Budapest, 1931. december 30.
Kutatási területe a nyelvészet, a tibetisztika, a mongolisztika, a turkológia, magyar őstörténet. Kiemelkedő eredményt ért el a honfoglalás előtti magyar-török kapcsolatok vizsgálatában, a magyar etnogenezis és államalapítás kérdésében.
Róna-Tas András értelmiségi családban született Budapesten 1931. december 30-án. Szüleit korán elvesztette: édesanyja 1944. december végén Salkaházi Sárával és társaival együtt halt meg, kórházigazgató édesapját pedig 1955-ben hamis politikai vádak alapján bíróság elé állították, melynek következtében egészségi állapota megromlott, s abban az évben elhunyt.
A budapesti ciszterci gimnáziumban érettségizett, tanulmányai során a filozófia és szociológia iránt mutatott érdeklődést. Ám a korabeli légkör miatt nem lehetett reménye bekerülni az egyetemen ezekre a szakokra. Így
a Műegyetemen felvételiztem matematikából, fel is vettek, de kértem átirányításomat muzeológus szakra. Ez volt ugyanis az a reménybeli sziget, ahol távol az ideológiai zaklatásoktól foglalkozni szerettem volna a magyar nép kultúrájával, társadalmával. A muzeológia elírás folytán meteorológia lett, ahova fel is vettek, s csak igen nehéz körutak után tudtam beiratkozni a budapesti egyetem néprajz szakára.
https://www.ek.szte.hu/kezdooldal/mit-keres/kulongyujtemenyek/keleti-gyujtemeny/a-keleti-gyujtemeny-tortenete/rona-tas-andras/
A nyelvekkel már gyerekkorától jó kapcsolatban volt, otthon magyarul és németül beszéltek, gimnazistaként pedig elkezdett oroszul tanulni, melyből érettségit is tett. Így nem meglepő, hogy az egyetemen is hamar kapcsolatba került a nyelvtanulással, ám ennek iránya kelet felé fordult: tibeti, mongol, török és kínai nyelvet tanult.
A nyelvek felé fordulásáról így emlékezik:
“… jártam az órákat, hallgattam a tanárokat, és eléggé szomorú kép alakult ki. A nagy egyéniségek, a nagy professzorok már nem voltak az egyetemen – ezeket eltávolították –, és sehol nem találtam olyan tanárt vagy olyan órát, amelyik igazán érdekelt volna. Néprajz szakot vettem fel abban a reményben, hogy a népi társadalom kutatását valamilyen formában megvalósíthatom, mintegy a szociológia álruhájaként, és azután valamilyen választ kapok arra a másik kérdésre, amely engem nagyon izgatott, hogy ez a sajátos magyar kultúra, ez honnan is jön, mi magyarázza meg, hogy Európa közepén egy teljesen más nyelvű, teljesen más kultúrájú nép él, és hát ilyen hosszú ideig fennmaradt. A magyar kultúra eredete tehát izgatott már a kezdetektől fogva, és úgy gondoltam, hogy a két érdeklődési területemet – a társadalom megismerését és a magyar kultúra történetét, eredetét – az egyetemen tanulhatom és vizsgálhatom.
Az igazság azonban az volt, hogy erre nem nagyon sok lehetőség volt, úgyhogy elkezdtem felsőbbéves hallgató társaimtól érdeklődni, hogy hol lehet valamit tanulni, ki az a tanár, akitől nagyon sokat lehet tanulni, és így jutottam el az orientalista professzorokhoz – Németh Gyulához és Ligeti Lajoshoz. Egészen különleges volt, ahogyan ők fogadtak, hiszen mind a ketten az Eötvös Collégiumnak voltak előbb növendékei, majd tanárai, és 1951-ben, ekkor már egy szabályos Eötvös collégista felvételi rendszert vezettek be: csak az vehette fel az ő speciális óráikat, akik kereszül mentek ezeken a felvételi beszélgetéseken, fejtapogatáson. Ezt velem is elvégezték, és hát megint részletekre hadd ne térjek ki, a végén Ligeti Lajosnál kötöttem ki, aki akkor éppen egy tibeti szakot indított. Ez öt évenként indult, és hát szüksége volt olyan hallhatókra, akiknek nyelvismerete volt, és én akkor már oroszul, angolul és németül olvastam, franciául is valamit, tehát nem volt gondom a szótáraknak a nem keleti részének a használatával. Tehát azt mondta, üljek le, tanuljak tibetit, még akkor is, hogyha ez nem volt eredetileg a terveim között. Én nagyon hosszan gondolkoztam ezen, hogy miért is akarnék én tibetit tanulni, amikor ennek nem sok köze van sem az én szociológiai, sem pedig a magyar kultúra hagyományai, története kutatásának, azonban végül is olyan mértékben lenyűgözött Ligeti Lajosnak a tudása és tudományos felkészültsége, hogy úgy gondoltam, hogy ha nem is leszek én tibetista, de megtanulom tőle a módszert, megtanulom tőle a tudomány fogásait. Ez az elképzelésem bevált. […] Végül is úgy gondoltam, hogy a tibetisztikának Magyarországon olyan iskolája van, amelyhez érdemes csatlakozni, ahol érdemes tanulni.
Forrás: https://web.archive.org/web/20211206050126/http://bollakalman.hu/Kiadvanyok/NyPFuzetek/PkFuz_PDF/RonaTasA.pdf
Így lettem végül tibetista, majd felvettem a mongol és elvégeztem a török szakot is a néprajz mellett.
Forrás: https://www.ek.szte.hu/kezdooldal/mit-keres/kulongyujtemenyek/keleti-gyujtemeny/a-keleti-gyujtemeny-tortenete/rona-tas-andras/
1954-től muzeológus gyakornokként a Néprajzi Múzeum Lederer-gyűjteményében található tibeti műtárgyakkal foglalkozott, 1955-ben pedig az ELTE ВТК-n néprajz-orientalisztika (tibeti) szakon megszerezte muzeológus oklevelét. Diplomájának megszerzése után az Akadémiai Kiadó munkatársaként kezdett dolgozni, ahol Apáczai Csere János Magyar Enciklopédia c. műve kritikai kiadásának szerkesztésében segédkezett. 1956-ban a forradalom után hívta meg Ligeti Lajos az ELTE Belső-ázsiai Intézetébe, ahol tudományos munkatársként dolgozott, s ennek keretében két mongóliai úton is részt vehetett (1957, 1958). Miután koholt vádakkal eltávolították az egyetemről, 1961-től az Országos Széchényi Könyvtár Központi Katalógus Osztályának munkatársa, később vezetője lett.
1968-ban a József Attila Tudományegyetem Finnugor Tanszékén tudományos munkatársi megbízást kapott, majd 1973-ban címzetes egyetemi tanár lett. 1974-ben egyetemi tanári kinevezést kapott a szegedi egyetemen, ahol elindította az ország első egyetemi altajisztikai képzését. Ebből a képzésből kiindulva 1984-ben sikerült létrehoznia a JATE BTK Altajisztikai Tanszéket, melynek első vezetője lett. A tanszék vezetését 1990-ig látta el, ekkor az MTA-JATE Magyar Őstörténeti Kutatócsoportjának vezetőjévé nevezték ki. 1990-ben az egyetem rektorává is megválasztották, ezt a tisztséget 1992-ig látta el.
1992–1993 között a Magyar Felsőoktatási Egyesületek Szövetsége elnöke volt, s részt vett a felsőoktatás új akkreditációs rendszerének kidolgozásában. A Magyar Akkreditációs Bizottság alapító elnöke lett, ahol 1992–2009-ig sokat tett a hazai felsőoktatás minőségi átalakításáért.
2001-ben vonult nyugdíjba, a Szegedi Tudományegyetem 2002-ben Professor Emeritus címet adományozott neki.
1996–2004 között ő volt az Acta Orientalia folyóirat főszerkesztője.
2002-ben a Szent István Akadémia tagjává is megválasztották.
Róna-Tas András kutatási területe a történeti nyelvészet. Nemzetközileg is meghatározó alakja az altajisztikai kutatásoknak, aki maradandó eredményeket ért el a turkológia és a mongolisztika területén, nemkülönben a tibetisztikában, valamint a korai magyar történet (a magyar őstörténet) keleti hátterének megismerésében.
Fő érdeklődési területe a magyarság korai története, mely a honfoglalás körüli időkig tart. “Ezeknek az időknek a történetét, nyelvi kapcsolatait kutattam, és próbáltam összefoglalni” – mondja, s akadémiai székfoglalóit is ebben a témakörben tartotta. 1996-ban jelent meg kutatásai nyomán A honfoglaló magyar nép : bevezetés a korai magyar történelem ismeretébe c. tankönyve a Balassi Kiadónál, majd 1997-ben ennek bővített kiadása is. 1999-ben egy átdolgozott angol nyelvű változatban a nemzetközi tudomány számára tette hozzáférhetővé kutatásait, 2007-ben pedig szélesebb olvasóközönséget célzó kiadása készült el Kis magyar őstörténet címmel.
E könyv szerzője 1950-ben került az egyetemre. Célja már akkor is az volt, hogy a magyarság korai történetét, kultúrájának egyediségét, ennek kialakulását és okait kutassa, különösen a Keleten. Néprajzot és keleti nyelveket tanult. Beutazta Mongóliát, hogy megértse, hogyan élnek a nomádok, kutatott a Volga és Káma vidékén, hogy nyelvi és történeti anyagot gyűjtsön a helybeli népektől. Első tudományos cikke 1955-ben jelent meg, azóta több száz tanulmányt és könyvet írt. Korábbi kutatási eredményeinek összefoglalását 1996-ban A honfoglaló magyar nép (Balassi Kiadó, Budapest) címmel írott könyvében tette közzé. 1999-ben Hungarians and Europe in the Early Middle Ages (Magyar ország és Európa a korai középkorban) című könyvében a nemzetközi tudomány számára tette hozzáférhetővé a magyarság kialakulásáról szóló vizsgálódásait. Az olvasó kezében lévő kiadványban megkísérli a szélesebb, művelt nagyközönség számára is elérhetővé tenni eredményeit.
Előbeszéd. In: Kis magyar őstörténet : a magyarok korai története az államalapításig. Balassi Kiadó, 2007. 9–10.
Foglalkozott a tibeti nyelvtörténet alapjaival, a tibeti nyelvjárások rendszerével, a modern tibeti nyelv fonémáinak kialakulásával. 1964-ben írt nyelvtudományi kandidátusi disszertációja is ebben a témakörben született: A monguor nyelv tibeti jövevényszavai és az archaikus tibeti nyelvjárások.
Az értekezés tézisei és a disszertáció angol fordítása online elérhető. Eredeti példányát az SZTE Klebelsberg Könyvtár és Levéltár őrzi, Róna-Tas András ajándékaként.
Két ízben járt Mongóliában kutatóúton, ahonnét gazdag nyelvészeti és néprajzi anyaggal tért haza. Tanulmányozta a dariganga nyelvjárást, s leírta a mongol nomadizmus néprajzát.
1965-ben és 1973-ban a Volga-vidéken tett tanulmányutat, ahol a csuvasok és tatárok között gyűjtött nyelvészeti és néprajzi adatokat. Foglalkozott csuvas nyelvtörténettel és forrásaival, a csuvas nyelv helyével a török nyelvek között, kísérletet tett az őstörök nyelv rekonstrukciójára.
1971-ben szerezte meg a nyelvtudomány doktora címet szerzett, melyhez disszertációját az altaji nyelvek genetikus összetartozásának kérdésköréből írta írta: Az altaji nyelvrokonság vizsgálatának alapjai : a nyelvrokonság elmélete és a csuvas-mongol nyelvviszony (az értekezés tézisei online elérhetőek).
Tibetisztikai és altajisztikai tudományos társulatokban is jelentős tisztségeket töltött be: az International Association for Tibetan Studies elnöke volt két ciklusban (1982–1989); 1994–2006-ig a Societas Uralo-Altaica alelnöke, 2006–2012-ig elnöke volt, 2025-ben tiszteletbeli tagja lett.
Az elmúlt évtizedben figyelme fokozatosan az orientalisztika egyik legnehezebb rejtélyének, a kitan nyelvnek és írásrendszerének megfejtése felé fordult.
MTMT adatlap