozsvári egyetemet líceummá fokozta le, I. Ferenc uralkodása idején pedig újabb két tanszék kezdte meg működését: a vegy-, élet- és kórtan illetve a szemészet.
líceum: középfokú tanintézmény, lényegében a mai gimnáziumnak felel meg.
1794-es források szerint már bonctan, vegytan, ásványtan, élettan, kórtan, sebészet, szülészet, szemészet, állatgyógyászat tantárgyak oktatása zajlott a líceumban.
1817-ben az orvosi kar függetlenedett a királyi líceumtól, és Orvos-sebészeti Tanintézet néven önállóan működött tovább egészen 1872-ig.
* A tananyag bővülése miatt a képzés valószínűleg 1793-tól lett kétéves, majd 1837/38-as tanévben háromévesre bővült.
* A betegágy melletti oktatást a 4-4 fős női illetve férfi kórterem kialakítása után, 1817-ben vezették be.
A korszak történetének legfontosabb forrása:
Maizner, János: A Kolozsvári Orvos-Sebészi Tanintézet történeti vázlata 1775-1872
(Kolozsvár : Ajtai K. Albert Könyvnyomdája, 1890)
A kiegyezést követően megkezdődött a líceum egyetemmé alakulásának folyamata. Az új kolozsvári egyetem – melynek alapjául a Báthory Egyetemből fennmaradt Jogakadémia és az Orvosi-sebészi Tanintézet kínálkozott – létrehozásáról szóló törvényjavaslat elkészítése Báró Eötvös József nevéhez fűződik. Ezt végül csak Eötvös halálát követően, 1872-ben fogadták el.
"1.§. Kolozsvárott a tanszabadság elvének alapján magyar királyi tudományegyetem állíttatik fel. A kolozsvári királyi jogakadémia és az orvos-sebészeti tanintézet megszüntettetnek."
1872. november 10-én, ünnepi üléssel kezdte meg működését a Kolozsvári Magyar Királyi Tudományegyetem (mely 1881. január 14-én megkapta a Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem nevet).
Négy kar létesült:
Az orvostudományi karra 11 tanárt neveztek ki, többek között Machik Bélát a belgyógyászatra, aki korábban, már 1869-ben is tanszéket kapott a kolozsvári orvos-sebészeti akadémián.
Az orvosi kar intézetei a Karolina Kórház elavult épületeiben kaptak helyet.
"a legprimitívebb hygiene viszonyokkal is ellenkező elhelyezés, a szegényes berendezés és felszerelés, a tudományos dolgozásra szánt helyiségek részben hiánya, részben a szükségből elfogadott alkalmatlan, szűk helyiség adta viszonyok miatt a tanítás igényeinek csak annyiban felelhetnek meg, amennyiben »ultra posse, nemo obligitur«"
Hamarosan nyilvánvalóvá vált a közkórház („közköltségen való ápolás”) és a klinika („tanítás és gyógyítás”) érdekeinek különbözősége. Ezt a helyzetet pedig még tovább nehezítette, hogy a kórház a belügyminisztériumhoz, az egyetem viszont a vallás- és közoktatásügyi minisztériumhoz tartozott. (A Karolina Kórház végül 1895-ben átkerült a vallás- és közoktatásügyi minisztérium hatáskörébe.)
Erre az ellentétre a kolozsvári tanárok még Szegeden is emlékeztek, ezért a szegedi egyetem létesítésekor óvakodtak közkórházi funkciót vállalni.
“Más a czélja a belügyministeriumnak, mely csak ágyakat akar, a melyen a betegek olcsón eltarthatók és kezelhetők legyenek, más a czélja a tanításnak, mely az új gyógyszerek hatását akarja észlelni, arra tanít, hogy kell legjobban ellátni a betegeket minden szükséglettel stb.”
(Breznay Béla, Kenessey Béla, Schneller István: Felső oktatásügy Magyarországon.
Budapest : Hornynszky, 1896. 353. p.)
A viszonyok tarthatatlanságát a közoktatás állapotáról 1879-ben az országgyűlés elé terjesztett jelentés is megállapítja.
“A kolozsvári egyetem s illetőleg az orvosi kar sikeres működésének egyik feltétele az országos kórodák mielőbbi felépítése s azok ügyének olynemű szabályozása, hogy az előforduló beteg-anyag az egyetemi oktatásra lehetőleg egészen rendelkezésre álljon s tudományos czélokra kellő részben felhasználható legyen. Ez az országos “Karolina”-kórház és az egyetemi kórodák között jelenleg fennálló kapcsolatban keresztül nem vihető.”
(Breznay Béla, Kenessey Béla, Schneller István: Felső oktatásügy Magyarországon.
Budapest : Hornynszky, 1896. 353. p.)
Mindenki abban reménykedett, hogy a lehető leghamarabb megkezdődhetnek az építkezések, ezen reményeket azonban az 1873-as pénzügyi válság keresztülhúzta, végül csak az 1880-as években indulhatott meg az építkezés – először 1880-ban a vegytani intézet építése, melyet az anatómia, élettani és közegészségtani intézet felépítése követett.
A kolozsvári új Belgyógyászati Klinika tervezése és építése már Purjesz Zsigmond irányításával történik, aki 1880 nyerte el a kolozsvári tudományegyetem belgyógyászati tanszékét.
1899 őszére elkészültek a sebészet, belgyógyászat, szülészet, nőgyógyászat épületei, valamint az igazgatósági épület. 1900-ban pedig megnyílt a szemészet és a bőr- és nemibeteg klinika. Az építkezéseket 1903-ban fejezték be.
(Engel Rudolf: A M. Kir. Ferencz József-Tudományegyetem belgyógyászati klinikájának és tanszékének története : 1872-1930, Szeged : Kir. Ferencz József-Tud. Egyetem Barátainak Egyesülete, 1931.)
A kolozsvári egyetem folyamatos építkezésekkel, fejlesztéssel európai színvonalú egyetemmé vált. 1918-ban azonban a román katonaság megszállta a várost, és 1919 májusában az egyetem vezetősége ultimátumot kapott a megszálló román hatóságoktól: a tanárok tegyenek hűségesküt a román királyra, illetve két éven belül kezdjék el románul tartani az előadásokat. Ezt a tanárok elutasították, az egyetem menekülni kényszerült.
* A tananyag bővülése miatt a képzés valószínűleg 1793-tól lett kétéves, majd 1837/38-as tanévben háromévesre bővült.
* A betegágy melletti oktatást a 4-4 fős női illetve férfi kórterem kialakítása után, 1817-ben vezették be.