Szegedi Sebészek Hálózatban
Orvosok hálózatban
- A Klinika korai története
- A Fül-Orr-Gége kiválása
- Prochnow Ferenc időszaka
- Jáki Gyula időszaka
- A II. számú Sebészeti Klinika
- Az Idegsebészeti Klinika
- Petri Gábor a magyar sebészet megújítója
- A nyelőcsősebészet kezdete
- Sebészeti Tájanatómiai Intézet
- Karacsonyi Sándor időszaka
- Kulka Frigyes és a mellkassebészet
- A Melkassebészeti Osztály magalapítása
- Összegzés
A Szegedi Sebészeti Klinika korai története
A Klinika Szegedre kerülésének rövid története
A kolozsvári akadémiát 1581. május 12-én alapította Báthori István. Az akadémia utódintézményéből jött létre 1872-ben a második magyar tudományegyetem. 1919. november 3-án román egyetemmé alakult át, melyet tanárainak menekülése követett. Ezután három szemeszteren át Budapesten működött, majd hosszas tárgyalások után a jogutódnak tekinthető szegedi egyetemet 1921. október 9-én nyitották meg. A megalakulás után a Sebészeti Klinikát a Belgyógyászati Klinikával és öt elméleti intézettel egyetemben ideiglenes jelleggel a Kálvária tér 5/B. szám alatt, az egykori Fémipariskolában helyezték el.
Az egyetemi intézetek végleges épületeinek építése gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter döntése nyomán 1926-ban indult meg Korb Flóris tervei alapján és 1929-ben fejeződött be. A Sebészeti Klinikán az átadást követően 120 ágy működött.
A klinika első igazgatója Vidakovits Kamilló professzor volt. 1898-ban gyógyszerészmesteri oklevelet szerzett a Budapesti Tudományegyetemen (mai ELTE), és 1903-ban ugyanitt orvosdoktori diplomát is szerzett. 1901-ben és 1904-ben eleget tett katonai kötelezettségének, mint orvos önkéntes: az első félévet Innsbruckban, a császárvadászoknál, a második félévet a temesvári helyőrségi kórházban szolgálta. Több tanulmányutat tett Németországban. Az első világháborúban a haditengerészetben szolgált, de 1915 augusztusában visszarendelték a kolozsvári Sebészeti Klinikára, az addigi igazgató, Makara Lajos professzor súlyos betegsége miatt. A professzor halálát követően kinevezték Vidákovitsot a Sebészeti Klinikára megbízott vezetőjének. Megbízását 1919. októberéig látta el, amikor a románok bevonultak Kolozsvárra és átvették a klinikát. 1920. december 21-én címzetes nyilvános rendkívüli tanári kinevezést kapott.
1921-ben Szegeden egyetemi nyilvános rendes tanári címet kapott, illetve megbízták a Szegedi Tudományegyetem Sebészeti Klinikájának vezetésével, amelyet nyugdíjazásáig igazgatott. A világháború végéig olyan ismert sebészek dolgoztak itt, mint Bugyi István és Hedri Endre professzorok, Szabó Dénes és Troján Emil magántanárok.
Az általános lakáshiány miatt Szegeden a professzorok lakáshoz juttatása akadozott, ezért Vidakovits professzor is arra kényszerült, hogy a klinikán lakjon. A kényelmetlen körülmények nem zavarták, így legalább minden idejét a klinika megszervezésére, a munkatársak kiválasztására, a szakmai és a tudományos munka megindítására szentelhette.
Az új, korszerű klinikai épületben Vidakovits professzornak lehetősége nyílt a modem sebészeti ágak, főleg a mellkas sebészet bevezetésére és művelésére. Széleskörű tudományos munkássága közül kiemelkednek a golyva -, epe - és gyomor sebészet területén végzett munkálatai. A sebészeti asepsis (az elfertőződés megelőzése) kiemelkedő művelője volt, kiváló műtő.
Gondoltad volna?
A "benőtt köröm műtéte félhold alakú kimetszéssel" műtéti eljárását a "Cotting-műtét, Schmieden - Vidakovits szerint" elnevezéssel tartják számon a sebészetben a mai napig is.
Vidakovits professzor áldozatvállalásra való készségét tükrözi, hogy a második világháborús események nyomán a bomba károsult szegények támogatására, 1944-ben 12 000, majd 5000 pengőt juttatott el a Főispáni Hivatalba. Ugyanezen év októberében 43 000 pengőt adott az egyetemnek a fenntartási költségek pótlására.
A második világháborúban a Sebészeti Klinika épülete az egyetem más klinikáihoz hasonlóan súlyos károkat szenvedett el a vasúti híd amerikai bombázása során, hiszen a klinikák közel épültek a hídhoz és a korabeli technológia nem tette lehetővé a pontos célzást.
A második világháború végén, a frontvonal Szegedhez közeledtével, 1944. szeptember 27-én elrendelték az Egyetem felszereléseinek és anyagainak Sopronba költöztetését. Október 8-án Szeged utcáin megjelentek a kiürítésre felszólító plakátok.
Gondoltad volna?
Vidakovits professzor az utasítás ellenére sem Szegedet, sem klinikáját nem hagyta el. Minden segítség nélkül, egyedül látta el a klinika orvosainak munkáját.
“azon kevesek közé tartozom, akik helyüket a felszabadulás háborús idejében sem hagyták el dacára annak, hogy akkor már 68 éves voltam és súlyos beteg. Mint sebész pedig tudtam előre, mi sors vár rám, ha helyemen maradok minden orvosi és egyéb rendes segédszemélyzet nélkül – pedig itt maradtam, mert úgyszólván mindenki elmenekült.”
Részlet a miniszterelnöknek írt leveléből, 1947
Az új kommunista rendszer nem köszönte meg Vidakovits professzor fáradozásait. Még nyugdíját is részben megvonták tőle ezzel komoly anyagi gondok közé taszították az időközben erősen megromlott egészségű professzort. Ennek ellenére nem alázkodott meg, segítséget nem kért, s nem fogadott el. Kiegészítő munkavállalással pótolta csökkentett nyugdíját. Klinika vezetői utódai viszont nem feledkeztek meg róla. Jáki Gyula anyagilag is támogatta az idős professzort és annak lányát is. Kinevezése után Petri Gábor is felkereste az egyre zárkózottabbá váló Vidakovits professzort, aki barátságába és bizalmába fogadta. Megoperáltatta magát és féltett leányát is Petri Gáborral. 1967-ben halt meg. Sírja a szegedi Belvárosi Temetőben található.
Ajánlott olvasmány
Megemlékezések Vidakovits professzorról
A Fül-Orr-Gége Klinika kiválása a Sebészetből
A Szegedi Egyetemen sokáig a Sebészeti Klinika berkein belül működött a Fül-orrgégészeti Ambulancia (1922-32), majd a Fül-orr-gégerendelő Intézet (1933-52). Ugyanis a mindennapi gyakorlat megkívánta a fül-orr és gégebetegségben szenvedő betegek ellátását a Sebészet berkein belül.
1922-ben Vidákovits Kamilló professzor az Orvostudományi Kar hozzájárulását kérte, hogy az önállósuló Fül-orr-gége Klinika vezetését a kiemelkedő szakmai tudású Treer József fül-orr-gégész szakorvosra bízta.
Vidákovits professzor véleménye szerint:
„Treer József működése a Sebklinikának egy olyan fontos mellékszakmájában derül ki, nagy tudományos és gyakorlati eredményekkel, hogy megérdemli az elismerést. A legtöbb egyetemen az orr-fül-gégegyógyászatnak önálló tanszéke van, de ha nálunk, a közeljövőben nem is lesz megvalósítható, érdekünk, hogy a szakmának művelője, aki a hazai szakemberek között az elsők közé tartozik, minden idejét és tudását az egyetemnek szolgálatába állíthassa.”
Treer József a fül-orr-gége gyógyászat területén a kolozsvári időktől kezdve kiemelkedő tudással rendelkezett, de Vidákovits professzor minden lehetőséget megadott neki, hogy nyugati klinikákon fejleszthesse tudását. A felhalmozott tapasztalattal pedig megalapozhatta a klinika eljövendő működését.
A háborút követően az új rendszer hasonlóan szégyenletes körülmények közt nyugdíjaztatta Treer Józsefet, akárcsak Vidákovits professzort. Elért eredményeiért semmilyen elismerést nem kapott.
Utódja Görgényi Gyula alatt a klinika hányatatott sorsot élt meg. Nem kapott saját épületet, ahol nagyobb kezeléseket el tudtak volna végezni. Hol a Gyermekklinika , hol a Rendelőintézet épületeiben működött, mindössze néhány ággyal.
Petri Gábor később már rektorként támogatta a saját klinikai épület kialakítását, hogy minőségi szakmai munkát végezhessenek a fül orr gégészek.
1964. május 8-án megtörtént az átköltözés, valamint az új sebészeti klinikai épület berendezése. A kórtermek 50 ágy elhelyezésére is alkalmasak voltak. Három műtőt is kaptak korszerű sterilizációs berendezéssel, bemosakodó helységgel. Az ambuláns betegek fogadására vizsgálóhelyiségek és vizsgálóhelyek lettek kialakítva. Audiológiai állomás épült, valamint laboratóriumi helyiségek, fotólaboratórium, intézetvezetői részleg, könyvtár, orvosi-szobák, klinikai személyzet számára szociális helyiségek, raktárak.
A klinika nagy gondot fordított a szakorvos- és továbbképzésre, az utánpótlás nevelésre. Az egészségügyi szakdolgozók oktatásában, továbbképzésében a tanszékvezető és tanszemélyzet egyes tagjai előadóként vettek részt.
Gondoltad volna?
Az új Fül-Orr-Gége Klinikán már külön könyvtár is rendelkezésre állt a klinikusoknak
Prochnow Ferenc időszaka
A háború után a klinika igazgatója két évre
Prochnow Ferenc lett, aki igen jól képzett, tehetséges és olvasott sebész volt.
Sajnos politikai okokból két év múlva eltávolították az egyetemről így nem tudta terveit megvalósítani, az azonban nyilvánvaló, hogy sokat tett a Klinika háború utáni talpraállításáért.
Ő volt az, aki a fiatalon Szegedre kerülő Petri Gáborra először felfigyelt és mindenben támogatta a fiatal orvos karrierjét.
„először is meg kellett szerveznünk az alapot. A háborús események miatt berendezésében sokat szenvedett klinikát helyre kellett állítani, hogy az alkalmas legyen a sebészet korszerű művelésére. Sokkal nehezebb volt megteremteni a tudományos munka feltételeit, mivel csak a legnagyobb odaadással, türelemmel és ötletek időt rabló gyakorlati megvalósításával tudtuk pótolni azokat a hiányokat, amelyek a legelemibb szolgáltatásokban folytonosan ismétlődtek. Két évi tervszerű munka eredménye: a klinika állandóan emelkedő betegforgalma”
Ajánlott olvasmány
Tanulmányok, dolgozatok, közlemények a Szegedi Tudományegyetem Sebészeti Klinikájáról, 1945-1947
Jáki Gyula időszaka
A Sebészeti Klinika következő vezetője Jáki Gyula.
1898. május 6-án Győrött született. Középiskolai tanulmányait szülővárosában, orvosi tanulmányait Budapesten végezte, ahol 1922-ben avatták doktorrá. Ezt követően évekig a Debreceni Tudományegyetem Kórbonctani Intézetében dolgozott. 1927-től a sebészeti iskolát alapító Hüttl Tivadar professzor által vezetett Sebészeti Klinikán műtős növendék, műtőorvos, majd 1931-től tanársegéd lett. A debreceni évek, Hüttl professzor irányításával, meghatározóak Jáki Gyula számára.
Szakmai felkészülésében kiemelkedően fontosnak bizonyultak kiterjedt külföldi tanulmányútjai. 1924-ben Rockefeller-ösztöndíjas Bécsben.
Gondoltad volna?
A Rockefeller Alapítvány 1913 óta világszerte ösztöndíjjal támogat kreatív kísérleteket, pénzügyi támogatást ad a felsőoktatás fejlesztésére, kutatására. Anyagilag támogat szakembereket, tudományos konferenciákat. Részt vesz nemzetközi programokban és elősegíti a tudományos információ áramlását az egész világon.
A harmincas évek első felében Berlinben óriási kitartással tanulmányozta a vezető német klinikákon az új, korszerű eljárásokat, különösen az urológia, a baleseti sebészet, a tüdősebészet és az ortopédia területén. A kor legnagyobb sebészeitől és professzoraitól tanult és dolgozott együtt.
1937-ben „A műtéti szövődmények megelőzése és leküzdése” tárgyköréből magántanári képesítést szerzett. 1943-ban egyetemi adjunktus, majd rendkívüli tanár lett. Közben Balassa-emlékéremmel tüntették ki és a bécsi egyetem vendégelőadónak hívta meg.
Ajánlott olvasmány
Megelékezések Jáki Gyuláról
Kiváló felkészültségének, alapos elméleti és gyakorlati tudásának köszönhetően 49 éves korában, 1947. szeptember 9-én nevezték ki egyetemi tanárnak a Szegedi Tudományegyetem Sebészeti Klinika élére.
Megújult energiával, nagy szakértelemmel elkezdte a klinika háború utáni újjászervezését. Irányító és szervező tevékenységével a klinika szakmai, tudományos és oktató munkája rövid idő után fellendült.
Életcélja a munkája volt, a lankadatlan törekvés a kötelesség teljesítésére, a nagyobb tudásra. Hangoztatta:
Szerénységére jellemző, hogy kései kinevezéséről a tanszékfoglaló előadásában így nyilatkozott: „Talán kissé megkésve jutottam a célba, de fokozott munkával sikerülhet még behozni az elmulasztott éveket.”
Jáki Gyula saját exlibrise
„Nem az a fontos, hogy ki honnan jött, hanem, ki merre halad.” – mondta Jáki Gyula
Új profilként az urológia jelent meg, amelynek számos műtéttechnikai fejlődése mellett több tudományos szempontból is nagy jelentőségű előrelépés következett be. Az ’50-es évek első felében Németh András és Gál György fejlesztette ki az első hazai művesekészüléket, amelynek bevezetésével megkezdte működését a klinikán a műveseállomás. Ezen időszakban a heveny veseelégtelenségben szenvedő betegek az ország számos területéről kerültek rendszeres kezelésre klinikánkra.
A művesekezelések alapfeltétele volt a folyamatos biztonságos vérellátás. Ennek az igénynek felelt meg a klinika épületében elhelyezett szegedi Véradó Állomás, amely 1951-től 1976-ig működött e helyen. Megszervezője és vezetője Gál György volt, aki gyakorló sebészi munkája mellett a Művese Állomást is vezette.
„Az…aránylag kicsi művesével húsz embert hoztak vissza a halál fekete mezsgyéjéről az élet zöld pázsitjára” – mondta Jáki Gyula
A tanszékvezetői feladatok mellett a Magyar Sebész Társaság és az Egészségügyi Tudományos Tanács elnökségi tagja, az Országos Rákbizottság az Egészségügyi Múzeum Országos Bizottságának, a Szakorvosképesítő Vizsgabizottságnak és több más testületnek is tagja volt. A dél-magyarországi Sebész Szakcsoport, az Országos Orvostörténeti Könyvtár Közleményei c. kiadvány szerkesztőbizottságának, a Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat Csongrád megyei szervezetének és a Juhász Gyula Emlékbizottságnak is az elnöke volt.
1957-től Szegedi Orvostudományi Egyetem dékánja, majd az egyetem első rektora volt. Sajnálatos módon karrierje csúcsán és alkotó ereje teljében lévő Jáki professzor 1958. március 18-án elhunyt Szentesen a Kórház Sebészeti Osztályán.
Sírja a szegedi Belvárosi temetőben található.
Videó: Parcella, Szakasz, Sor, Sír: X Dísz, N/A, jobb, 1
II. számú Sebészeti Klinika
1951-ben a Sebészeti Klinika épületében létrehozták a II. számú Sebészeti Klinikát Láng Imre professzor vezetése alatt. Az új klinika elsősorban a Szeged környéki baleseti sérültek ellátására specializálódott. Az általános és baleseti sebészeti tevékenységen kívül korszerű idegsebészeti osztályt szerveztek. Láng Imre is Rockefeller-ösztöndíjas volt az USA-ban a Mayo klinikán. 1941-ben egyetemi magántanári fokozatot szerzett az idegrendszer sebészete tárgykörből, és ezt követően átvette a hódmezővásárhelyi kórház sebészeti osztályának vezetését. 1951-től húsz éven át a szegedi egyetemen megalakuló II. sz. Sebészeti Klinikájának tanszékvezető egyetemi tanára volt. 1956-tól 1957-ig dékánhelyettes. Több tudományos társaság tagja. A kutatási területébe elsősorban a hassebészet és az agykutatás tartozott. Ezekben a témakörökben írt cikkei és tudományos munkái közül több is nemzetközi ismertségre is szert tett. Szabadidejében tehetséges festő. Akvarelljei egy részét a SZOTE őrzi, a többi a mai napig is kereskedelmi forgalomban van.
Az Idegsebészeti Klinika megalapítása
A szegedi klinikán az idegsebészeti tevékenység 1937-ben kezdődött, amikor Környey István hazatérve az Egyesült Államokból, az Ideg- és Elmeklinikára nyert kinevezést, amelyet az akkori rektor, Miskolczy Dezső irányított. Idegsebészeti műtéteket a Vidákovics Kamilló vezette Sebészeti Klinikán végezték. Számos klasszikus idegsebészeti beavatkozás forma magyarországi bevezetése és elterjesztése ide köthető. Szegeden születtek azok a kutatások, amelyek az ágyéki gerincsérvek műtéti kezelésének elterjedését szorgalmazták. Láng Imre volt az első, aki a ’30-as évek közepén elsőként vett részt idegsebészeti képzésben az USA-ban és hazatérve az ott tapasztaltakról lelkes beszámolókban számolt be, de továbbra is általános sebészként dolgozott. Az Egyetem vezetése szorgalmazta, az idegsebészeti fejlesztést és készült a tervezett nagy beruházás – egy 410 ágyas és egy 800 ágyas klinikai tömb – megvalósítására.
A II. sz. Sebészeti Klinika igazgatójának 1971-ben Fényes Györgyöt nevezték ki, aki – minthogy idegsebész volt – a klinikai tevékenysége fő elemének az idegsebészeti műtéteket tartotta. Elsősorban az angiographiás diagnosztika fejlesztését, az aneurysma és angioma-sebészet, valamint a daganatműtétek szorgalmazását tapasztalhattuk. Számos munkatársa külföldi tanulmányútjait segítette. Természetesen felügyelnie kellett a traumatológiai, és az igen szerény ortopédiai tevékenységet is. Mindenki számára váratlanul, 65 éves korában nyugdíjba vonult.
Az Idegsebészeti Klinikává átnevezett intézet igazgatója 1984-től Bodosi Mihály lett, aki az agyi mikrosebészet, aneurysma és angioma-műtétek, a transsphenoidalis hypophysis-műtétek, speciális fájdalomcsillapító beavatkozások, gyermek-idegsebészeti műtétek megindítása mellett a különféle, modern gerincsebészeti beavatkozások bevezetését szorgalmazta. A kezdeti időszakban az évi 500-at alig meghaladó beavatkozásszámot az évek során 800 fölé emelte.
Petri Gábor, a magyar sebészet megújítója
„Fortiter in re suaviter in modo”
Határozottan a lényegben, szelíden a módszerben
"A múlt tagadása, különösen letagadása a dolgok mélyebb rendjével ellenkezik. Minden dolognak van előzménye. Ez a múlt. Múlt nélkül nincsen jelen és nincs jövő. Egyik feltételezi a másikat."
Egy régi barátja és pályatársa azt mondta róla, hogy ő volt az utolsó reneszánsz ember. Egyforma biztonsággal mozgott az orvoslás, a művészetek és a közélet területén. Neve ismert volt a hétköznapi betegek előtt és vezető testületekben is.
Tanulmányait Grazban és Pécsett végezte. Pécsi egyetemi hallgatóként négy éven keresztül dolgozott a Mansfeld Géza vezetése alatt álló kórtani intézetben. Bár eredetileg kutatónak készült, hivatása végül a sebészet lett. 1937-ben szerezte meg orvosi diplomáját, majd ezután hat éven keresztül dolgozott budapesti sebészeti osztályokon kitűnő mesterek keze alatt, akik közül Molnár Béla gyakorolta rá a legnagyobb hatást. 1945-ben került a Szegedi Tudományegyetem Sebészeti Klinikájára.
A kivételesen tehetséges, kitartó szorgalommal dolgozó és kitűnő diagnoszta orvosra hamar felfigyeltek Szegeden. Név szerint pedig Prochnow Ferenc tette a legröbbet a fiatal Petri karrierjének elindulása érdekében.
Gondoltad volna?
A Brit Királyi Sebészkollégium, a Royal College of Surgeons, egyetlen magyarként tiszteletbeli tagjai közé fogadta Petri Gábort.
37 éves korában tanszékvezetői megbízást kapott az újonnan létesített Sebészeti Anatómiai és Műtéttani Intézetbe (a mai Sebészeti Műtéttani Intézetben). Ezt az intézetet 33 éven át 1984-ig vezette, és nemzetközileg elismert szakmai műhellyé fejlesztette. 1955-ben szívsebészeti osztályt szervezett az I. Sz. Belklinikán, majd 1958 és 1981 között 23 évig a Sebészeti Klinika igazgatói tisztségét is betöltötte.
A klinika és a később Kísérletes Sebészeti Intézetnek nevezett tanszék egy kézben lévő vezetése szinte páratlan lehetőséget, lendületet adott a sebészi kutatás és gyógyítás műveléséhez.
Itt végre maradéktalanul megvalósíthatta elképzeléseit a sebészeti munka minden részének modernizálására és világszintű fejlesztésére, számos új műtéti eljárás bevezetése fűződött tevékenységéhez. Azt hangoztatta, hogy a
„a Mayo Klinikával kell versenyezni” – mondogatta mindig Petri Gábor
Ezek az évtizedek az eredményes szervező, gyógyító és kutatómunka kiteljesedését jelentették. A klinikán addig még Szegeden nem létező, hiányzó szakokat és korszerű szervezeti formát vezetett be. Így alakult ki az évek során az aneszteziológiai és intenzív osztály, a tüdősebészeti, szívsebészeti, érsebészeti, urológiai, ortopédiai osztály, az általános sebészet mellett pedig külön teret kapott a cardia-nyelőcső sebészet. Mindezekhez művese részleg is társult. Szervező munkájának köszönhetően a klinika híre az ország határain túl terjedt.
Számos műtét csupán akkoriban csak úgynevezett intratracheális narkózisban (a légcsőbe helyezett tubussal végzett zárt rendszerű gépi altatásban) volt elvégezhető, azonban altatóorvos abban az időben nagyon kevés volt Szegeden. Petri Gábot mindent megtett, hogy enyhítse az égető aneszteziológus hiányt. Ennek érdekében sebészeket is bátorította a specializációra. Ábrándy Endre volt az első sebészből, magát főállású altató orvossá átképző sebész. 1958 után, ha nem is kellő ütemben, de sikerült elérni a , hogy a képzés folyamatos legyen.
A modern nyelőcsősebészet megteremtése Petri Gábor klinikáján Imre József nevéhez köthető. Petri felismeri benne a tehetséget, és tanulmányútra Angliába küldi, ahol elsajátítja a nyelőcsősebészetet és a legújabb sebészeti módszereket. Hazatérve országos hírnévre tesz szert, és az 1970-es évek elején már a nyelőcsőtumoros betegek nagy részét Szegedre irányítják az ország legkülönbözőbb kórházaiból. Műtéti eredményei világszínvonalúak voltak. Kitűnő manualitását, higgadt műtői magatartását, bámulatos energiáját, emberségét dicsérik munkatársai, utódai. 1980-ban, már súlyos betegen kapta a megbízást a klinika irányítására, így kinevezése szimbolikus volt, mely a halálos ágyán érte. Szegeden a Belvárosi Temetőben, díszsírhelyen nyugszik (XVII - díszsírhely -28)
Tiszteletére 1995. szeptember 30-án avattak domborműves emléktáblát Szegeden a Pécsi u. 4. sz. alatti Sebészeti klinika lépcsőházában. (A dombormű Tóth Sándor alkotása.) Ez a szakterület a későbbi évtizedekben nemzetközi hírűvé vált, sok hazai és külföldi sebész itt tanulta meg a gyomor- és a nyelőcsősebészet alapjait. Klinikáján hazánkban először hajtottak végre sikeres nyelőcsőpótlást.
Gondoltad volna?
Petri professzor napi munkája után éjszakáit rendszeresen a könyvtárban töltötte, sokszor hajnalig kutatómunkát végezve
Német András (1924—1990) Angliában sajátította el a vesetranszplantáció technikáját, s ő végezte az első hazai átültetést 1962-ben. Sajnos az akkoriban még nem létező hatásos immunrendszert elnyomó ( immunszuppresszív) szerek miatt a beavatkozás nem lehetett sikeres. Az új szervet még kilökte a beteg szervezete. Kivételes képességeit jellemzi, hogy nevéhez fűződik a rekonstrukciós urológiai sebészet elindítása is; úttörő tevékenységet végzett a hólyag- és prosztatarák műtéti kezelésében
A nyugati értelemben vett korszerű technikai feltételek viszont az 50- es években sajnos nem voltak adottak Petri Gábor klinikáján. Ennek ellenére, vagy éppen ezért Petri a sebészet új eredményeit mohón tanulmányozta és igyekezett azokat mielőbb a gyakorlatban is alkalmazni. Így kezdeti munkássága a legkülönbözőbb területekre kiterjedt. Elsőként végzett új műtéteket traumatológiában, idegsebészetben, mellkasi és hasi sebészetben és elsőként hangsúlyozta az aneszteziológia és a folyadék elektrolit háztartás fontosságát. Minden elkövetett, hogy a tudományos információ újra áramoljon a klinikáján, belföldön és lehetőség szerint külföldről is. Társadalmi pozícióit tanítványai javára kamatoztatta, az arra érdemeseket a legnevesebb mesterekhez küldte Nyugat-Európába és a Amerikába, egy olyan korszakban, amikor ez meglehetősen nehéz volt.
Gondoltad volna?
Az első magyar veseátültetés is Szegeden, a Petri Gábor megszervezte klinikán történt.
Petri Gábor a Sebészeti Klinikán új eljárásokat vezetett be. Nyelőcső- és érműtéteket végzett.
Kudász József professzort is meghívta Pécsről, aki Szegeden még nem végzett technikát, mitralis commissurotomia műtétet, az egymással összenőtt mitrális szívbillentyűk behasítását mutatta be. Transzfúzió lehetőségét teremtette meg. Anuriás, vagyis hólyagműködési zavarban szenvedő betegben Halmágyi Dénessel peritonealis dialízist végzett Szegeden elsőként. Elkezdte a korszerűbb folyadékterápiát, és próbálkozott a korszerű narkózis bevezetésével.
Az 1959-ben elkezdett akut, majd 1966-ban indított krónikus művesekezelések már bizonyos klinikai érsebészeti jártasságot igényeltek. Pepó János A Szegedi Klinikán a hatvanas években, bár még csak sporadikusan, de az artéria iliaca externán és femoralis superficialison nyitott TEA-kat is végeztek. Az érsebészet hatvanas-hetvenes években bekövetkezett robbanásszerű fejődése láttán, Petri professzor érsebészeti munkacsoport felállítását határozta el. Kiharcolta a Klinika érsebészeti osztállyal történő kibővítését, amely 1975-re el is készült. Az érsebészeti team vezetőjének Pepó Jánost jelölte ki. A korszerű szegedi érsebészet megalapítása kétségtelenül az ő nevéhez és munkásságához kötődik. Jelentős képviselője lett a hazai érsebészetnek, s jó külföldi kapcsolatokkal is rendelkezett. Meg nem alkuvó, korlátokat nem tűrő, öntörvényű ember, ugyanakkor nagy munkabírású, energikus vezető volt.
Egykori klinikai munkatársa így ír róla és különcségeiről: “Öntudatos, büszke és kitűnő szakembernek ismertük. Bejárta a világot, volt több napnyugati országban, így Nagy Britanniában és Amerikában is. Emlékül hazahozott a Henry Ford Alapítvány Klinikájáról néhány fehér köpenyt, amelyek bal zsebe fölött valami zöld féltenyérnyi hímzett krix-krax díszelgett. Ezeket viselte aktív élete végéig. Ily módon is jelezte, hogy Ő más, mint mi vagyunk,
Gyógyító tevékenysége mellett igen jelentős tudományos közéleti tevékenységet is végzett. Két alkalommal, összesen 13 évig volt a Szegedi Orvostudományi Egyetem rektora. A hallei egyetem is díszdoktorává választotta. A Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja lett és orvosi osztályának elnöke is volt. Ő volt a második sebész, akit az MTA tagjául választott, az első Balassa János, az Orvosi Hetilap alapítója volt. Petri Gábor vallotta, hogy az orvosnak kötelessége a betegeivel szemben, hogy szakmai ismereteit egész élete során gyarapítsa. A folytonos tanulás, az újabb és újabb eljárások nyomon követése és bevezetése nemcsak érdeme, de kötelessége is az orvosnak. Az orvostudomány élvonalától való elmaradás nemcsak rosszabb besorolást jelent a kezelőorvos számára, de alapjában véve a hippokratészi eskü megszegését is. Az utánpótlás képzésre is kiemelt figyelmet fordított. Tanítványai közül 31-en lettek tanszékvezetők, egyetemi tanárok vagy főorvosok. A kor viszonyai közt kiemelten sok időt tölthettek külföldi tanulmányutakon, megismerkedve a legkorszerűbb eljárásokkal. Hosszas betegsége során is aktív maradt Petri Gábor. Részt vett továbbra is a napi munkában, a gyógyításban. Utolsó napjaiban még sikerült keresztülvernie az állami bürokrácián a szegedi új klinikai tömb megépítésének engedélyeztetését.
Soha el nem múló érdemeire való megemlékezésül a róla elnevezett klinikai tömbben helyeztek el domborművét (az aulában, a lépcsőfeljárattal szemközti falon).
Ajánlott olvasmány
100 éve született Petri Gábor, a magyar sebészet megújítója - cikk
Sebészeti Tájanatómiai és Műtéttani Intézet alapítása
Az intézet (eredeti nevén Sebészeti Tájanatómiai és Műtéttani Tanszék) alapító okmánya 3040/P/12/1951.II.1. számmal 1951. november 29-én kelt, december 1-jei hatállyal. Vezetésére Petri Gábor kapott megbízást tanszékvezető egyetemi docensi beosztásban.
Petri Gábor tudományos munkásságát kezdettől fogva az a funkcionális, fiziológiai megközelítés jellemezte, amely az akkori magyar sebészetből jórészt hiányzott és ez a háború utáni időszakban a szakma tudományos presztizsének csökkenését eredményezte. Tudományos gondolkodásmódjának kialakulásához hozzájárult az a közel 4 év, amit egyetemistaként a harmincas években a Mansfeld Géza által vezetett pécsi élettani intézetben töltött.
Amikor országszerte sebészeti műtéttani tanszékeket létesítettek, a szegedi intézet vezetőjének szinte magától értetődően őt nevezték ki.
1951. december 1-jén egy lelkes kis társaság gyűlt össze Petri Gábor szobájában a Sebészeti Klinika II. emeletén, a jelenlegi 1. műtő helyén, a leendő Sebészeti Tájanatómiai és Műtéttani Intézet személyzete. Közöttük a klinikai vonalat Botos Árpád képviselte, Benczik Mihály, Czipott Zoltán és Ábrándi Endre az anatómiát, Tanos Béla pedig a biokémiát és fiziológiát. Ezenkívül néhány medikus is ott volt: Kovács Gábor, Ugocsai Gyula, Virágh Kamilla és Nagy Erzsébet képviselte a “fiatalságot”, akik lelkesedtek az új lehetőségekért, perspektíváért, modern kutatási szellemért. E lelkesedésnek Petri Gábor is alapot adott, hiszen ezen az első megbeszélésen ismertette progresszív elveit: fiziológiai szemléletet kívánt érvényre juttatni a sebészetben, és a mindennapi munkában a kutatás és a klinikum egységét akarta megteremteni. Nyilvánvaló volt az, hogy az intézet nem pusztán tájanatómiai intézet lesz, hanem egy olyan modern kísérletes sebészeti intézetnek a körvonalai bontakoztak ki, amely szoros kapcsolatban van a sebészi gyakorlattal is.
Maga az új Intézet persze csak papíron létezett még, tényleges megnyitásáig több mint egy év telt el. Közben elkezdődött az építkezés a Kossuth Lajos sugárút 35. szám alatti épületben, amelyet a várostól kapott az egyetem. Az építkezés elég nagy volumenű volt, új szárnyat is kapott az épület. A munka Petri Gábor tervei alapján folyt, aki mindennap kiment a helyszínre és minden részletében ellenőrizte azt, egyidejűleg a felszerelés biztosításáról is gondoskodott. Közben folytatta munkatársainak maga köré való gyűjtését, akiket erőteljesen inspirált a modern, komplex kísérletes sebészeti munkára, a kutatási problémák korszerű megközelítésére és megoldására. A tudományos munka az új intézet építkezési időszakában is folyt.
Kitűnően szervezte meg az oktatást is, a műtéttani gyakorlatokat az azokon résztvevők azóta is egyöntetűen nagyon hasznosnak ítélik és népszerűségük töretlen.
Az intézetre legjellemzőbb az volt, hogy bőségesen volt hely mindenre (talán az egyetem történetében ez volt az utolsó olyan épület, amit nem szűkre terveztek) emellett már a megnyitás pillanatában is minden működött, nem kellett semmit sem később kijavítani, vagy átépíteni. Biokémiai-, szövettani-, fotólaboratórium létesült, volt boncterem az oktatáshoz, egy igen szép, steril kísérleti műtő és az oktatás részére 4 műtőasztalos hatalmas terem, könyvtár és egyéb helyiségek.
Gondoltad volna?
Mind a kutatásközpontú Intézet, mind a gyógyítással foglalkozó Klinika Petri Gábor irányítása alatt működött, így kölcsönösen erősíthették egymás szakmai színvonalát.
Karácsonyi Sándor időszaka
A klinika élére 1982. január 2-án Karácsonyi Sándor professzort nevezték ki. Munkássága alatt a klinika tevékenysége a máj- és a hasnyálmirigy-sebészet bevezetésével bővült. 1985-ben a szívsebészeti osztály szervezetileg önállósodott Kovács Gábor professzor vezetése alatt.
Tudományos pályafutásának kezdetén gyomorsebészettel, a nyelőcső nyirokkeringésének vizsgálatával, illetve az úgynevezett intratracheális narkózis problémájával foglalkozott. Később érdeklődése a máj patofiziológiai kutatása és a hasnyálmirigy-sebészet felé fordult. Jelentős eredményeket ért el a kísérletes májtranszplantáció keringés dinamikájának feltárása, a májanyagcsere és véralvadás összefüggéseinek vizsgálata terén.
Karácsonyi Sándor doktor nevével kezdődtek a vese-, és májtraszplantációs kísérletek, melyek egy része a szervprezervációt célozta meg.
Karácsonyi Sándor az MTA Gasztroenterológiai és Hepatológiai Kutatásokkal Foglalkozó Bizottságának és az MTA Klinikai Bizottságának is tagja volt. Valamint a Magyar Orvosi Kamara alelnöke, a Sebészeti Szakmai Kollégium tagja.
1984-től a Magyar Sebészet c. folyóirat szerkesztőbizottságának is tagja lett.
Kulka Frigyes és a mellkassebészet
Kulka Frigyes orvos, mellkassebész, tüdőgyógyász, az orvostudományok doktora, egyetemi tanár. 1925. január 31-én született a felvidéki Ipolyságon (ma Szlovákiához tartozik). Bár családját elveszítette a Holokauszt során, ő maga szerencsére megmenekült. Ekkor határozta el, hogy az emberek javát akarja szolgálni.
Orvostudományi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte 1945-1950 közt. 1950-ben avatták orvosdoktorrá. Első munkahelye az Országos Korányi TBC Szanatóriumban volt, 1950-1959 közt.
Szakorvosi vizsgákat tett tüdőgyógyászatból (1953), sebészetből (1955), tüdősebészetből (1959). Kutatási területe a mellkassebészet, tüdőgyógyászat. Tudományos eredményeit magyar, angol és német nyelven publikálta.
Gondoltad volna?
1962-ben Humboldt-ösztöndíjas volt Münchenben, és egy éjszaka egy magyar származású, németül rosszul beszélő beteghez hívták az ambulanciára. Kulka Frigyes felismerte benne azt a
csendört, aki édesanyját a koncentrációs táborba tartó vonatra lökte brutálisan. Ennek ellenére maga műtötte meg és az ex-csendőr egészségesen távozott a klinikáról.
„Ez a mi ars poétikánk. Ha gyógyítunk, akkor mindenről megfeledkezünk, akkor is, ha ez nagyon nehéz” - mondta.
Petri Gábornak feltűnt a tehetséges fiatal orvos és Szegedre csábította és rögtön docensként kezdte a munkáját, ugyanis Szegeden egyáltalán nem volt tapasztalt mellkas és tüdősebész. Kulka Frigyes nagy energiával kezdett bele a szegedi melkassebészet fejlesztésébe. Ő teremtette meg a hazai tüdőtranszplantáció alapjait is. Messze megelőzve a korát.
„a lét értelme, öröme az, hogy mások hasznára lehetek”
Gondoltad volna?
Kulka Frigyes az ismert színész, Kulka János édseapja.
Egyébként Kulka Frigyes is színész szeretett volna lenni, de anyja kérésére és a Holokauszt borzalmai után inkább az embereken akart segíteni.
Bár kiváló tüdő specialista és melkassebész volt jellemző rá az a “kulkai” szemlélet, miszerint nem lehet szervekre szabdalni az emberi testet. Arról nem is beszélve, hogy lélek is tartozik hozzá. Kulka már a szegedi éveiben is egységes egésznek látta az embert, vallotta, hogy az embert kell gyógyítani, nem a betegségét. A specialistáknak össze kell dugniuk a fejüket, és együtt, közösen kell megoldaniuk a betegek problémáit.
mondogatta a professzor a hozzá kéréssel, kérdéssel fordulókhoz, mert két műtét közt nem volt ideje a köntörfalazásokra
Gondoltad volna?
Kulka Frigyes koreai háború idején két alkalommal is Észak-Koreában, a Magyar Kórházban dolgozott elmondhatattlan körülmények közt, bunkerban, miközben kerékpárral hajtott dinamóról kaptak áramot a műszerek működtetéséhez.
Rendkívül fontosnak tartotta a szakmai továbbképzést. Amikor még fal szelte ketté Európát, és sokkal nehezebben lehetett külföldi szakirodalomhoz jutni, Kulka azt is beszerezte a klinikáinak. Tüdőtranszpalntációval kapcsolatos könyveket hozatott Amerikából, bár még a gyakorlati megvalósítástól messze voltak.
Óriási kapcsolati tőkéje volt, amit úgy kamatoztatott, hogy a szakmai szempontból legjobb helyeken kijárta az ösztöndíjakat a kollégáinak, tanítványainak. Szegedi nagy elődje, professzortársa, Petri Gábor szintén szorgalmazta, hogy a kollégák lássanak világot, tanuljanak, és ő is mindenkinek segített ösztöndíjhoz jutni. Úgy tartották, hogy az összes specialitást ott kell megtanulni, ahol azt a világon a legjobban művelik. Ez azért volt roppant fontos, mert aztán a tanultakat rögtön be is építették a gyakorlatba, a napi rutinba. Éppen ezért Szeged sok tekintetben előrébb tartott Budapestnél.
Vallotta, hogy az egyetemi klinikákon helyt kell állni az egyetemi hallgatók oktatásában, képzésében, a betegek gyógyításában és lépést kell tartani az új eredményekkel és hozzá is kell járulni az orvostudomány új eredményeihez. Kulka Frigyes mindennek eleget tett, s még több éven át, 1972-78 közt ellátta a klinikai rektorhelyettesi teendőket is.
Egyetemi oktatóként soha nem kellett listáznia, hogy kik hiányoznak az előadásairól, mert mindig telt ház volt rajtuk. A hallgatók felírták, sőt az egyetemi újságba ki is nyomtatták a legjobb mondásait, szokatlan módszereit, például, amikor a jó válaszokért egy forintot fizetett nekik.
Ajánlott rádióinterjú
Interjú Kulka Frigyes kollégáival
Gondoltad volna?
Kollégái visszaemlékezési szerint, Kulka Frigyes minden hajnalban, még a szokásos vizit előtt végigszalad az osztályon és szemre kiszúrta a kritikus állapotú betegeket. Kiváló diagnoszta révén semmi nem maradt rejtve előle.
Állandóan azon törte a fejét, hogyan lehetnének még biztonságosabbak és kíméletesebbek a műtétek, még jobb az orvosi ellátás. Sok egykori kollégája mesélte, hogy gyakran a műtőasztalnál, a betegre szabva talált ki új sebészi megoldásokat.
A tüdőrák műtéti kezelésében a kortársak és kollégák beszámolója szerint utánozhatatlan technikája volt.
Ajánlott videó
Interjú Kulka Frigyessel
Ajánlott olvasmány
Canjavec Judit: „Az utolsó mondattal kezdd!” – című cikke
Szathmáry Gyöngyi szobrászművész Kulka Frigyesről készült szoborportréja hányatott sorsot élt meg, akárcsak maga a modell. Elkészülte után volt ledöntve, elfeledve sárba süllyedve. Majd egy szoborparkba került, utána egy vízzel elárasztott pincében kis híján megfeledkeztek róla, mígnem teljesen véletlenül észre vette egy volt Kulka-tanítvány, aki tisztában volt mestere korszakos jelentőségével, és vette a bátorságot megkérdezni a főnökétől, mit művelnek a szoborral. Így menekült meg az enyészettől és került méltó helyére a a szegedi Sebészeti Klinika előcsarnokába.
Sajnos Kulka professzor pályájának csúcsára nem szegeden jutott. 1986. július 1-jétől haláláig a SZOTE (1989. szeptember 23.) rektora volt.Elsősorban a daganatos mellkassebészettel foglalkozott, e témakörben mintegy 170 közleménye jelent meg magyar, angol és német nyelven.A Nemzetközi Sebészeti Kollégiumban Magyarország képviselője, a Magyar Sebész Társaság és az Európai Sebésztársaság elnöke volt. Elnöki tisztséget töltött be az Egészségügyi Tudományos Tanács (ETT) Orvostechnikai Bizottságában és az Országos Sebészeti Kollégiumában is. Szerkesztette az Orvostudomány Aktuális Kérdései című könyvsorozatot, és az Orvosképzés című szakfolyóiratot.
Bár tudatában volt betegségének, utolsó pillanatáig dolgozott a betegeiért.
Ajánlott videó
Interjú Kulka Frigyessel
Ajánlott olvasmány
L. Horváth Katalin: "Az utolsó mondattal kezdd" - Kulka Frigyes egy rendkívüli gyógyító emlékére
A Melkassebészeti Osztály magalapítása
A tüdősebészet tulajdonképpen csak akkor indult el Szegeden, amikor Petri Gábor először profi szakembert csábított el a tervezett tüdősebészeti részleg élére. Elleben tudni kell, hogy mellkas megnyitással járó tüdőműtétek, szakember hiány miatt, ekkor még nem voltak Szegeden.
A mellkas és tüdősebészet megszervezését a szintén Petri által Budapestről Szegedre elcsábított Kulka Frigyes kezdte.
A Mellkassebészeti Osztály 1961. április 1-jén nyílt meg. Kulka Frigyes létrehozta az általános mellkassebészet irányában bővülő részleget, és kinevelte utódját, Troján Imrét, aki 1980-ban vette át az irányítást. Országos szintű és nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező osztály szerveződött, és gyorsan elindult a minimálisan invazív technika is.
Összegzés
Az olvasott leckék során láthattuk, hogy az első világháborút követően szinte a semmiből jött létre és lett elismert sebészeti központ a szegedi klinika, elsősorban Vidákovits professzor szervező munkásságának köszönhetően.
A második világháború kegyetlenül derékba törte ezt az ígéretesnek indult fejlődést. Valamint a kommunizmus kemény évei, a nyugati világtól való részleges elszigetelődés tovább nehezítette a szakma helyzetét. Mindezek ellenére, a továbbiakban is folytatódó szakmai fejlődés olyan nagy formátumú embereknek volt köszönhető, mint Petri professzor, aki erőn felül mindent megtett a Klinika felzárkóztatásáért és nemzetközi viszonylatban is szinten tartásáért.
A klinikai munka mellett mindegyik professzor kulcskérdésnek tekintette az utánpótlás képzését. Minden megtettek, hogy a Szegeden még nem létező szakterületeket meghonosítsák. Ennek érdekében minden lehetőséget megragadtak, hogy ösztöndíjjal külföldre, nyugatra küldjék tapasztalatot szerezni a hallgatókat, hogy itthon is meghonosítsák az ott elsajátított tudást. Tették mindezt egy olyan rendszerben, ahol gyakorlatilag a “nyugat” egy fallal elválasztott, külön világnak számított.