SZTE Klebelsberg Könyvtár és Levéltár

Akadémikusok a Szegedi Tudományegyetemen

Kristó Gyula

Orosháza, 1939. július 11. – Szeged, 2004. január 24.

Kristó Gyula a szegedi középkorkutatás legtermékenyebb tudósa volt. Nemcsak a 9–14. századi magyar történelemről való gondolkodást határozta meg munkásságával, hanem a történeti segédtudományok terén is maradandót alkotott. Főbb kutatási területei az állam és a vármegyék kialakulása, a 11. századi hercegség, az Anjou-kori hadtörténet, valamint a korai magyar helynevek voltak. 

Tudományos munkák írása mellett kezdettől fogva törekedett a fiatalok nevelésére is. Középkorászműhelyt és doktori iskolát szervezett az egyetem Középkori Magyar Történeti Tanszékén, melynek Szegedi Középkortörténeti Könyvtár címmel önálló kiadványsorozata jelent meg. 

Fokozatosan lépdelve az egyetemi és akadémiai ranglétrán 1977-ben akadémiai doktori címet szerzett, 1982–1985 között a József Attila Tudományegyetem rektoraként tevékenykedett, majd munkásságát 1998-ban MTA levelező tagsági címmel ismerték el.

Tanulóévek

Kristó Gyula 1939-ben született Orosházán, kispolgári-szegényparaszti család egyetlen gyermekeként. Az általános iskolát követően 1953-tól az orosházi Táncsics Mihály Gimnáziumban tanult, majd 1957–1962 között a szegedi József Attila Tudományegyetem (JATE) magyar-történelem szakán, 1959–1963 között pedig latin szakán folytatta tanulmányait.

Egyetemi évei alatt olyan nagyformátumú tudósoktól tanult, mint Szádeczky-Kardoss Samu, Karácsonyi Béla és Wittman Tibor, akik nagy hatást gyakoroltak rá mind a tanulóévek, mind pedig későbbi kutatásai során is.

Az egyetem oktatója

Doktori fokozatának megszerzése után, 1962-ben a Történeti Szakkönyvtárban dolgozott, ahol csak egy évet töltött, ugyanis 1963-ban az egyetem Középkori Magyar Történeti Tanszékén (1989-től Középkori és Kora Újkori Történeti Tanszék néven) ajánlottak neki oktatói állást, melyet egészen 2004-ig töltött be. Az egyetemen töltött évtizedek alatt számos tisztséget tudhatott magáénak. 1969-ben kandidátusi, 1977-ben akadémiai doktori fokozatot szerzett, melyet 1998-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagsági cím követett.

Az egyetemi és tudományos ranglétrán lépdelve 1982–1985 között az egyetem rektora volt, majd 1987-től 1989-ig a Bölcsészettudományi Kar dékáni pozícióját foglalta el. A tanszékvezetés volt az egyetlen tisztség, mely „későn találta meg”, ugyanis csak 1983-ban lett a Középkori Magyar Történeti Tanszék vezetője, egészen 1995-ig.

A kutató

Kristó Gyula kutatási területe a középkori magyar történelem és a történeti segédtudományok voltak. Több mint háromszáz tanulmánya jelent meg, önálló köteteinek száma pedig meghaladja a százat. A 9–14. századi magyar történelem olyan fontos kérdéseit tárgyalta monográfiáiban, mint például a honfoglalás, a vármegyerendszer kialakulása, a 11. századi hercegség története vagy éppen a székelység eredete. Több kötetet szentelt a korai magyar helyneveknek és behatóan tanulmányozta az Árpád- és Anjou-kori magyar hadtörténetet.

Monográfiái és szakcikkei közlésével párhuzamosan jelentős forráskiadó tevékenységet is folytatott. Thuróczy János krónikájának kiadása mellett elindította az Anjou-kori oklevéltár című sorozatot. Az 1990-óta megjelenő kötetek a középkori magyar királyság összes oklevelét adják közre az 1301–1387 közötti időszakból. A kötetek nemcsak az oklevelek regesztáit tartalmazzák, hanem bőséges jegyzetanyaggal ellátva állnak a kutatók rendelkezésére. Az oklevéltár a magyar középkorkutatás és történettudomány egyik legnagyobb vállalkozásának bizonyul, ugyanis 2026-ban már az 52. köteténél jár a kiadás, mely az 1359-es esztendőt foglalja magába.

Kristót nemcsak a középkorkutatás vonzotta, hanem szívesen foglalkozott lakóhelyének és egyetemvárosának, Szegednek a történetével is. Az 1978 és 1994 között öt kötetben megjelent Szeged története című monográfiasorozat és a hozzá tartozó kronológiai kötet főszerkesztője volt. A Szeged történetét feldolgozó kötetek mellett természetesen a történettudományokat érintő munkák terén is folytatott szerkesztői, főszerkesztői tevékenységet. Kristó Gyula főszerkesztésében jelent meg többek között, a Korai magyar történeti lexikon: 9–14. század című kötet 1994-ben. A magyar történelem első ötszáz évét összefoglaló, a magyar történettudomány eleddig legnagyobb terjedelmű enciklopédikus művében a kor neves történészei gyűjtötték össze a korszakra vonatkozó tudásanyagot.

Az iskolaalapító

Kristó Gyula saját tudományos munkássága mellett nagy hangsúlyt fektetett a fiatalok nevelésére is. Doktori iskolát szervezett a középkori magyar történelem iránt érdeklődő hallgatókból, valamint a tanszéken középkorász műhelyt hozott létre Makk Ferenc, valamint egykori hallgatói segítségével.

A műhely és a doktori iskola saját kiadványsorozattal is rendelkezett, melynek címe Szegedi Középkortörténeti Könyvtár. A fiatalok nevelésének sikerességét mi sem mutatja jobban, mint hogy a nála doktori fokozatot szerzett hallgatók az ország több egyetemén folytatnak oktatói tevékenységet.

Elismerések

Emlékezete

Művei

Források

  1. Burucs Kornélia: Márki Sándor. In: A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825-2002, 2. köt., Glatz Ferenc (főszerk.), MTA Társadalomkutató Központ, Budapest, 2003. 839–840.
  2. Hollósi Zsolt: Megismerni a tarka és zegzugos világot: beszélgetés Kristó Gyula történésszel. Tiszatáj 52 (1998) 6., 100–112.
  3. Kristó Gyula, Érték és értelem: önéletírás korrajzzal. JATE Press, Szeged, 2016.
  4. Galántai Erzsébet: Ércnél maradandóbb: Kristó Gyula emlékezete. Szeged: a város folyóirata 16 (2004) 8., 29.

Wikipedia-szócikk