Straub F. Brunó

SZTE Klebelsberg Könyvtár és Levéltár

Akadémikusok a Szegedi Tudományegyetemen

Nagyvárad, 1914. január 5. – Budapest, 1996. február 15.

Straub. F. Brunó a biokémia nemzetközileg elismert kutatója volt. 1936-ban avatták biokémiai (orvos-vegyész) doktorrá a szegedi egyetemen. Tanára, Szent-Györgyi Albert professzor már hallgatóként meghívta munkatársának az általa vezetett Orvosi Vegytani Intézetbe, ahol 13 évig dolgoztak együtt. Straub érdemi részt vállalt Szent-Györgyi Nobel-díjjal (1937) jutalmazott kutatásaiban is. 1941-ben született meg legnagyobb jelentőségű eredménye: felfedezte és izolálta az aktint, az izomműködés fehérjéjét. 1945-ben, 31 évesen ő lett a Budapestre távozott Szent-Györgyi tanszékvezetői utódja. 1949-ben azonban már az ő útja is a fővárosba vezetett, a budapesti egyetem újonnan létesített Orvosi Vegytani Intézetének élére, amelynek 1970-ig volt az igazgatója. Jelentős szerepet játszott mind a hazai, mind a nemzetközi tudománypolitikában. Éveken át betöltötte a Magyar Tudományos Akadémia alelnöki posztját (1967–1973, 1985–1988). Köztestületi tevékenysége nagyban hozzájárult ahhoz, hogy sikeresen lobbizott egy több egységet magába foglaló, nagy sejt- és molekuláris biológiai kísérletekre hivatott, alapkutatással foglalkozó intézet létrehozásáért, amely végül Szegeden épült fel. Az MTA 1971-ben részben átadott, 1973-ban ünnepélyesen felavatott Szegedi Biológiai Központjának ő lett az első főigazgatója (1970–1978). Ezután az SZBK-hoz tartozó, de budapesti székhelyű Enzimológiai Intézetet vezette (1978–1986). A politikusi pálya is megérintette. 1988/89-ben ő látta el a kollektív államfői testület, az Elnöki Tanács elnökének feladatkörét. Nemzetközi hitelű tekintélye teremtett átmenetet a rendszerváltás idején.

MTA levelező tag

MTA rendes tag

MTA levelező tag

MTA rendes tag

Szegedi évek
Orvosi Vegytani Intézet (1932–1949)

Mester és tanítványa: Szent-Györgyi Albert és Straub F. Brunó

1914. január 5-én született Nagyváradon. Pedagóguscsaládból származott, nagyszülei föld- és kézművesek voltak. A középiskolát a piaristáknál végezte a Szegedi Kegyesrendi Városi Római Katolikus Dugonics András Gimnáziumban.

Nagyváradon születtem, apám ott volt tanár, ott is laktunk. A háború után el kellett hagynunk Váradot, s apám a Szegedi Tanítóképző Főiskolán kapott helyet. Itt végeztem általános gimnáziumban a második osztályt, de apám nem volt megelégedve a szorgalmammal, kivett innen, s a piaristákhoz adott be.

Péter László (Sík Sándor tanítványa)

Forrás: Sík Sándor emlékszám, 10.

Felsőfokú tanulmányait szintén Szegeden, a Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Orvostudományi Karán kezdte 1931-ben, ám három tanév elvégzése után átiratkozott a Matematikai és Természettudományi Karra. E fordulatban meghatározó szerepet játszott Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas professzor, aki a kémiát tanította az orvostanhallgatóknak. Ő volt az, aki korán felismerte a fiatalember kimagasló tehetségét, és még hallgatóként tanszékére, az Orvosi Vegytani Intézetbe hívta munkatársnak. Straub ekkor kötelezte el magát életre szólóan a biokémia mellett.

– Orvostanhallgatónak iratkoztam be azzal az elképzeléssel – abban az időben az orvosok jól kereső embereknek számítottak –, hogy ez számomra megfelelő pálya lesz. A kémiát akkor Szent-Györgyi Albert adta elő az orvostanhallgatóknak. A kémia mindig kissé misztikus dolognak tűnt az orvostanhallgatók számára, és igyekeztek túlesni rajta. De ahogyan ez a különleges professzor – aki akkor második éve tanított Szegeden – előadta a kémiát, az megkapott, megragadott engem és fölkeltette érdeklődésemet. Úgy, hogy kollokvium után megkérdezte Szent-Györgyi, dolgoznék-e az intézetében? Természetesen boldogan mondtam igent, és ennek az lett a következménye, hogy egy idő után el is hagytam az orvosi tanulmányokat. Már harmadéves orvostanhallgató koromban többet jártam az intézetbe dolgozni, mint előadásokat hallgatni. Ennek ellenére azért letettem a megfelelő vizsgákat, szigorlatokat, és azután abbahagytam az orvosi pályát – biokémikusnak szegődtem.

Szeged : Megyei Városi Tanács Közlönyének várospolitikai melléklete, 1989. 3. sz.

1936-ban avatták biokémiai (orvos-vegyész) doktorrá. 1932-től dolgozott Szent-Györgyi intézetében, előbb díjtalan gyakornokként (1932. február 9. –), majd tanársegédként (1938–). 1941-ben „Az oxidáció és fermentáció” tárgykörből magántanárrá habilitálták. Straub később így nyilatkozott Szent-Györgyiről:

Valóban tény, hogy gondolkodásomat, életemet alapvetően befolyásolta a vele való találkozás. Nem az ő utánzása, hanem szellemének megismerése, gondolkodásmódjának fölvétele. Nem imitálva, nem utánozva, hanem ami abban számomra lényeges volt, azt próbáltam megvalósítani. Példakép volt, de nem abszolúte.

Szeged : Megyei Városi Tanács Közlönyének várospolitikai melléklete, 1989. 3. sz.

Straub érdemi részt vállalt Szent-Györgyi Nobel-díjjal jutalmazott felfedezéseiben. Számos enzim aktivitásának mérésére dolgozott ki módszereket, amelyek megalapozták a sejtlégzés Szent-Györgyi-féle modelljét. 1937–1939 között a University of Cambridge (UK) Rockefeller-ösztöndíjas kutatójaként a Molteno Institute-ban működött. (Az intézet Wikipedia szócikke kiemelt kutatóinak sorában említi Straub nevét.) Az ösztöndíjat Szent-Györgyi közbenjárására kapta. Itt fedezte fel és izolálta állati szervezetből, izomból a róla elnevezett sárga enzimet (oxidált állapotában sárga színű). „Ez 15-25 éven keresztül Straub-diaforáz néven futott. Ilyen megtisztelő elnevezést adtak annak az enzimnek, ami akkor szenzációt okozott, amikor nekem ezt sikerült előállítani.”* Ezután Szent-Györgyivel együtt áttért az izomkutatásra. 1941-ben született meg legnagyobb jelentőségű eredménye: felfedezte és izolálta az aktint, az izomműködés fehérjéjét. Később, Budapesten a fehérjék szerkezetének és működésének összefüggéseit vizsgálta.

1939-ben egy idősebb barátom meghívott, hogy maradjak Angliában, állást ajánlott egy kutatóhelyen, de számomra a Szent-Györgyi intézet többet jelentett, mint a kinti kutatási lehetőség.

Szeged : Megyei Városi Tanács Közlönyének várospolitikai melléklete, 1989. 3. sz.

1945-ben, 31 évesen átvette a fővárosba távozott Szent-Györgyitől az Orvosi Vegytani Intézet vezetését. (Szent-Györgyi ekkor került a budapesti egyetem Biokémiai Intézetének élére.) Straubot 1946. február 6-án nevezték ki nyilvános rendkívüli tanárrá (mai szóhasználattal egyetemi tanárrá). 1949-ig töltötte be az igazgatói tisztséget.

1946-ban a Magyar Tudományos Akadémia és a Szent-Györgyi Albert vezette Természettudományi Akadémia között létrejött megállapodást követően az MTA levelező tagja lett, majd 1949-ben rendes taggá választották. Tudományos munkásságát két alkalommal is Kossuth-díjjal jutalmazták. Először 1948-ben (ekkor osztották ki először) – ezüst fokozat a természettudományok terén elért kiváló eredményeiért. Majd 1958-ban – I. fokozat a biológiai fehérjeszintézis területén kifejtett értékes munkásságáért.

Budapesti évek
Orvosi Vegytani Intézet (1949–1970)

Szent-Györgyi 1947-ben az Amerikai Egyesült Államokba emigrált. Helyette – 1948 és 1950 között – Straub lett Szent-Györgyi budapesti intézetének a megbízott igazgatója, miközben 1949-ig még a szegedi tanszéket is vezette. 1949-ben azonban Straub otthagyta Szegedet és elfogadta a budapesti Orvostudományi Kar (1951-től Budapesti Orvostudományi Egyetem, 1969-től Semmelweis OTE) meghívását az újonnan létesített Orvosi Vegytani Intézet élére, amelynek 1970-ig volt az igazgatója. Vezetői interregnumok miatt 1954-ig többször ő irányította a kar Biokémiai Intézetét is. Ezekkel párhuzamosan ellátta az MTA Biokémiai Intézetének igazgatói teendőit is (1960-1970); „állandó szakmai kapcsolat és átjárás volt a két intézet, a Puskin utca és a Karolina út, így az egyetem és az MTA között” (https://semmelweis.hu/molekularis-biologia/a-tanszekrol/tortenet/). Ezután sorsa újból Szegeddel fonódott össze.

Tudományszervezés

Az MTA Szegedi Biológiai Központ főigazgatója (1970-1978)
az SZBK Enzimológiai Intézet igazgatója (1978-1986)

1973. október 7-én Szent-Györgyi Albert, a 80 éves Nobel-díjas tudós 26 év után először látogatott haza az Amerikai Egyesült Államokból. Útján elkísérte Bay Zoltán fizikus, a tudóstárs és legjobb barát, ő is először járt itthon az Egyesült Államokba való távozása óta. Velük tartott a szintén Egyesült Államokban élő hajdani tanítvány, későbbi munkatárs (Budapesten) és jóbarát, Csapó Árpád szülész-nőgyógyász is. A Ferihegyi repülőtéren többek között Straub F. Brunó, az MTA Szegedi Biológiai Központ főigazgatója fogadta őket. Október 11-én Szent-Györgyi is részt vett az SZBK ünnepélyes felavatásán.

Jelentős szerepet játszott a tudománypolitikában is. Éveken át betöltötte a Magyar Tudományos Akadémia alelnöki posztját (1967–1973, 1985–1988). Köztestületi tevékenysége nagyban hozzájárult ahhoz, hogy sikeresen lobbizott egy több egységet magába foglaló, nagy sejt- és molekuláris biológiai kísérletekre hivatott, alapkutatással foglalkozó intézet létrehozásáért, amely végül Szegeden épült fel. Az MTA 1971-ben részben átadott, 1973-ban ünnepélyesen felavatott Szegedi Biológiai Központjának első főigazgatójává nevezték ki (1970–1978). Ezután az SZBK-hoz tartozó, de budapesti székhelyű Enzimológiai Intézetnek lett az igazgatója (1978–1986). Így továbbra is részt vett az SZBK Igazgatói Tanácsának munkájában, amelyet akkor már az új főigazgató, Alföldi Lajos vezetett. Straub 1986-ban vonult nyugdíjba.

Együttműködési szerződés aláírása a Szegedi Orvostudományi Egyetem és az MTA Szegedi Biológiai Központ között a SZOTE Rektori Hivatalában, 1972. június 23-án. Balról Straub F. Brunó, az SZBK alapító-főigazgatója és Tóth Károly, a SZOTE rektora.

Tudománypolitikusként legfontosabb tette a Szegedi Biológiai Központ létrehozásának kezdeményezése, a kedvező döntés kiharcolása, az építés és szervezés, a munka megindítása, a Központ szellemi arculatának, stílusának meghatározása, és az indulást nagyban segítő UNESCO-támogatás megszerzése.

Venetianer Pál

Magyar Hírlap, 1996. március 7.

„Mint tudományszervező nem magam mondtam meg azt, hogy mit kellene csinálni, nem dolgoztattam, hanem dolgoztam a lehetőségért, hogy fiatalemberek olyan szellemben, mint ahogy én annakidején Szegeden a Szent-Györgyi intézetben tapasztaltam, nevelkedhessenek a tudomány számára. Mindig nagy örömmel nézek vissza azokra az időkre, amikor több 100 kutató dolgozott ott, akiknek az átlagéletkora 30 év alatt volt.” (Szeged : Megyei Városi Tanács Közlönyének várospolitikai melléklete, 1989. 3. sz.)

Eközben különböző nemzetközi és hazai szervezetekben is aktív munkát végzett. 1969–1971 között a magyar kormányt képviselte a Nemzetközi Atomenergia-ügynökségben, 1970-től 1978-ig betöltötte az Országos Atomenergia Bizottság alelnöki tisztségét. Vezetőségi tagja (1968-), elnöke (1976–1978), majd „Past President”-je (1978–1980) volt az International Council of Scientific Unions (ICSU) nagy tekintélyű nemzetközi tudományos szervezetnek és elnöke az Országos Környezet- és Természetvédelmi Tanácsnak (1978–1985). Tevékenyen részt vett az International Union of Biochemistry and Molecular Biology (IUBMB) munkájában, ahol hosszú éveken át töltött be vezető pozíciókat. Elnyerte a Ciba Foundation aranyérmét (1973, London), annak a tekintélyes szervezetnek az elismerését, amely azzal a célkitűzéssel jött létre, hogy előmozdítsa a nemzetközi tudományos együttműködést az orvostudomány és a kémia területén, különös tekintettel a kutatók közötti párbeszédre.

A politika vonzásában
Az Elnöki Tanács elnöke (1988-1989)

A politikusi pálya is megérintette. 1985-ben pártonkívüliként országgyűlési képviselővé választották az országos listán. Közvetlenül a rendszerváltás előtt, 1988/89-ben ő látta el a kollektív államfői testület, az Elnöki Tanács elnökének feladatkörét. Az ő nemzetközi hitelű tekintélye teremtett átmenetet a rendszerváltás idején. Amikor 1989. október 23-án, a Magyar Köztársaság kikiáltásakor megszűnt az Elnöki Tanács, visszavonult a közszerepléstől és időközben az egészsége is megromlott.

Az Akadémia [al]elnöke volt, amikor 1988-ban hívatta Grósz Károly és közölte vele, őt nevezik ki az Elnöki Tanács élére. Az átmeneti időszakban egy szalonképes pártonkívülire volt szükség államfőként. Vállalta. Ahogy ironikusan megjegyezte, gondolta, annyit csak tud ő is, mint elődje. Ebben igaza volt. Higgadtságával, mértéktartásával a nehéz helyzetekben is megtalálta a megfelelő megoldást, az elegáns kompromisszumokat. Protokolláris szerepbe került, de elfogadta a helyzetet. Másfél év múlva azután az események sodrában, ahogyan odakerült, úgy kellett búcsúznia. Mosolyogtató tudósi naivitására vagy a korábbi szokások jó ismeretére jellemző, ki tudja, mindenesetre csak azt kérte Grósztól, maradhasson évtizedek óta lakott kétszobás lakásában.

Palugyai István

Népszabadság, 1996. március 7.

„Jövőnk záloga az értékteremtő munka.
Straub F. Brunó újévi köszöntője.
Tisztelt honfitársaim!”

(Az Elnöki Tanács elnökének újévi köszöntője
elhangzott 1989. január 1-jén, 12.10 órakor a Kossuth Rádióban és 18 órakor a televízió egyes programjában.)
= Pest Megyei Hírlap, 1989. január 2.

Nyolcvanharmadik életévében, 1996. február 15-én hunyt el Budapesten, sírja a Farkasréti Temetőben található.

Kitüntetései

Tudományos és közéleti tevékenységét számos magas kitüntetéssel jutalmazták: Magyar Népköztársaság Zászlórendje II. fokozat (1974), Akadémiai Aranyérem (1981), Magyar Népköztársaság babérkoszorúval ékesített Zászlórendje (1984), Pro Natura Emlékérem (1986), Magyar Népköztársaság rubinokkal ékesített Zászlórendje (1989), Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal (1995) – hogy csak néhányat emeljünk ki. Szegedi vonatkozású elismeréseit alább részletezzük.

Csongrád Megyei Tanács „Alkotói díj” (1978)

A Szegedi Orvostudományi Egyetem önállóvá válásának 25 éves jubileumi tanácsülése a szegedi egyetemek központi épületének aulájában 1976. február 21-én. Petri Gábor rektor emléklapot és emlékérmet nyújtott át azon személyeknek, akik az elmúlt negyedszázad alatt segítették az egyetem munkáját. A lenti képen éppen Straub F. Brunó akadémikust köszönti, aki a Magyar Tudományos Akadémia elnökségének üdvözletét hozta Szegedre.

A jobb oldali képen látható esemény meghívott vendégei: Straub F. Brunó mellett Szőkefalvi-Nagy Béla akadémikus, a Szegedi Akadémiai Bizottság elnöke.

Csongrád Megyei Tanács „Alkotói díj” (1978)

A jobb oldali képen látható esemény meghívott vendégei: Straub F. Brunó mellett Szőkefalvi-Nagy Béla akadémikus, a Szegedi Akadémiai Bizottság elnöke.

József Attila Tudományegyetem díszdoktora (1986)

Szeged város díszpolgára (1990)

Szeged első ízben megrendezett ünnepi napján, 1990. május 21-én kapta e kitüntetést. A város 40 éves intervallum után ebben az esztendőben adományozott újra díszpolgári címet. A három kitüntetett Buday György grafikusművész, Straub F. Brunó és Varga Mátyás díszlettervező volt.

Szent-Györgyi Albert Emlékérem (1993)

A Szent-Györgyi Albert születésének 100. évfordulója alkalmából megrendezett centenáriumi ünnepségsorozatra 1993. szeptember 17-én került sor Szegeden. Ennek keretében a szegedi egyetemek (SZOTE és JATE) közös ünnepi tanácsülésén adták át a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem legmagasabb kitüntetését, az 1987-ben alapított Szent-Györgyi Albert Emlékérmet. A két évenként odaítélt elismerést ekkor Straub F. Brunó és Diczfalusi Egon vehette át.

Szegedért Alapítvány fődíja (1994)

Az 1989-ben létrehozott alapítvány díjait (fődíj és három kuratóriumi díj) olyan személyeknek adományozzák, akiknek tevékenysége a város tudományos, kulturális, művészeti és társadalmi életének gazdagodását szolgálják. A díjak – köztük a Starub F. Brunónak odaítélt fődíj – 1994. március 11-én a Szegedi Nemzeti Színházban megrendezett gálaesten kerültek átadásra.

Jubileumi ünneplés (1994)

Straub F. Brunó 1994. január 5-én töltötte be 80. életévét. E napon az MTA Biológiai Osztálya a Szegedi Biológiai Központba kihelyezett osztályülés keretében köszöntötte. Az ünnepi ülés délelőttjén volt tanítványai és munkatársai szóltak arról, mit jelentett pályafutásukban Straub F. Brunó személyisége. Az ünnepeltet Szeged város képviselői is köszöntötték; Lippai Pál polgármester a helyi társadalom, a város polgárai és az önkormányzati testület nevében köszönte meg kutatói és tudományszervezői tevékenységét.

Straub-napok (1996)

Hagyomány az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpontban, hogy az intézet kutatói évente (ősszel) beszámolnak új eredményeikről. Az alapító-főigazgató, Straub F. Brunó tiszteletére Straub-napoknak elnevezett konferenciákon elsősorban a fiatal kutatók számára nyílik lehetőség sikereik bemutatására. Minden esztendőben a rendezvény nyitónapján kerül átadásra a Straub-plakett. (1996 előtt a Straub-napokat még SZBK-napoknak hívták.)

Straub-plakett (1984)

Keszthelyi Lajos:

„1984-ben Straub professzor 70 éves lett. A kerek évfordulóra tervezett ünnepséget én szerveztem, mert Alföldi Lajos főigazgatót éppen operálták. Ekkor alakult ki a Straub-plakett intézménye. A születésnapra plakettet készíttettünk Straub professzorról, amiből több példány is készült. Straub professzor úgy döntött, hogy minden évben adományoz egyet annak a kutatónak, akit leginkább érdemesnek tart rá. Ez ma is az SZBK legnagyobb elismerése. 1996-ban bekövetkezett halála után, javaslatomra, az SZBK akadémikusai döntenek arról, hogy ki kapja meg a plakettet.”
(Természet Világa, 2011. november)

Straub-relief (1996)

A bronz domborművet, Szathmáry Gyöngyi alkotását az MTA Szegedi Biológiai Központ fennállásának negyedszázados évfordulója alkalmából helyezték el az intézet előcsarnokában. Avatására 1996. november 26-án került sor.

Centenáriumi szoboravatás (2014)

Születésének 100. évfordulója alkalmából, 2014. február 5-én avatták fel bronz mellszobrát, Rieger Tibor alkotását a Dóm téri Nemzeti Emlékcsarnokban.

Tudományos publikációi – válogatás

Annau, E. – Banga, I. – Gözsy, B. – Huszák, St. – Laki, K. – Straub, F. B. – Szentgyörgyi, A.: Über die Bedeutung der Fumarsäure für die tierische Gewebsatmung

Hoppe-Seyler’s Zeitschrift für physiologische Chemie, 1935. Vol.236. 1-68.p.

https://www.degruyterbrill.com/document/doi/10.1515/bchm2.1935.236.1.1/html

Annau, E. – Banga, I. – Blazsó, A. – Bruckner, V. – Laki, K. – Straub, F. B. – Szentgyörgyi, A.: Über die Bedeutung der Fumarsäure für die tierische Gewebsatmung. III. Mitteilung

Hoppe-Seyler’s Zeitschrift für physiologische Chemie, 1936. Vol.244. 105-116.p.

https://www.degruyterbrill.com/document/doi/10.1515/bchm2.1936.244.3-4.105/html

Straub, F. B.: Quantitative Methoden zur Untersuchung der Fumarsäurekatalyse

Hoppe-Seyler’s Zeitschrift für physiologische Chemie, 1936. Vol.244. 117-127.p.

https://www.degruyterbrill.com/document/doi/10.1515/bchm2.1936.244.3-4.117/html

Írta és a M. Kir. Ferenc József Tudományegyetem Matematika és Természettudományi Karához benyújtja Starub F. Brunó: Uj módszerek az intermediär anyagcseretermékek szerepének vizsgálatára. Doktori értekezés

(Közlemény a M. Kir. Ferencz József Tudományegyetem Orvosi Vegytani Intézetéből)

Szeged, Burkus-nyomda, 1936. 27 p.

https://real.mtak.hu/214649/1/kozl_orvosi_vegytan.pdf

Straub, F. B.: Coenzyme of the d-amino-acid oxidase

Nature, 1938. Vol.141. 603-604.p.