SZTE Klebelsberg Könyvtár és Levéltár

Akadémikusok a Szegedi Tudományegyetemen

Petri Gábor

Budapest, 1914. február 6. – Szeged, 1985. július 23.

A 20. századi magyar sebészet egyik legkiemelkedőbb alakja volt.

Évtizedeken át vezette a Szegedi Orvostudományi Egyetem két intézetét: a Kísérletes Sebészeti Intézetet (1951–1984), valamint az I.sz. Sebészeti Klinikát (1958–1981). Emellett 13 évig volt a SZOTE rektora (1958–1962, 1975–1984).  Működése során – ötvözve az elméleti kutatásokat a gyakorlattal – a magyar sebészetet a klinikai tudományok rangjára emelte, világszínvonalúvá fejlesztette. Klinikája hamarosan hazánk egyik legsokoldalúbb, legszínvonalasabb intézetévé vált. Profilja új diszciplinák sorával bővült, és Magyarországon máshol még nem végzett műtéti eljárások jelentek meg. 1962-ben sor került az első hazai humán veseátültetésre.

Igazi iskolateremtő volt. Olyan munkatársi gárdát alakított ki maga körül, amelynek tagjai viszonylag rövid idő alatt képesek voltak elsajátítani és nemzetközi szintre emelni a sebészet egy-egy részterületét.

Több magas közéleti tisztséget is betöltött; tagja volt az országgyűlésnek (1963–1985) és a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának (1969–1985). Ebben a minőségében a magyar egészségügy egészség- és tudománypolitikai problémáit is képviselte, ezt bizonyítják nagy visszhangot kiváltó parlamenti beszédei és írásai.

Út a magyar sebészet modernizálása felé

1914 február 6-án született Budapesten. Középiskolába a híres Fasori Evangélikus Gimnáziumba járt. Itt formálódott széleskörű műveltsége és mély humanizmusa. Itt tanult meg – a latin és görög nyelv mellett – németül, angolul és franciául; későbbi karrierje során ez nagy segítségére volt. Gyakran és mindig a legnagyobb szeretet hangján emlegette egykori Alma Materét. Az 1984-ben megalakult Fasori Öregdiákok Baráti Körének ő lett az első elnöke, míg a tiszteletbeli elnöki posztra Wigner Jenő Nobel-díjas fizikust választották meg. Az alakuló ülésen „Visszaemlékezés az iskolára” címmel előadást is tartott.

Orvosi tanulmányainak első két félévét a grazi (1931/32), a többit a pécsi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetemen végezte. Hallgatóként 4 évig dolgozott a Mansfeld Géza vezette Kórtani Intézetben. Az itt megismert tudományos szemlélet, fiziológiai gondolkodásmód későbbi klinikai pályájára is alapvető hatással bírt. Bár kutatónak készült és a diploma megszerzése (1937) után szívesen maradt volna Mansfeld intézetében, akkor erre nem volt lehetőség. Úgy döntött ezért, hogy fül-orr-gégész lesz, amelyhez abban az időben előzetesen kétéves sebészeti műtőgyakorlaton kellett részt venni. Így 1937–1943 között fővárosi kórházak sebészeti osztályain dolgozott, kiváló sebészegyéniségek mellett. Hatásukra rövid időn belül szenvedélyesen megszerette a sebészetet, így vált egy ideiglenesre tervezett kapcsolatból életre szóló elkötelezettség. 1943-tól 1945-ig hadműveleti területen munkaszolgálatot teljesített.

Ekkor határozta el, hogy a magyar sebészet modernizálásán fog munkálkodni:

A háború végén – hadikórházával visszavonulóban – Ausztria nyugati részén amerikai fogságba estek. Persze ez a »fogság« nem jelentett »Gulág«-ot, hanem kifejezetten kellemes állapot volt: jó volt az ellátás, nem korlátozták a mozgásukat, sőt a közeli amerikai hadikórházban az orvosok kollégaként üdvözölték, s mivel jól beszélt angolul, maguk közé fogadták. Részt vehetett a kórház mindennapos életében, operálhatott, naphosszat olvasott a kórház könyvtárában, bújta a legújabb sebészi lapokat és beszélgetett a többi orvossal. Az amerikai kórház remekül volt felszerelve: anyagból, műszerből, gyógyszerből bőséges készlet állt rendelkezésre; itt találkozott először penicillinnel, amiről addig nem is hallott. Volt konzerv vér, plazma, albumin, különböző intravénás folyadékok, és rutin volt a modern anesztézia; mindezek hiányoztak a magyar kórházban. Nagyon mély benyomást tett rá az amerikai szervezés és a kollégák felkészültsége, a modern élettani szemlélet. Ekkor határozta el, hogy hazatérve a magyar sebészet modernizálásán fog munkálkodni.

Kovács Gábor szívsebész professzor Petri Gábor-emlékelőadásából, 2009

Azt vallotta, hogy „a sebész olyan belgyógyász, aki operálni is tud”:
„Bármennyire is kitűnő klinikusok és bravúros operatőrők voltak a 20. század első felének magyar sebészei, figyelmük nemigen terjedt túl a diagnosztikán és a műtét kivitelének technikai részletein. Sokan vallották Ambroise Paré-val, hogy »Je l’ai operé, Dieu la gari« (én megoperálom, Isten majd meggyógyítja). Kétségtelen, hogy a gyors és szövetkímélő technikával végzett műtét sokban segíti a műtét utáni gyógyulást, de ma már közismert, hogy a megfelelő műtét utáni kezelés nélkül sok súlyos beteg nem éli túl ezt az időszakot. Erre mondták némi cinizmussal, hogy »a műtét sikerült, de a beteg meghalt«. A szemléletváltás csak lassan következett be ezen a téren. […] Az ilyen gondolkodás tartotta fenn nálunk viszonylag sokáig a sebész–belgyógyász közti ellentétet […]. Ez még tulajdonképpen középkori eredeztetésű, amikor a chirurgusok és a borbélyok közös céhet alkottak, a tanult doktorok viszont egy külön kasztot képviseltek, és lenézték a kézműves-iparos sebészeket. […]. Egyik neves belgyógyász professzor könyvében így ír erről: »…és akkor az orvos a sebészhez fordul…«, ti. ha »operáltatni« akar. Ez a felfogás nagyon bántotta Petri Gábort, hiszen rendkívül művelt, kulturált ember és jól képzett sebész volt. Már akkoriban is azt vallotta, hogy »a sebész olyan belgyógyász, aki operálni is tud«.”

Kovács Gábor szívsebész professzor Petri Gábor-emlékelőadásából, 2009

Sebészeti Klinika - díjtalan gyakornok, fizetéstelen tanársegéd, adjunktus, magántanár (1945–1951)

1945 őszén tért vissza Magyarországra. Állása már nem volt meg, és a romokban heverő fővárosban nem is tudott elhelyezkedni. Ezért körülnézett vidéken, és mivel a szegedi Sebészeti Klinikán megfelelő körülményeket talált, itt szerzett állást és még az év október 1-jén munkába lépett. A klinika akkori igazgatója, Prochnow Ferenc mindenben biztosította támogatásáról. Díjtalan gyakornokként kezdte, fizetéstelen tanársegédként (1945. október 1.) folytatta, 1946-ban adjunktussá léptették elő.
Már szegedi tartózkodásnak első évében laboratóriumot, állatkísérleti műtőt és állatistállót rendezett be a klinika padlásterében, ezzel teremtve meg a lehetőséget a klinikai problémák tudományos vizsgálatára. Napi munkája után az éjszakáit rendszeresen a könyvtárban töltötte, sokszor a hajnal is itt virradt rá. Ténykedésével hamarosan megélénkítette Szegeden a tudományos életet – nemcsak a sebészetben, hanem az egész egyetemen is.
1951-ben „Sebészeti kórtan” tárgykörből magántanárrá képesítették. Előadásaiból olyan kitűnő jegyzetet készített, amely már akkor is részletesen foglalkozott a sebészeti klinikum tudományos kérdéseivel: a szívmegállással, az újraélesztéssel, a folyadék- és elektrolit-háztartással, a mesterséges táplálással, a műtét hatására kialakuló keringési és anyagcsere válasszal. Továbbá nagyon részletesen ismertette a modern anesztézia elméletét és gyakorlatát, hosszú időn keresztül ebből készültek szakvizsgára az aneszteziológusok is.
Sohasem vitatta a sebészetben a morphologiai szemlélet létjogosultságát, de az elsők között hangsúlyozta az élettani és kórélettani szemlélet meghonosítását és érvényesítését a manuális disciplinákban. A szakszerű és finom műtéti technika képezi az alapjait a modern sebészetnek is – mondotta számos előadásában és írta közleményeiben –, de ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a ma sebészetében ez kevés; a műtéti biztonság, a műtéti kockázat, a sebészi beavatkozás kuratív hatása számos egyéb fontos tényezőtől is függ.

Dr. Petri Gábor sebészprofesszor. A Petri-tanítványok és munkatársak visszaemlékezései, 27. p.

A Sebészeti Anatómiai és Műtéttani Intézet megszervezője és igazgatója (1951–1984)

Amikor 1951-ben országszerte megszervezték a sebészeti anatómiai és műtéttani intézeteket, a Szegeden létrehozandó intézet élére az Egészségügyi Minisztérium a 37 éves Petri Gábort nevezte ki – tanszékvezető docensi minőségben, 1951. december 1-jei hatállyal. Nála alkalmasabb személyt keresve sem találhattak volna. Mindez persze kapóra jött a számára is, mert úgy érezte, hogy egy ilyen intézetben megvalósíthatja elképzeléseit. Tehetséges fiatalokból munkatársakat gyűjtött maga köré és egy használaton kívüli épületből egy év alatt nagyszerű intézetet hozott létre. Végül minden szükséges feltétel a rendelkezésre állt egy professzionális, komplex kísérletes sebészeti kutatómunka kialakításához. 1953. február 19-én egyetemi tanárrá léptették elő, február 23-án pedig megnyílt az intézet.
(Elnevezése később Kísérletes Sebészeti Intézetre módosult, ma Sebészeti Műtéttani Intézet. A szegedi népnyelv sokáig csak „kutyaklinika” néven emlegette.)
Az intézetben biokémiai-, szövettani labor, fotólaboratórium létesült, volt boncterem az oktatáshoz, egy igen szép, steril kísérleti műtő (akár emberi műtőnek is elment volna) és az oktatás részére 4 műtőasztalos hatalmas helyiség, amely közti időszakban kiválóan alkalmas volt fiziológiai kísérletek végzésére. Az állatházban csodálatos csempézett és könnyen mosható kutyaketrecek […], operált állatok részére »intenzív« kutyaketrecek, kis állatok részére istállók, kutyafürdető, és az orvosok és dolgozók részére is szociális helyiségek és egy kitűnő könyvtár.

Dr. Petri Gábor sebészprofesszor. A Petri-tanítványok és munkatársak visszaemlékezései, 43. p.

A Szívsebészeti Osztály létrehozása – első szegedi szívműtét: 1955. június 13.

Petri professzor mindig hangsúlyozta a klinikum és a kutatás egységének a fontosságát a sebészetben. És mivel vérbeli klinikus volt, nem is elégíthette ki az experimentális medicina kizárólagos művelése; eredményeivel a betegágyhoz kívánt visszatérni. Így 1954/55 folyamán – Hetényi Géza professzor támogatásával – a Belgyógyászati Klinika III. emeletén Szívsebészeti Osztályt alakított ki, amely a Sebészeti Anatómiai és Műtéttani Intézet klinikai sebészi működésének bázisául szolgált és amely szoros együttműködésben dolgozott a belklinikával. Az első szegedi szívműtétet 1955. június 13-án hajtották végre, az első intratrachealis narcosissal egyetemben.

Az I. sz. Sebészeti Klinika igazgatója (1958–1981) – a „Petri-kombinát”

1958. május 1-jével, Jáky Gyula professzor halála után, az I. sz. Sebészeti Klinika vezetésével is megbízták.

A klinika homlokzatán egy Petri professzor által kőbe vésetett felirat olvasható, mely az ő sebészi hitvallása: „Fortiter in re, suaviter in modo” (határozottan a lényegben, tapintatosan a módszerben). A modern elvek és technika alkalmazása mellett sohasem felejtkezett el annak szubsztrátumáról: a beteg emberről, és vérbeli klinikus létére mindig a teljes ember gyógyítását tekintette a feladatának. Tanítványai sokat tanulhattak tőle emberségből, orvosi etikából és tökéletességre való törekvésből.

Az I. sz. Sebészeti Klinika vezetésének átvételével megnyílt a lehetőség Petri professzor előtt, hogy egy nagyobb sebészi egységben gyakorolhassa addigi elveit. A klinikát teljesen modernizálta, sokat építtetett, minden négyzetmétert kihasznált. Új laboratóriumokat hozott létre, a Műtéttani Intézetet pedig betelepítette a klinika alagsorába, így teremtve meg az elmélet és a gyakorlat egységét egy helyen.

A neki kedves Műtéttani Intézetet megtartva igyekezett az addig hiányzó diszciplinákat bevezetni és korszerű szervezeti formát megvalósítani a magas színvonalon működő, meglehetősen önállóvá fejlesztett egységek munkájának összehangolásával. Így alakult meg az önálló aneszteziológia az ötvenes évek végén, a tüdősebészet, a szívsebészet, a nyelőcsősebészet, a nefrológia több egyéb diszciplina mellett, valamint az egyes klinikai ágak vizsgáló munkahelyei: a hemodinamikai, légzésfunkciós és izotóp laboratórium. Az első intenzív osztályt, sok európai intézményt megelőzve, 1958-ban alakította ki klinikáján.

Kovács Gábor, Orvosi Hetilap, 1985

Néhány év alatt hazánk egyik legsokoldalúbb, legszínvonalasabb intézetévé fejlesztette a klinikát. Igazi modern szellemű sebészeti tudományos műhely alakult, amelyet sokan „Petri-kombinát”-nak neveztek. Petri professzor elérte célját: a magyar sebészet felzárkózott a világszínvonalhoz. Sokat hangoztatott elve volt, hogy „nem lehet beletörődni abba, hogy van olyan hely a világon, ahol jobban csinálnak valamit, mint nálunk”. 28 tanítványát küldte a legmodernebb külföldi klinikákra, s ennek révén olyan munkatársi teammel rendelkezett, akikkel már hozzákezdhetett a hazánkban addig nem végzett műtétekhez. Elsőként hajtottak végre sikeres nyelőcsőpótlást, trachea resectiót, carotis endarteriectomiát. 1970-ben művese-állomást létesített.

Első hazai humán veseátültetés (1962)

Petri professzor munkatársával, dr. Németh András sebész-urológussal beszélget. Ő volt az, aki 1962-ben az első hazai humán veseátültetést végrehajtotta a klinikán. Ez a műtét nemcsak Magyarországon, de az európai kontinens Rajnától keletre eső részén is az első volt.

Hiteles történetét – a beteg szemszögéből – maga Németh András írta meg szépirodalmi formában, a „79 nap remény” című feszülten izgalmas naplóregényében (Szeged, Bába és Társai, 1997. 117 p.)

A sebész

Tudományos munkásságának fő irányai a következők voltak:

1980. április 30-ig párhuzamosan töltötte be a két intézet igazgatói tisztségét. A Kísérletes Sebészeti Intézetet 1984. június 30-ig – nyugállományba vonulásáig – még tovább vezette.

Nem túlzás, hogy a klinika fénykorában egyedülálló jelenség volt Európában. […] Petri professzor a Mayo klinikát tekintette mintának és bebizonyította, hogy az igényesség, tudás és akarat egy provinciális városban is megcélozhatja és elérheti a világszínvonalat. Petri professzor életműve ebből a szempontból nemcsak a sebészetre vonatkozó tanulságokat jelent.

Dr. Petri Gábor sebészprofesszor. A Petri-tanítványok és munkatársak visszaemlékezései, 50-51. p.

A rektor

Két ízben, közel másfél évtizedig töltötte be a Szegedi Orvostudományi Egyetem rektori tisztségét (1958–1962, 1975–1984). E minőségében kiemelendő, hogy sokat tett az Új Klinikának nevezett épülettömb létrehozásáért – ahogy azt a klinikán található emléktábla is hirdeti.

Már a hatvanas évek elején foglalkoztatta egy új sebészeti klinika felépítésének gondolata. […] Csak közvetlen munkatársai látták és bizonyíthatják, hogy Petri Gábor legalább két évtizeden át szakmai, emberi erejének teljes megfeszítésével, kapcsolatait, befolyását felhasználva – sokszor a méltatlan vitákat és visszautasításokat vállalva – küzdött a […] ma Új Klinikának nevezett épülettömb megvalósulásáért. […] Ez Petri Gábor életművének másik, alig felbecsülhető értékű momentuma.

Baradnay Gyula, Orvosi Hetilap, 1996.

Erejét, idejét, egészségét nem kímélve kormányozta a SZOTE hajóját. Harcolt az Egyetem továbbfejlesztéséért, egyengette – igazi atyaként – az oktatók, dolgozók, hallgatók sorsát és számtalan esetben magánéletét.

Dr. Petri Gábor sebészprofesszor. A Petri-tanítványok és munkatársak visszaemlékezései, 20. p.

Szakmai közélet

A kandidátusi fokozatot 1952-ben, a doktori fokozatot 1971-ben szerezte meg. 1976-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1982-ben rendes tagjává választotta. 1971-től tanácskozó tagja, 1980-tól elnöke volt az MTA Orvosi Osztályának. Alapítása óta (1961) tagja volt a Szegedi Akadémiai Bizottság vezetőségének és négy évig elnöke a Tudományos Minősítő Bizottság (TMB) Klinikai Szakbizottságának (1976–1980).

Tagja volt számos hazai és nemzetközi szakmai társaságnak. Néhányat kiemelve:

Társadalmi közélet

Több magas társadalmi tisztséget is betöltött. Tagja volt az országgyűlésnek (1963–1985) és a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának (1969–1985), valamint alelnöke az Interparlamentáris Unió magyar-angol tagozatának.

Ebben a minőségben egyaránt képviselte szűkebb pátriája választóinak érdekeit; intézetek, intézmények érdekeit; de a magyar egészségügy egészség- és tudománypolitikai problémáit is, amit nem egy nagy visszhangot kiváltó parlamenti beszéde illetve írásai bizonyítottak.

Dr. Petri Gábor sebészprofesszor. A Petri-tanítványok és munkatársak visszaemlékezései, 20. p.

Halála

1985. július 23-án hunyt el Szegeden, életének 72. évében.

Igényes volt a tudásban, választékosan beszélte a magyar nyelvet, pontosan fogalmazott, vigyázott a nyelv logikájára. Megtehette, mert emellett angolul és németül irodalmi szinten beszélt és írt, de legnagyobb meglepetésünkre egy alkalommal franciául is folyékonyan társalgott vendégeivel. A latin és görög mitológiától kezdve, a világirodalmon át a történelem részletkérdéséig, a képzőművészet és zene legmagasabb szintjéig mindent tudott és kitűnő memóriájában megőrzött. A ma már kihalóban lévő »klasszikus műveltség« ráillett.

Dr. Petri Gábor sebészprofesszor. A Petri-tanítványok és munkatársak visszaemlékezései, 49. p.

Elismerések

Emlékezete

Tudományos publikációi – válogatás

Források

  1. Prof. Dr. Petri Gábor: Prof. Dr. Petri Gábor válaszai [A diákok által feltett körkérdésekre]. In: Gyógytorma. A SZOTE végzős hallgatóinak évkönyve 1971–1976. Szeged, Szegedi Orvostudományi Egyetem, [1976.] 133-134. p.
  2. Alkalmazkodni a változó világhoz, s nagyobb felelősséggel cselekedni! Dr. Petri Gábor felszólalása az országgyűlésen. Délmagyarország, 1980. szeptember 28., 3. p.
  3. Cserháti István: In memoriam dr. Petri Gábor. In: A Szegedi Orvostudományi Egyetem Évkönyve 1984/85. Szeged, SZOTE, 1990. 49-51. p.
  4. Karácsonyi Sándor: Petri Gábor 70 éves. Orvosi Hetilap, 1984. 125.évf. 311-312.p.
  5. Kulka Frigyes: In memoriam dr. Petri Gábor. Magyar Sebészet, 1985. 38.évf. 193-194.p.
  6. Kovács Gábor: Dr. Petri Gábor (1914–1985). Orvosi Hetilap, 1985. 126.évf. 2199-2201.p.
  7. Nagy Sándor: Dr. Petri Gábor (1914–1985). Kísérletes Orvostudomány, 1986. 38.évf. 1-2.p.
  8. Kulka Frigyes: Petri Gábor. Magyar Tudomány, 1986. 31.évf. 70-71.p.
  9. Dr. Petri Gábor sebészprofesszor. A Petri-tanítványok és munkatársak visszaemlékezései / szerk. Altorjay István, Baradnay Gyula, Gál György, Gervain Mihály, Kovács Gábor, Kulka Frigyes, Nagy Sándor. Szeged, Petri Tanítványok Baráti Köre, 1987. 97 p.
  10. K. K.: A Petri-iskola él. Domborműavatás a Sebészeti Klinikán. Délmagyarország, 1987. szeptember 14., 5.p.
  11. Kulka Frigyes: Petri Gábor (1914–1989[5!]). Orvosi Hetilap, 1989. 130.évf. 633.p.
  12. Kalocsai [Katalin]: Petri Gábor emléktáblája az új klinikán. Délmagyarország, 1990. december 3., 1. p.
  13. Gervain Mihály: Bevezetés [Dr. Petri Gábor – emlékszám]. Orvosképzés, 1990. 65.évf. 163-164.p.
  14. S. P. S.: Az új sebészet megteremtője. Tíz éve hunyt el Petri Gábor. Délmagyarország, 1995. december 4., 6. p.
  15. Baradnay Gyula: Emlékezés Petri Gáborra. Orvosi Hetilap, 1996. 137.évf. 421-422.p.
  16. Nagy Sándor: A Sebészeti Műtéttani Intézet rövid története és az Intézet alapítója [Petri Gábor]. In: 50 éves a Szegedi Tudományegyetem Sebészeti Műtéttani Intézete (1951-2001). Szeged, Szegedi Tudományegyetem Sebészeti Műtéttani Intézet, 2001. 9-13. p.
  17. 100 éves a Magyar Sebész Társaság (1906–2006). Budapest, Magyar Sebész Társaság – Magyar Tudománytörténeti Intézet, 2006. 302 p.
  18. Nagy Attila: Petri Gábor (1914-1985). Magyar Sebészet, 2008. 61.évf. 390-391.p.
  19. Nagy Sándor: Száz éve születetett Petri Gábor professzor. Magyar Sebészet, 2014. 67.évf. 56-57.p.
  20. Petri Gábor nevét viseli az új klinikai tömb. SZTEinfo, 2017. május 29.
  21. Petri Gábor. In: A szegedi Sebészeti Klinika története / szerk. Lázár György. Szeged, Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Kar Sebészeti Klinikája, 2023. 40-41. p.

Wikipedia-szócikk